OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 15.
» Hozzászólások (3)

„A szülőknek érezniük kell, hogy a gyermeküket elfogadom”
(Drámapedagógia a szülői értekezleten)1

Rusz Csilla vagyok, 25 éve tanító. 15 évvel ezelőtt találkoztam először Kovács Andrásné Rozika nénivel2, akit „mesteremnek” tekintek. Azóta a drámapedagógia „szerelmese” vagyok. Nagyváradon élek, de csíkszeredai gyökerekkel.

Szülői értekezletek szervezése – másképpen

Miért tartunk szülői értekezletet? Felkészítettek-e arra a főiskolán, egyetemen, hogy szülői értekezleteket tartsunk?
Eljön-e a szülő a szülői értekezletre? Ha igen, miért, ha nem miért nem?
Alkalmazhatok-e közösségfejlesztő, személyiség-fejlesztő drámajátékokat a szülői értekezleteken?
Felrúghatók-e a hagyományos „katedra” szülői értekezletek korlátai?
Jól érezheti-e magát szülő és pedagógus egyaránt a szülői értekezleten?
Szükséges-e szülői közösséget formálni vagy elég azon törekvésünk, hogy osztályközösséget formáljunk? (Vagy már azt sem kell?)

Ezen kérdésekre keresem a válaszokat, miközben olyan gyakorlatok, drámajátékokat mutatok be, melyek segítenek a válaszok megtalálásában. Ezt a formát nem divatból, és nem azért választom, hogy másabb legyek, mint a „szomszéd” osztály tanítója, hanem megfontolt célok érdekében. Csak olyan játékokat, gyakorlatokat mutatok be, melyeket már kipróbáltam, melyek működőképesek, így tapasztalataimmal, élményeimmel megtűzdelve tárhatom fel.

Nagyon fontos, hogy míg a pedagógusok előtt játékoknak, drámajátékoknak nevezem, addig a szülőt sohasem játszani hívom. Már eleve szokatlan számukra, hogy körbe rakom a székeket, és így fogadom őket, ám elmondom nekik, miért történik a formabontás. Egyszerű, érthető, világos magyarázatot adok, amit könnyen megért és el is fogad. A pedagógus iránti tiszteletből nem lesz elutasító, s elfogadja, hogy fontos, hogy ne egymás hátát lássuk, hanem egymás tekintetét. Nem játszani hívom őket, hanem megkérem, hogy „álljanak fel”, „válasszanak párt maguknak, egy olyan apukát vagy anyukát, akivel nagyon ritkán vagy akár nagyon gyakran találkoznak”, attól függően, mi a célom az adott gyakorlattal. Tehát szándékosan kerülöm a játék szót, el addig, amíg ők maguk fogják megfogalmazni, de még akkor sem fogják hallani az én számból. A játék, a játékra hívás degradálja a felnőttet. A felnőtt nem játszik, főleg nem szülő a szülővel. Nem akarok nézeteket megváltoztatni bennük, nem akarom bírálni az értékrendjüket, nem akarom kioktatni őket, nem akarom, hogy puszipajtások legyenek, csak azt akarom, hogy minden szülői értekezlet után azt fogalmazzák meg magukban: „De jó, hogy a gyerekem ebbe az osztályba jár!” Mondja ezt a roma anyuka, az értelmiségi apuka, a háziasszony anyuka, a megfáradt gyári munkásnő, az újgazdag szülő. Más érdeklődésű, más műveltségű, más értékrend szerint élő, más elveket valló emberek, és csak egyetlen egy dolog köti őket össze, hogy gyermekük ugyanabba az osztályba jár.

Fő célom minden egyes szülői értekezleten, hogy szülői közösséget formáljak, mert hiszem azt: egy osztályközösség attól válik jó osztályközösséggé, ha mögötte jó szülői közösség áll. Ne féljünk a felnőttektől, bízzunk bennük, hogy ők is bízhassanak a jóakaratunkban, hitelességünkben, s érezzék meg, hogy bennünk csak hála van irántuk.

Megtapasztaltam szülői minőségemben, hogy a szülői értekezletek az iskola belső szabályzatának bemutatásáról, az iskolapénz megvitatásáról, az ún. rossz gyerekek viselkedéséről szólnak. Sok esetben a pedagógusok a szülővel való kapcsolattartást a szülői értekezletek keretében képzelik el, ám ez csak egy szűkös csatornája a szülő és iskola közötti kapcsolatnak.

Tapasztalható az a jelenség is, hogy míg óvodás és kisiskolás korú gyermekek szülei elmennek a szülői értekezletekre, az általános iskolások, gimnazisták szülei kevésbé. Miért nem járnak a szülők szülői értekezletre? Gyakran az idő hiánya miatt. Sokaknak a létfenntartás miatt valóban többet kell dolgozniuk, mint nyolc óra. A szülők fáradtak, fásultak, „minek menjek, azt hallom már négy éve!” mondják, s lehet, igazuk van. Lehetséges az is, hogy egyeseknek az iskola saját gyermekkori szorongásait, kudarcélményeit hozza felszínre; feszélyezi őket a szülői értekezleteken való részvétel.

Véleményem szerint a szülőknek érezniük kell, hogy a gyermeküket elfogadom, (netán szeretem is, de ez ne legyen képmutatás) jó és rossz tulajdonságaival együtt. A szülő nevelési problémájában meg kell próbáljak segítséget nyújtani, de szívesen veszem a szülői segítséget, ha nekem vannak nehézségeim.

GYAKORLATOK, DRÁMAJÁTÉKOK:

Nagyon fontos a fokozatosság: ne legyen drasztikus váltás a katedratanár és szülőközpontú tanár között. Csak fokozatosan, lépésenként!

1. ÜDVÖZLÉS

A tanító kézfogással köszönt minden egyes szülőt, akár a Waldorf iskolákban reggelente a gyerekeket. Így lehetőség nyílik egy pár perces, másodperces beszélgetésre, ami csakis annak a szülőnek szól. Máris megtörik az értekezletek személytelensége.

2. AJÁNDÉK

Minden szülői értekezletre vigyen a tanító magával egy ajándékot, amit a szülőknek szán. Lehet egy szimbólum, egy tárgy, egy mese, egy vers, idézet, bármi, amit úgy igyekszik kiválasztani, , hogy a szülők számára is mondjon valamit gyerekről, nevelésről, szeretetről, nevelési elvekről. Pl. egy alkalommal egy rumos csoki darabot kaptak, s elmondtam, hogy gyermekkorom kedvenc csokija ilyen volt. Arra kértem a szülőket, amíg majszolják, gondoljanak a gyermekkoruk egyik pillanatára. Aztán a mellettük legközelebb ülő személynek mondják el, melyik pillanatra gondoltak.

3. NÉVLÁNC

A szülők úgy mutatkoznak be, hogy a saját keresztnevükből egy jelzős szószerkezetet alkotnak, a második név a gyerekük neve lesz, így, ha az anyuka Benedek Jolán, a gyerek pedig Benedek Tihamér, akkor úgy mutatkozik be, hogy Jolános Tihamér. Lehet fordítva is, előbb a gyerek neve, utána a szülőé: Tihaméres Jolán. Az is lehet, hogy a gyerek nevét mutatja be úgy, hogy a vezetékneve helyett egy tulajdonságát árulja el: Örökmozgó Tihamér. Így már indulásból megtud a tanító egy tulajdonságot a gyerekről, valamint az éppen ott tartózkodó szülő keresztnevét is.

4. TÁRGYCSERÉLGETŐ

Mindegyik szülő elővesz egy személyes tárgyat, amit úgy cserél el, hogy a tárgy átadásakor azt mondja: „Ez a Mártáé!” vagyis a tulajdonos nevét is közli. Jelre elindulnak és továbbadják a tárgyukat megnevezve a tulajdonost. Ez így megy tovább. Adott jelre leülnek, mindenkinek a kezében lesz az utoljára kapott tárgy. „Ez a Zsuzsáé” – nevezi meg, kié. Ha a válasz helyes, a tulajdonos átveszi. Ha nem, akkor valahol tévedés történt a tárgyak átadásakor. Semmi gond, jelentkezik a tulajdonos, és szól, hogy „Nem! Ez az Olgáé”. Természetes, hogy sok csere esetén már összekeverednek a nevek, ám a lényeg, hogy majd elhangozzanak helyesen. Mindenki sorra kerül. A tanító legyen résen, hallja meg a szülők keresztnevét, esetleg jegyezze is meg, valamint legyen figyelmes, ki mit vett elő véletlenszerűen, mi a személyes tárgya. Néha ezek a tárgyak is tudnak „beszélni”.

5. GYERMEKEM SZIMBÓLUMA

A szülő lerajzolja gyermeke szimbólumát. Kiragasztjuk egy kartonra. Mindenki megnézi, s eldönti: ha az övé nem lenne ott, melyik lehetne az ő gyerekéé is. Név nincs a szimbólumokon. Ha szülők nem értik a szimbólum szót, akkor egyszerű magyarázattal szolgál a tanító: melyik tárgy, élőlény vagy fogalom jelképezné a gyermekét. Nem a rajzok művészi értéke a lényeg. Aki teljesen elzárkózik a rajzolástól, az leírhatja, mit rajzolt volna. Ha egy hétig kinn van a falon a karton a szimbólumokkal, a gyerekek maguk derítik ki, ki kicsoda, így a tanító is megtudja. Ha lesz olyan szülő, aki nem tud mást elfogadni, csak azt a jelképet, amit ő maga rajzolt, azon a tanító elgondolkodhat, vajon miért? Esetleg keresheti az alkalmat, hogy beszélgessen el erről négyszemközt az adott szülővel.

6. PÁRVÁLASZTÁS/KÉTKÖRÖS

A szülők körbe néznek, s úgy választanak párt maguknak, hogy valami közös tulajdonságot fedezzenek fel a párjukban. A választó indokolja párjának, miért választotta őt. Utána párba állnak, egymással szembe, lesz egy külső kör, meg egy belső. A külső körben állók az egyes számúak, a belsők a kettes számúak. A tanító kérdéseket tesz fel, vagy különböző témákat határoz meg, megmondva azt is, hányasok beszéljenek. A párok nem kérdezhetnek, szabadon kell beszélni az adott témáról a „stop!” jelzésig. Amikor a tanító kimondja a stoppot, abba kell hagyni a beszélgetést, még akkor is, ha a mondat kezdetén vagy közepénél tartanak. A tanító azt is jelzi, hogy a belső kör mikor haladjon egy párral tovább, az óramutató irányába, így mindenkinek új párja lesz. Kis létszámú csoportnál több új partnerrel beszélhetnek a szülők, nagy létszámnál legalább 5 új személyig érdemes a belső körnek eljutnia. Ha páratlan számban vannak a résztvevők, akkor a tanítónak is be kell állnia a játékba. Ilyenkor meg kell osztania figyelmét a partnere, az új kérdésfeltevés, valamint a stoppolás között.

Néhány kérdés vagy téma:

1. Mutassa be gyermekét külső tulajdonságai alapján: hogy néz ki?
2. Milyen szempont szerint választott a család óvodát, iskolát?
3. Mennyi időt tölt a család hétköznaponként együtt, s azt mivel tölti?
4. Hogyan ünneplik meg a gyermek születésnapját?
5. Milyen büntetési eljárásokat alkalmaz?
6. Milyen a jó szülő?
7. Milyen a jó pedagógus?
8. Mi okozza Önnek a legtöbb fejtörést a gyereknevelésben?
9. Hogyan szoktatja önállóságra gyermekét?
10. Mennyire önálló gyermeke a házi feladatok elkészítésekor?

Vigyázat: nem tehet fel a tanító eldöntendő kérdéseket, mert azokra csak igennel és nemmel lehet válaszolni, továbbá a feladott kérdések, témák ne legyenek indiszkrétek! A témák: család, gyerek, nevelés.

7. EGYMÁS GYERMEKÉNEK BEMUTATÁSA

A szülők párt választanak maguknak, lehetőleg olyan párt, akit kevésbé ismernek. Megadott ideig, 3-5 percig beszélhetnek gyermekükről, megosztva az adott időt. Utána, ahogy párban voltak, az egyik szülő a másik mögé áll, és úgy mutatja be az előtte ülő szülő gyermekét, mintha az a sajátja lenne. Ha valaki olyasmit mond, ami nem pontosan úgy van a valóságban, az igazi szülő nem reagálhat rá. Utána csere. Végül, mikor mindenki sorra került, a párok megbeszélik, mennyire voltak hitelesek, jól emlékeztek-e a hallottakra. Amikor a párok beszélgetnek, még nem tudják, mi lesz a további feladat. Valószínűleg nehéz lesz visszaemlékezni, mit is hallottak a másik gyermekéről. Ám nagyon fontos, hogy ráébredjenek, nemcsak a saját gyermekünk fontos, hanem mások gyermekei is. Ennek a gyakorlatnak van egy olyan változta, amikor a szülők egyetlen kérdést tehetnek fel a beszélőnek, aki úgy kell válaszoljon, egyes szám első személyben, mintha ő lenne az igazi szülő. A játék végén a párok azt is megbeszélhetik, a vérszerinti szülő úgy válaszolt volna-e a feltett kérdésre, mint a játékbeli párja.

8. CETLICSERE

A tanító kioszt mindenkinek egy cédulát, amire rá kell írni egy kérdést, ami iskolai, nevelési problémával kapcsolatos. Adott jelre (a tanító azt kiáltja: CSERE!) egymás között elkezdik cserélgetni az összehajtott papírfecniket. Stopra, a kapott cetlivel a kézben, a legközelebbi párhoz fordulnak és felolvassák neki. Természetesen a választ is meghallgatják, utána a másik fél olvassa fel a kérdést, s meghallgatja párja válaszát. A cetli cserélgetést többször is megismétlik. CSERE jelszóra indul újra a játék.

9. VARÁZSBOLT

A tanítónak van egy varázsboltja, ahol csak jó tulajdonságokat lehet kapni. A szülő vehet a gyermekének ebből a boltból egy jó tulajdonságot, de szintén egy jóval kell fizetnie érte, ami természetesen jellemzi a gyerekét. Tehát jót jóért. A szülő vesz a gyerekének egy jó tulajdonságot, melyre szüksége van, és fizet egy jóval, melyből sok van a gyermekében. Ez a játék sokat segít a tanítónak a gyerek megismerésében, ám a szülőnek is megerősítés lehet, hogy nemcsak az ő gyermekének van szüksége pl. türelemre.

10. MEGKEZDETT MONDATOK FOLYTATÁSA

A tanító a következő megkezdett mondatokat indítja el:

Szeretem Csabában ....................., de nem szeretem ..............
Nagyon (ami pozitívan jellemzi) .............., de kevésbé ...............
Szeretném, ha ......................, nem szeretném, ha ...................
Örülnék, ha ........................, attól félek, hogy ....................

A szülők kiegészítve mondják ki e mondatokat. A tanító láthatja, hallhatja, milyennek ismeri a szülő a gyermekét, s ez segítheti a gyermek megismerésében.

11. JELES, JÓ, ELÉGSÉGES, ELÉGTELEN

Azok a szülők, akik a jegyekhez voltak szokva, nehezen tudják elképzelni, mit fednek a fenti minősítések. Annyit kér a tanító tőlük, hogy a minősítéseket szó szerint értelmezzék s a következőkben felsorolt jellembeli tulajdonságok egyenkénti felsorolásakor, minősítsék önmagukat. A tanító kijelölheti az osztály négy sarkát a négy minősítésnek megfelelően, s a szülőnek abba a sarokba kell állnia, mely legjobban jellemzi.

TÜRELEM, KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG, KITARTÁS AZ ELKEZDETT MUNKÁBAN, PONTOSSÁG A MUNKÁBAN, PÉNZBEOSZTÁS, IDŐBEOSZTÁS, OPTIMIZMUS, SEGÍTŐKÉSZSÉG, ÖNURALOM, LOBBANÉKONYSÁG, RAPSZO­DIKUS HANGULATVÁLTÁSOK, BARÁTSÁGOSSÁG, BEFOLYÁSOLHATÓSÁG, MAGABIZTOSSÁG, LÉLEKBENI ERŐSSÉG, KÖVETKEZETESSÉG A NEVELÉSBEN

Amikor a szülők a különböző sarkokba állnak, a tanító felhívja a figyelmüket, hogy nézzenek körül, kik járnak még ugyanabban a cipőben, esetleg kikkel lehetne megbeszélni, hogyan tudnánk a TÜRELEM-nél a jeles minősítésig eljutni. Ehhez a gyakorlathoz szükséges némi önismeret és önkritika. A tanítónak, ha figyel, segítségére lehet a munkájában, magatartásának változtatásában. Pl. Látva, hogy Laci édesanyja a TÜRELEMNÉL, KITARTÁSNÁL, KÖVETKEZETESSÉGNÉL elégtelen sarokba állt, akkor jobban oda kell figyelnie, hogy legalább ő legyen türelmesebb ehhez a gyerekhez.

12. ÉLETFA

A szülőknek a gyermekük életfáját kell lerajzolniuk. Amikor mindenki elkészült, körbeadják. A kapott rajzra ráírnak egy gondolatot, amit a rajz előcsalogat belőlük. A rajz gazdája, amikor visszakapja, elolvassa a megjegyzéseket, és hangosan kimondhatja, amiknek nagyon örül. A rajzokra utólag írják rá a gyerek nevét. Az életfákat a tanító összeszedi, megnézi, elolvassa a megjegyzéseket, és gondolkodik…

13. CSALÁDI SZIVÁRVÁNY

A szülők családi szivárványt készítenek. Fontos, hogy legyenek kéznél színes ceruzák. A tanító nem határozza meg, hogyan kell kinézzen egy szivárvány, mindenki saját belátása szerint rajzol, fest. Amikor elkészülnek, akkor párba állnak – lehetőleg olyanok kerüljenek össze, akik kevésbé ismerik egymást –, és elkezdenek mesélni a rajzaikról. Arról beszélnek, ki hol áll, ki milyen színű, miért éppen ezzel a színnel rajzolta meg, miért pont amellé, stb. Mielőtt a tanító kézhez kapná a rajzokat, a megfelelő színskálák mellé odaírják a szülők, kit ábrázoltak. Miután a tanító tanulmányozta a családi szivárványokat, alkalmat kell keresnie arra, hogy egyénileg beszélgethessen róla a szülőkkel.

14. CSALÁDI CÍMER

Minden szülő kap egy képet, melyen egy pajzs alaprajza van, négybe osztva. Az első ablakba a saját szimbólumát kell lerajzolja, a másodikba a családjáét, a harmadikba a hivatása, foglalkozása szimbólumát, a negyedikbe az emberekkel való kapcsolatának szimbólumát:

ÉN CSALÁD
HIVATÁS EMBERI KAPCSOLATOK

A kész címert egy kiválasztott személynek adhatja át a szülő, aki címet ad neki, amit csak akkor kell hangosan felolvasni, ha az adott szülő egyetért a címmel. (Gyakran pozitív megerősítést kap a szülő). Végül névvel kell ellátni a családi címert, úgy kapja meg a tanító. A rajzok mindig sokat mondanak el a családokról.

15. GYERMEKKÉP ÉS KÉPZELETBELI AJÁNDÉK

A szülők húznak a gyermekek összegyűjtött képei közül. Rá kell jönniük, kinek a képét húzták ki, és az akkori szülői értekezleten éppen ki képviseli őt. Képzeletbeli ajándékot kell adjanak az illető gyereknek, így valóban mindenik szülő gyermeke kap egy ajándékot, s azt is megtudják, hogy egy idegen szülő mit is venne, adna az ő gyermeküknek. A játék segít abban, hogy ne csak a saját gyermekükre gondoljanak a szülők. Fontos, hogy ki milyen ajándékot kapott, mert ebből kiderül, mennyire ismerik egymás gyermekeit.

A szülői értekezleteknek mindig legyen eleje és vége. Ne menjenek el úgy a szülők, hogy tétovák, felállhatnak-e, indulhatnak-e haza. Keressünk a záráshoz egy állandó formát, és köszönjük meg a szülőknek, hogy megtiszteltek jelenlétükkel.

Befejezésül hadd idézzem John W. Schlatter pedagógust. „Ki másnak is mondhatnék köszönetet a csodálatos életért, mely osztályrészemül jutott, mint a szülőknek. Az ő jóvoltukból ért az a megtiszteltetés, hogy rám bízták a legnagyobb örök értéket, melyet létre­hoztak: a gyermekeiket.”

Pedagógia egy minden mást fontosabbnak tartó világban (Achs Károly írása, pdf)

Rusz Csilla

1Az írás megjelent a Drámapedagógiai Magazin 34. számában. (2007/2.sz. 44-48. oldal)

2Kovács Andrásné, Rozika nyugalmazott magyar tanár, Életmű- és Német László-díjas drámapedagógus, a Magyar Kultúra Lovagja, akinek életét fiatal korától kezdve meghatározta a játék, a színház, a kultúra. 2011-ban a Magyar Kultúra Napján Csokonai díjjal tüntették ki.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Domi anyuka | 2014. május 27.
legszivesebben beülnek a fiam mellé a padba. ő még nem tudja, amit mi szülők már igen: nagyon szerencsések a gyerekeink, hogy Rusz Csilla a tanitó nénink :)
Dániel | 2011. szeptember 29.
Köszönöm, erőt adott
Czacheszné Fehér Katalin | 2011. szeptember 20. | k[pont]czachesz[kukac]gmail[pont]com
Érdekes, és úgy gondolom hasznos lenne végig csinálni a feladatokat.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.22.
Forgács István: Így oldd meg a cigányügyet – 3. rész: a közoktatásról
Ma Magyarországon szinte felfoghatatlan mértékű és gyorsaságú az a romlás, amelyben túlnyomórészt cigány gyerekek tízezrei csak érintőlegesen találkoznak a magyar oktatási rendszerrel...
(Forrás: Mandiner)
--
2017.02.22.
Prókai Eszter: Minden erejével kaparta ki magát a legmélyebb gödörből
Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerek...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.22.
Nem szűnik meg az iskolai buktatás
A szaktárca nem tervezi a bukással, az évfolyamismétléssel kapcsolatosan a jelenlegi jogszabály módosítását – rea­gált lapunk megkeresésére az oktatásért felelős államtitkárság....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.22.
Újabb útvonalakon menekítik a szülők gyermekeiket a közoktatásból
A diák magántanulóként is teljesítheti tankötelezettségét. Ezt elsősorban a kiemelkedő tehetségű vagy egyéb területen jól teljesítő, ezért elfoglalt, például élsportoló gyerekeknek...
(Forrás: 24.hu)
--
2017.02.22.
Egy élhető és sikeres ország – mit tudnak a finnek?
Finnország száz szociális innovációjáról jelent meg pár hete egy könyv, abból az alkalomból, hogy az északi ország idén ünnepli függetlenségének századik évfordulóját. A finnek mindig...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Nem adja a HÖK-elnökséget Török Márk, nemzetközi bíróság elé viheti az ügyet
Nem igazán hiszem el, hogy ezt az ügyet el lehet bukni – így reagált a Magyar Nemzetnek Török Márk, a Szegedi Tudományegyetem EHÖK-elnöke arra, hogy a Fővárosi Törvényszék nem jogerő...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Ilyen az élet a Vörös Hadsereg Általános Iskolában
Ezek az iskolák extrém példái a Kínai Kommunista Párt által hirdetett hazafias oktatásnak. A kritikusok ezzel szemben szimpla agymosodának nevezik. Az iskola igazgatója, Mu Csunjung szerint...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.02.22.
A magyar fiatalok nem is álmodnak 200 ezres fizetésről
Ma már nem a munkanélküliségtől, hanem az elszegényedéstől félnek a fiatalok. Nem fest túl hízelgő képet a munkaerő-piaci érvényesülésről a fiatalok véleménye, amely viszont reálisnak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Tényleg fontos, hogy a gyerek a legjobb középiskolába kerüljön?
A jobbnak tartott gimikbe épp, hogy bejutott diákok csak kicsivel érettségiznek jobban, mintha kicsivel kevésbé jó gimikbe jártak volna. Lehet, hogy nem azon kellene aggódnunk, hova jut be a...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek