OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. december 4.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben? (6)

6. Soha nem nézem le a gyerekeket

„Ha az ember hisz magában, nem becsül le másokat.”
Glee c. film

Minap barátom, kedves volt tanítványom, egy enyhe fokban értelmi sérült fiatalember látogatott meg, ahogy szokott. Beszélgettünk, nosztalgiáztunk: milyen volt és milyen lett az iskola. Kik szerették őket a tanárok közül és kik nem. Ő úgy fogalmazott, hogy mindig érezték, hogy kik nézik le őket és ellenkezőleg, kik veszik emberszámba a tanítványaikat.

A gyerekek a folyosón beszélgetnek, mikor osztályfőnökük megérkezik az órájára.

- Miért nem vagytok benn mackókáim? – kérdi a pedagógus és betessékeli őket az osztályba. Bizonyára fel sem tűnik neki, hogy a fiú, akinek hozzáért a vállához, hátához, megpróbált arrébb lépni, hogy elkerülje az érintést.

Tizenhat éves, nem biztos, hogy szüksége van erre az érintésre, még kevésbé a „mackókáim” megszólításra, mely állandóan elhangzott ennek a pedagógusnak a szájából. Biztos nem akart rosszat, a megszólítás akár kedves is lehetett volna – az alsó tagozaton, de nem továbbtanulás előtt álló nyolcadikos osztályban. Még akkor se, ha a gyerekek értelmi fogyatékos tanulók. Sokszor nagyon keskeny a határ az egészséges és az enyhe fokban értelmi sérült között. De ezeknek a gyerekeknek sokszor fejlettebb érzékeik vannak az érzelmek azonosítására, mint ép társaiknak és sokkal jobban ki is tudják mutatni érzéseiket – gondoljunk csak egy Down-szindrómás gyermek állandó boldog mosolyára és arra, ahogy kimondja leplezetlenül: szeretlek tanító néni!

(Persze az ellenkezője is gyakori: rengetegen képtelenek érzelmeik kimutatására – és ehhez még fogyatékosnak sem kell lenni!)

Milyen jó lenne, ha minden felnőtt tudomásul venné, hogy a gyerekek, igaz nem kis felnőttek, de nem szabad lekezelni őket! „Egyszerűen tudni kell, hogy a gyerek nem kis felnőtt, és a saját világa fényévekkel tisztább, mint a miénk.”1

Mindig furcsállottam a nagymamák, nagypapák, szülők és egyes kollégák gügyögését, ahogy kisebb gyermekekkel próbáltak kapcsolatot teremteni. Vajon miért gondolják, hogy egy óvodáskorú gyermeknek erre van szüksége? Nem tudom. Nincs is talán ezzel semmi baj akkor, amikor még a gyerek is a saját nyelvét használja, például gagyog. De mi szüksége van erre egy nagycsoportos óvodásnak? Vagy még inkább furcsa ennek előfordulása az iskolákban, ahol nem a „klasszikus” gügyögéssel találkozhatunk, hanem inkább olyan szófordulatokkal, nyelvi kontextusokkal, viselkedésformákkal – főleg idősebb kollégáink részéről, melyek teljességgel érthetetlenek. Azt gondolom, hogy arra utal leginkább, hogy a felnőtt megpróbál a gyerek szintjére „süllyedni”, és így kapcsolatot teremteni. Ám nem hiszem, hogy ez helyes lenne. Az így lenézett gyerekek többsége azonnal elhatárolódik ettől a felnőttől. Bár nem kis felnőttek, de higgyük el, hogy nagyon sok mindent megértenek, néha sokkal többet, mint mi. Vajon a gyerekek nem érzik meg sokkal hamarabb, hogy a szülők válni készülnek? Nem olvassák ki a közelgő bajt az apró nyomokból, eseményekből, mozzanatokból hamarabb, mint ahogy a szülők maguknak is megfogalmaznák? Dehogynem. Mennyi esetek ismerek, ahol a szülők a gyerekek érdekeire hivatkozva megpróbálták titkolni, leplezni a problémákat, miközben gyerekeik már régóta sejtették, hogy valami nem stimmel!

Az iskolában is hányszor előfordult, hogy a tantestület belső problémáiról a tanulók hamarabb tudtak, mint ahogy mi megfogalmaztuk volna?

–Miért nem szereti xx nénit a másik tanár néni?

–Honnan gondolod, hogy nem?

– Nem tudom, de láttam a múltkor, ahogy ránéz. Biztosan veszekedtek – mondja a kis autista fiúcska az udvaron és fejével odabök az említett pedagógusok felé, akik éppen beszélgetnek. Egymással. Nem mellesleg: igaza van. Tényleg nem szereti.

Kínosan ügyeltünk arra, hogy gyerekek sose hallják, amikor udvaron, folyosón ilyesmikről beszélgettünk. Ugyanakkor mindig tudták, hogy baj van.

A pedagógus, hatalmának teljes tudatában, „poénkodik”. Drága barátom – mondja – nézz csak körül a teremben! Nos, aki tudja a választ a kérdésre, emelje fel a kezét! Látod, mindenkinek fenn a keze. Tanultál te egyáltalán? Hogyan lehetsz akkor ennyire buta? Ha én ennyire tök lennék, akkor inkább keresnék egy másik iskolát magamnak!

A gyerek lehajtott fejjel, alig hallhatóan dünnyögte:

– Már választottam másikat.

A tanár elégedett mosollyal:

– Na, látod. Csak nem mondani kell, menni kell!”

A teljes megsemmisülés a teremben. A gyerek hallgat, a tanár „megnyerte” ezt a csatát is. Valóban győzött? Vagy elvesztett egy újabb gyereket, úgy, ahogy a többieket is régen, csak ők jobban tudnak alkalmazkodni, s bár utálják az említett embert, de megtanulták érzelmek nélkül tűrni óráról-órára a megismétlődő sértéseket, lenéző megjegyzéseket. Ezek a majdnem felnőtt középiskolások vajon mit gondolhatnak? Hogyan mennek ki az életbe – megtörve, megalázottan, daccal a szívükben mindenki iránt, vagy épp ellenkező hatást ért el ez az ember és kinevelt egy megalkuvásra kész és hajlandó fiatal sereget?

Sok kollégám gondolja, hogy a gyerek értük van: nekik hoz füzetet és nekik ír leckét és nekik is tanul. Ebben a folyamatban, mit ők ennyire szeretnek, a gyereknek nem lehet önálló véleménye, nem lehet szuverén egyéniség, hanem csak egy a sokból, akinek minden cselekedetét az kell, hogy meghatározza, mit kíván a pedagógus. Ehhez a gyerekeket meg kell törni, a gyenge és felfelé törekvő fácskákat derékban hajlítva kell a föld felé kikötni, nehogy nőjenek. Ehhez célszerű megalázni, mert a lehajtott fejű emberpalánták szemében akkor nem látszik a néma gyűlölet.

A tanár mondatai állandóan a „nem”- re, „nincs”- re támaszkodtak. A gyerekek bármit mondtak, vetettek fel, minden válaszban benne volt ez a két szó. „Most nem lehet, mert sok a dolgunk!”, „Nem gondolom, hogy most ezt kellene tenned, mindjárt beírok egy intőt!”, „Nincs igazad!” – hallatszott át folyamatosan a szomszédos teremben. Először mindig halkabban, majd egyre erősebb hangon. Ezt te nem tudhatod – mondja a fogyatékos gyermeknek, aki lehet, hogy valóban nem tudhatja, de ezért van ő. Ez lenne a dolga. Ehelyett, ha tekintélyét, amit szívós fegyelmezéssel próbált kialakítani, veszni látja, azonnal lebírja a gyerekeket. Véleményével aláz és lenéz.

Nem is érti, mikor óvatosan próbálom ezt tudtára adni beszélgetéseinkben, hogy amit tesz, az helytelen, mert elveszti a gyerekeket. A szeretetet sosem szerezte meg, de a kivívott vezetői pozíciója óráról-órára kisebb. Az osztály előbb-utóbb robbanni fog, lázadni és akkor vége. Teljesen hasztalan lesz a munkája, süket fülekre fog találni. Megalázni a gyereket nem szabad.

Középiskola. A „pedagógus” fensőbbsége teljes tudatában rendszeresen lebarmozza az osztályt, a lányokat lekurvázza. Minap, szerencsétlenségére, az egyik srác odahajolt óráján, hogy megnézze, megy-e a fűtés, mert nagyon fázott. A pedagógus azonnal lecsapott rá, közölte, hogy ő sosem figyel, semmit nem tud, adja oda az ellenőrzőjét, beír egy intőt. A gyereknek nem ez volt az első „ilyen” intője, tudta, hogy sok múlik azon, hogy ez a beírás bekerül-e.

–Nem adom – mondta dacosan, az indulattól nem gondolkodva.

– Akkor menj le az igazgatónőhöz és meséld el, hogy nem akartad odaadni az ellenőrzőt!

A fiú lement. Az igazgató meghallgatta az addigra már zokogó gyereket, próbálta nyugtatgatni, hasztalan. Tudta, hogy ennek a fiúnak szülei jöttek be panaszra egy ugyanilyen ügyben, tudta, hogy más szülők, sőt, a diákság is tiltakozott már a „pedagógus” lenéző, megalázó, igazságtalan stílusa, viselkedése miatt. Azt azonban nem tudta, hogy mi lehet a megoldás. Pedig olyan nyilvánvaló lenne. Az ilyeneknek nincs keresnivalójuk a pályán, ám egyáltalán nem könnyű megszabadulni tőlük.

Délután bejöttek ismét a szülők. A gyerek addigra – az igazgatónő tanácsára – megjárta az iskola pszichológusát is. Nem tudom, hogy mi lett a beszélgetés vége, gyanítom, hogy a „kolléga” továbbra is ott fog dolgozni, a gyerekek pedig továbbra is el fogják viselni a „barom”, „hülye” és egyéb jelzőket, mert az iskolában a pedagógus az úr.

A kölcsönös tisztelet alapja minden pedagógiai folyamatnak. Ezt a tiszteletet a gyerek adja meg bizalmával és ő is veszi el, ha csalatkozik. Nincs más dolgunk, mint megőrizni azzal, hogy emberként, kicsi emberként bánunk vele.

Leiner Károly

1Csepécz Szilvia riportja Levente Péterrel – Szlovákia, Új szó

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.05.23.
Mentortársas és Rendszerhiba
A Mentortársas 2.0 képet ad az iskolarendszer diszfunkcióiról, ugyanakkor kevésbé villantja fel a lehetséges megoldásokat. Ez nem is lehet a célja, hiszen a játék kifejezetten személyes, megmutatja...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.05.23.
A jó pedagógia nem kirekesztő, hanem gyermekcentrikus
Miért és hogyan hoznak létre mesterségesen homogén közösségeket az oktatásban, és milyen előnyei származnának az egyénnek és a közösségnek abból, ha a kisebbségi vagy sajátos nevel...
(Forrás: A TASZ jelenti)
--
2018.05.23.
Országos kompetenciamérést tartanak az iskolákban
Annak érdekében, hogy összehasonlíthatóvá váljon az azonos vagy hasonló körülmények között élő diákokat oktató iskolák pedagógiai teljesítménye, az országos kompetenciamérést a...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.05.23.
Meglepően bírálta a kormányt és saját munkáját Pölöskeiné
A képzés nem magában létezik. Gazdaságunk fejlődik, ez a növekedés képzett munkaerőért kiált, az álláskeresők száma csökkent – jelentette ki a konferencián Pölöskei Gáborné, hozz...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.05.22.
Teszteltük két gyerekkel a Holnemvolt Várat, fájdalmas élmény volt
Egy 3 és egy 6 éves gyerekkel néztük meg az Állatkert mellett most megnyílt Holnemvolt Várat, és nem esett jól. A nagyobb imádta, a kisebb csak azt hallgatta, mit miért nem tud használni....
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.05.22.
Visszafordíthatatlan az állapota, mégis évente vizsgálni kell
A súlyosan, halmozottan sérült gyerekek többsége születése óta él betegségével, gyógyulásukra legtöbbször kevés az esély. Szüleiknek ennek ellenére évről-évre bizonyítaniuk kell...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.05.22.
304 milliót kap a felcsúti általános iskola
A kormány döntött a felcsúti Endresz György Általános Iskola 304 175 000 forintos új épületének megvalósításáról - számol be a Menedzsment Fórum. Ebbe nem tartoznak bele az építkez...
(Forrás: Népszava)
--
2018.05.22.
Gyermekotthonban élő gyerekek mondanak verset a BKK járatain
Újdonsággal készülünk gyermeknapra: 2018. május 22-től 27-ig József Attila Altató, Bartos Erika Villamos, Forgalom és Trolibusz, Erdős Virág Négyeshatos és Varró Dániel Hol alszik a villamos...
(Forrás: Index)
--
2018.05.22.
Mélyen hallgat a magyar delegáció a CEU amerikai kampuszáról
Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a múlt héten számolt be arról, hogy a Bard College falain belül kialakított oktatási helyszínt olyan magas rangú magyar tisztviselők szemrevételezték m...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Beck Tamás! A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. Részletesebb tájékoztatást itt talál.

--
  OFOE

Kedves Viktória! A mi tudomásunk szerint tanítói diplomával csak 6. osztályig bezárólag taníthatná azt a műveltségterületet, amiből diplomát szerzett, addig nyilván osztályfőnök is lehet. Az osztályfőnöki megbízatás csupán pedagógiai végzettséget ír elő. Ha személyi feltételek híján a tanító tovább tanítja a tanulócsoportot, akkor feltételezhetően osztályfőnök is lehet. De ezt nyilván a helyi vezető, illetve fenntartó dönti el.

--
  Viktória

Tisztelt Szerkesztőség!
Érdeklődni szeretnék, hogy tanítói végzettséggel van-e mód arra, hogy valaki felső tagozatban osztályfőnök legyen? Szakos híján valószínűleg tanítom őket 8.-ig. Nem találom az ide vonatkozó előírásokat. Szívesen vinném őket, de nem tudom, meg lehet-e valahogy oldani.
Köszönöm válaszukat!
Üdvözlettel: Viktória

--
  Beck Tamás

Kedves OFEOE Szerkesztőség!
5 gyermekem van. A gyermekek után járó 7 nap pótszabadságot csak 15 nappal előre bejelentve 2 részletben vehetem ki?
Köszönettel: Beck Tamás

--
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--

[Blum Szilárd:] >Tudsz nézőpontot váltani? -Már hogyne tudnék? Rájöttem például, hogy egyetemista koromban én tulajdonképpen egy évig egy muszlim néger migránssal laktam együtt :)
Tudsz nézőpontot váltani? »

--

[Leiner Károly:] Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Anna:] Mindannyiunknak más fáj, ha fáj egyáltalán valami. Angolul 800 szóval egy életet le lehet élni, 3000-rel már király lehetsz, legalábbis a nyelvvizsgán. Nem baj, ha bővül is a szókincsük. Szegény Móra nem tehet róla, hogy saját korának nyelvét használta, ahogy a gyerek se […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Szilvia:] A Kisködmön legfájóbb pontja a nyelvezete! Nem a történetek, nem a halál folyamatos jelenléte, mert a népmesékben is mindig meghal valaki, de azt élvezik a gyerekeim. A régies nyelvezet, melynek lényege, hogy a gyerek minden hétvégét átsírva és ha lehet a legtovább húzva az […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek