OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Kutyusaink emlékére
2014. október 25.
» Hozzászólások (3)
: Elmélet

Kutyusaink emlékére

A két kutyusunk meglőtt orral erősen vérezve jött haza a csavargásból. Bár gyorsan állatorvoshoz tudtuk vinni, el kellett altatni őket, mert nagyon súlyos volt a roncsolás. Szerencsére így gyorsan túl voltak a szenvedésen.

Tehát nem lelőtték, nem meglőtték, hanem közelről mindkét kutyának egyformán lőttek az orrára, hogy a roncsolódott orr mellett leszakadt az állkapocs és a nyelv is. A cél az volt, hogy szenvedjenek.

Olyan ember követte el ezt, akinek nincsen más válasza, csak az erőszak, és annak is legszörnyűbb módja, a kínzás. Olyan ember követte ezt el, akit a mi nevelési rendszerünk, a mi kultúránk termel ki, akit kirekesztettek, megaláztak, megkínoztak. Semmi nem menti fel a tette alól, hiszen nagyon sokakkal megteszik ugyanezt. Ez az ember azonban lelkében gyenge és eszköztelen volt, nem mert megküzdeni a helyzetével, és most pusztít.

A kirekesztést tanulta, a büntetést tanulta, és nem azt, hogy meg lehet oldani helyzeteket. Nem szólt, hogy valami baj van, nem oldotta meg a problémáját még azzal sem, hogy lelövi a kutyákat, hanem kínt akart okozni. Nem képes alkotni, csak pusztítani és fájdalmat okozni.

A kutyusokat eltemettük. Menhelyről való keverék kutyusok, jó kutyák voltak, csak néha elcsavarogtak. Most másik kutyusokat veszünk ki menhelyről, akiknek szép életet tudunk biztosítani, és jobban vigyázunk majd rájuk.

Berkenye: terápiás kutya,
buddhista világnézettel.
Eördögh (ejtsd őr dög):
Rendkívül éber házőrző.
Szégyenlős, nem érdemes vele próbálkozni.
Elégedjünk meg a terápiás kutya simogatásával.

Közben persze továbbra is szenvedést osztanak az olyanok, akik az önbíráskodást pedagógiai céllal kínzással erősítik meg.

Bármilyen abszurdnak tűnik, de a hazai nevelési szemlélet és gyakorlat is nagyban felelős a kutyáimmal történtekért, mert félelemre építő, mert címkéző, büntető és rosszkor elnéző, félrenéző. Ez termeli a beszűkült problémamegoldási készlettel rendelkező gyávákat, a sötét oldalnak az utánpótlását.

Pszichológusként ezért foglalkozom annyit a pedagógiával, amit itt most bevallom, rettentően utálok. Talán éppen azért, amilyen. Nem adott iskolákról van szó, hanem az oktatási rendszerünk szemléletéről, amely nagyon sok szorongást, szenvedést okoz a gyerekeknek így folyton újratermelve mindezt. Sajnos ez csak a jéghegy csúcsa ami most felbukkant, és fájdalmasan beleütköztünk.

Nagyon nehéz mást adni, mint amit kaptunk. Ezért nem mindegy, mit kapnak a gyerekek, mert azt fogják továbbadni. Az a baj, hogy annyira egyszerű ez a képlet, hogy a legtöbben el sem tudják hinni.

A kutyusainkba nagyon sok szeretetet és biztonságot pumpáltunk. Ezt tudták továbbadni. Ördi kevésbé, mert neki nagyon nehéz indulása volt, de talán éppen ezért ő, a „pokoljáró”, még erősebben tudta átadni a biztonságot annak, akivel kapcsolatot teremtett. Berkenye viszont igazi laza „terápiás” kutya volt. Több kisgyerek, aki korábban félt a kutyáktól, Berkenyével megtanult nem félni.

A legtöbben csak azt tudják továbbadni, amit kapnak, és kevesen tudnak/akarnak azon változtatni, amit kapnak, így továbbadják, gyakran kamatostul. Ha tudás van valakiben, azt adja, ha butaság, azt adja, ha szeretet, ha kegyetlenség, ha irigység, ha megértés... azt adja. Nézz körül, és tudod, mi van itt.

Én tudást, őszinteséget és elfogadást kaptam a családomtól és barátaimtól, és ezt igyekszem tovább adni másoknak. Ha sikerül, kamatostul. Kitartóan fogom ezt tenni.

Kaptam sok rosszat is, mint mindenki. Tudom, hogyan húz lefelé. Azt is tudom, hogy a sötét oldal erősebb, mert ez a könnyű út. Könnyebb lenne gyűlölni, büntetni, bosszút állni. Ahogy könnyebb minősíteni, szelektálni és kirekeszteni, mint elfogadni és adni.

A gyász is a sötét oldalhoz tartozik, de számomra most elkerülhetetlen. Most még ez van bennem, és nem is tiltakozom ellene, de túl leszek rajta. Nem a kutyusok elvesztésének fájdalmán, mert ez a fájdalom beépül a lélekbe. Ezt én már tudom, sokkal keményebb leckéből. Nem lehet feldolgozni, nem is kell, része marad az életünknek minden veszteség. Az nem mindegy, hogy mire használjuk. A fájdalom lehet gyógyító, ahogy egy tűszúrás vagy a sebész kése is, ha megfelelően használjuk.

Ami nem öl meg, az megerősít.

Dr. Gyarmathy Éva