OFOE a Facebook-on
Betűméret
2011. március 3.
» Hozzászólások (44)

19. esélyegyenlőségi napló

Kinek kellenek?

Nem is az lep meg, hogy a mostani oktatáspolitikának nem kellenek a HH, vagy inkább HHH gyerekek. Ezt már sejteni lehetett. Inkább az lep meg, hogy vállalják ennek a tervnek az üzenetét.

Korában sem tudtak birkózni a problémával. A korábbi kormányok. De legalább próbálkoztak, gondolkodtak, számoltak velük. Készítettek szép, nagy terveket, a felzárkóztatásról, szakoktatásról, hátránykompenzálásról, arról, hogy lehetne a középiskolában megtanítani olvasni azt, akit eddig nem sikerült, hogy lehetne munkára nevelni azt, akinek a családjában ehhez semmi adalék, lehetőség nem jön. Cserélgettek rendszereket, szétszedtek, majd összevontak, fejlesztettek, majd visszarendeztek. Próbálták intézményi szinten, majd térségi szinten kezelni a problémát.

Jó, nem ment.

De volt benne szándék, akarat, tudták, hogy kell valami, mert ki kell találni, ki kell dolgozni valamit. Ami legalább látszólag kezel, olyan, mintha…még akkor is, ha a lelke mélyén mindenki tudta: kudarcok sorozata volt csupán.

De most, a jelen oktatáspolitikának ezzel kapcsolatban más az üzenete: nem kell róluk tudomást venni, el kell tüntetni az oktatásból ezt a réteget. Mert rontja a szép ideát: a középosztály tanulni vágyó, kultúrára éhes gyerekrétegét, aki akar, aki más erkölcsi elvek szerint él, aki hagyománytisztelő, akinek meghatározónak kell(ene) lennie az ország jövőjében. Az ország arculatában. Mert emezek ebbe nem férnek bele. Ki kell hát radírozni őket.

Azt, hogy az egész oktatási rendszerre ez miképpen hat, végképp nem látom. Hogyan kívánják ehhez átszervezni az oktatást? A nem létező munkaerőpiacot? Most azt érzem, a tervekben egy nagy társadalmi réteggel a következő történik: kicsinek megkülönböztetni, szegregálni, azt, akiről eleve tudott, hogy nehéz, problémás, nem egyszerű. Nagynak meg kilökni az életbe, túl lenni rajta. Gyorsan. Ennyi lenne az oktatás? Csak a tehetséges, problémamentes gyerek kell benne? És a többi? Csak félve kérdezem: és az SNI? A 15 éves? Lehet, őket meg még hamarabb ki kellene vetni a rendszerből, nem?!?

Próbálom keresni az okát ennek az elképzelésnek. Talán a családi pótlékok megvonására irányul? Hogy ebből legyen megtakarítás? Nem, ez nem lehet… De akkor mi? Mit kezd az állam egy 15 éves, szakképzetlen réteggel? Talán azt hiszik, hogy kevesen vannak? Mihez kezdenek majd ezek a gyerekek? Most vidéken az sem talál munkát, akinek szakmája van, nemhogy az, akinek ez sincs….

Úgy érzem, elveszik a lehetőséget is tőlük. Persze, legkönnyebb a felelősséget kilökni a nyakunkból. Visszalökni a családéba, és a 15 évesébe. Hisz előtte volt, hogy tanuljon…miért nem tette….az ő döntésük….a pedagógusokat, a társadalmat nem érdekli…

Ez a döntéshozó magatartás, a fejüket a homokba dugó, a problémával szembe nem néző, a realitástól elrugaszkodó szemlélettel, számomra elfogadhatatlan. Intézményesített lemondás a problémás gyerekről. Lemondás a gyerekről.

Már korábban kimondtam: ha még egyszer felnő az a réteg, aki most a szakoktatásban van, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak meg a magyar társadalomban. És ha bárki azt hiszi, hogy ez a szakképzetlen, munkanélküli réteg, amiről most olyan könnyen lemond az oktatáspolitika, bármilyen eszközzel, törvénnyel, rendőrséggel távol tartható a középosztály lakhelyétől, életétől, nagyon téved. Mert nem maradnak távol.

Én nem csupán a tehetséggondozás miatt választottam ezt a hivatást. A gyerekek miatt. Akik között mindenféle van. Mint a társadalomban is.

Miféle szemléletű világ az, amifelé haladunk?

L Ritók Nóra

Címkék: közoktatás-politika   esélyegyenlőség   előítélet   diszkrimináció   cigány  

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

Hozzászólások

csilla | 2011. március 6.
Kedves Csirmaz!
Ezzel én is tudnék azonosulni. annál inkább, mert akkor talán kétszeri bukás után, nem a 11. évfolyamba kellene fölléptetni a diákot, mintegy megjutalmazva, ma felénk szokás és törvényes.
Csirmaz | 2011. március 6.
Azt én nem tudom.

A jelenlegi szabályozásra mondok egy példát:
- ha valaki 15 évesen még csak az általános iskola 6. évfolyamát végezte el, van lehetősége szakiskolában egyéves előkészítőt elvégeznie, s ezt követően olyan szakmát tanulni, amely bemenetként nem írja elő a 8 osztályt. A probléma ezekkel a szakképzettségekkel az, hogy a piacon használhatatlanok.Erre mondtam első beírásomban, hogy "az, hogy valaki 15-16 évesen szakmát tanuljon, semmi köze nincs a tankötelezettséghez. Ahhoz van köze, hogy milyen a szakképzés rendszere."
Vagyis: a ténylegesen hosszabb távon az iskolarendszerben "bent-tarthatatlan" gyerekek esetében a szakképzés rendszere biztosít-e olyan szakképzettséget számukra például 16 éves korukra,ami piacképes, s a megszerzett szakképzettséggel boldogulnak az életben. Ennek teljesüléséhez a jelenlegi közoktatási törvény rendelkezéseit sem kell megváltoztatni.
De lehetne finomítani is a jelenlegi törvényen úgy, hogy előkészítő, vagy felzárkóztató oktatásba való belépés korhatárát leszállítják 14. életév betöltésének határára (pl.: valaki betölti 14. életévét, de még mindig hatodikos)-persze ezen is el lehet vitatkozni, hogy szabad-e levinni 14.életév betöltésére a szakiskolába való belépés korhatárát, de még mindig finomabb megoldás.


csilla | 2011. március 6.
Kedves Csirmaz!
én is pont erre a törvényre céloztam március 3-án. Lehet, hogy majd pont ezek a kis cikkelyek vesznek majd el a közoktatási törvényből?
Csirmaz | 2011. március 6.
Adalékok a "tankötelezettség"- témához (jelenleg hatályos Közoktatási törvény Szakiskolával kapcsolatos rendelkezései):


"27. §
(8) A szakiskolában – a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében – felzárkóztató oktatás szervezhető azoknak a tanulóknak, akik alapfokú iskolai végzettség hiányában kívánnak bekapcsolódni a szakképzésbe. A szülő legkorábban abban az évben kérheti, hogy gyermeke – az általános iskolai tanulmányai folytatása helyett – a következő tanítási évet a felzárkóztató oktatásban kezdhesse meg, amelyben az betölti a tizenötödik életévét. A felzárkóztató oktatás egy vagy két tanítási évig (tíz vagy húsz hónapig) tart.
a)A tanuló a felzárkóztató oktatás sikeres befejezése után a szakképzési évfolyamon, évfolyamokon felkészül a szakmai vizsga letételére.
b) Ha a tanuló az általános iskola
– hatodik évfolyamát sikeresen befejezte, a kétéves (húsz hónapos),
– hetedik évfolyamát sikeresen befejezte, az egyéves (tíz hónapos) felzárkóztató oktatás befejezéséről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít.
c) Ha a tanuló az általános iskola hat évfolyamánál kevesebb évfolyamot fejezett be sikeresen, a kétéves (húsz hónapos) felzárkóztató oktatás után alapfokú iskolai végzettség hiányában is megkezdheti tanulmányait az alapfokú iskolai végzettséghez kötött szakképesítés megszerzése céljából, feltéve, hogy a szakképzési évfolyamok számát eggyel megnövelik, és minden szakképzési évfolyamon legalább háromszázötven órában biztosítják az iskolai nevelés-oktatás általános műveltséget megalapozó szakasza követelményeinek az elsajátítását. Az alapfokú iskolai végzettség meglétéhez kötött szakképesítést igazoló bizonyítvány ebben az esetben alapfokú iskolai végzettséget is tanúsít.
d) Ha a tanuló nem szerezhet vagy nem kíván alapfokú iskolai végzettséget szerezni, a felzárkóztató oktatásban egy évig (tíz hónapig) tartó szakképzést előkészítő évfolyam keretében a szakképzésbe történő bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetenciát) szerzi meg, és a szakképzési évfolyamon a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott elméleti és gyakorlati tudáselemek (kompetencia) meglétéhez kötött szakképesítés megszerzésére készülhet fel.

67. § (1) A szakképzésre vonatkozó jogszabály határozza meg a szakképzésben való részvétel iskolai, szakmai előképzettség szerinti feltételeit. A munkába álláshoz, az önálló életkezdéshez szükséges ismeretek elsajátításában részt vehet az is, aki nem rendelkezik alapfokú iskolai végzettséggel, attól a tanévtől kezdve, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

75. § (2) Ha a tanuló betöltötte a tizenhatodik életévét, és nem végezte el az általános iskola hatodik évfolyamát, az általános iskola a tanítási év végén kérelem hiányában is kezdeményezi a tanuló átvételét a kötelező felvételt biztosító szakiskolába, amennyiben az iskolában nem folyik felnőttoktatás, illetve a tanuló nem kívánja ott folytatni a tanulmányait.


A tanulók elfoglaltságához igazodó iskolai nevelésre és oktatásra vonatkozó külön rendelkezések
78. § (1) Az, aki nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud vagy nem akar részt venni, attól a tanévtől kezdve, amelyben a tizenhatodik életévét betölti, a munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban: felnőttoktatás) kezdheti meg, illetve folytathatja tanulmányait.
(2) Az iskolai tanulmányok attól az évtől kezdődően, amelyben a tanuló
a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik,
életévét betölti, kizárólag felnőttoktatás keretében folytatható."
Venyige | 2011. március 6.
"...a pedagógusok zöme nem akar semmit változtatni, jobban csinálni, csak túlélni" - sajnos, ez nagyon igaz. De sokan vannak köztük, akik azért nem akarnak változtatni, mert úgy vélik, a lehető legjobban végzik a munkájukat. És az integrált oktatás kellős közepén nem tudják, hogy van egy másik út, egy másfajta szemlélet, amellyel könnyebben boldogulhatnának ők is, a tanítványaik is, és nem a gyereket okolnák a kudarcokért, hanem ők maguk próbálnának tenni a közös siker érdekében. Ha őket meg lehetne nyerni valamilyen módon, már előrébb lennénk.

Aztán ott van a pedagógusképzés. Javasoltam már többször, több helyen a szűrőt (alkalmassági vizsga). Hogy milyen lenne, azt nem tudom, de biztos ki lehetne találni.

Aztán: ha a jelöltek a képzés során találkozhatnának az sni, btm meg a többi fogalmával, "kezelésével", talán nem lenne annyi kidobott, eltanácsolt, máshova irányított gyerek.

Ha megtanítanák azt, hogy a pedagógiai siker nem pusztán a jeles tanulók számában, a tanulmányi eredmények átlagában, a versenyeredményekben mérhető, hanem a mindennapok apró előrelépéseiben, akkor az iskola nem tetézné a gyerekek amúgy is túltengő problémáit. Hát, többek között erről próbáltam meggyőzni a kollégákat az előadásomban.

Beszéltem arról is, hogy a szülő olyan, amilyen, és a gyerek is olyan - meg mi is!!! De mivel az iskolában a mi kezünkben van a vezető szerep, első lépésben nekünk kell alkalmazkodnunk a kapott "anyaghoz" (bocs, ilyet nem írok többé), merthogy a kőszobrász sem akar egy kavicsból életnagyságú szobrot faragni, viszont az apró kődarabkából is lehet ügyes kézzel remekművet alkotni.

Ezt sem értik, vagy nem akarják megérteni sokan.
És az a tantestület, amely komolyan gondolja, hogy minden gyerek érték, ha magára csukja az iskola ajtaját, függetlenedni tud bármilyen politikától, bármely törvénytől - olyan, mint a jó anya: nem a mindenféle könyvekben olvasott, egymásnak ellentmondó, ám 1-1 esetben bevált módszerek alapján neveli a gyermekét, ma így, holnap úgy, holnapután meg amúgy, hanem az önzetlen szeretet, a tiszta lelkiismeret és az anyai ösztön vezérli.
L. Ritók Nóra | 2011. március 6. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Hát igen, azt hiszem, ezt mindannyian átéljük. Senki sem lehet próféta...
És igen, a pedagógusok zöme nem akar semmit változtatni, jobban csinálni, csak túlélni. Ezért kiabálunk a közoktatási törvénytervezet ellen. Hogy ne azok mellé álljon, akik ilyenek, hanem azok mellé, akik akarnak változást,hatékonyabb munkát, akik olvasnak, készülnek, küzdenek. Akik nem megszabadulni akarnak a problémától, hanem megoldani. De az oktatáspolitika most úgy tűnik nem ennek a vonalnak kedvez.
Venyige | 2011. március 6.
Adalékként hadd írjam le az egyik nagy "szívfájdalmam". Felkérésre készítettem egy 2 órás előadást a problémás gyerekekkel való bánásmódról. 1% elmélet, 99% gyakorlat. Hozzáférhető, jól használható anyagokkal. A célom elsősorban a pedagógiai hozzáállás megváltoztatása volt. Ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül vállalkoztam a feladatra. Mindössze egy projektorra van szükségem az előadás megtartásához. Nem reklámozom magam, a hírem azok az iskolák adják tovább, ahol jártam. Az a néhány. Akik nem győzik azóta is köszönni, hogy segítettem.
És most jön az elkeserítő rész: nincs igény arra, hogy a jól bevált, hatékony és mindennapi sikerekhez juttató ötleteket meghallgassák - még ingyen sem!
L. Ritók Nóra | 2011. március 6. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Kedves Venyige, amiket most írtál, abból én is azt látom, a gyerek pártján állsz. Csak lehet, az elején kicsit sarkosabban fogalmaztál. Én is szoktam néha....Amiben különbözünk, az az, hogy én (és talán mi) nem tudunk lemondani még 30 évenként sem egy szerencsétlen sorsú gyerekről. Sokan pedig nem 30 évenként, hanem naponta lemondanak. És attól félünk, szerintem jogosan, hogy ezek a pedagógusok most felhatalmazást, jogosítványt, lehetőséget kapnak arra, hogy ne küzdjenek a gyerekért. Korábban évente üvöltöttem gyerekekért, akiket a normál általános iskola különösebb küzdelem nélkül, lazán pakolt át az SNI tagozatra. Mert biztosan tudtam, hogy csak kényelmességből teszik, hogy ne kelljen vele kínlódni. Most ezt a szándékot látom intézményesíteni a 15 éves korhatárral, a lemondás, a szabadulni akarás szándékát.Nem a megoldásét. És ezt nem tudom elfogadni.

És igen, én gyakorló pedagógus vagyok,és sokan azok a kommentelők közül.Aki meg nem, az pedig olyan összefüggéseket lát, más szempontból, amit talán mi nem.

Nem velünk van baj, hidd el.
Juli | 2011. március 6.

Igen, Terepmunkás, én is így látom. Ez a néhány elefántcsonttoronyban (bár Radó Péter szerint világitótoronyban) ülő és munkálkodó okos ember nem hagyja, hogy életét és gondolatmenetét megzavarják a mindennapi valóság kisszerű, kiábrándító, olykor egyenesen gusztustalan ügyei. Mintha nem ugyanebben a Balkánra visszacsúszó, egyre kevésbé (a klasszikus értelemben vett) európai országban élnének.

Az Arany János program remek állatorvosi ló, ami sok mindent megmutat. Nagyszerű ötlet, létrehozzák, majd háttérbe szorul (hiába, kurzusváltás volt közben), azután hol finanszírozzák, hol nem, hol elemzik, ami ott történik, de inkább nem (pedig jócskán van tanulsága, s az ezen iskolákban zajló feszültségekkel is lett volna pedagógiai teendő). A NEFMI különben minden juttatást elvont (a gyengénlátók rehabilitációjára szánt pénzt, takarékoskodni készül a hátrányos helyzetűek esélyeinek javításán, a pedagógusok jövedelmének csökkenéséről már szinte szót sem merek ejteni). Válság van, megszorítás pedig úgy nincs, hogy egyre jobban érezzük.

Ráadásul a médiából csak úgy dől a politikai töltetű hisztéria: természetesen mindenről az előző kormányzat tehet, s a hajdani kormánypártiak ellenzékbe kerülve megkönnyebbülve torolják meg a korábbi sérelmeiket a jelenlegi vezetésen. Esély sincs a normális, szakmai diskurzusra, pedig lenne miről egyeztetni, miért együttműködni.

Kedves Venyige! A világon semmi gond nincs a kommunikációddal. Nagyon örülünk annak, hogy bekapcsolódtál a beszélgetésbe. Mi is érzékeljük, hogy a pedagógusok többsége passzív, elmerül a saját problémáiba, nagyon nehezen vehető rá a hasonló beszélgetésekben való részvételre. Mi például évek óta próbálkozunk minél szélesebb körhöz eljutni, de csak nagyon lassan bővül ez a mi honlapunkon is kommunikáló csapat, még rendkívül messze vagyunk a "kritikus tömegtől".
terepmunkás | 2011. március 6.
Tanácsoltátok, meghallgattam a Halász Gábor interjút. Szakmáról beszél, szakmai vitát tételezve. Talán igaza is lenne, egy olyan közegben, ahol, a folyamatok többé kevésbé tervezettek, és ahol a döntéseket konszenzussal hozzák. Itt nem erről van szó. Lásd az oktatási államtitkárság mélységes hallgatását. Nem hallhattunk arról, mi kínál majd az állam azoknak, akik el hagyják a 15 év múltán az iskolarendszert. Ellenben patentra kidolgozott az iskolából való kizárás új szabályrendszere. A takarékosság jegyében a NEFMI felfüggesztette az Arany János Programban dolgozók juttatásainak kifizetését. Ez is üzenet.
Venyige | 2011. március 6.
Kedves Nóra!
Azt hiszem, rossz a kommunikációm, mert úgy látom, néhányan még mindig nem látják, hogy a Ti pártotokon, ill. a gyerek pártján állok! Emiatt néha fájdalmas döntést is kell hozni, ám úgy gondolom, 30 év alatt 1 gyerek eltanácsolása nem rossz arány. A lehetőség fenntartásáról azonban nem mondok le. Ezért hangsúlyozom folyamatosan a kisiskolák létjogosultságát. Azt, hogy ne azt lesse minden kormányzat, hogy egy osztályba csak 8-10 gyerek jár, és ennek mekkora anyagi vonzata van, hanem azt, hogy ilyen létszám mellett van időnk, erőnk és türelmünk foglalkozni a gyerek lelkével is, és az általam leírt eredmények is ennek tudhatók be. Arról próbáltam írni, hogy ilyen körülmények között nagyságrendekkel kevesebb az elkallódó gyerek, és elképzelni sem merem, mi történne jónéhány tanítványommal, ha 10-12 évesként bekerülnének egy 30-40 fős osztályba...

Mi nem utasítjuk el az értelmi fogyatékost sem, integrált oktatást biztosítunk, és megpróbáljuk őt is sikerélményhez juttatni. Mert szerintem az egyik fő probléma az, hogy a pedagógusok a tantervhez, tanmenethez és a saját elképzeléseikhez mérik a gyereket, nem pedig az adottságaihoz, képességeihez. Magyarul: a bármilyen problémásnak nincs sikerélménye, ami hosszú távon frusztrálja, és tovább erősíti a meglevőket, ami aztán devianciában csúcsosodik ki. Mi kiaknázzuk és elismerjük a meglévő képességeket, nálunk elismerés jár azért, ha valakinek jó a mozgása, ügyesen rajzol, szépen énekel stb., és mivel mindenkiben az értéket keressük, nem a deficitet, nem tapossuk sárba, ha gyengébb a logikája vagy az olvasása, hanem megpróbáljuk a lehető legmagasabb szintre felhozni. A mércénk nem a tanterv, hanem a gyerek önmagához mért fejlődése, amiért elismerést kap. helyzetünknél fogva napi kapcsolatban állunk a szülőkkel, akiknek szintén nem a gyerek hibáit soroljuk állandóan, hanem az erényein keresztül próbáljuk a hibáit korrigálni. Mert ha a szülő állandóan azt hallja, hogy a gyereke miben és miért "rossz", akkor ösztönösen az iskola ellen fordul, és így a saját munkánkat lehetetlenítjük el.

Véleményem szerint, ha az iskolák döntő része (az egészet mondani se merem) elfogadná és alkalmazná ezt a szemléletet, akkor lenne társadalmilag is mérhető eredménye az oktató-nevelő munkának. És bár nem nyilatkozhatok helyettetek, de úgy gondolom, a Ti célotok is ez. Ezért a legfontosabb lépésnek (de legalábbis a többivel párhuzamosan) a tanárok szemléletének megváltoztatását tartom, mert amíg a tantestületek teljesítményorientáltak, addig megszakadhat a gyermekvédelmis, a gyógypedagógus, a szociális munkás és a pszichológus is, mert nem fog tudni látványos eredményt felmutatni.

Ha a kisiskolák újra működhetnének, a nagy iskolákban csökkenne a létszám, ami valószínűleg lehetőséget adna az ottani kollégáknak, hogy a nevelésre is nagyobb hangsúlyt fordítsanak. Tudom, hogy nem ez az egyetlen üdvözítő út, de mégiscsak egy kitörési lehetőség. A tanárok szemléletváltására is szükség lenne a sikerhez, mert amit néhány fórumon olvasok kollégákról, az vérlázító...

Egyébként az is elkeserít, hogy mennyire érdektelen a ped.társadalom. Nem kezdeményez, nem fog össze, legfeljebb siránkozik, hogy jaj-jaj... És annak, hogy velünk ebből következően mindent meg lehet tenni, a végső és legnagyobb vesztese megint csak a gyerek.

Többek között ezért is kérdeztem, hogy hányan is vagyunk gyakorló pedagógusok ebben a topicban???
Csirmaz | 2011. március 6.
Ezt csak a "tisztázás" végett írtam (tudom, hogy ennek milyen a viszonya a mélyszegénységben élőkhöz)
Juli | 2011. március 6.
Kedves Mátyás, ez egy másik problémahalmaz, bár az is figyelemre méltó, és megoldásra vár. Nem véletlen azonban, hogy a mélyszegénységben élőket, a leszakadókat fenyegeti a legközvetlenebbül az, hogy ha nem kötelező iskolában járni, a rendszerből kikerülve a semmibe hullanak. Hiszen ott már a szülők is teljesen reménytelen helyzetben vannak, és semmi érdekérvényesítési képességük nincs. Ráadásul azokban a térségekben élnek igen nagy számban, ahol a fenntartó önkormányzat is szegény, s várhatóan megkönnyebbül majd, ha nem lesz köteles bizonyos életkoron túl biztosítani az iskoláztatást. Azt meg senki sem mondta, hogy az SNI egyenlő a HHH-val. Az itt folyó vita résztvevői viszont napi munkájuk során első sorban a hátrányos helyzetű gyerekek sorsában érdekeltek, s a vitát elindító esélyegyenlőségi napló is ezzel a témával foglalkozik. Persze izgalmas lenne az általad felvetett kérdésekről is beszélgetést folytatni.
Csirmaz | 2011. március 6.
"milyen alapon kötitek össze a devianciát, az iskolakerülést, a tanulni nem akarást az sni, btm-es, cigány és mélyszegénységben élő gyerekekkel?!Miből gondoljátok, hogy a kőgazdagok csemetéivel vagy a mittomén milyen helyzetben élőkkel nincsenek problémák?! "

Amikor a BTM-ről beszélek, nem a mélyszegénységről beszélek. BTM: beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézség (én inkább sokszor azt mondanám nehézség helyett, hogy "zavar"). BTM-es, s főként BM-es (beilleszkedési, magatartási "zavaros") tanuló lehet mélyszegénységben élő hátrányos helyzetű, roma, normál körülmények között, magasan képzett,s jó módban élő szülő gyermeke is.A BTM (BT) nem a szociális helyzetre vonatkozik, hanem a gyerek viselkedési, tanulási jellemzőire.Például sok tehetséges gyermekre is jellemző a beilleszkedési, magatartási zavar. Nagyon sok beilleszkedési, magatartási zavaros gyerek el sem jut a Nevelési Tanácsadóig (pl. egyes milliomos szülők gyerekei:"nem a gyerekemmel van a probléma, hanem rossz a pedagógus, az iskola"- mondják)
Ha a BTM a mélyszegénységben élő tanulókra vonatkozna csak, akkor ezt a kategóriát a "hátrányos helyzetű", "halmozottan hátrányos helyzetű tanuló" "főfogalom" alá sorolnák be.
A pedagógiai köztudatban valószínű, hogy azért terjedt el a kettő összemosása, mert a legtöbb BTM-s gyerek a mélyszegény rétegből kerül ki ( s mert ők eljutnak a Nevelési Tanácsadóig).

Az SNI-s tanulók egy része sem "hátrányos" vagy "halmozottan hátrányos helyzetű".
A legnagyobb probléma, hogy ezek a kategóriák már a pedagógiai köztudatban ( s ami még súlyosabb, a "kategóriákat" felállító jogalkotói köztudatban)is összemosódnak.
csilla | 2011. március 5.
Érdekes ez a vita: szerintem a fő probléma, de tényleg csak szerintem ott keresendő, ahol a természetes és mesterséges élőhelyünk van. Nóra és én onnan kiabálunk, ahonnan már nincs tovább. sőt főleg Nóra.
A szülőhelyemen, családomban, ha elmondom, hogy ma, hol és mit dolgozom: kérdő és szánakozó tekintetek szegeződnek rám. Sajnálnak, mert azt hiszik rosszul érzem magam, anyámtól nagybátyámig, sőt még (imádom érte) egy volt tanárom is aggódik értem, aranyos! Nem értem kell aggódni, nem azért kell fölháborodni, amit írok, vagy mondok, én vagy Nóri, hanem azon ami van: tényleg hidd el: Kedves Venyige!: EZ VAN! ITT, MAGYARORSZÁGON, megyén és régión, járáson belül, ami még csak majd lesz, és két településen belül is. Ezt nem mi csináltuk, pedagógusok, szociális munkások, hanem a társadalmi folyamatok következményeként rakódott ránk, és most számon akarjuk kérni egymástól? ne már! mi csak próbálunk úrrá lenni a társadalmi folyamatokon!! az eszközeink pedig korlátozottak, néha elkeseredettek vagyunk, de csak azért, mert elakadunk. Kedves Venyige! én két településen dolgozom családgondozóként,volt pedagógusként, volt intézményvezetőként, láttam, minden érdekelt oldalt. Hallottam minden érdekelt oldalt. Felálltam. 8 km-en belül, sem a lakosság, sem az iskolavezetés, sőt a fenntartók sem rendelkeznek azonos mentalitással, kondíciókkal. és mégis ehhez kell alkalmazkodnom, alkalmazkodnunk, főleg egy művészeti alapfokú, alapítványi iskolának. Kommunikálnom, kommunikálnunk kell erre és arra, más módon, de ugyanazt, emberek sorsát. Képzeld el azt az éves beszámolót, amit két településre külön egy személyként kell írnom, a helyi képviselő testületeknek. Hisz az összetételük sem egyforma, de a mai helyzetben a saját munkám fontosságán kívül minimális pénzért, esélyért, elfogadásért, empátiáért is küzdenem kell. Lehetek jó szakember a saját szakmámban, ha a gondozott család családfőjével nem tudom magam megértetni. Ez egy nagyon aprólékos, nehéz, minden nap bizonyításra kényszerülő munka, a legapróbb kommunikációs részletekben elbukó munka. Célom segíteni az iskola vezetését is, mert tudom milyen energiát, munkát fektetnek be ők is. De az ilyen vélemény, mint a tiéd, nagyon elkeserít. Feltételezve azt, hogy Te sem a levegőnek beszéltél, hanem nekünk: Nekkem is adj hitelt, bízz bennem, hogy nem frázisokat, közhelyeket puffogtatok, az életről beszélek, itt nálam és Nórinál.
írtam szmsz-t, házirendet, szakértőztettem nevelési programot, számomra egyről szólt: kipipálva: ha Te másként látod, elfogadom, de nem fogom általános értékűnek venni. De tisztelem, ám ettől még nem általános.
sőt engem sem fogadj el általánosnak, mert én is tudom, mennyi az én szakmámban is kókler. Csak a bizalom!
L. Ritók Nóra | 2011. március 5. | l[pont]ritoknora[kukac]gamil[pont]com
Kedves Venyige, nem kerülte el a másik mondatod sem a figyelmed, csak azzal nem volt bajom (gratulálok hozzá), az elejével csak...mert továbbra is fölöslegesnek tartom az ilyen mondatokat, amit szívesen hangoztat minden általános iskola...
És, most, a hozzászólásodat olvasva, azt, hogy miként dolgozol, végképp nem értem, hogy folytathatod úgy, hogy "kitenni"...Azt mondod családlátogatás...hát akkor nem látod, hogy mindegyik ilyen gyerek nyomorult áldozat? Miért akarod az egyetlen lehetőséget is elvenni tőlük, hogy esélyük legyen?
Juli | 2011. március 5.
Nem lenne gond, ha az ember látná a rendszer mozgását, a további lépéseket. De csak annyi látszik, hogy megjelenik egy hír (mint a Széll Kálmán terv része) szalagcímekben, hihetetlen hisztériát keltve ahelyett, hogy normális szakmai vita folyna az egészről. A veszély, amit itt jeleztünk, valós. Az iskolák és önkormányzatok megpróbálnak majd megszabadulni a zavaró elemektől, az ezekkel járó kiadásoktól, és a sorsukra bízzák a rendszerből kikerülő fiatalokat (mert az önkormányzatok nagy része szegény, munkahelyek nincsenek, pillanatnyilag szakképzés sincs, a biztató eredményeket mutató tanodák nagy része a megszűnés határára sodródott). Egy olyan országban, ahol már lyukakkal sem létezik szociális háló. Amit mondsz, abban lehet logika, de hol van a garancia arra, hogy a felszabaduló pénzt valóban például a kisiskolák és a szakképzés fejlesztésére fogják fordítani? És ki dönti el, hogy melyik gimnáziumokat kell bezárni? A közelmúlt történései nem azt mutatják, hogy a rosszul működő, felesleges intézmények szűntek meg.
Venyige | 2011. március 5.
Kedves Juli!
Én reménykedem abban, hogy az oktatásban rengeteg pénz szabadítható fel, pl. jónéhány gimnázium bezárásával. Még mielőtt bárki a torkomnak esne emiatt a kijelentésem miatt, kérem, jelezze, ha kíváncsi arra, mit értek ezalatt, de ma este már nincs erőm kifejteni!
Szóval az így felszabaduló pénz aztán visszaforgatható lenne a kisiskolák visszaállításába, és a hatékony és vonzó szakképzésbe.
Juli | 2011. március 5.
Kedves Venyige! Hidd el, értelek Téged meg az indulatodat. Számos pedagógus-továbbképzésen találkozom ugyanezzel, és tökéletesen el tudom képzelni, hogy olykor elegetek van az áldatlan helyzetből. De ennek a tervezett intézkedésnek nagyon sok veszélye van, például az, amiről Csirmaz Mátyás is írt. Mi lesz az iskolából kikerülő (elfogadom: devianciára hajló) fiatalokkal? Erről írt Terepmunkás (valóban a "terepről"), Csilla is a gyakorlatból, gyakorlatról beszél, Nóráról ugyanezt Te is tudod. Egy kis távlatból ránézve az ügyre Te is be fogod látni, hogy az ilyen intézkedések átgondolatlanul, a szükséges feltételek biztosítása nélkül nem jelentenek megoldást a létező gondokra. Persze azt sem gondolom, hogy a helyzet úgy ahogy most van, tartható.
Venyige | 2011. március 5.
Még mielőtt közellenségnek kiáltotok ki, kérem, olvassátok el a valószínűleg kissé hosszúra nyúló „eszmefuttatásomat”.
Nóra! Én nem akartalak lenyűgözni, csak elgondolkodtatni. Kár, hogy a „100%-os” mondatom másik fele elkerülte a figyelmed. Az ugyanis arról szól, hogy a beiskolázottaink 98%-a el is végzi az eredetileg választott középiskolát. A maradék 2% nagy része vagy túl-, vagy alulvállalta magát, ezért másik intézményben szerez középfokú végzettséget. A lemorzsolódók száma pedig ezrelékben mérhető. Ugye, mennyivel másabb így, mint kiragadott félmondatként?

Az sem titok, hogy miben rejlik sikerünk titka. Azon kevés falusi kisiskolák közé tartozunk, amelyeket az önkormányzat erején felül is megpróbál fenntartani. Nevelőmunkánk első lépése a családlátogatás (az elsős tanítónak és az 5.-es ofőnek szept. 15-ig adnak határidőt, a többiek 1 hetet kapnak a feladatra). Így nem csak azt látjuk, milyen a gyerek, hanem azt is, hogy miért. És ebből kiindulva már tudjuk, hogy mit és hogyan kell csinálnunk. Iskolánk létjogosultságát, és munkánk eredményességét bizonyítja, hogy diákjaink mindenhol megállják a helyüket.

Kitenni! Igen! Aki ellehetetleníti a munkát, akinél nem tudunk eredményt felmutatni, az próbálja meg máshol. Ezt az állításom még mindig tartom. De melléteszem, és erre is figyeljetek: a 30 éves pályafutásom alatt 1, azaz EGYETLENEGY alkalommal került arra sor, hogy eltanácsoltuk a tanulót az iskolából. 7-es volt… Vagyis nem arról beszéltem az előző hozzászólásomban, hogy „ha csinálsz valamit, akkor röpülsz”, hanem arról, hogy ha hosszas próbálkozás után is veszélyezteted a közösséged, akkor próbáld meg máshol.

Még egy dolog zavar a vitaindítóban és a hozzászólásokban: milyen alapon kötitek össze a devianciát, az iskolakerülést, a tanulni nem akarást az sni, btm-es, cigány és mélyszegénységben élő gyerekekkel?! Miből gondoljátok, hogy a kőgazdagok csemetéivel vagy a mittomén milyen helyzetben élőkkel nincsenek problémák?! Ez nem diszkrimináció?! Miért nem esik szó mindezek mellett arról, hogy a viselkedés, a tanulási igény és az alkalmazkodási képesség neveltetés és/vagy jellem függvénye is?!

Mindezek után már csak azt lenne érdekes tudni, hogy az itt vitázók között hány gyakorló pedagógus van…
Juli | 2011. március 5.
Hallgassátok meg Halász Gábort az Időt kérek mai műsorában a tankötelezettséggel kapcsolatos tervekről. Okos és szenvtelen mint mindig, szépen elhelyezi a történetet az európai trendbe, tehát se Tajgetosz, se úszómester...Feltételezhetően lesznek megfelelő tanintézmények mindenkinek, meg duális szakképzés (mint Dániában és Németországban), s a jövőben is az lesz a cél, hogy minél tovább maradjanak a fiatalok a rendszerben. Magasabb szempontból és tág perspektívában teljesen igaza is van, de én azért nem vagyok ennyire derülátó...De hát itt van az interjú, hallgassátok meg: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-03-05 (16.04)
Juli | 2011. március 5.

Kedves Balek!

Ez a fejcserés támadás, minden kurzusváltás természetes velejárója. Az OFI története pedig kész krimi. De ezzel nem érdemes ennél többet foglalkozni.

Balek | 2011. március 5.

Nem csak beszélni lehet az oktatás megjavításáról.
Mostanában jelent meg pár pályázat ahol talán tenni is lehet érte.

2011. február 28. Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Főigazgató
https://kozigallas.gov.hu/pages/jobviewer.aspx?ID=wami3rkcj6

2011. február 23. Nemzetgazdasági Minisztérium

Nemzeti Szakképzéi és Felnőttképzési Intézet Főigazgató
https://kozigallas.gov.hu/pages/jobviewer.aspx?ID=wamg9ignc4

Az NSZFI-ben az összes vezetői állás meg van hírdetve!
https://www.nive.hu/palyazatok/index.php?pageid=1

(Szóval, aki pályázik mint főigazgató szólhat az ismerőseinek is pályázhatnak nyugodtan, ha nyer akkor már ő bírálhatja el azokat.)
Csirmaz | 2011. március 5.
Félreértés ne essék: nekem teljesen mindegy, hogyan tologatják a tankötelezettségi korhatárt.Ezt az ide-oda tologatást látszatmegoldásnak tartom. A kérdés igazából az, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Mi szolgálja azt, hogy ők jó szakmunkásokká váljanak, s az életben boldolguljanak? Kik, és hogyan segítik őket ebben? Ugyanis erre kb. 20 éve nem kapunk választ.S ezt nem Venyige védelmében mondom, de attól, hogy jelenleg 18 éves a tankötelezettségi korhatár, nem oldódott meg ez a probléma, csak egyre súlyosbodik (mint ahogy a 15 éves korhatártól sem fog megoldódni, mert nem ez a lényeg).Mintha mindig mást akarnánk, mint ami a valódi megoldás (látszat-tollvonások mögöttes tartalom nélkül).
S ettől borzolódnak a kedélyek, s ugranak egymásnak az emberek.
L. Ritók Nóra | 2011. március 4. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Nem voltam ma gépközelben, de örülök a véleményeknek.
Mondjuk a Venyigéé nem nyűgözött le....szerintem az is az oktatás feladata, hogy azokkal is foglalkozzanak, aki nem akar tanulni, pedig az élethez, munkához jutáshoz, családalapításhoz, jogok gyakorlásához, stb...szükséges lenne.
És ugye, az vicc, hogy a ti iskolátokban 100 %-os a beiskolázás?! Könyörgöm, hol nem?! Van aki ezt a tankötelezettség mellett még mindig eredménynek érzi?
csilla | 2011. március 4.
....és a segélyezetteket is, a fogyatékosokat is magukra kell hagyni, űzzük ki őket a perifériára, alkossanak saját társadalmi alakulatot, mert nekünk nyűg és teher, szárnyaink meg nincsenek, hogy felemeljük őket? én azért lettem pedagógus, hogy a szárnyaimat tollanként adjam oda. azt szerettem volna, hogy idős szárnyafogyottként felnézek az égre, és látom az eget meghódító gyermekeimet. Lehet, hogy látok olyat majd akik alacsonyabban szállnak a többiektől, de a föld fölött lesznek. én is a földön élek. De ha ilyen véleményeket olvasok, akik arról szónokolnak, akarnak meggyőzni, hogy szelektáljunk! hát....akkor már csak azt várom idős koromra, mikor kopogtat be hozzám a szomorúság, és azt lesem, hogy hová meneküljek, magam elől.
Csirmaz | 2011. március 4.
S még egy:
"Aki a parton áll, és a fürdőzőket dobálja, azt kizavarom az uszodából!!!" Folytatom:
Az átmegy az utca túlsó oldalára, s betöri a kirakatokat. Elzavarják a kereskedők is, erre lemegy az aluljáróba, s megkésel valakit.
Megjegyzem: különben ez megy már hosszú évek óta ebben az országban.

Lenne egy másik változat is a folytatásra, de az megint pénzbe, s odafigyelésbe kerül.
Juli | 2011. március 4.
Kedves Mátyás, egyszerre válaszoltunk Venyigének, csak most látom a Te kommentedet. A magam részéről az intézkedési terv mögött a költséghatékonyság mindent felülíró szándékát vélem felfedezni. A társadalmi következményekre gondolni se merek.
Juli | 2011. március 4.
Kedves Venyige, nem biztos, hogy az úszómester hibás, értelmezve a metaforát: nem a pedagógusokat okolom első sorban a kialakult helyzetért. De azért ők is hordoznak felelősséget azokért a gyerekekért, akiket rájuk bíztak. Az más kérdés, hogy a feltételek is bőségesen hagynak maguk után kívánni valót, de csak részben jelentenek mentséget a gyerekek túlságosan korán történő "leírására". A helyzet ennél lényegesen komplexebb, nem szeretnék egyszerűsíteni.
Csirmaz | 2011. március 4.
"Mit gondolnak a kívülállók, mit művel egy 16-17 éves az 5. osztályban???"
Folytathatnám a sort:
- mit művel egy 12 éves gyermek 6-7 évesek között?
- mit művel egy 14 éves gyermek 7-8 évesek között?
- mit művel egy 15 éves gyermek 8-9-évesek között?

Ha ez lenne az alapja a tankötelezettségi kor leszállításának, akkor akár levihetnénk 12 éves korra is a tankötelezettséget.
De nem ez az alapja.

"Aki a parton áll, és a fürdőzőket dobálja, azt kizavarom az uszodából!!!"
Ez a beilleszkedési, magatartási zavarral rendelkező tanulók jellemzője, az ún. "BTM-esek" nagyon sok esetben (mégha nem is nyilvánítják "hivatalosan" őket annak a Nevelési Tanácsadók). Ha a BTM-esektől (de nevezzük őket csak BM-eseknek) való megszabadulás lenne a célja a tankötelezettségi korhatár leszállításának, akkor az annak az elismerése, hogy sem a társadalom,azok intézményei, sem az oktatás (így együtt, s nem külön) nem képes kezelni ezt a problémát.
A magyar társadalomban, s azon belül a tanuló-társadalomban egyre erősebben megnyilvánuló deviáns megnyilvánulási formák összetett (s közös)kezeléséről való lemondás súlyos társadalmi következményekhez vezet (vagy már vezetett is).
De valószínű, hogy nem ez az oka a tankötelezettségi korhatár "leszállítási ötletének",mint ahogy a lentebb írt szakképzési okmagyarázat sem.
Venyige | 2011. március 4.
Látod, kedves Juli, ez a legnagyobb baj, amit írtál. Hogy Te is a vizet meg az úszómestert nevezed meg a bajok forrásaként. A parton dobálózók is be lettek engedve az uszodába. Nekik is megadatott az a lehetőség, ami a többieknek. Miért ne kellene alkalmazkodniuk az ottani szabályokhoz?! Társadalomban élünk, és ha tetszik, ha nem, meg kell tanulnunk a szabályokat, és aszerint viselkednünk. Milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, akinek folyton a kedvét keresik, és minden teljesítmény nélkül eredményhez juttatják?!
És én komolyan hiszem, hogy nem lesznek többen a parton, mint ahogy azt is, hogy kevesebben fognak dobálózni, mert látni fogják, hogy a cselekedeteinknek következményei is vannak.
Juli | 2011. március 4.
Kedves Venyige! Maradjunk az uszoda metaforánál! Vajon miért kezdi el dobálni valaki a fürdőzőket? Ilyen gonosznak és agresszívnek született? Nem lehet, hogy túl korán zavarták ki a medencéből, netán tán túl hideg volt a víz, esetleg az úszómester volt türelmetlen netántán oda is sózott neki, és mivel úgy érzékelte, hogy neki nincs helye az uszoda vizében, kiszorult végleg, úgy áll bosszút, ahogyan tud. Miért kellene szeretnie azokat, akik előírásszerűen haladnak? Miért kellene tekintettel lenni rájuk, betartani a szabályaikat? Gondolkodjunk el azon, hogy mi lesz, ha túl sokan lesznek a parton, és többen dobálnak majd, mint ahányan úsznak? A számukra majd lesz másik uszoda, esetleg fegyenctelep?
Venyige | 2011. március 4.
Kedves Terepmunkás!
Félreértettél. Maradjunk az úszásnál! Úszni tanítom a gyereket. Van akinek könnyedén megy, annak megtanítom az összes technikát. Van, aki lassabban halad, neki segítek, hogy legalább az egyiket biztosan megtanulja. Van, aki egyre sem képes, neki fogom a kezét, hogy el ne süllyedjen, és megpróbálom megismertetni vele a pancsolás élményét. Aki a parton áll, és sóvárog, megpróbálom becsalogatni a vízbe. De aki a parton áll, és a fürdőzőket dobálja, azt kizavarom az uszodából!!!
terepmunkás | 2011. március 4.
Kedves Venyige! Úgy gondoljuk. Nóri írásában szól arról, hogy bizony évek óta kiabálunk, hogy így bizony nem jó, túl kevesen tanulnak meg úszni. De az a megoldás, hogy akkor hadd fulladjon, nem jutott eszünkbe. Ez a kormány, nem a türelméről híres. A rugalmas beiskolázást, 18 éves tankötelezettséget, vagy szöveges értékelést az elmúlt években felmenő rendszerben vezették be, ezek eltörlése (lásd szöveges értékelés, buktatás) azonnali volt. Tartok tőle ez a 15 év is úgy jelentkezik majd. Első körben a jórészt megyei fenntartású, kötelező beiskolázásra kijelölt intézményekre kerül majd lakat. Azután jöhetnek a most még talpon lévő felzárkóztató - fél alapítványi középiskolák. 16 éves kora alatt gyerek nem foglalkoztatható - amíg még az EU tagjai vagyunk. Az általános iskolát végzettek - (de sokan lesznek, akik még azt sem) esélytelenek a munkaerőpiacon. Most is, ha százezerrel lesznek többen, akkor pláne. Legyen bármilyen az árvízi -belvízi helyzet, lapátosokra már nem lesz olyan tömegben szükség, mint 50 éve.
Venyige | 2011. március 4.
Úgy gondoljátok, hogy minél több gyerek jár 18 éves koráig iskolába, annál több képzett munkaerő lesz a piacon?! Ugye, nem? A magam részéről csak üdvözölni tudom a kormánynak azt az intézkedését, amely a tankötelezettséget 15 éves korra veszi vissza. Mindemellett megjegyzem, hogy olyan iskolában dolgozom, ahol nincs bukott tanuló, mert kiemelt feladatunk a felzárkóztatás, valamint azt is, hogy növendékeink 100%-a továbbtanul, és 98 %-a el is végzi a középiskolát. A közoktatás fenntartása dicsérendő feladat, de azzal nem értek egyet, hogy ebbe a rendszerbe akarata ellenére belekényszerítsünk mindenkit. Aztán meg csak sírunk-rívunk, hogy nem jutunk egyről a kettőre. A középiskolai oktatás igenis legyen lehetőség, ne pedig karám, ahova mindenkit beterelnek, aztán a fejetlenségért a pedagógust állítják pellengérre. Mit gondolnak a kívülállók, mit művel egy 16-17 éves az 5. osztályban??? Valóban erre van szükségünk? Valóban erre van szüksége a 11 éves kis 5.-esnek?! És ettől fog előre jutni az ország? Vagy aki végigrendetlenkedi, csavarogja a 4 év középiskolát, abból jó szakember lesz, mert járt iskolába?!
Nagyon álságosnak érzem a javaslat ellen fordulókat. Ez ugyanis nem arról szól, hogy aki 15 éves korára nem tudja elvégezni az általánost, az nem tanulhat többé, hanem arról, hogy aki nem akar tanulni, az kikerülhessen a rendszerből. Igenis, az iskolának biztosítania kell az életre való felkészítést, a tudás megszerzését, függetlenül a gyermekek értelmi képességeitől. De aki nem akar, annak ne kelljen már járnia!!! A többieknek pedig, akik tanulni akarnak (legyenek zsenik vagy fogyatékosok) ne kelljen már nap mint nap szenvedniük a renitensektől.
Én úgy gondolom, végre születik egy törvény, amely védi a tanulni akaró diákot és védi a pedagógust, és ha még mellé teszem, hogy a kormány úgy tekinti állami feladatnak az oktatást, hogy annak anyagi terheit is leveszi az önkormányzatok válláról, akkor csak annyit tudok mondani, hogy csak így tovább! Mert ha tényleg „kimívelt emberfők sokaságára” van szüksége az országnak, akkor meg kell teremtenie a lehetőséget arra, hogy ne csak az elit iskolákban lehessen elit színvonalú oktatást folytatni!
Juli | 2011. március 4.
Jó lenne akkor tudni, hogy honnan az ördögből került a köztudatba és a médiába ez a rosszízű és rengeteg indulatot kiváltó hír a tankötelezettség brutális leszállításáról! Mégpedig szalagcímekben, és az írásokhoz kapcsolódó pro és kontra tartalmú kommentekben, a Facebookon stb.! Van aki szerint kamu hogy azután örülni tudjunk a 17 évnek. Meg azután megjelenik a Tajgetosz mint metafora, mi itt néhányan őszintén kétségbeesünk, miközben azt is lehet olvasni, hogy a gaz liberális banda bezzeg ajvézik, vagy hogy a pedagógusok nagy része örül, hogy végre megszabadulhat "ezektől". A kormánypárti médiában nem lehet olvasni a Széll Kálmán terv ezen részéről (legalábbis én nem találtam erről szóló részt). Kinek jó ebben az amúgyis kilátástalan válsághangulatban a kedélyek szítása? Parraghnak még néhány dologban igaza is lehet, de nem illik ebbe a kontextusba, a szakképzéshez kapcsolódik, de számomra arról sem alakult ki egyértelmű kép. Az egyik oldal dicsőít, a másik átkozódik. Középen meg nincs semmi.
Szeretném érteni, és követni a folyamatot...
Csirmaz Mátyás | 2011. március 4.
Valamit nagyon összekevertek, vagy elnéztek Parraghék:
„A fiatalok egy része nem akar közismereti tárgyakkal foglalkozni, például történelem helyett inkább azt szeretné megtanulni, hogyan kell a téglákat egymásra pakolni, mert kőműves akar lenni. Nekünk az az érdekünk, hogy elmenjen a szakképző iskolába, ugyanis ha szakképzettsége van, nagyságrendekkel nagyobb esély van arra, hogy állást talál.”

Indoklás:
-Gondolom a „fiatalok egy része” a nyolcadik évfolyam elvégzése után nem szeretne közismereti tárgyakkal foglalkozni, hanem pl. kőműves szakmát szeretne tanulni. A középfokon lemorzsolódó fiatalok egy jelentős része már eleve 15-16 évesen kerül ki 8. évfolyamról, s kerül „középfokú” iskolába.
Az, hogy valaki 15-16 évesen szakmát tanuljon, semmi köze nincs a tankötelezettséghez. Ahhoz van köze, hogy milyen a szakképzés rendszere.

- A jelenlegi Közoktatási törvény 6 § az alábbi módon rendelkezik a tankötelezettségről:
„(3) A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti.
(6) Tizenhatodik életévének betöltése után kérelmére megszűnik annak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált, vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik.”

Tehát: Aki 16 éves korára szakképzettséget szerzett, kérheti tankötelezettségének megszűntetését most is, a jelenleg hatályos törvény alapján. Megjegyzem: ez a „15 éves” mittudoménmi nem az Oktatási Államtitkárság javaslata, s elképzelése
Juli | 2011. március 4.
Íme egy másik megközelítés. Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke így vélekedik:

„Egyetértek a tankötelezettség 15 éves korra való leszállításával, ha úgy tetszik, mi vagyunk az egyik javaslattevő. Egy-egy nemzedék mintegy 180 ezer gyerekéből körülbelül 20 ezer semmilyen végzettségre sem tesz szert. Közel 20-25 ezer ugyan bekerül a szakképzésbe, azonban egyharmada lemorzsolódik, ez pedig hatalmas szám. Ezek a fiatalok úgy kerülnek ki a munkaerőpiacra, hogy gyakorlatilag esélyük sincs az elhelyezkedésre. A fiatalok egy része nem akar közismereti tárgyakkal foglalkozni, például történelem helyett inkább azt szeretné megtanulni, hogyan kell a téglákat egymásra pakolni, mert kőműves akar lenni. Nekünk az az érdekünk, hogy elmenjen a szakképző iskolába, ugyanis ha szakképzettsége van, nagyságrendekkel nagyobb esély van arra, hogy állást talál.” (Forrás: Figyelőnet,2010. 03.03.)
csilla | 2011. március 3.
Túlkoros, majdnem 17 éves gyermekek vannak még általános iskolában és a nyolcadik évfolyamon sem. rengeteget hiányzó gyermekek vannak szakképzésben 16 évesen. Rehab által előírt, később, 8 évesen általános iskolát kezdő, bukott, sni-s gyerekek vannak 16 évesen 5. osztályban. Normál,bár integrálhatónak mondható papíron létező tagozaton, a rendszer és pedagógus, sőt a rehab hibájából vannak gyermekek láthatóan, szemmel retardált állapotban általános iskolában (nem vitte el a szülő a kötelező vizsgálatra, így elvették az sni-státuszát), túlkorosként, ki tudja hányan távol a megyeszékhelyektől, ki tudja hányadikosként.
Mi lesz a nagykorúság vagyis a cselekvő képesség határa? ki lesz törvényesen cselekvő képes? Kiből lesz korlátozottan cselekvő képes felnőtt? Mi lesz az enyhe értelmi fogyatékosból, mi a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekből, akik biztos, hogy nem fejezik be a képzési kötelezettséget 15 éves korukig. kiből lesz gondnokolt? gyámolt? Millió kérdésünk lenne a szoc.ágazatból, millió kérdést vet fel ebben a megközelítésben az eddig kiskorú, fiatalkorú anya és gyámja jogköre bizonyos jogosultságok eléréséhez. Hú,ha, de lehet hogy már megint én lihegem túl.
L.Ritók Nóra | 2011. március 3. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Biztosan. Hívd meg egy kurzusra azokat is, akik most döntési helyzetben vannak....
petra | 2011. március 3.
"a gyereknek a beállítódása kb. hatéves koráig kialakul" (HR, Jelfogó)
satöbbi satöbbi
annyira szomorú
hasonló mondataikra a hallgatóimnak nagyon flegma arccal szoktam mondani, hogy ja, akkor zárjuk be az iskolákat
itt szokott megfordulni
és egy perc alatt megértik
és onnantól izgatja őket a szakmai megoldás
lehet, hogy mégis megérthető?
lenne...?
petra | 2011. március 3.
http://www.fn.hu/belfold/20110302 /orban_lemond_szegeny_gyerekekrol/
dühöng és érvel
L. Ritók Nóra | 2011. március 3. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Sajnos nem.
Én is néztem.
petra | 2011. március 3.
1. Végtelen cinizmus: "ezek úgyse járnak iskolába"
2. Végtelen ostobaság: "nekik is ez lesz a jó, kínálunk nekik olyan képzést, hogy 15 évesen egy jó szakmával el tudnak helyezkedni."(?????????)
párhuzamosan írom az RTL híradóval
ugye félreértettem valamit???
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2014.04.16.
Kortárs magyar irodalom – otthon és az iskolában
2014. április 12-én ismét megtelt a Kossuth Klub magyartanárokkal, akik mind arra voltak kíváncsiak, mit és hogyan lehet tanítani a kortárs magyar irodalomból az iskolában. Sok inspiráló...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2014.04.16.
Megújította stratégiai együttműködését a Siemens és a BME
Harmadik alkalommal újította meg stratégiai együttműködési megállapodását április 15-én a Siemens Zrt. és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), amely mintegy ötmilli...
(Forrás: Edupress)
--
2014.04.16.
Strasbourgig mehet az egyik legnépszerűbb tankönyvkiadó
Kártérítési pert indít a Mozaik Kiadó, miután a köznevelésért felelős államtitkár levelében arra szólította fel az állami iskolákat, hogy a KLIK által összeállított javasolt list...
(Forrás: Eduline)
--
2014.04.16.
Jön a lányok napja, megmutatják, milyen jó a kutatónőknek
Meghosszabbították a Lányok napja programra a jelentkezési határidőt, a Nők a Tudományban Egyesület szerda délutáni közlése szerint a nagy érdeklődés miatt április 20., vasárnap éjf...
(Forrás: Eduline)
--
2014.04.16.
Jogi egyetemisták mehetnek gyakorlatra a Kúriára
Együttműködési megállapodást írt alá Darák Péter, a Kúria elnöke és nyolc egyetem doktori iskolájának képviselője a legfelsőbb bírói fórum épületében szerdán - közölte a Kú...
(Forrás: Index)
--
2014.04.16.
Az anyanyelven tanuló gyermekek jobban teljesítenek
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár közlése szerint jobban teljesítenek az anyanyelven tanuló diákok, és elsődleges cél, hogy a magyarok által lakott külhoni területeken a szülők min...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2014.04.16.
Egyik diák sem tért vissza
Pécsett emléktáblát avattak a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján a Széchenyi Gimnáziumban. Az 1943–44-es tanévben 33 diákot vittek el az intézményből a haláltáborokba...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2014.04.16.
Féljünk-e az erkölcstantól?
Aki elolvasta a teljes tantervet, láthatta, hogy a tematika konkrét erkölcsi problémák, esetleges erkölcsi tanítások, intelmek helyett – amitől sokan félhettek előzetesen – a mindennapi...
(Forrás: Népzabadság)
--
2014.04.16.
Pálinkásnak tárcát gründolnak?
Ami Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár utódját illeti: információink szerint a kormánypárt egyes képviselőiben ugyan felmerült, hogy a „tankönyvbalhét” még bevállaló Hoffmann...
(Forrás: Népszabadság)
Címkefelhő    Összes címke »
IKT agresszió bizalom család digitális nemzedék drámapedagógia együttműködés egészség elfogadás előítéletek erkölcs erkölcsi nevelés eset esélyegyenlőség felelősség felnőttképzés fiatalok film generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom iskolakísérlet jelenismeret jog kamasz kapcsolat kapcsolatok karácsony kommunikáció konferencia konfliktus konfliktuskezelés kreativitás kritika kutatás könyv könyvajánló köznevelési törvény közösség motiváció média módszerek oktatás oktatáspolitika osztály osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusetika pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szegénység szexualitás szép szülő szülők taneszköz tanulás tanár-diák kapcsolat tanár–diák kapcsolat tehetséggondozás tolerancia továbbképzés társadalom történelem virtuális kongresszus visszaemlékezés óraterv ünnep
Utolsó üzenetek:
  Peer Kriszti

Kedves Móni,
Számomra nem derül ki pontosan, hogyan zajlik az "eltulajdonítás", és az sem, mi a gyerek válasza az esettel kapcsolatban. Egy ilyen korú gyerek már tisztában van a tulajdonnal, tehát feltételezhető, hogy ennek tudatában teszi mindezt.
Információ hiányában nem tudom megítélni, mennyiben "lopás" ez, de hasonlóan a lopáshoz, ez is egyfajta figyelemfelhívás lehet. Sosem az az érdekes, mi a tünet (azaz a gyerek viselkedése), hanem hogy mi van annak hátterében. Erre lenne érdemes fókuszálni a szülőkkel közösen: mikor kezdődött, történt-e ekkor valami a suliban vagy otthon, vannak-e barátai vagy peremgyerek stb. Ha kiderül, mi a probléma, akkor azon már lehet segíteni, de egyelőre azt még nem tudjuk. Amennyiben szükségét érzi, konzultálhat más szakemberrel is (iskolapszichológus, nevelési tanácsadó pszichológusa), vagy bevonhatja őt a gyerekkel való munkába. Minden jót!

--
  OFOE

Kedves Zoli! Nem világos, hogy mi köze van az édesanyád munkahelyének a Te iskola-látogatásodhoz. Már nem vagy tanköteles, kérvényezhetitek a magántanulóságot is, ha nincs más lehetőség a helyzeted rendezésére. Próbáltál már beszélni erről az osztályfőnököddel, esetleg egy másik tanárral, akiben bízol? Lehetetlen az osztálytársaiddal való kapcsolatod rendezése? Próbáld/próbáljátok mérlegelni, hogy mi mindennel jár, ha ott hagyod az iskolát. Mihez kezdesz azután? Dolgozni mész, és tanulsz mellette? Vagy mégis mihez kezdesz? A tanulással nincsenek különben gondjaid? Ha megírod az elérhetőségedet, esetleg konkrétabban is meg lehetne vitatni ezt a dolgot.

--
  OFOE

Kedves "szabóka"! Mi is azt tartanánk helyesnek, ha a fegyelmi eljárást a szülő tájékoztatása előzné meg. Azt javasoljuk, hogy beszéljen a lánya osztályfőnökével, és próbálják közösen értelmezni a helyzetet. Mindenképpen igyekezzen megtudni, hogy miért maradt el az előzetes értesítés, illetve, hogy nincs-e lehetőség még a fegyelmit megelőzően a probléma megbeszélésére, esetleg a gyerek bevonásával történő tisztázására. Nagyon fontos lenne, hogy sikerüljön egy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot kialakítani az iskolával.

--
  Móni

Elsőseim vannak. Az egyik gyerkőc néha elveszi mások dolgait. Nem tagadja le, szívesen visszaadja, nem próbál kitalálni valami mentséget. Nem viccből vagy heccelésből teszi. Szülőkkel is beszéltem, ők is szeretnének megoldást! Szakirodalmat, segítséget keresek! Előre is köszönöm!

--
  zoli

18 éves vagyok de szeretném már most otthagyni az iskolát (az osztálytársak miatt) de anyukán egy nemzeti parknál dolgozik és ha én nem megyek be akkor őt kirugják van valami lehetőség hogy ne kelljen bejárom és őt ne rugják ki??

--
  szabòka

15 èves lányom ellen, fegyelmi eljárást inditottak, a házirend sùlyos megszegèse miatt! kellett -e volna, elötte egy figyelmezt
etõ levelet kapnom??

--
  Anikó

Köszönöm, megnézem!

--
  OFOE

Kedves Anikó! Ezzel a végzettséggel sajnos nem taníthatsz, legalábbis mi úgy véljük.
A bizonyosság kedvéért azért nézd meg Te is a 2011. évi CXC. tv. 3. mellékletében foglaltakat.

--
  Anikó

Tisztelt Ofoe!
Szeretném megtudni, hogy általános iskolai tanítói, informatikus könyvtárosi és IT mentori (OKJ száma: 54 482 01)végzettséggel taníthatok-e ált.isk. felső tagozatán informatikát? (Ha így nem, van-e olyan OKJ-s képzés, ami feljogosít erre?)
Köszönettel: Anikó

--
  Varga Ili

Kedves "babos"! Ha valóban megvan a 25 év közalkalmazotti jogviszonya, akkor a Kjt. 78. §-a alapján ki kell fizetni, kérés nélkül a jubileumi jutalmat. Hogy ki és mikor jogosult erre, azt a munkáltatónak kötelessége figyelemmel kísérni, nyilvántartani.
Azt javasolom, hogy keresse meg az igazgatóját és érdeklődjön, hogy számfejtették-e már és mikor fogják utalni a jogos járandóságát.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[rel:] Aki terrorizál, azt leszedálni. Az agresszív hülyénél jobb a békés hülye.
Virtuális szülői értekezlet 2. - Áldozatok és agresszorok az iskolában »

--

[pl.:] @tanár: Matematika szóbelin javítani? Már amikor bevezették a szóbelit, az rettenetesen fura volt. Vagy ez csak arra van, hogy a magolósok is átmenjenek? A mateknak pont az lenne a lényege, hogy használd a fejed. A SÖTÉTSÉG!
Érettségi elnöki jelentés helyett »

--

[J:] "tartottak attól, hogy az iskola zárt világát megbontja a világháló nyitottsága" tartok attól, hogy a túlzott zártság okzza az iskolai lövöldözéseket és öngyilkosságokat, mert a gyerek nem tudja, hogy ezen kívül is létezik világ. Igenis legyen tudomása arról, hogy […]
A digitális nemzedéknek megfelelő tanulási környezetre van szüksége »

--

[hem:] Nézd meg a Street-fighting Math-ot az edx-en. Na, azt tényleg tanítani kéne. Valamint bevonni a saját fejlődésének figyelésébe. Lásd gamification. Jól hallottad.
Műveltség és tudásépítés a digitális korban »

--

[tigris:] Kínai diák válasza az unalmas órára: előveszi az egyetemi tankönyvét, ugyanabból a tantárgyból.
Miért nem értjük egymást? (3.rész) »

--

[Hédi:] Minden - de tényleg minden - tiszteletem. Az írásokat külön is köszönöm, köszönjük.
Közmunkásokat tanítok (Naplórészletek, 6. rész) »

--

[Dékán Haas Zsuzsa:] A kép nem szimpla illusztráció. Ez a tarisznya. :) https://www.facebook.com/photo.php?fbid=677900988915053&set=p.677900988915053&type=1&theater
Közmunkásokat tanítok (Naplórészletek, 6. rész) »

--

[tanár:] Az érettségivel és az iskolarendszerrel nagyon sok probléma van. Például a matematika tantárgy diszkrimináció áldozata, ugyanis abból nem tehet szóbeli vizsgát az, akinek 25% feletti az írásbelije. Pedig a szóbelivel szinte mindig javítani szoktak az eredményen, már csak azért […]
Érettségi elnöki jelentés helyett »

--

[OFOE:] Kedves Dombai Kata! Lehet, hogy átmeneti volt a gond, mert nekünk működik. Reméljük, másutt is.
Az ország kedvenc osztálya különleges helyre utazhat »

--

[Dombai Kata:] Ha a tovább a játékra gombra kattintok, akkor azt írja ki, hogy az oldal nem található.
Az ország kedvenc osztálya különleges helyre utazhat »

--
OFOE (2001–2014) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek