tanulás

A szabad tevékenység az identitásfejlődés egyik kulcsa. A szabadság, vagyis a választás lehetősége segíti, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. Sok mindent kipróbálhatunk, kereshetünk kihívásokat, hogy aztán megvalósítsuk önmagunkat, betöltsük szerepünket. Az iskola ennek lehetne terepe, ha kevesebb és szabadabban megválasztható feladattal erősítené meg a mindenkiben meglévő tevékenységvágyat. Már csupán a tanulás korlátainak tágításával, és a nagyobb tanulási szabadsággal is lehetőség nyílik a tanuló megismerésére, valamint a személyre szabott tanításra (Gyarmathy Éva).

Az autonómia lényege nem csupán a szabadság, hanem a szabadsághoz kapcsolódó felelősségvállalás. Vagyis a pedagógiai manipuláció abban különbözik a tiszta pedagógiai helyzetektől, hogy ez utóbbiakban a gyerek döntéseinek valódi következményei vannak, és döntéseit az életkorának megfelelő kérdésekben elegendő információ birtokában hozhatja meg. Így a gyerek felelőssé is tehető a döntéseiért, és attól kezdve, hogy ezt vállalja, autonóm személyiségnek számít. Amennyiben másokat okol a saját helyzetéért, nem autonóm személyiség, nem tud önmagán segíteni (Gyarmathy Éva).

A konferenciasorozat következő része június 17-én lesz a Zöld Kakas Líceumban. A konferencia az Európai Unió támogatásával jött létre. A szervezők szeretettel várják az érdeklődőket. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Az elit iskolákban tenyésztett nyuszikák nem fognak innovatív startup-okat létrehozni. Inkább elmennek Ausztriába egy jól fizető biztos állásba, amiből Magyarországnak sok haszna nincs. Vagy megszállják az államigazgatást, ahol sok pénzt akarnak keresni. Ez egy becsülendő, katonai fegyelemmel működő szektor, ahol utasításokat kell végrehajtani. De hiányzik az a „félanarchista kreatív tenyészet”, amelyik a modern 21. századi gazdaságot előre mozdítja. Ez nagyon nagy probléma, aminek az árát később fogja megfizetni a magyar gazdaság. (Setényi János gondolatait kiemelte és összegezte: Gönczöl Enikő)

Az iskolának ma nem az a feladata, hogy a tudást az egyik fejből a másik fejbe áttegye. A technológia segítségével erre ma már jobb módszereink vannak. Sokkal fontosabb a szociális élmény. A szükséges információkat a tanulók megkereshetik az iskolai foglalkozások előtt vagy után. Az osztályban igazából megbeszélni kell dolgokat és együtt alkotni. A hangsúlynak inkább az interakciókra, mintsem a tanár előadására kell esnie. És ha ez így van, akkor máshogy kell kinézniük az iskoláknak, és a jövőben más lesz a tanárok feladata is, mint manapság. (Halácsy Péter gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő)

A Zöld Kakas Líceum éppen húsz éve foglalkozik sikerrel olyan – "zűrös", "furcsa" – középiskolások érettségire való felkészítésével, akikkel a közoktatás állami rendszerén belül dolgozó iskolák nem tudnak mit kezdeni. Régóta izgatta őket, vajon milyenek voltak ezek a zűrös kamaszok, fiatalok kisebb korukban, s vajon mit kellene tenni, hogy számukra a segítség hamarabb érkezzen. 2016-ban elindították A kiskakas gyémánt félkrajcárja, vagyis Gyémánt programot (Földes Petra).

A pénzügyi-gazdasági kompetenciákat fejlesztő társasjátékokat a Szivárvány Baptista Gimnázium és Szakképző Iskola öt osztályának tanulóival próbáltuk ki, és a tapasztalatokat feldolgozva sikerült a játékokat beépíteni a tanítási folyamatba. Ahhoz, hogy a tapasztalatainkat meg tudjuk osztani másokkal, és kedvet csináljunk hasonló játékok kipróbálásához, hozzátartozik az is, hogy néhány bevezető gondolatot közöljünk a társasjáték-pedagógia működéséről (Leiner Károly).

Lencse Máté: HHH-s gyerekek fejlesztése társasjátékokkal

A megnövekedett információs térben minden hatványozódik. Az alaptalan állítások, a tudatos megtévesztés és a butaság aránya mindig is nagyobb volt a tudásénál, és most exponenciálisan növekedve látványosabban és átütőbben jelenik meg, mint a valóságos tudás. Ebből is látszik, hogy az emberiség közel sem ismeretekre és tudásra épít, sokkal inkább információkra. Az ismeretek megszerzése és a tudáshoz jutás nehéz munka, mert gondolkodást igényel, míg locsogni könnyű és felelősségmentes tevékenység (Gyarmathy Éva).

A tanulásra motiválásról szóló tanulmányok tömege íródott már meg. Pedig a tanulásra nem kell motiválni, csak a tanulási motivációt nem kell kiölni azáltal, hogy saját hozzáértésünket akarjuk érezni a gyerek teljesítményein keresztül, és – ha kell, ha nem – tanítjuk ahelyett, hogy hagynánk tanulni. (Gyarmathy Éva)

Mostantól aztán valóban kétségem sincs afelől, hogy ez a brigád alapvetően nem előítéletes, nem kirekesztő. A felvezető játékból is inkább arra a következtetésre jutottam, hogy nem nagyon érdekli őket a származás, a felnőtt társadalom minden igyekezete és gondoskodása ellenére sem sikerült megmérgezni a lelküket. Remélem, hogy ez így is marad. (DZS)

A szekció vendégei részben üzleti vállalkozások, részben pedig olyan oktatási programok képviselői, melyek mögött komoly üzleti szereplők is állnak. Miért fontos számukra az oktatásba való invesztálás? Milyen alapelvekre építenék a jövő iskoláját? Vajon alkalmazhatók-e az oktatásban is a gamifikáció elemei vagy a crowdsourcing alapú tudásépítés, melyek a képviselt projektek közül közül többnek a fejlesztésében is fontos szerepet játszottak? (Szegedi Eszter)

Dühös vagyok és nagyon szomorú. Segítséget nem kapunk, nem is várhatunk senkitől. Elvárások vannak, eszközök nincsenek. És semmi nem számít, az sem, ha semmit nem csinálunk. Csak ne vitatkozzunk, ne legyen véleményünk. És főleg ne legyen ellentétes az aktuális diktátummal. A kapura lassan kitehetnénk egy táblát: Oldd meg! Ez a Te problémád, ez a Te felelősséged! És még csak hétfő van! (DZS)

E. néni is mondja, hogy milyen édesek, aranyosak, együttműködőek, aktívak. Kivéve a földrajz. Az borzasztó, hogy milyen gyengén teljesítenek. Mert vagy nem tanulnak vagy a mi módszereink rosszak. Ezen változtatni kéne. Képtelen vagyok befogni a számat, mondom neki, szerintem más probléma van. Pl. annyit kéne követelni, amennyi az órán számon kérhető. Na, elevenére tapintottam! Kiderül, hogy a kisdedekkel semmi probléma, a baj velem van! (DZS)

Bármiért szólok, azt mondják, oldjam meg. Megoldom. A héten például azt kellett megoldanom, hogy túléljünk egy irodalom röppentyűt, egy töri és egy fizika témazárót. Persze készüljünk a többi óránkra is, valamint el ne felejtsük, hogy jövő hétre össze kell hozni a farsangra egy műsort. Ó, nem kötelező, de hagyomány, hogy minden csoport készül valami műsorral. És persze mindenki részt vesz benne, mert ugye...(DZS)

Közben azért időnként csinálunk mást is. Például tanulunk, mert a számonkéréseket azért nem ússzuk meg. Újabb és újabb megrendítő erejű gyomrosok érkeznek, ahogy haladunk előre a tananyagban. Szinte mindegy, hogy melyikről beszélünk. Elképesztő mennyiségű és minőségű "tudományt" kéne elsajátítani. (DZS)

A workshop során arra keressük a választ, hogy miben helyettesíthetik a kütyük a személyes kapcsolatokat és miben nem. Virtuális fejlesztést és problémamegoldást hasonlítunk össze emberi kapcsolatokra épülő eljárásokkal. Igen, a mai nemzedék digitális világba születik bele és abban él, de az emberi szükségletei megmaradnak.

Kérdezzük meg bármelyik tanárt, hogy mi a legfontosabb problémája! Bizonyos, hogy személyes problémalistáján előkelő helyen fog szerepelni az, hogy tanítványait nem érdekli a tananyag, nem fontos nekik az iskolai előrehaladás, nem lehet őket motiválni. A másik oldal véleményét is pontosan ismerjük. Kevés dolog érdekli kevésbé az ifjúságot, mint a redoxireakciók, a francia forradalom alkotmányai vagy Bánk bán haragja, azaz éppen az, amiről az iskolában tanulnak.

Knausz Imre: Műveltség és demokrácia

Azt tartom nagyon aggasztónak, hogy a gyerekek nap mint nap anélkül alkalmazzák a digitális eszközöket, használnak internetes alkalmazásokat, tartoznak virtuális közösségekbe, hogy ezekre a folyamatokra az iskolarendszer bármilyen nemű hatással bírna. Amennyiben az iskola nem lesz képes már rövid távon is befolyást gyakorolni a digitális nemzedékre, akkor e jelenség egyszerűen átlép az iskolarendszeren és az eddigi negatív módon gyakorol végleges és visszafordíthatatlan hatást az érintett korosztályra. (Bedő Ferenc, közoktatási szakértő, www.zalai-iskola.hu)

Digitális Nemzedék

Ki van kulturális lemaradásban?

Hogyan olvasnak a fiatalok?

Egy percre sem gondolom, hogy már nincs hova fejlődnöm, hogy már mindenre készen állok. Hogy mindent meg tudok oldani, nincs mit tanulnom másoktól. Természetesen ennyi év gyakorlata után, a szerető és pozitív gyermeki, szülői, szakmabeli visszajelzések után tudom, hogy jó nevelő vagyok. De kaptam elmarasztaló kritikákat is, amelyek, ha nem is mindig fogadtam el őket, elgondolkodtattak: vajon mit csinálok rosszul, miben kellene változtatnom. (Leiner Károly)

"Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?"

Tanítani a taníthatatlant

Megjelent Kósáné Ormai Vera népszerű kötetének második, átdolgozott kiadása, amely módszereket kínál az osztálylégkör, a nevelőtestület, a tanár-tanuló viszony, a baráti kapcsolatok, a motiváció, a tanulás, az értékelés-osztályozás, a lelki egészség, a konfliktusok, a tanulási és a viselkedési problémák, valamint az egyéni sajátosságok elemzéséhez.

Elte Eötvös Kiadó

Libri

A könyv tömören és világosan ismerteti a tevékenység-központú tanulás elméleti kérdéseit, röviden elemzi a kiskamaszokra jellemző tanulás-lélektani jellemzőket, és leírja a tanulásszervezés általános módszertani kérdéseit. Különösen vonzóvá teszik a kötetet a tematikus csoportosításban közölt foglalkozástervek. Letölthető az OFOE Online Könyvesboltjából (Földes Petra és Peer Krisztina kötete.)