OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 22.
» Hozzászólások (16)

Mit nem teszek egy tanteremben?

2. Csak akkor van helyem az iskolában, ha hivatásomnak érzem a pedagógus pályát

Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában
keresni a magadét.”

Johann Heinrich Pestalozzi

A legtöbb nem szakmabeli egyszerűen csak munkának tekinti egy pedagógus munkáját, pedig ez sokkal több annál. Ez hivatás, nem egyszerű munka! Erre születni kell, mert a szakma egyes fontos elemei valóban elsajátíthatóak, ám az a kicsi plusz, ami ahhoz kell, hogy igazi nevelője legyél a rád bízott gyermeknek, az nem tanulható. Mint egy jó énekes, aki mindent tud a szakmájáról, mégsem lesz sikeres sosem, mert hiányzik belőle valami. Mint egy férfi vagy nő, aki mindent megtanul a gyereknevelésről a szakkönyvekből, ám ennek ellenére akár kudarcot is vallhat saját csemetéjénél. Mert van valami, ami a könyvekből nem tanulható meg. Valami, amit olyan nagyon nehéz megtalálni és megfogalmazni.

Gyakran figyeltem igazán jó pedagógusokat azzal a szemmel, hogy megtaláljam titkukat, de sosem sikerült – egész egyszerűen úgy volt jó, amit tettek, ahogy tették, és nem tudtam megmagyarázni, hogy mi volt benne a különleges. Mi volt az, amit talán én is másképpen tettem volna. De hogy működött a dolog, az biztos. Sokszor láttam, amikor elég volt egy szemöldökemelés az osztályban, amit a gyerekek láttak és annak megfelelően tették a dolgukat. Látták, mert kapcsolatban voltak a pedagógussal akkor is, mikor nem lett volna elvárható. A leszegett fejek, a munka közben, egyre-egyre megemelkedtek, egy pillantás röppent a pedagógus felé, aki lehet, hogy oda sem figyelt. De volt testtartásában, gesztusában, ahogy egy másik gyerekkel dolgozott, valami, ami munkára ösztökélte, megnyugtatta a gyereket, ami békés és nyugodt légkört teremtett. Ami arról árulkodott, hogy nagyon mély lelki kapcsolat van a felek között. Néha a pillantások összekapcsolódtak és a szemkontaktusban bizonyára valami megmagyarázhatatlan érzés ment át egyik féltől a másikig. Sokszor mondják és tapasztaltam magam is, hogy a pedagógusnak hátul is van szeme. Persze ez így nem igaz, de az osztályával, gyerekcsoportjával valóban bizalmas és jó viszonyban levő kolléga az apró neszekből, a mozzanatok szinte hallhatatlan rezdüléseiből pontosan tudja, hogy mi történik a háta mögött, miközben a táblára ír, vagy elfordul egy pillanatra valamiért. Ilyenkor el lehet kápráztatni a gyerekeket – a tanár néninek, bácsinak tényleg van hátul is szeme!

Jó lenne, ha minden pedagógus kolléga tudomásul venné, hogy ez valóban hivatás – s ennek következtében éppúgy megfizethetetlen, mint az orvosé, aki életeket ment – te mennyit adnál az életedért cserébe? Lehet morogni (én magam is szoktam) azon, hogy mennyire nem fizetnek meg, hogy mennyire nem becsülik a munkánkat. És ez így igaz is! Ám ott legbelül tudjuk valamennyien, hogy nem a pénzért jöttünk erre a pályára – legalábbis azok pontosan tudják és tudták, akik ugyanazt vallják, mint az idős vesszőfonó bácsi falun, aki a következőket mondta munkájáról:

Lehettem volna biztosan más is, nem kosárfonó és akkor többet is kerestem volna a munkámmal. Ám én ezt szeretem, ez okoz örömet. És a megfont kosaraimért mindig kapok annyit, hogy legyen élelem és azzal foglalkozhassak továbbra is, amit annyira szeretek.

Valahogy így vagyok vele én is. Bizonyára lehettem volna más is, sok minden érdekelt ifjabb koromban és sok mindent jó szinten végeztem. Aktívan és „profi” módon sportoltam – biztos, hogy sokkal jobban élnénk családommal, mint most és nem álmodnék mostan finom sajtokról1. Eljuthattam volna a három napos prágai (és egyetlen külföldi) utamon kívül a világ bármely tájára, gyerekeimnek megadhatnám mindazt, amit nem kapnak meg most, ami nem luxus és amiért, ha nagyon szeretnék vagy nagy szükség lenne rá, akkor meg kell dolgozniuk. De előttem akkoriban az lebegett, amibe beleszülettem: láttam Édest, ahogy készül az óráira, ahogy dolgozatot javít és végtelenül büszke és boldog voltam, mikor az eredmények átlagát velem számíttatta ki. Ügyes húzás volt, Édes – jól megtanultam számolni – csak éppen sosem lett belőlem más, mint pedagógus. Sosem tanultam meg „vállalkozni”, ügyeskedni, törtetni – még ezen a pályán sem. Az vagyok ma is, aki voltam húsz, harminc évvel ezelőtt, csak éppen egyre több ősz hajszál kerül a fejemre, pedig fiatal vagyok még – mondják.

Mindig is hivatásnak tekintettem a munkámat, és tudtam nagyon büszke lenni rá akkor is, mikor mindenki elítélt minket, mikor mindenki minket hibáztatott mindenért. De az osztályaimba nem tudtam volna bemenni iparos szemlélettel: nekem igenis kellett a mindent tudó, mindenre képes tanár bácsi szerepe, amivel a gyerekek rendre megtiszteltek. S bár rendre megpróbáltam ezt a tévhitet eloszlatni bennük, sosem sikerült.

Azt hiszem, hogy Édes is büszke lenne rám, és azok a gyerekeim, a családom is, mert látják ezt a hitet, ezt a lobogást akkor is, ha éppen dühöngök. Mert az iskoláért, a gyerekekért lehet és kell gondolkodni, dühöngeni, ha szükséges, akkor harcolni is. Ezt követeli meg a hivatásunk. Ez az én munkám!

Zárásul két részletet idézek Achs Károly említett írásából:

„Kiveszek egy nap gyerek utáni szabadságot, mert Szolnokon van dolgom. Hazafelé betérek egy nagy bevásárlóközpontba. Végignézem a halakat, sajtokat. Gyönyörűek. Pisztrángok, tengeri halak, tintahal, szép sárga, érett francia, olasz, dán sajtok. Majd egyszer. Eszembe jut Beke Kata. A nyolcvanas években egyik cikkében arról írt, hogy talán nem normális, ha egy történelmet, irodalmat tanító tanár ötvenévesen jut el először Firenzébe. Eltelt két és fél évtized, és én ötvenegy évesen nem Firenzéről, hanem halakról, sajtokról ábrándozom. Éljen. Én vagyok a hülye: szeretek enni.

A fodrász ingyen nyír le. Színházba nem járok. Hangversenyre nem járok. Könyvet nem veszek. Az egyik kukát már lemondtuk. Az újságot most készülök lemondani. És most fogy el az erőm betartani azt a szabályt, hogy a napi kiadások kedvéért nem szabad a szülőktől örökölt kicsi összeghez vagy a mi saját megtakarításunkhoz nyúlni. Tényleg, adjam el mondjuk a nagyszülőktől rám maradt Pallas lexikont, hogy enni tudjunk? Félek, hogy meg fogom tenni.”

Leiner Károly

1 Utalás Achs Károly – Mostan finom sajtokkal álmodom című írására az OFOE honlapján.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

katka | 2011. október 7.
Talán mégis csak "etikai kódex" ez az írás. Remélem, hogy a folytatása is ilyen lesz! Jó lenne, ha minden pedagógus olvasná. Az is, aki hiteltelen, aki tehetségtelen, aki nem pályára való, aki "leértékelődött" stb. Kíváncsian várom a folytatást!
csilla | 2011. október 1.
láttam mások szemében a félelmet egyszer, láttam mások szemében a megkönnyebbülést, ha más feláll ő megmenekül,láttam mások szemében a sajnálatot önmaga és magam iránt, de hivatás tudatból még senki sem szólt hozzám azok közül, akik közül én elmentem, önként. látom szemükben, sőt el is mondják, hogy meghalnak a munkától, holott tanítanak és nevelnek olyan szülők gyermekeit, akit napi 16 órát effektív, nem otthon, hanem távol a lakóhelyüktől dolgoznak és utazniuk kell, hogy hazaérjenek. szolidaritás, empátia, szabadság: kiesett nem csak a szótárunkból, hanem a hivatástudatukból is. Én napközisként nem ellenőrzöm a minőséget annál a gyereknél sem, akinek az anyja napi húsz órát van távol, sőt számon kérem megvető tekintetemmel, hogy miért nincs ott szülőin. meg sem hallgatva az érveit, nem is vagyok kíváncsi rá, ő meg már meg sem keres, mert velem szemben is feladta a harcot. És itt nem a mélyszegényről beszélek, hanem arról, aki velem együtt küzd, csak nem ezen a szinten a létfenntartásért. és kérem tőle az osztálypénzt?????? sőt elvárom tőle év végén az ajándékot, mi?????? ezek vagyunk mások szemében, jobb, ha rájövünk.....és kontrollt gyakorlunk. Mielőtt empátiát várunk más társadalmi rétegektől, tömegesen: nem fogunk kapni.
Egyénenként elismernek pedagógusokat, de a szó, hogy pedagógus leértékelődött, és hagytuk, hogy így legyen, mert mindig kivédtük azokat, akiket ki kellett volna magunk közül lökni. aki ezt felvállalta, na mögé sem álltunk oda, mert féltettük az irhánkat. és ez így szépen kiszolgáltatottá tett bennünket. szakmailag teljesen hiteltelenné váltunk, nem tudtunk megegyezni semmiben, egymásért sem álltunk ki és most ittvagyunk. hát nevezhetjük kontraszelektáltnak meg, felülről irányítottnak, meg politikailag meghatározottnak, meg aminek akarjuk, de ez innen indult. szerintem.-
dühösember | 2011. október 1.
Én kinn voltam. Itt is és mindenhol, ahol pedagógusok "demonstráltak". Miféle hivatástudatról beszélgetünk? Akkor se és most se jelentünk meg. Se egymás szemében, se a névtelen tömegben. Voltak vasutasok, rendvédelmisek dögivel és sorolhatnám tovább. De pedagógus alig. Szégyen! Sosem tudtunk kiállni magunkért, gyávák voltunk és vagyunk. Főleg Pest nem mozdult meg. A vidék pedagógussága képviseltette magát. Mi ott voltunk. Ti hol?
csilla | 2011. szeptember 29.
A munkaközösség vezető, az igazgató helyettes, az igazgató, bárki! csak mindenki másra vár és közösségre épít, ami már nincs, már szakma sincs, csak, ha pénzről van szó.... esetleg? Az egzisztencia: ki honnan származik, mást jelent: lássuk be végre: átgázolhatnak felettünk, mert megérdemeljük, saját magunk emberi és mások szakmai bűneiért tudják, hogy vezeklünk, mert nincs meg az öntisztulás: teljesítmény, emberiesség, szakma követelménye, az ETIKA. Ennyi és ennyivé lettünk magunk által. Tapsoljuk vagy tüntetjük magunkat? mindenki döntse el szombaton! De bennünk is, magunk felé is fogalmazódjon meg kritika, ne csak a hatalom felé, akkor álljunk eléjük, ha mindannyian megfelelünk a társadalom által íratlanul megfogalmazott, és honlapon, magunk által is megfogalmazott, többször is kiolvasható elvárásoknak. Ha ezeket nem érezzük magunkévá, akkor hiteltelen arcokat látunk majd a tömegben, akikkel később sem tudnánk egy közösséget formálni. Most nézzünk szembe a tükörrel! Nézzünk egymás szemébe. Mik vagyunk egymás szemében? Egymás szemében létezünk.
zoldbeka | 2011. szeptember 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Mindenben egyetértek, de ne a mi vérünkön (mint tervezik) emelkedjen a pedagógusok keresete. Persze, jó lenne megszabadulni az alkalmatlanoktól. De ki dönti el? És ki lépi meg?
Tartsunk inkább össze (például szombaton) - szívesen látnék végre 100 ezer pedagógust - együtt!
SándorM | 2011. szeptember 29.
Lenne pénz rá, ha az alkalmatlanoktól végre megszabadulnánk. Ha a helyi kiskirályok elmennének végre a pályáról. Ha ki merné valaki mondani, hogy a pedagógusok között is vannak alkalmatlanok. A baj az, hogy az szájuk szokott nagy lenni a nyelvükkel egyetemben és ők a csókosok, akiknek biztos helye van a tantestületekben. Itt védeken meg még rosszabb a helyzet, mert egy iskola van. Ne ugrálj tehát, hogy állásod maradjon. A hivatástudat és a belőle fakadó munka már régen nem elég az életben maradáshoz. Arra elég, hogy kihasználjanak minket!
katka | 2011. szeptember 28.
Akkor miért nem ismeri fel a mindenkori kormányzat? A jövő a kezünkben és rajtunk kívül senki nem látja? Szomorú!
zoldbeka | 2011. szeptember 26. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Azt gondolom, hogy lehetne, ha lenne rá akarat, szándék és pénz-pénz-pénz. Jó rég olvastam, de megkerestem:

"Több mint 400 ezer dollárt, vagyis körülbelül 86 millió forintnak megfelelő összeget “ér” egy kiemelkedő teljesítményű tanár – ennyivel több anyagi hasznot hoz évente az államnak, mint átlagos felkészültségű kollégái.
Számításai szerint a gyengén teljesítő általános- és középiskolai tanárok nap mint nap többmilliárdos kárt okoznak: Hanushek úgy véli, ha a leggyengébben teljesítők öt-nyolc százalékát eltávolítanák a pályáról, és helyükre maximálisan felkészült pedagógusokat vennének fel az oktatási intézmények, a diákok matematikai és tudományos tudása gyorsan javulna, ez pedig néhány éven belül többletbevételt jelentene az Egyesült Államok számára is."

Bár itt elsősorban a természettudományok területét vizsgálták, de szerintem nyugodtan lehet általánosítani.
Szóval ennyi hasznot hoz egy amerikai "kolléga" - talán mi sem maradunk le mögöttük. Talán minket (és "hivatástudatunkat") is meg lehetne végre már fizetni...
Katka | 2011. szeptember 26.
Lehet-e forintosítani a hivatástudatot, a hivatástudatból végzett jó vagy kiváló munkát? Azt hiszem, hogy nem. És amíg nem, addig maradunk amik vagyunk.
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
A 80-as években a kezdő tanári fizetésem nem volt olyan rossz, a reálértéke jóval meghaladta a mostaniét. 2700 Ft-tal kezdtem, ehhez jöttek a pótlékok, a túlóra, helyettesítés, ruhapénz, sőt: a helyi tsz-től természetbeni juttatást is kaptunk, amit pénzben is lehetett kérni. Ja, a jutalmakról majdnem megfeledkeztem :)
csilla | 2011. szeptember 24.
Lassan elfelejtett fogalom a bérfeszültség: kilencvenkétezer forintos minimálbér és ötvenhétezer forintos közfoglalkoztatású bér között mennyi a bérmegtakarítás, és mennyi az E 1? F 1?
G 1? j 1? a többi kategória, meg hagyjuk? Életpályamodell, vagy a hetvenes, nyolcvanas évek értelmiségi szegénységéhez térünk vissza?
őszi munkán középiskolásként, a Furák Teréz építőtáborban Tiszaugon, majd nem többet kerestem, mint a tanárom. Nyári munkán a Mezőgépnél, csavarokat számolva, ugyanannyi órabérem volt, mint a betanított munkásnak. Hajrá Magyarország?
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
Soha nem teszek másnak szándékosan rosszat. Otthon mégis mindig hosszasan kell bizonygatnom, hogy úgy lesz jó, ahogy én mondom. Vitatkoznak.
Az iskolában nem vitatkozik senki velem. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Ha jókedvű, velem együtt nevetnek. Ha szomorú, megpróbálnak felvidítani. Nem kell felemelnem a hangom, elég egy mozdulat, egy szó, egy pillantás - tudják, mit akarok. És csinálják.
Nekem csak az iskolában van igazi és folyamatos sikerélményem. És még fizetnek is érte :)
tanitoneni | 2011. szeptember 23.
Kollégáim nagy része idősebb, hamarosan nyugdíjba mennek, ha még lesz. Kevesen vannak fiatalok és ők is hamar váltanak. Nem maradnak a pályán. Egy irodában titkárnőként, egy gyárban kétkezi munkásként nagyobb a megbecsülésük, mint nekünk. Anyagilag is. A megtakarításainkat, ha voltak, feléltük már. Életpálya 2015től, ha lesz. Nem hiszem. Marad a nemzet napszámosa. Én lecserélném a nemzet koldusára. Így hol marad a hivatás? Megmaradhat-e a hivatás?
SándorM | 2011. szeptember 23.
Meddig lehet hivatsról beszélni az éhenhalás közepén? Mikor a pályakezdő 90 ezre már erre sem elég? Mikor a 30 éve tanító 120 ezre éppen elég rá? Szép, szép a hivatás, de nekünk is élni kellene. Nem jól, csak meg.
Meddig várja el ez az ország, hogy hivatásból tanítsak és ne pénzért (is)?
Tömegével mennek el pedagógusok a pályáról, a végzettek többsége nem is kezdi el, mert gyereket szeretne, meg lakni és enni. Mint a normális emberek. Mi nem vagynk azok!
Juli | 2011. szeptember 22.
Kedves Csilla! Ez valóban egyre keményebb világ. Kevesebb a hit, több a legyőzhetetlen nehézség. Részben a szociálisan ellehetetlenülő családok, részben az mediatizált környezetben szocializálódó gyerekek, fiatalok adnak újabb és újabb feladatokat. Ezért ér kincset a két Karcsi és a többiek elhivatottsága, az a meggyőződés, hogy a rájuk bízott gyerekek nem leválthatók, ezek vannak, ezeket kell nevelni. A makrovilággal (politikai csatározásokkal, súlyosbodó válsággal, növekvő bizalmatlansággal és csökkenő szolidaritásssal) nem sokat tudunk kezdeni, de azok a mikrovilágok, amelyeket a hozzájuk hasonló emberek töltenek meg tartalommal azért erőt adhatnak többek között – remélem – Neked is. Én még mindig hinni tudok abban, hogyha a hivatásszerető és mindennek ellenére megújulni képes pedagógusok összekapaszkodnak erőt tudnak adni egymásnak a folytatáshoz. ("Nem mese ez, gyermek...")
csilla | 2011. szeptember 22.
Édes nevét már egyszer én is megformáltam, de még mindig nem tartom késznek, hogy elétek bocsássam. A finom sajtokat személyesen is rég óta ismerem. Ő sem lenne soha más, mint aki. Mégis a XXI. század szerintem új szerepeket követel a pedagógustól. A dilemma, amit írsz, bennem is minduntalan megfogalmazódott mindaddig még pályát nem módosítottam. Másoknak a pedagógusokkal szemben más elvárásai is vannak. Vagy tudomásul vesszük őket, vagy nem. Minisztériumunk is minden alkalommal új szerepkörben próbálja megjátszatni pedagógusait. A titok: nincs meg az ellátórendszer arra a megváltozott szerepkörre, feladatkörre, funkcióra, amelyet egyszerűsített formában, a régi poroszos metódusban az iskolától el lehetett várni. Differenciálnia kellene az oktatási rendszert és hozzá igazítani a szociális ellátó rendszer számos feladatát. De a szakmaközi párbeszéd a finanszírozáson bukik el. Nem értéket, értékmentést, értékmegóvást és jövőnevelést finanszírozunk, hanem lobbitevékenység alapján szerveződött, politikai ideológiák mentén koordinált pártötleteket. A gyerek érték, ezt halljuk minden egyes alkalomkor, csak nem ebben a dimenzióban. nem úgy,ahogy Te csinálod, majd én négy évre megmondom, hogy hogyan kell az értékkel bánni. aki az értékkel bánik közvetlenül, na: azt meg kiszolgáltatottá tesszük, hogy dolgozzon nekünk szinte ingyen. féljen a holnaptól is már, nem csak a sajtok mai áraitól. Szembesüljön saját maga kiszámíthatatlan jövőjével, ha nem partner. Dolgozzon ingyen, orrvérzésig, amíg én akarom, úgy, ahogy akarom. A gyermek kiszolgáltatott, mi kiszolgáltatottá váltunk.
És még sem vagyunk partnerei a szülőknek sem, egymásnak kiszolgáltatott mivoltunkban, mert nekünk még van állásunk, neki meg már régen nincs. Bármeddig vagyok hajlandó kiszolgáltatottá válni, de egy határ, mint nálad nálam is létezik. amikor már a gyermekeim szocializációját, nevelését, fenntartható fejlődését gátolja az alázatomnak hitt, fejlődést és gyermeket szolgáló szerepem az elvárások teljesülése érdekében.



Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.07.21.
A Klebelsberg szerint teljesen oké, hogy a tantestület és a szülők ellenében az igazgatót 25 év után egy fideszes alpolgármester tanácsadójára cserélték le
„Tévesek azok a sajtóban megjelent találgatások, amelyek szerint politikai szándék áll a Budapest II. Kerületi Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium intézményvezet...
(Forrás: 444.hu)
--
2017.07.21.
Félelem és reszketés az egyházi iskolában
Kiabálás és röpködő papi pofonok, erőszakkal és kirúgással fenyegetőzés, kötelező misék és körmenetek hétvégén és az ünnepek alatt, megfélemlített és tehetetlen tanári kar. A...
(Forrás: A TASZ jelenti)
--
2017.07.21.
Baj, ha a gyerek társaságban is a telefont nyomkodja?
Egy felháborodott ausztrál szülő is írt erről nyílt levelet a Kidspot Facebook-oldalára. Maga a szerző sem tudja eldönteni, hogy mit gondoljon, először dühös, hogy elrontották az estéj...
(Forrás: Dívány)
--
2017.07.21.
Fiatalok ítélete: korrupt a közélet
A tavalyi közoktatási tüntetések számos diák számára jelentettek kereteket a tapasztalatszerzésre, az aktívak köre azonban szűk. Elsősorban a nagyvárosi, leginkább budapesti gimnáziumokban...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.07.21.
Ezek a fiatalok
A Hallgatói Hálózat tüntetései, az egyetemi diákság ellenállása nyomán változott a felsőoktatási koncepció. A mind ez idáig az elmúlt hét év legnagyobb kormányellenes tüntetésének...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.07.21.
Minőségi problémák a hazai nyelvoktatásban
Amikor azt mondjuk, hogy a magyar nyelvoktatás nem jó, hogy kevesen beszélnek nyelveket, akkor nemzetközi statisztikákra szoktunk hivatkozni – mondta Berényi Milán, a Nyelviskolák Szakmai Egyes...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.07.21.
Alulfizetett tanárok, rosszul működő egészségügy: lesújtó kép az OECD-től
Magyarország az állami vezetők és középvezetők fizetéséről sem szolgáltatott adatokat, így nem tudunk következtetéseket levonni, ám a tanárok esetében megint dobogós hazánk – sajnos...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.07.21.
Ballagási ajándék: migránsmesével nevelné gyermekjogokra a kormány a gyerekeket
Néhány napja az óvodából ballagó gyerekek útravalóul mesekönyvet kaptak az Emmitől. Nem lenne ebben semmi különös. Csakhogy Az elveszett madártoll című kötet, amit az Országos Betegjogi...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.07.20.
Kerényi Kata: DIY érettségi
Ez azt jelenti – mondhatják néhányan a történet tanulságaként – hogy túl könnyű az érettségi! Vagy épp túl nehéz, mert a középiskolai oktatás nem készít fel rá! Pedig ha van tanuls...
(Forrás: Alterkata Cafeblog)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! Tanári végzettséggel lehet működni tanítói munkakörben, feltételezhetően az ebédeltetést és a játéktevékenységet is felügyelheti, akinek pedagógus végezettsége van. Részletesebb tájékoztatás található ezen a linken.

--
  Mammma

Tisztelt Osztályfőnök!
A következő kérdéssel fordulok Önhöz. Problémát okoz iskolánkban, hogy alsó tagozaton a tanítási órák utáni ebédeltetést illetve játékidőt, ami a napközi előtt van, nem végezheti tanári végzettségű kolléga. A törvény ugye kimondja, hogy alsó tagozaton csak tanító taníthat, de ebben az esetbe inkább a nevelés dominál. Van-e olyan törvény, vagy valami megoldás, hogy ezt a feladatot tanári végzettségű ember végezhesse az alsó tagozaton? Kevés a tanító kolléga. Mi lehet a megoldás?
Köszönöm válaszát!

--
  OFOE

Kedves Erzsa!
Ha pedagógusbeosztásban vagy a papírod szerint, akkor annyi szabadság jár, amennyi a munkaköröd alapján megillet. De ha hivatalosan másképp osztottak be, akkor feltételezhetően kevesebb jár, és ezt nyilván a Munka tv alapján számolják.

--
  Erzsa

Szeretném megkérdezni,hogy magánóvodában is 46 nap szabadság jár az óvónőnek? Vagy a Munka tv.alapján kell csak számolni?
Köszönöm,ha választ kapok.

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! Az osztályfőnöki megbízatáshoz pedagógusi végzettség kell.

--
  ofő

T. Uram/Hölgyem!
A következő kérdéssel fordulnék Önökhöz. A tagintézmény vezető úgy döntött két osztály alacsony létszáma miatt összevonásra kerül. Az egyikben én vagyok az ofő. Az osztályt azonban a másik osztály ofője kapja. A 9. évfolyamon két olyan embert jelölt meg ofőként, akiknek pedagógiai végzettsége nincsen, nekem, ígérete ellenére nem ad osztályt. Kérdésem az lenne, hogy milyen végzettség kell az osztályfőnöki megbízáshoz?

Üdvözlettel, egy volt ofő

--
  OFOE

Kedves János! A törvény betűje szerint, amíg nincs kezedben a diploma, nem taníthatnád azt a tárgyat, amiből nincs meg a végzettséged. Persze a helyszínen meg lehet állapodni az iskolavezetővel, és/vagy a fenntartóval a következő félévre, hiszen januárban meglesz a diploma, túl vagy az abszolutóriumon is, főleg ha nincs az iskolában olyan kolléga, aki ezt a feladatot ellátja. Nem tudjuk, hogy mennyire lehet rugalmasan kezelni ezt a problémát.

--
  OFOE

Kedves Zsuzsa, erre vonatkozóan nem létezik törvényi szabályozás.

--
  János

Tisztelt Osztályfőnök!
15 év tanítással (határozatlan idő ugyanott) rendelkezem. Egy új szakon szereztem abszolutóriumot, de a diplomát (portfólió védés) csak januárban kapok.
Taníthatom-e addig az új szakomat is az iskolában?

--
  zsuzsa

Kedves Osztályfőnök! Érdeklődni szeretnék, hogy van-e rá törvényi szabályozás vagy bármilyen szabály arra vonatkozóan, hogy a férjem volt felesége nem taníthatja a gyermekemet? Sajnos a helyzet ismerése ellenére is úgy tűnik, hogy olyan helyzetbe hoznak, hogy ő lesz a gyerek osztályfőnöke. Én nagyon nem örülök ennek a helyzetnek, tehetek valamit? Válaszát előre is nagyon köszönöm!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Laszlo:] @Peter: "Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt." Peldaul a "liberalis kormanyzast"? ;)
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[OFOE:] Kedves Dia! Gondolom ez azon múlik, hogy a három év gyakorlatát az itteni intézmény elfogadja-e, és három év után megadja-e a ped1 státuszt. Pontosabb és jogi szempontból napra kész válaszért keresse meg az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatát.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Péter:] Csilla a lényegre tapintott: "...csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? " Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[DIA:] Üdvözletem kérdezném hogy külföldön megszerzett oklevelem már honosítottam és hogy milyrn minôsítésben alkalmaznának, ha külföldön már van 3 éves pedagógusi tapasztalatom? Csak gyakornok lehetek?
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek