|
Címkék
személyiségfejlődés
A nagyóvodáskortól a felső kamaszkorig követi végig a szerző, Kádár Judit a személyiségfejlődés egyes szakaszait, azok érzelmi, kognitív, társas és etikai sajátosságait, domináns tevékenységeit. Ezek határozzák meg ugyanis, milyen az adott életkorban a „meghallható” történet, és hogyan kell azt elmondani.
A 14–17 éves kamasz védtelenül áll a reklámok kereszttüzében. Értékítélete még kialakulatlan, külső kontrollokat, megerősítéseket keres. Amennyire fontos a különbözni akarás, annyira döntő számára a választott szubkultúrához való hasonlóság. A reklámok világa befolyásolja vágyait, önmagáról s életéről alkotott elképzelését, erkölcsi értékrendjét. Az ahhoz való igazodás hamis énképhez vezet, súlyos esetben kamaszkori krízist is előidézhet.
A rendszerváltás nyomán felszínre került és kiéleződött társadalmi különbségek nem hagyták érintetlenül az iskola világát. Az elszegényedés, meggazdagodás, a különféle – sikeres és sikertelen – megküzdési stratégiák, az ezekből fakadó családi hangulat rányomja bélyegét az iskolába érkező gyermek személyiségére, iskolával kapcsolatos várakozásaira s hétköznapi viselkedésére. Természetes (kellene, hogy legyen), hogy egy pluralista társadalom iskolája számol ezekkel a különbségekkel, annál is inkább, mivel napjaink pedagógiája azt a célt tűzi maga elé, hogy adaptív, kooperációra, megújulásra képes személyiséggé fejlessze diákjait; vagyis célkitűzése individuális, az egyes gyermekre irányuló. Ezt a nagyon is differenciált célt azonban még mindig egy erősen homogenizáló s egyúttal rendkívül hierarchizált rendszerben próbáljuk elérni.
|

 Kommentek

|
|