OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. szeptember 19.
» Hozzászólások (11)
Címkék:
 

Pedagógusok elefántcsonttoronyban

Minden oktatásirányító állandó frusztrációjának oka Magyarországon, hogy kezdeményezéseik elakadnak az iskolák kapujánál, nem képesek hatást gyakorolni az osztálytermekben zajló tanításra és tanulásra. Ennek egyik nyilvánvaló oka az oktatáspolitika által alkalmazott eszközök alkalmatlansága, de nem ez az egyedüli ok. Szerepet játszik ebben az is, hogy a mód, ahogy az iskolák működnek elképesztő hatékonysággal szűri a külső elvárásokat, s maguk a pedagógusok sem szeretik, ha más mondja meg nekik mit és hogyan tanítsanak. Ez utóbbi jelenségről már csak azért is érdemes beszélni egy kicsit, mert az új kormány elindította a ciklusokként szinte kötelező tantervi reformot, amely minden erről szóló tapasztalat szerint pont úgy papíron marad, mint a többi. Az erről szóló véleményemet már megosztottam az OktpolCafén (www.oktpolcafe.hu), a pedagógus szakmáról szóló bejegyzés sorozatomban. Most ebből emelek ki egy kérdést: a pedagógusok külső elvárásokkal szembeni viszonyát.

Nagy általánosságban a követhető célok két típusa áll rendelkezésre, ha egy pedagógus felteszi magának a kérdést: mivégre tanítunk a Földön? A célok egyik csoportját hívhatjuk hagyományos pedagógiai céloknak: a kultúra átadása és a gyermekek személyiségének kibontakoztatása. (Ezek az úgynevezett inherens célok.) Vannak ezen kívül külső, vagy eszközjellegű célok, mint például a munkaerőpiac igényeinek kielégítése, bizonyos társadalmi csoportok integrációja vagy bizonyos modernizációs célok. Elméletileg e kétfajta célrendszernek nem lenne szabad ellentmondania, szakmailag a „nevelés” és „oktatás” szembeállítása tökéletesen értelmetlen. Legfőképpen azért, mert az iskola nevelési céljai társadalmilag releváns tudás, készségek és attitűdök fejlesztésére kell, hogy irányuljanak. Másképpen fogalmazva: az inherens célok rögzítésének külső (eszközjellegű) célok interpretációján kell alapulnia. Még egyszerűbben: azért kell a gyermeknek jól megtanulnia értő módon olvasni, mert... – innen többnyire valamilyen az iskolai sikeren túlmutató dolognak kellene következnie.

A célokról való gondolkodás egy másik dimenziója, ha a dolog így vetődik fel: melyek a velem szembeni elvárások? A külső elvárásoknak négy különböző fajtáját szoktuk megkülönböztetni. Az első a pedagógiai és tantárgyi szakértők által rögzített célok, az ún. normatív elvárások. Ezek az elvárások többnyire tantervekben és vizsgakövetelmények öltenek testet, vagy implicit módon tankönyvek közvetítik őket. A normatív elvárásokkal általában az a probléma, hogy áthatja őket a szakértői maximalizmus, hajlamosak elitista elvárásokat rögzíteni. A külső elvárások második csoportját az ún. érzékelt elvárások képezi, melyekre a szülők vagy tanulók viselkedéséből következtethetünk. (Ilyen például, amikor egy osztályban minden szülő angol csoportba szeretné íratni a gyermekét.) Az a baj velük, hogy a „kuncsaft” mindig a fennálló oktatási kínálatból választ, sohasem lép túl a status quo által felkínált lehetőségeken. A harmadik típus az ún. kifejezett elvárásoké, melyek a tanulók és szülők közlésein alapulnak. (Már természetesen, ha megkérdezik őket és odafigyelnek rájuk.) A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy nem mindig az oktatás lehetőségeiből indulnak ki. És végül az utolsó típus az ún. összehasonlító elvárásoké, amikor az egyes tanulói csoportok eredményei közötti összehasonlításból nyerünk ki. Ilyen például, amikor a roma és nem roma tanulók tanulási eredményeinek összehasonlítása alapján azonosítunk nevelési szükségleteket. Az összehasonlításokkal az a probléma, hogy sokszor érvénytelenek. A példánál maradva: a roma tanulók teljesítményét nem általában a nem romákéval, hanem a hasonló társadalmi hátterű nem romákéval lenne célszerű összehasonlítani.

Könnyen belátható, hogy ez a sokféle cél és külső elvárás sokszor egymásnak ellentmondó, gyakran teljesíthetetlen vagy egész egyszerűen valamilyen okból elfogadhatatlan dolgot tartalmaz. Függetlenül attól, hogy egy oktatási rendszer formálisan mekkora teret biztosít a pedagógusok autonóm célkijelölése számára, az iskolai gyakorlatban követett célok végső és legfontosabb meghatározója a pedagógus. A már említett feltételezésem azt volt, hogy a magyar pedagógusok többsége jellemzően nem vesz tudomást külső (eszközjellegű) célokról és külső elvárásokról.

Ezt a feltételezésemet teszteltük egy fiatal magyartanároknak szervezett irodalmi olvasótáborban. A résztvevők válaszokat gyűjtöttek a következő kérdésre: miért kell Adyt tanítani? A flipchartra felírt válaszokat közösen elemezgetve azt találtuk, hogy azok között gyakorlatilag egy sem szerepelt, amely eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás lett volna. (Külső elvárásként csak egy jelent meg: az érettségihez ismerni kell.) Hogy nevet adjak a gyereknek, ezt az önmagába zárkózó célrendszert endogén pedagógiai látásmódnak neveztem el.

Az írásom címében szereplő elefántcsonttorony tehát arra vonatkozik, hogy vélhetően (mert sejtéseimet semmilyen kutatási eredmény nem támasztja alá) a pedagógusok igen nagy része reflektálatlanul hagyja a külvilágot és saját munkáját egyfajta „önvezérelt” missziónak tekinti. Ez lehet az egyik oka annak, hogy miért olyan gyenge a tanulók megismeréséből kinyert információk tanítási gyakorlatba való beépítése, miért folyik oly ritkán valódi párbeszéd az iskolában végzett munka céljairól pedagógusok és tanulók, pedagógusok és szülők között, s miért nincs tétje annak, hogy a köztársaság kormányai mi minden írogatnak bele a követhetetlenül gyorsan változó tantervekbe. (Az érettségi vizsga alapjául szolgáló követelmények a nagy tét miatt, a tankönyvek pedig az intenzív használatukra szocializált pedagógusok miatt megkerülhetetlenek.)

Nehéz eldönteni, hogy ez jó vagy rossz. Alapesetben nyilvánvalóan rossz: szimpla jogállamiság deficit és a közoktatás közcélokat követni hivatott missziójának megtagadása. Másfelől azonban jó: ha a pedagógusok hűségesen követnék a központi tantervi előírásokat az elmúlt két évtized tantervi reformjai már szétzilálták volna a közoktatást. Egy dolog biztos: az oktatáspolitika stupiditása nem ad felmentést egy értelmiségi szakma gyakorlóinak felelőssége alól.

Radó Péter

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Radó Péter | 2010. szeptember 22. | prado[kukac]expanzio[pont]hu
Kedves Mindannyian!

Isteni ez a beszélgetés, megérte kicsit molyolni a cikk megírásával. Nem tudok mindenre szisztematikusan reagálni, ezért kicsit strukturálatlan lesz amit írok, elnézést érte!

Tényleg nem írtam olyasmit, hogy magyartanárok nem tudják, miért tanítják Adyt - vagy matektanárok azt, hogy miért tanítják Pitagoraszt. Ha nem is feltétlenül gondolkodnak rajta (a tananyag az tananyag), ha megkérdezik őket, ontják a válaszokat. Az eszközjellegű célok és a külső elvárások horizonton kívül maradásával pusztán az a baj, hogy ez beszűkíti a miértekről szóló gondolkodás horizontját. Természetesen nem kell mindent elfogadni (sőt!), nem kell mindent komolyan venni (sőt!), nem kell mindent relevánsnak tekinteni (sőt!), viszont nem szabad az "endogén látásmódon" kívüli lehetséges célokat reflektálatlanul hagyni. Ez ha úgy tetszik, amolyan értelmiségi viszony azzal szemben, amit pedagógusként csinálunk.

Nagyon érdekes ebben a beszélgetésben a külső (szakértői) és belső (pedagógusi)látásmód közötti feszültség. Már ez is modellálja egy kicsit, amit írtam. Szeretném azonban mindenki figyelmét felhívni arra, hogy az írás címzettjei nem elsősorban az endogén megközelítést nagyon tudatosan (ha úgy tetszik: végigkínlódott reflexió alapján) felvállaló pedagógusok, hanem azok, akik a saját szakmájukról nem gondolkodnak ennyire szofisztikált módon. Csilla, nagyon ütős a cellásodott társadalom metafóra, alkalmazzuk egy kicsit a pedagógusokra. Olyan az alsó középosztályi cellába beszorult emberekről beszélünk, akik az intellektuális reflexiót nem élethivatás szerűen űzik. (Gondolom mindenkinek megvan az elvált, két gyermeket nevelő tanárnő, aki az utolsó órája után rohan bevásárolni és ebédet főzni.) Ebben a cellában komolyan csak akkor foglalkozik az ember a "társadalmi modernizációhoz szükséges kompetenciák fejlesztésnek pedagógiai stratégiákba illesztésének" problémájával, ha a "munkahelyén" erre rákényszerítik, és valószínűleg akkor is alapvetően zsigeriek lesznek a reakciói. Egyebekben pedig önvédelemből állítja elő azt a helyzetet, hogy munkáját napi rutinokra egyszerűsíti, és ezeket a rutinokat védeni fogja körömszakadtáig.

Még egy utolsó megjegyzés: az írás csak részben foglalkozik a pedagógusokkal, legalább annyira azoknak a mozgásteréről szól, akiknek "kívülről" van dolguk pedagógusokkal: oktatásirányítók, pedagógus képzők, fejlesztők, szaktanácsadók, stb.
hanger | 2010. szeptember 21. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
jaj drága Ax, jó téged olvasni! azokról a magyartanárokról szólt nekem ez a cikk, akik azt hiszik, hogy azért tanítják adyt, mert majd kell ady az érettségin. és számukra ez bőségesen elegendő válasz. számukra itt vége minden kérdésnek és magyarázatnak. mintha az érettségi önmagában lenne cél. ahelyett, hogy a gyerekre gondolna. Te tökmindegy, hogy mit választasz. te a gyerekre gondolsz, amikor gondolkodsz, amikor dolgozol. a te világodban helyből értelmezhetetlen a belső meg külső cél. annyira vicces olvasni amit írsz. fel sem fogod, sőt talán el sem hiszed, hogy mások tudnak nem a gyerekre gondolni tanítás közben. tudod Ax én kb 2000 tanárjelöltet tanítottam. tudod Ax, te vagy az a riktaság, aki ha lőnének rá se lenne képes azért tanítani valamit, mert azt mondták neki, hogy az kell. vagy mert azt majd kikérdezi a gyerekektől valaki. te eleve csak alapanyagnak tekinted a tananyagot. mint a zenét a tánchoz. de persze a tánc a fontos. de tudod te vagy a kivétel. ezért nem vagy konform. ezért nem könnyű a sorod.
csilla | 2010. szeptember 21.
Senki ne vegye sértésnek, de mindezeken már keresztül mentem. Sokat gondolkoztam, olvastalak Titeket, de gondoltam leírom, mi jutott erről eszembe:
A Stupiditásról!
Van ugye az ember. Megtanul bizonyos munkafolyamatokat, amiket már mások kipróbáltak és azok bizonyosan beváltak, ő maga nem egy kreatív újító, csak egy alkalmazó. Van az innovatív ember, aki az alkalmazásokat az új kihívások motivációjaként, feltalál új módszereket, eszközöket,alkalmazásokat. Ezeket az innovatív elképzeléseket, módszereket alkalmazásokat térben, időben, termelési viszonyok meghatározásában egyformán nem lehet alkalmazni, mert más a KÖRNYEZET: gazdasági, természeti, társadalmi. Mint, ahogy egy házat sem lehet egyforma alapokra építeni más talajon, más emberekkel, más szokásokkal, más kultúrával. Egy a lényeg: gyerek, alap, felépítmény, cél.
A mai magyar társadalom nem osztályosodott, ez tudjuk, nem is rétegződött, hanem "cellásodott". Egy adott hely társadalmi, gazdasági, közösségi (ebbe értendő az önkormányzatok totálisan eltérő szociális ellátó rendszere: vagyis nem mindegy, hogy vagy szegény) determinizmusa. Erre központilag vezérelt oktatáspolitikát meg lehet célozni, de a lerajzolt folyamatábra az adott térség, település civil, pedagógus, értelmiségi fejlődését vagy visszafejlődését vetíti elénk.
Azt mondom kezdjük az elején, emberke megfogant x társadalmi cellában, y meghatározottsággal(jövedelem, iskolai végzettség, öröklött betegségek, stb védőnő jegyzi), megszületett (x körülmények között, y jövedelmi ellátottságban, z társadalmi milliben)védőnő tudja. Bölcsőde, óvoda (helyzete: peremkerületi, belvárosi, városi, kistelepülési egyetlen, magán, alapítványi: mind a szülő jövedelem viszonyairól már tájékoztatást ad. Vagy fogyatékos, hátránnyal küzdő, szülő motiváltsága: integrált, szegregált, otthon nevelés. Iskola: van, hogy már településen sincs, csak egy van, közeli városba hordom motivált szülő, egyházi fenntartásúba járatom szülő, alapítványi, magán, stb. Csökkenő gyermeklétszám: pedagógus álláshelyek száma, fenntartó beleszólása, bér, dologi kiadás, finanszírozás, normatíva, stb.
'85-ig szakfelügyeleti rendszer, megváltozik, szaktanácsadó. Rendszerváltás: pedagógiai intézetek, feladat körökkel, szakemberekkel?(biztos?)(vannak jó és rossz példák, élmények, politikai determinizmus: ki a vezető?) Országos szakértői névjegyzék, OKÉV, (majd OH,) érvényesítő hatóság, fenntartó nincs pénz, közben folyik a NAT bevezetése. Önállóság, ped.programok, a kerettantervek, fenntartó, eszköz, szakember feltétel, ÁSZ. Minőségbiztosítás, partner, klíma-tesztek. Csökkenő bérek, elvont pótlékok, szuperbruttósítás, hitelek: a pedagógus is állampolgár, egyén a társadalomban, munkavállaló. Nem akarok profétája lenni a pedagógusoknak, de politikailag kihasznált, és magárahagyott cellások lettünk. A társadalmi elvárások kereszttüzében élünk. Kontraszelekció és oktatási expanzió. Mi van?
ugyanakkor nézzük alulról. megszületik a gyermek: cigány, fogyatékos, kistelepülési (mint a magyar társadalom 2/3-a)közlekedés lesarkítva, orvosi ellátás lesarkítva, óvodai-iskolai ellátás visszafejlesztve, pedagóguslétszám a nulla, szakképzés: könnyűipari szakmacsoport, házisegítségnyujtás, 9-ből fellépek 11.-be, ha megbukok. Mi van?
Érzékelt elvárások? Melyik érzékemmel? Nekem is van 8.-os gyerekem.
nem leszek rehabilitálva soha? sőt stupid vagyok? 50%-át bevállalom, a hibáimnak, de mikor mondjuk ki végre, hogy elhibázott döntéseket kényszerítitett ránk, politikai meghatározottsággal név szerinti szavazással x és y. Ő nem rehabilitálható. Ne legyen az. mondjuk ki, írjuk le. Ha én elveszítem az állásomat, nem fogják ebben a kontextusban nézni, csak ahogy az adott érdek megkívánja, de akkor őt se! Ezek generált folyamatok szerintem, vagy csak szerintem?
L. Ritók Nóra | 2010. szeptember 21. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Sokat agyalok a pedagógiai tudatosságon. Hogy pontosan tudjam, mit akarok. Nekem ez fontos. Nem tudom, matekból hogy megy, mert én a művészeteket tanítom. Nálunk nagyon fontos, hogy ne csak rajzolgassanak, hanem tudatosan komponálják a képet, tudatosan válasszanak színeket, gondolkodjanak azon, milyen forma lenne a legkifejezőbb ahhoz, amit szeretnének rajzban átadni másoknak. A kollgáimnál is így próbálom: a tananyag beírása, és a szöveges értékelés (mert mi nnnnagyon elítélendő módon még mindig ezt csináljuk) legyen kapcsolatban egymással, tükrözze a tanár céljait, és az adott gyerekről szóljon.
Szóval, szeretném, ha az ösztönösen alakuló dolgok tudatos fejlesztések lennének. Szerintem ez fontos a saját fejlődésünkben.
És persze legfontosabb a gyerek szeretete. Mert azt nem lehet, csak ösztönből. Az vagy van, vagy nincs.
achs | 2010. szeptember 21. | axkaro[kukac]vipmail[pont]hu

Kedves Gergő!

A cikkben nem az van, hogy nem tudták, miért tanítanak Adyt, hanem hogy nem szerepelt "eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás" a flipkartokon...

Az jutott eszembe, hogy mindig én főzöm a karácsonyi vacsorát, igyekszem minél jobban megcsinálni, néha talán sikerül is, de fogalmam sincs, mi a célom vele... Arról meg végképp nem, hogy a meg sem fogalmazott céljaim közül melyik az "eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás".

Én például azért tanítom Adyt, mert nem árt tudatosítani, hogy az "Elátkozott hely. Nekem hazám" gondolatpár együtt értelmezendő. Meg azért, mert nem árt tudni, hogy a szerelem nem valami rózsaszínű édesség. Meg azért, mert a minőség az minőség. Meg azért, mert
"Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy."
Hogy ezek közül melyik az eszközjellegű vagy külső elvárásokra hivatkozó indoklás, nem tudom, nem is érdekel. (Hogy Madáchot is idekeverjem: "Egzakt fogalmat nem bírván az elme".)

Bocsánat, kedves Radó Péter, semmi bajom a tudománnyal (pl. kimondottan intellektuális élvezetet okozott, amikor mérték és integrál vizsgára készülve átrágtam magam a Jegorov vagy a Luzin tételen), de azt hiszem, teljesen más dimenziókban élünk.

Csak egy példa erre meg az elefántcsonttoronyra.
Nagyon nem ment a matektanítás az egyik osztálykában, azt mondtam: nekem ez így rossz, csináljunk mást a mai órán, játsszunk, beszélgessünk. Az egyik körkérdés az volt: Mitől félsz? Jöttek a válaszok, köztük például olyan, hogy: "attól félek, hogy a családom megint elhagy". Olyan is megtörtént, hogy az egyik kislány ezt írta: lehet, hogy mindenkinek jobb lenne, ha az apám már nem élne.
Matektanárként hogyan gondolkozhatom erről? Vagy azt mondom: Úristen, mennyire súlytalan az én kis Pitagorasz tételem ennek a gyereknek a problémájához képest. És hajlok arra, hogy ezt gondoljam. De mondhatom azt is: Ennek a gyereknek végtelen szüksége van tiszta igazságokra, olyan fix törvényekre, amelyek már Pitagorasz előtt millió évvel is igazak voltak. És erre is hajlok. Meg arra, hogy ki kellene emelkedni a környezetből, ehhez viszont kellene a Pitagorasz tétel.

Szóval együtt élünk a gyerekekkel, agyalunk is, csak éppen nem tudjuk (nem tudom) elméleti kategóriák szerint rendezni munkánk legnagyobb részét.
hanger | 2010. szeptember 21. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
talán egyébként nincs is nagy baj, ha nem minden hétköznap tudjuk vagy akarjuk minden tettünket globális kontextusba helyezni. akkor van baj, ha ezek az előítéletek, vagy rituálék, vagy szokások öntudatlanná és megkérdőjelezhetetlenné válnak miközben esetleg diszfunkcionálisak. és ráadásul újabb szabály-, szerep-, és normarendszereket termelnek ki magukból anélkül, hogy az eredeti célra bárki emlékezne már.
szerintem az írásban osztás tanítása kicsi korban ilyen. de erről már írtam másutt.
L. Ritók Nóra | 2010. szeptember 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
De. Még a tetsziket is elírtam.
Megyek aludni.
L. Ritók Nóra | 2010. szeptember 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Elírtam a nevem. Vagy késő van.
De a többi nem elírás....
L. Rirók Nóra | 2010. szeptember 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Ez teszik, Gergő....és azt hiszem, nagyon igaz.
Jó kis apáczais segédmunkások...óráról órára, tananyagról tanyagra. Precizen, pontosan. Évről évre. Rutinosan. Azért nem kell levenni a tantervet a polcról. Meg mást sem.
hanger | 2010. szeptember 20. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
sok magyartanár nem tudja, hogy miért tanít adyt. szellemi segédmunkások ők. mint egy permetező segédmunkás, aki azt sem tudja, hogy mit permetez, csak megy körbe-körbe "mer' aszonták nekije". ez nem elefántcsonttorony, hanem gödör.
Vargáné Kiss Erika | 2010. szeptember 19.
Érdekes álláspont. Mi, pedagógusok éppen az oktatáspolitikusokról gondoljuk, hogy elefántcsonttoronyban élnek. Nézőpont kérdése. Így se, úgy se jó. Azon kellene hát gondolkoznunk, hogyan bontsuk le a tornyot (akármelyikünk lakik benne), hogy egy hatékony együttműködésen alapuló közoktatást hozhassunk végre létre.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.16.
A 15-24 éves diákok fele dolgozik tanulás mellett
Minden második 15-24 éves diák dolgozik a tanulás mellett a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) adatai szerint – közölte a szervezet eln...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.16.

Az uralkodó osztály nem csak elképzelhetetlen mértékű materiális javakat halmoz fel, hanem az oktatási és egyéb kulturális berendezkedések eszközeit is irányítja. Az oktatási rendszerekben...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.16.
Azt ígérik, marad az ingyenes oktatás a Corvinuson
A jelenlegihez hasonló mértékben, évfolyamonként ezres nagyságrendben megmarad az ingyenes tanulás lehetősége a Budapesti Corvinus Egyetemen azt követően is, hogy alapítványi fenntartású...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.16.
Pert nyertek a Gyöngyöspatán szegregáltan oktatott romák
Az állam köteles kártérítést fizetni azoknak a roma gyerekeknek, akiket éveken keresztül szegregáltan oktatott a gyögyöspatai Nekcsei Demeter Általános iskola – mondta ki hosszú évek ó...
(Forrás: abcug)
--
2018.10.16.
Az államtitkár szerint nem használhatatlan a KRÉTA, nem telik percekbe egyetlen jegy beírása
Védelmébe vette a KRÉTA-rendszert Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, szerinte a KRÉTA az állami, egyházi és magániskolák elvárásainak is képes megfelelni...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.16.
A strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac államosítása miatt
A felperesek – a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. – a magyarországi tankönyvkiadás- és forgalmazás 2011-es, illetve 2012-es centralizálása miatt fordultak a törv...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek