|
Címkék
 közösség
 Hogyan ösztönözheti az egyén boldogulását a közösség támogatása? Milyen tudást kínálhat az egyén számára a közösség és viszont? Milyen tanulási formák lehetnek a jövőben eredményesek? Ezeket a kérdéseket járja körül a kiállításokkal is egybekötött konferencia, melynek fókusztémája a tanulás jövője, az egyéni tanulási utak sokszínűsége és a tanulás közösség általi támogatása. Időpont: április 13.
 Szeretettel várunk minden érdeklődőt március 9-én a Kino Caféban. Ez alkalommal Az osztály című francia filmet nézzük és beszéljük meg. A film főszereplője François egy olyan iskolában osztályfőnök, ahol szinte minden diák különféle nemzetiségű és hátrányos helyzetű családból jött. A nehéz helyzet ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartása és a tolerancia jellemzi. Ennek ellenére a különböző kultúrák és temperamentumok gyakran szítanak konfliktust az osztályban. A diákok miközben sokszor szórakoztatóak és inspirálják a tanári munkát, magatartásukkal a legelszántabb tanár kedvét is elvehetik az együttműködő munkától.
 A foglalkozás célja a döntéshozatal gyakorlása egy olyan iskolai dilemmahelyzet feldolgozása során, amikor a közösségi és egyéni érdekek ütköznek, és tökéletes megoldás nincs, csak szolidáris vagy többé-kevésbé önző.
 Az előző generációknak is voltak helyeik, ahol a szülőktől, tanároktól, egyáltalán a felnőttektől távolabb lehettek együtt. Felügyelet és beleszólás, irányítás, kritika, büntetés nélkül. Száz éve még grund volt, aztán tér, töltés, patakpart, városi házak, romok, aluljárók, játszóterek. A mostani gyerekeknek is van ilyen helyük, csak ez egy virtuális tér. (Török Ildikó)
 Facebook-2011 (Részletek Tóth-Mózer Szilvia és Lévai Dóra tanulmányából)
Negyedik dimenzió – Fiatalok a cybertérben
Digitális Nemzedék Konferencia 2012
 „Rusz Csilla rendhagyó módon tartja szülői értekezleteit. Azt gondolja, nem arról kellene egy szülői értekezletnek szólnia, hogy a tanár elmondja, melyik gyerek miben rossz. Meg hogy mennyi pénz kell, mennyi szendvics, mit hozzanak a gyerekek osztálykirándulásra stb. Erre más csatornák (levél, üzenőfüzet) is alkalmasak. Ehelyett a drámapedagógia módszereivel közelít a szülőkhöz.” (Achs Károly)
 A Nagyító Alapítvány célja, hogy a középiskolás korosztályt érdeklő, de az iskolai oktatásban kellő hangsúlyt nem kapó témák feldolgozásán keresztül fejlessze a résztvevők személyiségét és közösségét. Főképp kiscsoportos foglalkozásokat és különböző játékos gyakorlatokat alkalmazunk. Programjaink bentlakásos rendszerűek, péntek délutántól vasárnap délutánig tartanak. Ez egy intenzív együttlét, amely során új oldalukról ismerhetik meg egymást a résztvevők, az osztálykirándulásoknál strukturáltabb formában.
 Olykor tárgyaltunk, átmenetileg még békét is kötöttünk. Különös módon nem volt bennünk tartós ellenszenv egymás iránt. Előfordult, hogy együtt mentünk haza, együtt játszottunk, majdnem olyanok voltunk, mint az igazi barátok. Egyszer fordult csak elő, hogy én kezdtem a támadást, ezzel otthon el is dicsekedtem. A szüleim azonnal meg is kérdezték, hogy miért bántom, ha nem csinál semmit. Igazat is adtam nekik, hiszen én is jobban éreztem magam akkor, ha ő provokálta ki a pofont, mint amikor én ugrasztottam össze az osztálytársaimat...
 A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány üdvözli azt a törekvést, hogy a középiskolai tanulmányok során a diákoknak közösségi szolgálati tevékenységben kell részt venniük. Azonban lenne néhány szakmai észrevételünk és javaslatunk.
 Az osztályfőnöki szerep e pillanatban országos szinten tisztázatlan, az egyes iskolák maguk töltik meg ezt konkrét tartalommal. Íme egy kipróbált modell: osztályfőnökök helyett függetlenített évfolyamfelelősök látják el a szerephez kapcsolódó feladatokat. Hogyan működik ez a csaknem két évtized óta bevált szervezési forma? Erről számol be a Bethlen Gábor Újreál Gimnázium évfolyamfelelősi csapatának nevében Soha József.
 „Az iskolai közösségteremtő alkalmak sok helyütt megszűntek” – olvashatjuk a Bölcsek tanácsa tanulmányában. Ennek a kétségtelen ténynek az okait hosszan sorolhatnánk, kétségtelen azonban, hogy ezt a fájó hiányt a diákok is érzik.
 Az osztályfőnöki munka szempontjából rendkívül fontos változás a közösségek szerepének elhalványulása, az egyéni érdekek előtérbe kerülése. Az ún. közösségi nevelés jelentősége, tartalma, eszköztára részben elavult, részben méltatlanul elfelejtődött. Egyáltalán beszélhetünk-e ma az iskolában közösségi nevelésről? Vagy maga a kifejezés is lomtárba való?
 Milyen módon lehet egy másik gyereket megismerni, és hogyan lehet elősegíteni a közösségbe való minél gyorsabb befogadását? Horváthné Palkó Andrea 45 perces óratervét 11 éveseknek és osztályfőnöküknek ajánljuk.
 Az együttműködés, együttélési normák témakörébe illeszkedő óraterv a szabályalkotás, az egyeztetés és a kompromisszumkeresés gyakorlását célozza egy egyszerű szituációs játék keretében. 12-14 éveseknek ajánljuk.
 Mit tehet az osztályfőnök, ha a rá bízott gyerekek nagy része hat évfolyamos iskolába távozik? Hogyan építhet új közösséget a szétesett, atomjaira hullott „maradék” tanulócsoportból? A szerző, Pataki Éva, ennek a lassú és tapogatózó újraépítkezésnek a módszereit, folyamatát és állomásait mutatja be. Írásából osztályfőnöki órán jól használható játékokat, konfliktuskezelő gyakorlatokat is megismerhetünk.
Amikor a pedagógus osztályfőnökként vagy szaktanárként kapcsolatba kerül a tanulócsoporttal, menet közben lép be egy rendkívül komplex és soktényezős folyamatba. Hatékonyabban végezheti dolgát, ha az általa vezérelt tevékenység kezdetén megkísérli diagnosztizálni a kiinduló helyzetet. Ezt a helyzetfeltárást tanácsos időszakonként megismételni, és az újabb eredményeket összevetni az előző állapottal. Az összeállítás az elemzés hagyományos és kooperatív modelljével ismertet meg.
|
  Kommentek  |
|
OFOE
Edit
OFOE
