Üzenő
| #223 |  Sütő Mihály | misi59[kukac]freemail[pont]hu | 2004-03-19 14:40 | | A kollégák gyerekeiről szóló cikkhez szeretnék hozzászólni. A jelenség általános, nincs olyan iskola, ahol ne fordulna elő. Ennek ellenére nem kellene a kérdést jogi síkra terelni, ahogy azt Ari említi, csupán mint etikai probléma kellene vele foglalkozni. Annál is inkább, mivel az érintettek (tanár-szülő és csemetéje) is nyilván érzik, hogy helyzetük az iskolában meglehetősen kellemetlen, éppen ezért szinte biztos, hogy valamiféle kényszer hatására döntöttek így. Például: a gyermek rossz tanulmányi eredménye egy másik iskolában ("csak szem előtt legyen"); egyszerű kényelmi szempontok; esetleg ingázás egyik helységből a másikba. Szerintem az sem ritka, hogy kifejezetten az iskola kedvéért viszi a tanár-szülő a gyermekét a munkahelyére, hogy összejöjjön az első évfolyam indításához szükséges létszám... Misi |
| #220 |  márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2004-03-19 11:35 | Kedves Ari Elolvastam a cikket a kollégák gyermekéről. Ez nálunk is elég sok kérdést felvet, mivel több ilyen gyermekünk is van. Osztom a véleményed, hogy a többi gyerek szüleihez sem szaladok minden szünetben, hogy mit tett már megint a gyerek. Én legalábbis "lerendezem" saját hatáskörben, úgy mint minden más esetben. Többször beszélgettem ezekkel a gyerekekkel, és egyre inkább azt látom, hogy sok esetben nyomasztja őket, hogy ők "esetek". A másik dolog pedig, hogy a gyerek "hozott anyaggal dolgozik", otthon már hallott ilyen vagy olyan véleményeket a tanárokról, és mintegy benfentesként, nem biztos hogy a legjobban tudja ezt kezelni. A hozott anyag probléma sok esetben a tanító tanárra is igaz, és véleményem szerint akaratlanul is befolyásolhatja a gyerek megítélését, akár jó, akár rossz irányba. Üdv Márta |
| #219 | Pitypang Aranka | pitypang[kukac]freemail[pont]hu | 2004-03-18 16:23 | Üdvözlök Mindenkit Olvastátok a cikket a kollégák gyermekeiről itt a honlapon Hát azt hiszem, ha valamivel, ezzel a gonddal mindnyájan találkozunk nap mint nap. Nem tartom túl szerencsés ötletnek oda íratni a gyermekünket ahol mi magunk is tanítunk. Nyomaszt mindenkit és felesleges feszültségekre ad alkalmat. Mert ha a kolléga gyermeke rosszalkodik órán, szünetben rögtön tudomást szerez róla. De miért A kukutyinfalvi gyerek anyukájához sem rohangálok állandóan, hogy már megint rendetlenkedett a gyereke. Ugyanakkor a kedves kolléga is elfelejti, hogy ő milyen dühös, amikor a szülő tőle várja el hoyg megnevelje a csemetéjét. Meg aztán ha rászólok, azt mondják "igen, mert nem szívlelem az anyját". Ha nem szólok rá, "igen, mert neki mindent lehet, itt az anyja". A gyerek meg vagy visszahúzódik és magábazárkózik, hogy ezeket elkerülje, vagy kihasználja a helyzet adta előnyöket. Ez sem az sem szerencsés. Nem véletlen, hogy a munkahelyeken összeférhetetlenséget jelent a férj - feleség közti főnök - beosztott viszony. Na nem ilyen drasztikus megoldásra gondolok, mert ez hátrányos megkülönböztetés lenne az amúgy is hátrányos helyzetű pedagógus gyerekekkel szemben, de hogy valami féle szabályozás jó lenne az biztos. Nem gondoljátok Üdv mindenkinek Ari |
| #218 | Szávai István | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu | 2004-03-18 11:54 | Aki szeretne nyáron tanítványaival együtt (8 évtől felfelé )kerékpározni, linót metszeni, nagyon kevés pénzbe kerül, tavaly 10 nap 6000 ft volt, és ebben minden benne van ) tájékoztatót kaphat: vizuszol@freemail.hu
13 éve csináljuk, lehet, hogy hallottál róla, csak - mivel már néhány éve nem tanítok, kezd megfogyni a sereg. Idén szeretnénk komolyabban újrakezdeni. |
| #217 | márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2004-03-18 09:39 | Kedves mindenki
Nagyon ajánlom figyelmetekbe itt a honlapon megjelent Szüdi János: Sorompók, korlátok, kamerák című írását. Ez a téma nálunk is állandóan napirenden van, de valahogy mi is minden alkalommal valami hasonló követeztetésre jutunk, mármint hogy nem feltétlenül a tiltással, a drákói szigorral lehet a leghatásosabban nevelni. Nem az a jó megoldás, hogy ha, a gyermekeinket idézve "börtönt csinálunk az iskolából". Azt gondolom érdemes lenne beszélgetni a témmáról. Üdv mindenkinek Márta |
| #216 | Szatmáry Nóra | szatmaryn[kukac]axelero[pont]hu | 2004-03-01 13:52 | Kedves Penny
Takács Géza hirdetéséből valóban kimaradt az elérhetőség; ez egyértelműen az én szerkesztői hibám, amiért elnézést kérek. Tehát akkor a cím:
csgez@freemail.hu
Üdvözlettel: Szatmáry Nóra |
| #215 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-03-01 10:49 | Kedves Penny
Az AKG honlapján keresztül biztosan eléred |
| #214 | Penny | simdav[kukac]freemail[pont]hu | 2004-02-29 19:47 | Kedves Mindenki
Remek ez a honlap, őszintén sajnálom, hogy csak most bukkantam rá. A legfrissebb hírekkel kapcsolatban van egy hiányérzetem: egy órája bolyongok az interneten, mert szeretnék jelentkezni Takács Géza felhívására. Se a Taní-taninak nem találtam honlapját, se Takács Gézának bármilyen elérhetőségét... Jó, persze, holnap megnézem a sulikönyvtárban a folyóirat szerkesztőségi emiljét, de hátha nem mindenki ilyen kitartó - szóval jó lenne, ha lenne a felhívásban egy link vagy ilyesmi. Nagyon köszönöm az eddigi infókat is - nagyon hasznos ez a honlap, jövök máskor is. Jó tanítást Penny |
| #213 | Szili Kristóf | putiszili[kukac]hdsnet[pont]hu | 2004-02-27 12:52 | | Tisztelt volt osztálytársaim. Találkozót szervezünk az 1951/1958 - as évfolyamunk részére, (a pápai hármas számú általános iskolában végzettekről van szó), 2004 június 19 - én, szombaton, a régi iskolánkban, a Püspöki Palotában. A két fiúosztályt felkutattuk öt fő kivételével, most kezdjük a velünk, fiúkkal párhuzamosan végzett lányosztályok tagjait keresni. Ott dr. Nagy Sándorné Mester Ancsi a szevező. 06-89-324-136. Kérlek, segítsetek Neki, nekünk, ha tudtok valakiről. Üdvözlettel: Szili Kristóf. |
| #212 | Molnár Péter | sapper[kukac]mailbox[pont]hu | 2004-02-18 19:06 | Üdvözlök minden kedves kollégát
Nézzétek mit találtam: http://www.diakonline.hu igen hasznos kis oldal lehet
a gyerekek számára. Én megállapodtam az osztályokkal akit tanítok, hogy
odaadom nekik ezt a címet, cserébe elolvassák legalább az itt található
olvasónaplókat és abból írnak egy sajátot. Mert nálam általában még a
rövidítettet sem olvasták el a kis lusták, és elég rossz is lett az
átlaguk..
Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom
Üdvözlettel: Molnár Péter |
| #211 | márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2004-02-16 15:50 | | Kedves Juli Ismételten csatlakoznom kell Péter véleményéhez, hogy ez egy remek honlap, és nagyon jó hogy létezik. Azért én is szívből remélem, hogy egyre többen rákapnak az ízére. Sajnos nem csak a pedagógusok utasítják el ezt a kommunikációs formát, pedig egyre inkább követelmény hogy az ember "napra kész" legyen. Ahhoz kapcsolódva pedig, amit Péter írt a pedagógusok számkivetettségéről, én megint csak visszakanyarodok oda, ahonnan tulajdonképpen elindult a beszélgetés: a legnagyobb elismerést, "lelki simogatást" még mindig a gyerekek tudják adni. Igaz ugyan hogy nem vehetek érte kenyeret, de amikor már reggel kórusban nevetnek rám a diákjaim jókedvem lesz, és közhely ugyan, de csakugyan azt érzem, hogy érdemes, jó és kell csinálni tovább. És végül is erről szól a történet, nem igaz |
| #210 |  Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-14 12:07 | Kedves Péter Kösz a gratulációt, jól esik. Szerintem a pedagógustársadalom ügye ennél is bonyolultabb, bár a tipizálásod alapjában stimmel. Sajnos azonban mára már nem csak a pedagógusok "számkivetettek", számos értelmiségi rétegnek sikerült ebbe a kategóriába kerülnie.
Visszatérve az eredeti témánkhoz: mégis csak remek lehetőség, hogy az ilyen és hasonló honlapokon, interaktív rovatokban segíthetünk az ezt igénylőknek. Megoldandó feladat lennepedagógusok szélesebb tömegeit rábírni arra, hogy éljenek a lehetőséggel. Hiszen, ha az otthonokban nem is, de az iskolák nagy részében már van internetes hozzáférés, és e-mailezni is módja van a többségnek. És mégis csak ez a legegyszerűbb,ugyanakkor gyors és olcsó megoldás. Ennek ellenére elég sokan vannak, akik zsigerből elutasítják ezt a kommunikációs formát, és mi egyáltalán nem vagy igen nehezen jutunk el hozzájuk (és ők hozzánk) Kicsi lassan bővül a kör. Legalább is nekem úgy tűnik. Persze az is lehet, hogy türelmetlen vagyok. De mi valóban szolgáltatni és (frázismentesen) "szolgálni" szeretnénk. (Természetesen azért élünk a hagyományos lehetőségekkel is (postázás), de ez azért elég nehézkes és egyre költségesebb.) |
| #209 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-14 07:08 | | Kedves Juli Szerintem ez egy remek honlap. Jól van kitalálva és gondos a karbantartása, ezek a sarokkövek egyébként minden honlap esetében. Gratulálok hozzá A világ meg olyan amilyen. Ami a pedagógusok passzivitását illeti, vagy jobban mondva a passzivitás látszatát, arról azt gondolom, hogy két jól elkülöníthető csoportra osztható a pedagógus társadalom. Az egyik fele maga se érti igazán, hogy hogyan ragadhatott bele ebbe a számára is kellemetlen helyzetbe, és nagyjából semmi nem érdekli, csak valahogy túlélni a napokat. A másik fele (adja Isten, hogy ők legyenek többen) a napi munkában, a gyerekekkel, fiatalokkal való törődésben leli meg az örömét, és már rég nem hisz a róla és munkájáról folyó vitákban, reménytelennek tartja, hogy bármi is a javára változzon az ő szintjén, s (remélhetőleg)mosolyogva figyeli, hogy azok, akik negyed órát sem tudnának botránymentesen eltölteni harminc eleven kisdiák körében, hogyan találják föl az "életelixírt" az írásvetítőtől (jó régen volt), a minőségbiztosításig, és hogyan csinálnak abból tudományt és persze pénzt saját maguknak. De a mi pedagógusaink tudják, hogy ettől semmi sem változik meg, ettől még ugyan olyan számkivetettjei maradnak az értelmiségi társadalomnak. Ezért gondolom azt, hogy a pedagógus társadalom csak saját magát válthatja meg, mert ezt senki sem fogja megtenni helyette, de ha erre elszánja magát, akkor az felér majd egy rabszolgalázadással. Szeretettel Péter |
| #208 | Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-13 21:32 | Kedves Márti és Péter
Azért is írok, hogy ne érezzétek magatokat olyan magányosnak. Sajnos az interaktivitás viszonylag nehezen terjed, de ez azért már a 208. üzenet...és én bízom abban, hogy felélénkül még jobban ez a rovat. Azért sokan olvassák, és ha közvetlenül nehezen is kapcsolódnak be, tovább gondolják,esetenként megbeszélik, ami itt napirendre kerül.
És valóban sok érdekes,izgalmas témáról esik itt szó
Érdekelne, hogy Ti és a többi kedves látogatónk mit gondol a honlap egészéről. Van-e olyan ötlet, kritika stb, amivel még hasznosabbá, használhatóbbá tehető |
| #207 | márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2004-02-13 13:43 | | Kedves Péter Úgy látszik mi nagyon jól megértjük egymást, úgy jól el is volnánk, de azért mennyivel jobb lenne ha mások is bekapcsolódnának a beszélgetésbe. Nem tudom elhinni, hogy senkit nem érdekel, és hogy csak nekünk van véleményünk a témában. Ez meg a másik kérdés, ami szerintem nagyon is idekapcsolódik: a passzivítás. Nagyon sok esetben tapasztalom hogy a tanár fásultsága, passzivítása milyen rossz hatással van a diákokra. Végeredményben ez is egy modell, nemde Üdv: Márta. |
| #206 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-12 21:33 | | Kedves Márta Azért a feltételes mód, mert az mégiscsak egy abszurd helyzet volna, hogy mindenki tudván tudja, hogy a tanárok, nevelők is súlyos nevelési deficittel rendelkeznek, és nem tesz senki semmit ellene. Annál már csak az lenne abszurdabb, ha teszünk ellene és mégis így van. És megint Jung: "Én ugyanis azzal gyanusítom kortársaink gyerekek iránti pedagógiai és lélektani lelkesedését, hogy szándékuk nem becsületes: a gyerekről beszélnek, holott a felnőttben lakozó gyerekre kellene gondolni. Minthogy a felnőttben ott rejtezik egy gyermek, egy örök gyermek, aki szüntelenül formálódik, sosincs kész, s állhatatos gondozásra, figyelemre és nevelésre volna szüksége. Ez az emberi személyiségnek az a része, amely teljességgé szeretne fejlődni. Ettől a teljességtől azonban korunk embere olyan messze van, mint ég a földtől. Hiányosságát sejtve hatalmába keríti a gyerekek nevelését azon kedvelt feltételezése alapján, hogy saját neveltetésében és gyermeki fejlődésében valami biztosan félrecsúszott, olyasvalami, ami a következő nemzedékből kigyomlálható. Dícséretes ugyan ez a szándék, ám megbukik azon a lélekteni tényen, hogy a gyermekben nem hozhatok rendbe olyan hibát, amit magam is még mindig elkövetek. A gyerekek nem olyan buták, mint ahogy mi azt gondoljuk. Nagyonis észreveszik, mi valódi és mi utánzat. Andersen meséje a király új ruhájáról halhatatlan igazságot tartalmaz." |
| #205 | márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2004-02-12 16:16 | Kedves Péter Mindenben tökéletesen egyetértek veled Nekem meg az jutott eszembe, hogy még nagyon régen olvastam, vagy hallottam valahol, hogy a gyereket nem nevelni kell, hanem szeretni. Végeredményben majdnem ugyanaz, mint amit írtál. Azt írod, hogy "esetleg elhinnénk"; miért a feltételes mód Sajnos túl sok olyan esetet látok, hogy ezt inkább kijelentő módban fogadnám el, és az összes többit amit írsz első számú követelményként támasztanám a tanárok elé.
|
| #204 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-09 18:39 | | Kedves Márta Szívemből szólsz Most meg egy Burckhard Erzsébet gondolat jutott eszembe. "A gyereket nem lehet nevelni A gyerek nevelődik" De ha így van, azaz a minta az egyedüli lehetőségünk, akkor meg mit kezdjünk C.G.Junggal, aki valahol azt találta mondani, hogy az a rákfenéje ennek a nevelésnek, hogy sokszor a tanárok maguk is komoly nevelési deficittel rendelkeznek. Ha most már esetleg ezt is elhinnénk, akkor lennénk igazán a legfontosabb témánál, azaz a tanárképzésnél, aminek ezek szerint nem csak a szakmaismeretre, az elméleti pedagógiára kellene koncentrálnia, hanem elsősorban ahhoz kellene segítséget nyújtania a leendő (és nem csak a leendő) tanároknak, hogy miként lehetünk harmonikus, kegyensúlyozott, hiteles személyiségként jelen a gyermekek, fiatalok életében. |
| #203 | márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2004-02-09 17:46 | | Kedves Péter Lehet, hogy naiv vagyok, de úgy tapasztaltam, hogy ha őszinte az "értsük meg a gyereket, szeressük és működjünk együtt vele", amint azt írtad, akkor az többé - kevésbé a mi irányunkba is működik. Sőt egyre inkább többé, mint kevésbé. Meggyőződésem, hogy nem a tévedhetetlen, szigorú, távolságtartó tanár-szerep a nyerő. Sőt, az "emberszabású", néha bizony akár még tévedő tanár sokkal inkább beválik, még a "legmegátalkodottabb" diáknál is. És ahogy Juli írja, erről az egészről egyre többet kellene beszélni a diákokkal, mert ők is hiányolják, illetve nagyon meghálálják. Legalábbis a mi iskolánkban ez már nagyon sok esetben jól működik. De jó hogy ez a téma így előkerültMert egyre inkább tapasztalom, hogy egy olyan közösségben, ahol emberszámba veszik azt a diákot és nem csak egy formálandó munkadarabnak, oda még iskolába is szívesen járnak. És ez jó |
| #202 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-06 09:30 | | És nem csak a pedagógusok esetében ... a kompetencia olyan kulcsszó, amely társadalmunk majd minden területén hiányként jelentkezik. A pedagógusok esetében nagy hirtelenjében Carl Rogers szavai jutnak eszembe, aki azt mondta, hogy ha csak egy dolgot kívánhatna a tanároknak a jótündérnél, akkor az az volna, hogy egycsapásra felejtsék el mindazt amit a tanársággal kapcsolatban tudnak, és lépjenek be az osztályterembe élő, eleven, béklyózatlan gondolkodású személyiségként. |
|
  Kommentek  |
|
Üzenet írása...
