OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Kreatív Tamás esete
2010. május 11.
» Hozzászólások (2)
: Gyakorlat

Hujber Tamásné

Kreatív Tamás esete

Tamást négy éve ismerem. Egy tehetséggondozó program tagja, 18 éves útkereső, rendkívül labilis fiatalember. Nem „szent”, a kisebb stiklikért nem kell a szomszédba mennie. Szinte minden évben volt igazgatói figyelmeztetése. Az egyes tanévek azonban különböző dinamikájúak voltak.

9. évfolyamon nyílt tekintetű, őszinte fiút ismertem meg benne, aki időnként csattanós poénokkal reagált környezete történéseire. Laza nemtörődömséggel viszonyult osztálytársaihoz, kommunikációjából nem hiányzott az intrika, a sértő gúnyolódás sem. Azonnal felhívta magára a figyelmet, nem véletlen, hogy az első naptól kezdve emlékszem rá. Nem az emo stílusú külső volt felejthetetlen, hanem az az intelligencia, amivel gondolatait közvetítette. Tamást ekkor nagy ellentmondások jellemezték. A pedagógusok – szinte valamennyien – eleve elutasították külső megjelenése miatt, no meg azért, mert a gimnázium értékrendjéhez oly közeli természettudományos tárgyakból gyenge volt. „Útkereső tizenéves…” titulust adhattam volna neki ebben az évben.

A 10. évfolyam durvább változásokat hozott. Bántóbb éle lett a mondandójának, keresztülgázolt számára érdektelen embereken, időnként a barátokon is. Kezdte elveszíteni azt a státuszt, amit eddig elfoglalt a csoportban. Magam részéről józanító beszélgetésnek nevezem azt, ami akkor közöttünk történt. Ennek során nyíltan felfedtem előtte azt a folyamatot, amelynek során ijesztően csúszott lefelé. Ha valamit jól időzítettem az életemben, akkor ez a beszélgetés volt az. Megköszönte a visszajelzést, megfogalmazta, hogy ilyesmire időnként szüksége van, megértette, hogy elért a lehetséges határokig, és most változtatnia kell. Napi kapcsolatban álltunk, hetente önismereti csoportfoglalkozáson és egyéni tanulói tanácsadáson is találkoztunk. Javítani akarta az iskolai teljesítményét, komoly tervei voltak. Ebben az időben rajzolt, zenekart vezetett, ritmusgitáron játszott, zenét szerzett, dalszövegeket írt.

A tervek azonban nem valósultak meg. A 11. évfolyam iskolai elvárásainak nem tudott (nem akart?) megfelelni. Félévkor 5 tárgyból bukott. Ha van az ember életében mélypont, akkor Tamásnál ez most következett be. A serdülőkor egyik jellegzetessége, hogy ha mélyre jutsz, még mélyebb lyukat kaparsz magad alatt. Tamás pontosan ezt produkálta. A rideg, elutasító családi háttér és a kifejezetten ellenséges, személyeskedő iskolai légkör elhalványította a kreativitását is. Nem maradt benne elegendő akarat, már nem volt képes alkotni, a problémákat hárította, elbizonytalanodott. A zenekar feloszlott, a rendszeres zenélés abba maradt, és ezzel elzáródott a kreativitás megnyilvánulásának fontos szelepe.

Meggyőződésem, hogy az élet bizonyos pillanatai attól válnak felejthetetlenné, hogy van valaki körülöttünk, aki minden rossz ellenére hisz bennünk. Tamást valami rejtett erő kezdte ösztönözni arra, hogy mégis megmutassa: képes megbirkózni az elé tornyosuló feladatokkal. A lehető legjobbkor bontakozott ki az életében egy támogató párkapcsolat. A tanév végén már csak 1 tantárgyból bukott meg.

A fiú most a 12. évfolyamon tanul. A nyár folyamán sokat változott. El akarja érni, hogy később ne úgy emlékezzenek rá, mint balhés, kiállhatatlan fiatalra. Kreativitását most rajzokkal, grafikákkal bizonyítja. Pólókat tervez megdöbbentő avantgárd mintákkal. Fotóiból megrendeztük az első önálló fotókiállítását. Képei már több helyen megjelentek, lenyűgöző a látásmódjának ereje. Művészeti esten énekelt, animációs kisfilmet készít, és készül egy a sokszínűségről tanúskodó tanév végi kiállításra, plakátokat tervez. Kreatív, szabad akaratú, öntörvényű fiatal, aki nagyobb mélységeket járt be, mint sok felnőtt. Ennek ellenére komolyan fenyegette a veszély, hogy nem fejezi be a tanulmányait, esetleg elkallódik.

Végigtekintve az utóbbi évek történetét, több kérdés is megfogalmazódik bennem. Hogyan segíthetjük a Tamáshoz hasonló fiatalokat a felnőtté válásban? Mi kell ahhoz, hogy megérezzék tetteik súlyát, ráébredjenek a saját sorsuk iránti felelősségre? Vajon rádöbbentek-e a fiú pedagógusai, hogy komolyan veszélyeztették Tamás jövőjét azzal, hogy nem hittek benne?

„Kreatív Tamás” történetének legfontosabb üzenete számomra a következő:

Az tud érvényesülni, akinek megadjuk rá a lehetőséget. Karrierek dőlhetnek romba félreértelmezett kommunikációs helyzetek, külsődleges, felszíni jelenségek túlértékelése miatt. Minden fiatal megérdemli, hogy a látszatok mögé, a problémák mélyére hatoljunk. Ha sikerül megértenünk az okokat, több esélyünk van segíteni, és akkor az érintett fiatal nagyobb esélyt kaphat egy ígéretes jövőre.

Hujber Tamásné pszichológus