OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 3.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
           

Közoktatásban használt fogalmaink: az „integráció”

Még mielőtt valaki az írás elolvasása után megvádolna, leszögezem, hogy „integrációpárti” vagyok. Integrációpárti vagyok úgy, hogy közben azt is kijelentem, hogy az „integráció”- kifejezés használatát az „együttnevelésre, együttoktatásra” vonatkoztatva nem tartom szerencsés választásnak. Miként azt sem, hogy ott is oktatási integrációt erőltetünk, ahol az csak részben, vagy egyáltalán nem lehetséges.

Miért nem tartom szerencsésnek az „integráció”- kifejezést? Érdemes elemezni e fogalom közoktatásban való alkalmazását, használatát.

1. Az „integráció” szó eredeti jelentése: különálló részeknek valamely nagyobb egészbe, egységbe való beillesztése, beolvadása, egyesülése. (Magyar értelmező kéziszótár)

Ha ezt az eredeti jelentést veszem figyelembe, akkor igazat kell adnom azoknak a szakembereknek, akik szerint az „integráció”- fogalom neveléstudomány-, s közoktatás-idegen kifejezés.

Már az is problémás, hogy a közoktatásban kiket nevezhetünk „különálló részeknek”, akiket „valamely nagyobb egészbe kell beilleszteni, vagy beolvasztani”? Vegyük példának az általános iskoláskorú tanulókat. Kik azok e tanulók közül, akiket „integrálni” kell/ene? A 2009/2010 tanévben az összes általános iskolás tanuló létszáma 775 741 fő volt (jelenleg ettől is kevesebb). Ebből:

- 257 741 fő hátrányos helyzetű /HH/ (ezen belül 106 539 fő halmozottan hátrányos helyzetű/HHH)
- 52 710 fő veszélyeztetett
- 46 034 fő tanulási, magatartási, beilleszkedési problémás (BTM)
- 52 583 fő sajátos nevelési igényű (SNI)
- 40 884 fő nemzeti, etnikai kisebbségi nevelésben, oktatásban résztvevő (cigány kisebbségi oktatásban résztvevő- 21 279; egyéb nemzetiségi oktatásban résztvevő- 19 605 fő)

Nem tudjuk, hogy a veszélyeztetett, a BTM-es, az SNI-s, és a nemzeti, etnikai kisebbségi nevelésben, oktatásban résztvevő tanulók között mennyi a hátrányos helyzetű tanuló. Ezek közül mindazok, akik nem hátrányos helyzetűek, emelik azt a létszámot, amelyet „integrálni” kellene.

Nem tudjuk, hogy mennyi az olyan általános iskolába járó tanuló, aki roma, de nem hátrányos helyzetű, s nem vesz részt a cigány kisebbségi oktatásban. Az ilyen tanulók emelik azt a létszámot, amelyet „integrálni” kellene.

„Különálló részeknek” tekinthetőek a tehetséges tanulók is, akikről országos összesítő adat nem áll rendelkezésünkre, így nem tudjuk, hogy hány fő az, akit „integrálni” kellene.

Ha a fent felsoroltakat áttekintjük (kiderítjük), s a végén összeadjuk, világossá válik, hogy több az olyan tanuló, akit „integrálni” kellene, mint az olyan, aki „arra szolgál”, hogy „integráljon”. S ekkor már az integráció fő jelentése-, hogy „nagyobb egységbe, egészbe beilleszteni, beolvasztani”- nem érvényesül, mivel az „integrálandó” a „nagyobb egység”. Ha csak „fordított integrációról” nem beszélünk.

A „normálisan” működő együttnevelésnek, együttoktatásnak a lényege a tanulók kölcsönös alkalmazkodása egymáshoz, s nem a „beillesztés, beolvasztás”. Az „együttnevelés, együttoktatás” során a hangsúly nem a puszta együttléten, hanem az együttes tevékenykedésen, a közös tanulásban, közös játékban, a kölcsönös kommunikációban van. A fogadó és beilleszkedő fél számára ez alkalmazkodást tesz szükségessé, s egyaránt jelent adást és kapást. Az „együttnevelés, együttoktatás” lényege nem az asszimiláció és az akkomodáció (Asszimiláció esetében az „integráltnak” kell maximálisan alkalmazkodnia, a többség életmódját, stílusát felvenni. Az akkomodáció esetében a többség kénytelen alkalmazkodni az „integrálandóhoz”, ami adott esetben hátrányosan érintheti a fogadó közeget.), bár lehet következménye.

2. Oktatási integráció fogalma

A Közoktatási törvény meghatározza az „integrációs felkészítés” fogalmát: „integrációs felkészítés: az esélyt teremtő nevelésnek és oktatásnak az oktatásért felelős miniszter által kiadott oktatási program alkalmazásával történő megszervezése, melyben a szociális helyzetükből és fejlettségükből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából részt vevő gyermekek, tanulók a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban, osztálybontás esetén azonos csoportban vesznek részt a foglalkozáson, illetve tanulnak, oly módon, hogy az érintett gyermekeknek, tanulóknak a többi gyermekekhez, tanulókhoz viszonyított aránya nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározott mértéket” (121. § első bekezdés 16. pontja)

Mint előző írásaimban is rámutattam, az a törvényi kitétel, hogy a „többi gyermekhez, tanulóhoz viszonyított arány nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározott mértéket”, nem érvényesül már a jogszabály szintjén sem.

A közoktatási törvény az integrációt csak azokra a tanulói csoportokra vonatkoztatja, akiknek rossz a családi szociális helyzete, illetve „fejlettségük” nem a megfelelő, s ezért hátrányban vannak az iskolai tanulás során. Ide tartozhatnak a HH-s, a HHH-s, a veszélyeztetett, a BTM-es, s az SNI-s tanulók. Sőt, ide tartozhatnának azok a tehetséges tanulók is, akik kiemelkedő tehetségükkel párhuzamosan rendelkeznek „fejletlen” képességterületekkel is. Viszont nem tartoznak az integráció „keretébe” azok a nemzeti, etnikai kisebbségi nevelésben, oktatásban résztvevő tanulók, akik a fent felsoroltak egyikébe se tartoznak, sem azok a nemzeti, etnikai kisebbségek, akikre az előbbiek egyike sem jellemző, vagyis nemzeti, etnikai kisebbségi nevelésben sem vesznek részt.

3. Az oktatási integráció, mint adaptáció (kölcsönös alkalmazkodásra építő együttnevelés, együttoktatás)

Fogadjuk el, hogy az integrációt úgy értelmezzük, hogy az nem más, mint a kölcsönös alkalmazkodásra építő együttnevelés, együttoktatás (tehát valójában semmi köze az integráció eredeti jelentéséhez, a „beolvasztáshoz”). Ekkor az „integrációs felkészítést” úgy értelmezhetjük, hogy a kölcsönös alkalmazkodásra épülő együttneveléssel-, oktatással törekszünk a tanulók szociális helyzetéből és/vagy fejlettségéből eredő hátrányainak ellensúlyozására. Mondhatjuk azt is, hogy a közoktatás területén elősegítjük ezzel a „társadalmi beilleszkedésüket”, a „társadalmi integrációjukat”.

A társadalmi beilleszkedést, a „társadalmi integrációt” a közoktatásban viszont nem csak az ilyen „együttnevelés, együttoktatás” szolgálja, hanem maga az egész közoktatás rendszere. A közoktatás tartalmi kereteit a Nemzeti Alaptanterv (NAT) határozza meg. A NAT többek között tartalmazza a „tanulási esélyegyenlőség segítésének elveit”. Ezen elvek megvalósítása különböző úton-, módon lehetséges, nem csak együttneveléssel, együttoktatással. Ezért az esélyegyenlőség segítése, biztosítása (az esélyteremtés) és az „integráció” közé nem tennék egyenlőségjelet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden jól működő integráció egyben az esélyegyenlőség segítése, biztosítása. Viszont nem mindegyik esélyegyenlőség-segítés,- biztosítás (esélyteremtés) egyenlő az integrációval (együttneveléssel, együttoktatással).

A közoktatás egészének kell tehát szolgálnia a tanulók szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozását. Van, ahol ezt a különböző szociális helyzetű, s különböző képességű (különböző fejlettségű) tanulók együttnevelésével-, oktatásával teszi. S ahol erre nincs lehetősége, feltétele, úgy másként.

S van olyan, hogy egy adott intézmény megtehetné, de nem él az együttnevelés-oktatás lehetőségével, s egyéb szervezeti, fejlesztési keretek között sem szolgálja a tanulók szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányok kiegyenlítését, ellensúlyozását. Inkább elmélyíti e különbséget, mint fenntartja (csökkentésről ebben az esetben nem is beszélhetünk). Ezek az iskolák a szegregáló iskolák, amelyeket fel kell számolni, hiszen szembemegy minden szabályozóval (törvényekkel, NAT-tal, stb.).

4. Az oktatási integráció, mint integráció- inklúzió együttese

A pedagógiai szaknyelv az „integráció” szó eredeti jelentését próbálja átfordítani, átértelmezni, továbbfejleszteni (árnyalni), „ehetővé tenni” a közoktatás világára, amely így szól: „Az integráció pedagógiai értelemben elsődlegesen azt jelenti, hogy az iskola minden tanulót fogad, de lényegileg nem változtat sem a saját módszerein, sem tanítási stílusán, sem a tananyagán. Igazán hatékonnyá akkor lesz az integráció, ha inklúzióvá fejlődik (az inklúzió jelentése: valamibe beleszámítva). Az eltérés a fogadás (integráció) és a befogadás (inklúzió) kifejezésekkel értelmezhető. A fogadó iskolában a hátrányos helyzetű, vagy a sajátos nevelési igényű gyermek csak jelen van, különleges igényeit nem veszik figyelembe, beilleszkedését és tanulását nem segítik adekvát módon. A befogadó, inkluzív intézmény pedagógusai az egyéni differenciálás talaján az egyéni kibontakoztatás és fejlesztés szemléletét képviselik.” Ez a magyarázat az oktatási integrációt a fogadás- és befogadás együttesének tekinti (integráció-inkluzió együttese)

Ha megfordítjuk ezt az érvelést, akkor viszont azt is kijelenthetjük, hogy nem mindegyik „befogadó, inkluzív” intézmény egyenlő az integrációt (együttnevelést, együttoktatást) folytató intézménnyel. Ugyanis „befogadni”, egyéni képességeket kibontakoztatni, fejleszteni, a tanuló különleges igényeit kielégítő pedagógiai eljárásokat alkalmazni úgyis lehet, hogy ezt nem különböző- például különböző szociális háttérrel rendelkező: halmozottan hátrányos és nem halmozottan hátrányos- helyzetű tanulókkal teszik, hanem azonos- pl. szociális helyzetet tekintve homogén- összetételű tanulócsoporttal.

A közoktatásban jelenleg is használt „képesség-kibontakoztató felkészítés” és az ún. „integrációs felkészítés” között az a különbség, hogy az előbbinek nem kizárólagos feltétele az együttnevelés, együttoktatás. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden jól működő „integrációs felkészítés” egyben képesség-kibontakoztató felkészítés is. Viszont nem mindegyik hatékonyan működő „képesség- kibontakoztató felkészítés” egyben „integráció” is. Viszont mindkettő esélyt teremtő nevelés és oktatás, melynek célja a tanulók szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozása.

Összegzés, javaslat átgondolásra

Az erőltetett integráció ott, ahol eleve kudarcra van ítélve, több kárt okoz, mint hasznot: a kölcsönös alkalmazkodás helyett súlyos konfliktusokhoz vezet, tovább mélyíti azt az árkot, amit eleve betemetni lett volna hivatott. A magyar társadalom súlyos szociális állapota, helyzete már régóta nem teszi lehetővé a közoktatási intézményrendszer számára, hogy teljes körűen (mindenhol, vagy legalábbis a legtöbb intézményben) megvalósíthassa azt az „ideális” megoldást, amin a - különböző szociális helyzetű, s különböző fejlettségű tanulók- kölcsönös alkalmazkodásra épülő együttnevelését, együttoktatását, vagyis az integrációt értjük.

Javaslom a Közoktatási törvény „Értelmező rendelkezések” fejezet (121 §) fogalmi rendszerének (definíciójának) e területen való átgondolását. Javaslat:

„Esélyt teremtő nevelés-oktatás”: - Képességkibontakoztató felkészítés: a tanulók szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából folytatott esélyt teremtő nevelés és oktatás.
- Integrációs felkészítés: a tanulók szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából folytatott esélyt teremtő nevelés és oktatás, mely során a gyermekek, tanulók a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban, osztálybontás esetén azonos csoportban vesznek részt a foglalkozáson, illetve tanulnak.

Az Esélyt teremtő nevelés- oktatás kereteit jogszabály határozza meg.

Csirmaz Mátyás

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Csirmaz | 2011. április 4.
Igen (vagyis remélem)
terepmunkás | 2011. április 3.
No ezen még egy darabig elrágódom. Az elemzés nagyon jó, az összegzés, javaslat viszont mindenképpen bővebb kifejtést igényelne. Lesz folytatás?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.22.
Palkovics László műhelyiskolákat nyitna a tankötelezettségi korhatár felemelése helyett
Az Eduline hívta fel a figyelmet arra, hogy az M5 Ez itt a kérdés című adásában Palkovics László miniszter meghívottként ismét beszélt többek között a tankötelezettségi korhatárró...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.22.
Oroszország mozgatja a diákokat?
Orosz szálat sejtenek a nyugati nagyhatalmak a ­klímaváltozás ellen küzdő diákmozgalmak mögött. A középiskolások Nyugat-Európa számos országában utcára vonultak, tegnap egyik vezető...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.22.
Maruzsa Zoltán: stresszes, de bevált a középiskolai felvételi rendszer
Egyfelől sosem szerencsés ilyen fiatal korban kitenni a tanulókat ilyen stresszhelyzetnek, de kényszerhelyzetben vannak az intézmények, hiszen ha több a jelentkező, mint ahány fővel az osztá...
(Forrás: Infostart)
--
2019.02.22.
A tizenévesek emelték meg a sikeres nyelvvizsgaszámot
Tavaly 120 ezer nyelvvizsgaesemény történt Magyarországon, 4 ezerrel több, mint 2017-ben. A Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke, Berényi Milán szerintez jelentős részben köszönhet...
(Forrás: Infostart)
--
2019.02.22.
Videóüzenetekkel tiltakoznak az állami tankönyvek ellen
„Tudta, hogy a kormánytól indétől megtiltja az iskoláknak, hogy magánkiadású tankönyveket rendeljenek?” - hangzik el a Szülői Hang nevű civil csoport videóüzenetében egy szülőtől...
(Forrás: index)
--
2019.02.20.
Felvételi pontszámítás Abszurdisztánból
Még fel sem ocsúdtunk a pontszámítási sokkból, amikor jött az újabb, nyelvtanulást érintő bejelentés, a mézesmadzag: a kormány minden 9. és 11. osztályos gimnazistának (!!!) fizeti majd...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.20.
Az oktatásért felelős államtitkár nem vett részt a Corvinusról szóló parlamenti vitában
Bódis azt mondta, az előterjesztő nem az Emmi és nem az oktatási államtitkárság volt, ezért nem vett részt a vitában. Az államtitkárt a munkatársai megpróbálták azzal kimenteni, hogy „...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.02.20.
A munkaerőhiány miatt a duális képzés sem érdekli a fiatalokat
Úgy tűnik, kudarcba fullad a kormány próbálkozása, hogy enyhítse a munkaerőhiányt: 2015-ben azért vezették be a országosan a német mintára kidolgozott duális képzést, hogy a hallgató...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.02.20.
ITM: Várhatóan 1200 iskola vesz részt a Pénz7 témahéten
Az idén várhatóan 1200 iskola több százezer diákkal vesz részt a Pénz7 elnevezésű témahéten, amely során igyekeznek megismertetni a fiatalokkal a pénz és a vállalkozás világát – mondta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek