OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. december 4.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben? (6)

6. Soha nem nézem le a gyerekeket

„Ha az ember hisz magában, nem becsül le másokat.”
Glee c. film

Minap barátom, kedves volt tanítványom, egy enyhe fokban értelmi sérült fiatalember látogatott meg, ahogy szokott. Beszélgettünk, nosztalgiáztunk: milyen volt és milyen lett az iskola. Kik szerették őket a tanárok közül és kik nem. Ő úgy fogalmazott, hogy mindig érezték, hogy kik nézik le őket és ellenkezőleg, kik veszik emberszámba a tanítványaikat.

A gyerekek a folyosón beszélgetnek, mikor osztályfőnökük megérkezik az órájára.

- Miért nem vagytok benn mackókáim? – kérdi a pedagógus és betessékeli őket az osztályba. Bizonyára fel sem tűnik neki, hogy a fiú, akinek hozzáért a vállához, hátához, megpróbált arrébb lépni, hogy elkerülje az érintést.

Tizenhat éves, nem biztos, hogy szüksége van erre az érintésre, még kevésbé a „mackókáim” megszólításra, mely állandóan elhangzott ennek a pedagógusnak a szájából. Biztos nem akart rosszat, a megszólítás akár kedves is lehetett volna – az alsó tagozaton, de nem továbbtanulás előtt álló nyolcadikos osztályban. Még akkor se, ha a gyerekek értelmi fogyatékos tanulók. Sokszor nagyon keskeny a határ az egészséges és az enyhe fokban értelmi sérült között. De ezeknek a gyerekeknek sokszor fejlettebb érzékeik vannak az érzelmek azonosítására, mint ép társaiknak és sokkal jobban ki is tudják mutatni érzéseiket – gondoljunk csak egy Down-szindrómás gyermek állandó boldog mosolyára és arra, ahogy kimondja leplezetlenül: szeretlek tanító néni!

(Persze az ellenkezője is gyakori: rengetegen képtelenek érzelmeik kimutatására – és ehhez még fogyatékosnak sem kell lenni!)

Milyen jó lenne, ha minden felnőtt tudomásul venné, hogy a gyerekek, igaz nem kis felnőttek, de nem szabad lekezelni őket! „Egyszerűen tudni kell, hogy a gyerek nem kis felnőtt, és a saját világa fényévekkel tisztább, mint a miénk.”1

Mindig furcsállottam a nagymamák, nagypapák, szülők és egyes kollégák gügyögését, ahogy kisebb gyermekekkel próbáltak kapcsolatot teremteni. Vajon miért gondolják, hogy egy óvodáskorú gyermeknek erre van szüksége? Nem tudom. Nincs is talán ezzel semmi baj akkor, amikor még a gyerek is a saját nyelvét használja, például gagyog. De mi szüksége van erre egy nagycsoportos óvodásnak? Vagy még inkább furcsa ennek előfordulása az iskolákban, ahol nem a „klasszikus” gügyögéssel találkozhatunk, hanem inkább olyan szófordulatokkal, nyelvi kontextusokkal, viselkedésformákkal – főleg idősebb kollégáink részéről, melyek teljességgel érthetetlenek. Azt gondolom, hogy arra utal leginkább, hogy a felnőtt megpróbál a gyerek szintjére „süllyedni”, és így kapcsolatot teremteni. Ám nem hiszem, hogy ez helyes lenne. Az így lenézett gyerekek többsége azonnal elhatárolódik ettől a felnőttől. Bár nem kis felnőttek, de higgyük el, hogy nagyon sok mindent megértenek, néha sokkal többet, mint mi. Vajon a gyerekek nem érzik meg sokkal hamarabb, hogy a szülők válni készülnek? Nem olvassák ki a közelgő bajt az apró nyomokból, eseményekből, mozzanatokból hamarabb, mint ahogy a szülők maguknak is megfogalmaznák? Dehogynem. Mennyi esetek ismerek, ahol a szülők a gyerekek érdekeire hivatkozva megpróbálták titkolni, leplezni a problémákat, miközben gyerekeik már régóta sejtették, hogy valami nem stimmel!

Az iskolában is hányszor előfordult, hogy a tantestület belső problémáiról a tanulók hamarabb tudtak, mint ahogy mi megfogalmaztuk volna?

–Miért nem szereti xx nénit a másik tanár néni?

–Honnan gondolod, hogy nem?

– Nem tudom, de láttam a múltkor, ahogy ránéz. Biztosan veszekedtek – mondja a kis autista fiúcska az udvaron és fejével odabök az említett pedagógusok felé, akik éppen beszélgetnek. Egymással. Nem mellesleg: igaza van. Tényleg nem szereti.

Kínosan ügyeltünk arra, hogy gyerekek sose hallják, amikor udvaron, folyosón ilyesmikről beszélgettünk. Ugyanakkor mindig tudták, hogy baj van.

A pedagógus, hatalmának teljes tudatában, „poénkodik”. Drága barátom – mondja – nézz csak körül a teremben! Nos, aki tudja a választ a kérdésre, emelje fel a kezét! Látod, mindenkinek fenn a keze. Tanultál te egyáltalán? Hogyan lehetsz akkor ennyire buta? Ha én ennyire tök lennék, akkor inkább keresnék egy másik iskolát magamnak!

A gyerek lehajtott fejjel, alig hallhatóan dünnyögte:

– Már választottam másikat.

A tanár elégedett mosollyal:

– Na, látod. Csak nem mondani kell, menni kell!”

A teljes megsemmisülés a teremben. A gyerek hallgat, a tanár „megnyerte” ezt a csatát is. Valóban győzött? Vagy elvesztett egy újabb gyereket, úgy, ahogy a többieket is régen, csak ők jobban tudnak alkalmazkodni, s bár utálják az említett embert, de megtanulták érzelmek nélkül tűrni óráról-órára a megismétlődő sértéseket, lenéző megjegyzéseket. Ezek a majdnem felnőtt középiskolások vajon mit gondolhatnak? Hogyan mennek ki az életbe – megtörve, megalázottan, daccal a szívükben mindenki iránt, vagy épp ellenkező hatást ért el ez az ember és kinevelt egy megalkuvásra kész és hajlandó fiatal sereget?

Sok kollégám gondolja, hogy a gyerek értük van: nekik hoz füzetet és nekik ír leckét és nekik is tanul. Ebben a folyamatban, mit ők ennyire szeretnek, a gyereknek nem lehet önálló véleménye, nem lehet szuverén egyéniség, hanem csak egy a sokból, akinek minden cselekedetét az kell, hogy meghatározza, mit kíván a pedagógus. Ehhez a gyerekeket meg kell törni, a gyenge és felfelé törekvő fácskákat derékban hajlítva kell a föld felé kikötni, nehogy nőjenek. Ehhez célszerű megalázni, mert a lehajtott fejű emberpalánták szemében akkor nem látszik a néma gyűlölet.

A tanár mondatai állandóan a „nem”- re, „nincs”- re támaszkodtak. A gyerekek bármit mondtak, vetettek fel, minden válaszban benne volt ez a két szó. „Most nem lehet, mert sok a dolgunk!”, „Nem gondolom, hogy most ezt kellene tenned, mindjárt beírok egy intőt!”, „Nincs igazad!” – hallatszott át folyamatosan a szomszédos teremben. Először mindig halkabban, majd egyre erősebb hangon. Ezt te nem tudhatod – mondja a fogyatékos gyermeknek, aki lehet, hogy valóban nem tudhatja, de ezért van ő. Ez lenne a dolga. Ehelyett, ha tekintélyét, amit szívós fegyelmezéssel próbált kialakítani, veszni látja, azonnal lebírja a gyerekeket. Véleményével aláz és lenéz.

Nem is érti, mikor óvatosan próbálom ezt tudtára adni beszélgetéseinkben, hogy amit tesz, az helytelen, mert elveszti a gyerekeket. A szeretetet sosem szerezte meg, de a kivívott vezetői pozíciója óráról-órára kisebb. Az osztály előbb-utóbb robbanni fog, lázadni és akkor vége. Teljesen hasztalan lesz a munkája, süket fülekre fog találni. Megalázni a gyereket nem szabad.

Középiskola. A „pedagógus” fensőbbsége teljes tudatában rendszeresen lebarmozza az osztályt, a lányokat lekurvázza. Minap, szerencsétlenségére, az egyik srác odahajolt óráján, hogy megnézze, megy-e a fűtés, mert nagyon fázott. A pedagógus azonnal lecsapott rá, közölte, hogy ő sosem figyel, semmit nem tud, adja oda az ellenőrzőjét, beír egy intőt. A gyereknek nem ez volt az első „ilyen” intője, tudta, hogy sok múlik azon, hogy ez a beírás bekerül-e.

–Nem adom – mondta dacosan, az indulattól nem gondolkodva.

– Akkor menj le az igazgatónőhöz és meséld el, hogy nem akartad odaadni az ellenőrzőt!

A fiú lement. Az igazgató meghallgatta az addigra már zokogó gyereket, próbálta nyugtatgatni, hasztalan. Tudta, hogy ennek a fiúnak szülei jöttek be panaszra egy ugyanilyen ügyben, tudta, hogy más szülők, sőt, a diákság is tiltakozott már a „pedagógus” lenéző, megalázó, igazságtalan stílusa, viselkedése miatt. Azt azonban nem tudta, hogy mi lehet a megoldás. Pedig olyan nyilvánvaló lenne. Az ilyeneknek nincs keresnivalójuk a pályán, ám egyáltalán nem könnyű megszabadulni tőlük.

Délután bejöttek ismét a szülők. A gyerek addigra – az igazgatónő tanácsára – megjárta az iskola pszichológusát is. Nem tudom, hogy mi lett a beszélgetés vége, gyanítom, hogy a „kolléga” továbbra is ott fog dolgozni, a gyerekek pedig továbbra is el fogják viselni a „barom”, „hülye” és egyéb jelzőket, mert az iskolában a pedagógus az úr.

A kölcsönös tisztelet alapja minden pedagógiai folyamatnak. Ezt a tiszteletet a gyerek adja meg bizalmával és ő is veszi el, ha csalatkozik. Nincs más dolgunk, mint megőrizni azzal, hogy emberként, kicsi emberként bánunk vele.

Leiner Károly

1Csepécz Szilvia riportja Levente Péterrel – Szlovákia, Új szó

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.08.13.
Az Oktatói Hálózat is tiltakozik a genderszak tervezett megszüntetése ellen
Az Emmi és az Igazságügyi Minisztérium rendeletmódosító tervezete, a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetéséről durván sérti az egyetemi tanszabadságnak még az Alaptörvé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.08.13.
Már árnyaltabb az ELTE álláspontja a gender szak tervezett megszüntetéséről
Az ELTE a rendelkezésre álló véleményezési határidőn – azaz 24 órán – belül megfogalmazta a tervezettel kapcsolatos észrevételeit az MRK részére. Ebben az Egyetem határozottan és...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.08.11.
Tájékoztatás a Társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésének tervével kapcsolatban
A Kar vezetése nevében ezúton kívánom röviden tájékoztatni kollégáinkat, barátainkat és a szak iránt érdeklődőket a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak felmenő rendszerben rendeleti...
(Forrás: ELTE Társadalomtudományi Kar)
--
2018.08.11.
Politikai hecckampány tört ki az Ady Endre Gimnáziumban
Politikai hecckampányt emlegetett a debreceni Ady Endre Gimnázium iskolaigazgatói pályázata kapcsán Pósán László, az Ország­gyűlés kulturális bizottságának elnöke egy tegnapi sajtót...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.08.11.
„Ez egyszerűen sértés”: kormányközeli kiállás a társadalmi nemek képzése mellett
Egészen váratlan helyről érkezett határozott kiállás a társadalmi nemek tudománya mellett. Bencsik Gábor, az erőteljesen kormányközeli Magyar Krónika főszerkesztője (aki egyébként id...
(Forrás: mérce)
--
2018.08.11.
Magyar Idők: Még nincs döntés genderszak-ügyben
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára azt írta a Facebookon, hogy ha csak a tudomány és a munkaerőpiac irányából nézzük, a gender szak valószí...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.08.11.
Az ELTE genderoktatója elkeserítőnek tartja, hogy az egyetem nem emelt szót a genderszak bezárása ellen
„Az ELTE-s társadalmi nemek mesterszak egyik oktatójaként az ELTE tegnapi sajtónyilatkozatát elkeserítőnek tartom. Az egyébként érvényesen működő, tudományos jóváhagyással bíró...
(Forrás: Qubit)
--
2018.08.11.
Megszólalt a leváltott debreceni igazgató
Rózsavölgyi azt is megjegyzi, hogy 2014-ben országos kitüntetésben, Eötvös-díjban részesült, ami a közoktatás egyik legmagasabb elismerése (évente mindössze négyen kaphatják), és a d...
(Forrás: index)
--
2018.08.11.
Beleszól a hatalom, ki legyen a debreceni gimi igazgatója?
Az egyik legfontosabb helyi iskola igazgatói székére a nyolcvanas évek óta ott tevékenykedő Rózsavölgyi mellett Türk aspirált, aki idáig csak általános iskoláknál dolgozott. Előbbi 62...
(Forrás: Civishír)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zsuzsa! A jogszabályok között nem találtunk ezt kizáró rendelkezést. Feltételezhetően a helyi szabályozás dönti el, hogy ad-e osztályfőnöki megbízást ebben az esetben.

--
  OFOE

Kedves Hajna!
Ha nem megy a közös megegyezés, akkor marad a lemondás.
A Kjt.28. §-a szerint:
(1) A közalkalmazott a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt lemondással bármikor megszüntetheti.
(2) Lemondás esetén a lemondási idő két hónap. Ezen időtartam egy részére, vagy annak egészére a munkáltató mentesítheti a közalkalmazottat a munkavégzés alól.
Itt találod a rendelkezést: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99200033.TV

--
  Csernavay Zsuzsa

Tisztelt Szerkesztőség ! Szeretném tudni, hogy a heti 10 órában tovàbbfoglalkoztatott nyugdíjas kaphat-e osztályfőnöki megbízást? Köszönöm vàlaszukat!

--
  Hajna

Tisztelt Cím!"fél" állású , határozatlan időre kinevezett gyógypedagógus vagyok heti 10 tanítási órával.Közelebb a lakhelyemhez sikerült más munkát(magáncég) találnom, a jelenlegit közös megegyezéssel szeretném elhagyni.Mennyi időre kell maximum még maradnom a munkahelyemen, ha a munkáltató nem megy bele a közös megegyezésbe? A szabadságom, ami maradt esetleg, hogy lehetne elszámolni? 20 éve vagyok közalkalmazott, 2 gyermekem 14 év alatti.Köszönöm a választ!

--
  Ramona

Köszönöm szépen valaszát. Megerősített abban, hogy megpályázzam az állást.

--
  OFOE


Kedves Ramona! Magas szintű nyelvtudása és pedagógusi végzettsége is van, ha csak főiskolai is. Elvileg a középiskolában egyetemi végezettség lenne kívánatos, de mivel elég nagy a pedagógushiány, nyelvtanár végképp nincs elég, feltételezhetően nem esélytelen a pályázata. Lehet, hogy feltételül szabják az egyetemi végzettség utólagos megszerzését.

--
  Ramona

Német nyelvszakos középiskolai tanári állást szeretnék megpályázni, viszont csak német nyelvtanári főiskolai végzettséggel rendelkezem. Ezenfelül gazdasági és társadalomtudományi szakfordító oklevelem is van. Német az anyanyelvem . Milyen eséllyel pályazható meg a fent említett állás? Mindenképpen szükség van egyetemi végzettségre??
Előre is köszönöm válaszukat.

--
  OFOE

Kedves Csilla! Az iskola állít ki igazolást a jogosultságról, és ennek alapján utólag téritik a költségeket. Feltételezésünk szerint az érintett tankerület.

--
  OFOE

Kedves Eszter! A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 123. § 123. § (3)
bekezdése szerint a szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
Ebből következik, hogy a korábbi évekről bennmaradt szabadságot a munkába visszatéréstől számított 60 napon belül ki kell adni, és csak
a 2018-ra járó szabadságot lehet a későbbi időszakban kiadni. A szabadság kiadásának időpontját a kiadás előtt legkésőbb 15 nappal
közölni kell.
A jogszabályt pontosan itt találhatjátok meg: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV
Reméljük, ezzel tudtunk segíteni.
Üdvözlettel a szerkesztőség.

--
  csilla

Meg szeretném kérdezni, hogy ki fizeti annak a négy éves, jól integrálható autista kisfiú utaztatását a szomszéd városba, ahol a befogadó és a pedagógiai szakszolgálat által kijelölt intézménye van? és a kísérőjéét? Ha fizetik, tömegközlekedésre és gépkocsira is finanszíroznak?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek