OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 22.
» Hozzászólások (16)

Mit nem teszek egy tanteremben?

2. Csak akkor van helyem az iskolában, ha hivatásomnak érzem a pedagógus pályát

Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában
keresni a magadét.”

Johann Heinrich Pestalozzi

A legtöbb nem szakmabeli egyszerűen csak munkának tekinti egy pedagógus munkáját, pedig ez sokkal több annál. Ez hivatás, nem egyszerű munka! Erre születni kell, mert a szakma egyes fontos elemei valóban elsajátíthatóak, ám az a kicsi plusz, ami ahhoz kell, hogy igazi nevelője legyél a rád bízott gyermeknek, az nem tanulható. Mint egy jó énekes, aki mindent tud a szakmájáról, mégsem lesz sikeres sosem, mert hiányzik belőle valami. Mint egy férfi vagy nő, aki mindent megtanul a gyereknevelésről a szakkönyvekből, ám ennek ellenére akár kudarcot is vallhat saját csemetéjénél. Mert van valami, ami a könyvekből nem tanulható meg. Valami, amit olyan nagyon nehéz megtalálni és megfogalmazni.

Gyakran figyeltem igazán jó pedagógusokat azzal a szemmel, hogy megtaláljam titkukat, de sosem sikerült – egész egyszerűen úgy volt jó, amit tettek, ahogy tették, és nem tudtam megmagyarázni, hogy mi volt benne a különleges. Mi volt az, amit talán én is másképpen tettem volna. De hogy működött a dolog, az biztos. Sokszor láttam, amikor elég volt egy szemöldökemelés az osztályban, amit a gyerekek láttak és annak megfelelően tették a dolgukat. Látták, mert kapcsolatban voltak a pedagógussal akkor is, mikor nem lett volna elvárható. A leszegett fejek, a munka közben, egyre-egyre megemelkedtek, egy pillantás röppent a pedagógus felé, aki lehet, hogy oda sem figyelt. De volt testtartásában, gesztusában, ahogy egy másik gyerekkel dolgozott, valami, ami munkára ösztökélte, megnyugtatta a gyereket, ami békés és nyugodt légkört teremtett. Ami arról árulkodott, hogy nagyon mély lelki kapcsolat van a felek között. Néha a pillantások összekapcsolódtak és a szemkontaktusban bizonyára valami megmagyarázhatatlan érzés ment át egyik féltől a másikig. Sokszor mondják és tapasztaltam magam is, hogy a pedagógusnak hátul is van szeme. Persze ez így nem igaz, de az osztályával, gyerekcsoportjával valóban bizalmas és jó viszonyban levő kolléga az apró neszekből, a mozzanatok szinte hallhatatlan rezdüléseiből pontosan tudja, hogy mi történik a háta mögött, miközben a táblára ír, vagy elfordul egy pillanatra valamiért. Ilyenkor el lehet kápráztatni a gyerekeket – a tanár néninek, bácsinak tényleg van hátul is szeme!

Jó lenne, ha minden pedagógus kolléga tudomásul venné, hogy ez valóban hivatás – s ennek következtében éppúgy megfizethetetlen, mint az orvosé, aki életeket ment – te mennyit adnál az életedért cserébe? Lehet morogni (én magam is szoktam) azon, hogy mennyire nem fizetnek meg, hogy mennyire nem becsülik a munkánkat. És ez így igaz is! Ám ott legbelül tudjuk valamennyien, hogy nem a pénzért jöttünk erre a pályára – legalábbis azok pontosan tudják és tudták, akik ugyanazt vallják, mint az idős vesszőfonó bácsi falun, aki a következőket mondta munkájáról:

Lehettem volna biztosan más is, nem kosárfonó és akkor többet is kerestem volna a munkámmal. Ám én ezt szeretem, ez okoz örömet. És a megfont kosaraimért mindig kapok annyit, hogy legyen élelem és azzal foglalkozhassak továbbra is, amit annyira szeretek.

Valahogy így vagyok vele én is. Bizonyára lehettem volna más is, sok minden érdekelt ifjabb koromban és sok mindent jó szinten végeztem. Aktívan és „profi” módon sportoltam – biztos, hogy sokkal jobban élnénk családommal, mint most és nem álmodnék mostan finom sajtokról1. Eljuthattam volna a három napos prágai (és egyetlen külföldi) utamon kívül a világ bármely tájára, gyerekeimnek megadhatnám mindazt, amit nem kapnak meg most, ami nem luxus és amiért, ha nagyon szeretnék vagy nagy szükség lenne rá, akkor meg kell dolgozniuk. De előttem akkoriban az lebegett, amibe beleszülettem: láttam Édest, ahogy készül az óráira, ahogy dolgozatot javít és végtelenül büszke és boldog voltam, mikor az eredmények átlagát velem számíttatta ki. Ügyes húzás volt, Édes – jól megtanultam számolni – csak éppen sosem lett belőlem más, mint pedagógus. Sosem tanultam meg „vállalkozni”, ügyeskedni, törtetni – még ezen a pályán sem. Az vagyok ma is, aki voltam húsz, harminc évvel ezelőtt, csak éppen egyre több ősz hajszál kerül a fejemre, pedig fiatal vagyok még – mondják.

Mindig is hivatásnak tekintettem a munkámat, és tudtam nagyon büszke lenni rá akkor is, mikor mindenki elítélt minket, mikor mindenki minket hibáztatott mindenért. De az osztályaimba nem tudtam volna bemenni iparos szemlélettel: nekem igenis kellett a mindent tudó, mindenre képes tanár bácsi szerepe, amivel a gyerekek rendre megtiszteltek. S bár rendre megpróbáltam ezt a tévhitet eloszlatni bennük, sosem sikerült.

Azt hiszem, hogy Édes is büszke lenne rám, és azok a gyerekeim, a családom is, mert látják ezt a hitet, ezt a lobogást akkor is, ha éppen dühöngök. Mert az iskoláért, a gyerekekért lehet és kell gondolkodni, dühöngeni, ha szükséges, akkor harcolni is. Ezt követeli meg a hivatásunk. Ez az én munkám!

Zárásul két részletet idézek Achs Károly említett írásából:

„Kiveszek egy nap gyerek utáni szabadságot, mert Szolnokon van dolgom. Hazafelé betérek egy nagy bevásárlóközpontba. Végignézem a halakat, sajtokat. Gyönyörűek. Pisztrángok, tengeri halak, tintahal, szép sárga, érett francia, olasz, dán sajtok. Majd egyszer. Eszembe jut Beke Kata. A nyolcvanas években egyik cikkében arról írt, hogy talán nem normális, ha egy történelmet, irodalmat tanító tanár ötvenévesen jut el először Firenzébe. Eltelt két és fél évtized, és én ötvenegy évesen nem Firenzéről, hanem halakról, sajtokról ábrándozom. Éljen. Én vagyok a hülye: szeretek enni.

A fodrász ingyen nyír le. Színházba nem járok. Hangversenyre nem járok. Könyvet nem veszek. Az egyik kukát már lemondtuk. Az újságot most készülök lemondani. És most fogy el az erőm betartani azt a szabályt, hogy a napi kiadások kedvéért nem szabad a szülőktől örökölt kicsi összeghez vagy a mi saját megtakarításunkhoz nyúlni. Tényleg, adjam el mondjuk a nagyszülőktől rám maradt Pallas lexikont, hogy enni tudjunk? Félek, hogy meg fogom tenni.”

Leiner Károly

1 Utalás Achs Károly – Mostan finom sajtokkal álmodom című írására az OFOE honlapján.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

katka | 2011. október 7.
Talán mégis csak "etikai kódex" ez az írás. Remélem, hogy a folytatása is ilyen lesz! Jó lenne, ha minden pedagógus olvasná. Az is, aki hiteltelen, aki tehetségtelen, aki nem pályára való, aki "leértékelődött" stb. Kíváncsian várom a folytatást!
csilla | 2011. október 1.
láttam mások szemében a félelmet egyszer, láttam mások szemében a megkönnyebbülést, ha más feláll ő megmenekül,láttam mások szemében a sajnálatot önmaga és magam iránt, de hivatás tudatból még senki sem szólt hozzám azok közül, akik közül én elmentem, önként. látom szemükben, sőt el is mondják, hogy meghalnak a munkától, holott tanítanak és nevelnek olyan szülők gyermekeit, akit napi 16 órát effektív, nem otthon, hanem távol a lakóhelyüktől dolgoznak és utazniuk kell, hogy hazaérjenek. szolidaritás, empátia, szabadság: kiesett nem csak a szótárunkból, hanem a hivatástudatukból is. Én napközisként nem ellenőrzöm a minőséget annál a gyereknél sem, akinek az anyja napi húsz órát van távol, sőt számon kérem megvető tekintetemmel, hogy miért nincs ott szülőin. meg sem hallgatva az érveit, nem is vagyok kíváncsi rá, ő meg már meg sem keres, mert velem szemben is feladta a harcot. És itt nem a mélyszegényről beszélek, hanem arról, aki velem együtt küzd, csak nem ezen a szinten a létfenntartásért. és kérem tőle az osztálypénzt?????? sőt elvárom tőle év végén az ajándékot, mi?????? ezek vagyunk mások szemében, jobb, ha rájövünk.....és kontrollt gyakorlunk. Mielőtt empátiát várunk más társadalmi rétegektől, tömegesen: nem fogunk kapni.
Egyénenként elismernek pedagógusokat, de a szó, hogy pedagógus leértékelődött, és hagytuk, hogy így legyen, mert mindig kivédtük azokat, akiket ki kellett volna magunk közül lökni. aki ezt felvállalta, na mögé sem álltunk oda, mert féltettük az irhánkat. és ez így szépen kiszolgáltatottá tett bennünket. szakmailag teljesen hiteltelenné váltunk, nem tudtunk megegyezni semmiben, egymásért sem álltunk ki és most ittvagyunk. hát nevezhetjük kontraszelektáltnak meg, felülről irányítottnak, meg politikailag meghatározottnak, meg aminek akarjuk, de ez innen indult. szerintem.-
dühösember | 2011. október 1.
Én kinn voltam. Itt is és mindenhol, ahol pedagógusok "demonstráltak". Miféle hivatástudatról beszélgetünk? Akkor se és most se jelentünk meg. Se egymás szemében, se a névtelen tömegben. Voltak vasutasok, rendvédelmisek dögivel és sorolhatnám tovább. De pedagógus alig. Szégyen! Sosem tudtunk kiállni magunkért, gyávák voltunk és vagyunk. Főleg Pest nem mozdult meg. A vidék pedagógussága képviseltette magát. Mi ott voltunk. Ti hol?
csilla | 2011. szeptember 29.
A munkaközösség vezető, az igazgató helyettes, az igazgató, bárki! csak mindenki másra vár és közösségre épít, ami már nincs, már szakma sincs, csak, ha pénzről van szó.... esetleg? Az egzisztencia: ki honnan származik, mást jelent: lássuk be végre: átgázolhatnak felettünk, mert megérdemeljük, saját magunk emberi és mások szakmai bűneiért tudják, hogy vezeklünk, mert nincs meg az öntisztulás: teljesítmény, emberiesség, szakma követelménye, az ETIKA. Ennyi és ennyivé lettünk magunk által. Tapsoljuk vagy tüntetjük magunkat? mindenki döntse el szombaton! De bennünk is, magunk felé is fogalmazódjon meg kritika, ne csak a hatalom felé, akkor álljunk eléjük, ha mindannyian megfelelünk a társadalom által íratlanul megfogalmazott, és honlapon, magunk által is megfogalmazott, többször is kiolvasható elvárásoknak. Ha ezeket nem érezzük magunkévá, akkor hiteltelen arcokat látunk majd a tömegben, akikkel később sem tudnánk egy közösséget formálni. Most nézzünk szembe a tükörrel! Nézzünk egymás szemébe. Mik vagyunk egymás szemében? Egymás szemében létezünk.
zoldbeka | 2011. szeptember 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Mindenben egyetértek, de ne a mi vérünkön (mint tervezik) emelkedjen a pedagógusok keresete. Persze, jó lenne megszabadulni az alkalmatlanoktól. De ki dönti el? És ki lépi meg?
Tartsunk inkább össze (például szombaton) - szívesen látnék végre 100 ezer pedagógust - együtt!
SándorM | 2011. szeptember 29.
Lenne pénz rá, ha az alkalmatlanoktól végre megszabadulnánk. Ha a helyi kiskirályok elmennének végre a pályáról. Ha ki merné valaki mondani, hogy a pedagógusok között is vannak alkalmatlanok. A baj az, hogy az szájuk szokott nagy lenni a nyelvükkel egyetemben és ők a csókosok, akiknek biztos helye van a tantestületekben. Itt védeken meg még rosszabb a helyzet, mert egy iskola van. Ne ugrálj tehát, hogy állásod maradjon. A hivatástudat és a belőle fakadó munka már régen nem elég az életben maradáshoz. Arra elég, hogy kihasználjanak minket!
katka | 2011. szeptember 28.
Akkor miért nem ismeri fel a mindenkori kormányzat? A jövő a kezünkben és rajtunk kívül senki nem látja? Szomorú!
zoldbeka | 2011. szeptember 26. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Azt gondolom, hogy lehetne, ha lenne rá akarat, szándék és pénz-pénz-pénz. Jó rég olvastam, de megkerestem:

"Több mint 400 ezer dollárt, vagyis körülbelül 86 millió forintnak megfelelő összeget “ér” egy kiemelkedő teljesítményű tanár – ennyivel több anyagi hasznot hoz évente az államnak, mint átlagos felkészültségű kollégái.
Számításai szerint a gyengén teljesítő általános- és középiskolai tanárok nap mint nap többmilliárdos kárt okoznak: Hanushek úgy véli, ha a leggyengébben teljesítők öt-nyolc százalékát eltávolítanák a pályáról, és helyükre maximálisan felkészült pedagógusokat vennének fel az oktatási intézmények, a diákok matematikai és tudományos tudása gyorsan javulna, ez pedig néhány éven belül többletbevételt jelentene az Egyesült Államok számára is."

Bár itt elsősorban a természettudományok területét vizsgálták, de szerintem nyugodtan lehet általánosítani.
Szóval ennyi hasznot hoz egy amerikai "kolléga" - talán mi sem maradunk le mögöttük. Talán minket (és "hivatástudatunkat") is meg lehetne végre már fizetni...
Katka | 2011. szeptember 26.
Lehet-e forintosítani a hivatástudatot, a hivatástudatból végzett jó vagy kiváló munkát? Azt hiszem, hogy nem. És amíg nem, addig maradunk amik vagyunk.
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
A 80-as években a kezdő tanári fizetésem nem volt olyan rossz, a reálértéke jóval meghaladta a mostaniét. 2700 Ft-tal kezdtem, ehhez jöttek a pótlékok, a túlóra, helyettesítés, ruhapénz, sőt: a helyi tsz-től természetbeni juttatást is kaptunk, amit pénzben is lehetett kérni. Ja, a jutalmakról majdnem megfeledkeztem :)
csilla | 2011. szeptember 24.
Lassan elfelejtett fogalom a bérfeszültség: kilencvenkétezer forintos minimálbér és ötvenhétezer forintos közfoglalkoztatású bér között mennyi a bérmegtakarítás, és mennyi az E 1? F 1?
G 1? j 1? a többi kategória, meg hagyjuk? Életpályamodell, vagy a hetvenes, nyolcvanas évek értelmiségi szegénységéhez térünk vissza?
őszi munkán középiskolásként, a Furák Teréz építőtáborban Tiszaugon, majd nem többet kerestem, mint a tanárom. Nyári munkán a Mezőgépnél, csavarokat számolva, ugyanannyi órabérem volt, mint a betanított munkásnak. Hajrá Magyarország?
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
Soha nem teszek másnak szándékosan rosszat. Otthon mégis mindig hosszasan kell bizonygatnom, hogy úgy lesz jó, ahogy én mondom. Vitatkoznak.
Az iskolában nem vitatkozik senki velem. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Ha jókedvű, velem együtt nevetnek. Ha szomorú, megpróbálnak felvidítani. Nem kell felemelnem a hangom, elég egy mozdulat, egy szó, egy pillantás - tudják, mit akarok. És csinálják.
Nekem csak az iskolában van igazi és folyamatos sikerélményem. És még fizetnek is érte :)
tanitoneni | 2011. szeptember 23.
Kollégáim nagy része idősebb, hamarosan nyugdíjba mennek, ha még lesz. Kevesen vannak fiatalok és ők is hamar váltanak. Nem maradnak a pályán. Egy irodában titkárnőként, egy gyárban kétkezi munkásként nagyobb a megbecsülésük, mint nekünk. Anyagilag is. A megtakarításainkat, ha voltak, feléltük már. Életpálya 2015től, ha lesz. Nem hiszem. Marad a nemzet napszámosa. Én lecserélném a nemzet koldusára. Így hol marad a hivatás? Megmaradhat-e a hivatás?
SándorM | 2011. szeptember 23.
Meddig lehet hivatsról beszélni az éhenhalás közepén? Mikor a pályakezdő 90 ezre már erre sem elég? Mikor a 30 éve tanító 120 ezre éppen elég rá? Szép, szép a hivatás, de nekünk is élni kellene. Nem jól, csak meg.
Meddig várja el ez az ország, hogy hivatásból tanítsak és ne pénzért (is)?
Tömegével mennek el pedagógusok a pályáról, a végzettek többsége nem is kezdi el, mert gyereket szeretne, meg lakni és enni. Mint a normális emberek. Mi nem vagynk azok!
Juli | 2011. szeptember 22.
Kedves Csilla! Ez valóban egyre keményebb világ. Kevesebb a hit, több a legyőzhetetlen nehézség. Részben a szociálisan ellehetetlenülő családok, részben az mediatizált környezetben szocializálódó gyerekek, fiatalok adnak újabb és újabb feladatokat. Ezért ér kincset a két Karcsi és a többiek elhivatottsága, az a meggyőződés, hogy a rájuk bízott gyerekek nem leválthatók, ezek vannak, ezeket kell nevelni. A makrovilággal (politikai csatározásokkal, súlyosbodó válsággal, növekvő bizalmatlansággal és csökkenő szolidaritásssal) nem sokat tudunk kezdeni, de azok a mikrovilágok, amelyeket a hozzájuk hasonló emberek töltenek meg tartalommal azért erőt adhatnak többek között – remélem – Neked is. Én még mindig hinni tudok abban, hogyha a hivatásszerető és mindennek ellenére megújulni képes pedagógusok összekapaszkodnak erőt tudnak adni egymásnak a folytatáshoz. ("Nem mese ez, gyermek...")
csilla | 2011. szeptember 22.
Édes nevét már egyszer én is megformáltam, de még mindig nem tartom késznek, hogy elétek bocsássam. A finom sajtokat személyesen is rég óta ismerem. Ő sem lenne soha más, mint aki. Mégis a XXI. század szerintem új szerepeket követel a pedagógustól. A dilemma, amit írsz, bennem is minduntalan megfogalmazódott mindaddig még pályát nem módosítottam. Másoknak a pedagógusokkal szemben más elvárásai is vannak. Vagy tudomásul vesszük őket, vagy nem. Minisztériumunk is minden alkalommal új szerepkörben próbálja megjátszatni pedagógusait. A titok: nincs meg az ellátórendszer arra a megváltozott szerepkörre, feladatkörre, funkcióra, amelyet egyszerűsített formában, a régi poroszos metódusban az iskolától el lehetett várni. Differenciálnia kellene az oktatási rendszert és hozzá igazítani a szociális ellátó rendszer számos feladatát. De a szakmaközi párbeszéd a finanszírozáson bukik el. Nem értéket, értékmentést, értékmegóvást és jövőnevelést finanszírozunk, hanem lobbitevékenység alapján szerveződött, politikai ideológiák mentén koordinált pártötleteket. A gyerek érték, ezt halljuk minden egyes alkalomkor, csak nem ebben a dimenzióban. nem úgy,ahogy Te csinálod, majd én négy évre megmondom, hogy hogyan kell az értékkel bánni. aki az értékkel bánik közvetlenül, na: azt meg kiszolgáltatottá tesszük, hogy dolgozzon nekünk szinte ingyen. féljen a holnaptól is már, nem csak a sajtok mai áraitól. Szembesüljön saját maga kiszámíthatatlan jövőjével, ha nem partner. Dolgozzon ingyen, orrvérzésig, amíg én akarom, úgy, ahogy akarom. A gyermek kiszolgáltatott, mi kiszolgáltatottá váltunk.
És még sem vagyunk partnerei a szülőknek sem, egymásnak kiszolgáltatott mivoltunkban, mert nekünk még van állásunk, neki meg már régen nincs. Bármeddig vagyok hajlandó kiszolgáltatottá válni, de egy határ, mint nálad nálam is létezik. amikor már a gyermekeim szocializációját, nevelését, fenntartható fejlődését gátolja az alázatomnak hitt, fejlődést és gyermeket szolgáló szerepem az elvárások teljesülése érdekében.



Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.16.
A 15-24 éves diákok fele dolgozik tanulás mellett
Minden második 15-24 éves diák dolgozik a tanulás mellett a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) adatai szerint – közölte a szervezet eln...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.16.

Az uralkodó osztály nem csak elképzelhetetlen mértékű materiális javakat halmoz fel, hanem az oktatási és egyéb kulturális berendezkedések eszközeit is irányítja. Az oktatási rendszerekben...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.16.
Azt ígérik, marad az ingyenes oktatás a Corvinuson
A jelenlegihez hasonló mértékben, évfolyamonként ezres nagyságrendben megmarad az ingyenes tanulás lehetősége a Budapesti Corvinus Egyetemen azt követően is, hogy alapítványi fenntartású...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.16.
Pert nyertek a Gyöngyöspatán szegregáltan oktatott romák
Az állam köteles kártérítést fizetni azoknak a roma gyerekeknek, akiket éveken keresztül szegregáltan oktatott a gyögyöspatai Nekcsei Demeter Általános iskola – mondta ki hosszú évek ó...
(Forrás: abcug)
--
2018.10.16.
Az államtitkár szerint nem használhatatlan a KRÉTA, nem telik percekbe egyetlen jegy beírása
Védelmébe vette a KRÉTA-rendszert Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, szerinte a KRÉTA az állami, egyházi és magániskolák elvárásainak is képes megfelelni...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.16.
A strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac államosítása miatt
A felperesek – a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. – a magyarországi tankönyvkiadás- és forgalmazás 2011-es, illetve 2012-es centralizálása miatt fordultak a törv...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek