OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. május 24.
» Hozzászólások (10)

Esélyegyenlőségi napló, 10. rész

Mit (nem) old meg a szakképzés átalakítása?

Tervezik a szakképzés gyökeres átalakítását, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy komoly a baj. Érzékelhetően túl sok a szakképzetlen, a középiskolából lemorzsolódó fiatal. Többnyire a hátrányos helyzetűek azok, akiken nem talál fogást az oktatási rendszer.

Biztos, hogy elég ezen a ponton beavatkozni a rendszerbe? Ha megoldódnak a szakképzés gondjai, megszűnnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos súlyos problémák?

Nemrégiben beszélgettem egy vendégünkkel, egy mélyszegénységben élő pártfogolt kisgyerekünkről. Halmozottan hátrányos helyzetű, cigány. A szülei analfabéták, testvérei vannak bőven. Az idősebbek már a börtönt is megjárták. Felvetettem, hogy most leírom, milyen jövőt jósolok neki, és tizenöt év múlva nézzük majd meg, igazam lett-e. Attól tartok, igazam lesz. A történet nem a szakképzéssel indul, hanem lényegesen korábban.

A problémák gyökere ugyanis az adott család életvitele. A gyerek már elmúlt ötéves, de még sosem volt óvodában. Kellene járnia, de az anyja nem viszi. Az óvónő érdeklődésemre elmondta, hogy ő már szólt nekik, nem tehet róla, hogy nem hajlandók behozni. És egyébként is, előbb irtsák ki a hajából a tetveket, mert különben be sem engedi. A tetűirtás már igazán nem az ő dolga.

Tehát, az óvoda kimarad, a kisgyerek az elsődleges szocializáció, a kezdeti fejlesztések nélkül, a mélyszegénységből indul majd az általános iskolába. Úgy, hogy korábban nem látott WC-t, vízcsapot, nem hallgatott végig egyetlen mesét sem. Hogy sosem bábozott, verselt, énekelt. Hogy sosem játszott körjátékot. Hogy a világon semmi szabálytudata nincs.

Otthon nem fog tanulni, hiszen a putriban még asztal sincs, egyéb feltételek is hiányoznak, semmi sem motiválja. Agresszivitása feltételezhetően nőni fog egy olyan közösségben, ahonnan kilóg, mert piszkos, mert annyira más, mint a társai. Elkerülhetetlen tanulási kudarcait kompenzálnia kell, s a rendszer nem fog segíteni neki ebben. A felső tagozatban majd egyre többet hiányzik, néhányszor évet ismétel, túlkorosként egyre elviselhetetlenebb lesz. Bukdácsolva vergődik el a nyolcadik osztályig. Akkorra már mindenki szabadulni akar tőle. Mindegy milyen áron, csak mihamarabb kerüljön el az általános iskolából, hiszen már majdnem felnőtt. Nem akar tanulni, de a munka sem vonzza.

Azután bekerül egy szakiskolába, ahol tömegesen ülnek hozzá hasonló fiatalok, olyanok, akiket nem érdekel a tanulás, akikben fel sem merül, hogy házi feladatot írjanak, akik annyit hiányoznak, amennyit csak lehet, akik agresszívek, és akiken nem talált fogást az oktatási rendszer.

A szakképzést át kell persze alakítani, de ez a jelzett problémák felszámolásához még messze nem elég.

L. Ritók Nóra

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2011. július 1.
Kedves Lívia!
Nagyon szívesen odaadom, igaz, hogy ez a dolgozat nem nagy terjedelmű, empírikus kutatást nem tartalmaz, csak szakirodalmakból összeollózott anyag a hátrányos helyzetű gyermekeket és a közoktatás szereplőit érinti.
Lívia | 2011. június 28.
Kedves Csilla!

Megkaphatnám esetleg Én is a dolgozatot? Szeretném elolvasni. Szakdolgozatot írok a szakképzés főbb problémáiról.
Üdvözlettel Lívia
csilla | 2010. június 3.
Kedves Gábor!
Nagyon örülök az észrevételének. Nyílván a dolgozatom egy témában készült és terjedelmében nem ölelhetett fel minden részletet. És mint említettem direkt azon szakemberek tanulmányaiból merítettem, akik már a '90-es évek elejétől 2005-ig tanulmányozták ezt a témát. Igyekeztem rávilágítani néhány oktatási szereplőre. Már az első kommentemben is azt próbáltam érzékeltetni, hogy nem a mi felelősségünk, de a mi keresztünk lett. Azok a pedagógusok, akik ezekben az oktatási intézményekben dolgoznak, főleg ha a hátrányos helyzetű térségekben nap mint nap azon szurkolnak, hogy túléljék a napot. Ha a döntéshozók csak egy hetet töltenének el ilyen intézményben elborzadnának, mennyire kiszolgáltatottá tették a pedagógusokat. szó szerint ledegradáltak egy teljes intézményrendszert.
És Nórának is teljesen igazat adok, már az előtte lévő intézményrendszer sincs jól.
Egyszer, pár éve ide is lekommenteltem, hogy a családi pótlékot egy tanyasi kollégium mintájára létrehozott, bentlakásos intézménynek finanszíroznám és kötelezném a szülőt a gyermekének beíratására.
L. Ritók Nóra | 2010. június 3.
Kedves Gábor,
egyetértek a Csillának írt reagálásával. Nagyon.
És újra mondom, amit a naplóban is: a szakiskolai pedagógusok már nem tudják kezelni a helyzetet azokkal a gyerekekkel, akiket az oktatási rendszer 14-16 éves korukra érintetlenül hagyott, vagy csak növelte a meglevő társadalmi társadalmi szakadékot. Nincs jól a szakképzés sem, de az előtte levő intézményrendszer sem.... De az biztos, hogy ez nem a pedagógusok felelőssége. Nekünk is van benne szerepünk, ezt is be kell látni, de a fő felelősség a döntéshozóké..
Gábor34 | 2010. június 3. | kronborg[kukac]chello[pont]hu
Kedves Csilla! Ígért dolgozatát megkaptam. Amire készült, arra kiváló. Tartalmával egyetértek. Ámde, mint írja, a végkövetkeztetés ennyi:"(a mai szakképzés helyzete)... - ugyan a pedagógus keresztje [KG] - nem csak a pedagógus dolga." Persze, hogy nem... Makroszinten egy sor - a nevelésügyi szakpolitika által befolyásolhatatlan
- határfeltételé, s azon belül következik a szakpolitika/oktatáspolitika. Annak háttérfejlesztő szakmai része, a döntések előkészítésben részt vevő különféle szakértők, pedagógiai grémiumok, kormányzati szaktisztviselők
s végül a szakpolitikán kívülálló és benne lévő
állami döntéshozók. Az oktatáspolitika és a gyakorlat között ugyancsak vegyes összetételű szakmai csoport közvetít:piacra dolgozó tankönyvet és taneszközt forgalmazó cégek, a továbbképzési üzletág a maga egészében, a hivatalos oktatási szakértők, a tanügyigazgatás tagjai, az iskolafenntartók képviselői, az innovációs folyamatba bevont gyakorló pedagógusok, az iskolavezetés, a sor végén a csóró talajmenti robotos: a pedagógus (egymaga vagy - jó esetben munkaközössége. Ezek a tényezők és eleven, érző szakembercsoportok teszik ki összességükben a pedagógiai lánc felső-középső és alsó részeit. Ezek osztoznak az oktatás-nevelés-képzés felelősségén. Ennek az összetett és rétegzett, érdekeiben nem homogén együttesnek kell
garantálnia a szakképzés minőségét és a képzés végállapotának: az élő diák morális nívójának, mentalitásának, szakmai tudásának és készségeinek felhasználhatóságát vagy alkalmatlanságát a gyakorlatban.
Egy Önhöz hasonló pedagógus nem csupán munkaerőt bocsát a munkavállalók rendelkezésére, hanem
esze és szíve szerint egész embert, akit hasonló gondolkodású pályatársaival nevel. Megnevel azon a szinten, ahogy az ma lehetséges. Törekvésének
tisztelet.
Én azonban nem tudom megbocsátani az oktatásügy csúcsán regnálóknak, hogy (1)elhibázták szakmai politikájukat és lejtőre vitték a szakképzést (különösen a szakiskolákban) (2)a szakképzés meghatározó része nem korszerű; (3)az iskolák
talán többségének belvilága a szigor próbálkozásai és a diákközöny és -anarchia küzdelmét, együttes jelenlétét mutatja. A szakoktatásban sem volt pedagóguspolitika, ma sincs. Van ellenben teljes felelősségáthárítás
felülről és középszintről a fenntartói és intézményi szintre s tovább az egyes pedagógusra.
Le merik nézni a pedagógustársadalmat, ki merik a végsőkig használni az egyes pedagógust. Nem védik meg a méltatlan támadásoktól, rosszul szervezik meg, hogyan jutnak korszerűbb nevelési ismeretekhez a nevelés számára igen hátrányos környezetekben, személyes tapasztalataira, kényszerű vagy hivatástudatból eredő önfejlődésére
bízzák, hogy például a szakiskolákban való helytállásra alkalmas emberi és szakmai kompetenciáit kifejlessze.
Neveléstörténeti kuriózum (emellett kapitális baromság), hogy íróasztal mellől, könyvtárszobákból, nemzetközi tanulmányutak rosszul megemésztett szellemi táplálékából összeállították a gyermekközpontúság olyan vízióját,elmélettöredékeit, előírásait és - részben - metodikáját, amely a humanista szolgálatot a pedagógus szolgává lefokozásával, a pedagógusérdekeken való átlépésével kombinálta.
Eredményesen működtek. Pillanatnyilag - én így érzékelem - a pedagógusok kritikus tömege (az a számban nem kifejezhető súlyponti hányada) tönkre
van téve. Nem szűrték ki sem indulásnál a képzésbe
bekerülőket, sem menet közben ki nem vonták a meg nem felelőket, sem - részben a védekező szolidaritás (érthető,de káros) magatartásától támogatva -, részben a pénzhiány szorításában
az iskolavezetők (a fenntartók?) ma is megtűrik soraikban az alkalmatlanokat. Vajon a leépítéseknél ez a szempont dominált vagy a pénzügyi, gyakran meg a politikai szempont?

Olyan idő is volt a szakképzésben, amikor külső
pénz is rendelkezésre állt. Járjon utána, kedves Csilla, mi történt a híres-neves Világbank által támogatott és finanszírozott szakképzési programmal? Hatékony volt? Emelte tartósan legalább a szakképzés egy részének nívóját? Javult - ugyancsak tartósan - a programban részt vevő iskolákban a diákok tudása, motiváltsága, röviden emberi minősége?
Összefoglalóan: nekem fáj, hallatlanul dühít, mivé tették (akik megtették) a gyermek érdekeit szem előtt tartó pedagógiát; továbbá - tevékeny közreműködésükkel tönkrement a pedagógus társadalom - ismétlem - "kritikus tömege" (az eleve alkalmatlanok, a kiégettek, a fegyelmezetten, de már nem lelkesen dolgozók tábora). Ehhez csatlakozik még egy ok, amely nekem fontos. Az osztálytermekben és egyéb foglalkozásokon a pedagógusok csak részben tudják
megvédeni a valóban tanulni vágyó diákokat, és
egyáltalán nem tudják megvédeni az agressziótól
szenvedő gyengébbeket. A szakképző intézmények
egy jelentős részében (a szakiskolák többségében bizonyosan) az iskolai élet felszíne alatt az
"utcasarki bandatársadalom" él és hat).
A már megindult konzervatív fordulat konzervatív eszközökkel tudja, akarja és fogja megsegíteni a pedagógusok tarthatatlan kiszolgáltatottságát. Ismét eszközöket ad mindenféle pedagógusnak az elveszett fölényének és biztonságának helyreállítására.
A franciák ebben előttünk járnak. Bizonyos számú nem igazolható hiányzás után egy időre megvonják
a családi pótlékot. A leginkább problematikus 53 középiskolában máris jelen van egy oda beosztott
(hivatásos állományú) rendvédelmi dolgozó (náluk egy csendőr). Őszre átadnak tucatnyi internátust,
ahová a rendbontó 13-16 éves fiatalok visszaillesztését a társadalomba (az oktatási rendbe) speciális nevelők fogják segíteni. Ide a szülők tiltakozása ellenére is beutalhatják az ifjút. Ez a közeljövő nálunk is. Háromesélyesnek látom, hogyan illeszthető be ebbe a főirányba a
gyermekközpontú nevelés időtálló, értékes része.

Kedves Csilla!
Elhiszi végre, hogy nem vagyok sem általában a pedagógusok, de különösen nem a hivatástudattal rendelkező, nyitott szemléletű pályatársak ellensége, körülményeik rosszhiszemű meg nem értője?
Nagyrabecsüléssel üdvözlöm Önt
és az Önhöz hasonlóan gondolkodókat:
Dr. Kronstein Gábor
(egykorvolt pedagógiai szakértő).


Molnár Zsóka | 2010. május 29.
Én is egy ilyen szakiskolában tanítok.
A gyermeket az Isten tenyerén lévőnek tartom. Mindegy, milyen a színe, szaga. Erről egyre több gondolkodást hallok, olvasok. Kevesebbet azokról a gyermekekről, akikért éppoly felelős vagyok. Ők tényleg tanulni jönnek a szakiskolába. Számítanak a tanár segítségére. Az Ő rohamosan romló helyzetük is sürgeti az emberibb megközelítést és a szükséges intézkedéseket. MINDANNYIUNK érdeke a javuló hozzáállás. Azoké is, akik ezt esetleg nem is tudják!
csilla | 2010. május 28.
Tisztelt Gábor 34!
Átküldöm Önnek egy szemelvényemet, amelyet a jelenlegi képzésem egyik tantárgyában írt dolgozatom témájaként fölvállaltam. A dolgozat nem tartalmaz mást, mint azt, hogy nem a pedagógus keresztje a jelenlegi szakképzés helyzete Magyarországon. Azon személyeket, amelyeket, akiket a szakirodalomban olvas direkt módon én választottam ki és én hivatkoztam le a saját hipotézisem igazolása indoklásaként. Mindenkitől aki benne szerepel utólagos elnézést kérek, de Önmagunk számára és magam számára magyarázatként, részleteket kiemelve bennük találtam magyarázatot.
Egyébként teljesen egyet értek a felvetésével. soha nem is állt szándékomban a pedagógusok valamennyiének felróni a feladatot. Teljesen egyezik az Ön felvetése és az én hipotézisem.
Kedves Nóra!
Az én véleményem a következő! Demokratikus országban élünk. Vannak személyek akik személyes indíttatást éreznek ideológia és párt identitás okán arra, hogy elméletileg, és képviselőként , minisztériumi főtisztviselőként arra, hogy megoldást ajánljanak számunkra a probléma megoldására. Eddig vajmi kevés esély jutott arra, hogy a véleményünk is meghallgattassék. Akik eddig ellenzékben voltak, most döntést hozó helyzetbe kerültek. Ismerik a véleményünket Hoffmann Rózával az élen. Rajtuk áll. Mi a végvonalak mentén állunk. A motiváltságunkon azt gondolom eddig sem múlott semmi. A végeken azt gondolom többet nem is tudunk fölajánlani: készen állunk a jó ügy érdekében. A többi rajtuk áll. Nincs jobb ötletem: ez nem csak a pedagógus dolga.
Gábor34 | 2010. május 28. | kronborg[kukac]chello[pont]hu
Kedves Csilla, ma nem ugyanazok gyártanak nemzeti ideológiát a szakképzés megváltoztatása körül. Az újaknak még csak ködös elképzeléseik vannak. Az ún. baloldalhoz kötődő reformerek,oktatásfejlesztők mindkét szárnya: a technokraták és a gyermekkultusz
hívei szép lassan hagyták a szakképzéssel összefüggő problémákat az oktatáspolitika peremére csúszni. Ugyanannak a szűk csoportnak a
pedagógusellenes álláspontja bukkan ebben az összefüggésben elő, mint más (érettségi,kapkodó töredezettség a részleges változtatásokban, a pedagógusok felkészítetlensége a változó igényekre
és a megváltozott ifjúsági magatartásra) mint a legtöbb területen. Ez aztán képtelen helyzeteket teremtett a legtöbb szakiskolában, a szakközépiskolák jelentős részében s talán a gyengébb gimnáziumokban is. Pedig világnézeti paradigmaváltás előtt állunk az iskolaügyben, paradigmaváltás folyik régóta a pedagógusmagatartásban, változnak a központi elgondolások a fegyelemről, a pedagógusok függési viszonyairól, a finanszírozásról, a családpolitikáról, miközben (legalábbis a közeljövőben az emberi és szakmai mivoltukban elhanyagolt, lenézett pedagógusokra hagyják - oldják meg a diákokkal adódó tennivalóikat.ahogy tudják.
A kitűnő Vekerdy Tamás világossá tette, hogy - idézem - "Egy iskolában első a gyerek, a második a szülő és csak a harmadik a pedagógus, aki szolgáltat. A gyerek és szülője jelentkezik a szükséglettel, a pedagógus pedig szolgáltat." Végigolvastam az újabb és a legújabb pedagógiai anyagokat, de sehol sem találtam épkézláb elgondolást, mit tegyen egy pedagógusasszony, ha egy osztályban három, négy öt deviáns diákot kell
"megpedagogizálni", lehetőleg a többiek kára nélkül. Hol van a nekik nyújtott segítség? Attól félek, hogy a nehéz sorsú gyerekek tanintézményeiben tanító/oktató/nevelő pedagógiai derékhad is már tönkrement. Félek, hogy növekvő számú tanerőből "árad (ma már) a lenézés, az undor, az agresszió" (Zsuzsi írta nemrég). Az illetékesek prédikálni, jogszabályi kényszereket alkalmazni,írőasztal mellett szült, életképtelen humanitárius döntésekkel előállni tudnak, de adósak maradtak eddig az életképes pedagógiával, amely a tömegképzés sötétebb zugaiban is megállja
a helyét.
Talán eljött az órája, hogy a pedagógus érdekében (amely leggyakrabban a nevelés érdekével esik egybe) e réteg erélyesebben lépjen föl, másrészt
kezdje meg soraiban az öntisztítást, nehogy az alkalmatlanok helyett a politikai neheztelés, bizalmatlanság áldozatai kapják ki munkakönyvüket.
(Gábor34)
L. Ritók Nóra | 2010. május 25.
Kedves Csilla,
Igen, ezt én is pontosan így gondolom. A felvetéseim azt kívánták volna jelezni, hogy sok felelősség van a dologban, a családok helyzetétől az intézményrednszeren át...és egyetlen elem nem oldja meg a problémákat. Ahogy nem oldja meg a napi rendőri járőrözés a bűnözés problémáját, úgy a szakképzés sem segít önmagában a helyzeten.
És ebben az egészben a döntéshozók felelőssége a legnagyobb, és ennek mi is az áldozatai vagyunk.
De akkor mi legyen? Van ötleted?
Mert úgy tűnik, a tanulmányok, elemzések, felvetések a kutyát sem érdeklik... Akkor mi mit tegyünk? Várjunk, és nézzük, hogy nő fel így egy újabb nemzedék? Én már nem bírom....Elegem van abból, hogy előre meg tudom jósolni egy gyerek sorsát...
csilla | 2010. május 25.
Kedves Nóra!
Vigyázzunk, nehogy a magunk nyakába varrjuk és varrassuk már a szakképzést is. A tehetetlenség, amit érzünk a pedagógus hitvallásunk felelősség érzéséből fakad, nyilván a kontraszelekció miatt nem mindannyiunkból, de: a '90-es évek óta folyik a szakképzés monitorizálása. Liskó Ilonától Kertesi Gábortól Kozma Tamásig, számos tanulmány készült arról, mit jelent Magyarországon a mélyszegénység, a társadalmi mobilitás, foglalkoztatás, társadalmi kohézió. Elkészült 2006-ban egy Új Magyarország Fejlesztési Terv, amely átfogó európai uniós fejlesztési terv 2007-2013 nemzeti, eu-s prioritásokkal. Külön prioritás a minőségi oktatás és szakképzés, benne az iskola rendszerű, felnőtt, felső oktatási szakképzéssel. Mi a végrehajtás végén vagyunk, a kohéziót szolgáló finanszírozás és stratégia nem a mi feladatunk, hanem azoké az elméleti szakembereké, akik évi 7-48 millió forintot keresnek azzal, hogy tanulmányok írásával a probléma elé, vagy utána menjenek megoldáskeresésért és a rendszerben való gondolkodás részletekig bontásáért felelősek. Hogyan akartuk volna beóvodáztatni a cigány gyereket, amikor 2007-ben nem volt férőhely az óvodákban, nem voltak bölcsődék, családi napközik, egyéb napközbeni ellátási formák? Hogyan is akartuk volna mi pedagógusok megoldani a közfoglalkoztatást?, mint mintát, elindul az apa, anya dolgozni. Hová, és mit? A jövőkép? Ebben a rétegben azt jelentette, éld túl a mát! fizikailag, érzelmileg! Lemonitorizták az Út a munkához programot: a banki konszolidációba több forintot öltek, mint a foglalkoztatás esélyt növelő programjába. Az ilyen réteghelyzetben felnövő gyereket, Te hogyan is tudnál beiskoláztatni. az egész élethelyzete más mederben terelődött közel 20 évig. Az, hogy most kezdünk el róla beszélni, mint szakképzés, foglalkoztatás: járulékbefizetési hiányként jelenik meg az állami költségvetésben, a társadalombiztosítás költségvetésében. Bennünket hagytak szenvedni a gyerekkel az oktatási intézményben, magatartásproblémák, iskolakerülés! Most nemzeti stratégiát gyártanak ugyanazok belőle, mi meg hajlamosak vagyunk a magunk területén keresni a hibát. a hiba a rendszerben van. a részekből áll össze az egész, az oktatást magára hagyták, finanszírozásban, vergődésében, mindenhogy. Minőséget várnak el tőlünk,: a rendszer valamennyi elemétől el kellene várnunk és a felelősöket ott kellene keresnünk, nem csak magunkban, mint az esélyegyenlőség letéteményezésében.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.09.23.
Igenis hazugság. Nahalka István válaszával folytatódik az érettségivita
Nem a hiúságom okozta az elkeseredésemet, talán az nincs is nekem, hanem a „dologgal” szembeni érzéketlenség, a „kit zavar, hogy az egész úgy ahogy van rossz, hiszen működik” elgondol...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.09.23.
Érettségi: tényleg hazugság? Radó Péter írása
Az a sajátos helyzet van, hogy Nahalka István tanulmányának – az e három problémacsokor kapcsán általa leírtaknak – szinte minden egyes mondatával egyetértek. Amivel nem értek egyet, az...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.09.23.
Én nem vagyok magyar? Trencsényi László írása
A minap Juhász Dánielnek adtam interjút az óvodai nevelésbe rendeletileg betoldott „nemzeti nevelés” kérdéséről. Vitám volt a rendelettel magával, szellemével, nemzetképével, nevelé...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.09.23.
NAT-kalauz aggódó szülőknek
Az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport mintegy száz fős, pedagógiai szakértőkből, pszichológusokból és gyakorló tanárokból álló csapata egy éven át tartó kutatási-fejleszt...
(Forrás: Kölöknet)
--
2018.09.23.
Bebizonyosodott: a tanárok többsége diszkriminál az órákon
Súlyos következtetésekre jutott egy nemrég zárult, négy ország tanárait vizsgáló kutatás: a magyartanárokra kiterjedő vizsgálat azt állapította meg, hogy a tanárok komolyan diszkrimin...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2018.09.23.
Ismét lehet pályázni a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjra
A programra azok jelentkezhetnek, akik az egységes, osztatlan tanárképzésre, illetve gyógypedagógia alapképzési szakra nyertek felvételt, vagy a pályázat benyújtásának időpontjában má...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.09.23.
Helyettesítenek, ingáznak, elfogynak
Folytatódik a számháború a pedagógushiány ügyében, a Klebelsberg Központ (KK) a héten is cáfolta, hogy országos problémáról lenne szó, de a mindennapi tapasztalatok egészen mást mutatnak...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.09.23.
Ahogy gyilkosnak sem születik senki, úgy iskolai zaklatónak sem
Schwechtje Mihály az új Terápia-évad nem éppen vidám epizódjainak rendezése, és egy kiváló, gyerekkereskedelemről szóló rövidfilm (Aki bújt, aki nem) után első nagyjátékfilmjével...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.09.23.
Ingázó tanárokkal töltik fel az iskolákat, de ez mindenkinek rossz
Vannak tanárok, akik naponta ingáznak a sajátjuk mellett két-három másik iskolába, akár ötven kilométeres távokat is megtéve. Közben az ő iskolájukba is járnak utazó tanárok, hogy kip...
(Forrás: abcug.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
  Szász Orsolya

Kedves OFOE Szerkesztőség!

Szakiskolában tartok gyakorlati órát középfokú végzettséggel közalkalmazottként. Kérdésem az lenne, kaphatok-e osztályfőnöki megbízást, illetve dönthetek-e annak elfogadásáról.

Köszönettel,
Orsolya

--
  H. Róbert

Tisztelt Szerkesztők!

Gyermekünk szeptembertől kezdi az általános iskolát, ahol két elsős osztály (15-15 fő) indul.
Volt óvodás csoporttársai valamennyien (9 fő) egy osztályba kerültek, kivéve fiunkat, aki a másik elsős osztályba lett beosztva.
Számunkra, szülőknek érthetetlen a döntés, a gyermek sírva fogadta. 3 év összetartó óvodai közösség után, kialakult barátságok után, csalódással kell kezdenie az amúgy sem könnyű iskolakezdést.
Kérdésem: milyen szempontokat kell figyelembe vennie egy iskolai vezetőnek az oszályok összeállításakor? Miért nem szempont az egyszerűbb, zökkenőmentes beilleszkedés, a gyermek szempontjait is figyelembe vevő osztálybeosztás?
Tiltakozhat-e a szülő hivatalosan az osztálybeosztás ellen, és ha igen, milyen fórumokon? (ha minden igaz a beosztást maga az iskolaigazgató készítette). Amennyiben lehetőség van rá, köteles-e az iskola figyelembe venni a szülő hivatalos kérését az osztály beosztással kapcsolatban?
Köszönöm válaszukat,
Róbert

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek