|
Címkék
 esélyek
 Paul Tough oktatási témákban publikáló újságíró Adjunk esélyt a gyerekeinknek! című könyvében azt vizsgálja, hogy melyek azok a család- és gyermeksegítő módszerek, illetve oktatási, támogatási formák, amelyekkel valóban segíteni lehet ezeket a gyerekeket a lépéshátrány leküzdésében a csecsemőkortól az egyetemig. Ebben a naplórészletben L. Ritók Nóra magyar kiadáshoz írt utószavát adjuk közre.
 Magyaróráim rendszeres kelléke lett az újság, és külön öröm, hogy egy idő után a lap néhány szerzőjével sikerült szorosabb együttműködést is kialakítani – ezek az alkotók publikálnak a Kozmaköltészet – Friss Forgácsok nevű Facebook-csoportunkban, és részt vesznek személyesen is az évente két-három alkalommal szerveztett irodalmi kávéházunkban. Legutóbb pedig érzékenyítő foglalkozást tartottak a 10.a-ban a Menhely Alapítvány hajléktalan illetve nehéz körülmények között élő önkéntesei (Sulyok Blanka).
 Pénz, paripa, fegyver… ezek nem a háború eszközei. Ahhoz csak pénz, pénz és pénz kell. Az Integrációhoz is kell pénz, például fegyverre, sőt fegyverekre. A fegyver sokféle lehetne, s egyik sem pusztító. Tudás a lóról, hogy ne féljenek tőle, akik korábban nem ismerték közelről: mit eszik, miként kell felszerszámozni, hogy mozog, mennyi helyre van szüksége, mikor tud lovasa együtt lovagolni a többiekkel, mikor más úton, s mikor van szüksége valóban pihenőre. Miben tud segíteni a lovász. Míg van lovász. Mert azt is hirdetik egyre több helyen az országban, hogy ahol nem áll elég ló az Integrációk nemzetségéből az istállóban, ott nem kell lovász. Mert boldogul az istállómester is. (Szabó Anna)
 Mindenkiből legyen kétségbeesésében szorgalmassá váló egérke, aki a tejesköcsögbe érve addig pedálozik, míg – a mese szerint – vaj lesz, és az egérke kimászik a szilárd tömb tetején. Annyi csak a baj, hogy a tej nagy részéből nem szilárd vaj, hanem folyékony író lesz. Nincs annyi pedálozás, amennyivel a tej zöméből vaj lehetne. Mert ez a tejnek a természete. Meg a vajnak. És az írónak. Kell ezt tudni? Kell ehhez érteni? Nem, bár van olyan sajátos nevelési igényű gyerek, aki tudja (Szabó Anna).
 Tudjuk, hogy Magyarországon az iskolai teljesítményt leginkább a tanulók családi háttere magyarázza. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy determinálja azt. Vannak ugyanis olyan iskolák, ahol rossz társadalmi hátterük ellenére is jól teljesítenek a gyerekek. Véleményed szerint bele lehet nyugodni abba, hogy az iskoláink egy része nem képes az ott tanulókat hozzásegíteni a felnőtt életben szükséges alapvető készségek megszerzéséhez? (Gönczöl Enikő)
 Fájdalmas, de ha igazán azt akarod, hogy fájjon, nézzél a számok mögé. Sőt, a külső mögé, a "lemorzsolódás" szó mögé. Kevés ennél cinikusabb szót ismerek. Mint valami törmelékről, úgy szól a gyerekekről, fiatalokról, akiknek már kezdetben is alig van esélyük a méltó életre, akik sokszor már semmi mást nem akarnak, csak hogy hagyják őket végre békén, és csak élni akarnak. Nem, ez nem igaz, mert nem mindegyikük akar már élni sem (Gyarmathy Éva).
 Cirkusz az iskolában. Egyik szakiskolás leány órám elején megemelt hangon közölte, nem fog tanulni, fáj a feje, elege van mindenkiből, csapkodni kezdett, stb. Kérdeztem van-e konkrét oka, hogy így kikelt magából. Kiderült, hogy előző órai szünetben a tornaterem előtt várakozva nyakon vágta egy nyolcadikos srác. Kérdeztem szólt-e a testnevelő tanárnak vagy az osztályfőnökének. Vállát rángatta, minek, úgyis kiiratkozik, dögöljön meg mindenki, ez a rákos iskola is (Pfeifer Erzsébet).
 Olyan, mint egy elfuserált játszótér: leng a hinta, de fejbe vágja a közelében téblábolót, aki arra várna, ő is hadd hintázzon egy kicsit. Csúszós a csúszda, de nem te választod meg, hogy ráülsz-e, hogy lecsússz. Pillanatnyi figyelmetlenség, hiszékenység, tudatlanság, betegség, baleset, oxigénhiány a születéskor, s már ülhetsz is az aljában a visszakapaszkodás reménye nélkül. Visszakapaszkodás? Hiszen sosem volt fent. De, mindenki emberi méltósága magasából csúszik. Ha csúszik. A libikóka viszont elromlott: aki fent van, fent is marad. S aki lent? Az meg ott (Szabó Anna).
 Szabó Anna: Az út szélén állva
Szabó Anna: Baloghné gyűrűjének nyomában
 Sok mindenben nem értünk egyet a kollégáimmal, de abban igen, hogy az iskola a diákokért van. És nem fordítva. Sok mindenben nem értünk egyet, de abban igen, hogy emberséggel, lelkiismerettel, együttérzéssel kell dolgozni értük. Ha kiállunk értük és mellettük, talán az oktatásirányításban is megjelenhet végre az emberség és megjelenhetnek az úgy nevezett "pedagógiai szempontok". Mert az iskola nem hivatal (Sulyok Blanka).
 Most, hogy a civilek vegzálása úgy tűnik kormányzati stratégia lett, talán érdemes kihangosítani, mit tudnak a kiátkozott civilek hozzátenni azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekről az állam nem hajlandó tudomást venni. Ilyen – többek között – a gyerekszegénység, egyáltalán a generációkon átörökített szegénység, ami egyre több település, egyre több család, gyerek jövőképét határozza meg jóvátehetetlenül (L. Ritók Nóra).
Az elutasított tanodák névsora is sokkoló volt, de a nyerteseké nem kevésbé. Mi, akik az esélyteremtés terén dolgozunk, hálózatoknak vagyunk tagjai, szakmai fórumokon vagyunk jelen, publikálunk, tapasztalatot cserélünk, rálátásunk van az egész ország területén az esélyegyenlőségre, értetetlenül néztük az ismeretlen nyerteseket, némelyik tíznél több nyertes tanodapályázattal (L. Ritók Nóra).
 Az új kapcsolatom is tele volt problémákkal. Az anyós jelöltemtől többször a szememre vetette, hogy a lánya számára én nagyon "rossz parti" vagyok. Hát igen. Nem volt megfelelő családi hátterem, ami segíthetett volna abban, hogy lakásunk, kocsink, jó megélhetésünk legyen. Utáltam magam. Úgy éreztem, hogy az életem nem is valódi élet, hogy a nevelőotthonos múltam meghatározza a jelenemet és a jövőmet. Fogalmam sem volt arról, mit hogyan kellene csinálnom (H.R.).
 Egyszer kijött hozzám a konyhába, és lehorgasztott fejjel elkezdett mesélni. Nem beszélgetni akart, csak beszélni, valakinek elmondani, hogy egyszer az apja feküdt a kádban, "teljesen kivolt", és őt (az akkor 11 éves kölyköt) kérte meg, hogy lője be neki a drogot, mert már erre sem volt képes. És, hogy mennyire félt, de hát az apja kérte, meg kellett tegye, és jött a vér, és nagyon rossz volt (Gyulai Zsuzsa).
 A Magyar Idők című napilapban ez év március 24-én jelent meg Romhányi Tamás Baloghné gyűrűje című riportja a következő indítással: Nyomortelepeken missziós küldetést teljesítő orvosok tapasztalatai szerint a legszegényebb családok sajátos nagyvonalúsággal bánnak az egészségükkel. Erre a cikkre reflektál Szabó Anna, vakokkal és gyengénlátókkal foglalkozó gyógypedagógus.
 A tehetség egyenletesen oszlik el a népességben, tehát a szociokulturálisan hátrányos helyzetű, és egyéb okokból eltérő fejlődésű populációkon belül is éppen annyira ott van a lehetőség, mint ahol könnyebben tud talentummá fejlődni. Ezért mindenkire úgy kell nézni, hogy tehetség lehet, még ha nem is mindenki tehetség, sőt nem is mindenki akar tehetséggé lenni (Gyarmathy Éva).
 És ott a 15 és a 16 éves fiú, magántanulóként, tele iskolai kudarcokkal, küszködve a nyolc osztályért. Ők, akik órákat ülnek hihetetlen komplex játékok fölött, akik megnyerték a háziversenyt, ami az ügyesség mellett a kitartásra épült leginkább.Nehéz megérteni, hogy olyan gyerekek, akik képesek több mint 100 társasjáték szabályának és mechanizmusának megértésére és elsajátítására, akik képesek órákon át egy helyben ülve koncentrálni, miért ne lehetnének sikeresek az iskolában (Lencse Máté).
 A február 2-i vetítésen ismét egy nemzetközi sikert aratott magyar filmet nézünk meg. Horváth Lili alkotása egy különös felnőtté válási történet, melyben egy olyan lánynak kell anyává érnie, akinek magának nem volt édesanyja. A film hőse az állami gondozásból frissen kikerült 19 éves Maja felelőtlen kamasz, aki egy négyéves kisfiúért tartozik felelősséggel.
 Végül kaptak egy ajánlatot. Ha nincs se kép, se keret, jó lesz a lány is. A nagyobbik. A magántanuló. Már nem gyerek. Se szemre, se törvény szerint. Szép? Hosszú, erős, dús, fényes haj, hibátlan bőr, átlagos termet, széles csípővel. Az arca sok tapasztalatról beszél. Túl sokról. Erőszak nem volt. Csak döntési helyzet. Nagy, egyre fokozódó nyomás alatt. (Szabó Anna)
Szabó Anna: A remény az egyetlen bizonyosság
Szabó Anna: Kopogás az ajtón
L. Ritók Nóra: A lány
L. Ritók Nóra: A szerződés
Leiner Károly: Mi lesz veled, Kata?
 Nagyon fontosnak tartom, hogy azok dolgozzanak itt, akik szívesen vesznek részt ebben az alkotó, nagyon sok energiát és hitet igénylő munkában. Nem baj, ha valaki menet közben rájön, hogy nem pont ez a célja, vagy nem ez jelenti a sikert számára. Elengedem azokat, akik mégsem ezt akarják, és megkeresem azokat, akik új erővel tudnak belépni közénk. Ennek érdekében folyamatosan beszélgetek a kollégákkal, várom a visszajelzéseiket, közösen keressük a megoldásokat. (Csovcsics Erika)
Akkor azt gondoltuk, hogy mi kiváló szakemberek vagyunk. Azt is megfogalmaztuk, hogy nem velünk van baj, hanem a gyerekekkel és a szülőkkel. Ám egy idő után felismertük, attól, hogy ezt csak mondogatjuk, nem fog történni semmi változás, így viszont előbb-utóbb mindenki el fog menekülni az intézményből. Ez senkinek nem lesz jó, márpedig mi azt akartuk, hogy jobb legyen. Ha viszont jobbat akarunk, akkor valami gyökeresen mást kell megvalósítanunk. (Radicsné Szerencsés Terézia)
 Az én mottóm "szeretet az élet". Ezt nem én találtam ki. Móra Ferenc leírta a Kincskereső kisködmönben, a Mindenki Jánoskájában. Engem és az öcsémet így neveltek a szüleink. Én is így nevelem a saját és a majdnem sajátnak tartott gyermekeimet. Azt szeretném remélni, hogy ez a gondolat vagy érzés megmarad, amíg áll a világ. Tudom, hogy nehéz az élet, de úgy gondolom, hogy a szeretet képes átsegíteni a nehézségeken, reményt ad, felemel, jobb embert csinál az emberekből. És jónak lenni jó! (Szelekovszky Noémi)
Amit rendkívüli módon szeretek ebben a munkában, hogy – ahogy mondani szoktam – ez maga a frontvonal. Úgy érzem magam, mint a katonáit vezénylő csapattiszt, akinek meg kell osztania és rendszereznie kell minden információt, át kell látnia az egész csapat mozgását. Amikor támadás van, az élen kell járnia, ha védekezésre kerül a sor, akkor hátvédként kell helyt állnia. Talán nem véletlen a harctéri hasonlat, úgy érzem, hogy minden nap küzdeni kell az iskoláért, a gyerekekért, a kollegákért, azért, hogy az iskola által képviselt szellemiség fenn tudjon maradni, tovább tudjon fejlődni vagy olyan irányba változni, amilyet szeretnénk. (Kóbor Zoltán)
 Ma olyan értelemben is nyitott az iskola, hogy sokkal jobban figyelnek rá. Egy-két évtizede talán nem volt ekkora a felelősség terhe a pedagógusokon, mert nem kellett az összes törvényt ismerni, vagy akár azon gondolkodni, hogy extrém esetben a tetteik következményeként bekerülnek-e az aznapi híradóba. (Nagy Mariann)
 Az ellenzék káoszról, a kormány rendről beszél – olvashattuk néhány napja a Népszabadság online felületén. Ez a kettősség végigkíséri az új tanév megnyitását. Bizonyítékul szolgálnak erre a tegnapi és a mai sajtóból kiemelt idézetek. A tanév tehát ellentmondásosan indul. (Szekszárdi Júlia)
 Felnőtt egy generáció, amelynek a tagjai megtanulták, hogy szüleiket egy dolog motiválja: életben maradni máról holnapra. Ha úgy adódik hát munka nélkül is. Mindegy milyen áron. A szegénységből mára nyomor lett. A zárt telepek elkezdtek gettósodni. Külön morállal. Nincs valamid? Szerezd meg! Kirakatot be, kolbászt ki... (Pfeifer Erzsébet)
Ez a második tanévem az iskolában, kiváltságos helyzetem van: mindenkinek mást jelentek. Lehetek anya, testvér, tanár, bármilyen tanóráról megmentő, de leginkább barát. Engem érdekel a "fogyatékos" kedvenc zenéje, versei, rajzai, hogy mit csinált hétvégén, esetleg délután, hogy mennyit ivott a hétvégi buliban, milyen lány tetszik neki, vagy milyen volt a szex egy szórakozóhely wc-jében, min veszett össze a szüleivel, miért akar elköltözni, miért utálja a tanárait és miért lóg el utolsó kettőről mindig vagy éppen miért csak 10 órára ér be az iskolába? Közben szomorú vagyok, hogy mindez többnyire csak engem érdekel.
Diákjaim sem írni, sem olvasni, sem számolni nem tudnak az életkoruknak megfelelően. A kétszer három az öt. Reggelente kézfogással, pacsival, öleléssel köszöntjük egymást, és még néhányszor a nap folyamán. Megírom a kérvényeiket, tilosban járunk kölcsönzésekkel, beszélgetésekkel, mert akármiről még itt sem lehet. Büdösek, elhanyagoltak, magányosak, zavarodottak, hitetlenek. Bűncselekmények elkövetői és elszenvedői.
|
Utolsó üzenetek:
 OFOE Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.
--
magdi72 Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?
--
ofoe Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.
--
Szilvi07 Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.
--
OFOE Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)
--
OFOE Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.
--
Vajda Szilárd Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?
--
Somogyi Györgyi Ilona Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő
--
ofoe Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség
--
ofoe Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.
--
  Kommentek |
|
