OFOE | Nyomtatóbarát oldal: III. A kooperációs készséget fejlesztő játékok
Archív
: Gyakorlat

Pedagógiai játékok

III. A kooperációs készséget fejlesztő játékok

1. „A háromrészes krokodil”

Cél: az együttműködés megtapasztalása, a kreativitás fejlesztése (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

A részvevők 3 fős csoportokká alakulnak. A kiscsoportoknak az a feladata, hogy egy állatalakot jelenítsenek meg a testükkel úgy, hogy a figura három részből álljon és mindegyik része mozogjon. Pl.: az egyik játékos a krokodil feje és karjaival, mint egy óriási szájjal tátogat; a másik játékos a krokodil teste, amely le-föl mozog, a harmadik a farka, amely jobbra-balra verdes. Ha elefántot formáznak, akkor az egyik a feje, amint hosszú ormányával éppen vizet szürcsöl, a másik kettő pedig az elefánt egy-egy füle, amivel legyezi magát. Az igazán ötletes megjelenítésnél minden résznek más szerepe van.

Minden kiscsoport bemutatja a maga állatfiguráját, azután közösen kiválasztják azt a 3-4 alakot, amelyik a legjobban tetszett. A kitalálók újra bemutatják ezeket az állatokat, hogy mindenki megjegyezhesse, melyik rész, mit csinál. Mindhárom rész kap egy számot. Ezek után kört alkotnak a játékosok úgy, hogy ne álljanak egymás mellett azok, akik közös kiscsoportban voltak. A játékmester középre áll, mondja, hogy melyik állatot szeretné megjeleníteni, és hirtelen rámutat valakire. Akire rámutatnak, az 1-es , a tőle jobbra álló a 2-es, a balra álló pedig a 3-as számú rész. A feladat az, hogy minél gyorsabban életre keltsék a figurát, hogy ki-ki a megfelelő helyre álljon és összhangban mozogjanak az egyes részek.

Megjegyzés: Fontos, hogy a játék gyorsan pörögjön, hogy minél többször jusson szerephez egy-egy részvevő.

2. Hangulatkupola

Cél: együttes élmény, a közös tevékenység eredményességének megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: mindenkinek 1 tekercs WC papír, színes megvilágítás

A játékmester beinvitálja egy terembe a részvevőket. Mindenkinek ad egy tekercs papírt, amit a játékosok keresztül-kasul vihetnek, fűzhetnek a termen, amíg a tekercs el nem fogy. A cél az, hogy közösen egy hangulatos belső teret hozzanak létre, hogy a papírcsíkokból olyan kupola jöjjön létre, ami alatt az egész csoport elfér. Ha valahol elszakad a papír, ott egyszerűen össze lehet kötni, vagy úgy marad, ahogy van. Ha már az összes papír elfogyott, a játékosok leülnek a kupola alá és elmesélik egymásnak, hogy milyen emlékük, élményük van erről vagy más kupoláról.

Megjegyzés: Ezt a játékot estére érdemes tenni, és a csoport létszámának megfelelő termet választani hozzá. A játék szolgálhat hangulati elemül egy meghatározott beszélgetéshez, műsorhoz is.

3. Tapintó doboz

Cél: az együttes tevékenység megtapasztalása, kommunikáció gyakorlása. (Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

Eszközök;dobozok, krepp papír, olló, ragasztó

A társaság 3-6 fős kiscsoportokra válik szét. Minden csoport 20 percet kap arra, hogy természetes és mesterséges környezetéből különféle darabokat összegyűjtsön, és eldöntse, hogy melyek kerüljenek a dobozba. A csapatok úgy alakítják ki a dobozokat, hogy azokba egy kézzel be lehessen nyúlni, és így kitapogatni a bent lévő dolgokat. Két-két kiscsoport kicseréli dobozait, és felváltva, hol az egyik csapatból, hol a másikból egy játékos 1 percen keresztül mondhat mindenfélét arról, amit a kezében tart. A csoport megpróbálja azonosítani a szóban forgó dolgot az elhangzottak alapján.

A játékot beszélgetés zárja: Miért pont ezeket a dolgokat választotta az egyik ill. a másik csapat? Melyik információ alapján sikerült azonosítani a dolgot? Milyen élményeket adott a tapogatás? stb.

4. Szókockacukor

Cél: kreativitás fejlesztése, a közös tevékenység eredményességének megtapasztalása, szókincsfejlesztés

Eszközök: 1/2 kg kockacukor, filctoll

A résztvevők 6-12 fős csoportokat alkotnak. A csapatok játékosonként 3-3 kockacukrot kapnak. A játékosok a kapott kockacukorra 1-1 betűt írhatnak, azután továbbadják. Egy kockára tehát 6 különböző személy által írt betű kerül. További megkötés, hogy egy játékos egy betűt csak egyszer használhat függetlenül attól, hogy hány kockacukorra ír.

Ha már minden kocka minden lapján van betű, akkor a csoport körbe ül egy asztalt. Az egyik játékosnak bekötik a szemét. Ő az építő. A feladat az, hogy a bekötött szemű játékosnak a társak szóbeli instrukciói alapján az asztalon lévő kockacukrokból egy oszlopot kell felépíteni úgy, hogy legalább az egyik oldalán értelmes szó jöjjön ki. A csoport tagjai felváltva adják az utasítást. Annál jobb a megoldás, minél magasabb az oszlop – minél hosszabb a szó –, illetve ha az oszlop többi oldalán is értelmes szó jön létre. Egy menet addig tart, amíg elkészül egy szókockacukoroszlop. A menet végét jelenti az is, ha ledől egy kocka. Ekkor új építőt választanak és a játék folytatódik.

Megjegyzés:

  1. A játékot nehezíti, ha kikötjük, hogy az építő csak az egyik kezét használhatja.
  2. A csoportok gyakran igénylik, hogy újraindítsuk a játékot, mert akkor a betűk elhelyezésében más módszert követnek. Az ilyen igénynek érdemes helyt adni, ha pedig nem merül föl, akkor rákérdezni a problémára.

5. „Liz játék”

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: színes papír, A/5-ös rajzlap, olló, ragasztó, tűzőgép

Minden részvevő kap 10 db különböző színű lapot és 3 db A/5-ös /rajz/lapot. A színes lapokat tetszőleges sorrendbe helyezi és tűzőgéppel összefogja. Az összetűzött lapokból mindenki kedve szerinti alakzatokat vág ki. Ez azt jelenti, hogy minden alakzat 10 színben áll rendelkezésre. A rajzlapokat felosztják 2/3-ad 1/3-ad arányban. A nagyobb részbe kép kerül, a kisebbikbe majd szöveg. Az első rajzlapra közös kép kerül, a másodikra egyéni, a harmadik talonba marad.

Az első feladat az, hogy párhuzamosan egy közös és a saját képet hozzanak létre a játékosok. Az egyik rajzlap 2/3-os részébe mindenki felragaszt egy alakzatot, a lap hátuljára tesz egy jelet, hogy megismerje a sajátját, majd továbbadja. A kapott lapra a következő játékos odaragasztja azt az alakzatát és abban a színben, ami szerinte leginkább illik a hívóképhez. Annyi megkötés van, hogy azt az alakzatot, amelyet egyszer már használt a játékos, többször már nem alkalmazhatja. Lehetőség van „pászt” mondani, és kiegészítés nélkül továbbadni a képet. A részvevők számától függően egy vagy két kört tesz meg egy ilyen kép. Párhuzamosan a közös kép elindításával egy másik rajzlapon az egyéni kép készül azzal a megszorítással, hogy mindig ugyanazt az alakzatot – nyilván egy másik színben – kell a saját lapra ragasztani, mint a közösre.

A második feladat az, hogy amikor mindenkihez visszakerült a saját lapja, akkor minden részvevő a talonban lévő lap 1/3-os részébe ír néhány mondatot arról, hogy mi jutott eszébe a közös képről. Ezután odaadja ezt a lapot a tőle balra lévőnek, aki a szöveg impressziója alapján készít egy rajzot a 2/3-os részbe. A közös képet a tőle jobbra lévőnek adja oda, aki az 1/3-os részbe írja mindazt, ami a képről eszébe jut. Az egyéni képének szövegét mindenki maga készíti el. A hármas csoportok összeülnek megbeszélni alkotásaikat, azután bemutatják a többieknek úgy, hogy a kapcsolódó élményeiket is elmondják.

6. Közös montázs

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása, a konszenzusra jutás gyakorlása (Minden korosztálynak ajánljuk.)

Eszközök: színes újságok, olló, ragasztó, csomagolópapír v. nagyméretű rajzlap A játékosok színes újságokból vágnak ki nekik tetsző képeket 10-15 percen keresztül. Körben ülnek és mindenki kitesz 3 képet az általa kivágottak közül. Ki-ki végignézi a „hívóképeket” és megkeresi melyikhez tud/akar kapcsolódni. 4-6 fő alakit ki egy kiscsoportot és közösen készítenek egy montázst. Teljes konszenzusra kell jutni abban, hogy mely képek szerepeljenek, és melyek nem. A csoportok megmutatják egymásnak alkotásaikat, és elmesélik, hogyan születtek meg azok, milyen találkozási pontok mentén állt össze a csapat. A montázsok a rendezvény végig a falon maradnak. Érdemes megbeszélni, hogy a rendezvény befejezése után mi lesz a sorsa a műveknek.

Megjegyzés: A játékot lehet úgyis játszani, hogy meghatározzuk, ki hány képet vághat ki, és limitáljuk azt is, hogy hány képet használhat fel a csoport a közös montázshoz.

7. Közös vonások, közös történet

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása

Eszközök: csomagolópapír, színes újságok, ragasztó, olló

A játékosoknak az a feladata, hogy az asztalon lévő újságokban olyan képeket találjanak, amelyek valami miatt fontosak a számukra, amelyekről úgy érzik, hogy elárul valamit a tulajdonságaikról, jellemükről, amelyek közel állnak hozzájuk. Kivágják a nekik tetsző képeket, max. 3 darabot. Ezeket tetszőleges csoportosításban rajzlapra ragasztják és maguk elé helyezik az asztalra. Legalább az egyik képhez egy rövid (4-5 mondatos) történetet írnak egy külön lapra.

Mikor mindenki alaposan szemügyre vette a többiek képeit, akkor egy lapra felírja azt a négy képet, amelyek kapcsolódnak a sajátjához. A listák egyeztetésével kialakulnak a kiscsoportok. A kiválasztott képekhez/képekkel közösen egy történetet készítenek úgy, hogy a külön lapon lévő sztorik is beleszövődjenek. Az így megalkotott történeteket bemutatják egymásnak a csoportok.

8. Asszociációk

Cél: a kreativitás fejlesztése (3. osztály felett minden korcsoportnak ajánljuk.)

Eszközök: írógéppapír, tollak, színesek, ragasztó, olló

Körben helyezkedik el a csoport. Mindenki kap egy lapot, amelyre felír egy szót. (Itt nincs semmilyen megkötés.) Továbbadja a lapját a tőle balra ülőnek. A kapott lappal az a feladat, hogy az azon szereplő szóhoz asszociálva egy újabb szót írjon a játékos. Addig adogatják tovább a lapokat, amíg mindenkihez vissza nem ér a sajátja.

A játékosok színessel bejelölik a papírjukon azt az egy szót, amelyik a legjobban tetszik nekik, majd felolvassák egymásnak az elkészült szövegeket. A játékosok begyűjtik a másnak adott szavaikat és felírják azokat egy lapra abban a sorrendben, ahogy egymás után a csoporttársaik lapjára asszociáltak. Az így összeállított szövegnek címet is kell adni, amelyet mindenki a nála lévő lap asszociációs sorából választhat ki. Ezután minden játékos megkeresi azt a társát, akinek a szava a legjobban tetszett neki ill. akinek a szavát címül választotta. Ők a meglévő szövegekből egy közöst formálnak.

Megjegyzés: Ebben a játékban rejtve még két kooperációs feladat van. Az egyik a saját szavak begyűjtése, a másik a kiscsoportok létrehozása a két kiválasztott szó alapján.

9. Mese

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének , a közös produkció létrehozásának megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: írógéppapír, rajzlap, tollak, színesek, ragasztó, olló, képes újságok

A részevők előre megadott meseelemekből írnak egy mesét. Ehhez hajtogatnak két táblázatot: az egyiket rajzlapból, a másikat írógéppapírból. Mindkét papírt úgy, hogy a lap hosszú oldalát is és a rövidet is hatfelé osztják. A rajzlapos táblázat mind a hat oszlopából egy-egy sort ollóval kivágnak. Tesznek egy jelet a „lent – fent” megkülönböztetésére a jobb felső sarokba. Ezt a táblázatot azután félreteszik.

A másik lapon a hat oszlopba a következő fejlécek kerülnek: HŐS, HELYSZÍN, CSODÁS ELEM, SEGÍTŐ/K/, AKADÁLY, JUTALOM. Ezek után a játékosok az első 3 oszlop első sorába beírják az odavaló elemeket. Összehajtják úgy, hogy a tőlük balra lévő játékos ki tudja tölteni a következő 3 oszlop első sorát, de ne lássa azt, amit előtte írtak. Így mennek körbe a lapok, amíg minden oszlop minden sorába nem kerül egy meseelem.

Mindenkinél az a lap marad, amelyik nála telt be. Előveszik a rajzlapból kivágott szkémát és ráhelyezik a kitöltött táblázatra. Az így kijelölt elemekből összeállítanak egy mesét.

A mese illusztrálásához, megjelenítéséhez járható út, hogy a színes újságból kivágnak olyan képeket, amelyek a kiválasztott meseelemekhez kapcsolódnak, és beragasztják a szkéma „ablakaiba”, vagy nagyobb szkémát készítenek és annak „ablakaiban jelennek meg a meseelemek mint bábfigurák.

10. Ablak-kollázs

Cél. a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének , a közös produkció létrehozásának megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: színes papírok (maradékok), vízben oldódó ragasztó, olló, ablak

Az asztal közepén van a papírhulladék. Mindenki kiválaszt belőle négy darabot (függetlenül attól, hogy egy-egy darab milyen méretű). Erre a négyre jelet tesznek, hogy a későbbiekben meg lehessen azokat ismerni.

A játékosok 3-4 fős kiscsoportokat hoznak létre. Minden kiscsoportnak van egy saját ablakfelülete, amelyre egy közös képet készítenek el. A csoport tagjai eldöntik, hogy a hozott elemekből milyen kompozíciót hoznak létre, majd felragasztják az ablakra. Minden egyes elemet fel kell használniuk! Az asztalon maradt elemekből minden csoport tetszőlegesen bővítheti, variálhatja a saját kollázsát.

Közös megbeszélés: melyik csoport mit készített, „születéstörténetek”, élmények.

Megjegyzés: Ezt a játékot akkor jó elővenni, amikor más játékok után sok hulladékpapír maradt. Úgyis játszható, hogy a játékosok maguk készítik el az induló négy elemet és a későbbi kiegészítéseket, vagy az elkészítést és a hulladék-felhasználást kombináljuk.

11. Kavicskirakó

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének , a közös produkció létrehozásának megtapasztalása, a kooperáció által kapott többlet tudatosítása (1-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: vödör, festék, zsírkréta, ragasztó, gipsz, víz, rajzlap, olló, kavics

3-4 fős kiscsoportokat alakítunk. Minden csoport hajtogat a rajzlapból egy tálcaformát. A csoportok tagjai kijelölnek egymás között egy sorrendet. A feladat az, hogy pontosan annyi kavicsot hozzanak az asztalon lévőből, amennyivel a tálcaformát kitöltik úgy, hogy minden egyes darab érintse a tálca alját és egymással is érintkezzenek a kavicsok. Minden csoportból a meghatározott sorrend szerint odamennek a játékosok a kavicskupachoz, és egy kézzel belemarkolnak. Nem lehet szemezgetni, csak markolni. A kavicsokat rászórják a tálcájukra. Ezután a tálcán lévő kövekhez nem szabad hozzányúlni. Ez addig folyik, amíg a csoport utolsó tagja is megcsinálta. Megkötés az, hogy egyik játékos sem hozhat 5 kavicsnál kevesebbet!

A csoportok kiértékelik a teljesítményüket. Ahol több a kavics, ott egyszerűen meg lehet számolni, ahol hiány van, ott meg kell tippelni, hogy hány darab hiányzik. Amely csoportnál a legkisebb az eltérés – akár negatív, akár pozitív irányban –, az oldotta meg a legjobban a feladatot idáig, mert a dolognak még nincs vége. A többlettel rendelkező csoportok átadhatják a többletüket azoknak, akiknek hiányuk van. Előbb azok, akik kevesebbel lépték túl a tálcájukat, azután azok, akik többel. Az átadásnál annyi megkötés van, hogy a többletet nem lehet megosztani, csak egy csoport kaphatja, és a művelet akkor eredményes, ha a hiányos tálcát az átadó maradéktalanul kitölti. Egyszer minden csapat mondhat passzt, vagyis átengedheti cselekvés jogát az utána következőnek. A cél az, hogy minden csoportnak kaviccsal teljesen kitöltött tálcája legyen.

A részvevők megbeszélik a játék folyamatát, azt, hogy az egyes csoportok milyen szempontokat részesítettek előnyben, elemzik, hogy milyen stratégiát követtek, hogyan lehettek volna még eredményesebbek. Jutalmul a csoport tagjai gipsszel kiönthetik a tálcájukat és a kavicsokból /az összes darabot fel kell használni!/ közösen összeállítanak egy kompozíciót. Tetszés szerint színezhetik.

12. Bizalomjáték

Cél: az egymásrautaltság megtapasztalása

Eszközök: kendő, székek, asztalok

A játékosok közösen csinálnak a terem berendezéséből egy „akadálypályát". A játékosok körben állnak, az egyiknek bekötik a szemét, és valaki kicsit megpörgeti, hogy a többiek addig meg tudják változtatni a helyüket. A bekötött szemű kiválaszt valakit a körben állók közül, aki végigvezeti az akadályok között. A vezetőn múlik, hogy mennyire nehezíti az útvonalat, hol időz el, mit fedeztet fel a társával. Ha végére értek, cserélnek. Egyidejűleg három pár is lehet a pályán.

Ha már mindenki volt mindkét szerepben, akkor a csoport megbeszéli az élményeket. A játék folytatható úgy, hogy új párok alakulnak, de most nem véletlenszerűen.

Megjegyzés: Szabad terepen még érdekesebb lehet ez a játék.

13. Álmok és utak

Cél: a kreativitás fejlesztése, a közös tevékenység eredményességének és örömének megtapasztalása (Minden korcsoportnak ajánljuk.)

Eszközök: csomagolópapír, filctoll, színes papír, ragasztó, olló, festék, ecset, zsírkréta

Minden részvevő kap egy színes papírt, amelyből teszőleges formákat téphet ki. (Hangsúlyozottan csak tépni szabad!) Legalább öt ilyen formát kell tépni, a felső határ nincs megszabva. Ezekből az alakzatokból egy házat kell kirakniuk a játékosoknak úgy, hogy minden darabot felhasználjanak hozzá. Ezt a házat elhelyezik a csomagolópapíron és ragasztóval rögzítik. Utána mindenki tetszése szerint környezetet varázsolhat a háza köré és a is díszítheti. Ha elkészültek, végignézik, hogy milyen rezidenciák jöttek létre, és megbeszélik, hogy miért pont olyat szeretnének maguknak, és a sajátjukon kívül melyikben laknának szívesen. Végül utakat rajzolnak, festenek, hogy a saját házból el lehessen jutni abba a másikba, amelyik tetszik.

14. Jégtáblák

Cél: a diákok ismerjék fel, hogy (például az osztályközösségben) együttműködéssel sok minden elérhető. (10-18 éves korban ajánljuk.)

A játékvezető (a pedagógus vagy egy vállalkozó diák) meghívja a gyerekeket egy Jeges tengeri hajóútra, azaz a gyerekek felállnak a helyükről és a játéktérre jönnek. Azt tapasztalják, hogy a hajó lassan süllyed, de már a partról elindultak az utasok megmentésére: Az utasok jégtáblákon akarják átvészelni azt az időszakot, amíg a segítség megérkezik: a játékvezető papírdarabokat szór szét a padlón, és a gyerekek ezekre állnak rá. a csoport nagyságától függően egy, két vagy három diák játssza a meleg Golf-áramlatot, amely megolvasztja a jégtáblákat (kis darabokra tépik a kezük ügyébe kerülő papírokat). Az egyedül maradó „hajótöröttek” esetében könnyű dolga van az „áramlatnak". Az egymagukban állók alatt hamarosan nem marad papír. (Nem szabad leülni, lefeküdni.) Elvesztek és elmerülnek (kiállnak a játékból). Hamarosan kiderül, hogy csak azoknak van esélye, akik együttműködnek és szorosan egymás mellé körbe állva szoros gyűrűt alkotnak a lábaikkal és így védekeznek a Golf-áramlat ellen.

15. Csomók

Cél: az egymáshoz kapcsolódás megtapasztalása (Általános és középiskolásoknak ajánljuk.)

A résztvevők csoportokként köröket alkotnak olyan módon, hogy válluk összeérjen. Becsukják a szemüket, és előre nyújtják a kezeiket egészen addig amíg el nem érik valamelyik társuk kezét. Azután kinyitják a szemüket, és megpillantják a kezek zűrzavaros összefonódását. Megpróbálják kioldani a csomókat úgy, hogy közben nem engedik el egymás kezét. Ügyes forgások, átbújások és átmászások segítségével kinyílik a kör. A feladat nagymértékű együttműködést, koordinációt, ügyességet és egyúttal intelligenciát követel.

16. Üléskör

Cél: az együttesség összetartó erejének, az egymásra utaltságnak és a feltétlen bizalomnak a megtapasztalása (Középiskolás és felnőttcsoportoknak ajánljuk.)

A résztvevők vállukat összeérintve kört alkotnak. Ennél a játéknál fontos, hogy a kör szabályos legyen, és hogy a csoporttagok összehangolják a mozgásukat. A játékosok valamennyien balra fordulnak úgy, hogy egymás mögött állnak a körben, A játékosok közötti teret csökkentik olyan módon, hogy valamennyien kis oldalazó lépesekkel a kör közepe felé haladnak. A lehető legkisebb és szabályos kört kell alkotni – ehhez a játékosok szorosan egymás mögött állnak. Jeladásra mindenki egy időben leül. Ezen a módon ki-ki „karosszéke” lesz az előtte állónak.

Megjegyzés: Ennél a játéknál különösen ügyelni kell arra, hogy egyeseknek kellemetlen lehet mások érintése. Aki nem akar, az ne vegyen részt a játékban! Ezt a játékot célszerű a tornateremben a tornaszőnyegeken eljátszani. Általában jót derülnek rajta a résztvevők.

17. Bizalomkör

Cél: az együttesség összetartó erejének, az egymásra utaltságnak és a feltétlen bizalomnak a megtapasztalása (Középiskolás és felnőttcsoportoknak ajánljuk.)

A résztvevők szorosan egymás mellett állva kört alkotnak. Egy diák a kör közepére áll és lassan hátra dől. A mögötte álló társak elkapják és gyengéden átirányítják a másik oldalra. Lassan és gyengéden koordinálják a résztvevők a mozgásukat, és a középen álló élvezi a bizalmon alapuló hullámzó mozgást. Odaillő zene erősíthető fel az érzelmi élményt. Minden csoporttagnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy átélje az élményt.

Megjegyzés: Ez a játék a középen álló csoporttag számára sok melegséget és elfogadást közvetít. A kiközösítettek számára ez az élmény az integráció különös esélyét adhatja.

18. Gépfogó vagy Robotillesztő játék

Cél: az együttműködés által nyújtott többlet megtapasztalása (1-6 osztályosoknak ajánljuk)

Háromfős csoportokba rendeződnek a résztvevők. Közülük egy fő a szerelő, ketten a robotok. Ők háttal állnak egymásnak, amíg a szerelő szét nem választja őket. Akkor viszont elszaladnak, de csak egyenes irányban. A szerelő feladata szemben állítani őket egymással. A szerepeket kétszer kell cserélni, hogy mindenki szerelő, illetve robot lehessen.

Megjegyzés: A játékhoz nagy hely kell, pl. tornaterem vagy aula. A gyakorlat meglehetősen nagy össze-visszaságot eredményez, de nagyon vidám hangulatú. Meg lehet határozni, hogy a robotok mozgása gépszerű legyen és csak egyenes irányban tudnak menni. A szerelő tetszés szerint mozoghat. Ügyelni kell arra, hogy a szerelők ne ráncigálják társaikat!

19. Együttműködő monstrumok

Cél: közös tervezés, közös munka (Felnőttek és gyerekek közös csoportjainak különösen ajánljuk. Minden korcsoportban alkalmazható.)

Eszközök: összeválogatott „játékbarlang” – régi függönyök, gyapjú, fólia, joghurtdoboz, stb. Ha a tevékenységben egészen fiatal gyerekek is részt vesznek, biztonságuk érdekében alaposan nézzük át a kellékeket.

A csoport feladata az, hogy a munkamegosztásban megegyezve, majd pedig a különböző részek összeillesztésével megalkosson egy óriási gépet. Ezekután, minden csoport leírja és megmagyarázza a maga szerkezetét, valamint elmondja, hogy ki, milyen módon vett részt a munkában.

Változatok:Nagyobb szabású vállalkozás helyéül választhatunk játszóteret, udvart, sportpályát. Ez azonban körültekintő tervezést, szervezést és időt igényel, bár – tapasztalataink szerint – nagyon megéri.

Olyan képeket és kollázsokat lehet így együttműködve létrehozni, amelyek témája a „Barátság”, a „Csend”, a „Béke". Érettebb fiatalokkal olyan koncepciók is megvalósíthatók, mint pl. „A világ fegyverek nélkül”, „Büntetés erőszak nélkül”, vagy „A valódi igazságosság központja". Ezzel arra késztetjük őket, hogy elgondolkozzanak, vagy pedig beszélgessenek a béke és igazságosság, jogok és kötelezettségek, szabadság és fegyelem közötti viszonyról.

20. Elefánt és pálmafa

Cél: lehetőséget teremteni az összehangolt munkára. (Minden korcsoportnak ajánljuk.)

A résztvevők körbeállnak, egy pedig közülük beáll a kör közepébe. A kör közepén álló rámutat a körbenállók egyikére és azt mondja, hogy „elefánt”, vagy azt, hogy „pálmafa". A kiválasztott személynek erre úgy kell reagálnia, hogy a tőle jobbra és balra levő személyekkel megformázza a kívánt tárgyat illetve állatot. Az elefántot például a következőképpen lehet megformálni: a középen álló személy két kezét egymás mellé teszi és előrenyújtja, amivel az elefánt ormányát kapnánk meg, míg a mellette állók külső karjukat felemelik úgy, hogy kezükkel a fejüket érintik, amivel az elefánt füleit jelzik. Pálmafa esetén a középen álló személy egyenesen áll és kezeit a magasba emeli; a mellette állók külső karjukat félkörívesen meghajlítva felemelik – ezek lehetnének az ágak.

A játék különböző csoporttagok kiválasztásával folytatódik, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. A hármasnak azonnal meg kell formálnia az elefántot vagy a pálmafát méghozzá mindannyiuk részvételével.

Variáció A csoport persze újabb formákat is kitalálhat, mint pl. a teáskanna (a teáskanna füle/kerek teste/szája).

21. Széttöredezett négyzetek

Cél: vitát kezdeményezni a csoportmunkáról; az egyenlőtlen erőeloszlásból adódó érzelmek felderítése.

Eszközök: négyzeteket formázó kartonpapír-darabkák 5 személy részére. Ha vannak megfigyelők, akkor tájékoztató az ő számukra.

A résztvevőket 5 fős csoportokra osztjuk, úgy, hogy minden csoporthoz egy vagy több megfigyelő is tartozzon. Minden csoportnak az a feladata, hogy a rejtvényt bizonyos feltételek mellett, a játékszabályokat szigorúan figyelembe véve oldja meg. Minden csoporttag egy borítékot kap, amelyben négyzeteket formázó kartonpapír-darabkák vannak. Minden csoportnak öt egyforma nagyságú négyzetet kell kiraknia a borítékokban levő darabokból, minden csoporttag előtt egyet egyet. A játék ideje alatt tilos bárminemű kommunikáció vagy jelbeszéd. Senki sem veheti el mások darabjait, csupán sajátjait adhatja másnak illetve fogadhatja el másokét, ha azokat felkínálják számára. Ha a csoport végez a feladattal, csendben figyelheti mások munkáját.

Akik kimaradnak a csoportokból, azok megfigyelőként vehetnek részt a játékban. Lesz, aki saját maga dönt amellett, hogy megfigyelő legyen. A játék általában sikeresebb, ha két vagy több megfigyelő jut egy csoportra. A megfigyelőknek el kell előre magyarázni, mire figyeljenek, de adhatunk számukra megfigyelői jegyzeteket is. A megfigyelők saját csoportjukon kívül más csoportokat is figyelemmel kísérhetnek.

Beszélgetés (Ehhez ne felejtsük el bevinni a Megfigyelők jegyzeteit sem)

Minek köszönhető, hogy némely csoportok a többi előtt végeztek? Csalt-e valaki? Mennyiben segített ez? Számított-e a csalás egyáltalán? Miért igen, illetve miért nem? Hogy érezted magad látva mások tanácstalanságát akkor, mikor számodra nyilvánvaló volt a megoldás? Hogy érezte magát C? Észrevette valaki, hogy C-nek csupán egy darabkája volt? Mit tettek azok, akik kirakták maguk előtt a négyzetet? Stb. Lehetne-e ennek a játéknak a tanulságait a hétköznapi életre is vonatkoztatni?

A négyzetek elkészítése

Az öt kartonpapírból készült négyzetet az ábrák szerint vágjuk darabokra. A darabokat ceruzával jelöljük meg.


Ábra (letölthető A/4 méretben)

Öt borítékot jelöljünk meg betűkkel A-tól E-ig. A darabkákat a következőképpen osszuk szét:

A darabkákról töröljük ki a kisbetűket és ehelyett írjuk rájuk a megfelelő boríték számát. Így a játék végeztével könnyebb lesz azokat a megfelelő borítékba visszatenni. Célszerű még feltüntetni a borítékban található darabkák számát is, elkerülve ezáltal, hogy egyik másik bennmaradjon. A borítékok tartalmát használat előtt mindig ellenőrizzük – a tevékenység ugyanis nagyon laposra sikeredik, ha valamely darabka hiányzik, vagy ha C-nek több mint egy darabkája van.

Tájékoztató a megfigyelők számára

Minden csoporttag egy borítékot kap, amiben négyzetet formázó darabkák vannak. Megadott jelre a csoport elkezdi feladatát – öt egyenlő nagyságú szabályos négyszöget kell kiraknia, minden csoporttag előtt egynek kell készen lennie. Beszélgetni és mások darabkáit elvenni nem szabad. Ezzel szemben saját darabjainkat másnak adhatjuk illetve másét felkínálásra elfogadhatjuk.

A játék ideje alatt figyelni kell, hogy:

Ügyeljünk arra, hogy a munkalapon elegendő hely legyen a megfigyelések lejegyzésére.

Variáció: Az előbbi vitapontok helyett a következőket is használhatjuk:

  1. Mi történt? (A megfigyelők beszámolnak a látottakról.)
  2. Hogy érezted magad, amikor megkaptad az utasításokat?
  3. Milyen érzés volt:
  4. Mit tettél volna szívesen, ha nem lettek volna korlátozások?
  5. Mi volt végülis az, ami lehetővé tette, hogy a feladatot befejezd?

Megjegyzés: Ezt és a következő gyakorlatot használhatjuk bevezetőként a problémamegoldásba.

(A gyakorlat forrása: Ways and Means, Kingston Friends Workshop Group, 1988)

22. Összekuszált állatok – fiatalabb gyermekek részére

Pontosan úgy kell játszani, mint a „Négyzeteket”. Bármilyen állatfigura megfelel, viszont úgy kell őket szétvagdosni, hogy a darabok kölcsönösen összeilleszthetők legyenek. Így fennáll a téves, sőt bizarr megoldások lehetősége is. Ennél a játéknál is van egy olyan boríték, amelybe csak egy darabkát teszünk. Figyelnünk kell azonban azt a gyereket, aki ezt a borítékot kapja, mert néha teljesen kétségbe esik. Kedvét azonban visszanyeri, miután kialakul a szótlan együttműködés hálózata. A beszélgetés folyamán ezt a gyereket külön is megdicsérhetjük.


Ábrák (letölthető A/4 méretben)

A darabok elosztása:

(A gyakorlat forrása: Ways and Means, Kingston Friends Workshop Group, 1988)

--