OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. szeptember 30.
» Hozzászólások (17)
Címkék:
   

Underground Kiadó

No kiadóm még nem volt. Egy darabig üldögéltem egy szép tavaszi napon és gondolkodtam, hogy miért nincs nekem. És mint minden korlátolt embernek, nekem sem jutott eszembe észérv arra vonatkozólag, hogy miért is ne kéne könyvkiadót csinálnom. Hát ha egyszer van egy halom kézirat, amit ki kéne adni, akkor épp itt az ideje kiadót csinálni. Kicsit telefonáltam erre-arra, és úgy tűnt, hogy nem is túl bonyolult dolog.

Magyaráztak ugyan mindenfélét magas alapköltségekről, de azt nem hallottam meg. Azt gondolom, hogy ha valaki rétegigényt akar kiszolgálni, akkor nem kell úgy tennie, mintha bestsellert akarna kiadni. Mint az underground zenében. Ha egy underground együttes kiváló zenét játszik, akkor havonta meg tudja a közönségével tölteni Pest valamelyik nagyobb kocsmáját. És nagyszerű minőséget adnak. És mindenki örül. És ez így van jól. Ebből nem következik az, hogy be kellene hatalmas alapköltségekkel cipelni a syma sportcsarnok teljes fény-, hang-, és színpadtechnikáját, vagy az összes sportcsarnoki széket egy ilyen kis füstös helyre. Az meg végképp nem következik belőle, hogy sportcsarnokokba kéne cipelni ezeket a zenekarokat. Az underground zene úgy jó, ahogy van. Alacsony költségvetéssel szűk réteg igényeit kielégítve, elhivatottságból, önkifejezési kényszerből.

Egyébként érdekes, hogy vannak együttesek, amiket évek alatt kihúz az underground-világból a közízlés. Talán éppen azért, mert ők változtatják meg a közízlést. De mindenesetre meglepően gyakran nem szerepelnek ebben az új helyzetben jól ezek a közösségek. Még ha gyakran azt is hiszik magukról, hogy ilyen fajta tömegsikerre vágynak. Talán így van a könyvekkel is. Meg a kéziratokkal is. Persze milyen jó lenne, ha nevelésről gondolt gondolataimat valami hatalmas nagy kiadó országos szenzációként nyomtatná, és már szervezné négy nyelvre a fordítását. De nem. Nem lenne jó. Utálnám. Mert születetten nem tartozom a mainstream-be. Mert a bestsellerek sosem jók. Amit mindenki ért, az olyan mint, amit mindenki meg bír érteni. Tautológia? Nem. A bestsellereket, meg az igénytelen tömegzenét alapvetően bunkóknak csinálják. Mert abból van elég. Nem bunkóból viszont nagyon kevés van. Ez persze nem baj. Ez a világ rendje. Csak nem kell ezt az egészet félreérteni. És legfőképp nem kell rossz minőséget sejteni az alacsony példányszám miatt.

Rég nem értem, hogy kis példányszámos (10-20db) könyveket miért nem adnak ki. Mindenki csak a sportcsarnokokra utazik. Sokszáz, vagy sokezer nézővel. Ez persze azért is vicces, mert Gutenberg óta volt némi változás könyvnyomtatás terén. A digitális előkészítést ma már digitális nyomtatási folyamatokat is követhetik. A technika már készen áll, a mérnökök befejezték a munkát. Ha volna olyan nyomda, amelyik direkt néhány-példányokra rendezkedik be, akkor lehetne bármilyen könyvet nyomtatni bármilyen kis példányszámban. Persze így valamivel drágább, mint ezresével targoncázni a tömegízlésnek való könyveket. Node nem olyan sokkal drágább. És könnyen lehet sokkal értékesebb is.

Nyáron hosszas keresgélés és véget nem érő egyeztetések után végül sikerült rádumálni egy igencsak jófej nyomdát, hogy próbálkozzon meg ilyennel. Ráadásul időközt kiderült egy ismerősről, hogy ő meg szeretne könyveket szerkeszteni, csak nem nagyon engedik őt még szép nagy kiadókhoz dolgozni. Aztán egy másik segítő is érkezett, aki meg marketing gyakornok és nagyon ügyes. Aztán meg a TűzRakTér is beszállt a segítésbe, adtak szinte ingyen irodát, meg internetet, meg helyet könyvbemutatóknak, meg mindent, amit kértünk. És így szép lassan összeállt az egész.

Meg abban is nagy változás van Gutenberg óta, hogy ma már majdnem mindenki tud gépelni. Sőt van gép. Nem is író, hanem számító. Amivel már nem nagy kaland a nyomdai előkészítés. Pláne, ha nem a politúrra vágyunk, hanem elég csak nagyjából simára gyalulni. Ha eltűrjük a rusztikus hatást. Mert persze, hogy egy nagyon profin megtervezett könyv az nagyon profi lesz. Egy rétegkönyv meg rusztikus lesz. Mint egy underground-zenekar hangzása. Viszont karizmatikus is lehet. Mert közel marad hozzánk az író. Mint egy kiskocsmában a zenész. Láthatjuk az író ujjlenyomatait a könyvünkön. Az jó.

A kiadó ezen fog állni, vagy bukni. Ha az olvasók abban élik ki magukat, hogy a könyvenként tíz helyesírási hibát kipécézik, és azon élcelődnek, hogy miért adnak ki ilyen szart, akkor nem lesz réteg-könyv-kiadó. Ha az olvasók azt fogják mondani, hogy navégre kézbe tudom venni ezt a valamit, akkor meg lesz ilyen könyvkiadó. Akkor kézbe fogják tudni venni az évek, évtizedek óta várt könyveket, könyveinket. Szóval mostmár elég gagyi kifogás, hogy „...de hol találnék hozzá kiadót?”. És egyébként is: mi tudjuk, hogy írsz.

Hanczár Gergely

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2010. október 18.
az enyémben sem az, pedig itt elméletileg mindenki ismeri egymás felmenőjét is: a putrit, az összeomlóban levő szocpolos házat, akik a két osztálynál többet csak számosságukban végeztek: négy első, két második, a bolti eladót, a spárból, a lidliből, a tescoból, (este kerékpárral járnak haza 18 km-ről a szomszéd városból, (se vonat, se busz közlekedés, se autó)és nekik még van munkahelyük: nem is tudnak részt venni egyetlen egy szülőin sem: nem együttműködők a pedagógussal, stb ....stb és a végén az a szülő, aki csak egy varrodában dolgozik, rehabos munkahelyen, és soha még a törtekkel való számításokat sem értette vagy a közfoglalkoztatott apuka, aki minimálbérért a gyereke szeme láttára végzi az út a munkához program gereblyézését, de addig is 70000 ft-ból él a család, nem a szociálisból, ami csak 25000 ft. Általános iskola 4. osztálytól mit is várunk el az oktatás expanzióját meghirdetett kormányok és az átlag alatt szerzett műveltséggel rendelkező roma és nem roma lakosságtól, mint együttműködő szülőtől, aki a házi feladatot, mint a gyakoroltatás egyik pedagógiai módszerét alkalmazó pedagógus partnere kell, hogy legyen? A gyerek meg közben nő növekedik tanévről tanévre, pedagógiai reformok és irányelvek születése mellett. Mi lesz veled emberke? mondta egyszer valaki.
hanger | 2010. október 18. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
igen Csilla, ez a kulcs: jól térképezik-e fel a mikrokörnyezetet. annyival egészíteném ki, hogy vajon figyelembe veszik az otthon lehetőségeit, kihívásai, kellően differenciáltak-e. ez meg legyen a tanár felelőssége. csak akkor segítsük azokat a csatornákat, amin keresztül a kommunikálni tud a szülő. hogy legyen természetes a szülőtől a tanítónéni felé egy olyan sms, hogy: "évikedrága, sajnos a mi kis pistink házifeladata mostanában nem könnyen készül, nagyi beteg lett, és nem nagyon van időnk mostanában figyelni a házi feladatokra is. legyen oly drága, és gondoskodjék most a segítségről. köszönöm. jucika"
vagy ez mindenütt természetes, csak az én mikrokörnyezetemben nem volt az?
csilla | 2010. október 18.
Kedves Hanger!
Tudod volt egyszer egy napközi, tanulószoba és iskolaotthon. Ma mégis a kis gondozottjaim azért kapnak feketepontot, egyest, mert így sincs kész a házifeladat!
Mégis kinek, kivel mi az érdeke? vagy célja? küldetéstudata, jövőképe?.....stb...stb....! számos helyet tudok, ahol ez jól működik, de sajnos több olyat, ahol nem. Én azt gondolom nem azzal van a probléma, hogy adnak-e házifeladatot, vagy buktatnak-e, hanem azzal, hogy egy nevelőtestület a saját mikrokörnyezetét jól térképezi-e föl? Akar-e hozzá alkalmazkodni?: vagy azt várja el, hogy hozzájuk alkalmazkodjanak olyan szülők, amelyek ilyen vagy olyan hátránnyal küzdenek, mint amilyeneket Te is említettél.
Diák éveim alatt számos jó pedagógussal találkozhattam: az egyik nem oly rég azt mondta, hogy kegyelem kettessel engedett át egy tanulót matematikából érettségi előtt: ma ennek a tanulónak bejáratott (keresik a vállalkozók, mert jó) könyvelési vállalkozása van. Mire is neveljünk?
hanger | 2010. október 18. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a házi feladat intézménye talán nem rossz. és nyilván gyakorolni fogok a gyerekemmel, ha egyszer suliba megy. hiszen így fogom tudni versenyelőnybe juttatni azokkal szemben, akiknek a szülei nem értenek hozzá, vagy nem érnek rá, mert beteget ápolnak, mert meghaltak, mert betegek, mert alkoholisták, mert dolgoznak, mert nyomorognak, mert idénymunkások, mert délutáni műszakosok, mert ingázók, mert a nagyi már meghalt, mert mert mert. mert az átlagtaninéni azt fogja látni, hogy az én fiamnak milyen szép a házifeladata, és sokra fogja őt tartani. míg másokat meg nem. így működött gyerekkoromban is az iskola. ma is nyilván így működik.
ha valaki komolyan gondolja egy picit is az esélyegyenlőséget, akkor az kénytelen házifeladattal kapcsolatban is legalább ambivalensen viszonyuljon.
Zsuzsi | 2010. október 13.
Azt hiszem, elbeszélünk egymás mellett. Én egy szót nem ejtettem arról, hogy a gyakoroltatás a szülő feladata legyen. Én a leckéről beszélek. Ami, amióta létezik az iskola, volt, van és lesz. Vagy neked soha nem adtak fel semmit?! És ha igen, akkor azok voltak a rossz tanárok?!
Meg arról beszélek, hogy órák után hadd mehessen haza, aki tud. Én legalábbis minden nap hazavárom tanítás után a gyerekeimet. A gyereknek a családjában kell felnőnie, nem az iskolában. Nálunk is felvetődött egyszer az egész napos iskola gondolata, és ha hiszed, ha nem, nem a tantestület hozzáállásán bukott meg. A szülők szavazták le, az előbb említett indokom alapján.
terepmunkás | 2010. október 13.
Az elsőhöz: igen a buktatás a tanár kudarca - legtöbbször. De nem mindig. A buktatás mint fegyelmi eszköz (a szülők megregulázására) kimondottan undorít. Az egész napos suli is lehet bűnrossz. Meg jó is. S számomra nem elképzelhetetlen, hogy a gyakorlás is a suli feladata legyen. Én például olyan csoportban tanítok, ahol az. Három gyerekem van. Volt köztük, akivel tanulni kellett otthon is. Mert olyan tanára volt, aki feladta leckének, ami nem ért be. Nem örültem neki. A világ nem fekete és fehér.
Zsuzsi | 2010. október 13.
Ugye, azért az a mondatom is tudatosult bennetek, hogy a buktatást a tanár kudarcának tartom?! Mindennek ellenére tartom azt a véleményem, hogy a lehetősége igenis álljon fenn, és azt is, hogy a szülőnek van felelőssége a gyerek előmenetelében. Annak idején én is sokat gyakoroltam otthon, és nem azért, mert a tanító néni mondta, hanem azért, hogy könnyebben boldoguljak az iskolában. Ugyanis mindent gyakorlás útján tanulunk meg. Az egész napos iskola a legnagyobb bűn a gyerek ellen. Persze, vannak, akik csak ott vannak meleg helyen, meg ott kapnak ételt, de a tanulási problémás gyerekek egyéni törődést igényelnek, és akármilyen ügyes a pedagógus, csak töredék időt tud fordítani egy-egy gyerekre, mint amennyire szüksége lenne. Az integráltan oktatottaknak pl. kimondottan személyre szabott törődésre van szükségük. Az iskola nem gyermekmegőrző, hanem oktatási intézmény, ezért a hatékony munkában igenis szerepe van a családnak is.
Ha van gyereketek, ne mondjátok már, hogy egyszer se ültetek le vele tanulni!!! Akkor meg miről beszélünk?! Ha nincs, akkor ugyanez a kérdésem!!!
hanger | 2010. október 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
terepmunkás,
eszembejut miattad egy apuka öcsém osztályából. a taninéni kitudja mióta sorolja már, hogy a kedves szülőknek mit kell a gyerekkel gyakorolni, és hát a gézuka az tényleg nagyon sokat kell otthon gyakoroljon a szülőkkel, mert gézuka így-úgy... egy idő után elfogy a papa türelme: "kedves tanárnő. én pincéreket tanítok. még soha senkit sem küldtem haza a mamájával gyakorolni, ha egyszer nem tudta rendesen megtartani a tálcát. azért hozzám jár tanulni."
hanger | 2010. október 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a buktatás az én szememben a bolsevik-mensevik kérdés. vagy eltévedt bárány esete. ha mutatnak nekem egy gyereket, aki rossz volt, majd megbuktaták és jó lett, akkor elhiszem, hogy a buktatás nem rossz az egyénnek. én még olyanrl nem hallottam, hogy valaki nem tanult rendesen, megbuktatták, és akkor végre megtanulta a történelmet, hiszen másodszor is meghallgatta. hogy vajon fenyegetésnek milyen a nem megbukó gyereknek, hogy "na nézd, ha nem tanulsz, akkor ilyen nagyot tudunk belédrúgni", azt nem tudom. talán érdemes lenne elolvasni egy halom tanulmányt ezzel kapcsolatban. tuti van. persze nem tudom, hogy miért csak a buktatás az, amit ilyen fenyítőeszköznek tudunk szánni.
lehetne sokkal gorombább eszközökkel is példát stauálni. az intézményesített megszégyenítésnek azért van jópár eszköze. miért folyton csak a buktatásról beszélünk?
terepmunkás | 2010. október 12.
Én nem hiszem. Nem hiszem hogy a pedagógusok többsége ilyen. Naná, hogy van rossz tanár.De nem a többség. És a kardról: miért kell, hogy olyan iskolát tartunk fenn, ahol a gyakoroltatás a szülő feladata? Mintha nem tudnánk, hogy a szülő nem mindig korrepetítor. Miért ne lehetne olyan a suli, hogy a bevésést, gyakoroltatást is biztosítja. Miért, hogy ott a legkevesebb egész napos iskola, ahol legtöbb a segítségadásra lenne szükség? Milyen megfontolásból hárítjuk a családokra a munkánk egy részét?
Zsuzsi | 2010. október 12.
Ez sajnos így igaz. A tanárok nagy része hajlamos elfelejteni, hogy ő sem tökéletes. A gyerektől viszont elvárja. Mind. Külön, külön, a maga szakterületén. Meg se próbál közelíteni a gyerekhez. A probléma lényegét egyébként nálunk egy kis elsős fogalmazta meg. A tanító néni már vagy századszor ismételte neki ugyanazt ugyanúgy, mire a gyerek megszólalt: "Hát nem éjted, hogy nem éjtem?!"
A buktatást én megpróbálom úgy értelmezni, hogy Damoklész kardja a szülő feje fölött. Mert erre, sajnos, szükség van. Otthoni megsegítésre. Támogatásra.
Mindennek ellenére az a véleményem, hogy A BUKTATÁS A TANÁR KUDARCA!!!
kati tanító néni | 2010. október 12.
"mintha egy gyereknek megszépülne az írása ha elégszer mondjuk, hogy ronda, és ha elégszer adunk egyeseket neki a külalak miatt."
erről szól a buktatás visszaállítása. még egyszer, ugyanúgy, aztán ha még mindig nem tudja, megvonjuk a vállunkat, és letudtuk a problémát.
hanger | 2010. október 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
á nem kell aggódni, a középiskola csak átmenetileg tudja elvenni bárki kedvét az olvasástól és írástól. én kicsit több, mint tíz év alatt kihevertem, hogy mindenki azt mondta, hogy stílustalanul írok. meg rondán. meg rosszul. meg olvashatatlanul. meg rondán. meg rosszul. meg rondán. meg rosszul. és rondán. istenem desokat hallgattam, hogy csúnya az írásom! mintha egy gyereknek megszépülne az írása ha elégszer mondjuk, hogy ronda, és ha elégszer adunk egyeseket neki a külalak miatt. dejó, hogy nem vagoyk már iskolás.
Zsuzsi | 2010. október 6.
Gergő!
Én pedig külön köszönöm azt, hogy tehetségek után is kutattok! Nekem sok ilyen tanítványom volt, remélem, a középiskola nem vette el a kedvüket-erejüket az írástól. Most azon vagyok, hogy nyomtatásban is lássam a munkáikat, mert megérdemlik! Szurkolok, hogy a terveitek valóra váljanak!
Zsuzsi
hanger | 2010. október 3. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Nóra,
szívesen látunk téged is, meg persze a barátot is, meg barát barátját is. szerintem nem a piacot kell hibáztatni, hanem a népet, amelyik hajlandó kiszolgálni a piacot a vásárlásával. és egyébként szerintem meg nyugodtan örvendjünk a szép kornak amiben élünk. amikor lehet könyvet kiadni bárkinek. még ha esetleg költészete nem is tartozik a main-stream-be. pont ezt tesszük lehetővé. és ezt nem túl régóta lehet technikailag. szóval szép kor ez a mai. :)
L. Ritók Nóra | 2010. október 3. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Sok sikert Gergő!
Én is jelentkezem majd nálad...De most azért írok, mert épp tegnap találkoztam egy grafikus kollégával, aki (mint ugye mindannyian) a művészet mellett próbál valami megélhetési lehetőséget teremteni magának....és pont erről beszélgettünk..hogy miért nem lehet 5-10 könyvet kiadni. Érdekes dolgot mondott. Hogy pont egy olyan kötetet szerkeszt és illusztrál, amivel ez fog történni. Egy erdélyi költőbarátjáét, akinek nincs pénze kiadni, és most a kiadók sem taposnak a verseskötetekért. Ezért úgy tesz, hogy elkészítik, és ma már van olyan technika, hogy pendrive-on odaviszi a kisnyomdához, és mondja, hogy akkor most kér huszat. Ha azt eladja, annak a bevételéből újra nyomtat...Vicces persze, hogy ide jutottunk...de úgy látszik, a kultúra túlélési stratégiával is rendelkezik, és megkeresi a lehetőségeket.És azt hiszem, mégiscsak jó volt ezt a megoldást hallani, és a tiedet is, mert a piac mindent felülíró törvénye már néha elveszi a kedvem minden, általam értelmesnek tartott dologtól.Persze tudom, ez is viszonylagos. Hogy mi az érték. De azt gondolom, a viszonylagosságban is vannak mérhető értékek.
Csak valami miatt kevesen mérik ezt manapság.
meseszép | 2010. október 1.
szeretném olvasni a könyvlistát.
(sejtettem én, hogy a szakma nem ereszt :) és ettől boldog vagyok)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.11.10.
Információs sztrájk lesz az ELTE-n
"Az ELTE Társadalomtudományi Kar oktatói és diákjai figyelemfelhívó szolidaritási és információs sztrájk napot szerveznek tiltakozásul a felsőoktatás autonómiáját és az akadémiai tanszabads...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek