Török Ildikó

Pénzország – Szívország

Hatodikos, rajz tagozatos osztályomról már tavaly kiderült, hogy legtöbbjük nagyon szeret mindenféle játékot, legyen szó labdajátékról, activityről, szellemi vetélkedőről, de legjobban a szerepjátékokat élvezik. Amikor tavaly az osztályfőnöki órákon nemcsak beszélgettünk, hanem egy-egy szituációt elő is adhattak, észrevettem, hogy mennyire komolyan veszik a feladatukat, és milyen tehetségesek. (Nem véletlen, hogy mindkét évben megnyertük farsangkor a műsorversenyt…) A hét legjobban várt „tanórá”-ja az osztályfőnöki lett. Az idén viszont változott a helyzet, mivel csak heti fél órával számolhattunk.

Kéthetente egy osztályfőnöki órával mit kezdjünk? Egyeztessük a jegyeket? Beszéljük meg az „aktualitásokat”? Tartsak hegyi beszédet, amit már otthonról is jól ismerhetnek, és amelynek az eredményessége igencsak vitatható. Elhatároztam, hogy folytatjuk az eddigi tematikus órák rendszerét, de sajnos csak ritkábban. Viszont a nem szakrendszerű órák – legalábbis az enyémek – nagyon hasonlítanak az osztályfőnöki vagy etikaóráimra. Fontosnak tartom, hogy a mai „teszt- korszak”-ban a gyerekek megtanuljanak beszélgetni, vitázni, érvelni, egyáltalán önálló véleményt kialakítani, megfogalmazni, és természetesen elmondani is.

Ha valamiről beszélni kell

A legnagyobb bátorságot az igényli még ma is, ha valamiről beszélni kell, és persze vállalni az esetleges vitát. Ezért egyik órámon különböző dilemmahelyzeteket beszéltünk meg, és megpróbáltuk helyzetgyakorlatként is előadni. Akkor vált érdekessé a dolog, amikor a gyerekeknek arról kellett dönteniük, hogy egy fiú mit tegyen, ha tudomást szerez arról, hogy a legjobb barátjának az osztályfőnök véletlenül jóval több pénzt adott vissza, amit a barát meg akar tartani, sőt a fiút megfenyegette, hogy vége a barátságnak, ha elárulja őt.

A tanítványaimnak nagyon tetszettek a különböző helyzetek, de ez kiváltképp, mert az egyéni vélemények kialakításánál itt „papíros vélemény”-t kértem, azaz névtelenül kell leírniuk, hogyan döntenének a fiú helyében. Háromféle lehetőség közül választottak:

1. Szólnék az osztályfőnöknek, de megkérném, ne árulja el, hogy én mondtam el.
2. Ha igazán a barátom, akkor becsületes, és ő maga adja vissza.
3. Nem szólnék senkinek, de a fele engem illet.

Nagy vita alakult ki arról, hogy miért nem szabad a pénzt megtartani, és annyira nem tudták meggyőzni a másikat, hogy szinte egész héten ez volt a téma. Most nem térek ki a részletekre, de nagyon tanulságos volt számomra, hogy mennyire képtelenek a másik érveit meghallgatni, a másik szemszögéből megvizsgálni a helyzetet. A érvelésnél ötödször is elismételték ugyanazt, egy tapodtat se mozdultak. (Egyébként volt egy kis déjá vu érzésem, mintha a tantestületi vitáinkat éltem volna újra…)

„Neked persze nem sok…”

Amikor elgondolkodtam, hogy miképpen bonthatnám ki ezt a kis vitát, hogyan válhatna valóban kompetenciafejlesztéssé az osztályfőnöki óra és a nem szakrendszerű foglalkozás, akkor jutott eszembe az egyik kislány érvként elhangzó mondata: „Neked persze nem sok az ötezer forint”. Így született meg Pénzország és Szívország ötlete. (Régebben már próbálkoztam történelemórán Kővárral és Földvárral, de az igazán a fiúkat érdekelte, ráadásul leginkább a tantárgyhoz kapcsolódó feladatok voltak.) Vessenek meg érte, de célom nem az erkölcsi nemesedés volt, mert ez nem is lehet, hanem nagyon egyszerű és praktikus cél vezérelt: kommunikálni és együttműködni egymással. Mindenféle módon: beszéddel, drámával, játékkal, versennyel, mozdulatokkal stb. Hatodikosok lévén, a legjobban csoportban, csapatban dolgoznak. Pénzországban gazdagok élnek, Szívországban nincs sok pénz, de mindenki egymásra van utalva: együtt kell élniük.

Az ötletből aztán szerepjáték lett, amelyben mindenki saját karakterével vesz részt. Sokkal őszintébbek az alakításokban, mint amikor őszintének „kell” lenni. De hát ez nem újdonság, hiszen a régi jó drámajáték erről szólt. Ők élvezik, nekem pedig nagyon hasznos, tanulságos, szinte élő szociometria, sőt gyakran a háttérben lévő családi gondok is tisztán kirajzolódnak.

A projekt

Személyi feltételek: egy hatodikos osztály, ahol szinte mindenki szeret játszani, és egy osztályfőnök, aki szintén.
Tárgyi feltételek: tábla, kréta, színes hetilapok, folyóiratok, ollók, ragasztók, karton, filctollak, fényképezőgép, számítógép, papír, írószer, csomagolópapír.
Helyszín: az osztályterem.
Felhasznált idő: osztályfőnöki órák kéthetente, de a téma annyira tetszett mindenkinek, hogy néhány nem szakrendszerű órából, nyelvtanórából, irodalomórából, szünetekből is lecsíptünk, és persze volt otthoni feladat is.

A foglalkozások, „házi feladatok” vázlata

1.

A táblára felkerült a két ország neve, és ötletrohammal néhány fontos jellemzőt írtunk fel: gazdag, luxus, siker, beképzeltség, lenéznek mindenkit stb. Kedvesek, barátságosak, zöldek, védik az állatokat és a környezetet, nincs sok pénzük.

Aztán megbeszéltük, ki hol szeretne élni, és miért, majd négy csoportban a hozott magazinokból elkezdték kivágni a két országra jellemző képeket, feliratokat. (Ez a munka nagyon tetszett mindenkinek, jó hangulatú óra volt, sokat nevettünk.) Mivel nem tudtuk befejezni óra végéig, ezért a négy csoportból néhányan tanítás után ragasztották fel a képeket, és az elkészült két montázs felkerült a faliújságra.

2.

Az egyik szünetben sorsot húztak, és az osztály fele pénzországi, a másik fele szívországi lett. (Itt már megkezdődött a szerepjáték.)

3.

A két ország választhatott államformát: köztársaság lett mindkettő, ráadásul – ókori görög mintára – több elnökkel. Választottak még szóvivőket is. Majd házi feladatként – kapcsolódva a nyelvtan tananyaghoz – rengeteg földrajzi nevet és intézménynevet kellett gyűjteniük, természetesen az országuk jellegének megfelelően és a tanult helyesírási szabályok alapján.

Néhány példa:

Pénzország: Euro Gimnázium, Gazdag Nemzet Színháza, Gazdagsági Akadémia, Pénz fürdő, Ár-folyam, Zöldhasú étterem Jövedel-mező.

4.

Elkészítették az országzászlókat.

5.

A szívországiak még verset is írtak:

Akármennyire szegények vagyunk,
Mi akkor is csak adunk-adunk.
Ha Pénzország bajba jut
S az összes kecskéjük szertefut,
Szívország jön és segít,
S mindenkit megmenekít.

6.

A legnagyobb tetszést a szerepválasztás aratta. Mindenkinek nevet és foglalkozást kellett választani, és rajzot készíteni magáról. Utána egyenként bemutatkoztak, majd irodalomból a házi feladat egy önarckép elkészítése volt, jellemzéssel, elbeszéléssel.

7.

A kalandok egy katasztrófával kezdődtek, mely Szívországot sújtotta. Hatalmas földrengés rázta meg az egész területet, és rengeteg ház elpusztult. A sok eső és az áradások megnehezítették a mentést. A két ország között megindultak a tárgyalások, melynek eredményeképpen megszületett a döntés: Pénzország segít a kárelhárításban, ha utána a szívországiak náluk vállalnak munkát.

8.

A szívországiak találtak egy hajóroncsot a tengerparton, amelyben rengeteg drog volt, és kiderült, hogy a tulajdonosok pénzországiak. A két táborban ismét élénk vita alakult ki, hogy mi legyen a zsákokkal. A végén Szívországban is a haszonelvűség győzött: ahelyett, hogy megsemmisítették volna, eladták azzal az indokkal, hogy a pénzből újjáépíthetik az iskolákat és a kórházakat. (Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy az érvelés során mindig oda lyukadtak ki, hogy mennyi jót tehetnének a drogért kapott pénzzel. Ezt a vitát még néhány gyerekkel tanítás után is folytattuk, de nem tudtuk meggyőzni őket, hogy mások a drog miatt meghalhatnak. Mivel „azok” úgyis pénzországiak, nem sajnálták őket.)

9.

Szórakoztatóközpont épül a Gold-hegységben, és rengeteg munka lesz a szívországiaknak is. A tárgyalások nyilvánosak voltak. (Legnagyobb meglepetésemre a takarítónők kapták a legmagasabb fizetést, a legalacsonyabbat viszont a menedzserek, hiszen ők – kvázi – nem is emelik fel a feneküket a karosszékből, tehát a legkönnyebb az ő munkájuk.)

10.

Pénzország lakói különböző dolgokat tudnak meg, amelyből kiderül, hogy szépen felépített, csillogó életük nem is olyan tökéletes. Mindenki húzott egy-egy kártyát, a szívországiakat pedig kisorsoltuk, hogy hallgassák meg a problémákat, és nevükhöz méltóan segítsenek a bajbajutottaknak, például: „Megtudtad, hogy…” (szövegek).

Ez a gyakorlat az elején nagyon jól ment, de a vége felé elbohóckodták, és paródia lett minden helyzetgyakorlatból, elröhögték, poénkodtak. (Ez is tanulság!)

11.

A másik helyzetgyakorlat viszont nagyon jól sikerült, az értékelésnél ezt emelték ki. Különböző számokat húztak, vegyesen mindkét ország lakói, aztán számok szerint húztak egy-egy szituációt, amit elő kellett adni a többieknek. Például: egy hegyi úton elromlott egy autó, és az utasai segítséget remélve állítanak meg egy másik kocsit. Vagy: egy munkaadónak három munkás közül egyet el kell küldenie. Vagy: egy nagyon gazdag, elkényeztetett lány jachtkiránduláson balesetet szenved Pénzország partjainál.

12.

Nagyon szerették a különböző versenyeket, vetélkedőket. (Nem kaptak sem piros pontot, sem ötöst, sem jutalmat, egyszerűen a csapatok győzni akartak, és ezért hajlandók voltak összefogni). Például: ország-város, activity, képösszerakó, rabszolgavásár stb.

*

Minden foglalkozás után – akár egy-két nappal is – megbeszéltük, hogy mi tetszett, mi nem volt jó, min kellene változtatni. Ők maguk is kitaláltak kalandokat, sőt egy konfliktusunkat is feldolgozták. Érdekes módon mindkét ország ugyanazt a megtörtént helyzetet adta elő, természetesen másképpen, de örültem, hogy foglalkoztatja őket az ügy.

Év vége felé haladva minden ilyen és ehhez hasonló program kissé megfeneklik. Már kifelé tekingetnek: itt a jó idő, mindjárt vége a sulinak. Most következik az, amit persze sokkal előbbre terveztem: a két ország, a két csoport helyzete megváltozik: a gazdagból szegény lesz, a szívországiak viszont gyémántbányát nyitnak.

Folytatása következik… szeptemberben.

Címkék: szociális kompetenciák   óraleírás   kommunikációs készség  

--

Hozzászólások