|
Címkék
 esélyegyenlőség
 Azért az én munkám tele van ám örömökkel is, nehéz is választanom közülük. Apró örömök ezek, de ebből merítünk erőt a kollégáimmal együtt. Talán, most legutóbb, mikor egy mélyszegénységben élő cigányfiúcskánk kijuthatott Portugáliába egy nemzetközi versenyre. Olyan gyerek, aki sosem álmodozhatott volna repülőútról, külföldről. Vagy talán, amikor az egyik SNI tanítványom sikeres KRESZ vizsgát tett. Vagy, amit gyakran megélek, mikor egy-egy riport, film kapcsán beszélnek a gyerekeim egy idegen riporternek arról, mit jelent számukra a rajz, vagy mit gondolnak a jövőről. (Modern Iskola, 2012/7.)
 Együttműködések a közoktatásban
A Modern Iskola legújabb száma
 Feljegyző lettem, s eltelt néhány nap, míg ráébredtem, hova vittek az új szelek. Bár még csak szeptember elsejétől hatályos az új köznevelési törvény, s még némi megszorítást is alkalmaz a jelen tanév kilencedikeseire vonatkozóan, a szele már két évvel ezelőtt beindította a folyamatot, a problémás diákok kiszorítását, magántanulói jogviszonyba, majd tanulói jogviszonyukat megszüntető irányba. (Terepmunkás)
 Beszélgettem valakivel erről. Olyan emberrel, akinek nálam nagyobb rálátása van az uniós pályázatokra. Ó,- mondja - te rosszul gondolod. Itt a cél az, hogy a pénzeket lehívjuk. Hogy ne maradjon bent. A társadalmi hasznosulás most másodlagos. (L. Ritók Nóra)
Igazgyöngy Alapítvány
 Egy percre sem gondolom, hogy már nincs hova fejlődnöm, hogy már mindenre készen állok. Hogy mindent meg tudok oldani, nincs mit tanulnom másoktól. Természetesen ennyi év gyakorlata után, a szerető és pozitív gyermeki, szülői, szakmabeli visszajelzések után tudom, hogy jó nevelő vagyok. De kaptam elmarasztaló kritikákat is, amelyek, ha nem is mindig fogadtam el őket, elgondolkodtattak: vajon mit csinálok rosszul, miben kellene változtatnom. (Leiner Károly)
"Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?"
Tanítani a taníthatatlant
 Szeptember 30-án a Kossuth tér szomszédságában, Nagy Imre szobránál független gondolkodók, társadalmi és civil szervezetek vezetőinek részvételével társadalmi kerekasztal beszélgetés zajlott. A rendezvény egyik felszólalója: Radó Péter az oktatáspolitika időszerű kérdéseiről beszélt. Honlapunkon közreadjuk az előadás rövidített szövegét, és az erről készült videofelvételt.
OktpolCafé
 Ma a tehetséggondozás kiemelt terület. Egyre másra szaporodnak a tehetségpontok, a minősítéssel rendelkező tehetséggondozó intézmények. Ez jó, hiszen tehetség mindenhol van, öröm, ha ehhez az egész országot lefedő hálózat társul. (L. Ritók Nóra)
 Engem a dolog etikai része zavar. Ahogy csúszunk lejjebb, egyre lejjebb. Ahogy nem vesszük észre a nyomort, a gyerek kirekesztődését, sőt van, aki még ki is használja őket. És tesszük ezt magabiztosan, abban a hitben, hogy nekünk van igazunk. (L. Ritók Nóra)
 Pár éve figyelem ezt is. Mert sokáig nem voltak az általános iskolákban ilyen munkakörök. Sok iskolában ma sincsenek. De gyakoriak ma azokban az iskolákban, ahol magas a cigány, a HHH gyerekek aránya. És a munkájuk is eltér kicsit a "portás bácsiétól", bár a gyerekek így hívják őket. Sokkal inkább a biztonsági őrre emlékeztet. Az általános iskolákban. (L.Ritók Nóra)
 Ezek a szavak fémjelzik majd az új közoktatási törvényt? Ezt olvashatjuk ki a döntéshozók nyilatkozataiból. Nyilván, hogy mi, pedagógusok, szokjuk. A gyerek és a szülő meg féljen. Hogy mindannyian felkészülhessünk a nagy változásra.
 Nem is az lep meg, hogy a mostani oktatáspolitikának nem kellenek a HH, vagy inkább HHH gyerekek. Ezt már sejteni lehetett. Inkább az lep meg, hogy vállalják ennek a tervnek az üzenetét. (L Ritók Nóra)
 Izgatottan vártam, hogy az uniós elnökséghez milyen roma stratégia társul. Aztán látom, olvasom: az államtitkár szerint a következő félévben kifejezetten a roma diszkriminációval kellene foglakoznia a magyar elnökségnek, a felzárkóztatással kevésbé. (L. Ritók Nóra)
 Egyre ritkábban megyek el konferenciákra. Ha felkérnek hozzászólásra, előadásra, az utóbbi időben mindig úgy érzem, kilógok a sorból. Ünneprontó hozzászólásaim vannak, amiket ráadásul, a többiekét meghallgatva egyre ingerültebben tudok csak előadni. (L. Ritók Nóra)
Igazgyöngyök a sárban
 Fura, amikor az ember, a pedagógus, aki a gyermekközpontúság elkötelezett híve, szembesül egy másfajta pedagógiai kultúrával. Ami persze ismerős, hiszen ötvenévesként még én sem felejtettem el saját általános iskolai éveimet. (L. Ritók Nóra)
 Sokat látott drámatanárként még magam is meglepődöm, hogy mi mindenre jó a drámamunka. Pedig tudom, hogy a drámázás komoly ügy. Hogy bár látszólag felborul a tanterem, hogy messze tűnik a poroszos rend, hogy nincs készen megfogalmazott megtanulandó életbölcsesség, attól még igen komoly tanulási folyamat a drámaóra. (Achs Károly)
 Vannak, akiknek a sorsa végképp elromlott, pedig még szinte gyerekek. Koruk szerint legalább is. Nos, őket aztán végképp nem tudja kezelni a rendszer, csak dobálja ide-oda. Miközben törnek, zúznak, ők maguk is tovább sérülnek. (L. Ritók Nóra)
 Sokat gondolkodom az utóbbi időben ezen. Próbálom megérteni a szándékokat, ami előbb az egyik, aztán a másik irányba mozgatta a közoktatást. Próbálom mindezt több szemszögből is nézni. A gyerekéből is. (L. Ritók Nóra)
 A nyár során több gyereket tudtunk patronálókhoz vinni, és több látogatónk is volt, aki a mélyszegénységben élők helyzetét próbálta megérteni. Természetes, hogy a tapasztalatokból mindenki véleményt formál, megoldást keres, mérlegel.
 Érzékelhetően túl sok a szakképzetlen, a középiskolából lemorzsolódó fiatal. Többnyire a hátrányos helyzetűek azok, akiken nem talál fogást az oktatási rendszer. Biztos, hogy elég ezen a ponton beavatkozni a rendszerbe? Ha megoldódnak a szakképzés gondjai, megszűnnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos súlyos problémák?
 Sok esetet kap fel a média, melyek a pedagógusok ellen irányuló támadásokról szólnak. Máskor arról olvashatunk, hogy a pedagógusnál szakadt el a cérna. Sokszor a kettő együtt történik...
 „Aztán kezdi érteni, hogy ez nem az, amit ő szeretne. Mert ő kőműves szeretne lenni. Mesterkőműves. De innen nem lehet. Egyeztetés, patronáló tanár, korrepetálás, gyakorlóhely keresése stb. Szinte csoda, de sikerül. Átmehet a másik tagozatra.” (L. Ritók Nóra)
 „A gyerekek a suliban esznek, a HH-s tanulók ingyen, hatodikig, a hetedikeseknek-nyolcadikosoknak 50%-os térítést ír elő a törvény. Ám a szülő nem fizet. Nem tud, nem bír. Kényszertársulás. A közös iskolának helyszínt adó falu a maga gyerekeinek is alig bírja kiegészíteni a szolgáltatások árát, nemhogy a szomszéd faluban lakóknak. A gyerek tehát nem eszik.”
Esélyegyenlőségi napló
„Nyolcadik osztályos matematikaórára érkeztünk, még úgy 15 perc lehetett hátra. Leültünk egy hátsó padba, én elővettem a szükséges dokumentumokat. Próbáltam azokra koncentrálni, de nem ment. A teremben ugyanis hihetetlen volt a hangzavar, obszcén szavak röpködtek, a gyereket láthatólag egyáltalán nem zavarta, hogy óra van, és az sem, hogy egy ismeretlen felnőtt is ül a teremben.”
Vannak olyan kínos kérdések, amelyek különösen akadályozzák a cigánygyerekek egy részének beilleszkedését. Ilyen például a tetvesség. A mélyszegénységben élők között is akadnak persze olyanok, akik küzdeni próbálnak ellene petróleummal vagy növényvédő szerrel, a többség azonban feladja...
A másik Magyarország
Igazgyöngyök
 „Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.” (L. Ritók Nóra)
 „Aki a harmadik generáció óta munkanélküli családban él, azt nem fogja motiválni sem a jól felszerelt iskola, sem az új módszerek. Innen nagyon nehéz csillogó szemmel, tudásvággyal, pozitív jövőképpel indulni reggelente. Az is csoda, hogy ezekből a családokból csak annyi problémával jönnek, amennyivel megérkeznek hozzánk. Innen, így nincs kiút.” (L. Ritók Nóra)
 Az iskola világa szigorúan társadalomkutatási szempontból tekintve végtelen horizontokat kínáló terület. A közoktatás rendszere minden társadalmi réteget, csoportot érint, benne megtalálhatók a legkülönbözőbb életkorú emberek. Mint intézmény ezer szállal kapcsolódik a társadalom világához. Az elmúlt évek vizsgálatai három nagyon fontos területet érintettek: ezek a társadalmi és állampolgári nevelés, az esélyegyenlőség, valamint a személyiség- és a közösségfejlesztés kérdésköre.
 A tehetség fogalmának értelmezéséről, fejlesztésének iskolai és iskolán kívüli lehetőségeiről, a tehetség és az életben való boldogulás viszonyáról időről időre fellángolnak a viták. Milyen életkorban választhatók ki jó eséllyel a valamilyen területen kiemelkedő képességűek? Milyen életkorban kell és lehet fejleszteni bizonyos speciális képességeket? Mi történik azokkal a gyerekekkel és fiatalokkal, akik valami okból nem kapnak esélyt a speciális fejlesztésre? Ki és hogyan támogassa azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik kiemelkedő képességűnek, tehetségesnek bizonyulnak? Elképzelhető-e egyáltalán esélyegyenlőség ezen a területen?
|
  Kommentek  |
|
OFOE
Edit
OFOE
