Dr. Kronstein Gábor
Egy kortárs eretnek halálára
(Bulányi György, 1919–2010)
A közelmúltban hívta fel az OFOE Ajánló rovata figyelmünket egy háromkötetes szakmai kiadvány első kötetére. Az összeállítás az új vallási mozgalmak, illetve a hagyományos egyházak belső megújító törekvéseinek pedagógiáit ismerteti a megértő elfogadás, esetenként azonban a megelőzés érdekében.
E kétarcúságot ismerhetjük fel Bulányi piarista atya tanításaiban is, aki idén június 6-án hunyt el. Nevéhez fűződik a katolikus bázisközösségek mozgalma, amelynek alapítója, hálózatának kiépítője volt. Vele kapcsolatban három cikkre (1, 2, 3) utalok, amelyekből kollégáink tájékozódhatnak, ha munkájuk során találkoznak Bulányi György tanításaival.
Nevével eddig én is mint az államszocialista diktatúra neves katolikus ellenállójáéval találkoztam. Ez így kevés. Tudni érdemes róla, hogyan kötött vele, az eretnekkel kompromisszumot a Szentszék. Ismerni érdemes továbbá teológiájának lényegi rokonságát az őskereszténység egyik – ma is élő – irányzatával, de azt is, hogyan érintkezik egyes pontokon e teológia a kortársi magyar szélsőjobb szellemi világával.
Abban az időben, amikor pappá szentelték, a katolikus egyház csaknem államegyházi rangon állt. Gazdag volt, befolyásos és iskoláival, vallási szervezeteivel, sajtójával a lelkek ura. A magyar-német szakos piarista szerzetes, Bulányi szemben állt a Hatalom és a Tekintély egyházával. Rövidesen az ateista állammal is. A vallásüldözés idején a katolikus egyház a szegények egyháza lett, a megfélemlített, féllegalitásba szorított, elszigetelt csoportoké – népegyház.
Akkor csak annyi látszott, hogy az alulról megszervezett kiscsoportok bensőségessége, amelyeket (már csak a paphiány miatt is) civil hívők szerveztek, adekvátak a totális elnyomás körülményeivel. Természetesnek tűnt, hogy hitéletüket az első keresztények módjára élik: evangéliumi szeretetben, krisztusi testvériségben, egyenlőség alapján, erkölcsileg megújulva.
Páter Bulányit 1952-ben államellenes összeesküvés vádjával hosszú évekre bebörtönözték. A finomodott módszerek évtizedeiben – pontosabban 1982-ben – már nem csukták le, amiért hívei megtagadták a katonai szolgálatot, hanem – az állami kívánalmak iránt engedékeny – püspöki kar eltiltotta a templomi misézéstől.
Fölterjesztették ügyét a Vatikánba, ahol a Hit tisztaságán őrködő Hittani Kongregáció, élén a mai pápával, Joseph Ratzinger bíborossal, másfél évtizedig foglalkozott Bulányi ügyével. Kompromisszumos döntés született. Nem nyilvánították eretneknek, miután a lázadó piarista aláírt tizenkét Róma által megfogalmazott hittételt, viszont munkásságáról és könyvekbe foglalt tanításairól leszögezték – a Népszabadság nyomán idézem a döntés szövegét –, hogy „úgy, ahogyan hangzik, téves, veszélyes és félrevezető”. Ezek után ismét misézhetett, gyóntathatott, áldoztathatott, tarthatott előadásokat. (Azt már nem tudom, hogy eskethetett-e, keresztelhetett-e, temethetett-e. Valószínűleg igen.)
Bulányi tehát visszatért kisközösségei hálózatához tanítani, nevelni, szervezni. Figyeljük meg, hogyan definiálta nyolcvanöt éves korában gyülekezeteit: „Katolikus gyökerű, a jézusi szereteteszményt képviselő emberek testvéri társasága, erkölcsi megújulási mozgalma”. Katolikus a gyökérzet, de a maga egészében nem a katolikus kánonok szerint való.
A piarista szerzetes teológiáját a maga teljességében talán csak a beavatott keveseknek tárta fel, mert eszméit magasabb szintű tudásnak: Tudásnak (Gnózisnak) tartotta, mint egykor a gnosztikusok, a katarok, a bogumilok is. És az az i.sz. 2. század első évtizedeiben élt püspök, Markion, akit Bulányi atya a legközelebb érzett magához. Ő bizony markionita volt a jelenben.
Mit jelent ez? A korai kereszténység kánonja az i.sz. 4. századra kristályosodott ki. Előtte a keresztény gyülekezetek hosszú belső küzdelem után váltak ki végleg a zsidóságból. A zsidó főpapok és vallásmagyarázók kb. i.sz. 100 táján döntöttek: nem tekintik Jézust istennek, számos vele kapcsolatos vallásos iratot pedig igaznak.
Erre a legélesebb választ a nem zsidó, hanem görög származású és hellenisztikus műveltségű keresztény gyülekezetek egy része adta. Köztük legnevezetesebb a szinopéi Markion volt, a hellenisztikus és óegyiptomi hatásokat a kereszténységbe magával hozó egyházatya. Világosan elvetette az Ószövetséget és az Újszövetségnek az Ószövetséget tükröző könyveit. Tétele szerint a zsidók haragvó, igazságot tevő istene kegyetlen és elfogult, tehát az Ószövetség sem az isten igéje.
Ma úgy mondanánk, ahogy Bulányi György maga megfogalmazta: az Ószövetség csak egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus előtti kultúrája. Értékes hagyomány, mint ahogy az más népek kultúrája is. Az Ószövetségben – olvashatjuk a mai markioniták írásaiban – szép aTízparancsolat, a zsoltárok jó része és a próféták könyveinek egyes részletei. Nagyjából a poézis, a szeretet szava. Más népek hitét tartalmazó történetekben, könyvekben is vannak szép és igaz részek. Mondhatni, sok-sok más népnek van még Ószövetsége. Ezek is azonban, legyenek Jézus előttiek, vagy származzanak a Jézus utáni történelem bármely szakából, tele vannak a hatalom szavával, elnyomással, más népek lenézésével, istenük áldásával elkövetett tömeggyilkosságokkal.
A korabeli keresztény közvélemény ezt másként gondolta. I. sz. 144-ben Markiont kiközösítették. Ez a döntés apjának, Szinope püspökének műve volt. Amikorra a kereszténység a római birodalomban államvallás lett, a markioniták nem számítottak már tényezőnek. Azzal, hogy az Ószövetséget a Biblia részének fogadták el az egyházatyák, megvetették az alapját annak a felfogásnak, hogy a mai Európa meghatározó mértékben (bár nem kizárólagosan) a keresztény-zsidó kultúra szülötte.
Ez a fejlődési vonal nem zárta ki az egyházi-vallásos antiszemitizmust, mint ahogy a polgári kor nacionalizmusa sem a modern antiszemitizmust. Semmi adatom nincs arra, hogy Bulányi atya antiszemita lett volna. Felfogásának két összefüggő tétele, hogy a szakrális hierarchia csúcsán álló Újszövetségbe vetett hit és az alacsonyabb minőségű értéket (de értéket) jelentő nemzeti – adott esetben a magyar – kultúra tisztelete kiegészítik egymást. Ehhez a tételhez csatlakozik egy harmadik tétel is, amely így hangzik az Új Demokratikus Koalíció Markion csoportjának megfogalmazásában: „A zsidó Ószövetség túl van terhelve az isten segítségével más nemzetek ellen elkövetett tömeggyilkosságokkal.”4
A Markion csoport vezetői közé tartozik dr. Bégány Attila, aki ma a Jobbiktól is jobbra találta meg helyét. Az is tény, hogy Bulányi György számos írása a szélsőjobb sajtójában jelent meg. Ahogy az Ótestamentumtól megtisztult Bibliáról írja egy cikkében5, a templomban az evangélium mellett helyet kapna a világirodalomból mindez, ami rímel Jézus tanításaira, a magyar irodalomból pedig mindaz, amit már felolvasott prédikációi során. Wass Albert, Szabó Lőrinc, Sinka István, Sík Sándor, Hamvas Béla.
Kulturális eklektika, a katolicizmus szempontjából eretnek nézetek, gyülekezeteiben itt-ott kezdeményezett, vagyonközösség tekintetében utópikus remények. A szeretet pedagógiájának Bulányi-féle értelmezése, átszőve a szektazártság jegyeivel. Azt hiszem, a báziscsoportok gyakorlatának kétarcúságára a fogadtatás kétarcúságával indokolt felelni: megértéssel, ahol lehet, elutasítással, ahol szükséges.
Jegyzetek:
1 Gerlóczy Ferenc: Téves? Veszélyes? Félrevezető? - Bulányi György öröksége. In: Népszabadság Online. 2010. június 16.
2 Bulányi atya: Az Ószövetség nem isten igéje. In: NapÚt. (Átvéve a Magyar Mérce 2010. márciusi számából)
3 A Markion csoport bemutatkozik. Az Új Demokratikus Koalíció Markion csoportjának vitaanyaga. http://yoda.lapunk.hu
4 Lásd 3. jegyzet
5 Lásd 2. jegyzet
Címkék: Bulányi György
-- Linkek
-- » Kommentálom
Hozzászólások
Iványi Sándor | 2010. augusztus 24. | ivanyister [kukac]gmail [pont]com Bulányi és mai markionisták is tévednek. Bár megfogalmaznak rész igazságokat, de nem ismerik a legújabb eredményeket. Valójában a tudományos kutatás azt igazolta - főként Prof Shlomo Sand - hogy az Ószövetségben leírt zsidó történelem nem bizonyítható, hanem egy nacionalista érdekekből kreált ál-történelem. Megdőlt tehát a zsidó kiválasztottság dogmája, és a hivatkozási alap is, ami alapján ők elfoglalták Palesztinát.
Az Ószövetség és az Újszövetség eltérő istenképe abból fakad, hogy a zsidók elképzeltek maguknak egy harcos Jahwét, aki csak az ő érdekeiket védi, és támogatja. Ezzel szemben Isten szentháromság örökké: atya, fiú, szentlélek. A zsidók Jézus nélküli harcos Jahwéja egy álom, de soha nem létezett!! Azért kreálták, mert a magas kultúrájú ragozó nyelvű népek tengerében szükségük volt egy összetartó vallási erőre. A sumér és más népek történelmét vették át, és a neveket kicserélve alkottak maguknak egy sajátos, zsidó történelmet, ami soha sem volt az övék. Ennek tükrében az Ószövetséget felül kellene vizsgálni, de erre a cionista nyomás miatt nem fog sor kerülni.
Bővebb tanulmányt küldök ha ír nekem. Katolikus hívő | 2010. július 9. Kedves "Juli"!
Köszönöm reakcióját, örülök, hogy egyetérthetünk a lényegi kérdésekben. Én is olyannak vélem a mai helyzetet, amilyennek Ön látja. Egyedüli megoldás az lenne, ha minél több ember gondolná és tenné így, ahogy mi egy páran. Csak ne adjuk fel! :) Juli | 2010. július 9.
Kedves "Katolikus hívő"!
Nagyon köszönöm a válaszát. Úgy vélem, hogy a lényeges dolgokat tekintve tökéletesen egyetértünk. Teológiai vitába (kellő felkészültség híján) nem mernék bocsátkozni, de mindent meg szeretnék tenni annak érdekében, hogy zsidók és keresztények, hívők és nem hívők meg úgy általában mindenki toleránsabb legyen, és vége szakadjon a kis hazánkban jelenleg egyre inkább eluralkodó általános bizalmatlanságnak, gyűlölködésnek. Kár az erőnket felesleges indulatokra fecsérelni, éppen elég közös! tennivalónk lenne.
Katolikus hívő | 2010. július 9. Kedves "Juli"!
Az észrevételei jogosak, néhol túl gyorsan, pontatlanul és figyelmetlenül olvastam el a szöveget, ezért a szerző és az Ön elnézését kérem!
"Jó lenne, ha egy a zsidó-keresztény kultúrát elsőrendű vonatkoztatási pontnak tekintő országban nem nőne érzékelhetően a kölcsönös bizalmatlanság."
Ezzel teljes mértékben egyetértek, de nekem először úgy tűnt, mintha a cikk szerzője Bulányi Györgyöt mint markionista (??) össze akarja mosni a mai markionistákkal, akik alapvetően a zsidó és a keresztény vallás eltéréseit, ellentéteit (?) hangsúlyozzák. Azt hiszem a probléma a következőkben gyökeredzik: sokan úgy gondolják, hogy a zsidóságot és a kereszténységet egyedül az Ószövetség köti össze, és ha valaki kimondja, hogy Jézus tanítása más, mint ami az Ószövetségben van, tehát “nem az Isten igéje”, rögtön a zsidó-keresztény ellentétet élezi vagy antiszemitának minősítik. Bulányi élete során mindkét rágalmat megkapta, igazságtalanul és nem megérdemelten.
[ Zárójelben: ezzel kapcsolatban én is idéznék egy Bulányi-interjúból:
" A Keresztény-zsidó Baráti Körben nagy örömet okozóan a múltkor azt mondottam, hogy a Tóra, az Evangélium és az emberi lelkiismeret ugyanazt a nyelvet beszéli."
(Szakolczay Lajos: Páter Bulányi, Új Idő Könyvek, 1989) ]
Az Ön által idézett interjúrészlettel azonban vitába szállnék, nem tudom, mi lehetett pontosan Bulányi álláspontja erről a témáról, ezért elmondanám a saját véleményemet. Szerintem nem csak “hiszti”, ami zsidók és keresztények között évezredek óta zajlik. Egy kicsit talán többről van szó azon túl, hogy egyikük elfogadja Jézust messiásnak, másikuk pedig nem. Úgy vélem, Jézus fontos összekötőkapocs a zsidóság és a kereszténység között, annak ellenére, hogy a főpapok megölették. A zsidó nép az Ő korában egyértelműen mellé állt, ezrek követték. Jézus zsidó volt, zsidó vallású, betartotta a hagyományokat és az ünnepeket, de alapvetően más értékeket képviselt, mint a többi zsidó próféta, elődjei. Más Isten-kép (szerető Atya), más hozzáállás az élethez (minden embernek mindenkit szeretni kell, zsidót, nem zsidót, nincs kirekesztés). A zsidó-keresztény ellentét kiéleződése – úgy gondolom – valamikor Pál egyházépítő tevékenysége idején kezdett igazán kibontakozni. Az I. századi őskeresztények zömmel még zsidók voltak, de Pál egy új vallást hozott létre, ezért a Jézust követni akaró ősközösségek később beolvadtak ebbe az új, kereszténynek nevezett vallásba. Itt vált ketté az ún. zsidóság és az ún. kereszténység. Innentől beszélhetünk ellentétekről.
Abban viszont mélységesen egyetértek, hogy zsidóknak és keresztényeknek meg kell békélniük, hiszen Jézus is a szeretetet hirdette, vagyis a mindenkori békét. Itt vetődik fel a kérdés, hogy mitől éleződik még jobban ez az ellentét? Ha Bulányi kijelenti, hogy az Ószövetség nem az Isten igéje, vagyis nem összeegyeztethető Jézus tanításával? Vagy, ha a két vallás kölcsönösen marcangolja egymást? (Ennek ma már szerencsére kevésbé látjuk történéseit, sokkal inkább az évezredes sérelmeket vágja egymás fejéhez a két vallás, sajnos.) Aki kereszténynek vallja magát és közben antiszemita, az hátbadöfi Jézust és tanítását. Juli | 2010. július 9.
Kedves "Katolikus hívő"!
A vitatott írás szerzője a kiváló Bulányi György példájával – többbek között – egy nagyon is aktuális feszültséggócra akart utalni. Nagyon sajnáljuk, ha bárki érzékenységét megsértette volna az írás, a szándékos bántást kizártnak tartom.
Jó lenne, ha egy a zsidó-keresztény kultúrát elsőrendű vonatkoztatási pontnak tekintő országban nem nőne érzékelhetően a kölcsönös bizalmatlanság.
A felvetés apropóján idézek egy igen szellemes részletet Ámosz Ozzal a könyvhéten készített interjúból: „A nagyi szerint a zsidók és a keresztények évezredes hitbéli problémája csak hiszti.Az egyik azt gondolja, eljött a Messiás, és várja, mikor találkoznak újra, a másik meg azt hiszi, még nem jött el a Messiás, és várja, mikor jön el végre. A probléma pedig igen egyszerű, meg kell várni, míg találkoznak a Messiással, és ha az úgy köszön, hogy »helló, jó, hogy megint összefutottunk«, akkor a zsidóknak kell bocsánatot kérniük a keresztényektől, viszont ha azt mondja, »örvendek, örülök, hogy megismerhetem«, akkor a keresztényeknek kell bocsánatot kérniük a zsidóktól.”
(http://www.origo.hu/programajanlo/20100422-nem-varom-karba-tett-kezzel-a-nobeldijat-interju-amosz.html)
Katolikus hívő | 2010. július 7. Ebből az írásból csak azt tudom kiolvasni, hogy a szerző nem ismerte Bulányi Györgyöt, de még a teológiáját sem. Nem tudom, hogy szándékosan vagy tudatlanságból, de úgy érzem, leginkább a zsidó-ellenesség témájára próbálta kihegyezni a cikk lényegi mondanivalóját.
"A piarista szerzetes teológiáját a maga teljességében talán csak a beavatott keveseknek tárta fel, mert eszméit magasabb szintű tudásnak: Tudásnak (Gnózisnak) tartotta, mint egykor a gnosztikusok, a katarok, a bogumilok is."
Bulányi mindig mindenki előtt egyenesen beszélt: az evangéliumokban a Jézus által elhangzott szövegeket vizsgálta, és abból szűrte le tanítását. Így jött rá, hogy Jézus más Isten-képpel rendelkezett, mint amilyen Isten az Ószövetségben szerepel, e mellett az Újszövetségben is az áll, hogy akik Jézus előtt jöttek, "mind tolvajok és rablók". Bulányi szerint az Ószövetségben gyilkoló, haragvó és bosszúálló Isten nem egyezik a Jézus által hirdetett szerető Atya-képével. Sajnos ezt a tanítását a szélsőjobboldai sajtó és politika felhasználta, hogy e tézis mögé bújva "zsidózhasson". Mivel Bulányi - ahogy Jézus is - az egyetemes szeretetet hirdette, tanításába nem fér bele semmiféle másik ember, vagy embercsoport iránti ellenszenv, netán gyűlölet. Pontosan annyira volt antiszemita, amennyire Jézus is az volt. És annyira volt radikális, amennyire Jézus is: radikálisan hirdette az egyetemes szeretetet, hogy jónak kell lenni és senkit sem bántani!
Bulányi eretnek volt? Ilyet még az egyház sem állított. Az állam azt kifogásolta, hogy követői közül a '70-es évek végétől egyre többen tagadták meg - Jézus tanítására hagyatkozva - a fegyveres katonai szolgálatot, vagyis nem voltak hajlandóak felesküdni arra, hogy ha kell, embert ölnek. A Hittani Kongregáció elé is elsősorban állami nyomásra terjesztették fel tanait, amelyben a következőt kifogásolták: „úgy vélem, hogy az egyháznak a jövőben más, a maitól eltérő struktúrája is lehet, mégpedig a bázisközösségek alapján”. Ezt a hierarchia megkérdőjelezésének vélték, ezért szankcionálták, működését 1997-ig korlátozták. Ezek után ismét misézhetett, gyóntathatott, áldoztathatott, tarthatott előadásokat, eskethetett, keresztelhetett és temethetett. Tehát újra szolgálhatott templomokban. Hivatalosan! A gyakorlatban azonban sajnos nem teljesen így történt. Haláláig katolikusnak tartotta magát és megalkuvás nélkül hirdette azt, amit Jézus szavaiból kiolvasott. Isten nyugosztalja! |
  Kommentek 
A tanácsadó határozatlan ideig szünetel. Új kérdésekre nem áll módunkban választ adni, de a korábbi válaszok természetesen továbbra is olvashatók.
|
|
misley j
zöldbéka
Iskolamesék »
Új hírek az Aulán »
Link küldése