OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. december 4.
» Hozzászólások (6)

Brutális színház

Pedig hogy idegenkedtem a drasztikus színházaktól! Emlékszem a legelső párbeszédemre Gabnai Katival: bő két évtizede egy, a földhöz vágott sörösüveg éles darabjával hadonászó, egymást igazán véresre verő diákszínpadi előadás után elejtettem egy szörnyülködő mondatot, mire ő: „Biztosan jó gyermekkorod volt!” (Persze a színpadi üvegtörést ő is elítélte.) Akkor nagyon elgondolkoztam ezen a mondaton, de saját rendezéseimben azért mindig igyekeztem elkerülni a szupernegatív, végletesen életszerű jeleneteket, jobban hittem a kicsi áttételességgel, elvonatkoztatással dolgozó színházban.

Aztán Gabnai Kati tanárom lett a Színművészetin, és pont hozzá fordultam most, amikor megkértek, hogy osztályommal rendezzünk meg egy diszkóbaleset-szimulációt. Válaszában a téma végtelen fontosságára hivatkozott: emiatt meg kell csinálni, csak figyeljek a színpadi formára.

És tényleg: lassan két évtizede már, hogy Pápán, a református tanáregyesület konferenciáján Szarka Miklós lelkész-pszichológustól a következő mondatot hallottam: az iskola első számú feladata a gyermekmentés. Pedig akkor még… Azóta a problémák elképesztő tempóban hatványozódnak, gyermekeink érzik, hogy nem fontosak politikának, gazdaságnak, iskolaügynek, pénzügynek; körülveszi őket a hazugságok rendszere, kallódnak is rendesen – nyilván könnyebben választanak rossz megoldásokat. A diszkóbalesetek rémítő száma is ezt bizonyítja.

Szóval elvállaltam az ügyet. De mit csináljak? Hogy érjem el, hogy se a nézők, de főleg a szereplő gimnazisták ne sérüljenek? Mert egy ilyen, a dolgok legeslegközepét megmutató nagyon reális történet bizony szíven üthet nézőt is, szereplőt is.

A színház fontos része ugyanis az elidegenítés. Hogy állandóan tudatosítani kell: amit látunk, az játék, - nem a valóság, csak annak mása. Ezt már a görögök is tudták: a maszk, a kar, az ének mind-mind az elidegenítést szolgálták.

És itt jött segítségemre a drága Brecht, aki mindezt rendszerbe foglalta. Aki a néző elé állítandó legfontosabb kérdésnek nem azt tartotta, hogy „Úristen, mi történik a szereplőkkel”, hanem hogy „Úristen, miért csinálják mindezt, amikor nyilvánvaló, hogy hülyeséget tesznek”.

A téma, a megvalósítás fő része – amikor igazi mentők, tűzoltók, rendőrök, orvosok igazi hordágyakra teszik a szereplőket, igazi fekete fóliával takarják le az áldozatot – meglehetősen sokkoló. Ezért kellettek a nyilvánvalóan elidegenítő megoldások. Eleve kértem egy dobogórendszert a szervezőktől néhány apró díszletelemmel: fontos volt a fél méter kiemelkedés is, de még fontosabb, hogy végig látható legyen egy színpadi építmény. A baleset elé három rövid, egymástól viszonylag messze levő jelenetet találtunk ki: az elsőt a diszkózó fiatalokról, a másodikat egy rendőr családjáról, a harmadikat a bulizó későbbi áldozat szüleiről. A jeleneteket dobolással különítettük el, és egy kikiáltó előre összefoglalta a tartalmukat, például a legsúlyosabbnál: „Negyedik jelenet, melyben egy halálos áldozat és egy súlyos sérült is lesz.” A végén pedig még énekeltünk is egyet.

Ami az egészben a „csel”: azért a színház máig nagyon-nagyon erős hatású. Brecht jól kitalálta: gyakran ezek az elidegenített, racionálisan megtervezett előadások még ütősebbek lehetnek, mintha csak a legközepét mutatnánk be.

A legjobban persze a középső résztől féltem. Mert nyilván a magunk dolgát elpróbáltuk sokszor, de nem tudtam, mi lesz a gyerekekkel, ha visítanak a szirénák, villog a kék fény, ha a mentősök vizsgálják, hordágyra teszik őket. És mit csinálnak a könnyebb sérültek annyi ideig? Egészen döbbenetes volt, amit utólag mondtak: teljesen megfeledkeztek magukról, szinte önkívületben dolgoztak (Dóra például az áldozat kezét fogta, simogatta anélkül, hogy tudatosult volna benne, mit csinál).

A végén elénekeltük még az áldozat kedvenc dalát, a Fiúk ölébe a lányok című Tankcsapda-számot. Hát bizony hamisra sikeredett: a gyerekek nem bírták sírás nélkül. Bevallom, nem bántam. De nagyon örültem, hogy szerveztem utána egy beszélgetést: végtelenül fontosnak éreztem, hogy minden gyerek elmondhatta, mit érzett az előadás közben.

A végén hadd tegyek még két várospolitikai megjegyzést.

Sokan érezzük, hogy kisvárosunk (Mezőtúr) szabadeséssel zuhan a megsemmisülés felé. Most együtt dolgozhattam rendőrökkel, tűzoltókkal, mentősökkel, és láttam, mekkora jó fejek vannak közöttük. Olyan emberek, akikkel ezelőtt legföljebb egy udvarias köszönés erejéig váltottunk szót. Most viszont közös, egymás felelősségére építő munkánk volt! Régóta mondom: a város egyetlen esélye, ha a jó fejek megtalálják egymást, és elkezdenek együtt dolgozni fontos ügyeken.

És ez az esemény bizonyította, mennyire kellene vigyáznunk, figyelnünk fiataljainkra. Egyrészt a történet megmutatta, mekkora veszélyben vannak. Másrészt viszont ahhoz, hogy mindezt megmutassuk, kellett egy olyan osztály, aki évek óta nagyon-nagyon komoly munkát végez gyakran egészen méltatlan körülmények között (penészes próbaterem, kevés négyzetméter). Ha a fenntartó, a városvezetés azt szeretné, hogy legyen még fiatal húsz év múlva is a városban, hogy legyen a jövőben is olyan osztály, aki képes valami értéket felmutatni, akkor bizony lehetőségnek tekinti jó iskoláit, dolgozni hajlandó és képes fiataljait, nem pedig pénzpazarlásnak.

Achs Károly

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Szarka Emese | 2011. február 2.
Ez egy nagyon példaértékű munka!
Juli | 2010. december 21.
Kedves Éva! Fel fog kerülni a honlapra a film is majd januárban. Szerintem megrendítő...
Vatai Éva | 2010. december 21. | vataienator[kukac]gmail[pont]com
Fontos lenne látni, megmutatni, nyomatni....És meggyőzni az illetékeseket, hogy ilyen csatornán lehet a fiatalokhoz szólni. Osztályaim az ORFK által szponzorált diszkóbalesetes tájékoztató filmeket látják: megszakadnak a röhögéstől, annyira művi, patetikus és hazug.
ax | 2010. december 15.

Bocs, csak távolról (vagy mégsem?) kapcsolódik az ügy.
Tavaly elhangzott, hogy egyes érettségik, pl. a drámaérettségi (meg az ének, rajz, tesi stb. - szóval pont a fontosabb kompetenciákat fejlesztő tárgyak) eredményei a továbbiakban nem számíthatóak be a felvételi pontokba. Bravó. Nyilván lebeszéltem az osztályt róla. Ma délután halljuk, hogy az idei évben mégiscsak beleszámít, majd 2012-től nem. Az osztályom fel van bolydulva, miközben a félévünk ráment gyakorlati műsorkészítésre, nyilván az elméleti rész kárára. Mindegy, meg tudjuk csinálni, csak hát milyen oktatási rendszer az, amelyik egy folyamat közepén kétszer is (először harmadikban, majd negyedik decemberében) változtatgat a kimenet szabályain????
zöldbéka | 2010. december 5. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Egyetértek veled. Ugyanakkor egy nagyon fontos dolgot meg én hadd emeljek ki Ax írásából: ha megtalálják egymást és összefognak egymással azok az emberek, akik valóban tenni akarnak a gyerekekért, az iskoláért, a hivatásukért, akkor nem kell várni a "soha megoldást nem adó" -csak ígérgető- oktatáspolitikára és képviselőire! Csináljunk egy jobb világot és aki ebben nem akar vagy nem tud részt venni, az ...
Azt gondolom, hogy azoknak ott fenn mi nem létezünk és nem létezik az éhes, nyomorgó gyerek sem - csak papíron. Olyan ez, mint pedagógusképzésben úgy nevelni pedagógusokat, hogy a képzők sosem láttak "testközelből" osztályt, gyereket, sosem ízleltek "iskolaszagot", éreztek hangulatot. A társadalmunk sosem fog ráébredni, ha mi nem ébresztjük rá ...
terepmunkás | 2010. december 5.
Nekem az utolsó mondatod a legfontosabb. Ha nem ébred rá a társadalmunk, hogy a gyermek nem mínuszos költségvetési tétel, nagyon nagy bajba kerülünk mindannyian.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.22.
Forgács István: Így oldd meg a cigányügyet – 3. rész: a közoktatásról
Ma Magyarországon szinte felfoghatatlan mértékű és gyorsaságú az a romlás, amelyben túlnyomórészt cigány gyerekek tízezrei csak érintőlegesen találkoznak a magyar oktatási rendszerrel...
(Forrás: Mandiner)
--
2017.02.22.
Prókai Eszter: Minden erejével kaparta ki magát a legmélyebb gödörből
Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerek...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.22.
Nem szűnik meg az iskolai buktatás
A szaktárca nem tervezi a bukással, az évfolyamismétléssel kapcsolatosan a jelenlegi jogszabály módosítását – rea­gált lapunk megkeresésére az oktatásért felelős államtitkárság....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.22.
Újabb útvonalakon menekítik a szülők gyermekeiket a közoktatásból
A diák magántanulóként is teljesítheti tankötelezettségét. Ezt elsősorban a kiemelkedő tehetségű vagy egyéb területen jól teljesítő, ezért elfoglalt, például élsportoló gyerekeknek...
(Forrás: 24.hu)
--
2017.02.22.
Egy élhető és sikeres ország – mit tudnak a finnek?
Finnország száz szociális innovációjáról jelent meg pár hete egy könyv, abból az alkalomból, hogy az északi ország idén ünnepli függetlenségének századik évfordulóját. A finnek mindig...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Nem adja a HÖK-elnökséget Török Márk, nemzetközi bíróság elé viheti az ügyet
Nem igazán hiszem el, hogy ezt az ügyet el lehet bukni – így reagált a Magyar Nemzetnek Török Márk, a Szegedi Tudományegyetem EHÖK-elnöke arra, hogy a Fővárosi Törvényszék nem jogerő...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Ilyen az élet a Vörös Hadsereg Általános Iskolában
Ezek az iskolák extrém példái a Kínai Kommunista Párt által hirdetett hazafias oktatásnak. A kritikusok ezzel szemben szimpla agymosodának nevezik. Az iskola igazgatója, Mu Csunjung szerint...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.02.22.
A magyar fiatalok nem is álmodnak 200 ezres fizetésről
Ma már nem a munkanélküliségtől, hanem az elszegényedéstől félnek a fiatalok. Nem fest túl hízelgő képet a munkaerő-piaci érvényesülésről a fiatalok véleménye, amely viszont reálisnak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Tényleg fontos, hogy a gyerek a legjobb középiskolába kerüljön?
A jobbnak tartott gimikbe épp, hogy bejutott diákok csak kicsivel érettségiznek jobban, mintha kicsivel kevésbé jó gimikbe jártak volna. Lehet, hogy nem azon kellene aggódnunk, hova jut be a...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek