OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. október 26.
» Hozzászólások (4)

Mit nem teszek egy tanteremben?

4. A hibát magamban keresem és nem a gyerekekben

„Mindig van hiba a kristályban. A tökéletességet soha nem érjük el.”
Carl Gustav Jung

Péter csak állt a tornaterem közepén, igen, a közepén és nem csinált semmit. Nem beszélt, nem végzett pótcselekvéseket, nem kommunikált sehogy – legalábbis az én számomra láthatatlan volt, ha volt. Órakezdéskor még csak-csak átöltözött, valószínűleg belevésődött ez a rítus, de az már nem, hogy ilyenkor mit kellene tennie. Tenni azt, mit a többiek cselekednek: futni, ugrálni, játszani, örülni. Nem, Péter csak állt. Ha nagyon útban volt, akkor meg lehetett próbálni arrébb vezetni, esetleg kommunikálni vele, de ilyenkor többnyire előkerült a zsebéből egy ceruza és már pörgött is ujjai között. Soha gyerekkel ilyen tehetetlennek nem éreztem magam. Teljesen egyértelmű volt, hogy a hiba bennem, és nem Péterben van. Csak egy évet töltöttünk együtt és nem jutottam különösebb eredményre vele. Péter autista volt. Én „egyszerű” tanítóként, nem voltam kiképezve az autistákra – megjegyzem, hogy a gyógypedagógusok többsége szintén nincs, hiszen ez egy speciális terület. Speciális képzettséget igényel, speciális tudást. A kudarc él bennem a mai napig s bár rengeteget olvastam és tanultam róluk, nem vagyok teljesen kompetens ezen a területen, óriási hiányaim vannak – még szerencse, hogy nem nagyon találkozom súlyos esetekkel, olyanokkal, akik nem is kommunikálnak, akik nem ebben a világban élnek. Ha van kommunikáció, akkor nyert ügyem van, akkor már boldogulok...

Ha az interakciókban az információra még sincs válasz, vagy nem az a válasz születik, amit vártunk, akkor elképzelhető, hogy rossz volt a kommunikációnk. A tanári kérdéseket például már sokan és sokféleképpen elemezték, rámutatva a tipikus hibákra, rossz megfogalmazásokra. Egy értelmi sérüléssel küzdő gyereknek gondolkodtató kérdést feltenni nagy merészség és az esetek többségében nem születik válasz, vagy nem az a válasz, amit a pedagógus elvárt volna. Gyakori jelenség ez azokban az iskolákban, amelyek „kényszerűségből” vállalták fel az integrációt, mit sem tudva a fogyatékkal élőkről. De ugyanez az eltérés az elvárttól jelentkezik minden osztályban, ha a pedagógus sem szavaiban, sem tetteiben nem kellően átgondolt és tudatos Ilyenkor a hibát a gyerekekben keresni botorság.

Egy olyan osztályban, ahol például fizikából, matekból az osztály kétharmada nagyon rossz eredményt produkál, botorság azt mondania a pedagógusnak, hogy ez azért van így, mert a gyerekek nem szeretik ezeket a tantárgyakat. A hibát nem a gyerekek hozzáállásában, hanem a saját munkámban kell keresnem.

Biztos, hogy jól motiváltam? Motiváltam egyáltalán? A műveltségi terület oktatásának kezdetekor felkeltettem a gyerekek érdeklődését? Az első fizika órán bemutattam-e kísérleteket is, melyek lenyűgözték a kölyköket? Ha nem volt rá módom, vetítettem-e filmet Öveges professzorról és Hekiről? Ha erre sem adódott lehetőségem, akkor elkápráztattam-e a tanulókat egyszerű, kinyíló „virágokkal”? Robogott-e sivítva a felfújt lufi segítségével a drótpályán a kiskocsi? – mert ehhez aztán tényleg semmi nem kell, csak egy lufi, két függönycsipesz, egy gyufaskatulya és egy hosszabb spárga! Azért nem szeretik a gyerekek ezeket a tantárgyakat mert nem motiváltunk eléggé, rosszul indítottuk a tárgy tanítását.

Vagy valaha valaki rossz információkat adott a gyerekeiknek és nem figyelt a válaszaikra.

Megoldjuk-e a problémát, ha a folyamatosan késő gyereket az osztály előtt megszégyenítjük? Vagy házirendet idézve, „megfenyegetjük” a következményekkel, vagy egyéb módon próbáljuk az általunk elvárt válaszokat a szájába adni: igen, buta voltam, trehány, nem húztam fel az ébresztőórát, lusta vagyok…. Nem érne többet, ha valamelyik szünetben vagy a suli után megpróbálnánk beszélgetni vele? Ennek természetesen előfeltétele, hogy olyan viszonyt alakítsak ki a gyerekeimmel, amelyben én, a segítő, a megbízható felnőtt szerepét vállalom, és nem az osztály főnökéét. (Nem szeretem ezt a szót, de örököltük a terminológiát, mit tegyünk?) Nem lenne hatékonyabb pontosan megtudni, hogy miért nem ér be pontosan a suliba?

Az új kislány majd minden reggel elkésett a középiskolában. Nagyon sokszor hallottam: azért, mert cigány, mert másképp szocializálódott, mert nem tud különbséget tenni a helyes és helytelen között. Mint osztályfőnöknek az volt az elvárt kötelességem, hogy „megfegyelmezzem” ezt a lánykát, elérjem valahogyan, hogy beérjen, részt vegyen az órákon. Többnyire ezt várják el a betanító kollégák egy osztály vezetőjétől.

A lányka gyakran csapódott „csakúgy” hozzám, sokszor más kollégáimhoz is, akik sokkal toleránsabbak, türelmesebbek voltak – valószínűleg csak jobban szerették és ismerték a gyermeki lelket. Látszott, hogy nagyon szeretetéhes, nagyon vágyik arra, hogy kötődjön valakihez/valakikhez. Az egyik ilyen késése és tanár kollégám újabb panasza után elhatároztam, beszélgetek Mónikával. Nem én vettem fel vele a kapcsolatot, megvártam, míg odajött hozzám. Úgy kezdtünk el beszélgetni mint korábban más esetekben is. Mesélt az életéről, kérdezte az enyém pillanatait, történéseit. Elmesélte, hogy nevelőotthonban él, távol a családjától. Egyedül a nővére lakik a közelében, nála szokta tölteni a délutánjait. Van, hogy segít neki, vigyáz a gyerekekre. Sokáig. Késő estig. Ilyenkor aztán, bár nem szabadna, de éjszakai kimaradás után ér vissza az otthonba, Hiába fekszik le rögtön, nehezen kel fel, és olyan sokáig szöszmötöl, hogy végül elkésik az iskolából.

Nem kellett rákérdeznem, magától mondta el az igazságot. Ezek után felhívtam a nevelőjét. Beszélgettünk a kislányról. A nevelő elmondta, hogy a kislány nagyon szereti a nővérét, rettenetesen ragaszkodik hozzá – bizonyára elvesztett családját pótolja ezen a módon, és az otthon ezért nézi el neki a kimaradást. Ugyanakkor megoldást kellett találnunk a fennálló problémára. Kiderült, hogy az otthon a kisebb gyerekeket reggelente saját járművével „szórja szét” a környék iskoláiba. Ebbe a járatba került be a lányka; a kisebbek után őt is elhozták reggelente a suliba. Ennyi. A „súlyos” probléma egyelőre megoldódott.

A tanulság csak annyi, hogy a gyerek reakciójára rossz választ adott a tantestület. Nem kereste az igazi okot, elhamarkodott következtetést vont le, és a gyerekben kereste a hibát, pedig a a hiba ezúttal is bennünk volt.

Sokkal nehezebb helyzet, ha mi magunk idézzük elő a gyerekben a hibás választ.. Például azzal, hogy az iskola egységesen kikiáltott és elfogadott házirendjét maguk pedagógusok szegik meg, illetve engedik azt megszegni. Sajnos mindkettőre bőven akad példa. Mi a helyzet azzal a pedagógussal, aki rendszeresen percekkel becsöngetés után esik be órájára, miközben az iskola tanulóinak előírja a 15 perccel tanítás előtti iskolába érkezést? Aki felveszi a mobiltelefonját az órája közepén, miközben az iskola házirendje ezt tiltja, szabályozza annak használatát? És sorolhatnánk tovább. Ebben az esetben mi magunk jogosítjuk fel a gyereket a szabályok megszegésére, hiszen, ha a gyerek úgy tapasztalja, hogy nekünk lehet, akkor joggal véli úgy, hogy neki is szabad. És próbálkozik ugyanúgy, mint otthon a szüleinél, feszíteni a húrt, kipróbálni: mikor szakad el?

A lány nem csak hogy állandóan elkésett, noha a közelben lakott, hanem állandóan a házirend ellenében cselekedett. Ha a házirendben az volt, hogy kihívó öltözetben nem lehet iskolába jönni, akkor biztos, hogy ő télen is miniszoknyában járt (annak ellenére, hogy kissé el volt hízva, az alakja se volt túl jó, de a magabiztossága irigylésre méltó.) Ha a mobiltelefon óra közbeni használatát szabályozta a házirend, akkor biztos, hogy az övé meg szólalt óra közepén megzavarva egy egész osztály elmélyült munkáját.

Hogyan lehetséges, hogy mindezt és még több hasonlót is megtehetett? Úgy, hogy osztályfőnöke együtt festette körmét a lánnyal, bár a házirend tiltotta ezt, elfogadta reggeli késéseit, és igazolta hiányzását a azt bejelölő kolléga ellenében. Ki hibáztatható első sorban ebben a szituációban? A gyerek, aki csak ki-be járt a kiskapun, amit az osztályfőnöke nyitott neki, vagy a pedagógus, aki felbátorította erre azzal, hogy ő maga is megszegte a „törvényt”?

Ha elfogadható az a nézet, hogy a gyerekeket a szülőkkel formáljuk közösen kis emberkékké, fiatal felnőttekké, akkor bizonyos szinten mi is felelősek vagyunk a tetteikért! Ha elfogadjuk, hogy a tőlünk kapott instrukciók, hatások áramlanak vissza a kisgyerekekből, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a az első számú felelősség a mienk. Ha egy hangszeren megpendítünk egy húrt, akkor azok a húrok is rezonálnak, amelyeknek a felhangja megegyezik vele. Ha a kisgyerekekbe elültetett gondolatok, eszmék kristálytisztán hangzanak a számára, akkor a válasz is elfogadható lesz a számunkra, talán megegyezik a tőlünk elvárttal is. Ha nem így történik, akkor a hibát mi, felnőttek, okoztuk. Ez jusson eszünkbe, mikor egy gyerekről véleményt formálunk, tettét minősítjük. Először is a magunkban kell keresnünk a hibát és nem a gyermeki lélekben.

Érdekes és elgondolkodtató kérdés, hogy a felelősség milyen arányban oszlik meg a gyermeknevelés három fő résztvevője között,. Ez a szülők (család), közoktatás (iskola) és társadalmi környezet háromszög folyamatosan arra törekszik, hogy a másikra hárítsa a felelősséget. Közben pedig elvész a gyermek. A krétakörben akár szét is szakadhatnak gyermeki sorsok, s mi olykor tudomást se nagyon akarunk venni róla.

Valamikor régen, a pályám kezdetén, a „rossz” magatartásért a nem megfelelő szülői nevelést okoltuk, és ebben azért volt is valami. Mert bár a szocializmus idején a társadalom, a politika nagyon is direkt módon avatkozott bele a gyermekek nevelésébe – gondoljunk csak a nők „munkába állítására” vagy a büszke traktoros lányokra, ám mindezek ellenére a gyermeknevelés feltételei mindenki számára biztosítottak voltak. Volt egyfajta létbiztonság, voltak bölcsik, óvodák, iskolák, volt nagymama, nagypapa, akiket az akkori gyerekek még meghallgattak, akadt a buszon olyan bácsi vagy néni, ki rászólt a hangoskodó, rendetlenkedő gyermekre. Ma már ez nem így van, a gyermeknevelés szereplői egymásra mutogatnak, és a hibát a leggyakrabban abban a „büdös” kölyökben keresik, ki se tanulni se dolgozni nem akar.

De ki is a hibás valójában a következő sajnos nem ritka esetben? A gyerek, aki kipróbálja a kábítószert, vagy a díler, ki eladja neki? A szülő, akinek minderről fogalma nincs, vagy az iskola, mert nem világosította fel hatékonyan a csemetét? Nem tudom a választ, de egy biztos – legkevésbé a gyerek hibáztatható.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. november 8.
Kedves Anarchista! Ez is demagógia, hiszen ebben a pillanatban éppen sok pedagógus nem kussol. Lehet, hogy teljesen eredménytelenül, de tiltakozik Budaörs, a Facebook-on több csoport. (Nem tudom, mennyire követte, de itt a honlapon is próbáltunk tudosítani róla.) A felelősség viszont valóban valamennyiünké. Talán még nem omlott össze minden, bár a helyzet enyhén szólva pocsék. Mit javasol? Menjünk valamennyien a Dunának, vagy próbáljunk tenni valamit? Esetleg mint igazi anarchisták robbantsunk is? Vagy van jobb ötlete?
anarchista | 2011. november 8.
Szerintem ez demagógia! A család, a gyerek, a pedagógus, mindenki hibás ebben az őrült országban. A felelősség a politikusoké, mert ezt tették, hibás döntésekkel verték szét a világhírű magyar oktatást. A felelősség az egész országé, mert hagyta. Mert lenéz bennünket. Mert a legutolsó segédmunkás is (egykor vattaember) jobban keres, mint egy pályakezdő pedagógus, de a 30 éve dolgozó tanár is kevesebbet, mint betanított munkásként dolgozó egykori tanítványa. A felelős a pedagógus réteg, mert kussol évtizedek óta és a nagy "értelmiségi" létében nem képes odacsapni az asztalra. Vegyük észre, hogy összeomlott a világ, így Magyarország is. Az oktatás is.
tanarbacsi | 2011. október 31.
Azt hiszem, hogy kinyomtatva, kötetbe fűzve lerakom a kollégák asztalára is!
Katka | 2011. október 28.
Vannak még ilyen Pedagógusok?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.04.24.
Sikerrel zárult a Digitális Témahét az iskolákban
Idén közel hétezer pedagógus és 120 ezer tanuló vett részt a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) szervezésében és az Informatikai Vállalkozók Szövetségének (IVSZ) közrem...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.04.24.
Aki jó szakmát választ, arra biztos jövő vár
Nemzeti érdeknek nevezte egy tegnapi eseményen a kormányfő, hogy olyan fiatalokat neveljenek, akiknek piac- és versenyképes tudásuk van. Orbán Viktor szerint választ kell adni arra a gyakorlatra...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.04.24.
Gyerekbántalmazás miatt nyomoznak egy budapesti iskola igazgatója ellen
Gyermekbántalmazási ügybe keveredett Putnoki Zsolt, a Budapest XIII. Kerületi Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola igazgatója, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újkenéz korábbi fideszes...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.04.24.
Nekik is sikerült, mint a Talpas lányának
Tiszabőn, az ország egyik legszegényebb településén még mindig nagy szónak számít, ha valakinek sikerül leérettségiznie. Nagyon hamar, sokszor már az első évben otthagyják az középiskol...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.04.24.
Én nem vagyok szakember, de a szívemben van
Egy kis békési faluban nem mindennapi kapcsolatra bukkanhatunk egy látássérült kisfiú és tanítónénije között. Zsóriné Hocz Anikó amikor meghallotta, hogy Balázs az osztályába érkezik...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.04.24.
Többet keres a kezdő buszsofőr, mint egy egyetemi adjunktus
Bár az egyetemi oktatóknak 2015 óta negyedével (26,8 százalékkal) nőtt a bére, ez így is csak az egyetemi hierarchia tetején jelent elfogadhatónak hangzó pénzt. Egy egyetemi tanár alapesetben...
(Forrás: Index)
--
2018.04.24.
Fábry Béla: Akkor most?
Szomorú kép körvonalazódik. Még az eddigi piszkosszürke tónus is sötétebbé válik. Reménytelen a helyzet? Amíg a pályán látó mértékadó szakemberek nem kongatják fülsiketítő módon...
(Forrás: Népszava)
--
2018.04.24.
Beszóltak Orbánnak a gyenge kompetenciatesztek miatt
A Tanítanék Mozgalom azt írta Orbán Viktornak, hogy „a magyar gyerekek és fiatalok szövegértési és matematikai készségei rettenetesen gyengék. Különösen a leszakadó régióban élők...
(Forrás: index)
--
2018.04.24.
Balog után ki rázza gatyába Orbán demográfiai súlypontú minisztériumát?
Telnek a hetek, röpködnek a nevek: Balog Zoltán hétfőn bejelentett távozása után egyelőre ennyit lehet biztosan állítani arról, hogy ki vezetheti a negyedik Orbán-kormány várhatóan legnagyobb...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--

[Gyulai Sándor:] Gratulálok, Ibolya! Örömmel tölt el, hogy iskolánkban ilyen innovációk valósulhatnak meg. További sikereket kívánok: Gyulai Sándor, a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium intézményvezetője
Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zoltán, nekem szerencsém van, mert gyógypedagógusként több tantárgyat is taníthatok, így magammal kell "egyezkednem". De: voltam tanító bácsi is - ott is könnyedén megoldható a feladat. Ahol nem, ott a kollégákkal kell összedolgozni. Nézzünk egy példát: […]
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Zoltán:] Gratulálok! Fogyatékosokkal ilyen teljesítményt elérni nem akármilyen pedagógiai munkáról árulkodik. De mindez hogyan fér bele a mai iskolába, a NAT-ba, a kerettantervekbe? Milyen órák keretében lehet ezeket a lépéseket, eszközöket alkalmazni?
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek