OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Mérjünk kompetenciát – de mindenkinek!
2010. május 21.
» Hozzászólások (13)
: Háttér

Kiss Erika

Mérjünk kompetenciát – de mindenkinek!

Adva van egy mérőeszköz, amelyet hozzáértő szakemberek alkottak a kompetenciák mérésére. Minden tanévben, adott napon, az ország összes 6., 8. és 4. évfolyamos általános iskolás tanulója azonos feltételek mellett dolgozhat négy órán keresztül a matematika- és a szövegértési feladatokon. A lebonyolítás a legapróbb részletekig, kezdő és befejező mondatokig kidolgozott.

Bár általános iskolai évei alatt soha máskor nem találkozik ilyen megméretéssel – meglehetősen túlzó is, már csak az időkeretet tekintve is –:szinte minden házirendben szerepel, hogy két témazáró dolgozatnál többet nem lehet íratni egy tanítási napon, az pedig semmiképpen sem jelent négy órai munkát.

Mindezek ellenére a mérés elfogadható, rendkívüli esemény. Az egyes gyerekek teljesítménye összehasonlítható, hiszen azonos feltételek szerint dolgoznak, még ha azok meglehetősen mostohák is számukra.

Teljesen rendben van, ha közoktatásunk évente megméretik. Ezt a mérést azonban mindenki – szülő, gyerek, fenntartó, pedagógus, állampolgár – fogja fel úgy, hogy a gyerekekkel egyszerre vizsgázik az oktatásirányításunk legfelsőbb szintje éppúgy, mint a helyi oktatásirányítók, a fenntartók. Hiszen az iskolák közötti különbségek megmutatkozása nem egyetlen tényező következménye. Jelesül igazi badarság az eredmények tükrében kizárólag a rosszul vagy jól teljesítő iskola pedagógusait szidni vagy dicsérni.

Ami tisztességtelen a dologban, az a különböző helyzetben lévő iskolák összehasonlítása. Sajnálatos vagy örömteli (ezen lehet vitatkozni), hogy ma Magyarországon az iskolák olyan mértékben különböznek egymástól, olyan kritériumok különböztetik meg őket, amelyek erősen megkérdőjelezik a kompetenciamérés eredményeinek iskolák közötti összehasonlíthatóságát. Az, hogy ezt mégis megteszik, méghozzá olyan részletek elhallgatásával, melyek mérésére képtelenek, abszolúte tisztességtelen.

Ne higgye senki, hogy a szakemberek ezzel nincsenek tisztában! Pontosan tudják, miről beszélünk. Ezért többszörös a felelősségük, amikor közzétesznek egy listát a laikus érdeklődők számára, magyarázat nélkül rangsorolva a mérés alapján. Nem lepődnék meg rajta, ha lennének iskolák, tantestületek, melyek jogi úton próbálnák visszaszerezni a tisztességtelen versenyben vesztett hitelüket. Hiszen a listák a következőt üzenik: amelyik iskolában alacsony a gyerekek teljesítménye, ott rosszul dolgoznak rossz pedagógusok, ahol pedig jó a teljesítmény, ott jó pedagógusok végeznek kiváló munkát. Ez azonban így NEM IGAZ!

Ma már köztudott, hogy sehol a világon nincs az a fajta szabad iskolaválasztás, mely hazánkban az utóbbi két évtizedben teljesen átalakította az addig egymáshoz meglehetősen hasonló általános iskolák heterogén szerkezetét. Mára az iskolák többsége homogenizálódott. Az integráció – valljuk be őszintén – szép mese volt, de mese volt. Ahogy a társadalom rétegei egyre élesebben elkülönültek egymástól, úgy különültek el az iskolák is. Ebben már az újra-körzetesítés sem segít, hiszen a lakókörzetek nagy része is ugyanazon az átalakuláson ment át az elmúlt évtizedekben.

Ne tegyünk mást, csak nézzünk körül a megyeszékhelyek iskoláiban, mennyire megfigyelhetők ezek a folyamatok. Majd’ minden városban ugyanaz a helyzet. És a vidék helyzetének alakulása is tipizálható. Mi, pedagógusok, nem sok mindent tehetünk ellene. Azt viszont nem hagyhatjuk annyiban, hogy mindezeket a változásokat figyelmen kívül hagyva, minket tegyenek felelőssé azért, ha a leszakadó rétegek iskoláiban átlag alatti teljesítményt mutat az éppen aktuális kompetenciamérés. Ez a vád épp oly igaztalan, mint felmagasztalni a pedagógust, ha iskolájában a gyermekek zöme megfelelő családi háttérrel rendelkezik.

Azt, hogy ezzel a méréssel nincs minden rendben, az is bizonyítja, ahogy az iskolák megpróbálnak tompítani a torz értékelésen. Elég csak végignézni azt a statisztikát, amelyik a hiányzásokat mutatja ezen a napon. Minél nagyobb társadalmi problématömeget cipel egy iskola, annál több hiányzó gyerek van a mérésen részt vevő osztályokban a kompetenciamérés napján. Kompenzálnak, ahogy tudnak. Nem nekik kellene ezt megtenniük! Nem csalni akarnak, csak védekeznek egy igaztalan megítéléssel szemben.

Más iskolák másként próbálnak előnyösebb „pozícióhoz” jutni ebben a „versenyben”. Akad, ahol a mérést megelőző időben agyongyakoroltatják a korábbi évekből összegyűjtött feladatlapok feladatait. Értelme ennek sincs több, mint a sunnyogó hiányzásnak a mérés idején. De szégyenkezni valójuk nem nekik van!

Bizonyítékul ajánlom az alábbi sorokat:

Kertesi Gábor:

A közoktatási intézmények teljesítményének mérése-értékelése, az iskolák elszámoltathatósága
(Részlet)

„A gyenge teljesítmény okainak feltárása számos dolgot feltételez.

1. Elengedhetetlen, hogy az iskolában legyen olyan pedagógus, aki képes irányítani az elemző munkát: aki birtokában van az adatok megfelelő kiértékeléséhez szükséges ismereteknek, és rendelkezik azzal az autoritással, hogy a tantestület ilyen irányú tevékenységét koordinálni tudja.

2. Az okok feltárásában részt kell, hogy vegyen a teljes tantestület. Ez két szempontból is fontos. Egyrészt világosan demonstrálja a helyi közösség felé, hogy az iskola, mint egész érzi magát felelősnek a tanulók teljesítményéért, másrészt lehetőséget teremt egy új közös szemlélet kiformálására, ami a megoldás irányába tett első lépésnek tekinthető.

3. Az okok feltárásához az intézményeknek külső segítségre is szükségük lehet. Az oktatási kormányzat felelőssége az, hogy ilyen esetekben biztosítsa az iskolák számára a független és kompetens szakmai segítséget.

4. Az okok feltárása során az iskola vagy a külső szakmai tanácsadó olyan következtetésre is juthat, hogy a gyenge teljesítmény hátterében nem az iskola vagy a tantestület tevékenységének fogyatékosságai állnak, hanem külső okok: például erőforráshiány, vagy az intézményfenntartó önkormányzat iskolapolitikája, vagy a szabad iskolaválasztás rendszeréből következő spontán szelekciós folyamatok.

Amikor ilyen jellegű problémákkal szembesülünk, be kell látnunk: jelenleg ma Magyarországon nincs olyan – az intézményfenntartó önkormányzatoknál magasabb szintű oktatási jogosítvánnyal rendelkező – intézmény, amely hatásos és kényszerítő erejű szervezeti megoldást lenne képes adni az iskolarendszer ilyen jellegű kudarcaira. Hatékony elszámoltathatósági rendszer márpedig nem működtethető a tanügyigazgatás intézmény-rendszerének ilyen irányú megreformálása nélkül.”

Vargáné Kiss Erika