|
Címkék
 osztályfőnöki szerep
 Szeretettel várunk minden érdeklődőt március 9-én a Kino Caféban. Ez alkalommal Az osztály című francia filmet nézzük és beszéljük meg. A film főszereplője François egy olyan iskolában osztályfőnök, ahol szinte minden diák különféle nemzetiségű és hátrányos helyzetű családból jött. A nehéz helyzet ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartása és a tolerancia jellemzi. Ennek ellenére a különböző kultúrák és temperamentumok gyakran szítanak konfliktust az osztályban. A diákok miközben sokszor szórakoztatóak és inspirálják a tanári munkát, magatartásukkal a legelszántabb tanár kedvét is elvehetik az együttműködő munkától.
 A lányok elsősorban tőlem várták a megoldást, én pedig igyekeztem olyan helyzeteket-gyakorlatokat létrehozni, amelyben kimondhatják érzéseiket, de a megoldásra nekik kellett javaslatokat tenniük. Amit nehezen értettek meg: saját felelősségük abban, hogy képesek legyenek együttműködni másokkal, és betartani s maguk alkotta szabályokat.(Kádár Rita)
 Valamennyien tudjuk, hogy a köz- és felsőoktatás éppen átalakítás alatt áll, de az építkezés alatt az iskoláknak (no meg a felsőoktatási intézményeknek) üzemelniük kell. Már csak azért is, mert a végzős diákok is működni kénytelenek, pontosabban ebben a káoszban kell meghozniuk egy a (közel)jövőjük szempontjából fontos döntést. Ehhez pedig segítségre van szükségük. Vajon kivételes esetről számol be ennek az írásnak a dologban személyesen is érintett szerzője? Ha az itt felvázolt kép általánosan jellemző, akkor valóban nagyon nagy a baj! (SZJ)
 A koncepció célkitűzésével, a pedagóguspálya modell létrehozásának jelentőségével egyetértünk. Attól tartunk azonban, hogy amennyiben a feltételek nem változnak, tehát nem biztosított a finanszírozás és a tervezett folyamat nem illeszkedik szervesen a közoktatási rendszer egészének fejlesztésébe, az elképzelés megvalósíthatatlan. (Szekszárdi Júlia)
 Kell-e osztályfőnök, illetve osztályfőnök kell-e? Valóban ez-e a pedagógiai munka csúcsa, vagy csupán egy rengeteg nyűggel járó és lesajnált mindenes szerep? Igénylik-e szülők és diákok, hogy legyen egy az osztályért felelős pedagógus az iskolában? S ha egyáltalán szükség van manapság erre az iskolai szereplőre, mi a dolga, miben áll a felelőssége? Ilyen és hasonló kérdésekről szólt a kerekasztal-beszélgetés, amely teljes egészében megtekinthető a Pedagógia Online Webináriumában.(Szekszárdi Júlia)
 Hadd higgyem azt, hogy az osztályfőnökség a tanári munka csúcsa – írja Achs kollégánk egy megjelenés előtt álló könyvében. Az erről szóló könyvfejezettel indítjuk el a felkészülést a január 31-i kerekasztal-beszélgetésre (részletes információk minderről a pedagógia-online honlapon találhatók).
 Az osztályfőnöki szerep e pillanatban országos szinten tisztázatlan, az egyes iskolák maguk töltik meg ezt konkrét tartalommal. Íme egy kipróbált modell: osztályfőnökök helyett függetlenített évfolyamfelelősök látják el a szerephez kapcsolódó feladatokat. Hogyan működik ez a csaknem két évtized óta bevált szervezési forma? Erről számol be a Bethlen Gábor Újreál Gimnázium évfolyamfelelősi csapatának nevében Soha József.
Ez a kurzussorozat azért jött létre, hogy közösen foglalkozhassunk fontos, érdekes, izgalmas pedagógiai témákkal. Az első szakasz témái is bizonyára sok kollégát érdekelnek majd (tehetséggondozás, nemi szerepek, gyermek- és civilmozgalmak). A következő évben sor kerül egy az osztályfőnök szerepéről, annak változásairól, aktuális problémáiról szóló kurzusra. Szervezők: Ollé János és Csuvár Fruzsina.
 Hajdan a családlátogatás kötelező feladata volt valamennyi osztályfőnöknek. Ma már ez a kötelezettség megszűnt. Vajon hatékonyabb lenne a nevelés, ha az osztályfőnökök ismét valamennyi gyerek otthonába eljutnának? Egyáltalán elvárható-e az amúgy is túlterheltségről panaszkodó pedagógusoktól, hogy erre is időt áldozzanak? S a családok vajon igénylik ezt az áldozatot?
 „Néhány éve tapasztaltam egy ifjúsági szálláshelyen, hogy három aprócska női tanerő hogyan próbál megfékezni és a faházakba terelni harminc erősen ittas szakközépiskolást az éjszaka közepén… Nem sikerült, így még négy másik csoport hallgathatta hajnalig mulatozásukat...” (Török Ildikó írása.)
 Az osztálykirándulások egykor a tanév csúcspontját jelentették. Manapság egyre ritkábbak, hisz a tanárok és a diákok nagy része számára inkább kellemetlen, mint kellemes programnak számítanak. A szülők véleménye is megoszlik.
 Az osztályfőnöki munka szempontjából rendkívül fontos változás a közösségek szerepének elhalványulása, az egyéni érdekek előtérbe kerülése. Az ún. közösségi nevelés jelentősége, tartalma, eszköztára részben elavult, részben méltatlanul elfelejtődött. Egyáltalán beszélhetünk-e ma az iskolában közösségi nevelésről? Vagy maga a kifejezés is lomtárba való?
 Új sorozatunkat Fenyő D. György írásával nyitjuk, aki 20 pontban foglalja össze az osztályfőnökség aktuális jellemzőit. 14 tézis a helyzetképet vázolja fel, a fenn maradó hat pedig e funkció alaptételeinek megfogalmazására tesz kísérletet. Az írást vitaindítónak is szánjuk.
 Nyilván egyszerűbb és biztonságosabb szabályok, paragrafusok mögé rejtőzve lemondani az önálló döntések meghozataláról. Meggyőződésünk szerint azonban a pedagógus nem szorítható be az engedelmes hivatalnok előírások és szabályok által meghatározott szerepkörébe. Bizony, olykor éppen a pedagógushivatás természetéből fakadóan kényszerülhet – például – az osztályfőnök egyedi „szabálytalanságokra”. Ilyen helyzetekről szól Grábics Éva írása.
 Annak ellenére, hogy a mai tizenévesek számos olyan dolgot produkálnak, ami akár egy évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, sok olyan tabut döntenek le, mely örök tiltásnak tűnt, szükségleteik közel sem változtak annyit, mint azt felszínesen gondolnánk. A mostani kamasz is igényli az odafigyelést, a problémái iránti nyitottságot, az elfogadást, a valóságos kapaszkodókat.
 „Bizonyára én sem tudok már annyi lelkesedést sugározni, mint régen. Hiába mondom többek között, hogy tanuljanak, mert akkor jó állásuk lesz, hiszen ez sem igaz. Mivel szolgáltatók lettünk, néha ki vannak szolgáltatva az elveink is...” Szilágyiné Polgár Éva személyes hangvételű írása az osztályfőnöki szerep változásairól.
 Irodalomtanárként az átlagos tanár-diák viszonynál sokkal közelebb kerülünk egymáshoz tanítványaimmal. Így azt gondoltam, nem is kell nekem osztályfőnöknek lennem, hiszen tanítványaim nagyobb bizalommal fordulnak hozzám, mint az osztályfőnökükhöz. E viszony pikantériája, hogy míg az osztályfőnök adminisztrál, szaladgál, szervez, pénzt szed, én nagyvonalúan lelki életet élek velük. Én viszont vágyakozva néztem utánuk, mikor az osztály saját, megszokott belső rítusait végezte.
 „Dühös voltam és szomorú is, de igazából elcsodálkoztam, hogy engem, akiről köztudott, hogy jól ismerem ezt a generációt is, mennyire becsaptak, elárultak minden látható lelkiismeret-furdalás nélkül. Eleinte nem is értettem, miért csinálták, vagy miért velem, akit – állítólag – kedveltek, aztán sokat törtem a fejem azon is, hogy minden tanításom/tanításunk ellenére nem is érzik tettüknek a súlyát, és nevetésükből ítélve nem is gondolják ezt sem hibának, sem bűnnek, legfeljebb egy kis szabályszegésnek.” – Török Ildikó írása.
 Az osztályfőnöki munka lényegesen többet jelent az osztályfőnöki órák megtartásánál. Az osztályfőnök hagyományosan az a pedagógus, aki állandóan az arcvonalban állva a legközvetlenebbül tapasztalja meg az osztályába járó gyerekeken és szüleiken keresztül a társadalom valamennyi feszültségét és problémáját – mondta Szekszárdi Júlia a Felvételi Információs Szolgálatnak adott interjújában.
 „Jelenleg 25. évemet taposom ezen a pályán. (...) Ebből a negyedszázadból 20 évet »osztályfőnökösködtem«. Két évig, amíg főiskolás voltam, addig nem kaphattam osztályt, »csak« napközis lehettem, egy évig pihentem, most pedig két éve tudatosan nem vállaltam osztályt. Ennek okait boncolgatom ebben az írásban, talán azért is, mert magamnak is szükségem van magyarázatra, miért húzódozom mostanában az osztályfőnöki munkától.”
 „Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de nálunk az osztályozó értekezleteken mindig ugyanaz a két kérdés képezi – általában meddő – vita tárgyát. Mindkét dilemma – »Mit jelent egyáltalán a példás, a jó, a változó és a rossz magatartás/szorgalom?«, illetve »Mihez, kihez viszonyítsuk az adott diák szorgalmát és magatartását?« – az értékelés kritériumrendszerével kapcsolatos. Félévente szembesülünk azzal, hogy a Házirendbe és egyéb iskolai dokumentumokba foglalt, »egyetemesnek vélt« elveink nem működnek a gyakorlatban.”
 Kedves Kollégák! Többen jeleztétek, hogy problémákat okoz az osztályfőnöki munka tervezése. Talán segítségetekre lesz, ha olyan terveket, szempontsorokat ismerhettek meg, amelyet más iskolákban már sikerrel alkalmaztak. Pintér Ildikó, a kocsi ÁMK Vincze Imre Általános Iskolájának tanára, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője küldött egy náluk bevált szempontsort, és hozzájárult, hogy ezt a honlapon közzétegyük. Bármilyen kérdésetek merül fel az alkalmazással kapcsolatban, biztosan szívesen válaszol rájuk. Örömmel fogadunk más bevált terveket, ötleteket, javaslatokat is.
Mielőtt az „elvárások kereszttüzében” munkálkodó pedagógus (és osztályfőnök) szerepét taglaltuk volna, szükségesnek tartottuk egy pillantást vetni az iskola iránt támasztott, folyamatosan változó társadalmi elvárásokra. Ezért indítottuk szakmai programunkat Perjés István előadásával, aki éppen arra próbált választ keresni, hogy milyen hiedelmek és mítoszok hagyományozódnak át nemzedékről nemzedékre, s ezek hogyan határozzák meg az iskolával szembeni társadalmi elvárásokat.
 Az osztályfőnöki feladatkör sajátossága – szemben a szaktanári funkcióval –, hogy nincs előírható, részleteiben megtervezhető tananyaga; ellátása lényegesen több spontaneitást, rugalmasságot, reflektivitást igényel. Ha a pedagógus nem csupán az osztály adminisztratív ügyeinek intézője kíván lenni, tudomást kell vennie arról a világról, amelyben élünk. Az elvárások, amelyek kereszttüzében a dolgát tennie kell, sok esetben egymásnak is ellentmondanak. Senki sem veszi le a pedagógusról a felelősséget, hogy ezek között mérlegeljen, rangsoroljon, a rábízott tanulók szükségleteit, igényeit szem előtt tartva, saját személyisége hitelét megőrizve alakítsa ki működőképes nevelési programját.
|
  Kommentek  |
|
Orczy kalandpark 2011.
OFOE
OFOE
Juli
