|
Címkék
erkölcsi nevelés
Két tanuló iskolaidőben kisebb értékű árukat emel el egy bevásárlóközpontból. Módszerük kifinomult, de mégsem eléggé hatékony: a biztonsági őrök lefülelik őket, és rendőrségi feljelentést tesznek ellenük. A gyerekeket aznap rendőrök kísérik be az iskolába. A következmények: botrány, büntetés, megbélyegzés... Farkas Zoltán írása.
Szekszárdi Júlia: Erkölcsi botrányok az iskolában
Túlkoros nyolcadikosok álldogálnak a folyosón a tanári előtt. Tanítás van. Az egyik kislányt a tanár elküldi valamiért a tanári szobába. A fiúk elkapják, az ölükbe vonják. A kiskamasz lány nem érez késztetést arra, hogy komolyan tiltakozzon, ha a fiúk kicsit megfogdossák, mi több, a terembe visszatérve még a késés okát firtató tanár előtt sem próbálja eltitkolni a dolgot. A két fiút szexuális zaklatás miatt kizárják az iskolából. Vajon mit old meg ebben az esetben a büntetés?
Az e témakörhöz sorolható két helyzetben a döntési alternatíva az osztálytárs, a barát titkának megőrzése, illetve ennek kiszolgáltatása a felnőtteknek (pedagógusnak, szülőnek). Mindkét szituációban kockázatos a tények elhallgatása, mivel az érintett kortárs veszélyes helyzetbe sodródhat, ha nem kap segítséget. Az eddigi adatok fényében azonban nem hagyható figyelmen kívül a közömbösség, a mások ügyeibe való belekeveredéstől való tartózkodás, a felnőttek iránti bizalmatlanság.
A vizsgálat egyik különösen elgondolkodtató eredménye, hogy az agresszió elutasítása erősödött, de ez az elutasítás – eddigi elemzésünk alapján – feltételezhetően nem annyira erkölcsi meggyőződésből, sokkal inkább a félelemből fakad. A „jobb a veszélyes dolgokba nem belekeveredni, biztonságosabb kívül maradni” tendenciája már korábban is érzékelhető volt. Ez magyarázza, hogy a többség megérti, megbocsátja, etikai szempontból nem kifogásolja, ha valaki fenyegetett helyzetben feladja elképzeléseit, vagy akkor sem árulja el társait, ha azok veszélyes helyzetet idéznek elő.
A mások tulajdonának tisztelete olyan etikai norma, amelynek érvényessége általában nem képezi vita tárgyát. Ennek ellenére, mintha a fiatalok körében egyre kevésbé számítana súlyos véteknek az eltulajdonítás, a lopás. A kérdőívben három szituációban is felmerül ez a téma. A három probléma különböző súllyal és eltérő kontextusban veti fel a kapcsolódó normaszegés, illetve a normaszegő megítélésének kérdését.
A felmérés tapasztalatait összegző sorozatunk jelen részében ezúttal azokkal a szituációkkal foglalkozunk, ahol a serdülőknek el kellett dönteni: a tanár pártjára állnak, vagy pedig inkább a társ, illetve a kortárscsoport érdekét helyezik előtérbe. A szituációk azonban súlyukat, körülményeiket, illetve a döntés tétjét tekintve erősen különböztek egymástól.
Szekszárdi Júlia, Horváth H. Attila és Simonfalvi Ildikó által a serdülőkorú iskolások erkölcsi szocializációjáról végzett felmérés tapasztalatait összegző sorozatunk újabb részében olyan szituációkkal foglalkozunk, amelyek kihasználása a tanulókat nagy előnyökhöz juttathatja. A nagyobb településeken élők és az idősebbek mernek inkább élni egy ilyen helyzet által nyújtott lehetőségekkel – derül ki a felmérésből.
A puskázás, másolás, súgás ősi diákszokás, a tanulók hagyományosan nem tartják erkölcsi problémának, ha valaki ilyen fajta segítséget vesz igénybe, illetve nyújt társainak. Sőt a tapasztalatok szerint általában el is várják, a szolidaritás hiányaként élik meg, ha valaki ezt megtagadja – derül ki a Szekszárdi Júlia, Horváth H. Attila és Simonfalvi Ildikó által a serdülőkorú iskolások erkölcsi szocializációjáról végzett felmérés tapasztalatait összegző sorozatunk újabb részéből.
A kérdőívben kétféle kérdéstípussal próbáltuk feltérképezni a diákok erkölcsi kérdésekben vallott nézeteit. Az első blokkban a diákoknak különböző, összesen 18 szituáció kapcsán kellett dönteniük arról, hogy ők hasonló helyzetben miként cselekednének. A helyzetek kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a serdülőket foglalkoztató, valódi dilemmákat kifejező és tényleges döntéshelyzetet szimuláló esetek kerüljenek a kérdőívre.
Szekszárdi Júlia, Horváth H. Attila és Simonfalvi Ildikó 2004-ben megismételte a serdülőkorú iskolások erkölcsi szocializációjáról 1998-ban végzett felmérést. A két vizsgálat időpontja között lejátszódó változások néhány izgalmas és elgondolkodtató eleme kimutatható az új adatok tükrében. A tanulságok valamennyi pedagógus számára elgondolkodtatóak lehetnek, hiszen mindnyájan érezzük, hogy e területen megoldásra, de legalábbis „kezelésre” szoruló problémák vannak. A vizsgálatból nyert adatok tudatosítanak olyan tendenciákat, amelyeket olykor magunknak sem merünk bevallani.
|

 Kommentek

|
|