OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. augusztus 30.
» Hozzászólások (8)

„Állj meg, vándor, és nézz körbe!”

Az utóbbi másfél évben egy fővárosi kollégiumban dolgoztam pszichológusként. Évközben fel se merült bennem, hogy elküldhetnek. Az intézményünkben közel 500 diák lakik, nagy százalékban látás-, hallás- és mozgáskorlátozott fiatalok, illetve hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetű diákok. Fejlesztő pedagógusunk már egy éve nincs, és a tanévzáró értekezleten arról értesültünk, hogy július 1-től a pszichológusi állás is megszűnik.

Az, hogy a tanév elején megint szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat, nem volt meglepő, hiszen már megszokhattuk, hogy intézményeinkben minden év megszorításokkal indul. A 400 milliós éves költségvetés 100 millióval csökkent. Félév táján azután mindenféle hírek szállingóztak a fővárosi önkormányzattól a tervezett leépítésekről, a szükséges szervezeti átalakításokról: részleges esetleg totális központosításról, az intézmény teljes megszüntetéséről. Az utolsó tanítási héten elkezdtek érkezni a hol tömörebb, indoklás nélküli, hol a bővebb lére eresztett, hivatalos levelek, és kezdtük sejteni, hogy milyen sorsra jutunk.

És egyszer csak jött egy levél a fővárosi önkormányzattól, amely már sejteni engedte az én státuszom megszűnését. Ebben az állt, hogy a felsorolt 8-10 intézmény számára egyetlen gyermekvédelmi felelőst és egyetlen pszichológust szándékoznak csak alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy ezekre a kollégákra 2500 gyerek ellátása hárul.

Egy darabig nem volt világos, hogy egyáltalán felmondtak-e nekem vagy sem, hiszen személyesen nem kaptam erről semmilyen hivatalos levelet. A jelenlegi munkáltatóm érzékelhetően bizonytalan volt, nem tudta, hogy mi a teendője. Nem tudom, hogy mekkora felelősség terheli ebben a dologban, de itt most nem ezzel szeretnék foglalkozni. Jelenleg az izgat, hogy milyen sors vár rám, és mi történik azokkal a gyermekekkel és fiatalokkal, akik az elkövetkező években ellátás nélkül maradnak. Az ugyanis kiderült, a megszüntetendő álláshelyeket legalább öt évig csak akkor lehet visszaállítani, ha a jogszabályból adódó többletfeladatok ezt indokolttá teszik.

A korábbi helyzet sem volt persze rózsás, hiszen egy személynek 500 gyermeket képtelenség kielégítően ellátni. Pedig ha valaki kamaszként a deviancia felé indul, csak akkor van esélye irányt változtatni, ha kellő figyelmet és megértést kap. Amennyiben erre nem kerül sor, lehetőségei fokozatosan beszűkülnek. A gyermeklélektanban a fejlődést egy vasúti hálózathoz hasonlítjuk. A kezdetkor különböző helyekről indulunk, de a fejlődés során lehetőség van útvonalat változtatni, ehhez kellenek a sínen a váltók, azaz meghatározó élettapasztalatok, személyek, egy-egy tanár, aki példát mutat, vagy súlyosabb esetben a pszichológus, aki segít kibogozni az összekuszálódott szálakat és tovább lendít a nehéz időszakon. Ha ez elmarad, az egyén könnyen a perifériára sodródik, és csökken az esélye arra, hogy visszatérjen a fővágányra. A perifériára szoruló embereket pedig a társadalom kiveti magából, ők azok, akik intézetekbe, börtönökbe kerülnek, gyakran hajléktalanként tengetik az életüket... Pedig szakszerű segítséggel sok esetben megelőzhető lenne ez az állapot.

Visszatérve a saját helyzetemre, végül azért egyértelművé vált: leépítettek. Nem szakmai okokból, nem alkalmatlanság miatt. Egyszerűen nincs pénz pszichológusra. Nincs pénz a gyermekek, ráadásul a látás-, hallás- és mozgáskorlátozott fiatalok, hátrányos illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek ellátására, a kiégés szélén álló vagy már kiégett pedagógusok támogatására. Próbálok segítséget kérni, de legalább megértést, együttérzést kapni idősebb: 40-50 éves kollégáimtól, de ők is csak lemondóan legyintenek, hogy „itt már bármi megtörténhet”, „itt a gyerekek nem számítanak”. Ezt talán még nehezebb elviselni, mint az elbocsátásomat. Próbálok talpon maradni, megőrizni valamit ifjúkori céljaimból, reményeimből, a jövőbe vetett hitemből.

A GfK Nemzetközi Alkalmazotti Elkötelezettség 2011 felmérése szerint Magyarországnak azzal a problémával kell szembesülnie, hogy a fiatal szakemberek egy része elvándorol, külföldön keres állást, ahol munkájukat jobban megbecsülik és megfizetik. A kutatásból kiderül, hogy hazánkban a fiatal munkavállalóknak mindössze 11 százaléka érzi úgy, hogy van számára vonzó karrierlehetőség. Most már én is a 89 százaléknyi többséget gyarapítom.

Elköteleződésből választottam a pszichológus pályát, az állam finanszírozta az oktatásomat, a diplomám megszerzése óta is rendszeresen képzem magam. Eddigi munkahelyeimen elégedettek voltak a tevékenységemmel, szeretem azt, amit csinálok, és érzem azt is, hogy szükség van rá. A jövőm mégis kétségbeejtően bizonytalan.

Mehetnék persze én is külföldre dolgozni, de itt érzem magam otthon, szeretem ezt az országot, az embereket, a kultúrát, ide tartozom. Szörnyű érzés, hogy én és több száz kollégém egyik percről a másikra feleslegesnek ítéltetett, hogy a saját hazánk nem nyújt védelmet, nem biztosít lehetőséget az életre, a munkára. Áldozatává váltam én is annak a kétségbeesett kapkodásnak, ami a jelenlegi politikát jellemzi, amikor a vezetők, akiknek a napi problémákról, a szakmai kérdésekről fogalmuk sincs, olyan döntéseket hoznak, amelyek sokak sorsát hosszú időre megpecsételik.

Egy idős pszichoterapeuta a daganatos megbetegedések megelőzésről szólva mondta nekünk egy képzés során a következőt: „Állj meg, vándor, és nézz körbe!” Most én is ezt teszem: megállok, megpihenek és elgondolkozom azon, hogy vajon minek van értelme az életemben.

Bernáth Linda
Budapest, 2011.07.01.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

testlife | 2011. szeptember 4. | testlife4321[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra, köszönöm és szívesen. Az idézet helyett persze mondhattam volna, hogy a politika ügyekkel foglalkozik, nem emberekkel. Az ország ügye, a nemzet ügye, a zoktatás ügye, kétségbeesetten szorongatott mítoszaink ügye, amelyekben sehol sem vagyunk. Miközben valójában pont ezek a mítoszok nincsenek. Ellenben őzikeszemű emberek vannak, sokan vannak, csak ők vannak - mindenki az. Hiába próbálok évek óta, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az egyetlen luk, amin kilátni - az összes többi vakablak.
linda | 2011. szeptember 3.

a jó érzésbe, hogy egyetértetek velem, belevegyül a rossz érzés is, hogy nektek is ez a valóság.

lesz ez még így se!

L. Ritók Nóra | 2011. szeptember 2. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Azt hiszem, ez a SouthPark idézet ide most tökéletes. Elraktározom magamban. Félek, rám is igaz lesz....Köszi, Testlife.
testlife | 2011. szeptember 1.
"A vadat ki kell ritkítani! Ha nem ölnénk meg őket, meghalnának... Odanézz, Ned! Szarvasok! (Bumm-bumm!!!) Na, most már nem halnak éhen." (SouthPark)
Rezeda | 2011. augusztus 31.
Hányszor gondultuk már azt, hogy elértük a mélypontot, ennél lejjebb már nem csúszni. Azután egy új miniszter vagy államtitkár színre lépésével rá kell döbennünk, hogy rosszul gondoltuk.
Az elbocsátások nincsenek szakmai érvekkel alátámasztva, hatástanulmányok pedig nem készülnek.
Juli | 2011. augusztus 31.
Most hogy szélnek eresztették a segítő szakembereket, jöhet az egésznapos iskola! Hurrá!
erőspista | 2011. augusztus 30.
Mai hír:
"... a miniszterelnök szóvivője azt mondta: a kormány szótárában továbbra sem szerepel a megszorítás... Példaként említette a felsőoktatás és a közoktatás átszervezését, hogy ne legyen egyre több diplomás munkanélküli...."

Vagyis a nadrágszíj sem lett megszorítva, csak arányosítva a derékbőséggel :)
A cikk alapjául szolgáló leépítések a hír szerint tovább folytatódnak.
zoldbeka | 2011. augusztus 30. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
A nadrágszíjat nem egyszerűen megszorították, hanem már olyannyira meghúzták húzták, hogy többször körbetekerhető a derekunkon... Jó lenne, ha minden oktatásban dolgozó elgondolkodna azon, hogy a tervezett változtatások, "reformok" miatt hamarosan több tízezer oktatásban dolgozó szakember fog utcára kerülni. Ez nem riogatás, ezek puszta tények. Persze minek is ennyi szakember, ha a gyerek 15? -16? éves koráig lesz iskolaköteles, ha a továbbtanuló gyerekeket felcímkézik a komp. felmérések alapján és megszabják további életútját - hadd ne soroljam tovább a többi esztelen elképzelést!
Kár azért az összehordott tudásért, amellyel képesek lettünk volna visszaadni az oktatás minőségét, melyet nem elvesztettünk, hanem elvettek tőlünk azzal, hogy össze-vissza döntöttek a fejünk felett az elmúlt 20 évben, sosem kérdezve minket, kivontak szinte minden pénzt az oktatási rendszerekből, amit lehetett. Úgy, hogy tudták, gyerekszeretetünk, elhivatottságunk úgyis működtetni fogja az iskolát. Jó lenne, ha fenn megértenék, hogy nem megy tovább, már nincs mit elvenni az iskolától!
Pedagógus karrierről pedig sosem lehetett beszélni, hacsak el nem felejtjük a gyerekeket és be nem ülünk egy íróasztal mögé (csúnyát akartam írni egyik érzékszervünkről - moderáltam magam). Akkor rögtön roppant fontos és okos emberek lennénk (valószínűleg mi tudnánk helyesen írni is) és akkor talán meg is fizetnének és becsülnének minket. De akkor mi lesz a kölykökkel?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.24.
Nagy baj van a szakképzésben, ott a legrosszabbak a PISA-eredmények
A hatosztályos gimnáziumokban matematikából átlagosan Szingapúr eredményeit hozták a diákok, a gond az általános iskolában és a szakképzésben kezdődik - mondta Palkovics László oktat...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.24.
Nem értjük, miért nem érti Palkovics László a statisztikákat
2015-ben Magyarország azon kevés európai ország közé tartozott, ahol mind a felső, mind pedig az alsó teljesítménysávban az eredmények romlása volt megfigyelhető. Mivel azonban a gyenge ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.24.
Bréking: Hozzáértőt engedtek az oktatás közelébe!
Interjút adott az Indexnek Csépe Valéria pszichológus, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hét évben milyen minőségű „szakemberek...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.03.24.
Fütyis színező: megszólal a szexedukátor
Dúl a kommentháború a fütyis színező miatt, ezerfelé kanyarodott a vita. Vannak, akik szerint felháborító a kis füzet, mások szerint pedig a legtöbb ember egyszerűen csak prűd - a szakember...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek