Esélyegyenlőségi napló, 9. rész
Emberibb kommunikációt!
Sok esetet kap fel a média, melyek a pedagógusok ellen irányuló támadásokról szólnak. Máskor arról olvashatunk, hogy a pedagógusnál szakadt el a cérna. Sokszor a kettő együtt történik.
Az egyik pártfogolt családhoz mentem. Szinte egyszerre értünk a házhoz a szülőkkel, épp akkor gyalogoltak haza a település iskolájából, az igazgatótól. Péntek volt. A gyerekek otthon voltak. Mindannyian.
Nem kellett faggatni őket, hogy elmondják a történetet, ahogy ők látták.
A gyerek nem akart iskolába menni, nagy nehezen kiszedték belőle és az utcában lakó osztálytársaiból, hogy a tanító néni nem szereti, mi több, rendszeresen félreállítja, a kuka mellett kell megennie az uzsonnáját, illette már „büdös” jelzővel is, stb. A szülők felmentek megkérdezni, mi a baj. Tudják, nem angyal a gyerekük, de tisztán járatják, nem értik a megalázása okát.
Csendben kérdezik, nem emelt hangon. A tanító néni viszont emelt hangon válaszol. Mi több, kiabál. Megrángatja a gyereket, közli, elege van az effélékből… A cigányokból. Ekkor már a szülő is kiabál, isteni szerencse, hogy tettlegességre nem kerül sor.
Aztán hazamennek, és megállapodnak, mivel nem az első eset, feljelentik a rendőrségen. Aztán mégis az igazgatóhoz mennek először, aki meghallgatja őket, és ígéri, intézkedik.
De a család már nem akarja ezt a tanító nénit. Nem bíznak abban, hogy úgy bánik majd a gyerekkel, mint a többivel. A nem cigánnyal.
A tanítónőnek nem ez az első esete. Tudom, nemcsak ezzel a gyerekkel, családdal volt már konfliktusa. Megértem, nehéz velük. Nekem is. Aprók a lépések, amiket megteszünk, sok a kudarc, kevés a kézzelfogható eredmény. Könnyen belefásul az ember.
De ordításra ordítás a válasz. Ütésre, rángatásra is ütés, rángatás. Miért várnánk el, hogy a megalázott gyermek szülője udvariasan beszéljen velünk, pedagógusokkal? Főleg, ha a pedagógus kommunikációjából árad a lenézés, az undor, az agresszió.
Senki ne higgye, hogy nekem minden rózsaszín. Hogy velem nem kiabáltak, hogy engem nem loptak meg, nem csaptak még be, hogy nekem nem hazudtak.
De lassan, (igaz, van, ahol évekig is eltart) minden nehéz családnál beérik egy másfajta kommunikáció hatása. Egy emberibb kommunikációé.
L. Ritók Nóra
.--
- Mit (nem) old meg a szakképzés átalakítása?
- Esélyegyenlőségi napló
- A fejtetű problémája 1961-ben és 2009-ben
- Út előlük vagy út hozzájuk?
- A gyerek tehát nem eszik
- Mesterkőműves
- Apja jól elfenekelte
- Tehetség és esélytelenség
- A szerződés
- Csak egy pedagógiai asszisztens
- Emberibb kommunikációt!
- Fejlesztések, eredményességek – papíron
- Boldog szegények? Avagy ki számíthat sikeresebb életpályára?
- Szabad a buktatás!
- Szigor és agresszió
- A lány
- Konferenciák üzenetei
- A roma stratégia felzárkóztatás nélkül biztos kudarc
- Csak pozitívan...
- Kinek kellenek?
- Szigor, büntetés, buktatás
- A „portás bácsik”
- Etikai kérdések
- 30 perces órák alsó tagozaton
- Szelektív tehetséggondozás • 24. esélyegyenlőségi napló
- Pályázatok • 25. esélyegyenlőségi napló
- Őszi szünet • 26. esélyegyenlőségi napló
- A speckósok • 27. esélyegyenlőségi napló
- Szakma, kritika, politika • 28. esélyegyenlőségi napló
- Bizalom • 29. esélyegyenlőségi napló
- Antiszemitizmus, rasszizmus • 30. esélyegyenlőségi napló
- Nem nagyon értem... most akkor mi lesz? • 31. esélyegyenlőségi napló
- Beiratkozás • 32. esélyegyenlőségi napló
- Pályázatok, beavatkozási pontok • 33. esélyegyenlőségi napó
- A szegénység nem etnikai kérdés • 34. esélyegyenlőségi napó
- Együttműködések a közoktatásban • 35. esélyegyenlőségi napó
- Tanártípusok? Vagy valami más? • 36. esélyegyenlőségi napló
- „Az a tekintélyelvű világ már nem visszahozható…” • 37. esélyegyenlőségi napló
- Integráció vagy nívócsoportos oktatás? • 38. esélyegyenlőségi napló
- A „nincs” határozza meg a gyerekek gondolkodását • 39. esélyegyenlőségi napló
- Birka iskola • 40. esélyegyenlőségi napló
- Egy héttel az iskolakezdés előtt • 41. esélyegyenlőségi napló
- Eszköztelenül • 42. esélyegyenlőségi napló
- Üzleti siker, vagy problémamegoldás? • 43. esélyegyenlőségi napló
- Álproblémák? Tényleg? • 44. esélyegyenlőségi napló
- Pedagógus továbbképzések • 45. Esélyegyenlőségi napló
- Az eszköztelenségtől a kiégésig • 46. esélyegyenlőségi napló
- Szülői értekezlet • 47. esélyegyenlőségi napló
- Egészséges lelkületű gyerekek • 48. esélyegyenlőségi napló
- Egy nem reprezentatív statisztika • 49. esélyegyenlőségi napló
- Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? • 50. esélyegyenlőségi napló
- A szegregálódás folyamata • 51. esélyegyenlőségi napló
- Az integráció gátjai a terepi tapasztalatok tükrében • 52. esélyegyenlőségi napló
- "(Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl" • 53. esélyegyenlőségi napló
- Újabb csatát vesztett az integráció • 54. esélyegyenlőségi napló
- Sajátosan magyar oktatási szegregáció • 55. esélyegyenlőségi napló
- Mi lesz veled, Brigitta? • 56. esélyegyenlőségi napló
- Társasjáték verseny • 57. esélyegyenlőségi napló
- A szociális készségek eróziója • 58. esélyegyenlőségi napló
- Tanodák esélytelenségben • 59. esélyegyenlőségi napló
- Civil segítség • 60. esélyegyenlőségi napló
- Mese és valóság • 61. esélyegyenlőségi napló
- Szegregáció • 62. esélyegyenlőségi napló
- Az arányvesztés béklyójában • 63. esélyegyenlőségi napló
-- » Kommentálom
Hozzászólások
csilla | 2010. április 30. kedves Nóra!
én veled értek egyet! A pedagógus tanítani szeretne, nincs is felkészítve arra, hogy ilyen konfliktusokat tudjon kezelni. a garázda szülőnek sem legtöbbször a pedagógus elleni harag indítja ütésre a kezét, hanem az elkeseredettség, a sokszori megaláztatottsága, csak a pedagógust éri el leghamarabb. Biztos, hogy vannak és tudjuk, hogy vannak gyengébb pedagógusok, a kontraszelekció miatt, ezt nem vitatjuk. Akkor sem megoldás az agresszió. De a szankció sem.
Jó lenne, ha végre megoldáskeresésként olyan modelleket kezdenénk másolni, amelyek már működnek Európában. pl: Dánia: sok pedagógus, sok közalkalmazott. Inkább tartanánk fenn egy olyan rendszert, amely drágább, de hosszabb távon megérné. Mi még mindig az ellátórendszerben dolgozók létszámán és bérén spórolunk és szinte mindenért szankcionálunk.
Én azt hiszem kezdjünk el mi együtt gondolkodni az együttműködés alapjaiban és formáiban, alulról, településenként, térségenként, mert ezt felülről az utóbbi 20 évben sem sikerült megoldani.
Kedves Gábor, higyje el a hibákat azért jó megemlíteni, hogy tanuljunk belőle, nem arra kell haragudni aki ezt el meri mondani, hanem arra, és azokra, akik ezt a helyzetet bármiféle társadalmi intézkedésekkel a nyakunkba varrták és bennünket kiáltatnak ki bűnbaknak. Valóban sokszor hibázunk, ezt mondjuk is ki: de próbáljunk egymáson segíteni, ne egyik vagy másik partra állni állásfoglalással. Az általánosságok arra jók, hogy észrevegyük a rendszerek rossz működését. Kezdjünk el gondolkodni azon, amit Nóra mond. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. L. Ritók Nóra | 2010. április 30. Lehet, hogy most sokan nem értenek velem egyet, de én azt gondolom, nem az a legjobb döntés, amire most készülnek a pedagógusbántalmazások büntetésével kapcsolatban. Ez egy folyamatnak az eredménye, amiben meggyőződésem, hogy az egész rendszer felelőssége tetten érhető. Az okokat kellene megszüntetni, javítani az iskola-szülő kapcsolaton, bevonni az oktatás mellett működő rendszereket, a szociális munkásokat, a rendőrséget. Nem hiszem, hogy normális megoldást szül a büntetés - bár én ennek igazából egyetlen területen sem vagyok híve.
Igaz, az nem normális helyzet, hogy egy szülő fizikailag nekimegy a tanárnak.... De az sem, hogy a helyzet odáig fajul,és mindenki csak akkor kiált farkast, amikor már megvan a baj... Juli | 2010. április 29.
Kedves Gábor!
Nem értem, miért jött ilyen indulatba Zsuzsi kommentjétől. Miért érzi életidegennek azt, hogy valaki havatásszeretettel, őszinte odafordulással végzi a munkáját? Olyan elképzelhetetlen az ilyesmi a mai iskolában?
Nyilván valami oka van erre a bántó hatású (feltételezem, hogy nem bántó szándékú) kitörésre. Ha megírja, mi az, közösen kibogozhatjuk a mélyebb indokokat, és esetleg segíteni tudunk egymásnak.
Zsuzsi | 2010. április 29. Hoppá! A lényeg lemaradt. Mi is a cikk címe?! Na, ezt kérem én is! Zsuzsi | 2010. április 29. Kedves Gábor!
Amit Gárdonyitól elfogad, miért tartja tőlem életszerűtlennek, hiteltelennek? Ismer talán?! Vagy Gárdonyit ismerte?! Miért nem lehet ez - átvitt értelemben - az én pedagógiai hitvallásom is?! Vagy én alapból nem tartozom Ön szerint az "elhivatottságig eljutott nevelői kisebbség" körébe? Miért is nem? És egyáltalán: mi jogon kérdőjelezi meg az őszinteségemet, amikor egyetért velem abban, hogy a fent leírt tanártípus alkalmatlan a pályára? Szerencsére a többség nem ilyen, de sajnos jócskán vannak még hozzá hasonlók! A "rongyolt idegzetű anti-pedagógus"-ok meg keressenek más pályát. Van olyan, hogy "szakmai alkalmasság". (Ugye, ez nem szlogen?) Csak, sajnos, ezt a tanári pályán nem vizsgálják. Tudja-e Ön, hogy a 70-es 80-as években azért végezték el rengetegen a tanárképzőt, mert oda lehetett a legkönnyebben bejutni? Ezért, ha valakit nem vettek fel az óhajtott helyre, vagy egyszerűen csak diplomát akart, tanárnak jelentkezett. Sőt, még rosszabb: tanítónak. És szívből remélem, hogy legalább abban egyetért velem, hogy minél kisebb gyerekekkel foglalkozik egy pedagógus, annál nehezebb a munkája és nagyobb a felelőssége!
Nem szaporítom tovább a szót, bár folytathatnám a "ki mire érdemes"-gondolat tisztázásával, egyelőre hagyom, hogy mások is szóhoz jussanak.
Ám ha legközelebb bármihez hozzászól, kérem, úgy kezdje,hogy: "nem értek egyet xy nézeteivel, de tiszteletben tartom...stb. stb. Merthogy megértjük ám ezt is, nem kell ilyen kirohanásokat intézni mások ellen!!! Elfogadom, hogy így, ismeretlenül nem tartja "életszerűnek" az írásomat, de ezt az "Ezért prédikál "Zsuzsi"-t kikérem magamnak! Gábor34 | 2010. április 29. "Zsuzsi" hozzászólása nem életszerű.Eltekint a pedagógus magatartásának állami, önkormányzati befolyási tényezőitől, az alkalmasság, a motiváltság, a szakmai korszerűség és a való élet
pária-jellegének rövid távon fel nem oldható ellentmondásáról.
Ezért prédikál "Zsuzsi". A konkrét esetben bemutatott rongyolt idegzetű anti-pedagógus tanítónénit mint alkalmatlant el kell bocsátani.
Az elvont normák erkölcsi-szakmai-jogi előírássá emelése mint mérlegelési alap pedagógiai történések (pl. esettanulmányok) elemzése során - csupán a gyermekközpontúság pedagógusellenes eltorzítása. Több mint életidegen: álságos. Eltekint számos előfeltétel hiányától - csak moralizál. Hogy mi a feladatunk, azt "Zsuzsi" nélkül is tudjuk és érezzük. Ha valaki pályatársaink közül már idegroncs, akkor - elhiszem róla - hogy el akarja taposni egyes tanítványait: No, de az ilyen nők és férfiak milyen arányban vannak képviselve ezen a pályán? Továbbá mind "leereszkedés", mind a "magunkhoz emelés" kifejezések tartalma ellentmondásos. Itt nincs tér kifejteni, hogy miért. Az viszont szememben kétségbevonhatatlan, hogy igenis mérlegelnünk kell,ki mire érdemes. Ki mikor, mire érdemes. Ez egyfelől pedagógusi alapjog, másfelől a személyre szóló nevelési ráhatás megkerülhetetlen első lépése, minthogy e mérlegelés dinamikus jellegű. A "tanári pálya mint hivatás" - megfosztva a körülmények mérlegelésétől (különösen a tömegoktatás mai viszonyai között) - kiüresített szlogen, egy tehetetlen, saját feladatait színvonaltalanul teljesítő oktatáspolitikától átvett társadalmi bunkó - most például "Zsuzsi" kezében.
Gárdonyi idecitált négy sora érzelgős ugyan, de őszinte. Szemlélete az elhivatottságig eljutott nevelői kisebbség körében ma is eredményes lehet.
De semmiképpen sem vezethető le belőle "Zsuzsi" életidegen pedagógiai krédója.
Zsuzsi | 2010. április 29. "S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn' a korán szenvedőt, -
öleld magadhoz, és csókold meg őt."
Ezek Gárdonyi szavai, amiket tanítani kellene a tanárképzőkön. Vagy lehet, hogy magunktól kellene tudni?! Aki pedig nem tud emberi hangon kommunikálni a tanítványaival és azok szüleivel, de tovább megyek: az embertársaival, csak azért, mert nem olyanok, mint ő, válasszon más pályát!
A mi feladatunk ugyanis nem az, hogy eltapossuk a gyereket, mégcsak nem is az, hogy leereszkedjünk hozzá, hanem az, hogy felemeljük magunkhoz. És nem mérlegelhetünk, hogy ki az, aki érdemes rá!!! Ettől lesz a tanári pálya HIVATÁS. |
|
Kérjük, adja adója 1%-át az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének!
Adószámunk: 18173242-1-41
Nagyon köszönjük!
|
|
|
   Kommentek |
|
ofoe
ofoe
Tovább...
Link küldése