OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 26.
» Hozzászólások (0)

Felejthetetlen élményeim

Sok-sok tapasztalattal gazdagított ez a speciális iskola, amit kizárólag anyagi megfontolások miatt kellett elhagynom. 2010. szeptembere óta rendszergazdaként dolgozom Budapesten a Zsigmond Király Főiskolán, de nagyon remélem, hogy lesz még arra lehetőségem az életben, hogy meg tudjak élni a pedagógusi fizetésből, visszakerüljek a tanári pályára, és hasonló élményeket szerezhessek.

Bemutatkozás

„Hivatalosan” 2001-ben kezdtem dolgozni a Nógrád megyében lévő – azóta már megszüntetett – Megyei Tüdőgyógyintézetben mint rendszergazda, és egyidejűleg megkezdtem tanulmányaimat a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. 2004 őszén már szívesen láttak a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Speciális Iskolája, Szakiskolája és Kollégiuma nevezetű, leginkább SNI-s gyerekekkel foglalkozó intézményben. Ekkor csöppentem bele a tanári munkába, ráadásul egészen a mélyébe, és azóta is hálás vagyok azért, hogy oda kerültem. Rengeteg szép élménnyel lettem gazdagabb, sokban változott a szemléletem is. Egy olyan rendkívül értékes és csodálatos világot ismerhettem meg, ahol hemzsegnek a csiszolatlan gyémántok, melyeket a mindennapokban észre sem veszünk. Ezeket csak azok látják igazán, akik közvetlenül érintve vannak. (Azóta egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne szóljak oda azoknak, akik például a mozgássérültek helyére parkolnak, csak azért, hogy ne kelljen 10 méterrel tovább sétálniuk. Eszükbe sem jutnak azok, akik annak örülnének, ha egyáltalán gyalogolni tudnának.)

Történetek

Pistike

Az első élmény rögtön az első napok egyikén ért. Éppen a „tereppel” ismerkedtem, még zajlott a nyári karbantartás. A 150 diákból körülbelül 120-130 kollégista volt, s közülük többen már egy-két nappal a tanítás előtt „harcra készen” várták a tanévkezdést jelző startpisztoly eldördülését.

A folyosón sétálva, megláttam az egyik karbantartónkat (Józsi bácsit), aki éppen a számítógép-teremben ügyködött. Gondoltam: bemegyek hozzá, és egy kicsit eldiskurálok vele.

Közben érkezik Pistike, az autista diák, akiről akkor még nem tudtam semmit. Szétnézett a teremben, üdvözölte Józsi bácsit mint régi ismerőst, én mintha ott se lennék. Józsi bácsi megbök (nem a facebookon, hanem valóságosan), és odasúgja: „Na most figyelj!”

- Te Pistike! Milyen hőfokon olvad az acél?- kérdezte miközben tovább tette a dolgát.

1130 – vágta rá gondolkodás nélkül.

Na és a vas?

Az magasabb...1535.

Csak a számat tátottam, és azt gondoltam: hülyeségeket bárki tud mondani. Gyorsan utána is néztem a számoknak, a gyereknek igaza volt! (Én meg most is csak internetről néztem le az adatokat, mert megjegyeznem azóta sem sikerült.)

Na ekkor kezdtem kapisgálni, hogy hova is csöppentem. Zajlottak az események, szépen csurgott a tanév, Pistikével kezdetben nem volt személyes kapcsolatunk. És akkor következett egy fordulópont. Más nem ért rá, így engem kért meg, hogy mutassak neki képeket vonatokról, mert ezeket nagyon szereti. Kaptam az alkalmon, és tanítás utánra behívtam őt az informatika terembe. Másodpercre pontosan jelent meg az ajtóban. Na akkor, nézzük! A MÁV honlapját nyitottam meg először. Volt ott egy archívum, ahol találtunk képeket. Mutatom sorra a mozdonyokat, mert hát ugye az a lényeg egy vonatnál. Ő meg kapásból mondja valamennyinek a típusát. Jó hát a Taurust én is ismertem, mert azzal jártam Szombathelyre, ne de az összeset??? Amikor végig néztük, jelezte, hogy melyek tetszenek neki nagyon. Azt a néhány képet ki is nyomtattam neki.

Ebből azután rendszert csináltunk: jó pár mozdony landolt nála nyomtatott formában. Így indult a négy éven át tartó „kapcsolatunk”. Az én osztályomba akart járni, nem idegenkedett már tőlem, és a tőle elvárható kommunikáció maximumát nyújtotta.

Pistike egyébként az iskola megalakulása óta ebbe az intézménybe járt, a 9-10. osztály után különböző szakképesítéseket szerzett. az én irányításom alatt például a „Számítógép kezelő, használó szakmát”, majd a „Gépíró szövegszerkesztő-t”. (Azon kevesek közé tartozott, ahol a család nem küzdött anyagi gondokkal, ráadásul a szülők foglalkoztak is gyerekükkel.)

Mivel elég gyakran utaztam Budapestre, a szülők, amikor a fiú végleg elkerült az iskolából, megkértek, hogy vigyem el őt a Keleti-pályaudvarra. Felkísértem őt a peronra, és elköszöntem tőle: „Szia Pistike! Vigyázz magadra!” Erre ő nyújtotta a kezét kézfogásra!(természetesen fogadtam). „Szervusz!”mondta és őszintén meglepett amolyan férfias két puszival, majd sarkon fordult, és elindult. Olyan váratlan volt tőle ez a gesztus, hogy kb. 10 másodpercre „lefagyott a rendszer”. Végiggondoltam, hogy hova jutott a kapcsolatunk a kezdetektől az elmúlt évek alatt. Bevallom férfi létemre még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam. Úgy éreztem, hogy ezekért a pillanatokért éri meg tanárnak lenni.

Karcsi

Van egy másik a szívemnek különösen kedves szakmai sztorim. Táblázatkezelés óra volt a számítógép kezelő osztályban. Éppen a képleteket tanítottam, amikor az egyik diákom – akivel azóta is tartom a kapcsolatot – a következőt „művelte”: A képletek lényege, hogy beírva a számítógép kiszámolja azt amit megadunk neki. Pl.: =5+7 akkor kiírja, hogy 12. Jó ez nem teljesen szabályos, mert úgynevezett cellahivatkozásokat kell használni stb, Arra azonban alkalmas, hogy a tanulók egyáltalán megértsék: mire jó ez a program, és mivel ezt fejben is ki tudják számolni, az eredmény közvetlenül képesek ellenőrizni.

Karcsiról annyit kell tudni, hogy diszkalkuliás, és még azt az egyszerű feladatot sem érti meg, hogy léteznek ezresek, százasok, tízesek. Meg ezt sem: „Kerestél 3.450,- Ft-ot! Rakd össze a bankjegyekből!” Valóban problémás a dolog, mivel ez a program némi matematikai logikát is igényel. Félve kezdtem neki az órának, nem voltam biztos abban, hogy vajon Karcsi boldogul-e majd vele. Bevezetés után rátérünk a gyakorlatra, és eljön az ominózus pillanat.

- Írjuk be: =7+5 és üssünk entert! Látni fogjuk, hogy a számítógép kiszámolta az összeget.– Ezek után néhány leütés, és Karcsi máris jelentkezett

Főnök, főnök!

Mi van Karcsi? –közben nagyon integetett, hogy menjek oda.

Ehe, ezt nézd! – néha tegezett ha megfeledkezett magáról.

Látom Karcsi. Mi van?

Hát na! Nézd! Beütöttem, amit mondtál, és aha!

Látom Karcsi. Nagyon jó!

Hát, de na! – és mutogat a képernyőre – Ott van hét meg öt és aha!

Látom Karcsi! Hét meg öt az tizenkettő! Nagyon jó! Jól csináltad, ennyi!

Ja... - hatásszünet – akkor én vagyok a hülye!

Na ezen úgy elkezdtünk nevetni, mert azért azzal ő is tisztában volt, hogy nincs teljesen otthon matematikában, és nem fog Bólyai János féle magasságokba emelkedni.

Végül annyira megszerette a táblázatkezelést, hogy az egyik legjobb lett belőle az osztályban. Rájött, hogy ő saját erejéből nem tud ilyeneket megoldani, de ha jól adja meg az adatokat jó helyre kattintgat, akkor az Excel segítségével akár bonyolultabb számításokat is el tud végezni.

Még a szakma elvégzése után is rendszeresen hangoztatta, amikor összefutottunk, hogy: „Jaj Főnök arról fogalmam sincs, hogy most mit tanulok, de azt hogy =SZUM(A2…-t azt a mai napig tudom!”.

Attila

A harmadik történet azt mutatja, hogy milyen is egy olyan élet, amelyik váratlanul kettétörik. Korábban is hallottam arról, hogy sokkal „jobb” azoknak az embereknek, akik a fogyatékkal együtt születnek, és nem valamilyen balszerencse folytán kerülnek olyan helyzetbe, hogy segítségre szoruljanak. Egy diákom autóbaleset következtében – teherautó ütötte el – szenvedett maradandó, súlyos sérüléseket. Komoly műtétek árán sikerült csak életben tartani, és többször is operálni kellett, mire úgy, ahogy helyre rakták. Féloldala megbénult, szerte a testén és az arcán is hegek voltak. Attila egyébként erős fizikumú fiú volt, balesete előtt versenyszerűen sportolt: utánpótlás válogatott labdarúgó, fiatal, életerős, nyakig benne az életben, tele álmokkal. Ezeket egy teherautó porrá zúzta, esélyt sem hagyott a folytatásra. Az elméje ép maradt, de a lelke teljesen összetört. Pontosan tisztában volt ugyanis azzal, hogy ha ez nem történik meg vele, bármi lehetett volna belőle.

A balesete után nem folytatta az iskolát, otthon lábadozott, édesanyja és nővére segítségével. Továbbra is otthon szeretett volna maradni, de édesanyja úgy gondolta, hogy emberek között jobb helye lenne. Attila azt is nehezen fogadta el, hogy speciális iskolába kell járnia, bár tudta ő már nem az, aki volt, és erre van szüksége. Amikor vele beszélgettem mindig az az érzés támadt bennem, mintha egy öregemberrel társalognék: „jaj amikor fociztam, akkor még...” – mondogatta. Mivel én is erősen kötődöm a sporthoz főleg a labdarúgáshoz, át tudtam érezni a helyzetét.

Attilának rengeteg, meglehetősen váratlan dühkitörése volt. Olyankor teljesen elborult az elméje, lefehéredett, üvöltött és senki nem állhatott meg előtte. Éreztette a többiekkel, hogy ő felsőbb rendű, hiszen ő nem ilyennek született. Nem csak a diáktársaival, hanem a tanárokkal is agresszíven viselkedett.

A kollégáim szerintem abban hibáztak, hogy ugyanúgy próbálták kezelni őt, mint azokat, akik születésüktől kezdve fogyatékkal éltek. Nekem talán a sporthoz fűződő hasonló viszonyulásunk miatt sikerült egyedüli pedagógusként elérnem, hogy kiborult állapotában hallgasson rám. Amikor a valós vagy vélt sérelmek miatt ordítani kezdett senki másra nem hallgatott, csak rám. Ilyenkor megkértem, hogy fogja vissza magát, hiszen én sem így viselkedem vele, leültünk beszélgetni, és végül minden esetben sikerült megnyugtatnom.

Volt, hogy teljes erőből verte a fejét a falba, vagy éppen egy monitort akart földhöz vágni stb.. Nagyon becsültem benne azt, hogy a még sérülten is meglévő rendkívül nagy testi erejét soha sem használta mások ellen. Senkivel nem verekedett, nem ment neki se diáknak, se tanárnak. Tudom, egy iskolában minimális elvárás, hogy ne verjék egymást a diákok és a tanárok, de nála ez az önfegyelem nagy szó volt. Lehetett látni a szemén, hogy iszonyatos érzelmek vívják benne ádáz harcukat. Emberfeletti erőt kívánt tőle annak az elfogadása, hogy semmi sem fog már megváltozni, ami történt, az visszafordíthatatlan.

A kollégáimmal rengeteg vitám volt miatta. Próbáltam megértetni velük, hogy Attila előélete más, mint a társaié, ő azelőtt nem ült kerekes székben, nyugodt, rendezett, biztonságos családi környezetben élt, és most segíteni kell neki pszichésen feldolgozni a vele történteket. Nem tud máshol tanulni, csakis speciális iskolában, és amire feltétlenül szüksége lenne: egy pszichológus. Hiába erősködtem, győzködtem a többieket, státuszhiányra hivatkozva nem sikerült szakembert kapnunk. Végül kétéves hadakozás után Attilát eltanácsolta az iskola. A magam részéről nagyon sajnáltam, hiszen nem adtunk neki segítséget ahhoz, hogy visszakapcsolódjon a normális életbe.. Bármilyen szomorú is ez a történet, engem jó érzéssel töltött el, hogy be tudtam bizonyítani: valamilyen módon mindenkivel szót lehet érteni. (Itt jegyzem meg: minden kollégának volt olyan diákja, aki egyedül csak rá hallgatott.)

Rengeteg történetet írhatnék még le például olyan szülőkről, akik szeptember 1-én elhozták gyerekeiket az iskolába, és december 22-ig feléjük se néztek. Vagy arról a diákról, akiről szülei nem közölték, hogy autisztikus, és ezen kívül homoszexuális hajlama van. Ez csak a mi általunk végzett tesztekből derült ki később, s így nem tudtuk megelőzni, hogy társai stigmatizálják. Vagy azokról az osztályfőnökként megélt csodálatos élményekről, amikor el el tudtam vinni a gyerekeket még háromnapos kirándulásra is. Meg amikor együtt a Vidám Parkban voltunk, és láthattam annak a diáknak a csillogó szemét, aki nem hogy a Vidám Parkot de még Budapestet se látta soha életében.

Sok-sok tapasztalattal gazdagított ez a speciális iskola, amit kizárólag anyagi megfontolások miatt kellett elhagynom. 2010. szeptembere óta rendszergazdaként dolgozom Budapesten a Zsigmond Király Főiskolán, de nagyon remélem, hogy lesz még arra lehetőségem az életben, hogy meg tudjak élni a pedagógusi fizetésből, visszakerüljek a tanári pályára, és hasonló élményeket szerezhessek.

Babcsán Ákos

A képek illusztrációk. A fotókat Leiner Károly készítette

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.05.23.
Mentortársas és Rendszerhiba
A Mentortársas 2.0 képet ad az iskolarendszer diszfunkcióiról, ugyanakkor kevésbé villantja fel a lehetséges megoldásokat. Ez nem is lehet a célja, hiszen a játék kifejezetten személyes, megmutatja...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.05.23.
A jó pedagógia nem kirekesztő, hanem gyermekcentrikus
Miért és hogyan hoznak létre mesterségesen homogén közösségeket az oktatásban, és milyen előnyei származnának az egyénnek és a közösségnek abból, ha a kisebbségi vagy sajátos nevel...
(Forrás: A TASZ jelenti)
--
2018.05.23.
Országos kompetenciamérést tartanak az iskolákban
Annak érdekében, hogy összehasonlíthatóvá váljon az azonos vagy hasonló körülmények között élő diákokat oktató iskolák pedagógiai teljesítménye, az országos kompetenciamérést a...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.05.23.
Meglepően bírálta a kormányt és saját munkáját Pölöskeiné
A képzés nem magában létezik. Gazdaságunk fejlődik, ez a növekedés képzett munkaerőért kiált, az álláskeresők száma csökkent – jelentette ki a konferencián Pölöskei Gáborné, hozz...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.05.22.
Teszteltük két gyerekkel a Holnemvolt Várat, fájdalmas élmény volt
Egy 3 és egy 6 éves gyerekkel néztük meg az Állatkert mellett most megnyílt Holnemvolt Várat, és nem esett jól. A nagyobb imádta, a kisebb csak azt hallgatta, mit miért nem tud használni....
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.05.22.
Visszafordíthatatlan az állapota, mégis évente vizsgálni kell
A súlyosan, halmozottan sérült gyerekek többsége születése óta él betegségével, gyógyulásukra legtöbbször kevés az esély. Szüleiknek ennek ellenére évről-évre bizonyítaniuk kell...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.05.22.
304 milliót kap a felcsúti általános iskola
A kormány döntött a felcsúti Endresz György Általános Iskola 304 175 000 forintos új épületének megvalósításáról - számol be a Menedzsment Fórum. Ebbe nem tartoznak bele az építkez...
(Forrás: Népszava)
--
2018.05.22.
Gyermekotthonban élő gyerekek mondanak verset a BKK járatain
Újdonsággal készülünk gyermeknapra: 2018. május 22-től 27-ig József Attila Altató, Bartos Erika Villamos, Forgalom és Trolibusz, Erdős Virág Négyeshatos és Varró Dániel Hol alszik a villamos...
(Forrás: Index)
--
2018.05.22.
Mélyen hallgat a magyar delegáció a CEU amerikai kampuszáról
Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a múlt héten számolt be arról, hogy a Bard College falain belül kialakított oktatási helyszínt olyan magas rangú magyar tisztviselők szemrevételezték m...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Beck Tamás! A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. Részletesebb tájékoztatást itt talál.

--
  OFOE

Kedves Viktória! A mi tudomásunk szerint tanítói diplomával csak 6. osztályig bezárólag taníthatná azt a műveltségterületet, amiből diplomát szerzett, addig nyilván osztályfőnök is lehet. Az osztályfőnöki megbízatás csupán pedagógiai végzettséget ír elő. Ha személyi feltételek híján a tanító tovább tanítja a tanulócsoportot, akkor feltételezhetően osztályfőnök is lehet. De ezt nyilván a helyi vezető, illetve fenntartó dönti el.

--
  Viktória

Tisztelt Szerkesztőség!
Érdeklődni szeretnék, hogy tanítói végzettséggel van-e mód arra, hogy valaki felső tagozatban osztályfőnök legyen? Szakos híján valószínűleg tanítom őket 8.-ig. Nem találom az ide vonatkozó előírásokat. Szívesen vinném őket, de nem tudom, meg lehet-e valahogy oldani.
Köszönöm válaszukat!
Üdvözlettel: Viktória

--
  Beck Tamás

Kedves OFEOE Szerkesztőség!
5 gyermekem van. A gyermekek után járó 7 nap pótszabadságot csak 15 nappal előre bejelentve 2 részletben vehetem ki?
Köszönettel: Beck Tamás

--
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--

[Blum Szilárd:] >Tudsz nézőpontot váltani? -Már hogyne tudnék? Rájöttem például, hogy egyetemista koromban én tulajdonképpen egy évig egy muszlim néger migránssal laktam együtt :)
Tudsz nézőpontot váltani? »

--

[Leiner Károly:] Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Anna:] Mindannyiunknak más fáj, ha fáj egyáltalán valami. Angolul 800 szóval egy életet le lehet élni, 3000-rel már király lehetsz, legalábbis a nyelvvizsgán. Nem baj, ha bővül is a szókincsük. Szegény Móra nem tehet róla, hogy saját korának nyelvét használta, ahogy a gyerek se […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Szilvia:] A Kisködmön legfájóbb pontja a nyelvezete! Nem a történetek, nem a halál folyamatos jelenléte, mert a népmesékben is mindig meghal valaki, de azt élvezik a gyerekeim. A régies nyelvezet, melynek lényege, hogy a gyerek minden hétvégét átsírva és ha lehet a legtovább húzva az […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek