|
Címkék
 ünnep
 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete!
 Milyen volt ez az ünnep? Felemás. Hallottam olyan iskolákról is, ahol valóban sikerült felidézni a korabeli hangulatot, ahol képes volt hatni az esemény. Tartok attól azonban, hogy nem ez volt általában jellemző. Az ünnepi napot felidézve többekben támadhatott a szerzőéhez hasonló furcsa hiányérzet.
 „A mi osztályunk évről évre ugyanúgy ünnepli a karácsonyt. Úgy másfél hónappal az iskolai karácsonyra kitűzött nap előtt bejön az osztályfőnök az órára egy sapkával a kezében. Már mindegyikünk előre tudja, hogy mi fog történni: most fogjuk kihúzni annak a társunknak a nevét, akit majd megajándékozunk.” (Gergely Kinga)
 Hadnagy Márta, a balatonfűzfői „Öveges iskola” tanára, bocsátotta rendelkezésünkre az alábbi forgatókönyveket. Nem csupán az ünnepi műsorok, hanem a felkészülés módja is figyelemre méltó.
 Pivárcsi István forgatókönyvében az osztály három csoportra bontva alkot egy-egy reformkori pártot (liberális ellenzék, centralisták, konzervatívok). A csoportok a rendi országgyűlések menetének ismeretében a megadott témákban kifejtik álláspontjukat a kor legjelesebb személyiségeinek nevében, és vitatkoznak.
 Az iskolák, illetve osztályok március 15-i ünnepségre történő felkészülését igyekszünk segíteni az alábbi forgatókönyv-gyűjteménnyel, amelyet a szerzők engedélyével Hadnagy Márta gyűjtött össze és juttatott el a szerkesztőségbe. Ezúton is köszönjük a műsorok összeállítóinak, hogy munkáikat pedagógus kollégáink rendelkezésére bocsátották szabad felhasználásra.
Tíz felső tagozatos szereplőre összeállított műsorterv, melyből kiderül többek között, hogy miért éppen piros-fehér-zöld a magyar nemzeti lobogó. A márciusi ifjak mellett Rottenbiller Lipót főpolgármester is feltűnik a színen, hogy elsőként írja alá a 12 pontot.
Tíz felső tagozatos szereplőre. A műsorterv főhajtás az 1848. március 15-i események résztvevői előtt.
14 szereplőre; a tervezett időtartam 25 perc. A műsor az 1848. március 15-i felemelő eseményeket meséli el.
Tíz általános iskolás, alsós, illetve felsős tanuló szereplésével; időtartam kb. 25 perc; teremben vagy utcai helyszínen is előadható.
Ez a műsor nem a forradalom és szabadságharc eseményeinek felidézésére helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a nemzet összefogását, a közös élmények és szomorúság összetartó erejének megidézésére törekszik.
 „A nemzeti ünnepeket menetrendszerűen kísérő megosztottságok hátterében a nemzeti önmeghatározás zavarait és a múlthoz való viszony ellentmondásait találjuk. Magyarországon minden rendszer- és kurzusváltás felerősítette a nemzeti önmeghatározás kényszerét. Így volt ez az 1989-es rendszerváltás után is.” Szabó Ildikó írása.
 Nemzeti ünnepek az iskolában
 „Az 56-os forradalom évfordulójának apropóján idézek fel egy iskolai történetet az 50-es évekből. Vajon mit értenek meg belőle a később születettek? Mindenesetre különös érzés megélni, amikor az ember gyerek- és ifjúkora történelemmé válik.”
„Lehet, hogy az Isten nem engedi vesztünk...”
 „... vett egy kocsi diót, éppen dióverés ideje volt, megfúrta a diókat, minden dióba tett egy cédulát. Vers volt a cédulákon, le volt írva minden, hogy árulta el Görgey Magyarországot és a tizenhárom tábornokot. Akkor elment bujdosni az országban Petőfi, felöltözött svábnak, mint aki diót árul, járt a szekérrel, árulta a diót.” – Ritkán hallott Petőfi-szövegek, népgyűjtések és a korabeli irodalmi kritika fanyalgó hangjai egy újszerű ünnepi műsor szövegkönyvében.
 „Március 15-én reggel a Pilvaxban néhány álmos ifjú lézengett, az eső esett, kevés volt a korán kelő; aki eljött, kávéját szürcsölte, biliárdozott, fecsegett. Petőfi cselekedni akart; néhányat az ifjak közül otthagyott a kávéházban, tartani vissza a közben érkezőket, nehogy elszéledjenek; ő néhányad magával elindult az esőben társakat keresni, felébreszteni a későn kelőket. Akit lehet, harcra lelkesíteni.”
A nemzeti ünnepek iskolai megünneplése az állampolgári kultúra fontos eleme minden országban. Erre a kultúrára Magyarországon rányomja bélyegét, hogy az ünnepek többségével kapcsolatban nem kristályosodhattak ki társadalmi tradíciók. Ráadásul 2000 óta Magyarországon az iskolákban kötelező két emléknapot is tartani: a holokauszt-emléknapot és a kommunizmus áldozatainak emléknapját. A tanulmány elsősorban arra keresi a választ, mit jelentenek a gyerekek számára ezek az évről évre visszatérő alkalmak.
 Többen kerestek már meg bennünket, hogy nevelési vizsgálatokhoz mérő-, vizsgálati eszközöket kérjenek. A fokozott érdeklődés egyik magyarázata az iskolai nevelési programok elkészítésének aktuális kötelezettsége. Szabó Ildikó kérdőíve az ünnepekhez kötődő kérdéseivel ad alkalmat a diákok hazához fűződő ismereteinek és érzelmeinek a feltárására. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez nem szintfelmérés, és főként az érzelmek tekintetében nincsenek elvárt válaszok. Ez és a hasonló eljárások egy adott állapot feltérképezését segítik, s alkalmasak a kapcsolódó konkrét nevelési feladatok kijelölésére.
 Szándékosan nem október 23-án, az állami ünnep napján akartunk egyik nagy halottunkra, Nagy Imrére emlékezni és emlékeztetni. Ez az ember akár a múlt század hőse, a fiatalok egyik eszményképe is lehetne, ha nem gátolná meg mindezt az a szűnni nem akaró törzsi torzsalkodás, mely az '56-os forradalom emlékének igaz felidézését is lehetetlenné teszi.
 A megkérdezett ötödikesek megnyilvánulásai az aradi vértanúkra történő emlékezés kapcsán számos érdekes gondolatot vetnek fel a tízévesek világképéről, gondolkodásáról, a hazához, a történelemhez, a nemzet hőseihez fűződő viszonyáról.
|
  Kommentek  |
|
OFOE
OFOE
Juli
