<?xml version="1.0" encoding="utf-8"?>
<rss version="2.0">
    <channel>
        <title>www.osztalyfonok.hu: hozzászólások</title>
        <link>http://www.osztalyfonok.hu</link>
        <description>Utolsó 20 hozzászólás</description>
        <language>hu-HU</language>
<item>
<title>Alternatív oktatáspolitika?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1230#k2650</link>
<description><![CDATA[[SEszter:] Kedves Péter!<br />
<br />
Ezt reklamáltam leginkább, az ilyet előre oda szokták adni. Amúgy amit írtam, úgy írtam, hogy átfutottam még este a &#039;cuccot&#039;, de természetesen alaposan átolvasom. Már elkezdtem, még mindig nagyon sok bajom van vele, de nagyon szívesen beszélgetek róla veled. Mint mindig :-)]]></description>
<pubDate>Sat, 11 May 2013 19:53:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Alternatív oktatáspolitika?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1230#k2649</link>
<description><![CDATA[[Radó Péter:] Kedves (Salamon) Eszter! Nagyon örülök, hogy írtál a konferenciáról, remélem majd írsz a Fehér könyvről is, ha sikerült elolvasnod. Ha elolvasod talán újragondolsz majd néhány dolgot, amit az egyetlen szekcióülésen hallottak és a kiosztott rövid handout-ok alapján talán egy kicsit félreértettét. Ilyen például a munkaerő-piaci problémák túlhangsúlyozása, (sokat, akik olvasták az anyagot úgy látták, hogy túlságosan a méltányosságra koncentrál), a szülői részvétel elhanyagolása, (az anyag tele van az ezt biztosítani hivatott mechanizmusok megerősítéséről szóló javaslatokkal), és az Európa felé való visszafordulás elmaradása (minden egyes oktatáspolitikai javaslatnak van európai referenciája). Nem sorolom tovább a félreértéseket, ha elolvasod a cuccot te magad is találsz majd még néhányat. Utána pedig majd jót vitatkozunk mindarról, amivel nem értesz egyet.]]></description>
<pubDate>Sat, 11 May 2013 09:52:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Alternatív oktatáspolitika?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1230#k2648</link>
<description><![CDATA[[Salamon Eszter:] Kedves Eszter!<br />
<br />
Elnézést kérek, ha megbántottalak, nem volt szándékomban (a szekcióban tegeződtünk, én vagyok az idősebb, így engedd meg a tegeződést). Furcsa helyzetben voltál, hiszen soha nem az egy szekció rapporteure, aki prezentál benne – legalábbis az európai fórumokon. Az idegen kifejezés és a ’fehér könyv’ szóhasználatból azt feltételeztem, hogy itt európai típusú rendezvényről illetve kezdeményezésről van szó. A megfogalmazásom szubjektív, azt láttam a plenáris beszámolón, hogy nem kevés kételkedés volt a hangodban és a testbeszédedben, amikor erről szóltál, de talán csak kettős szereped belső ellentmondásából adódott.<br />
Mivel már számos hasonló rendezvényen vettem részt, meglehetősen furcsa volt, hogy a Fehér könyvet nem lehetett előre, időben kézhez kapni és arról véleményt formálni. Így a szekcióban mindenki egy ismeretlen, csak egy rövid kivonat alapján megítélt anyagról, a jelenlegi helyzetről illetve a te prezentációdról mondhatta el a véleményét. <br />
Az Unióban a Fehér könyv definíció szerint már a készítő által kijelölt politikai célrendszer, tervezett jogalkotási folyamat alapjait jelöli ki, konkrét politikai elköteleződést jelent. Azokat a területeket elemzi végig, amelyeken az illető szervezet lépéseket kíván tenni, meg is nevezve a konkrét tervezett lépéseket. Nem döntéselőkészítő konzultációk alapja kíván lenni, az a Zöld könyv. Egy Fehér könyv kiadása tehát azt jelenti, az azt kiadó szervezet az abban foglalt ügyekkel és az abban foglalt módon kíván foglalkozni. Ezt nyilván tudod, de talán nem minden olvasó jártas ennyire az EU-szókincsében. Azért írtam le, hogy mindenki számára világos legyen, miért éreztem szükségesnek szubjektív benyomásaim megfogalmazását. Úgy láttam, miután este, az esemény után átolvastam, hogy az oktatásban szerintem igazán égető problémákkal nagyrészt egyáltalán nem foglalkozik, részben pedig – ez már végképp szubjektív – nem olyan módon, ami egy Európa felé (vissza)vezető útra vezet.<br />
A konferencia résztvevőinek bevonása ismerős érzés volt. Saját gyermekem iskolájának új igazgatója használja azt az eszközt, hogy egy rövid prezentáció után, elolvasás nélkül kér szülői véleményt olyan, a Fehér könyv terjedelmét meg sem közelítő, ám még így sem megismerhető dolgokról, mint az iskolai házirend vagy a pedagógiai program. Így pedig lehetetlen valós vélemény alkotni, vagy akár válaszolni feleletválasztós alapon, a legkevésbé elfogadhatatlan válaszra kattintva (ld. Nemzeti konzultáció) véleményt nyilvánítani. <br />
Nem vitatom, hogy szándék a stakeholderek valódi bevonása, a partneri viszony kereteinek létrehozása, majd ezt követően az iskolai partnerek segítségével újraalakított oktatási rendszer és tantervi keretek kidolgozása. Ez persze azt is feltételezi, hogy a közpolitikai folyamatokban is minden stakeholder-csoport képviselői részt fognak venni. Az azonban biztos – erre rengeteg hazai, de főleg külföldi tapasztalat van -, hogy főként a diákok és a szülők sokkal inkább a napi folyamatokba vonódnak be szívesen, ám nem ülnek végig órákig tartó szakmapolitikai vitákat, gyakran még az aktív szülői és diákképviselők nagy része sem érti az ügyeket politikai szinten. <br />
Végül az állampolgári ismeretek, de főleg a demokratikus részvételi kultúra oktatására fordítandó többlet óraszám tekintetében azt gondolom, ezekre teljesen felesleges óraszámot pazarolni, hiszen tipikusan olyan dolgok, amelyet gyakorlatban lehet csak elsajátítani, ráadásul nem köthetőek tantárgyhoz, akárcsak az erkölcstan. Tehát ha a majdani, jelentősen csökkentett óraszámot olyan tanterv oktatására szánják/szánjátok, amelynek része ez is, csak támogatni tudom. A kérdés azonban nem így szólt. Úgy szólt: ha kettővel csökken a testnevelés órák száma, a ’felszabaduló órakeretet’ mire fordítsák. Erre pedig egyetlen helyes válasz van: szabad játékra, barátkozásra, ebédelésre… egyszóval semmire, ami tanítási óra. Az említett témáknak a Fehér könyv készítői számára fontos anyanyelvi, angol, matematika és természettudományos órákon kell megjelennie, valamint a digitális írástudást, a második uniós idegennyelv-tudást, a művészetek iránti fogékonyságot, a tanulni tudást és a vállalkozókészséget fejlesztő foglalkozások keretében, hiszen ez nem tantárgyhoz kötődő, hanem ’soft’ kompetencia.<br />
Ha a Fehér könyvet Zöld könyvnek tekintjük, az ESZME örömmel leírja, hogy milyen területeken kellene még feltárni szerintünk a hátteret és javaslatokat tenni. A szakemberek, akik nyilván nem önkéntesként dolgoznak (velünk ellentétben), beépítik egy majdani Fehér könyvbe azokat. Azt követően pedig lehet konkrét kérdésekre igennel vagy nemmel válaszolni, mint például az iskolarendszer újra-egységesítése, a 6 6 rendszer kidobása, amit abszolút szakmai, pszichológiai alapon biztosan nem támogatnék.<br />]]></description>
<pubDate>Thu, 9 May 2013 21:02:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Alternatív oktatáspolitika?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1230#k2647</link>
<description><![CDATA[[Berényi Eszter:] Kedves Salamon Eszter, mivel megszólítva érzem magam, mint &quot;szekcióvezető&quot;, ezért szeretném megkérdezni, hogy miből vonta le azokat a sommás következtetéseket, hogy: &quot;szekcióvezető a szülői részvételt kizárólag a közpolitikai döntéshozatalban való részvételként, konzultációként tudja elképzelni és nem érti, mi is az aktív szülői (és diák)részvétel az oktatási folyamatokban.&quot; Én a szülőknek (és az egyéb érintetteknek, mert ők is fontosak!) a közoktatáspolitikai folyamatokba való bevonásáról beszéltem bevezetőmben, ez bizony tényleg a közoktatáspolitikai folyamatokról szól, s nem másról. Ugyanakkor az, hogy a szekcióban jelenlévők közül többen hangsúlyozták, hogy leginkább az iskolák mindennapi működésében lenne igényük a nagyobb &quot;bevonásra&quot;, egyrészt, nem cáfolja, hogy fontos lenne a közpolitikai folyamatok demokratizálása; másrészt nem mond semmit sem az én, sem senki másnak az arról vallott nézeteiről, hogy mennyire érdemes bevonódniuk a szülőknek az iskola hétköznapjaiba, s mennyire s hogyan érdemes ezt támogatni.  Másrészről, a szekcióbeszélgetés éppen azt a célt szolgálta, hogy érkezhessenek visszajelzések, amelyek a későbbiekben hozzájárulhatnak a program konstruktív továbbalakulásához is, s a Fehér Könyv nyitottsága nemcsak, hogy az egész napos konferencia egyik fontos alapvetése volt, de talán azt is jogosan remélem, hogy a szekcióban résztvevők közül senki sem érezhette, hogy a későbbiek során a véleménye elsikkadt volna a plenáris visszajelzésen. Jelentősnek érzem tehát a beszámolóban ezt a csúsztatást, s ugyanakkor sajnálom, hogy pont Ön, miközben a részvétellel és a bevonással kapcsolatban vet föl lényegi problémákat, még egy ilyen fórumon sem bízik abban, hogy Ön - be van vonva!, s  véleménye megjelenik, s beépülhet a programba! Egyébként azt gondolom, hogy a szülők bevonódásra való hajlama, illetve az iskolák hajlama arra, hogy bevonják a szülőket, olyan, strukturális építkezést igénylő kérdések, amelyeknél szintén nehezen megkerülhetők a közpolitikai folyamatok. Ön sajnálja, hogy a résztvevők a gyerekek óraterhelésének árán arra szavaztak, hogy tanuljanak állampolgári ismereteket, demokratikus részvételi kultúrát a tanulók az iskolákban. A dilemma természetesen jelentős, hiszen Önnek igaza van az óraterhelést illetően - ugyanakkor, ha az iskolát továbbra sem tartjuk  a demokratikus, szociális érzékenységet fejlesztő, részvételi attitűdöt erősítő intézménynek, s nem várjuk el tőle, hogy ez még (de természetesen nem kizárólag) a tanórákban is megjelenjen, akkor ugyan milyen szocializációs és egyéb mechanizmusoktól várjuk, hogy a szülők és pedagógusok többsége – mert soha nem az innovatív 10-20%-ról van szó, őket nem kell megtanítani, ők tudják -  megtanulja együtt, közösségi iskolaként működtetni azokat az intézményeiket, ahol a gyerekek életük meghatározó részét töltik?]]></description>
<pubDate>Wed, 8 May 2013 14:30:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2646</link>
<description><![CDATA[[Juli:] Kedves Judit! Éppen azért jó ez a film, mert ilyen sok, olykor egymásnak ellentmondó érzelmet vált ki, gondolatokat ébreszt, foglalkoztat. Én sem érzem, hogy érzelemmentes lények lennének anya és fia, sőt, de azért valami gond van mindkettőjük szociális kapcsolataival. A játszmázással egyetértek, s az is valószínű, hogy Kevin tette ennek a játszmának a része. Már jeleztem, hogy muszáj újra néznem a filmet (csak idő meg erő kellene hozzá), mert nekem az jött át a végzetes szülői beszélgetésből, mintha a fiút intézetbe akarnák küldeni, vagy felügyelet alá helyeztetni. A válási szándékra nem emlékszem, de attól még igaz lehet. A kulcsjelenet valóban a Kevin betegsége alkalmával történő röpke egymásra találás. Hogy Kevin imádná az anyját? Talán inkább birtokolni akarja, de nem tudja. Az anya általad leírt szerepével egyetértek, és nagyon erősen át is éreztem ennek a tragikus voltát. Talán éppen ezért viselt meg ennyire a film.]]></description>
<pubDate>Sat, 4 May 2013 09:22:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2645</link>
<description><![CDATA[[Sz. Judit:] Én másképp értelmeztem a filmet. Számomra arról szól, hogy milyen tragikus, amikor egy anya képtelen úgy szeretni a gyerekét, ahogyan annak szüksége lenne rá. Nem gondolom, hogy érzelmek nélküli emberekről lenne szó: sem Éva, sem Kevin nem az. Kevin imádja az anyját, de az, hogy nem kap erre a szeretetre megfelelő választ, olyan frusztrált dühöt vált ki a fiúból az évek során, hogy egyetlen célja az lesz, jhogy  megkeserítse az anyja életét. &quot;Ha nem szeretsz, akkor gyűlölj - csak érezz valamit irántam&quot; Játszmázás az egész kapcsolatuk. Az egyik kulcsjelenet, amikor Kevin beteg: ekkor lehull a lepel, betegen nincs ereje játszani az eddigi játszmát: bújik anyjához, öleli s elküldi apát, akire eddig azt a szerepet osztotta, mintha őt szeretné. Hogy miért öl Kevin?  Sem apját, sem húgát nem szereti, s amikor kihallgatja szülei beszélgetését a válásról - valódi kétségbeesés látszik az arcán. Kevin apja szerint az, hogy kihez kerüljenek  a gyerekek, már régen eldőlt: ő, az apa az alkalmasabb a gyerekek nevelésére. És Éva nem tiltakozik... Kevin szerintem ekkor dönti el, hogy végső büntetést mér anyjára: megfosztja mindenkitől, akit az szeret, és rákényszeríti arra, hogy egyedül, magányosan és bűntudattal telve élje le hátralévő életét.<br />
A búcsújelenetben Kevin anyjának ölelése kissé színpadias - most sem sikerül igazán őszintén megélnie a pillanatot, Kevin arcán pedig a szeretet és a kétségbeesés tükröződik.<br />
Szerintem :)<br />]]></description>
<pubDate>Fri, 3 May 2013 22:05:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2644</link>
<description><![CDATA[[Szatmáry Zsolt:] Tovább gondolkozva eszembe jutott néhány dolog.<br />
Nagyon valószínű, hogy nagyon sok gyerek nő fel diszfunkcionális családban vagy töredékben. Attól tartok, hogy ennél sokkal durvább esetek fordulnak elő. Talán még közvetlen környezetünkben is vannak hasonlók, csak nagyon jó a &quot;marketingjük&quot;, és nem látjuk, vesszük észre őket. Vajon miért nincs több &quot;KEVIN&quot;? Talán azért, mert a nevelés/nem nevelés két (vagy több) ember között zajló folyamat. Nem minden gyermek ilyen érzékeny, többen képesek elfojtani magukban, csupán kisebb &quot;lázadással&quot;, esetleg öngyilkossággal vagy annak kísérletével &quot;megússza&quot; környezetük. De az biztos, hogy örökíteni fogják saját családjukban. Már csak egy kérdés marad: hogy lehet ezen segíteni?]]></description>
<pubDate>Thu, 2 May 2013 14:00:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2643</link>
<description><![CDATA[[Juli:] Kedves Zsolt, nagyon köszönöm a választ. Majd én is elolvasom ezeket a könyveket.]]></description>
<pubDate>Wed, 1 May 2013 21:08:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2642</link>
<description><![CDATA[[Szatmáry Zsolt:] Kedves Juli!<br />
Megnéztem a filmet újra. Van egy rossz hírem, számomra, az utolsó mondat valóban úgy szól, ahogy azt írtad: &quot;Azt hittem, tudom.&quot; Erre felel az anya a vágyott öleléssel. Ezzel együtt is ez a film - valóban - katarzis nélküli csúcspontja.<br />
Dolores Claiborne, Stephen King regényéből készült film. Már csak óvatosan merem írni :-), úgy emlékszem: erőszakos apa, anyai asszisztencia. A bűntárs példára említettem.<br />
Egy kedves barátom ajánlotta ehhez a témához Jodi Picoult: 19 perc című könyvét. Még nem olvastam, de fogom.<br />]]></description>
<pubDate>Wed, 1 May 2013 17:27:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2641</link>
<description><![CDATA[[Juli:] Egy kérdés, Zsolt! Említi Dolores Claiborne-t. Feltételezem, hogy egy Stephen King regény főszereplőjére gondol. Nem olvastam az adott könyvet, csak a neten néztem a név után. Megírná, hogy miért idéződött fel az ő példája?]]></description>
<pubDate>Tue, 30 Apr 2013 18:13:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2640</link>
<description><![CDATA[[Juli:] Kedves Zsolt, nagyon köszönöm a hozzászólást és a kiegészítést. A paradicsomfesztiválról korábban nem hallottam (már egy korábbi kommentelő is említette), ezért is értelmezhettem félre a nyitóképeket (itt lehet olvasni a spanyolországi <a href="http://vista.hu/la-tomatina---egy-orult-fesztival-spanyolorszagban.html " target="_blank">La Tomatináról.</a>) Ennek ismeretében még zseniálisabb a filmnyelvi megoldás. (A ráerősítés a vörös színre.)<br />
Éppen ideje újra megnézni, meg a könyvet elolvasni, mert nekem a filmben az utolsó mondat elsikkadt, pedig fontos. Az ölelés viszonzását én nem érzékeltem, és bár valóban ez a csúcs, de nyoma sincs semmifajta katarzisnak. Kevin arcán van érzelem, de ez csupán valamifajta riadalom, ráébredés a saját sors kilátástalanságára, a színlelt(?) biztonságtudat látható megrendülése. Lelkiismeretfurdalást az áldozatok miatt az anya érez, ő nem. Legalábbis ennek semmi jelét nem láttam. <br />
Az apát én talán nem látom olyan negatívnak, mint Hédi, de nem vitás, hogy bűntársnak tekinthető, hiszen nem a fia és a felesége valódi szükségleteire figyel, képtelen ráérezni a valódi problémákra. Vagy nem is kíváncsi ezekre? Neki így jó, így kényelmes, így kerek a világ? Miért  öli meg őt is Kevin? Valóban az anyja ingerküszöbét akarja csak elérni? Valódi fájdalmat okozni neki? Hogy a kishugát az első pillanattól kezdve gyűlöli, az nem marad titok (csak az apa nem veszi észre, mint ahogy sok egyebet sem.) De mintha felügyelet alá akarnák helyezni a fiút a kislány balesete után. Vagy nem erről volt szó? Hű, ez egyre bonyolultabb! Meg kell újra nézni!<br />
<br />]]></description>
<pubDate>Tue, 30 Apr 2013 14:49:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2639</link>
<description><![CDATA[[Szatmáry Zsolt:] Nagyon hosszan lehetne a filmről írni. Sok mindenben egyetértek, de néhány dolog - véleményem szerint - mást jelent. Egy-két példa:<br />
A végén azt feleli Kevin: &quot;Azt hittem, te tudod.&quot; Legalábbis én így emlékszem. Véleményem szerint ez volt a CÉL: az ölelés. (Tehát, dramaturgiailag rendben van, sőt, itt a csúcspont.) Sehogy és sosem kapta meg Kevin az elfogadást, a meghallgatást, csak ÍGY. Anya és fia egész életüket egymás mellett élték &quot;el&quot;. Gyönyörű a párbeszéd az étteremben.<br />
Az apa szerepe - megint csak szerintem - más. Amellett, hogy látszólag megpróbál a gyerek igényeinek megfelelni (kérdések: milyen igények ezek? Kell-e ezeknek megfelelni?), bűntárs. Sajnos tipikus, általában az anya szerepe.(Lásd: Dolores Claiborne)<br />
Az első jelenet, szerintem, a La Tomatina-n, azaz a paradicsom fesztiválon készült, melyet augusztus utolsó szerdáján tartanak Bunolban (Spanyolország). Nyilván a piros, a vér hívta be a filmbe. Az értelmetlen &quot;vérfürdő&quot;.<br />
Nagyon jó filmnek tartom. Egyetértek azzal, hogy gyereknek csak megfelelő előkészítés után, sem.]]></description>
<pubDate>Tue, 30 Apr 2013 08:52:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2638</link>
<description><![CDATA[[pkv:] Én  a könyvet is olvastam, ami szenzációs, ha az első 30-40 oldalon sikerül túljutni. Akinek tetszett a film, feltétlenül ajánlom, sokkal összetettebben ábrázolja a család dinamikáját.<br />
<br />]]></description>
<pubDate>Sat, 27 Apr 2013 15:59:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2636</link>
<description><![CDATA[[Juli:] Érdekes írás a film témájáról a Kölökneten Lannert judittól. Valóban jó szülőnek lenni? A szülőknek szóló portálon számos cikk található erről az izgalams témáról, érdemes elolvasni<br />
<br />
http://www.koloknet.hu/?2184-valoban-jo-szulonek-lenni]]></description>
<pubDate>Fri, 26 Apr 2013 13:02:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2635</link>
<description><![CDATA[[Juli:] Lehet, Zsuzsa, hogy igazad van, ujra meg kellene nézni a filmet. Az elso jelenetet en maskepp ertelmeztem, es az utolso megjegyzesre nem emlekszem.]]></description>
<pubDate>Wed, 24 Apr 2013 22:19:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2634</link>
<description><![CDATA[[Horváth Zsuzsanna:] Jó volt olvasni ezt az eszmefuttatást.<br />
Két dologban elbizonytalanodtam, miközben visszaemlékeztem a filmre. Szerintem a nyitó képsorokban nem hullák közt van a nő, hanem egy paradicsomcsatában, amit nagyon is élvez. (Talán mert mindenkivel van, még sincs senkivel sem a tömegben.)<br />
A másik pedig az anya végső kérdése. Nekem úgy rémlik, Kevin azt válaszolja neki: Azt hittem, te tudod. Ez más irányba viszi az értelmezést. Így olyan, mintha neki csinálta volna a vérengzést. S szerintem tényleg neki rendezte az egészet.]]></description>
<pubDate>Wed, 24 Apr 2013 14:25:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Valóban beszélnünk kell Kevinről? És kell-e Kevinről beszélnünk egyáltalán?</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1223#k2633</link>
<description><![CDATA[[Hédi:] Köszönöm az írásodat, Juli...<br />
Szombat óta engem sem hagy nyugodni ez a film. Érdekes módon nem &quot;ott és akkor&quot; tett rám valami igazán megrendítő hatást, hanem azóta nap mint nap. Nem hagy nyugton. Rám kényszeríti magát. Csak azon kapom magamat, hogy újra és újra visszatérek hozzá: hol így, hol úgy. Hol ezt vizsgálgatom, hol valami mást. Nincs válaszom, csak egyre sűrűsödő kérdéseim... Most éppen az apa felelőssége. Mert Eva - a maga módján - sűrűn ad jelzéseket a Kevinnel való kapcsolatáról és magáról Kevinről is. Franklin válaszai csaknem primitívek: nem látja a probléma súlyosságát. Érzékeli, hogy a Robin Hood-történet olvasásakor &quot;valami jó történt&quot; Eva és Kevin között. Megnyugszik... majd játéknyilat vesz a fiának ... és - bár sorjáznak Kevin hidegvérű, érzéketlen cselekedetei - karácsonyra a valódi nyíl...<br />
Hogy mennyire valódi az a probléma, amiről a film szól: a fiú, akit ismertem és ismerek - tudomásom szerint - születésétől kezdve hasonló kapcsolatban volt az édesanyjával, mint Kevin (a csecsemőkori fényképein az édesanya arca igen hasonlít Eváéra; a kisfiú is folyton sírt; mindig pont az ellenkezőjét tette, amit az édesanyja szeretett volna; kamaszkorára - amikor én megismertem - a hangja monotonná vált, arca mimikátlanná...). A pszichiátriai vizsgálat pszichopátiát jelzett. Ha egy skálán képzelem el azt a súlyosságot, ami Kevint jelenti, akkor az én ismerősöm valahol a skála másik végén, egy alacsonyabb - ám jól érzékelhető - fokán (volt) található... A megoldás elképesztően hasonló (Szonya nélkül) a Raszkolynikov-féle megoldáshoz: a tökéletesen materialista fiatalember - önmaga számára is váratlanul - &quot;megtért&quot;. És megtörtént az áttörés: megmozdult az arc, megszűnt az idegesítően monoton hang, kedves és meleg a tekintete. Talán valóban képessé vált a szeretetre, és azt ki is tudja fejezni...<br />
Annak kell drukkolnom, hogy soha ne veszítse el a hitét.]]></description>
<pubDate>Tue, 23 Apr 2013 14:31:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Virtuális szülői értekezlet 3. - Nagyon aggódom az unokámért</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1176#k2632</link>
<description><![CDATA[[Dóri:] „Szerintem a teljesítményt a tudásvágy viszi maximumra az iskolában.” (Taninéni írta)<br />
A tudásvágyat a kíváncsiság és a megismerési vágy hajtja (belső motiváció).<br />
Egy kisgyereknél ez a természetes állapot.<br />
Nos, ha az iskola kezdő szakaszában ezeket kiölik a gyerekből, már csak  a megfelelni akarással próbálja teljesítményét fokozni, szinten tartani. És jöhet a gyomorgörcs, a szorongás, a félelem.<br />
Mégegy!<br />
Gyakran láttam  (főleg  szülőknél), hogy  gyerekük teljesítményét külső eszközökkel is fokozni akarják pl. csokit, egyéb jutalmat kap, ha jól teljesít. Nagyon káros!!!! Kiöli a meglévő természetes érdeklődést. Eddig örömmel tevékenykedett, eztán már csak a jutalomért fog teperni.<br />
Legalább mi ne rontsuk el gyermekeinket!<br />]]></description>
<pubDate>Sun, 7 Apr 2013 10:56:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Szükség lenne rá, de...</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=692#k2631</link>
<description><![CDATA[[Hédi:] Olvasgatásra és a &quot;Neveljük&quot;-ön való megosztásra bogarásztam itt az OFOE weboldalán, és erre a lassan négy éves írásra bukkantam. Igen érdekes volt maga az írás is, és &quot;Csilla&quot; hozzászólása is. Köszönöm.]]></description>
<pubDate>Thu, 4 Apr 2013 19:55:00 +0100</pubDate>
</item>
<item>
<title>Virtuális szülői értekezlet 3. - Nagyon aggódom az unokámért</title>
<link>http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1176#k2630</link>
<description><![CDATA[[Szabó T. Anna:] Én köszönöm. Azért írtam (az Írócimborák felkérésére), mert nekem is elsős a fiam,  és minket is megviselt ez a hirtelen átmenet - amikor a nagyobbik volt elsős négy éve, még nem kapott jegyeket, a kicsinek meg simán beírják akár az egyest is. A hat éves kori iskolakötelezettség még tovább rontja majd a dolgokat. (A nagyobb fiam hét és fél volt, amikor iskolába ment, de ő is csak nyolcéves korára tört bele az intézményes életbe.) Amíg ekkora a nyomás a tanítókon, hogy leadjanak és számonkérjenek, és ilyen nagy az osztálylétszám, én nem is várom el reálisan, hogy ne iskola legyen az iskola, olyan, amilyennek én is megszoktam: kicsit poroszos, kicsit gépies. Nem az egyén számít, még csak nem is a közösség, hanem az eredmény - már ilyenkor is. Mindegy, mi az ára.<br />
Igyekszem otthon ellensúlyozni ezt a feszültséget, amennyire lehet. A szabad és végtelen fantáziájú gyerekeknek úgyis rabság minden intézmény. Kosztolányi Óvoda című novellája jut eszembe erről, ahogy első intézményesített napján a gyerek kétségbeesik: &quot;Leroskadtam a földre. Tehetetlen dühömben verni kezdtem a homokot. Vertem, vertem, egyre vertem a kis, ötéves öklömmel a földet, mely tart minket, toporzékoltam, hogy csak ennyire vagyunk méltók, mi, gyerekek, és hogy már soha többé nem lehetek olyan, mint annak előtte. Mert most már mindent láttam. Szemem alá sötét árnyék szállt. Egy perc alatt megvénültem ebben a sokablakos, elfalazott óvodában. Fuldokolva, jajgatva átkozódtam (...): Verje meg az Isten az óvodát!&quot; (Kosztolányi Dezső összes novellája, szerk. Réz Pál, Helikon, 1994, 581. o.)]]></description>
<pubDate>Thu, 28 Mar 2013 21:54:00 +0100</pubDate>
</item>
    </channel>
</rss>
