OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. szeptember 19.
» Hozzászólások (11)
Címkék:
 

Pedagógusok elefántcsonttoronyban

Minden oktatásirányító állandó frusztrációjának oka Magyarországon, hogy kezdeményezéseik elakadnak az iskolák kapujánál, nem képesek hatást gyakorolni az osztálytermekben zajló tanításra és tanulásra. Ennek egyik nyilvánvaló oka az oktatáspolitika által alkalmazott eszközök alkalmatlansága, de nem ez az egyedüli ok. Szerepet játszik ebben az is, hogy a mód, ahogy az iskolák működnek elképesztő hatékonysággal szűri a külső elvárásokat, s maguk a pedagógusok sem szeretik, ha más mondja meg nekik mit és hogyan tanítsanak. Ez utóbbi jelenségről már csak azért is érdemes beszélni egy kicsit, mert az új kormány elindította a ciklusokként szinte kötelező tantervi reformot, amely minden erről szóló tapasztalat szerint pont úgy papíron marad, mint a többi. Az erről szóló véleményemet már megosztottam az OktpolCafén (www.oktpolcafe.hu), a pedagógus szakmáról szóló bejegyzés sorozatomban. Most ebből emelek ki egy kérdést: a pedagógusok külső elvárásokkal szembeni viszonyát.

Nagy általánosságban a követhető célok két típusa áll rendelkezésre, ha egy pedagógus felteszi magának a kérdést: mivégre tanítunk a Földön? A célok egyik csoportját hívhatjuk hagyományos pedagógiai céloknak: a kultúra átadása és a gyermekek személyiségének kibontakoztatása. (Ezek az úgynevezett inherens célok.) Vannak ezen kívül külső, vagy eszközjellegű célok, mint például a munkaerőpiac igényeinek kielégítése, bizonyos társadalmi csoportok integrációja vagy bizonyos modernizációs célok. Elméletileg e kétfajta célrendszernek nem lenne szabad ellentmondania, szakmailag a „nevelés” és „oktatás” szembeállítása tökéletesen értelmetlen. Legfőképpen azért, mert az iskola nevelési céljai társadalmilag releváns tudás, készségek és attitűdök fejlesztésére kell, hogy irányuljanak. Másképpen fogalmazva: az inherens célok rögzítésének külső (eszközjellegű) célok interpretációján kell alapulnia. Még egyszerűbben: azért kell a gyermeknek jól megtanulnia értő módon olvasni, mert... – innen többnyire valamilyen az iskolai sikeren túlmutató dolognak kellene következnie.

A célokról való gondolkodás egy másik dimenziója, ha a dolog így vetődik fel: melyek a velem szembeni elvárások? A külső elvárásoknak négy különböző fajtáját szoktuk megkülönböztetni. Az első a pedagógiai és tantárgyi szakértők által rögzített célok, az ún. normatív elvárások. Ezek az elvárások többnyire tantervekben és vizsgakövetelmények öltenek testet, vagy implicit módon tankönyvek közvetítik őket. A normatív elvárásokkal általában az a probléma, hogy áthatja őket a szakértői maximalizmus, hajlamosak elitista elvárásokat rögzíteni. A külső elvárások második csoportját az ún. érzékelt elvárások képezi, melyekre a szülők vagy tanulók viselkedéséből következtethetünk. (Ilyen például, amikor egy osztályban minden szülő angol csoportba szeretné íratni a gyermekét.) Az a baj velük, hogy a „kuncsaft” mindig a fennálló oktatási kínálatból választ, sohasem lép túl a status quo által felkínált lehetőségeken. A harmadik típus az ún. kifejezett elvárásoké, melyek a tanulók és szülők közlésein alapulnak. (Már természetesen, ha megkérdezik őket és odafigyelnek rájuk.) A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy nem mindig az oktatás lehetőségeiből indulnak ki. És végül az utolsó típus az ún. összehasonlító elvárásoké, amikor az egyes tanulói csoportok eredményei közötti összehasonlításból nyerünk ki. Ilyen például, amikor a roma és nem roma tanulók tanulási eredményeinek összehasonlítása alapján azonosítunk nevelési szükségleteket. Az összehasonlításokkal az a probléma, hogy sokszor érvénytelenek. A példánál maradva: a roma tanulók teljesítményét nem általában a nem romákéval, hanem a hasonló társadalmi hátterű nem romákéval lenne célszerű összehasonlítani.

Könnyen belátható, hogy ez a sokféle cél és külső elvárás sokszor egymásnak ellentmondó, gyakran teljesíthetetlen vagy egész egyszerűen valamilyen okból elfogadhatatlan dolgot tartalmaz. Függetlenül attól, hogy egy oktatási rendszer formálisan mekkora teret biztosít a pedagógusok autonóm célkijelölése számára, az iskolai gyakorlatban követett célok végső és legfontosabb meghatározója a pedagógus. A már említett feltételezésem azt volt, hogy a magyar pedagógusok többsége jellemzően nem vesz tudomást külső (eszközjellegű) célokról és külső elvárásokról.

Ezt a feltételezésemet teszteltük egy fiatal magyartanároknak szervezett irodalmi olvasótáborban. A résztvevők válaszokat gyűjtöttek a következő kérdésre: miért kell Adyt tanítani? A flipchartra felírt válaszokat közösen elemezgetve azt találtuk, hogy azok között gyakorlatilag egy sem szerepelt, amely eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás lett volna. (Külső elvárásként csak egy jelent meg: az érettségihez ismerni kell.) Hogy nevet adjak a gyereknek, ezt az önmagába zárkózó célrendszert endogén pedagógiai látásmódnak neveztem el.

Az írásom címében szereplő elefántcsonttorony tehát arra vonatkozik, hogy vélhetően (mert sejtéseimet semmilyen kutatási eredmény nem támasztja alá) a pedagógusok igen nagy része reflektálatlanul hagyja a külvilágot és saját munkáját egyfajta „önvezérelt” missziónak tekinti. Ez lehet az egyik oka annak, hogy miért olyan gyenge a tanulók megismeréséből kinyert információk tanítási gyakorlatba való beépítése, miért folyik oly ritkán valódi párbeszéd az iskolában végzett munka céljairól pedagógusok és tanulók, pedagógusok és szülők között, s miért nincs tétje annak, hogy a köztársaság kormányai mi minden írogatnak bele a követhetetlenül gyorsan változó tantervekbe. (Az érettségi vizsga alapjául szolgáló követelmények a nagy tét miatt, a tankönyvek pedig az intenzív használatukra szocializált pedagógusok miatt megkerülhetetlenek.)

Nehéz eldönteni, hogy ez jó vagy rossz. Alapesetben nyilvánvalóan rossz: szimpla jogállamiság deficit és a közoktatás közcélokat követni hivatott missziójának megtagadása. Másfelől azonban jó: ha a pedagógusok hűségesen követnék a központi tantervi előírásokat az elmúlt két évtized tantervi reformjai már szétzilálták volna a közoktatást. Egy dolog biztos: az oktatáspolitika stupiditása nem ad felmentést egy értelmiségi szakma gyakorlóinak felelőssége alól.

Radó Péter

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Radó Péter | 2010. szeptember 22. | prado[kukac]expanzio[pont]hu
Kedves Mindannyian!

Isteni ez a beszélgetés, megérte kicsit molyolni a cikk megírásával. Nem tudok mindenre szisztematikusan reagálni, ezért kicsit strukturálatlan lesz amit írok, elnézést érte!

Tényleg nem írtam olyasmit, hogy magyartanárok nem tudják, miért tanítják Adyt - vagy matektanárok azt, hogy miért tanítják Pitagoraszt. Ha nem is feltétlenül gondolkodnak rajta (a tananyag az tananyag), ha megkérdezik őket, ontják a válaszokat. Az eszközjellegű célok és a külső elvárások horizonton kívül maradásával pusztán az a baj, hogy ez beszűkíti a miértekről szóló gondolkodás horizontját. Természetesen nem kell mindent elfogadni (sőt!), nem kell mindent komolyan venni (sőt!), nem kell mindent relevánsnak tekinteni (sőt!), viszont nem szabad az "endogén látásmódon" kívüli lehetséges célokat reflektálatlanul hagyni. Ez ha úgy tetszik, amolyan értelmiségi viszony azzal szemben, amit pedagógusként csinálunk.

Nagyon érdekes ebben a beszélgetésben a külső (szakértői) és belső (pedagógusi)látásmód közötti feszültség. Már ez is modellálja egy kicsit, amit írtam. Szeretném azonban mindenki figyelmét felhívni arra, hogy az írás címzettjei nem elsősorban az endogén megközelítést nagyon tudatosan (ha úgy tetszik: végigkínlódott reflexió alapján) felvállaló pedagógusok, hanem azok, akik a saját szakmájukról nem gondolkodnak ennyire szofisztikált módon. Csilla, nagyon ütős a cellásodott társadalom metafóra, alkalmazzuk egy kicsit a pedagógusokra. Olyan az alsó középosztályi cellába beszorult emberekről beszélünk, akik az intellektuális reflexiót nem élethivatás szerűen űzik. (Gondolom mindenkinek megvan az elvált, két gyermeket nevelő tanárnő, aki az utolsó órája után rohan bevásárolni és ebédet főzni.) Ebben a cellában komolyan csak akkor foglalkozik az ember a "társadalmi modernizációhoz szükséges kompetenciák fejlesztésnek pedagógiai stratégiákba illesztésének" problémájával, ha a "munkahelyén" erre rákényszerítik, és valószínűleg akkor is alapvetően zsigeriek lesznek a reakciói. Egyebekben pedig önvédelemből állítja elő azt a helyzetet, hogy munkáját napi rutinokra egyszerűsíti, és ezeket a rutinokat védeni fogja körömszakadtáig.

Még egy utolsó megjegyzés: az írás csak részben foglalkozik a pedagógusokkal, legalább annyira azoknak a mozgásteréről szól, akiknek "kívülről" van dolguk pedagógusokkal: oktatásirányítók, pedagógus képzők, fejlesztők, szaktanácsadók, stb.
hanger | 2010. szeptember 21. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
jaj drága Ax, jó téged olvasni! azokról a magyartanárokról szólt nekem ez a cikk, akik azt hiszik, hogy azért tanítják adyt, mert majd kell ady az érettségin. és számukra ez bőségesen elegendő válasz. számukra itt vége minden kérdésnek és magyarázatnak. mintha az érettségi önmagában lenne cél. ahelyett, hogy a gyerekre gondolna. Te tökmindegy, hogy mit választasz. te a gyerekre gondolsz, amikor gondolkodsz, amikor dolgozol. a te világodban helyből értelmezhetetlen a belső meg külső cél. annyira vicces olvasni amit írsz. fel sem fogod, sőt talán el sem hiszed, hogy mások tudnak nem a gyerekre gondolni tanítás közben. tudod Ax én kb 2000 tanárjelöltet tanítottam. tudod Ax, te vagy az a riktaság, aki ha lőnének rá se lenne képes azért tanítani valamit, mert azt mondták neki, hogy az kell. vagy mert azt majd kikérdezi a gyerekektől valaki. te eleve csak alapanyagnak tekinted a tananyagot. mint a zenét a tánchoz. de persze a tánc a fontos. de tudod te vagy a kivétel. ezért nem vagy konform. ezért nem könnyű a sorod.
csilla | 2010. szeptember 21.
Senki ne vegye sértésnek, de mindezeken már keresztül mentem. Sokat gondolkoztam, olvastalak Titeket, de gondoltam leírom, mi jutott erről eszembe:
A Stupiditásról!
Van ugye az ember. Megtanul bizonyos munkafolyamatokat, amiket már mások kipróbáltak és azok bizonyosan beváltak, ő maga nem egy kreatív újító, csak egy alkalmazó. Van az innovatív ember, aki az alkalmazásokat az új kihívások motivációjaként, feltalál új módszereket, eszközöket,alkalmazásokat. Ezeket az innovatív elképzeléseket, módszereket alkalmazásokat térben, időben, termelési viszonyok meghatározásában egyformán nem lehet alkalmazni, mert más a KÖRNYEZET: gazdasági, természeti, társadalmi. Mint, ahogy egy házat sem lehet egyforma alapokra építeni más talajon, más emberekkel, más szokásokkal, más kultúrával. Egy a lényeg: gyerek, alap, felépítmény, cél.
A mai magyar társadalom nem osztályosodott, ez tudjuk, nem is rétegződött, hanem "cellásodott". Egy adott hely társadalmi, gazdasági, közösségi (ebbe értendő az önkormányzatok totálisan eltérő szociális ellátó rendszere: vagyis nem mindegy, hogy vagy szegény) determinizmusa. Erre központilag vezérelt oktatáspolitikát meg lehet célozni, de a lerajzolt folyamatábra az adott térség, település civil, pedagógus, értelmiségi fejlődését vagy visszafejlődését vetíti elénk.
Azt mondom kezdjük az elején, emberke megfogant x társadalmi cellában, y meghatározottsággal(jövedelem, iskolai végzettség, öröklött betegségek, stb védőnő jegyzi), megszületett (x körülmények között, y jövedelmi ellátottságban, z társadalmi milliben)védőnő tudja. Bölcsőde, óvoda (helyzete: peremkerületi, belvárosi, városi, kistelepülési egyetlen, magán, alapítványi: mind a szülő jövedelem viszonyairól már tájékoztatást ad. Vagy fogyatékos, hátránnyal küzdő, szülő motiváltsága: integrált, szegregált, otthon nevelés. Iskola: van, hogy már településen sincs, csak egy van, közeli városba hordom motivált szülő, egyházi fenntartásúba járatom szülő, alapítványi, magán, stb. Csökkenő gyermeklétszám: pedagógus álláshelyek száma, fenntartó beleszólása, bér, dologi kiadás, finanszírozás, normatíva, stb.
'85-ig szakfelügyeleti rendszer, megváltozik, szaktanácsadó. Rendszerváltás: pedagógiai intézetek, feladat körökkel, szakemberekkel?(biztos?)(vannak jó és rossz példák, élmények, politikai determinizmus: ki a vezető?) Országos szakértői névjegyzék, OKÉV, (majd OH,) érvényesítő hatóság, fenntartó nincs pénz, közben folyik a NAT bevezetése. Önállóság, ped.programok, a kerettantervek, fenntartó, eszköz, szakember feltétel, ÁSZ. Minőségbiztosítás, partner, klíma-tesztek. Csökkenő bérek, elvont pótlékok, szuperbruttósítás, hitelek: a pedagógus is állampolgár, egyén a társadalomban, munkavállaló. Nem akarok profétája lenni a pedagógusoknak, de politikailag kihasznált, és magárahagyott cellások lettünk. A társadalmi elvárások kereszttüzében élünk. Kontraszelekció és oktatási expanzió. Mi van?
ugyanakkor nézzük alulról. megszületik a gyermek: cigány, fogyatékos, kistelepülési (mint a magyar társadalom 2/3-a)közlekedés lesarkítva, orvosi ellátás lesarkítva, óvodai-iskolai ellátás visszafejlesztve, pedagóguslétszám a nulla, szakképzés: könnyűipari szakmacsoport, házisegítségnyujtás, 9-ből fellépek 11.-be, ha megbukok. Mi van?
Érzékelt elvárások? Melyik érzékemmel? Nekem is van 8.-os gyerekem.
nem leszek rehabilitálva soha? sőt stupid vagyok? 50%-át bevállalom, a hibáimnak, de mikor mondjuk ki végre, hogy elhibázott döntéseket kényszerítitett ránk, politikai meghatározottsággal név szerinti szavazással x és y. Ő nem rehabilitálható. Ne legyen az. mondjuk ki, írjuk le. Ha én elveszítem az állásomat, nem fogják ebben a kontextusban nézni, csak ahogy az adott érdek megkívánja, de akkor őt se! Ezek generált folyamatok szerintem, vagy csak szerintem?
L. Ritók Nóra | 2010. szeptember 21. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Sokat agyalok a pedagógiai tudatosságon. Hogy pontosan tudjam, mit akarok. Nekem ez fontos. Nem tudom, matekból hogy megy, mert én a művészeteket tanítom. Nálunk nagyon fontos, hogy ne csak rajzolgassanak, hanem tudatosan komponálják a képet, tudatosan válasszanak színeket, gondolkodjanak azon, milyen forma lenne a legkifejezőbb ahhoz, amit szeretnének rajzban átadni másoknak. A kollgáimnál is így próbálom: a tananyag beírása, és a szöveges értékelés (mert mi nnnnagyon elítélendő módon még mindig ezt csináljuk) legyen kapcsolatban egymással, tükrözze a tanár céljait, és az adott gyerekről szóljon.
Szóval, szeretném, ha az ösztönösen alakuló dolgok tudatos fejlesztések lennének. Szerintem ez fontos a saját fejlődésünkben.
És persze legfontosabb a gyerek szeretete. Mert azt nem lehet, csak ösztönből. Az vagy van, vagy nincs.
achs | 2010. szeptember 21. | axkaro[kukac]vipmail[pont]hu

Kedves Gergő!

A cikkben nem az van, hogy nem tudták, miért tanítanak Adyt, hanem hogy nem szerepelt "eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás" a flipkartokon...

Az jutott eszembe, hogy mindig én főzöm a karácsonyi vacsorát, igyekszem minél jobban megcsinálni, néha talán sikerül is, de fogalmam sincs, mi a célom vele... Arról meg végképp nem, hogy a meg sem fogalmazott céljaim közül melyik az "eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás".

Én például azért tanítom Adyt, mert nem árt tudatosítani, hogy az "Elátkozott hely. Nekem hazám" gondolatpár együtt értelmezendő. Meg azért, mert nem árt tudni, hogy a szerelem nem valami rózsaszínű édesség. Meg azért, mert a minőség az minőség. Meg azért, mert
"Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy."
Hogy ezek közül melyik az eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás, nem tudom, nem is érdekel. (Hogy Madáchot is idekeverjem: "Egzakt fogalmat nem bírván az elme".)

Bocsánat, kedves Radó Péter, semmi bajom a tudománnyal (pl. kimondottan intellektuális élvezetet okozott, amikor mérték és integrál vizsgára készülve átrágtam magam a Jegorov vagy a Luzin tételen), de azt hiszem, teljesen más dimenziókban élünk.

Csak egy példa erre meg az elefántcsonttoronyra.
Nagyon nem ment a matektanítás az egyik osztálykában, azt mondtam: nekem ez így rossz, csináljunk mást a mai órán, játsszunk, beszélgessünk. Az egyik körkérdés az volt: Mitől félsz? Jöttek a válaszok, köztük például olyan, hogy: "attól félek, hogy a családom megint elhagy". Olyan is megtörtént, hogy az egyik kislány ezt írta: lehet, hogy mindenkinek jobb lenne, ha az apám már nem élne.
Matektanárként hogyan gondolkozhatom erről? Vagy azt mondom: Úristen, mennyire súlytalan az én kis Pitagorasz tételem ennek a gyereknek a problémájához képest. És hajlok arra, hogy ezt gondoljam. De mondhatom azt is: Ennek a gyereknek végtelen szüksége van tiszta igazságokra, olyan fix törvényekre, amelyek már Pitagorasz előtt millió évvel is igazak voltak. És erre is hajlok. Meg arra, hogy ki kellene emelkedni a környezetből, ehhez viszont kellene a Pitagorasz tétel.

Szóval együtt élünk a gyerekekkel, agyalunk is, csak éppen nem tudjuk (nem tudom) elméleti kategóriák szerint rendezni munkánk legnagyobb részét.
hanger | 2010. szeptember 21. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
talán egyébként nincs is nagy baj, ha nem minden hétköznap tudjuk vagy akarjuk minden tettünket globális kontextusba helyezni. akkor van baj, ha ezek az előítéletek, vagy rituálék, vagy szokások öntudatlanná és megkérdőjelezhetetlenné válnak miközben esetleg diszfunkcionálisak. és ráadásul újabb szabály-, szerep-, és normarendszereket termelnek ki magukból anélkül, hogy az eredeti célra bárki emlékezne már.
szerintem az írásban osztás tanítása kicsi korban ilyen. de erről már írtam másutt.
L. Ritók Nóra | 2010. szeptember 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
De. Még a tetsziket is elírtam.
Megyek aludni.
L. Ritók Nóra | 2010. szeptember 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Elírtam a nevem. Vagy késő van.
De a többi nem elírás....
L. Rirók Nóra | 2010. szeptember 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Ez teszik, Gergő....és azt hiszem, nagyon igaz.
Jó kis apáczais segédmunkások...óráról órára, tananyagról tanyagra. Precizen, pontosan. Évről évre. Rutinosan. Azért nem kell levenni a tantervet a polcról. Meg mást sem.
hanger | 2010. szeptember 20. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
sok magyartanár nem tudja, hogy miért tanít adyt. szellemi segédmunkások ők. mint egy permetező segédmunkás, aki azt sem tudja, hogy mit permetez, csak megy körbe-körbe "mer' aszonták nekije". ez nem elefántcsonttorony, hanem gödör.
Vargáné Kiss Erika | 2010. szeptember 19.
Érdekes álláspont. Mi, pedagógusok éppen az oktatáspolitikusokról gondoljuk, hogy elefántcsonttoronyban élnek. Nézőpont kérdése. Így se, úgy se jó. Azon kellene hát gondolkoznunk, hogyan bontsuk le a tornyot (akármelyikünk lakik benne), hogy egy hatékony együttműködésen alapuló közoktatást hozhassunk végre létre.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.24.
Nyílt levél Aáry-Tamás Lajoshoz, az oktatási jogok biztosához
Ön a szemünkbe nézett, és megígérte, hogy azonnali hatállyal, még a munkaidő vége előtt továbbítja a diákok beadványát Palkovics László államtitkárnak és Balog Zoltán miniszternek...
(Forrás: Tanitanék)
--
2017.02.24.
Prókai Eszter: Évek óta volt tetű az osztályban, mégsem szólt senki
Sokan még mindig szégyellik, ha a gyerek fején tetvek jelennek meg, pedig a probléma ugyanúgy érinti a második kerületi elitiskolát, mint a cigány szegregátumot. Az állandó mosás és tet...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.24.
Ha nem javul az oktatás, az ország jövője forog kockán - Interjú Lovász Lászlóval
Több gimnazistára és több diplomásra lenne szükség, nem pedig kevesebbre – mondja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki nem tartja helyesnek a tankötelezettségi kor...
(Forrás: Index)
--
2017.02.24.
Budapest legjobb általános iskolái - itt a teljes lista
A legjobbiskola.hu oldalon kilistázták az összes budapesti általános iskolát, közzétéve a 2015-ben elért országos kompetenciamérés eredményeit. Az eredmények alapján sorba rendezték az...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.02.24.
Márciusra elkészül az új alaptanterv
az új NAT egyik legfontosabb feladata, hogy korszerűsítse a korábbi elképzeléseket, irányokat, és megfelelő kereteket biztosítson a versenyképes oktatáshoz. – Újra kell gondolni a kompetenciafejleszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.24.
Milyen az álommunka a magyarok számára?
A pályakezdők a tapasztalatlanságuk miatt, az idősebb dolgozók pedig a korukat érintő megkülönböztetés miatt kerülnek hátrányos helyzetbe. Vannak azonban olyan területek, ahol mindkét...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Minden eddiginél többen fociznak az iskolákban
A 2016/17-es tanévben 1445 alapfokú oktatási intézményben 71 707 gyermek kapcsolódott be a Magyar Labdarúgó Szövetség grassroots igazgatósága által szervezett és felügyelt OTP Bank Bozsik...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Foglalkozzon a szakgimnáziumi érettségivel az ombudsman!
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) közös szakmai állásfoglalásában hívja fel az ombudsman figyelmét a szakgimnáziumi érettségi...
(Forrás: EKINT)
--
2017.02.24.
Palkovics: a szülők kérésére vezetik ki a tartós tankönyveket
Tavaly tavasszal "szülői oldalról" vetették fel, hogy az 1. és 2. osztályos tanulók esetében nehéz a könyveket "tartós állapotban" megőrizni, a beleírtakat radírozni, majd visszaadni. A...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek