OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. október 5.
» Hozzászólások (22)

„Rémálomszerű időutazás a 70-es évekbe”

(Radó Péter az oktatáspolitikáról)

Szeptember 30-án a Kossuth tér szomszédságában, Nagy Imre szobránál független gondolkodók, társadalmi és civil szervezetek vezetőinek részvételével társadalmi kerekasztal beszélgetés1 zajlott. A rendezvény egyik felszólalója: Radó Péter az oktatáspolitika időszerű kérdéseiről beszélt. Honlapunkon közreadjuk az előadás rövidített szövegét, és az erről készült videofelvételt.

A jelenlegi kormányzat oktatáspolitikáját röviden négy szóval lehet jellemezni:
1. államosítás,
2. központosítás,
3. csonkolás,
4. lebutítás.

Mit jelent mindez kicsit részletesebben?

1.Eddig az oktatás a helyi közösségek ügye volt, s mint ilyen nyitott a helyi szükségletekre, problémákra. Most a közoktatás minden magyarázat és érthető ok nélkül állami gondozásba kerül.

2. Eddig a közoktatás a rendszer autonóm szereplői közötti alkuk folyamatában működött. A központosítás révén visszakerülünk a 70-es évekbe, amikor a folyamat a hatalom birtokosainak az ízlésvilága és céljai szerint zajlott. Az oktatás rendszerváltása pedig már 1985-ben megtörtént, amikor a politikát kiebrudalták az iskolából. Most ismét visszakerül a politika, és az iskolák – a tervek szerint – nem a helyi szükségleteknek, hanem a központi akaratnak megfelelően fognak működni.

3. A csonkolás több ponton is tetten érhető: csökkennek a férőhelyek a felsőoktatásban és a gimnáziumokban, s a tankötelezettség korhatárának leszállításával nő a rendszerből szakma nélkül kikerülő fiatalok aránya. A finanszírozás átalakításával megszűnik az iskolák érdekeltsége abban, hogy minél több gyereket beiskolázzanak, és benn tartsák őket az intézményben egészen addig, amíg szükséges és lehetséges. Ettől feltételezhetően megugrik majd a lemorzsolódók száma.

4.Eddig kívülről mondták meg a célokat, de az iskola, a pedagógus dönthette el, hogy hogyan valósítja meg ezeket. A központi sillabusz (tanterv) kibocsátásával a pedagógus nem független értelmiségként dolgozik majd, hanem egy központilag létrehozott óragyár szakmunkása lesz. Beláthatatlan következményekkel jár a pedagógiai szakmai szolgáltató rendszer tervezett államosítása is. (A szakmai szolgáltató rendszer államosításáról ld. az Oktpolcafé bejegyzését)

***

Az oktatási kormányzat archaikus, elitista, érvényét vesztett társadalomképet közvetít, és rémálom szerű időutazásra készül, miközben teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, s nem foglalkozik a rendszerben komoly működészavarokat gerjesztő válságjelenségekkel. Ezek közül a két legsúlyosabb a finanszírozási krízis, és nemzetközi összehasonlításban is brutális esélyegyenlőtlenség, a hátránykompenzálás teljes hiánya. Ezek a gondok nyilván nem írhatók csupán a jelenlegi kormányzat számlájára, de megoldásukhoz nem visz közelebb sem a további forráskivonás, sem pedig a probléma figyelmen kívül hagyása, a hátrányos helyzetűek ügyeinek hárítása, és az elit felé fordulás.

***

Legalább három olyan témakör van, amiről mielőbb nyílt társadalmi diskurzust kellene folytatni.

1. Az oktatásnak általában nincs jövőképe, a mindenkori hatalmi, illetve szakértői elit ízlésvilága, szakmai meggyőződése szabta és szabja meg, hogy milyen irányba mozduljon a rendszer. Az utóbbi 20 évben e témáról egyetlen egyszer sem folyt nyílt társadalmi diskurzus. „Konszenzuális összeborulás” nyilván nem várható, hiszen alternatív jövőképek léteznek, de elengedhetetlen, hogy ezek nyilvánosságot kapjanak, és igazodási pontokat jelentsenek az oktatáspolitika számára.

2. Az oktatás konkrét céljainak a kijelölése mindig is szakértői monopólium volt. Akik a tanterveket írták, vagy az érettségi követelményeket meghatározták, maguk rögzítették az elérendő célokat is. Fontos feladat lenne a célok meghatározását társadalmi kontroll alá vonni, nyílt társadalmi vita tárgyává tenni.

3. Nem váltak nyílt társadalmi vita tárgyaivá azok az aktuális döntések sem, amelyeket a jelenlegi oktatáspolitika ránk akar kényszeríteni. Ilyen – többek között – az iskolák államosítása. Amíg az ilyen kérdések nem kapják meg a nyílt társadalmi diskurzus lehetőségét, nem számíthatunk elfogadható oktatáspolitikára.

SZJ

1A kerekasztal-beszélgetést az Egymillióan a Demokráciáért Egyesület (EMD) szervezte.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. október 7.

A Péter által javasolt három lehetőség közül szerintem egyiket sem kínál valódi alternatívát.

A "jammerolás" nevű nagy össznépi hagyomány (ami persze nem csupán a pedagógusok nagy részére jellemző) csupán arra szolgál, hogy ne kelljen szembesülni a valódi problémákkal, felelősséget vállalni a kialakulásukért és szerepet a megoldásukban. (Itt jegyzem meg: a tagadhatatlanul romló feltételek nem mentenek fel egyetlen pedagógust sem a tanítványaikért vállalt felelősség alól.)

A szakszervezetekkel kapcsolatban osztom Zöldbéka véleményét. A két pedagógus szakszervezet képtelen összefogni, van oka annak, hogy taglétszámuk nem nő, afféle politikai szereplők ezek - tömegtámogatás nélkül. Elég baj, hogy nincs más szervezet. Hogy talán a civil szakmai szervezetek kivívnak valami mozgásteret maguknak? Erre néhány éve több esély látszott, de akkor sem jutottunk sokra. A pedagógustársadalom mozgósítása képtelen feladatnak látszik. Próbálkozunk, próbálkozunk már csak azért is, amit Terepmunkás mond "magányosan búsongó lánglelkű tanerők szavai tuti esélytelenek". Más szakmáknál a kamarák azért képviselnek erőt, szakmai tekintélyt (ügyvédek, orvosok), de a kötelezően létrehozandó kamaráktól még annyi sem várható, mint a szakszervezetektől.

Vajon elegendő magyarázat-e a jelenségre, amit Péter állít, hogy az önszerveződés "nem megy olyan embereknek, akik 6 éves koruk óta nem ismernek más munkaszervezetet, mint az iskolát"? Ezen érdemes lenne elgondolkodni, és a témát alaposabban körüljárni. Egyetértek azonban azzal a felvetéssel, hogy amikor ekkor a baj, és ennyire fenyegető a közeljövő, meg kellene próbálni összefogni minden olyan szervezettel, amelyik tenni próbál valamit a negatív tendenciák megfékezése érdekében.
terepmunkás | 2011. október 6.
Már megint - szótároztam Péter hozzászólásához. Szégyen vagy sem ez a "jammerolás" nekem magyarázatra szorult. De így - megfejtve tényleg találó. A koncepció ismertetéséhez kollégák felé: 1. link a tervezetre - 0 eredmény. Kivonat, szerintem mérvadó orgánumokból, dőlt betűs és pirossal színezett kiemelésekkel. 10%-os elérés. Kivonat a tartalmat illetően tudatos átrendezéssel a bér és óraszám felől indítva - 30 %-os elérés. Csak az ordító címek megjelenítése (pl. pecsma.hu: kész átverés a pedagógus-életpályamodell) 70%-os elérés. Eredmény - legalább beszélünk róla...Szakszervezet - ilyen vagy olyan, de leginkább az intézményben regnáló szakszerv vezető személyétől függ. Nincs ma már (még?)más szerveződés, ami képviselhetné az un. érdekeket - na hogy kiét, az már szövevényesebb -, de magányosan búsongó lánglelkű tanerők szavai tuti esélytelenek. Még a végén Gergő iskola és pedagógusképe nyer igazolást...Más oldalról, aki nem szól, azt meg majd védje meg a létrehívandó kötelező Pedagógus Kamara!
zoldbeka | 2011. október 6. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Péter! Az elmúlt 25 évet nem nevezném oktatási szempontból békeidőnek - pont ennyi idő után léptem ki az egyikből, mert elegem volt abból, hogy semmit nem tett - legkevésbé az érdekeink, érdekeim (mint pedagógus) védelmét. Talán a beiskolázási "támogatás", kedvezményes üdülési kínálat helyett megkérdezhették volna a mezei pedagógusok véleményét és aztán tolmácsolhatták volna, hiszen - igazad van - nekik lett volna, van lehetőségük. Az ő ellenállásuk az én, mi ellenállásunk kellene, hogy legyen és éppen ez az, ami nincs.
Ma kiderült, számomra egyáltalán nem meglepő módon, hogy a nagyszámú tantestületből senki sem ismeri az új tervezetet. Miután fő vonalakban ismertetve lett, semmi reakció nem volt - még az érzékeny területet jelentő életpálya-modell elképzelés kapcsán sem, csak a legyintés, hogy ettől se lesz jobb. Azt hiszem (noha szeretem a kollégáimat), hogy meg sem értették, miről is szól a sorok között, mögött.
Sokkal inkább hinnék egy civil szerveződésben, amire már volt, van jónéhány példa - talán abban a formában, úgy, egy közösségi oldalról indulva - nem tudom...
Radó Péter | 2011. október 6.
Ahogy a Hallgatói Hálózat szlogenje javasolja: "ne szavazz, szerveződj!" Döglöttek a szakszervezetek? Hát persze hogy azok, békeidőben mindig azok. Viszont ezek a pedagógusok szervezetei, más pedig nincs. Tehát pedagógusok előtt három lehetőséget látok: (1) jammerolás - jól működő össznépi játék, pedagógusok között különösen népszerű, (2) disszidálás - mely alatt a társadalmi cselekvést reménytelen tartó, a szakma gyakorlását is a magánélet izolált világába zsugorító egyéni stratégiák követését értem - ez is jól megy a pedagógusoknak, (3) szakszervezetek lenyúlása, annak kihasználása, hogy éppen nincs más lehetőségük, mint harcoskodni és ellenállni - bármilyen meglepő, éppen ezt teszik. Asszem ha pedagógus lennék most belépnék valamelyik szakszervezetbe, ha az iskolában nincs, létrehoznám, s jelentkeznék önkéntesnek. Na ez utóbbi az, ami jellemzően nem megy majd olyan embereknek, akik 6 éves koruk óta nem ismernek más munkaszervezetet, mint az iskolát. Ha azonban mást nem is, javaslom, hogy támogassuk a szakszervezeteket, mert az ő ellenállásukon kívül nincs semmi.
zoldbeka | 2011. október 5. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Sajnos Gergő pontosan azt fogalmazta meg, mondta ki, amit valamennyien érzünk és tudunk. És ki is mondtunk az utóbbi évtizedekben, csak a "senkik" szava sosem hallatszott odáig... (Talán ha a gyerekek helyett a karrier lett volna a fontosabb és ott ülnénk fenn mi is, akkor meglehet, idáig sem jutottunk volna. A mi hibánk (így is)).
Most már csak annyit tehetünk, hogy civil szerveződésként kimegyünk az utcákra, hiszen a szakszervezetek döglöttek, bezárjuk az iskolákat - ha egy futóversenyen sok tíz és százezer ember képes résztvenni, akkor meg tudnánk-e szólítani szülőket, kollégákat ugyanekkora számban? Be mernénk-e zárni a sulikat egy-két hétre nem biztosítva semmilyen szolgáltatást, "jogellenesen" - megkerülve akár a korrupt vezetőket - mert vannak bőven kiskirályok? Mert meg vagyok győződve, hogy már semmi mást nem tehetünk...
hanger | 2011. október 5. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
ez egy befejezett történet. vége van. tényleg. az oktpolkafé és Nahalka és az ofoe is írhat bármit, ennek sajnos vége van. de nem most van vége, hanem évek óta vége van. bocs h nem vagyok optimista.
Juli | 2011. október 5.
A szakszervezetek most tüsténkednek mint érdekérvényesítők, de annyira hiteltelenek és átpolitizáltak, hogy nem sokra megyünk velük. Valakinek szervezni kellene ezt az érdekérvényesítést, mert spontán biztos nem fog működni. És az esélyek még rosszabbak, mint két évvel ezelőtt, mert a félelem, mint az előző bejegyzésben is említettem, még a maradék tettrekészséget is hazavágja.
Sulifon, hidd el, nem Rád vonatkoztak az erről szóló gondolatok!
A szakértői "elit" (vagy hogyan is nevezzem?) elkezdett már némi tiltakozást (ld. az Oktpolcafé Facebookon is viszonylag sok embert megmozdító csoportját) meg végre olvasható új és tanulságos bejegyzés Nahalka blogjában (nahalkaistvan.blogspot.com), tehát egyre többeknél csordul túl a pohár.
De (Gergő, igazad van!) a pedagógusok nehezen mozdulnak, , pedig nélkülük nem lesz "kritikus tömeg", és mehet az egész oktatási rendszer a vágóhídra. Még a visszafordíthatatlan letaglózás előtt kellene mégiscsak tenni valamit...
hanger | 2011. október 5. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
nem engem, nem magunkat, nem egymást kell meggyőzni arról, hogy a pedagógus szakma komoly szakma, hogy hivatás, hogy meghatározó időben és térben, hogy közösségekre hat, hogy értéket ad át, hogy méltatlanok a körülmények fizikailag, anyagilag, erkölcsileg, és még sorolhatnám. nem egymást kell arról meggyőznünk, hogy sok a nagyszerű pedagógus.
Sulifon, ezek az állítások sajnos épp az ellenkezőjét bizonyítják a szándéknak. hány vasutas nyomtat otthon? hány vasutas vesz saját költségen lukasztót, nyugtatömböt, vagy zsírt a váltóba? A pedagógus magának vesz laptopot, színes krétát, nyomtatót, telefont, szakirodalmat, ruhát amiben dolgozik, és persze néha egy-egy gyereknek ezt-azt, csokit jutalomnak, satöbbi. Ez persze bizonyítja a pedagógusok önfeláldozását, de még meggyőzőbben bizonyítja a pedagógustársadalom érdekérvényesítési képtelenségét. és én pont ezt állítom: a pedagógustársadalom képtelen az érdekérvényesítésre, képtelen az összefogásra, képtelen bármire is reagálni. a pedagógus társadalom ha eltűrte azt, ami eddig volt, akkor el fogja tűrni azt is ami ezután lesz.
egyébként egy darabig felelősöket, bűnösöket kerestem, hogy vajon mi okozza h a szülők a pedagógusok nem egy emberként tiltakoznak. aztán rájöttem, hogy nincs nagy baj. a szülők azért nem tiltakoznak, mert elégedettek. tessék bátran elhinni: a szülők alapvetően elégedettek. ilyen iskolát kértek, ilyenre szavaztak, most is ilyet kérnek, és végre sikerül megkapniuk. lehet, hogy páran észbekapnak majd, hogy ez így nem jó, de majd a média elmondja nekik is, elmondatja velük is, hogy ez így miért a létezhető legjobb. mi vagyunk kisebbségben. és persze demokráciája válogatja, hogy mennyire akarja a többség akkor is ráerőltetni a kisebbségre az akaratát, amikor az nem elkerülhetetlen. hát ez a mostani, ez nem éppen a megengedőbb fajta.
itt nem a tanárszemélyiségekkel van a baj, hanem azzal, hogy sok-sok éven keresztül eltűrte a tanártársadalom azt, hogy szellemi segédmunkásként kezeljék, hogy birkaként ridegen tartsák, hogy olyan akadémia, és olyan ped szakértők álljanak az "élen", amilyenek (ped szakértők egy emberként tiltakoznak??? dehogy!!! kíváncsian várja a többség, hogy most melyik "nép-gépet kell megénekeljék" - Babits). Mindennek teljesen nyilvánvaló következménye, hogy egy olyan rezsim, amelyik szeretné magát tartósan fenntartani, és szeretné saját újratermelési folyamatait beindítani, az úgy hatol be az iskolába, mint egy várfalak nélküli erődítménybe.
és teljesen hiába tiltakoztok, egy-két hónap múlva látni fogjuk mindannyian, hogy nincs a magyar pedagógus társadalomban 1-2%nál több, akire lehet számítani.
vagy lemaradtam valamiről? közzétett az akadémia ped bizottsága egy kiáltványt, amíg nem figyeltem? tiltakoztak neves szakértő csoportok? elte tiltakozott? eger tiltakozott? pepszi karok tiltakoztak valahol? szülői közösségek tiltakoztak? volt valahol sztrájk? lebénult a főváros élete az iskolák zárvatartása miatt?
csilla | 2011. október 4.
magyar honban, hátrányos helyzetű régiónként, azokban a városokban és sőt településenként: sőt, kicsi vidékenként, oktatási fokozatonként mennyi lehet az értékelhető százalék. a pozitívan értékelhető százalék? Mérte valaki? Ki a szociológusok közül, mert erre vonatkozóan még nem olvastam tanulmányt, ami nyílván nem jelenti azt, hogy nem létezik. A vidék magyarhona már a tízezres városokhoz képest is aprófalvasnak tűnik. emberileg, családilag, egy pedagógus tevékenysége nagyon determináló, annak a közösségnek a hangulata, atmoszférája mindenek felett meghatározó, hosszú évekre előre. aki ezt nem látja a kontraszelekció és más egyéb hátrányos helyzet meghatározottsága miatt az nem tájékozott és nem érdemli meg, hogy pedagógus legyen, mert...az ők hangulata, meghatározottsága, emberi hozzáállása a napi eseményekhez és szociálpolitikai helyi meghatározottságokhoz, a helyi hatalmasságokhoz, vezérfonal, ha ő nem mer akkor a közélet más szereplői sem mernek. Lámpás. tényleg jó szó. de már nem vagyunk azok. jegenyék? már azok sem. én borulátú vagyok.
sulifon | 2011. október 4.
Hanger biztosan olyan körben szerezte a tapasztalatait, ahol csak 1-2%-ra számít. Én úgy gondolom, jóval több becsületesen dolgozó kolléga teszi a dolgát nap nap után.
Akik hosszú ideje vannak a pályán, tudják miről beszél Zöldbéka, hogyan kell fogyaszthatóvá tenni az aktuális oktatáspolitika élet- és iskolaidegen előírásait.
Ami most készül, az sokunk számára ijesztő. Sokkal több az eddigi túlkapásoknál. Magam sem vagyok biztos benne, hogy elég erősek leszünk megvédeni a ránk bízott gyerekeket, akik életük során csak egyszer és megismételhetetlenül ovisok, kisiskolások, ötödikesek vagy éppen középiskolások.
Még az is lehet, rosszul tettük, hogy annyi éven át tompítottunk a túlkapásokon. Lehet, hogy most éppen akkor tesszük jól, ha végrehajtunk maradéktalanul. Ha érzékelhetővé tesszük a rossz döntéseket.
Az a szándék, hogy a nevelést kötelezően és egész napra, megengedetten heti 50 órára (lásd. Köznevelési tv. tervezet 18. melléklet)elvegyék minden szülőtől, számomra a személyi szabadság durva megsértését jelenti, mind a gyerekekre, mind a szülőkre nézve. Csak a legapróbb dolgot emelem ki ennek kapcsán. Mérje meg valaki, hogy egy ilyen rendszer heti hány órányi "kettes sorba sorakozót" jelent a belekényszerülők számára? Magam azon igyekeztem, hogy a saját gyerekeimet kisiskolás koruk után már kimenekítsem az intézményes karmok közül. Azt akartam, hogy ők dönthessék el,hova járnak sportolni, zenélni, hogyan osztják be az idejüket a másnapi felkészüléshez. Goethe után szabadon: gyökereket és szárnyakat igyekeztem adni nekik. Mert rendben van, hogy szeretik a spenótot, na de reggel is, délben is, este is?!
Csodálkozom, hogy a készülő változtatások kapcsán egyetlen szülői megnyilatozást sem hallok.
Ha már arról beszélünk, hogy a pedagógusok fogjanak össze, hát fogjanak össze, de ne csak egymással, hanem a szülőkkel, a társadalommal, hiszen mindannyiunkat érintő kérdésekről van itt szó.

Nem az a fő kérdés, hogy a pedagógusoknak mennyi lesz a munkaideje. Ez egy lerágott csont, amin azok rágódnak, akiknek fogalmuk sincs, mennyit is dolgozik ma egy pedagógus. Előírt 32 óra az iskolában? Micsoda fenyegető ígéret! Tessék előírni a 40 órát, és biztosítani a feltételeket!(Ha cinikus akarok lenni, akkor azt mondom, a heti 8 órányi otthoni internet költségeit, villany, fűtés és gázszámlámhoz való hozzájárulást utalják az általam megadott számlaszámra.Visszamenőleg is! Hiszen ez ma így dukál!)Legfeljebb mostantól fél négyzetméteren készülök föl az óráim egy részére, nem használom közben az otthoni nyomtatót a feladatlapok kinyomtatásához, sem az internetet, sem a két szobányi szakirodalmat, egyéb segédeszközt, amiket az évek során összegyűjtöttem. Akkorát alkotok, amekkorát a tanáriban levő fél négyzetméteremen alkotni képes leszek. (A felszabaduló két szobát kiadom albérletbe, a teherautónyi szakirodalomért meg 17 Ft-ot adnak kilónként a papírgyűjtésnél.)
A szoros elszámolás lesz annak a bizalomnak az alapja, melyet kölcsönösen épít az oktatáspolitika és a pedagógustársadalom? Hát legyen! Mostantól valóban egy óra lesz pl. a fogadóóra. 2perc/szülő - váltófutással. Sokan álmodozunk róla, ha sikerül betartanunk a napi 8 órányi munkaidőt(és miért ne sikerülne?), mi mindent kezdünk majd a felszabaduló 2-6 órával. Több időt szánunk a családra, közelebb lépünk a természethez, felelevenítjük legkedveltebb hobbijainkat, talán még új dolgokat is kipróbálhatunk...

Most Juli szavait igazolom. És ez is én vagyok. Leszek. Lenni akarok.
Ismét elbújtam "sulifon" mögé, hogy csak kevesen tudják, ki vagyok. Takarásból beszélni gyávaság?
Lehet. De szólhat-e újra majd,aki céltáblának áll?








Juli | 2011. október 4.
Megpróbálom szétszálazni a felmerülő problémákat, hogy egyáltalán beszélni lehessen róluk.
1. Nem tudom, hogy a pedagógusok hány százaléka gyakorolja hivatását olyan hitelesen, és a számos probléma ellenére hatékonyan, mint az itt jelentkező kör. Merem remélni, hogy azért 1-2 százaléknál több.
2. A szó valódi értelmében vett "jó pedagógusokból" is elfogy lassanként a hit és az motiváció. Mindig is nehéz volt őket rávenni arra, hogy a szakmáról érdemben szóljanak, általában leragadnak a mostoha (és egyre mostohább) körülmények miatti panaszkodásnál, ha egyáltalán mondanak, írnak valamit.
3. Amikor két éve a virtuális kongresszuson próbálkoztunk önszerveződéssel, és sikerült az átlagosnál talán több kollégát megszólítanunk, akkor sem állt velünk szóba az akkori hatalom birtokosai és a "szakmai elit" tagjai közül szinte senki, nem sikerült közüggyé tenni a nevelés ügyét, "az iskola dolgát".
4. A helyzet azóta jelentősen romlott, és folyamatosan romlik. A növekvő frusztráció még a jó szándékú pedagógusok egy részét is alkalmatlanná teszi hivatása gyakorlására. Kiégés, frusztráció, verbális erőszak, "fekete pedagógia", amire nem lehet mentség az, hogy válság van, és mindenkinek egyre nehezebb.
5. Most éppen vészhelyzet van abban az értelemben is, hogy a jelenlegi oktatáspolitika még azt is a szemétbe készül hajítani, ami azért pozitívumnak volt tekinthető. Mint Radó Péter is jelzi, az igazán nagy, és egyre mélyülő problémák nem tekinthetők kizárólag a jelenlegi kormányzat sarának, de az ezekre adott kormányzati válaszok még reménytelenebbé teszik a helyzetet. Ezért lenne szükség végre a pedagógus szakma összefogására, újraszerveződésére.
6. Azért tartottam fontosnak ennek az előadásnak a közlését, mert remélni szeretném, hogy a "szakma" életre keltése elképzelhetetlen az iskolában dolgozó pedagógusok nélkül.
Nagyon sok minden veszíthetünk, ha most nem állunk a sarkunkra! Bármilyen rossz is valami, még rosszabb is lehet!
hanger | 2011. október 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
Zöldbéka mellé sok-sok pedagógus fog állni, én is azt tenném, ha tanítanék. de ez a sok-sok pedagógus a pedagógustársadalom 1-2%-a lesz.
sulifon | 2011. október 3.
Kedves előttem szólók! Zöldbéka mellé sokan fogunk egy emberként állni! Minden pedagógus ezt fogja tenni.
Szülőként sokkal jobban fel lennék háborodva, ha most lennének általános iskolás korú gyermekeim.
zoldbeka | 2011. október 3. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Gergő, ez már működik. Szerinted mit csinálunk mi minden nap? Engem nem érdekel, és 25 éve sem érdekelt, hogy mit írnak elő - akkor is jó iskolát akartunk, akartam csinálni és nincs ez másképpen ma sem. Ezért működik még az iskola. A rendszert tényleg nem lehet megállítani, már késő, de azért mi ott vagyunk - az árnyékban. (Minap majdnem felálltam egy tanácskozásról oly messze volt a valóság és a hangzatos okt.pol. Maradtam. Mert úgy illett. De nem értettem egyet vele és így vagyok a ma iskolájával is)
hanger | 2011. október 3. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
amikor egy éve végignéztük közösen, hogy a közoktatás probléma-fájába hol van beavatkozási lehetőség, akkor kiderült h sehol.

én nem hiszem, hogy meg lehet állítani ezt a rendszert. az ilyen rendszereknek ez a természete, h megállíthatatlan. elorszarvúsodnak az emberek benne (ionescu). hiszen nem érvelnek, amikkel szembe érveket lehetne hozni. jelszavakra gondolnak, és döntenek. azzal szemben csak döntéseket lehet hozni. jelszavakkal eleve kár strapálnunk magunkat, hiszen a médiát nem mi igáztuk le.

szerintem a reális cél fontosabb, mint az álmok kergetése. több haszna van pár gyerekkel iskolát csinálni, mint heroikusan elbukni egy nemtelen küzdelemben.

mindeközben persze nyugodtan elhihetjük, hogy a tervezett iskola nem is olyan rossz. lehet hogy mi pocsékul éreznénk magunkat benne, de a többség ilyen iskolát szeretne. tényleg. ez a vágyuk. ezt kérték. meg is kapják. hagyjuk teljesülni az akaratukat. ha már a jogállamiság szóbakerült.
Juli | 2011. október 3.
Péterrel kereszteztük egymást, most látom csak a kommentjét. A 70-es évek túlélési stratégiáihoz nekem sem lenne semmi kedvem, azt már egyszer végigéltem viszonylag ifjú tanárként. Összekacsintások, az az érzés, hogy hű, de bátrak vagyunk, és mennyire képesek vagyunk ellenállni a hatalomnak!
A rendszerváltás szabadságot ígért, és most megint nő a félelem és az elhallgatás. A pedagógusok csendje mögött ez is ott lappang, és ez nagyon nagy baj. Többek között ezért is fontos, hogy mi minél hangosabban és minél szélesebb közönséghez szóljunk.
Még egy dolog. Igaz, hogy a politikát annak idején kiebrudalták az iskolából, de sajna szakmai kérdésekben a rendszerváltás óta is az éppen hatalmon lévő hatalmi (politikai) elit dönt. És az új kurzus rendre bebizonyítja, hogy az előző mit szúrt el, meg sem próbálja feltárni azokat a pozitív elemeket, amelyeket át kellene menteni. Ez a tendencia ezúttal egész szélsőséges formában fenyegeti a rendszer egészét.
Remélem, nem az az egyetlen megoldás, hogy menekülőre fogjuk, és illegalitásba vonulunk.
Juli | 2011. október 3.
Kész vagyok egyetérteni Veled, Gergő! De ki, mikor, hogyan? Vagy úgy gondolod, hogy nekivágsz a dolognak?
Radó Péter | 2011. október 3.
@Hanger A kilencvenes években a koszovói albánok létrehoztak egy árnyék oktatási rendszert. A gyerekeiket kivették a szerb állami iskolákból és albán pedagógusok magánlakásokon és közösségi intézményekben tanították őket amire lehetett. Ott a többséget képviselő kisebbség vonult ki teljesen az iskolákból, ha eljutnánk ide valószínűleg már régóta tartós idegen megszállás alatt élnénk. Nem a gyerekeket kell kivenni az iskolából, az iskolát kell megvédeni a politikától. Az 1985-ös oktatási reform éppen erről szólt, kiebrudalta a politikát az iskolából. A jelenlegi kormány visszacsempészné megint, ezért nem a pedagógusok szorulnak megmentésre, hanem a munkahelyük és az oda járó gyerekek. Ami pedig a szakfelügyelők átverését illeti: ez 1990-ig a rendszer stupiditásával szembeni tiszteletet parancsoló ellenállás volt, azóta viszont szimpla jogállamiság deficit. Nem szeretnék visszatérni az illegalitásban működő ellenzék korába, akkor sem, ha a két létállapot közötti különbség a pedagógusok egy részének valóban fel sem tűnne.
hanger | 2011. október 3. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
persze h szót kell emelni, én is azt teszem (sajátos módon ugyan). de mostmár ideje lenne nem azt bizonygatni h a titanik nem fog elsüllyedni, hanem alternatívákban kéne gondolkodni. nem áll hatáskörünkben a pedagógus társadalom megmentése. és nem is a mostani rezsim miatt, hanem azért mert a pedagógus társadalom köszöni szépen, de nem kér a mi megmentésünkből.

már korábban is javaslatként vetettem fel az underground iskola fogalmát. gyerekek, akik papíron magántanulók (ehhez csak egy jófej háziorvos kell), és tanárok, akik meg olyan szabályoknak felelnek meg, amilyeneknek akarnak. ilyenben kéne gondolkodni össztársadalmi megváltás helyett. ennek van realitása. szerintem nem lehet ez gond. a fél ország rokkantkártyával parkol, ehhez képest egy magántanuló gyerek mit se számít.
pláne ha szent a cél.

az h egy ilyen gyerek mellesleg eleget tegyen az állami elvárásoknak is azon felül h igazi iskolába jár, az meg nem gond. nyilván szinte mindenki megfelel az állami elvárásoknak. ez az állami elvárások egyik ismérve.

tehát underground zugiskolákat tessék csinálni!
Juli | 2011. október 3.
Valóban sokan vannak, akik már annyira infantilizálódtak, illetve olyan nagyon szoronganak a létbizonytalanságtól, hogy a közoktatáspolitika jelenlegi céljait is elfogadni készek, illetve simán beletörődnek abba, hogy ezek alakulása tőlük független, ezért ők nem felelősek. .Szerintem sem várható az, hogy "egy emberként" tiltkozzanak a pedagógusok, de azért csak létezik egy olyan réteg, amelyik legalább gondolkodni kezd, érvelni próbál, és nem megy önként a vesztőhelyre. Nem tudom, milyen esélyei vannak az ép értelemnek, de hinni szeretnék abban, hogy amíg lehet, szót kell emelni a veszélyes tendenciák ellen első sorban a gyerekek érdekében. Mindenütt, ahol erre lehetőség van.
hanger | 2011. október 3. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
gondolkodom gondolkodom...
azert a hetvenes evek nem is olyan rossz. teny h nem ilyen fejlodesi ivet kepzeltunk vermes vagyainkban a kozoktatas szamara, de ez se rossz. eloszoris vegyuk eszre h a hazai pedagogustarsadalom donto resze evek ota betanitott szellemi segedmunkas. csak az olyan almodozok mint mi kepzeltek h ez nem igy van. maga a teny h a pedagogus tarsadalom elturi ezt, bizonyitja egyertelmuen allitasom. marpedig el fogja turni. egy ilyen tarsadalmi reteg ne is kozvetitsen "erteket"! pont jo lesz nekik az allami tanmenet.
igazan nagy baj akkor lenne ha a pedagogusok egy emberkent tiltakoznanak legelemibb jogaik, szakmai rangjuk vedelmeben. merthogy ez a rezsim eltaposna a tiltakozast. tobbszorosen bizonyitotta a rendszer stategiai ratermettseget, es markans ertekiteletet, ami valoban tavol allna almaim pedagogustarsadalmatol. de nem kell felni kedves olvasok, a pedagogus tarsadalom nem fog egy emberkent tiltakozni semmi ellen.
annyi pozitivat azert tudok mondani h a hetvenes evek rezsimjenek se volt ereje a tantermekben ellenorizni. a szakfutyiket a tanarokkal egyuttmukodve vertuk at. a betanult szovegek, adott jelentjezesi sorrend csodakra volt kepes. az a par lazado tanar inkabb igy fog megoldast keresni most is. mert az orakat meg senki sem ellenorzi.
Juli | 2011. október 3.
A 70-es évekbe történő visszatérés veszélyére hívja fel a figyelmet Lőrincz László, amikor a Világnézetünk alapjai című írásában ezt írja: „A létező szocializmus időszakában középiskoláink sajátos, ateista „hittanóráit” illették a címben jelzett névvel. Szerencsére a rendszerváltáskor a világnézet többes szám első személyű formája fogalomként is, tantárgyként is eltűnt, és megszűnt a humán tárgyak államideológiai befolyásolása. Újabban azonban néhány baljós jelből sokan arra következtettek, hogy a történelemtanításra újra fenyegetően vetül valamiféle államideológia árnya.” Az írás a HVG-ben jelent meg, és megtalálható a Történelemtanárok Egyletének (TTE) honlapján is.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek