OFOE | Nyomtatóbarát oldal: A tehetséggondozás változási kényszere
2014. január 11.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

A TEHETSÉGGONDOZÁS VÁLTOZÁSI KÉNYSZERE

Gyarmathy Éva tanulmányában elemzi és bírálja a tehetséggondozás hazai rendszerét, amelyiknek minél előbb tudomásul kellene vennie a változó társadalmi igények mellett a gyerekek megváltozott szükségleteit és képességeit. Hangsúlyozza, hogy a tehetség nem teljesítmény, hanem tevékenység. A tehetséggondozás, és általában a tanítás és fejlesztés feladata tevékenységben tartani az egyént, és megfelelő környezetet biztosítani a tevékenységnek. Az alábbiakban az Iskolakultúrában megjelent írásból közlünk részleteket.

(…)

Tehetséggondozásunk nagy lehetőség előtt állt a Géniusz Program indulásakor. Egyedülálló tehetségpont hálózat kialakítása indult meg. A folyamat azonban megakadt, és a háló nem hálóként működik. Lényegében sikerült leképezni a tehetséggondozás korábbi problémáit: azonosításra kerültek a kiváló működésűnek ítéltek, ezek kiválogatás után előnyökhöz jutnak.

(…)

Csermely Péter, a hálózatkutatással foglalkozó kezdeményezése nyomán a tehetségek támogatására nemzeti program tehetségpont hálózatra épült. A szerveződési elv hálózatos megközelítés: nem egyközpontú, uniformizált kapcsolati forma jellemzi, hanem területi, szakmai, készség-típusú kapcsolatok formálják a rendszert.

(…)

Az elképzelések gyakorlatba fordításához a hálózatosodás elvének megfelelő tehetséggondozási elméletre lett volna szükség. A tehetségpontokat azonban központi irányítással uniformizálta az adminisztratív rendszer. A tehetségpont akkreditáció bürokratikus módszerekkel elérte, hogy a szabálytalan, a központi elképzelésektől eltérő tehetséggondozó csoportok hátrányba kerüljenek. Ily módon a tehetségpont rendszer leképezte a tehetséggondozás kirekesztő működését.

(…)

A tehetséggondozásra szánt források kevésbé elérhetők a hivatalos tehetségszemléletbe nem kellően illeszkedők számára, pedig a tehetségmező egyenletesen eloszló, függetlenül a tehetségszemlélettől. A különböző hátrányokkal küzdők esetében is ugyanakkora kell legyen a tehetségarány, mint a szerencsésebb háttéren fejlődők esetében. Tehát például a szociokulturálisan hátrányos területeken is, de egyéb hátrányok esetén is, ugyanolyan arányú a tehetség megjelenésére a lehetőség, mint bárhol máshol. A fejlődéshez szükséges környezeti változók deficitje okozza, hogy sok esetben a tehetség lehetőségét sem látják a szakemberek.

(…)

A vizsgálatok azt mutatják, hogy 20. századi mechanisztikus szemléletnek megfelelő, és a Terman (1925) kutatásai alapján kialakult mechanisztikus tehetséggondozási rendszer nemhogy nem hatékony, hanem kifejezetten hátrányt jelent a későbbi teljesítményekre (Ziegler, 2013). Ennek legalább két, egymással összefüggő forrása van: (1) alapvetően hibás a szemlélet, (2) téves a vizsgálati módszerek használata.

(…)

Az egyik legkritikusabb, és átfogó probléma, hogy a tudományban használt mérési módszerek egyének megismerésére nem alkalmasak. A statisztikai eljárások szükségessége a tudományos vizsgálatok értelmezéséhez éppen azt jelzi, hogy csak irányvonalakat lehet azonosítani mérésekkel. Csoportokat lehet érvényesen vizsgálni a tesztekkel, de egyének vizsgálatára csak akkor lennének alkalmasak, ha egyértelmű eredményre vezetnének minden egyed esetében. Freeman (2006) negyven évi követéses vizsgálata kimutatta, hogy amellett, hogy a beválást nem tudja megjósolni, már maga a tehetség azonosítása is súlyos zavarokat okozhat, mint például fejlődési, viselkedési zavar, családi problémák.

A tehetség nem teljesítmény, hanem tevékenység. A tehetséggondozás, és általában a tanítás és fejlesztés feladata tevékenységben tartani az egyént, és megfelelő környezetet biztosítani a tevékenységnek.

(…)

A kiemelkedő teljesítményekhez szükséges, átlagtól jelentősen eltérő kognitív folyamatok, elmélyült, megszállott tevékenység, kitartó gyakorlás a normalitástól messze eltérő viselkedést jelent. A probléma kezelésének hibája ezért például, ha a szakember azt akarja eldönteni, hogy tehetség vagy pszichés zavar, esetleg mindkettő jellemzi az egyént. Az egyénben meglévő prediszpozíciók megjelenése soktényezős kombináció eredménye. A kérdés nem az kell legyen, hogy valaki tehetség vagy nem, hanem az, hogy mi teheti tehetséggé.

(…)

A tehetségeket csoportként kezelni téves megközelítés, mert annyiféle a tehetség, ahányféle a tehetséges egyén. Az ellátásuk egyéni, még ha csoportban történik is. A pedagógia kínál erre jó megoldásokat, például a differenciálást a pedagógiai folyamatokban. „A differenciálás lényege: tanulók egyéni sajátosságaihoz igazodó fejlesztés és/vagy a tanulók egyéni sajátosságainak megfelelő önvezérelt fejlődés körülményeinek biztosítása a nevelési gyakorlatban” (M. Nádasi Mária , 2007, 17. oldal).

(…)

Egyre jobban észlelhető a gyors korszakváltás számos tényezője, és ezek közül a tehetséggondozást legjobban a digitális nemzedék képességeinek megváltozása érinti. A nagyobb környezeti ingertér utat ad az önálló tanulásnak, a nagyobb kommunikációs tér a társas tanulásnak. A 21. században ez átalakítja az iskolát, de a fentiek miatt még hamarabb hat a tehetséggondozásra. A tehetségesek előtt megnyílik az önfejlesztés sokféle lehetősége. A tehetségeseket nem kell felfedezni és fejleszteni, hanem egyéni utakat kell biztosítani egyéni fejlődésük számára a sokszínű fejlesztő környezetben. Vagyis nem a tehetséget kell „kihalászni és szerelgetni”, hanem a környezetet kell alkalmassá tenni a tehetségek fejlődésére.

A hazai tehetséggondozás leképezi a hazai oktatás szelektáló gyakorlatát, amely kirekesztő, szűk változósávban tartja az elfogadott és támogatott működésmódokat, tanulási, fejlődési utakat. Ezáltal csak nagyon kevés tehetségnek biztosít megfelelő környezetet.

(…)

A mérés/értékelés centrikus szemlélet azonban nem akadályozta meg mindenhol a fejlődést. Különösen ott, ahol a tehetséget nem keresték, mert nem számítottak megjelenésére, számos módszertani fejlesztés adott utat a tehetségeknek. Az eredmények bizonyítják, hogy az egyéni tanulási utakra építő környezeti háttéren megjelennek a tehetségek, bármilyen egyéb körülmény ellenére.

Álljon itt két példa, hogy akár kirívóan rossz környezetben is megjelenik a tehetségesek sokféle csoportja a rendszerszemléletű tanítás és fejlesztés által. A Hejőkeresztúri Általános Iskola 70% válogatatlan halmozottan hátrányos és sajátos nevelési igényű tanulójával számos győzelmet arat országos és nemzetközi versenyeken (K. dr. Nagy 2000; 2005; 2007; ). Ugyanez a helyzet a diákjaival, ahol „zűrös középiskolások” érnek el kiemelkedő eredményeket (Zöld Kakas, 2013).

(…)

A reformok azért nem működnek, mert a reformer úgy gondolja, ő reformál, és elfelejti, hogy társakká kell tennie azokat, akik a reformokat megvalósítják. A tanítás azért nem működik, mert a pedagógus azt gondolja, ő kell megtanítsa a diákot, és elfelejti, hogy mindössze meg kell mutatnia a diáknak az utakat, amelyeken végig tud menni. Az úton a tanulónak magának kell végigmenni, és nem a pedagógusnak kell végighúzkodnia őt. A tehetséggondozásban ez különösen így van.

A teljes tanulmány az Iskolakultúra 2013/3-4. számában olvasható.

A főoldalon található kép forrása: http://www.netzwerk-begabungsfoerderung-muenster.de/

Az Ez is tehetséggondozás! Elmélet és módszerek című konferenciát a Tehetséghidak Program (TÁMOP 3.4.5–12-2012-0001) finanszírozta.

--