OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 22.
» Hozzászólások (16)

Mit nem teszek egy tanteremben?

2. Csak akkor van helyem az iskolában, ha hivatásomnak érzem a pedagógus pályát

Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában
keresni a magadét.”

Johann Heinrich Pestalozzi

A legtöbb nem szakmabeli egyszerűen csak munkának tekinti egy pedagógus munkáját, pedig ez sokkal több annál. Ez hivatás, nem egyszerű munka! Erre születni kell, mert a szakma egyes fontos elemei valóban elsajátíthatóak, ám az a kicsi plusz, ami ahhoz kell, hogy igazi nevelője legyél a rád bízott gyermeknek, az nem tanulható. Mint egy jó énekes, aki mindent tud a szakmájáról, mégsem lesz sikeres sosem, mert hiányzik belőle valami. Mint egy férfi vagy nő, aki mindent megtanul a gyereknevelésről a szakkönyvekből, ám ennek ellenére akár kudarcot is vallhat saját csemetéjénél. Mert van valami, ami a könyvekből nem tanulható meg. Valami, amit olyan nagyon nehéz megtalálni és megfogalmazni.

Gyakran figyeltem igazán jó pedagógusokat azzal a szemmel, hogy megtaláljam titkukat, de sosem sikerült – egész egyszerűen úgy volt jó, amit tettek, ahogy tették, és nem tudtam megmagyarázni, hogy mi volt benne a különleges. Mi volt az, amit talán én is másképpen tettem volna. De hogy működött a dolog, az biztos. Sokszor láttam, amikor elég volt egy szemöldökemelés az osztályban, amit a gyerekek láttak és annak megfelelően tették a dolgukat. Látták, mert kapcsolatban voltak a pedagógussal akkor is, mikor nem lett volna elvárható. A leszegett fejek, a munka közben, egyre-egyre megemelkedtek, egy pillantás röppent a pedagógus felé, aki lehet, hogy oda sem figyelt. De volt testtartásában, gesztusában, ahogy egy másik gyerekkel dolgozott, valami, ami munkára ösztökélte, megnyugtatta a gyereket, ami békés és nyugodt légkört teremtett. Ami arról árulkodott, hogy nagyon mély lelki kapcsolat van a felek között. Néha a pillantások összekapcsolódtak és a szemkontaktusban bizonyára valami megmagyarázhatatlan érzés ment át egyik féltől a másikig. Sokszor mondják és tapasztaltam magam is, hogy a pedagógusnak hátul is van szeme. Persze ez így nem igaz, de az osztályával, gyerekcsoportjával valóban bizalmas és jó viszonyban levő kolléga az apró neszekből, a mozzanatok szinte hallhatatlan rezdüléseiből pontosan tudja, hogy mi történik a háta mögött, miközben a táblára ír, vagy elfordul egy pillanatra valamiért. Ilyenkor el lehet kápráztatni a gyerekeket – a tanár néninek, bácsinak tényleg van hátul is szeme!

Jó lenne, ha minden pedagógus kolléga tudomásul venné, hogy ez valóban hivatás – s ennek következtében éppúgy megfizethetetlen, mint az orvosé, aki életeket ment – te mennyit adnál az életedért cserébe? Lehet morogni (én magam is szoktam) azon, hogy mennyire nem fizetnek meg, hogy mennyire nem becsülik a munkánkat. És ez így igaz is! Ám ott legbelül tudjuk valamennyien, hogy nem a pénzért jöttünk erre a pályára – legalábbis azok pontosan tudják és tudták, akik ugyanazt vallják, mint az idős vesszőfonó bácsi falun, aki a következőket mondta munkájáról:

Lehettem volna biztosan más is, nem kosárfonó és akkor többet is kerestem volna a munkámmal. Ám én ezt szeretem, ez okoz örömet. És a megfont kosaraimért mindig kapok annyit, hogy legyen élelem és azzal foglalkozhassak továbbra is, amit annyira szeretek.

Valahogy így vagyok vele én is. Bizonyára lehettem volna más is, sok minden érdekelt ifjabb koromban és sok mindent jó szinten végeztem. Aktívan és „profi” módon sportoltam – biztos, hogy sokkal jobban élnénk családommal, mint most és nem álmodnék mostan finom sajtokról1. Eljuthattam volna a három napos prágai (és egyetlen külföldi) utamon kívül a világ bármely tájára, gyerekeimnek megadhatnám mindazt, amit nem kapnak meg most, ami nem luxus és amiért, ha nagyon szeretnék vagy nagy szükség lenne rá, akkor meg kell dolgozniuk. De előttem akkoriban az lebegett, amibe beleszülettem: láttam Édest, ahogy készül az óráira, ahogy dolgozatot javít és végtelenül büszke és boldog voltam, mikor az eredmények átlagát velem számíttatta ki. Ügyes húzás volt, Édes – jól megtanultam számolni – csak éppen sosem lett belőlem más, mint pedagógus. Sosem tanultam meg „vállalkozni”, ügyeskedni, törtetni – még ezen a pályán sem. Az vagyok ma is, aki voltam húsz, harminc évvel ezelőtt, csak éppen egyre több ősz hajszál kerül a fejemre, pedig fiatal vagyok még – mondják.

Mindig is hivatásnak tekintettem a munkámat, és tudtam nagyon büszke lenni rá akkor is, mikor mindenki elítélt minket, mikor mindenki minket hibáztatott mindenért. De az osztályaimba nem tudtam volna bemenni iparos szemlélettel: nekem igenis kellett a mindent tudó, mindenre képes tanár bácsi szerepe, amivel a gyerekek rendre megtiszteltek. S bár rendre megpróbáltam ezt a tévhitet eloszlatni bennük, sosem sikerült.

Azt hiszem, hogy Édes is büszke lenne rám, és azok a gyerekeim, a családom is, mert látják ezt a hitet, ezt a lobogást akkor is, ha éppen dühöngök. Mert az iskoláért, a gyerekekért lehet és kell gondolkodni, dühöngeni, ha szükséges, akkor harcolni is. Ezt követeli meg a hivatásunk. Ez az én munkám!

Zárásul két részletet idézek Achs Károly említett írásából:

„Kiveszek egy nap gyerek utáni szabadságot, mert Szolnokon van dolgom. Hazafelé betérek egy nagy bevásárlóközpontba. Végignézem a halakat, sajtokat. Gyönyörűek. Pisztrángok, tengeri halak, tintahal, szép sárga, érett francia, olasz, dán sajtok. Majd egyszer. Eszembe jut Beke Kata. A nyolcvanas években egyik cikkében arról írt, hogy talán nem normális, ha egy történelmet, irodalmat tanító tanár ötvenévesen jut el először Firenzébe. Eltelt két és fél évtized, és én ötvenegy évesen nem Firenzéről, hanem halakról, sajtokról ábrándozom. Éljen. Én vagyok a hülye: szeretek enni.

A fodrász ingyen nyír le. Színházba nem járok. Hangversenyre nem járok. Könyvet nem veszek. Az egyik kukát már lemondtuk. Az újságot most készülök lemondani. És most fogy el az erőm betartani azt a szabályt, hogy a napi kiadások kedvéért nem szabad a szülőktől örökölt kicsi összeghez vagy a mi saját megtakarításunkhoz nyúlni. Tényleg, adjam el mondjuk a nagyszülőktől rám maradt Pallas lexikont, hogy enni tudjunk? Félek, hogy meg fogom tenni.”

Leiner Károly

1 Utalás Achs Károly – Mostan finom sajtokkal álmodom című írására az OFOE honlapján.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

katka | 2011. október 7.
Talán mégis csak "etikai kódex" ez az írás. Remélem, hogy a folytatása is ilyen lesz! Jó lenne, ha minden pedagógus olvasná. Az is, aki hiteltelen, aki tehetségtelen, aki nem pályára való, aki "leértékelődött" stb. Kíváncsian várom a folytatást!
csilla | 2011. október 1.
láttam mások szemében a félelmet egyszer, láttam mások szemében a megkönnyebbülést, ha más feláll ő megmenekül,láttam mások szemében a sajnálatot önmaga és magam iránt, de hivatás tudatból még senki sem szólt hozzám azok közül, akik közül én elmentem, önként. látom szemükben, sőt el is mondják, hogy meghalnak a munkától, holott tanítanak és nevelnek olyan szülők gyermekeit, akit napi 16 órát effektív, nem otthon, hanem távol a lakóhelyüktől dolgoznak és utazniuk kell, hogy hazaérjenek. szolidaritás, empátia, szabadság: kiesett nem csak a szótárunkból, hanem a hivatástudatukból is. Én napközisként nem ellenőrzöm a minőséget annál a gyereknél sem, akinek az anyja napi húsz órát van távol, sőt számon kérem megvető tekintetemmel, hogy miért nincs ott szülőin. meg sem hallgatva az érveit, nem is vagyok kíváncsi rá, ő meg már meg sem keres, mert velem szemben is feladta a harcot. És itt nem a mélyszegényről beszélek, hanem arról, aki velem együtt küzd, csak nem ezen a szinten a létfenntartásért. és kérem tőle az osztálypénzt?????? sőt elvárom tőle év végén az ajándékot, mi?????? ezek vagyunk mások szemében, jobb, ha rájövünk.....és kontrollt gyakorlunk. Mielőtt empátiát várunk más társadalmi rétegektől, tömegesen: nem fogunk kapni.
Egyénenként elismernek pedagógusokat, de a szó, hogy pedagógus leértékelődött, és hagytuk, hogy így legyen, mert mindig kivédtük azokat, akiket ki kellett volna magunk közül lökni. aki ezt felvállalta, na mögé sem álltunk oda, mert féltettük az irhánkat. és ez így szépen kiszolgáltatottá tett bennünket. szakmailag teljesen hiteltelenné váltunk, nem tudtunk megegyezni semmiben, egymásért sem álltunk ki és most ittvagyunk. hát nevezhetjük kontraszelektáltnak meg, felülről irányítottnak, meg politikailag meghatározottnak, meg aminek akarjuk, de ez innen indult. szerintem.-
dühösember | 2011. október 1.
Én kinn voltam. Itt is és mindenhol, ahol pedagógusok "demonstráltak". Miféle hivatástudatról beszélgetünk? Akkor se és most se jelentünk meg. Se egymás szemében, se a névtelen tömegben. Voltak vasutasok, rendvédelmisek dögivel és sorolhatnám tovább. De pedagógus alig. Szégyen! Sosem tudtunk kiállni magunkért, gyávák voltunk és vagyunk. Főleg Pest nem mozdult meg. A vidék pedagógussága képviseltette magát. Mi ott voltunk. Ti hol?
csilla | 2011. szeptember 29.
A munkaközösség vezető, az igazgató helyettes, az igazgató, bárki! csak mindenki másra vár és közösségre épít, ami már nincs, már szakma sincs, csak, ha pénzről van szó.... esetleg? Az egzisztencia: ki honnan származik, mást jelent: lássuk be végre: átgázolhatnak felettünk, mert megérdemeljük, saját magunk emberi és mások szakmai bűneiért tudják, hogy vezeklünk, mert nincs meg az öntisztulás: teljesítmény, emberiesség, szakma követelménye, az ETIKA. Ennyi és ennyivé lettünk magunk által. Tapsoljuk vagy tüntetjük magunkat? mindenki döntse el szombaton! De bennünk is, magunk felé is fogalmazódjon meg kritika, ne csak a hatalom felé, akkor álljunk eléjük, ha mindannyian megfelelünk a társadalom által íratlanul megfogalmazott, és honlapon, magunk által is megfogalmazott, többször is kiolvasható elvárásoknak. Ha ezeket nem érezzük magunkévá, akkor hiteltelen arcokat látunk majd a tömegben, akikkel később sem tudnánk egy közösséget formálni. Most nézzünk szembe a tükörrel! Nézzünk egymás szemébe. Mik vagyunk egymás szemében? Egymás szemében létezünk.
zoldbeka | 2011. szeptember 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Mindenben egyetértek, de ne a mi vérünkön (mint tervezik) emelkedjen a pedagógusok keresete. Persze, jó lenne megszabadulni az alkalmatlanoktól. De ki dönti el? És ki lépi meg?
Tartsunk inkább össze (például szombaton) - szívesen látnék végre 100 ezer pedagógust - együtt!
SándorM | 2011. szeptember 29.
Lenne pénz rá, ha az alkalmatlanoktól végre megszabadulnánk. Ha a helyi kiskirályok elmennének végre a pályáról. Ha ki merné valaki mondani, hogy a pedagógusok között is vannak alkalmatlanok. A baj az, hogy az szájuk szokott nagy lenni a nyelvükkel egyetemben és ők a csókosok, akiknek biztos helye van a tantestületekben. Itt védeken meg még rosszabb a helyzet, mert egy iskola van. Ne ugrálj tehát, hogy állásod maradjon. A hivatástudat és a belőle fakadó munka már régen nem elég az életben maradáshoz. Arra elég, hogy kihasználjanak minket!
katka | 2011. szeptember 28.
Akkor miért nem ismeri fel a mindenkori kormányzat? A jövő a kezünkben és rajtunk kívül senki nem látja? Szomorú!
zoldbeka | 2011. szeptember 26. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Azt gondolom, hogy lehetne, ha lenne rá akarat, szándék és pénz-pénz-pénz. Jó rég olvastam, de megkerestem:

"Több mint 400 ezer dollárt, vagyis körülbelül 86 millió forintnak megfelelő összeget “ér” egy kiemelkedő teljesítményű tanár – ennyivel több anyagi hasznot hoz évente az államnak, mint átlagos felkészültségű kollégái.
Számításai szerint a gyengén teljesítő általános- és középiskolai tanárok nap mint nap többmilliárdos kárt okoznak: Hanushek úgy véli, ha a leggyengébben teljesítők öt-nyolc százalékát eltávolítanák a pályáról, és helyükre maximálisan felkészült pedagógusokat vennének fel az oktatási intézmények, a diákok matematikai és tudományos tudása gyorsan javulna, ez pedig néhány éven belül többletbevételt jelentene az Egyesült Államok számára is."

Bár itt elsősorban a természettudományok területét vizsgálták, de szerintem nyugodtan lehet általánosítani.
Szóval ennyi hasznot hoz egy amerikai "kolléga" - talán mi sem maradunk le mögöttük. Talán minket (és "hivatástudatunkat") is meg lehetne végre már fizetni...
Katka | 2011. szeptember 26.
Lehet-e forintosítani a hivatástudatot, a hivatástudatból végzett jó vagy kiváló munkát? Azt hiszem, hogy nem. És amíg nem, addig maradunk amik vagyunk.
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
A 80-as években a kezdő tanári fizetésem nem volt olyan rossz, a reálértéke jóval meghaladta a mostaniét. 2700 Ft-tal kezdtem, ehhez jöttek a pótlékok, a túlóra, helyettesítés, ruhapénz, sőt: a helyi tsz-től természetbeni juttatást is kaptunk, amit pénzben is lehetett kérni. Ja, a jutalmakról majdnem megfeledkeztem :)
csilla | 2011. szeptember 24.
Lassan elfelejtett fogalom a bérfeszültség: kilencvenkétezer forintos minimálbér és ötvenhétezer forintos közfoglalkoztatású bér között mennyi a bérmegtakarítás, és mennyi az E 1? F 1?
G 1? j 1? a többi kategória, meg hagyjuk? Életpályamodell, vagy a hetvenes, nyolcvanas évek értelmiségi szegénységéhez térünk vissza?
őszi munkán középiskolásként, a Furák Teréz építőtáborban Tiszaugon, majd nem többet kerestem, mint a tanárom. Nyári munkán a Mezőgépnél, csavarokat számolva, ugyanannyi órabérem volt, mint a betanított munkásnak. Hajrá Magyarország?
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
Soha nem teszek másnak szándékosan rosszat. Otthon mégis mindig hosszasan kell bizonygatnom, hogy úgy lesz jó, ahogy én mondom. Vitatkoznak.
Az iskolában nem vitatkozik senki velem. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Ha jókedvű, velem együtt nevetnek. Ha szomorú, megpróbálnak felvidítani. Nem kell felemelnem a hangom, elég egy mozdulat, egy szó, egy pillantás - tudják, mit akarok. És csinálják.
Nekem csak az iskolában van igazi és folyamatos sikerélményem. És még fizetnek is érte :)
tanitoneni | 2011. szeptember 23.
Kollégáim nagy része idősebb, hamarosan nyugdíjba mennek, ha még lesz. Kevesen vannak fiatalok és ők is hamar váltanak. Nem maradnak a pályán. Egy irodában titkárnőként, egy gyárban kétkezi munkásként nagyobb a megbecsülésük, mint nekünk. Anyagilag is. A megtakarításainkat, ha voltak, feléltük már. Életpálya 2015től, ha lesz. Nem hiszem. Marad a nemzet napszámosa. Én lecserélném a nemzet koldusára. Így hol marad a hivatás? Megmaradhat-e a hivatás?
SándorM | 2011. szeptember 23.
Meddig lehet hivatsról beszélni az éhenhalás közepén? Mikor a pályakezdő 90 ezre már erre sem elég? Mikor a 30 éve tanító 120 ezre éppen elég rá? Szép, szép a hivatás, de nekünk is élni kellene. Nem jól, csak meg.
Meddig várja el ez az ország, hogy hivatásból tanítsak és ne pénzért (is)?
Tömegével mennek el pedagógusok a pályáról, a végzettek többsége nem is kezdi el, mert gyereket szeretne, meg lakni és enni. Mint a normális emberek. Mi nem vagynk azok!
Juli | 2011. szeptember 22.
Kedves Csilla! Ez valóban egyre keményebb világ. Kevesebb a hit, több a legyőzhetetlen nehézség. Részben a szociálisan ellehetetlenülő családok, részben az mediatizált környezetben szocializálódó gyerekek, fiatalok adnak újabb és újabb feladatokat. Ezért ér kincset a két Karcsi és a többiek elhivatottsága, az a meggyőződés, hogy a rájuk bízott gyerekek nem leválthatók, ezek vannak, ezeket kell nevelni. A makrovilággal (politikai csatározásokkal, súlyosbodó válsággal, növekvő bizalmatlansággal és csökkenő szolidaritásssal) nem sokat tudunk kezdeni, de azok a mikrovilágok, amelyeket a hozzájuk hasonló emberek töltenek meg tartalommal azért erőt adhatnak többek között – remélem – Neked is. Én még mindig hinni tudok abban, hogyha a hivatásszerető és mindennek ellenére megújulni képes pedagógusok összekapaszkodnak erőt tudnak adni egymásnak a folytatáshoz. ("Nem mese ez, gyermek...")
csilla | 2011. szeptember 22.
Édes nevét már egyszer én is megformáltam, de még mindig nem tartom késznek, hogy elétek bocsássam. A finom sajtokat személyesen is rég óta ismerem. Ő sem lenne soha más, mint aki. Mégis a XXI. század szerintem új szerepeket követel a pedagógustól. A dilemma, amit írsz, bennem is minduntalan megfogalmazódott mindaddig még pályát nem módosítottam. Másoknak a pedagógusokkal szemben más elvárásai is vannak. Vagy tudomásul vesszük őket, vagy nem. Minisztériumunk is minden alkalommal új szerepkörben próbálja megjátszatni pedagógusait. A titok: nincs meg az ellátórendszer arra a megváltozott szerepkörre, feladatkörre, funkcióra, amelyet egyszerűsített formában, a régi poroszos metódusban az iskolától el lehetett várni. Differenciálnia kellene az oktatási rendszert és hozzá igazítani a szociális ellátó rendszer számos feladatát. De a szakmaközi párbeszéd a finanszírozáson bukik el. Nem értéket, értékmentést, értékmegóvást és jövőnevelést finanszírozunk, hanem lobbitevékenység alapján szerveződött, politikai ideológiák mentén koordinált pártötleteket. A gyerek érték, ezt halljuk minden egyes alkalomkor, csak nem ebben a dimenzióban. nem úgy,ahogy Te csinálod, majd én négy évre megmondom, hogy hogyan kell az értékkel bánni. aki az értékkel bánik közvetlenül, na: azt meg kiszolgáltatottá tesszük, hogy dolgozzon nekünk szinte ingyen. féljen a holnaptól is már, nem csak a sajtok mai áraitól. Szembesüljön saját maga kiszámíthatatlan jövőjével, ha nem partner. Dolgozzon ingyen, orrvérzésig, amíg én akarom, úgy, ahogy akarom. A gyermek kiszolgáltatott, mi kiszolgáltatottá váltunk.
És még sem vagyunk partnerei a szülőknek sem, egymásnak kiszolgáltatott mivoltunkban, mert nekünk még van állásunk, neki meg már régen nincs. Bármeddig vagyok hajlandó kiszolgáltatottá válni, de egy határ, mint nálad nálam is létezik. amikor már a gyermekeim szocializációját, nevelését, fenntartható fejlődését gátolja az alázatomnak hitt, fejlődést és gyermeket szolgáló szerepem az elvárások teljesülése érdekében.



Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
A topiskola és a jó iskola
Éppen zajlik a középiskolai felvételi vonalhúzása, április körül lesz az általános iskolai beiratkozás Az általános és középiskolai rangsorok divatosságát mi sem mutatja jobban, minthogy...
(Forrás: Index- 10 perc iskola blog)
--
2017.03.23.
Inkább Harry Pottert olvassanak alsóban, mint Jókait - interjú Csépe Valériával
A mindennapos testnevelést megtartaná, de értelmes tartalommal töltené meg, a tanárok szabadságát a kerettantervek helyett tantervi ajánlásokkal lehetne növelni. Csépe Valéria nem politikai...
(Forrás: Index)
--
2017.03.22.
Ennél jobb dolgot nem is találhatott volna ki az ELTE: jön az egyetemi ombudsman
A felsőoktatási intézmény közleménye szerint a közelmúltban az Eötvös Loránd Tudományegyetem is szembesült azzal, hogy a megszokott intézményi struktúrák és eljárások sok esetben el...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.22.
Újabb változás előtt áll a BME gazdasági kara, jön az új dékán
A dékáni posztra két pályázat érkezett: Koltai Tamástól, a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék egyetemi tanárától és Margitay Tihamér jelenlegi megbízott dékántól, a Filozó...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--

[Mia:] A bizalom szerepe nagyon fontos szerintem, főleg az lenne jó, ha a problémákat lenne kinek elmondani. Akkor kevesebb ilyennel szembesülnénk: http://tudomanyplaza.hu/tinedzser-kor-mentalis-betegsegek/
PSZICHOháttér 26 – Bizalom 1. »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek