OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. december 13.
» Hozzászólások (8)

16. esélyegyenlőségi napló

Konferenciák üzenetei

Pár éve kezdődött bennem az elviselhetetlenségig fokozódó tiltakozás. Addig, amíg már nem bírtam tovább. Állampolgári nevelés, demokratikus készségek, vagy valami hasonló volt a konferencia címe. A plenárist még kibírtam. A szekcióülésen szakadt el e cérna. Asztaltársaim hosszas értekezésbe kezdtek a gyesről visszamenő nők helyzetéről, a családbeli hagyományos szerepek tarthatatlanságáról, mekkora probléma, hogy a nők nem tudnak megfelelően élni állampolgári jogaikkal. Hogy a képet érthetőbbé tegyék, férfimagatartásokat ecseteltek, utcán, üzletekben, munkahelyeken. Persze, tudtam, ez is fontos.

De emlékszem, akkoriban szembesültem azzal, hogy az egyik faluban talált gyerekek, akik egy uzsora sújtotta családban éltek, fáztak, éheztek, és a kutyájukkal egy ágyban aludtak, nem egyedi esetek. Akkoriban értettem meg, hogy tömegesen élnek ilyen családok a cigány lakta falvakban, nálunk is, és másfele is. Úgy éreztem, talán a magyar társadalomban nem az a legégetőbb probléma, hogy a családban ki főzi meg a vacsorát, talán fontosabb az, hogy van e mit főzni.

Aztán ment a történetem tovább. Amikor a bizalomról szóló beszélgetésen nem bírtam a csodálatos képet festő beszámolókat, a partnerként viselkedő szülőkről, a hatalmas oktatási sikerekről, csodálatos hangulatú tanórákról, és mire szóltam, már úgy éreztem, én egy másik Magyarországon élek.

Legutóbb már előre elnézést kértem az ünneprontó előadásért. Értettem a konferencia üzenetét, megértettem az első előadásokból, pozitívnak kellene lennie, és már nem is csodálkoztam, hogy a kiállítási anyagnak felküldött szociofotók lemaradtak a gyerekrajzok mellől, pedig együtt lett volna üzenetük.

A másikra nem tudtam elmenni, külföldi pedagógusok voltak nálunk a suliban, ott kellett lennem. De a kiállításunk ott volt. A szegénységről szóló konferencián. A svédasztal mögött, dekorációként. Rajzok, mélyszegénységben élő gyerekek munkái, és mellettük fotók, az alkotás menetéről, putrik mellett rajzoló, mezítlábas gyerekekről. Előttük Bunsen égővel melegedő töltött káposzták. Fura kép lehetett. Jó, hogy nem láttam.

Aztán hallottam, olvastam a konferencia politikusok által megfogalmazott üzenetét: aki dolgozik, nem szegény. Azok szegények, akik nem dolgoznak. Tehát a szegénység egy személyes döntés.

Jó, hogy nem voltam ott. Azt hiszem ordítottam volna.

Tudom, a konferenciáknak, szakmai találkozóknak pozitív kicsengésűeknek kell lennie. De úgy látom, elhallgatunk problémákat, eltussolunk dolgokat, a nagy összefüggések hangzatos hálójában elmarad a problémákon való gondolkodás. Az üzenetek általánosságok szintjén maradnak, vagy elcsúszott, más érdekeket kiszolgáló hangsúlyúakká válnak.

Én már nem beszélek az előadásokban sikerekről, nem azért, mert nincsenek, csupán, mert nem érzem fontosnak. Annyira nem, mint a tömegeket érintő megoldhatatlan problémákat. Azokról kellene beszélnünk végre. Hogy amikor az ember hazafele utazik, érezzen hozzáadott értéket, problémamegoldásra inspiráló gondolatokat, és ne a svédasztal emléke maradjon meg a gyomorban, hanem valami más, a fejben, és a lélekben.

Valami elcsúszik. Itt is. Vagy csak én vagyok rossz helyen?

L. Ritók Nóra

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

zöldbéka | 2010. december 21. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Megértem az "elkeseredést" - ha már mi, pedagógusok és egyéb szakemberek a gyereknevelésben, sem értjük ugyanazt ugyanazon, akkor mit várjunk el másoktól? Igen, úgy tűnik, hogy rossz helyen vagyunk és rossz korban. A problémákat nem illő sem kimondani, de még észrevenni sem. Ha megteszed, akkor te válsz a többiek szemében ennek az "értelmiségi" rétegnek az árulójává. Ennek ellenére látjuk, tudjuk, érezzük a problémákat, mert nem lehet elmenni mellettük tétlenül. Terepmunkásnak megint igaza van: meséljünk, beszéljünk a sikerekről - mutassuk meg, hogy lehet így is, itt is, még akkor is, ha a villanyt újra ki fogják kapcsolni és a tetüt hazavisszük családunkba is, mikor átöleljük a gyereket. Mert nem lehet másképp.
A klimatesztek ugyanezt a képet erősítik: a volt iskolámban világosan kiderült a "névtelen" vélemények (mert már legfeljebb így mer véleményt mondani bárki is, hiszen folyamatosan zsarolják állásának elvesztésével) alapján, hogy mik is a fő bajok. Aranyosan el lett kenve - tulajdonképpen nincsenek is bajok, csak sértődött, tüskés, hülye emberek, de Mi "létrehozunk majd team-eket, amelyek a megoldáson fognak gondolkodni" - a következő évtizedekben. Mert a valódi megoldás kényelmetlen és kínos lenne és azt követelné, hogy feladják biztos, egymás érdekeit védő állásaikat, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy a gyerek nem fontos. Mert a gyerek nincs.
Ezek a gyerekek nem is léteznek a vezetőink, az okt. politikusok, politikusok számára - sokszor még saját kollégáink számára sem.
Szerencsére vannak még, kiknek igen.
Jó helyen vagy, csak rosszkor. Ez egy rossz kor.
terepmunkás | 2010. december 20.
Nóri, nem vagy háborodott. És a sikereidről -sikereitekből is köteteket lehet sorolni.Szerintem ha legközelebb konferenciázol mesélj csak sikertörténeteket! De abból a felhozatalból, amit a fn-ben írsz. Siker a visszakötött villany. A néhány hónapos tetűtelenség. A háromszor egymás után benéző gyerek.A színesceruzát forgató 16 éves anya.A pompásra mázolt óvodafal.A megtalált civilek, akik nyaralni viszik a tanítványaidat.
L. Ritók Nóra | 2010. december 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Azt hiszem, igazad van. Mindenki mindig jót ír. Ezért kérdezem az írás végén: én vagyok rossz helyen? Én látom csak így? Mindenkinek jó ez így?
A kommentekből azt látom, vagyunk egy páran, akiknek nem...
De lehet, olyan ez, mint a tanév végi értekezletek. Ott sem mondja meg senki, hogy kudarcai voltak...vagy hallgat, vagy fényez. Jobb esetben kölcsönösen egymást, rosszabb esetben magát. Így a jó...mindenki elégedett...Vagy eszembe jutottak a klímatesztek. Volt hozzá szerencsétek? Az is olyan szuper képet festett. Legalábbis a környékünkön mindenhol.
Hmm. Lehet, tényleg én vagyok a hülye.
meseszép | 2010. december 20.
nem kéne tenni is valamit? például az elégedettség-mérő lapokat nem rutinból kitölteni, vagy fásultan ikszelni (úgyse számít, mit írok), hanem leírni, mi a valódi véleményünk.
ami nekem is hasonló. bár én is csak odáig jutottam el, hogy ki se töltöm.
amíg nincs kellően sok negatív visszajelzés, nem fog változni semmi. lehet, hogy így se, de legalább nem asszisztálunk hozzá.
csilla | 2010. december 16.
Az elmúlt két hétben szociális munkás nappali tagozatos gyakorlóst fogadtam. A motivációval megáldott gyermeket próbáltam felkészíteni arra, amit majd családlátogatás során tapasztalni fog. A látvány is bőven meglepte még a felkészítés dacára is de a szag volt az, amit én sem tudtam neki elmagyarázni. Az első helyen beleszippantott, és egész nap émelygett a gyomra. A hét végére a fehér kabátja a lakásokban terjengő poros füsttől és a kinti állandóan szakadó esőtől sárpöttyös lett. Kötött sapka alatt lévő haját minden este meg kellett mosnia, mert átvette a szagot. A családok gyermekeit meglátogatva az óvodában és az iskolában, már értette miért más illatúak ezek a gyermekek, még ha a ruhájuk, testük tiszta is.
Hogy bírod? kérdezte. Döntsd el akarod-e csinálni! és azt mondta: úgy, mint Te igen. Na, ő nekem felért egy plusz karácsonyi ajándékkal. plusz egy fő mellettünk.
Ugye mennyit jelent a személyes példa! Ahogy mutatunk példát kezdő szakembereknek, úgy kapcsolódnak be ők is a folyamatokba. Legalább is ezt így akarom hinni.
Domokos Zsuzsa | 2010. december 16. | domik[kukac]t-online[pont]hu
Döbbenetes, mennyire el tudtam szakadni a valóságtól! Magam mindig azt hittem, az a pedagógus.aki pozitív kisugárzású, mert aki pesszimista, az nem való katedrára. Azt hittem, a pedagógusok hivatása, hogy pozitív kisugárzásikkal a gyerekekbe önbizalmat, tetterőt sugározzanak. Azt hittem, mindenre van megoldás, csak akarni kell. Úgy véltem, a konferenciák arra jók, hogy feltöltsék lemerült "aksinkat", hogy találkozhassunk hasonszőrűekkel, lelkesekkel... Döbbenetes, mennyire megváltozott a helyzet. És félek, nemcsak én, a nyugdíjas áll csodálkozva a tények előtt: hogy gyerekek éheznek (erről édes jó szüleim meséltek sokat, akik a Horthy-rendszerben nőttek fel), hogy a tanárok fásultságának fő oka nem az, hogy a mai társadalomban nem lehet tekintélye annak a tanárnak a gyerekek előtt akik nem "trendi" cuccokban villog, - hanem a TEHETETLENSÉGÜK érzete. Az a "kiégettség", a pesszimizmus fő oka, hogy a társadalom kibeszéletlen, megoldatlan gondjainak (romakérdés, erkölcsi kérdés, szexuális nevelés, egészséges életmód, környezetvédelem stb. ) zömét a pedagógusokra hárítja át a társadalom/oktatatáspolitika(?). "Majd az osztályfőnök beszélget erről is a tanulókkal, és akkor minden jobb lesz." De miről beszéljünk az osztályfőnöki órákon? A heti egy órában még a kérdések felvetéséig sem jut el egy lelkiismeretes gimnáziumi osztályfőnök!
Minden estere azt hiszem, aki komolyan veszi, hogy gimiben a jövőbeli értelmiséget neveli, olvastassa el a tanítványaival ezt a cikket. Lássák, mire számítsanak, akik orvosnak, tanárnak, ügyvédnek, szociális munkásnak állnak majd, mire kell megoldást találniuk. A társadalom kettészakadása immár nemcsak világnézeti alapon teszi nehézzé a jó megoldások megtalálását, de alighanem szociális robbanás is fenyeget bennünket.
Én még mindig úgy vélem, a jövő nem a politikai elittől, hanem a tanáremberektől függ! Lehet, ebben is tévedtem. De Nóra cikke akkor is HATALMAS TANULSÁG.
L. Ritók Nóra | 2010. december 16.
Drága Csilla! Ez jó..mármint a szupervízor. Tőlem is kérdezték már aggódva egy-egy hozzászólásom után, hogy valami baj van? És volt, aki ajánlott már terápiát is. Persze aggodalomból, tudom.
Mert féltenek, hogy felőröl a probléma, vagy a problémaérzékenység...vagy mindkettő..Vajon hányan érezzük úgy, hogy ebbe bele lehet őrülni?
Persze nem fogunk. Csak ránk ez a feladat rendeltetett. Tegnapelőtt azt kérdezte tőlem egy újságíró, hogy lehet azt kibírni, hogy az ember ennyit tanul, dolgozik, és, hát pedagógusként nem keresi halálra magát..Most ez különösen aktuális, hisz a nem önkormányzati iskolák, így mi sem kaptuk meg a normatívát még...Mondtam neki, hogy amikor az ember ezt a pályát választja, akkor nem a pénz izgatja. Mert akkor nem jól döntött. Kérdezte, akkor mi? Amiket ekkor felrosoroltam, azok alapján meg tényleg mehetnék terápiára...
csilla | 2010. december 15.
Kedves Nóra!
Az írásaid mindig szíven találnak. Tényleg ennyire kevesen lennénk? Van olyan barátom, aki aggódik értem, mert azt hiszi, hogy szupervízorra lenne szükségem. Én jól vagyok! De, hiába, a barátaim aggódnak értem. Nem én vagyok beteg lelkileg, hanem a társadalom, aki nem látja ezt és ennek veszélyét.
Te vagy az igazi, aki lelkileg és szakmailag is megerősítesz. Ez Az Igazság, akár akarjuk látni, akár nem. Ez is , és főleg Ez, Ma Magyarország. Csak árnyalatokban különböznek bizonyos réteghelyzetek. A megoldáskeresőket, hurráoptimizmussal ellátott konferencia tartókat meg szemfényvesztőknek nevezem. Mondjuk ki végre: azok! Jöjjenek el, nézzék meg, kérdezzenek bennünket! Várjuk őket! Meg akarjuk mutatni!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.09.23.
Igenis hazugság. Nahalka István válaszával folytatódik az érettségivita
Nem a hiúságom okozta az elkeseredésemet, talán az nincs is nekem, hanem a „dologgal” szembeni érzéketlenség, a „kit zavar, hogy az egész úgy ahogy van rossz, hiszen működik” elgondol...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.09.23.
Érettségi: tényleg hazugság? Radó Péter írása
Az a sajátos helyzet van, hogy Nahalka István tanulmányának – az e három problémacsokor kapcsán általa leírtaknak – szinte minden egyes mondatával egyetértek. Amivel nem értek egyet, az...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.09.23.
Én nem vagyok magyar? Trencsényi László írása
A minap Juhász Dánielnek adtam interjút az óvodai nevelésbe rendeletileg betoldott „nemzeti nevelés” kérdéséről. Vitám volt a rendelettel magával, szellemével, nemzetképével, nevelé...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.09.23.
NAT-kalauz aggódó szülőknek
Az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport mintegy száz fős, pedagógiai szakértőkből, pszichológusokból és gyakorló tanárokból álló csapata egy éven át tartó kutatási-fejleszt...
(Forrás: Kölöknet)
--
2018.09.23.
Bebizonyosodott: a tanárok többsége diszkriminál az órákon
Súlyos következtetésekre jutott egy nemrég zárult, négy ország tanárait vizsgáló kutatás: a magyartanárokra kiterjedő vizsgálat azt állapította meg, hogy a tanárok komolyan diszkrimin...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2018.09.23.
Ismét lehet pályázni a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjra
A programra azok jelentkezhetnek, akik az egységes, osztatlan tanárképzésre, illetve gyógypedagógia alapképzési szakra nyertek felvételt, vagy a pályázat benyújtásának időpontjában má...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.09.23.
Helyettesítenek, ingáznak, elfogynak
Folytatódik a számháború a pedagógushiány ügyében, a Klebelsberg Központ (KK) a héten is cáfolta, hogy országos problémáról lenne szó, de a mindennapi tapasztalatok egészen mást mutatnak...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.09.23.
Ahogy gyilkosnak sem születik senki, úgy iskolai zaklatónak sem
Schwechtje Mihály az új Terápia-évad nem éppen vidám epizódjainak rendezése, és egy kiváló, gyerekkereskedelemről szóló rövidfilm (Aki bújt, aki nem) után első nagyjátékfilmjével...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.09.23.
Ingázó tanárokkal töltik fel az iskolákat, de ez mindenkinek rossz
Vannak tanárok, akik naponta ingáznak a sajátjuk mellett két-három másik iskolába, akár ötven kilométeres távokat is megtéve. Közben az ő iskolájukba is járnak utazó tanárok, hogy kip...
(Forrás: abcug.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
  Szász Orsolya

Kedves OFOE Szerkesztőség!

Szakiskolában tartok gyakorlati órát középfokú végzettséggel közalkalmazottként. Kérdésem az lenne, kaphatok-e osztályfőnöki megbízást, illetve dönthetek-e annak elfogadásáról.

Köszönettel,
Orsolya

--
  H. Róbert

Tisztelt Szerkesztők!

Gyermekünk szeptembertől kezdi az általános iskolát, ahol két elsős osztály (15-15 fő) indul.
Volt óvodás csoporttársai valamennyien (9 fő) egy osztályba kerültek, kivéve fiunkat, aki a másik elsős osztályba lett beosztva.
Számunkra, szülőknek érthetetlen a döntés, a gyermek sírva fogadta. 3 év összetartó óvodai közösség után, kialakult barátságok után, csalódással kell kezdenie az amúgy sem könnyű iskolakezdést.
Kérdésem: milyen szempontokat kell figyelembe vennie egy iskolai vezetőnek az oszályok összeállításakor? Miért nem szempont az egyszerűbb, zökkenőmentes beilleszkedés, a gyermek szempontjait is figyelembe vevő osztálybeosztás?
Tiltakozhat-e a szülő hivatalosan az osztálybeosztás ellen, és ha igen, milyen fórumokon? (ha minden igaz a beosztást maga az iskolaigazgató készítette). Amennyiben lehetőség van rá, köteles-e az iskola figyelembe venni a szülő hivatalos kérését az osztály beosztással kapcsolatban?
Köszönöm válaszukat,
Róbert

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek