OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése

Közoktatásban használt fogalmaink: az integráció 2.

Az írás első részében felvetődött, hogy az „összegzés, javaslat”- fejezet alatt leírtakat bontsam ki, részletezzem.

1. „Erőltetett integráció” alatt azt értem, amikor az együttnevelésben, együttoktatásban érintett két fél közül vagy az egyik, vagy mindkét fél tiltakozik a „mások” által rájuk kényszerített együttnevelés, együttoktatás ellen.

Az erőltetett integrációnak lehet pozitív, illetve negatív hatása, hozadéka, következménye.

Iskolákról lévén szó a „két fél” a szülőket (és a gyerekeket) jelenti (HHH-s- nem HHH-s; SNI-s- nem SNI-s, BTM-es- nem BTM-es szülők /gyerekek/). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az iskola, s a fenntartó szerepe elhanyagolható lenne.

Az erőltetett integráció negatív hatása, hozadéka- Példák:

- előfordul, hogy HHH-s szülők szeretnék, ha gyermekük együtt tanulhatna nem HHH-s tanulókkal. Ha viszont a nem HHH-s szülők nem szeretnék, hogy gyermekük együtt tanuljon a HHH-s tanulókkal, szükséges felmérni, hogy a rájuk kényszerített „integrációnak” milyen következményei lehetnek. Előfordul, hogy megváltozik a fogadó közeg szemlélete, s tényleges integráció megy végbe. Ez a ritkább. Sajnos azonban az a legelterjedtebb, hogy konfliktusok alakulnak ki. Erre mondtam azt előző írásomban, hogy”az erőltetett integráció ott, ahol eleve kudarcra van ítélve, több kárt okoz, mint hasznot”. Ezért szükséges reális helyzetelemzést, felmérést készíteni az integrációval járó lehetséges változtatások várható hatásairól. Az elmúlt 7-8 évben sűrűn előfordult, hogy az ún. „integráló közeg” gyerekeit másik iskolába, másik település iskolájába íratták, hogy ne kelljen „integrálnia” a HHH-s tanulókat (ún. gettósodott települések gettósodó iskolájának kialakulása).

- előfordul, hogy a HHH-s szülők valamilyen okból nem szeretnék, ha gyermekük együtt tanulna nem HHH-s tanulókkal. Ilyen helyzet szokott például kialakulni olyan városokban, kistérségekben, ahol az együttoktatásért utaztatni kellene másik iskolába a HHH-s tanulókat. A HHH-s tanulók kikerülnek megszokott iskolájukból,- közegükből, ami egyben a biztonságot is jelenthette számukra. Ha az az iskola még ráadásul pedagógiai szempontból jó iskola volt, függetlenül attól, hogy többségében HHH-s gyerekekkel foglalkozott, akkor az ilyen iskola kényszerű elhagyását mind a gyerekek, mind a szülők vesztességként élhetik meg. Az együttoktatásért való fáradságos utazás pedig még tovább ront a helyzeten. Jellemző, hogy egy idő után a HHH-s gyerekek egyre többet hiányoznak, többet, mint az általuk kedvelt (mások által „szegregáltnak” nevezett) volt iskolájukban. S romlanak tanulmányi eredményeik. A kimaradásaiknak, egyre nagyobb számú hiányzásaiknak egyéb okai is vannak (pl.: az új közegben a „szegényes öltözetüket” szégyellik; az együttnevelés-oktatás nem jár befogadással/inklúzióval, stb.)

- előfordul, hogy sem a HHH-s, sem a nem HHH-s szülők, gyerekek nem szeretnék az együtttanulást. Ebben az esetben ritkán fordul elő, hogy a kívülről (iskolavezetés, fenntartó által) vezérelt integráció ne járjon több konfliktussal, mint eredménnyel. Ha az ilyen integrációt nem előzi meg a szülői társadalommal történő egyeztetés, meggyőzés, s részükről az elfogadás, akkor az elfojtott ellentétek burkolt, vagy nyílt konfliktusokban törhetnek ki.

Előfordul, hogy integrációnak nevezzük az olyan „esélyt teremtő nevelés-oktatást”, amelynek alig van köze az együttoktatáshoz, együttneveléshez, ugyanis az adott iskolában szinte csak HH-s és HHH-s gyerek tanul. Az iskola próbál megfelelni a miniszteri rendelet létszámarány- feltételeinek, miközben annak semmi köze az intézményben folyó pedagógiai munkához, s annak esélyt teremtő eljárásaihoz. Az erőltetett integráció ebben az esetben azt jelenti, hogy a nem együttneveléssel, együttoktatással végzett esélyteremtő nevelésre-, oktatásra rá akarják húzni az „integrációt”. Nem azt a munkát, s eredményt nézik, amit az adott intézmény az esélyteremtés területén tesz, hanem a jogszabály által előírt létszámarányok betartását.

S erőltetett integrációnak nevezem azt is, amikor a fenntartó anyagi megfontolásból választja az IPR-t, s annak támogatási rendszerét. Sem a szülők, sem a gyerekek, sem az iskolában dolgozó pedagógusok nem tudják, hogy, mi az „az IPR”. A bevezetését nem készítik elő, a bevezetés után sem törődnek kellőképpen az integrációs pedagógiai rendszer alkalmazásával, úgy gondolják, hogy majd külső szakértő/ tanácsadó megoldja helyettük a problémát (adminisztráció, dokumentáció, elszámolás).

Az iskola (a benne dolgozó vezetők, pedagógusok), a fenntartó, a gyermekvédelmi, szociális ellátó rendszer együttműködésének, ténykedésének minősége, feltételrendszere, vagy annak hiánya e kérdéskörben jelentősen befolyásolja, hogy a fent említett példák milyen mélységbe zuhannak, vagy átfordulnak-e pozitív irányba.

2. Közoktatási törvény „Értelmező rendelkezések” fejezet (121 §) fogalmi rendszerének (definíciójának) e területen való átgondolására tett javaslatom az „Esélyt teremtő nevelés-oktatás” alá sorolja be a „képesség-kibontakoztató felkészítést” és az „integrációs felkészítést”.

- Képesség-kibontakoztató felkészítés minden olyan tevékenység, amely a tanulók szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából folytatott esélyt teremtő nevelés és oktatás körébe tartozik, ám ehhez nem tud kapcsolódni a HHH-s és nem HHH-s gyerekek együttoktatása, együttnevelése azon egyszerű okból kifolyólag, hogy az adott iskolában/osztályban/csoportban nincs lehetőség e tanulóknak az együttoktatására, együttnevelésére. (Az okokat helyzetelemzésben fel kell tárni, s ahol lehet, törekedni kell a megszűntetésére, ahol nem lehet, ott tudomásul kell venni, s a valós helyzetnek megfelelő eljárásokat alkalmazni). Ha a képesség-kibontakoztató felkészítéshez kapcsolódik a HHH-s és nem HHH-s tanulók együttnevelése, együttoktatása „megfelelő arányszámban”, az már akkor „integrációs felkészítés”.

- A Közoktatási törvény nem tartalmazza a „Képesség- kibontakoztató felkészítés” definícióját, csak az „integrációs felkészítését”. Ebből azt is gondolhatnánk, hogy az „integrációs felkészítés” az esélyt teremtő nevelés-oktatás egyetlen útja a Közoktatási törvény szerint. A NAT-ról szóló 243/2003. (XII. 17.) kormányrendelet viszont tartalmazza a „képesség- kibontakoztató felkészítés” definícióját:

„A képesség-kibontakoztató felkészítés a személyiségfejlesztés, a közösségfejlesztés segítségével járul hozzá a tanulási kudarcból, a szociális hátrányból eredő lemaradás csökkentéséhez, a tanuló egyéni képességének, tehetségének kibontakoztatásához, tanulási, továbbtanulási esélyének növeléséhez (...).”

Valószínűleg a jogalkotási folyamat körülményeinek írható fel, hogy a képesség-kibontakoztató felkészítés definíciója nem a törvényben, hanem rendeletben található. Magyarul: a törvény módosítását a Parlamentnek kell elfogadnia, a kormányrendeletet a kormánynak, miniszteri rendeletet pedig a miniszternek. A „könnyebb ellenállás” irányába hajló jogalkotási folyamat vezetett oda, hogy jelenleg a közoktatás szabályozása túlbonyolított, sok esetben átláthatatlan, s e miatt sok benne a hiba, s a koherenciazavar.

(Pl. alacsonyabb szintű jogszabály rendelkezése ellentmond a törvény rendelkezéseinek; vagy amit törvényben kellene szabályozni, az egy alacsonyabb jogszabály „alig észrevehető” helyén van, stb.).

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a közoktatás szabályozása igencsak összetett munka, nagyon sok összefüggésre kell odafigyelni. Akik annak nagymértékű átszabására vállalkoznak, rendkívül felkészültnek kell lenniük, s kellő időt kell arra szánniuk, hogy az elképzelések koherensen összeérjenek.

Csirmaz Mátyás

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2011. június 7.
Kedves Tia!
Kicsi intézmény, nagy társulásában, tagintézmény vezetőjeként asszisztáltam 2007-ben a fenntartói oldalnak statisztikai adatszolgáltatóként a 3h-gyermekek szegregált és nem szegregált övezetében, térségben mért arányszám nyilatkozójaként, a hátránykompenzáció jegyében egy nagyobb város tornacsarnok megépítése érdekében. én akkor még azt hittem, hogy érdekli a térségi fenntartó tanácsot a szám, amikor szembesültem a céllal, megsemmisültem, mint ember, mint x fő vezetője, mint x szülő képviselője. A vezető egyszemélyben képvisel mindent. én már azóta nem vagyok vezető, a tornacsarnok megépült, a társulás döcög és nem csak a finanszírozás miatt. a térség és szerintem minden más térség, de lehet, hogy tévedek, előre cinkelt lapokkal játszik a területfejlesztési tanácsban, eldöntött nyert pályázatoknak asszisztálunk, és azt hisszük vagy hittem én, hogy még történik valami a mi érdekünkben, a gyermekek, a szülők, a pedagógusok érdekében. A gyermek létszám azóta drasztikusan csökken. A hibám, hogy nem figyeltem a térségi születési statisztikákat, mert már akkor tudtam volna, hogy a cél és az én, mi mint az oktatás szereplői a politika szinpadán eszközök vagyunk csupán. Éreztem, de nem tudtam tényként megfogalmazni, de nem is lett volna olyan, aki hallgat rám. Eldöntött tény volt, csak adatot szolgáltattam egy pályázathoz. Négy év telt el: drasztikusan csökkent a gyermeklétszám a térségben. Össze kellett volna fogni, de nem. Integráció, szegregáció, oly mindegy, ha a fenntartó politikai ambíciói mások. Az akkori ÚMft-ben körülhatárolt célok, prioritások voltak az uniós pályázatok és források hozzáféréséhez. mindent csináltak a fenntartók, csak nem azt, amit hosszú távú stratégiának neveznek. Több milliárdos iskoafelújítások történtek meg, négy-öt éven belül ki fog ürülni az iskola. én figyelni fogom a települések honlapjait, mert a sajtó már nem hozza az összefüggéseket.
Juli | 2011. június 7.
Kedves Tia! Tudod, ez most nem az a pillanat, amikor választ kapsz majd a kérdésedre. A pályázatok sorra elakadnak, vagy kis sem írják őket, de előfordul, hogy a megítélt támogatás nem érkezik meg. Például menne a pedagógus szakvizsgára (kötelezve is van rá), no de a tandíjra megítélt pénz csak nem kerül átutalásra. Várja az intézmény, hogy regisztrálhassa jó gyakorlatát, de egyre késik a kiírás. Ha vannak is eredmények, a tornyosuló gondok agyonnyomják őket.
Tia | 2011. június 7.
Köszönöm a nyitottságot. Csilla említette a ROP-os pályázatokat és az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne hallani/olvasni a tapasztalatokat. Nem a fenntartó oldaláról, hanem pedagógusi oldalról. Hogyan élik meg az intézmény vezetők, a pedagógusok ezeket a fejlesztéseket. A pályázatokban megkövetelt kritériumok - amelyek (mint a KEH és a KET) elvileg a szakmai háttérre kívánnak hatni, vagy abból egy részt nekünk megmutatni - a valóságban hogyan állják meg a helyüket. Vannak felméréseink a megvalósult projektekről, mennyiért, mekkora, hány gyermeket ellátó intézmények létesültek, javult az állapotuk, stb. Arról azonban (fogalmunk) fogalmam sincs, hogy például amikor integrációs nevelést kötünk ki feltételként, az meg tud-e valósulni, van-e adott helyen relevanciája? Esetleg ez az integráció "erőszakolt", mert a pályázati kiírás így követelte meg?
Látom a szép épületeket, néha talán még átadásra is eljutok, ahol látom, hogy mindenki örül a szép, új iskolának... Én pedig azt szeretném tudni, vagy hinni, hogy nem csak a kövek újjultak meg, hogy nem csak "ennyi" a hozadéka annak a támogatásnak, hanem picit változhat a hangulat, az oktatás hangulata, hogy a segítő szakértők, akik kellene, hogy legyenek, ott vannak és segítik az ott dolgozó pedagógusokat.
Csirmaz | 2011. május 29.

Színdarabot rendeznek az iskolában. A darabban szereplő összes gyerekkel így beszélgetnek a szülők:

- Kislányom, azért vagyunk a szüleid, hogy segítsünk, hiszen mindnyájunknak az érdeke, hogy egy jól működő család legyünk.
- Igen Apa. Megígérted, hogy délután 4 órakor beviszel próbára, de állandóan késel, s mindig lemaradok a próba első feléről, már azt sem értem, hogy miről szól az egész. S így megy, mióta színjátszóra járok.
- Nem lehet későbbre tenni a színjátszót?
- Félévvel ezelőtt különben 6- kor kezdődött, akkor is ugyanúgy késve vittél be, s lemaradtam a nagy részéről. Két héttel ezelőtt már éjfélre tettük, hogy biztosan hazaérj értem. Akkor hajnal 3-ra vittél be.
- Bocsáss meg kislányom, de a munkahelyi elfoglaltságok, kötelezettségek, s előírások. Mikorra lesz kész a darab?
- Holnap be kell mutatni, de hogy mikor lesz készen, azt nem tudom.
- Megnézhetem?
- Azt aztán meg! Anya, Te pedig megígérted fél évvel ezelőttre az osztályfőnöknek, hogy elkészíted a darabhoz a díszletet.
- Elkészítettem, nem?
- Igen, tegnap estére. Az előadás meg holnap lesz. Az osztályfőnök azt mondja, hogy nem illik a darabhoz, át kellene alakítani.
- Ne haragudj kislányom, de nem érek rá a héten. A jelmezekkel mi van?
- Mivel arra ma adtad oda a pénzt, holnap az előadás előtt két órával kell elkezdeni rohangálni jelmez után, mert csak akkor van nyitva a jelmezbolt. Amit előre kinéztünk, azt nem tudjuk megvenni, mert két hete felemelték az árát. A többi jelmez nem illik a szerepekhez.
OFOE | 2011. május 25.
Kedves Tia! Mindenek előtt köszönjük, hogy véleményt kérsz Tőlünk a témáról. Ha kicsit konkrétabban megfogalmazod, pontosan mire lennél kíváncsi, esetleg be lehetne indítani a témáról egy beszélgetést honlapon. Mit gondolsz erről? A szerk.
Tia | 2011. május 24. | t_tia[kukac]citromail[pont]hu
A pályázatokkal kapcsolatban szeretnék Önöktől/Tőletek információt kérni. Én pályázat megjelentetői oldalon ülök és szeretném hinni, hogy jót is sikerül (néha) "alkotni", és a pénz - amely nem mindenható, de lehet segítség - jó helyre, jó célból oda kerül, ahol jól hasznosul, valóban segíthet egy-egy oktatási intézménynek. (idealizmus tudom) Figyelemmel kísérem egy ideje a honlapot és sokszor úgy érzem, hogy innen az íróasztal mellől "könnyű" nekünk megírni egy pályázati felhívást - persze egyeztetünk minden szinten (minisztérium, társadalmi egyeztetés, regionális tanács) és próbálnánk reagálni a valóságra, de mi is jogszabályokkal dolgozunk, azok adják az alapot. A ROP-os kiírások kizárólag infrát tartalmaznak, szeretnénk szakmai fejlesztést is, de ... Elvileg a TÁMOP lenne hivatott kiegészíteni az infrás beruházásokat... Lesz újabb kiírás infrafejlesztésre és szeretném, ha egy picit közelíteni tudnánk a valósághoz. Ha van javaslatotok, kérem szépen, írjátok meg (itt a honlapon biztosan olvasni tudom, vagy a t_tia@citromail.hu e-mail címen), hátha sikerül beépíteni. Előre is köszönöm.
hanger | 2011. május 17. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
hát igen, ahogy távolodok el a pedagógiától, egyre kevésbé tudom, hogy mik történnek. talán három éve is van már, hogy nem tanítok iskolában. ilyenkor kéne csöndbemaradnom. mint ahogy én is folyton ezt javasoltam azoknak az egyetemi tanároknak, akik a tanárképzésben tanítottak, de több mint három éve nem láttak gyereket.
Terepmunkás | 2011. május 16.
Ez most túl sokféle lett Gergő - és késő is van - eleddig például azzal küzdöttem hogyan költsem el IPR támogatást, mit januártól helyett májusban utaltak, de számold el júniusig,és legyen minden számlád jún 15 előtt - tudod Kétbodony és társai. Szóval csak annyit, igen vizsgálták, vannak elemzések, de nem linkelem ide, mert Radóék az OKt-polon profi mód összegereblyézték.
hanger | 2011. május 16. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
most hogy ezt olvastam lett sokminden világos. tetszik ez a nagyon nyilvánvaló levezetése az alapesetkenek. eszembejut róla, hogy lehetne egy teljes logikai táblát csinálni, amint különféle esetek vannak felsorolva az integrációval kapcsolatban: bevonva a tanárokat, az igazgatót, a fenntartót, külön változóként a tanári kar közvélekedését, egy-egy véleményvezér diákot, az iskolapszichológust, a diákok közösségének közvélekedését, és persze az adott esetben érintett diákokat egyenként. volna kettő a sokadikon változata az integrációnak. meg is lehetne őket nézni, tuti találunk rá példákat szép számmal. node hol vannak az oktatáspolitikai döntéseket megalapozó kutatások, vizsgálatok? hol lehet ezeket olvasni? írtak róla integrációpártiak, meg nem integrációpártiak, de kutatók, elemzők írásaival nem találkoztam. én vagyok a hibás? ha van ilyen tanulmány miért nem folyton arra hivatkozunk? ha nincs ilyen tanulmány, akkor meg miért beszélgetünk? akkor mi is csak véleményeket mondunk. vagy nem is kell ilyen tanulmány, hisz a terepen dolgozók úgyis látják, hogy mi fog történni? ha ezt tényleg így gondolnák a tanárok, akkor tennének érte, hogy véleményük hallható legyen. de a tanárok nem tesznek érte. legfeljebb az a pár ember, aki olvassa amit írok. de rajtatok kívül mások nem igazán tesznek semmit. a legfontosabb nekik, hogy mielőbb hazaérjenek az iskolából. legfeljebb akkor hörögnek egy picit, amikor ezen változtat a törvény. de akkor sem sokáig, és akkor is csak szépen halkan.

de egy másik dolog is átfutott a fejemen. biztos dilettáns amit mondok, mert a pedagógiának ezzel a részével sosem foglalkoztam: az iskola működésének része, vagy nem része, hogy van-e valaki, akit utálni kell, van-e valaki akit ki kell közösíteni. nem akarok túl legyekurás lenni, de lehet, hogy ilyen ember az osztályokban vagy van, vagy nincs. persze jó céltábla egy hhh gyerek, de ha nem lenne, akkor is lenne valaki, akit kinyírna az adott gyerekközösség. vagy amúgysem nyírna ki senkit, mert nem olyan. mintha valahol olvastam volna, hogy autoriter neveléssel függ össze, hogy a közösség választ-e magának ellenséget saját magán belül, vagy sem. node ha választ, akkor nem integrációs kérdés, hogy egymást elfogadják-e, és ha nem válszt, akkor sem integrációs kérdés. fogalmam sincs, hogy ebben igazam van-e. de egészen máshová teszi az integrációs kutatások esetleges fókuszát, ha így nézzük.

az integrációval a legnagyobb kérdés, hogy a tanárok tudnak-e valamit kezdeni vele. szerintem nem tudnak, és nem is fognak tudni, amíg olyanokat öklend fel a tanárképzés, akiket volt szerencsém végzős korukban látni tanárképzésben dolgozva tíz éven át. ha még a természetes kontraszelekciót is hozzávesszük, a helyzet valószeg rosszabb. de még mindig őbennük lehet a leginkább reménykedni. fenntartók, oktatáspolitikusok, akadémiai ped kutatók nem fogják kitalálni azt, hogy mitől lesz jó egy iskola.

hogy mit lehet itt tenni? hogy merre van előre? szerintem a legjobb ami történhetne, ha békénhagynák a tanárokat, rájuk bíznánk, hogy mit tesznek. mert még mindig ők látják a legjobban, hogy mire van szüksége a gyereknek és az iskolának. és hát elvégre miattuk van oktatás.

szerintem ki kéne venni az önkormányzatok kezéből az iskolákat, megszüntetni a teljesen tisztázatlan érdekeket okozó bértáblát, kirúgási tilalmat, és azt az ostoba szabályt, hogy egy pedagógus legyen az igazgató, miközben a hatvanas évek óta nem kell vájár legyen a bányakapitány sehol, menedzsmenthez nem értő pedagógusokkal irányíttatjuk az egyre rafináltabban szabályozott iskolákat. magánkézbe kellene adni az iskolákat. és inkább azon meditálni, hogy milyen anyagi és egyéb támogatás kell a családoknak, gyerekeknek adni, hogy a megfelelő iskolát tudja a mostaninál több ember kapni.

mikor veszi már észre a társadalom, hogy egy állam által fenntartott máv, vagy bkv, állam által megszabott díjakon, állam által megszabott hhh-s kedvezményekkel mennyire szarul és ostobán működik? és mennyire sosem azt támogatja, akit kéne. ha ezt észrevennénk, lehet, hogy a közoktatást is végre ki lehetne szabadítani az állam segglukszaga alól. esetleg idővel a közegészségügyet is. észre kéne venni, hogy mindenütt, ahol megszűnt az állam ostoba beleszólása, mint például az éttermeknél, ott megoldódott az "ügy".
Csirmaz Mátyás | 2011. május 13.

Egy kis történeti visszatekintés:

A hátrányos helyzetű tanulók költségvetési támogatása pl. 11 évvel ezelőtt:
- nem pályázni kellett, hanem be volt építve a Költségvetési törvény 3. sz. mellékletébe, vagyis az alaptámogatások rendszerébe (nem volt szükség „hókuszpókuszokra”, hanem az októberi statisztikai létszám alapján lehetett megigényelni, mint a többi alapnormatívát:

1. Pl.: A 2001-2002. évről szóló költségvetési törvény 3. sz. melléklete:

„24. Kiegészítő hozzájárulás egyéb közoktatási feladatokhoz

b) Általános iskolai napközis foglalkozás, a hátrányos helyzetű tanulók felkészülését segítő foglalkozások

bb) Ugyanezt a kiegészítő hozzájárulást igényelheti a helyi önkormányzat az általa fenntartott általános iskola első-nyolcadik évfolyamára, 2000/2001. tanév végéig az általános iskola kifutó tizedik évfolyamára, nyolc évfolyamos gimnázium ötödik-nyolcadik évfolyamára, hat évfolyamos gimnázium hetedik-nyolcadik évfolyamára járó, tanköteles, nappali rendszerű oktatásban résztvevő, a család gondozásában lévő, hátrányos helyzetű tanulók után. A hátrányos helyzetet az iskolaigazgató javaslata alapján a tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyző állapítja meg a Gyvt. 19. §-a alapján rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, 2001-től kiegészítő családi pótlékban részesülő, illetve ugyanezen törvény 138. § (2) bekezdése alapján védelembe vett gyermekekről - a 2000. augusztus 31-i állapot, valamint a 2001. augusztus 31-re és a 2002. augusztus 31-re becsült létszám figyelembevételével - készített nyilvántartás alapján. Az iskolaigazgató javaslata alapján kivételesen indokolt esetben az a tanuló is figyelembe vehető, aki nem szerepel az említett nyilvántartásban. Ezeknek a tanulóknak a száma nem lehet több az iskola tanulólétszámának 5%-ánál.
A kiegészítő hozzájárulást a tanulást közvetlenül segítő tantárgyi foglalkozások, tantárgyi korrepetáló, személyiségfejlesztő és tehetséggondozó programok megvalósítása esetén lehet igényelni, ha a programokat külön terv alapján, tanulónként legalább heti öt órában, maximum tizenöt fős csoportokban szervezik meg. A hozzájárulás az e programokban részt vevő gyermekek után igényelhető az egyes intézményekben nappali rendszerű oktatásban részt vevő tanulók létszámának legfeljebb 30%-áig.”
(Megjegyzem: az akkori Gyermekvédelmi tv által biztosított támogatások jóval megengedőbb feltételeket tartalmazott: vagyis ezeket a támogatásokat jóval szélesebb körben lehetett igénybe venni. Ezt néhány év után "beszigorították", s így alakult ki az a helyzet, ami jelenleg van)



2. Pl.: A 2003. évről szóló költségvetési törvény 3 sz. melléklete még mindig tartalmazta ezt a támogatási rendszert, s ide került be a 2003. év utolsó négy hónapjára igénybevehető IPR-es támogatás is:

„bd) A 2003/2004. tanévtől (először a 2003. költségvetési év utolsó négy hónapjára) e kiegészítő hozzájárulás háromszorosa igényelhető a nappali rendszerű oktatásban részt vevő tanuló után, ha a tanuló a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/E. §-ában meghatározott követelmények és az oktatási miniszter által kiadott program szerint vesz részt integrációs nevelésben, oktatásban.”


3. Ezt követően fokozatosan kiszorult az alaptámogatás (3. sz. melléklet) rendszeréből, átkerült az 5. sz. mellékletbe, ami nem alaptámogatás, s a megigénylésre pályázni kell. Először éves rendeletet adtak ki az igénylés feltételeiről, jelenleg félévente van rendelet.
A hátrányos helyzetűek köréből „beszűkítették” a halmozottan hátrányos helyzetűek körére a támogatást, amely definíciót a két szülő iskolai végzettsége jelentette.


csilla | 2011. május 12.
Tudjuk, hogy kit határozott meg a törvény paragrafusa eddig HHH-snak. Vajon az a gyermek, aki tartós munkanélküli szülők gyermeke és a szülők számára már a harminc napos közmunka , négy órában fizetve letelt, otthon még csak azért nem kapcsolták ki a gázt, mert védendő fogyasztói státusza meg lett hosszabbítva három hónappal, akinek a szülei otthon ülnek egész nap, tv-t, rádiót nem kapcsolnak, mert fogy a kártyás villanyóráról az egység, nézik egymást és tanácstalanok. A gyermek délben, ebéd után hazaérkezik, látja a szüleit: ma sem jut több, mint tegnap: "én nem vagyok roma, de a tapéta a falról folyamatosan lekéredzkedik a falról, a maradék technokolommal felragasztom, de préselt bútorlap szekrényem elkezdett foszlani, a linóleum szakadozik a padlón, a mennyezetet festeni kellene, a tanulópáromat ide fogadjam, hogy lássa, hol élek, na én nem...., olyan lehangoló még napsütésben is: nincs miből: ballagási cipőt venni, ballagási fényképet készíttetni, diákigazolvány képet készíttetni, minek tanuljak?, anyám nem tud a háziban segíteni, apámat már régebben sem érdekelte, napközi nincs, tanulószobában annyi a rossz gyerek,hogy csak kiabálással telik el az idő, "
Ki ma, most a halmozottan hátrányos helyzetű? Milyen kategóriákat kell még képezni ahhoz, hogy lássuk a gyereken segíteni kell. finanszírozás vagy helyi, térségi, regionális problémákat is meg kellene oldani?
Láttam sőt olvastam is már a Kéri Szabolcs féle előadást a Minden tudás egyetemén: mentális, szociális, biológiai meghatározottságok tünetelnek eddig csak genetikailag örökölhető betegségeket, problémák halmazát a gyermekek, felnőtt társadalom mélyszegény és nem roma tagjai: éhezés, motiválatlanság, depresszió, skizofrénia, hiperaktivitás, disz.... nem kellene végre más aspektusból látni a hátrányos helyzetű gyermek problémáját, mint 3h-s, majd lesz 4,5,6H-s kategória is?
Csirmaz | 2011. május 11.

"Folytassam?"- Igen! (Mégha sokan süketnek és vaknak tettetik is magukat, s jól felfogott érdekeik védelmében némasági fogadalmat tettek)
Terepmunkás | 2011. május 10.
Gyakorlat közeli példák - az agyrém kategóriából. A hivatal minden évben újra felméri a HHH tanulókat. Törvényi kötelezettség!
A családban mindkét szülő börtönbe kerül, s a nagymama ki neveli a gyerekeket nem jogosult nyilatkozni a szülők iskolai végzettségéről - s ennek hiányában nincs HHH státusz. Az RGYK határozat változó időre szól. Akik épp nem jogosultak a hivatali adatszolgáltatás idején (mert nem adták be időben a papírokat, vagy épp elbírálás alatt van a kérelmük) nem kapnak értesítést, hogy fáradjanak be a hivatalba nyilatkozni. Általában ők a legszegényebbek. Kiesnek. Előző évben valamely középiskolai végzettségről nyilatkozó szülők, következő évre elbutulnak, s már csak 8 osztályuk marad. Ez gyakran csoportban jellemző, s a gondosan kialakított, megfelelő HHH arányokat produkáló elsős évfolyam, mire másodikba lép, szegregálóvá lesz, mert az egyik osztályban hirtelen megháromszorozódik a HHH státusszal bírók száma. A hivatali ügyintéző hiányos-hibás-olvashatatlan kitöltésre hivatkozva nem veszi fel a listára a családban élő gyerekeket. Folytassam?
csilla | 2011. május 8.
Teljesen egyetértek, össze kell újra rakni! sőt nagyon kellene rá utána vigyázni, hogy 1. ne túl gyakran kelljen összerakni, 2. csak javítás, korrekció miatt, fejlődés miatt kelljen benne cserélgetni az arra rászoruló elemeket, 3. az összerakók érezzék ennek szükségét, de ne érezzék magukat tőle károsodtaknak, 4. utána érezzük azt: jó!
Csirmaz Mátyás | 2011. május 8.

S hozzáteszem:a jól működő elemeket- mert azért olyanok is vannak- nem kell kidobni, hanem karban kell tartani, s összhangba hozni a kicserélt elemekkel.
Csirmaz Mátyás | 2011. május 8.

Igen: nagyon sok minden elcsúszott, elveszett. S elveszett a bizalom is az emberek között. Attól, hogy érvényes és világos szabályokat alkotunk, nem oldódik meg a probléma, csak megjavulhat egy „elem”. Egy elem viszont kevés az egész normális működéséhez.
Egy kissé durva hasonlattal élve,olyan ez, mint egy roncsautó: nem hozható egyszerre működésbe, darabonként kell megjavítani, pótolni, s egyszer talán el is indul (s bizony ez nem 1-2 év, s nem is választási ciklusokhoz kötődő időtartam.)
csilla | 2011. május 8.
A közoktatás rendszerét pedig beleillesztem a nagyobb közösség rendszerébe: társadalom; lokális társadalom. A társadalom, mint rendszer engem szolgálna én meg őt a szabályzókon, törvényeken keresztül. Szolgáljuk a közösséget, aki minket véd, védjük a közösséget és benne az embert. Tereljük a közösségbe és tartsuk ott: integráljuk, szabályzók mentén, a közösség szabályai mentén: na ez egyik sincs. Integráltunk, pályáztunk a közösségért. A miénkért? Azért,hogy anyagilag fenntartsuk? Találtunk egy célt is, mi mellett szereztünk forrást. Mik vesztek el? Az értékeink, a mieink. Nem találjuk őket, csak papíron.
Nincs meg a koherencia: igaz. De már a mi pedagógus lelkünk sem koherens a másikéval.
Alakítsuk át a törvényeket, hogy végre érvényesek és világosak legyenek. Milyen egyszerű ezt így leírni!
Valami nagyon elcsúszott és nagyon sok minden elveszett. Az a baj, hogy nem csak a számunkra, mert eddig benne volt nagyon sok kölyök, aki már lehet, hogy felnőtt. Mit mondjak neki? Nincs koherencia?
Csirmaz Mátyás | 2011. május 8.

Csilla írja:„Lehet törvény, rendelet, bármi, de ehhez kell a társadalmi összefogás a segítő szakemberek segítségével.”
Igen, ez így van. S ha nem lenne törvény, rendelet, vagy vannak, de rosszak ezek a szabályozók, akkor a társadalmi összefogás, a segítés sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem működik, illetve a sikeresen működő összefogások, együttműködések elhalnak. Meggyőződésem: a közoktatás egy olyan rendszer, mely akkor tud sikeresen működni, ha egyes elemei egymást szolgálják (a jogszabályok is ilyen elemek). Ha az ezt alkotó elemek valamelyikével gond van, az kihat az egész rendszer működésére, s azon belül az egyes intézmények, vagy azon belül az egyes pedagógus munkájára. (én az utóbbi 5 évben ennek a rendszernek a „jogszabály-elemét” vettem górcső alá, mert nagyon sok probléma egyik kiinduló oka).

A 6-7 évvel ezelőtt induló, s az óta is tartó, közoktatás intézményrendszere számára szóló uniós pályázatok alapvető problémája: a pénzügyi, könyvelési, adminisztrációs, „projektmenedzseri” szemlélet egyeduralmi felülkerekedése a pályázatok megvalósításában, lebonyolításában. Ez folyamatosan felülírta a közoktatási szakmai elképzelést, ami egy adott pályázat lényegi magja. Így fordulhattak, fordulhatnak elő tömegesen olyan esetek, amely valóságos történeteket az abszurd drámaírás jeles képviselői megirigyelhetnek. Szoktam is mondani: nehogy már a csík húzza a repülőt.
csilla | 2011. május 6.
Közösség: az iskolám, a városom, a falum, a kerületem? Hány közösség? végül is mindegy, valahová egy értékek mentén való odatartozás: a közösségfejlesztés ma már nem csupán pedagógia, főleg nem a HHH-s gyerekeknél és családjaiknál, hanem szociológiai fogalom is. Nem kompetens és nem releváns a pedagógus. Önmagában az oktatás ezt nem tudja, nem képes megoldani. Lehet törvény, rendelet, bármi,de ehhez kell a társadalmi összefogás a segítő szakemberek segítségével. A jelet a közösség számára a felismerés adná: integráció. A közösségnek kell, hogy legyen csápja: ne maradjon ki senki,csak szabad elhatározásából a közösségből. De ne azért, mert hátrányai képzi a
határt: szegregáció!
Csináltunk esélyegyenlőségi tervet, hátránykompenzációt: Rop-os pályázatokhoz. Mi volt a motiváció? Pénz!!! A különböző szabályozók törvények, rendeletek mentén hozzáférhető normatíva szintén ezt a célt szolgálta és nem azt, hogy emberként, pedagógusként innovatív legyek: meg kellett élni az iskolának: pénzt kell szerezni, finanszírozást a státuszra,technikára, dologira,fejlesztésre, sportcsarnokra....stb.
De nem a közösségre, nem a humán-szakmai célra.Pályázz és egy kicsit tovább élhetsz, a pályázathoz meg majd összefoglaljuk x karakterben az eszának a pénz eléréséért megfogalmazott célt.
alku, túlélési politika: az iskola azt csinálja, mint a mélyszegény: túlélési stratégiát alkot magának: és közben elveszíti a nagyközösséghez, mint társadalmi értékhez való normatív tartozás feltételeit: alázat, elfogadás, befogadás, empátia: az emberi oldalt. Közösség, egyén!

Terepmunkás | 2011. május 6.
Nagyon nem mindegy Csilla. Rossz törvények, betarthatatlan szabályzók fogságában több a tévút. Erre a hegyre egyébként is piszok meredek az út. Ha még rossz irányba fordítják a táblát - nem lesznek, kik felérnek. S aki, mint a szerző több település, több jó és rossz gyakorlatával szembesült, adhat és adjon jobb javaslatokat a mostaninál. Éppen ez lenne a cél, hogy a törvény előkészítésbe végre bevonódjanak a terepet ismerők is. A jó oktatáspolitika persze önmagában nem garantál jó pedagógusokat. De olyan komfortot igen, ahol lehet dolgozni. Száraz, hát persze. De a gyakorlat írta.
csilla | 2011. május 5.
Elméleti pedagógia, gyakorlat, lokális helyzetek és törvényi rendelkezések, végrehajtási rendeletek és kormányrendeletek, létszám és százalékok. Valóban ezen múlik vagy azon, hogy akarjuk? Más egy peremkerületben, más egy kistelepülésen, más és más mindenhol, azonosság a nevelhetőség és nevelni akarás, motiváltság és nem akaromság, más a fenntartói elhatározottság, más a törvényi szemlélet...minden más, mindenhol, mindent meg lehet magyarázni. És minden oldal meg is magyarázza a sikertelenséget. Rengeteg anomália, valóban: de hol marad a gyerek és a pedagógus viszonya? A család és pedagógus viszonya? A mosoly, egy mosoly, és az
odafigyelés, az odafigyelés, vagy az odafordulás a problémához, közösségi szinten, az egyén szintjén vagy rávarrjuk az iskola dolgának ezt is. És ezt is jogszabályban kell rendezni?
Elvárunk és elvárnak tőlünk, elvárásaink be nem teljesülését mások hibájának tudjuk be. Mikor gyakorlunk egyes pedagógusként alázatot: mit is tettem én? milyen volt az én magatartásom? követhető-e a fiatal pedagógus társadalom felé az én általam képviselt értékrend? Alkalmazkodom vagy megpróbálok innovatív lenni, saját lokációmban? Tegyük fel a kérdéseket és gyakoroljunk önvizsgálatot! És alázatot! Nálunk nélkül ez a hely, az integráció helye nem lesz meg. Mindegy milyen szintű jogszabály rendezi!
A közösség egyénekből épül fel és a mi példánk egy nagyon meghatározó példa a felnövekvő generációnak. A szembe jövő felnőtt embernek, aki nem néz rám, nem akarom gondolatban megmagyarázni a munkásságomat és magamnak azt mondani, hogy akartalak fejleszteni csak..... A tükörnek is tartozunk egy szembenézéssel.
100 évesen azt szeretném, ha a 80 éves óvodásaim köszöntenének, és nem a korom miatt, hanem hogy hagytam Embereket magam után. (Emberek embere? valaki már írta ezt: ennyi a pedagógus, szerintem) Ember akarok lenni pedagógusként egy romhalmazon, mindegy milyen jogszabályban rögzítik.
Egyetértek az írással: mert nagyon nehéz a törvényeknek megfelelni, de kell? igen, mert máshogy nincs finanszírozás, nincs státus, nincs és nem vagyok én sem: a gyerek meg egyedül marad, mert konkrétan engem finanszíroznak ki mellőle.És a probléma állandósulni látszik!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.17.
Megszólalt a genderszak-ügyben az ELTE: a döntés megkérdőjelezi a tanszabadságot
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kara sajnálattal értesült arról, hogy a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakot törölték a felsőoktatásban szerezhető képesíté...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.17.
Állami tankönyvek: fellebbezéssel reagál a kormány strasbourgi bíróság elmarasztalására
A kormány fellebbezni fog a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) keddi elsőfokú, nem jogerős ítélete ellen, amely "nem a tankönyvpiaci kiadványok fejlesztésének állami monopoliz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.17.
L. Ritók Nóra: Egy ország, két világ
Akinek az élete felfele ível, az a kedvezmények lehetőségeivel megtámogatva egyre jobban él. Akinek meg lefele megy a szekér, az egyre nagyobb tempóban rohan a teljes elszegényedés felé. Egy...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.17.
A magyar társadalom húsba vágó problémáival foglalkozott a szak, amit a kormány most egy tollvonással felszámolt
Hétfőn, a lakástakarékok váratlan felszámolásával és a hajléktalan emberek elleni fellépés megindításával egy napon derült ki Magyar Közlönyből az is, hogy a kormány tényleg megsz...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.10.16.
A 15-24 éves diákok fele dolgozik tanulás mellett
Minden második 15-24 éves diák dolgozik a tanulás mellett a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) adatai szerint – közölte a szervezet eln...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.16.
Harc felsőoktatás ellen
Az uralkodó osztály nem csak elképzelhetetlen mértékű materiális javakat halmoz fel, hanem az oktatási és egyéb kulturális berendezkedések eszközeit is irányítja. Az oktatási rendszerekben...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.16.
Azt ígérik, marad az ingyenes oktatás a Corvinuson
A jelenlegihez hasonló mértékben, évfolyamonként ezres nagyságrendben megmarad az ingyenes tanulás lehetősége a Budapesti Corvinus Egyetemen azt követően is, hogy alapítványi fenntartású...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.16.
Pert nyertek a Gyöngyöspatán szegregáltan oktatott romák
Az állam köteles kártérítést fizetni azoknak a roma gyerekeknek, akiket éveken keresztül szegregáltan oktatott a gyögyöspatai Nekcsei Demeter Általános iskola – mondta ki hosszú évek ó...
(Forrás: abcug)
--
2018.10.16.
Az államtitkár szerint nem használhatatlan a KRÉTA, nem telik percekbe egyetlen jegy beírása
Védelmébe vette a KRÉTA-rendszert Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, szerinte a KRÉTA az állami, egyházi és magániskolák elvárásainak is képes megfelelni...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek