|
Címkék
 együttműködés
 Sokféle probléma halmozódott fel mára a magyar oktatásban. Lassan olyanná válik az egész, mint egy óriási, átláthatatlan gubanc, ami nem bontható ki könnyen, gyorsan, egyszerűen. De ha elkezdjük türelemmel megkeresni a végeket és szálakra szedni, akkor talán vissza tudjuk nyerni a tisztán látásunkat. Folytassuk együtt a sorozatot! (Gönczöl Enikő)
 Egy osztállyal készített műsor ebből a szempontból is más, mint a színjátszó körön, színészi vénával megáldott gyerekekkel rendezett előadás. Nem tehetem meg, hogy kihagyom azt a gyereket, aki csak iskolásan, bemagolt hangsúllyal képes megjelenni a színpadon. Két lehetőség van: megtalálni azt a formát, amelyben legkevésbé tűnik fel a hiányosság, vagy elfogadni, hogy ez a két mondat így hangzik. Tapasztalatom szerint a közönség nagyon jól viseli a második megoldást is (ha elég érdekes a műsor). (Achs Károly)
 Az OFOE portálon az elmúlt évben megjelent írások rangsorát a hozzájuk érkezett lájkok száma alapján készítettük el. A "sikerlistára" azok a cikkek kerültek fel, amelyekre legalább 100 klikk érkezett. Az írásokból kiemelt rövid részletek után minden esetben feltüntettük a rangsor alapjául szolgáló lájkok számát. Emellett jelezzük azt is, hogy hányan nyitották meg az adott írást az OFOE Facebook oldalán (SzJ).
 Az OFOE portál 2015-ös sikerlistája
 A szekció alapötlete abból a tényből indult ki, hogy a tanárok közti együttműködés pozitívan hat a tanulói eredményességre is. A vizsgálatok szerint Magyarországon a tanárok közti együttműködésben még jócskán van fejlődési potenciál, ugyanakkor megnézve az online közösségi tereket, számos fórumot, zárt vagy nyílt csoportot találunk, melyek célcsoportja és felhasználói pedagógusok. Vajon léteznek-e ezek között valódi szakmai műhelyek, melyek a pedagógusok közti tudásmegosztást és a közös tanulást támogatják? Szekcióvezető: Szegedi Eszter.
 Azt hiszem, ha az iskola nem fókuszál sürgősen a szociális készségek fejlesztésére, megállíthatatlanok lesznek a negatív folyamatok. A veszélyt azt hiszem, sokan nem látják. De talán a változásokat érzik a szegregált iskolák pedagógusai, és az "átlag" általános iskolák tanárai is. Ha az ember felveti, a boldog gyerek és az iskola összefüggését, gyakran hallani: "Naná, még mit nem! Nem szórakozni járnak ide! Nem kívánságműsor ez! Jobb, ha itt megtanulják, milyen az élet, mert aztán kint jön a pofára esés." (L. Ritók Nóra)
 Az Összebeszélünk – II. Ifjúságügyi Kongresszus EGYMÁSRA UTALVA címmel kerül megrendezésre, 2016. augusztus 26-27-én (péntek-szombat) Komáromban és Észak-Komáromban. A konferencia nyelve: magyar. A rendezvény vár minden az ifjúságügy iránt érdeklődő szakembert (Nagy Ádám).
 A portréfilm harmadik része egy egyedülálló pedagógiai kísérletről szól. Egyetlen "dicsekvés": a program tizenhét éve alatt majd tízezer gyerek, fiatal felnőtt, felnőtt, értelmi fogyatékkal élő és ép ember fordult meg a Zöld Béka Baráti Körben, ahogy elnevezte magát a csapat. Közülük nagyjából 1200 fogyatékkal élő. Ők, egy kivétellel, mindannyian elvégezték iskoláikat, megszerezték szakmáikat – ez példa nélküli Magyarországon (Leiner Károly).
 Vezetői pályám elején még találkoztam az iskolában kiabálással a tanár részéről, mára azonban ez teljesen megszűnt. Egyetlen pedagógus sem kiabál. Miért? Mert én sem kiabálok. A probléma rendezése még a legsúlyosabb rendbontás esetén is azzal kezdődik, hogy a diák bejön az irodámba, leültetem, egészen másról elbeszélgetünk, és utána térünk rá a konkrét esetre. Felderítetlen, ki nem vizsgált ügyek nincsenek. A kollégák eltanulták és maguk is alkalmazzák ezt a stratégiát, és nem gondolják, hogy egy gyereket hozzám kellene behozni, vagy hogy minden ügyben nekem kellene igazságot tenni. (K. Nagy Emese)
 Pénteken délelőtt megyek be, a kollégák értetlenkedve kérdezik, mi a túró történt tegnap? Órát tartani nem lehetett, mert egymás szavába vágva meséltek valami ajándékokról, karácsonyról, ami nem volt jó, tündérről, angyalról. És mutogattak mindenfélét, hogy akkor ők most ezt és itt és mindenki nézze meg, hogy milyen klassz, stb. (DZS)
A hétfői szülői értekezlet a szokásos langyos víz. Csekély személyes jelenlét. Mint mindig. Ahhoz képest, hogy mekkora cirkuszt tudnak rendezni a kedves szülők, ha úgy érzik, sérelem érte a gyereket... A fészen napi kapcsolatban vagyunk, de az, hogy egy évben kétszer se érjenek rá, ha a gyerekeikről van szó, hát az vérlázító! Azon csodálkozom, hogy ilyen szülői érdektelenség mellett is, milyen jól teljesítenek. (DZS)
Halkan, de büszkén jegyzem meg: én alapvetően elégedett vagyok! Magatartásból nincs hármas. Persze kettes sincs. Magasan a legjobb az átlagunk iskolai szinten. A tanulmányi eredményeiket tekintve pedig a felsőben a legjobbak. Ezt kell majd tartani, helyenként picinkét javítani. Mert vannak még tartalékok! (DZS)
 Mindig az a félelmünk, hogyha nem osztályozzuk azonnal a gyerekeket, akkor nem foglalkoznak majd a feladattal, az én tapasztalatom viszont az, hogy így sokkal többet dolgoznak, még ha nem is mindig a kezdetektől. Ennek a rendszernek az egyik nagyon fontos pozitívuma, hogy a negatív értékelést sikerült szinte teljesen kiszorítani, és ez nem ment a munkamorál rovására. A másik, hogy a diáknak sokkal nagyobb szabadsága van abban, hogy ő mit és hogyan szeretne csinálni. Joga van például néha nem tudni dolgokat, viszont bármikor, bármit hozzátehet a munkájához. (Prievara Tibor)
Tanárblog
21. századi pedagógia a gyakorlatban (Digitális Pedagógus konferencia)
21. századi tanulás a gyakorlatban (szekciófoglalkozás)
Elbírja-e a demokráciát a magyar osztályterem? (HVG)
Hát...ez egyszerűen zseniális volt! Véresen komolyan vették, óriási lelkesedéssel dolgoztak a feladatok megoldásán, százszor annyi energiát feccöltek bele, mint amennyit egy intenzív két órai tanulással elérhettünk volna. Két biológia óra ment el erre, de megérte! Annyira jól sikerült, hogy R. néni megígérte nekik, ha továbbra is úgy működnek az óráin, mint ahogy eddig, akkor gyakran találhatják szembe magukat hasonló számonkéréssel. Így azért ki lehet bírni! Úgy beszéltek erről a dologról, mintha valami élvezetes szakköri foglalkozáson vettek volna részt. Élménypedagógia? Mindegy minek becézzük, a lényeg, hogy műűűűűűűűűűűűűűködik!!!!! (DZS)
Ma olyan értelemben is nyitott az iskola, hogy sokkal jobban figyelnek rá. Egy-két évtizede talán nem volt ekkora a felelősség terhe a pedagógusokon, mert nem kellett az összes törvényt ismerni, vagy akár azon gondolkodni, hogy extrém esetben a tetteik következményeként bekerülnek-e az aznapi híradóba. (Nagy Mariann)
 Nagy öröm számomra, hogy egy olyan konferenciát nyithatok meg, amely az iskola és a szülők közötti együttműködés helyzetéről, lehetőségeiről formáiról szól. Különösen örülök annak, hogy szakemberek, kutatók, érintettek fontosnak tartják ezt a témát akkor is, ha a környezet, a hivatalos politika ezzel ellenséges. Ne feledjük, a mostani beszélgetés kontextusát az oktatásért felelős államtitkár azon kijelentése adja, mely szerint vége annak az időnek, amikor laikusok, jelesül a szülők, beleszólhatnak abba, ami az iskolában történik. (Salamon Eszter)
Értjük egymást? - Konferencia a szülők és pedagógusok közötti párbeszédről
"Mi mindannyian a XX. századból vettük nevelői mintáinkat..."
Ez történt a Digitális Nemzedék Konferencián: 4. Digitális szülő szekció
Szülői részvétel az iskolában – kutatók konferenciája Lisszabonban
Értjük egymást? – Konferencia a szülők és pedagógusok közötti párbeszédről
 A Független Színház díjmentes képzést biztosít középiskolás korosztályú (14-20 éves) osztályok/csoportok számára, mely a diákok társadalomismereti tudását, művészeti és együttműködési készségeit egyaránt formálja. Amennyiben úgy látja, hogy az Ön osztályába/csoportjába járó fiatalok számára a cigányság és más kisebbségi csoportok integrációjához kapcsolódó társadalomismereti kérdéskör megismerése, a diákok együttműködési, kommunikációs és vitakultúrájának fejlesztése izgalmas és fontos kihívás, várjuk pályázatát a 2014. január-augusztus időszakban országos szinten megvalósuló Tollfosztás workshop sorozatban való részvételre.
Független Színház
 Hétfőn az első órám ezzel a csoporttal volt. Amint beléptünk a terembe, megleptem őket. Körbe rakattam a székeket, mire a három „problémás” fiú megkérdezte: vajon beteg vagyok-e, hogy ilyet kérek. Az egész csoporton látszott a meglepettség, nem tudták, mi, de érezték, most történni fog valami szokatlan. Először is elmondtam, hogy ma nem németórát fogunk tartani, hanem meetinget. Mivel nem tudták, mi az, röviden elmondtam nekik. Nagyra kerekedett a szemük. (Hornyánszki Christiane)
Nem csináltam látványos balhét, hanem…
Kiabáld azt, hogy „mazsola”! Konfliktuskezelés egy 7. osztályban
 Nemrég nyert az egyik fiúcska, nemzetközi pályázaton, rangos díjat. Boldogok voltunk, ez mindannyiunk öröme, nemcsak az Igazgyönggyé, hanem az általános iskoláé, sőt a településé, meg persze a családé is. Vitték hát fel az általános iskolába az oklevelet, fénymásolva is, hogy kikerülhessen a faliújságra, rajta a díjazott neve mellett japán írásjelekkel a szöveg. „ Minek tennénk ki? Úgy sem tudja senki elolvasni…” – törte le az örömöt könyörtelenül a tanár. (L. Ritók Nóra)
 2007-ben komolyan felvetődött az az ötlet a francia oktatási minisztériumban, hogy az irodalomoktatást fakultatívvá tegyék. Tíz évvel ezelőtt egy hasonló ötletet mindenki kinevetett volna, négy éve már érvelni kellett ellene. Nálunk ugyan nem esett szó az irodalomtanítás fakultatívvá tételéről, de a tárgy vonzereje az utóbbi időben erősen megcsappant. Mit lehet tenni a változás érdekében? Hogyan motiválhatók a mai fiatalok arra, hogy egy-egy irodalmi művel behatóbban foglalkozzanak?
 Egy nemzetközi pedagógusvizsgálatban három olyan kompetenciát találtak a kutatók, amelyek az olasz, a holland és a magyar pedagógusok számára egyformán gondot jelentenek: a diákok motiválása, az együttműködés és a kölcsönös bizalom légkörének megteremtése, a diákok kulturális hátterének megismerése.
 A foglalkozás célja az együttműködési képesség megalapozása néhány olyan gyakorlat keretében, amelyek itt egy tanórányi időt töltenek ki, de visszatérő elemei is lehetnek a kisiskolásokkal foglalkozó nevelők munkájának – a tanítási napok kezdetén. Kereszty Zsuzsa óraterve 6-8 éves kisiskolásoknak 45 percben.
 Mit tehet az osztályfőnök, ha a rá bízott gyerekek nagy része hat évfolyamos iskolába távozik? Hogyan építhet új közösséget a szétesett, atomjaira hullott „maradék” tanulócsoportból? A szerző, Pataki Éva, ennek a lassú és tapogatózó újraépítkezésnek a módszereit, folyamatát és állomásait mutatja be. Írásából osztályfőnöki órán jól használható játékokat, konfliktuskezelő gyakorlatokat is megismerhetünk.
|
   Kommentek |
|
OFOE
