|
Címkék
élet–halál
„Azóta a problémák elképesztő tempóban hatványozódnak, gyermekeink érzik, hogy nem fontosak politikának, gazdaságnak, iskolaügynek, pénzügynek; körülveszi őket a hazugságok rendszere, kallódnak is rendesen – nyilván könnyebben választanak rossz megoldásokat. A diszkóbalesetek rémítő száma is ezt bizonyítja.” (Achs Károly)
„Újra meg újra megdöbbent, hogy a gyerekek, kamaszok milyen »éhséggel« fordulnak olyan területek, témák felé, mint a barátság, az élet, a szeretet, a család... Csupa olyan fogalom, ami elméletileg mindenki ért, ám ha arra kerül a sor, mégsem tudjuk deffíniálni őket. A tanóra után kerekasztal-beszélgetésre hívtam a diákokat, hangsúlyoztam, hogy ez a beszélgetés nem kötelező, akinek kedve van, jöjjön. A 22 fős osztályból 16-an megjelentek, ketten pedig megkerestek, hogy különóra miatt nem tudnak maradni...”
Foglalkozzon-e, foglalkozhat-e, tud-e foglalkozni a halál problémájával az iskola? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Az iskolában tanító pedagógusok döntő hányada is olyan korszakban vált felnőtté, amely a fentebb leírt ambivalens viszonyok megoldására, ha úgy tetszik, kezelésére, a „halál nélküli” élet illúzióját találta ki. Épp ezért könnyebb azzal elhárítani a problémát, miszerint: a halál problémája nem gyereknek való, a halálhoz tapadó – sokszor misztikus – félelmek még a harmonikusan fejlett személyiségű, egészségesen szocializált gyermekeket is megterhelik...
|

 Kommentek

|
|