Esélyegyenlőségi napló, 9. rész
Emberibb kommunikációt!
Sok esetet kap fel a média, melyek a pedagógusok ellen irányuló támadásokról szólnak. Máskor arról olvashatunk, hogy a pedagógusnál szakadt el a cérna. Sokszor a kettő együtt történik.
Az egyik pártfogolt családhoz mentem. Szinte egyszerre értünk a házhoz a szülőkkel, épp akkor gyalogoltak haza a település iskolájából, az igazgatótól. Péntek volt. A gyerekek otthon voltak. Mindannyian.
Nem kellett faggatni őket, hogy elmondják a történetet, ahogy ők látták.
A gyerek nem akart iskolába menni, nagy nehezen kiszedték belőle és az utcában lakó osztálytársaiból, hogy a tanító néni nem szereti, mi több, rendszeresen félreállítja, a kuka mellett kell megennie az uzsonnáját, illette már „büdös” jelzővel is, stb. A szülők felmentek megkérdezni, mi a baj. Tudják, nem angyal a gyerekük, de tisztán járatják, nem értik a megalázása okát.
Csendben kérdezik, nem emelt hangon. A tanító néni viszont emelt hangon válaszol. Mi több, kiabál. Megrángatja a gyereket, közli, elege van az effélékből… A cigányokból. Ekkor már a szülő is kiabál, isteni szerencse, hogy tettlegességre nem kerül sor.
Aztán hazamennek, és megállapodnak, mivel nem az első eset, feljelentik a rendőrségen. Aztán mégis az igazgatóhoz mennek először, aki meghallgatja őket, és ígéri, intézkedik.
De a család már nem akarja ezt a tanító nénit. Nem bíznak abban, hogy úgy bánik majd a gyerekkel, mint a többivel. A nem cigánnyal.
A tanítónőnek nem ez az első esete. Tudom, nemcsak ezzel a gyerekkel, családdal volt már konfliktusa. Megértem, nehéz velük. Nekem is. Aprók a lépések, amiket megteszünk, sok a kudarc, kevés a kézzelfogható eredmény. Könnyen belefásul az ember.
De ordításra ordítás a válasz. Ütésre, rángatásra is ütés, rángatás. Miért várnánk el, hogy a megalázott gyermek szülője udvariasan beszéljen velünk, pedagógusokkal? Főleg, ha a pedagógus kommunikációjából árad a lenézés, az undor, az agresszió.
Senki ne higgye, hogy nekem minden rózsaszín. Hogy velem nem kiabáltak, hogy engem nem loptak meg, nem csaptak még be, hogy nekem nem hazudtak.
De lassan, (igaz, van, ahol évekig is eltart) minden nehéz családnál beérik egy másfajta kommunikáció hatása. Egy emberibb kommunikációé.
L. Ritók Nóra
.--
- Mit (nem) old meg a szakképzés átalakítása?
- Esélyegyenlőségi napló
- A fejtetű problémája 1961-ben és 2009-ben
- Út előlük vagy út hozzájuk?
- A gyerek tehát nem eszik
- Mesterkőműves
- Apja jól elfenekelte
- Tehetség és esélytelenség
- A szerződés
- Csak egy pedagógiai asszisztens
- Emberibb kommunikációt!
- Fejlesztések, eredményességek – papíron
- Boldog szegények? Avagy ki számíthat sikeresebb életpályára?
- Szabad a buktatás!
- Szigor és agresszió
- A lány
- Konferenciák üzenetei
- A roma stratégia felzárkóztatás nélkül biztos kudarc
- Csak pozitívan...
- Kinek kellenek?
- Szigor, büntetés, buktatás
- A „portás bácsik”
- Etikai kérdések
- 30 perces órák alsó tagozaton
- Szelektív tehetséggondozás • 24. esélyegyenlőségi napló
- Pályázatok • 25. esélyegyenlőségi napló
- Őszi szünet • 26. esélyegyenlőségi napló
- A speckósok • 27. esélyegyenlőségi napló
- Szakma, kritika, politika • 28. esélyegyenlőségi napló
- Bizalom • 29. esélyegyenlőségi napló
- Antiszemitizmus, rasszizmus • 30. esélyegyenlőségi napló
- Nem nagyon értem... most akkor mi lesz? • 31. esélyegyenlőségi napló
- Beiratkozás • 32. esélyegyenlőségi napló
- Pályázatok, beavatkozási pontok • 33. esélyegyenlőségi napó
- A szegénység nem etnikai kérdés • 34. esélyegyenlőségi napó
- Együttműködések a közoktatásban • 35. esélyegyenlőségi napó
- Tanártípusok? Vagy valami más? • 36. esélyegyenlőségi napló
- „Az a tekintélyelvű világ már nem visszahozható…” • 37. esélyegyenlőségi napló
- Integráció vagy nívócsoportos oktatás? • 38. esélyegyenlőségi napló
- A „nincs” határozza meg a gyerekek gondolkodását • 39. esélyegyenlőségi napló
- Birka iskola • 40. esélyegyenlőségi napló
- Egy héttel az iskolakezdés előtt • 41. esélyegyenlőségi napló
- Eszköztelenül • 42. esélyegyenlőségi napló
- Üzleti siker, vagy problémamegoldás? • 43. esélyegyenlőségi napló
- Álproblémák? Tényleg? • 44. esélyegyenlőségi napló
- Pedagógus továbbképzések • 45. Esélyegyenlőségi napló
- Az eszköztelenségtől a kiégésig • 46. esélyegyenlőségi napló
- Szülői értekezlet • 47. esélyegyenlőségi napló
- Egészséges lelkületű gyerekek • 48. esélyegyenlőségi napló
- Egy nem reprezentatív statisztika • 49. esélyegyenlőségi napló
- Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? • 50. esélyegyenlőségi napló
- A szegregálódás folyamata • 51. esélyegyenlőségi napló
- Az integráció gátjai a terepi tapasztalatok tükrében • 52. esélyegyenlőségi napló
- "(Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl" • 53. esélyegyenlőségi napló
- Újabb csatát vesztett az integráció • 54. esélyegyenlőségi napló
- Sajátosan magyar oktatási szegregáció • 55. esélyegyenlőségi napló
- Mi lesz veled, Brigitta? • 56. esélyegyenlőségi napló
- Társasjáték verseny • 57. esélyegyenlőségi napló
- A szociális készségek eróziója • 58. esélyegyenlőségi napló
- Tanodák esélytelenségben • 59. esélyegyenlőségi napló
- Civil segítség • 60. esélyegyenlőségi napló
- Mese és valóság • 61. esélyegyenlőségi napló
- Szegregáció • 62. esélyegyenlőségi napló
- Az arányvesztés béklyójában • 63. esélyegyenlőségi napló
-- » Kommentálom
Hozzászólások
csilla | 2010. április 30. kedves Nóra!
én veled értek egyet! A pedagógus tanítani szeretne, nincs is felkészítve arra, hogy ilyen konfliktusokat tudjon kezelni. a garázda szülőnek sem legtöbbször a pedagógus elleni harag indítja ütésre a kezét, hanem az elkeseredettség, a sokszori megaláztatottsága, csak a pedagógust éri el leghamarabb. Biztos, hogy vannak és tudjuk, hogy vannak gyengébb pedagógusok, a kontraszelekció miatt, ezt nem vitatjuk. Akkor sem megoldás az agresszió. De a szankció sem.
Jó lenne, ha végre megoldáskeresésként olyan modelleket kezdenénk másolni, amelyek már működnek Európában. pl: Dánia: sok pedagógus, sok közalkalmazott. Inkább tartanánk fenn egy olyan rendszert, amely drágább, de hosszabb távon megérné. Mi még mindig az ellátórendszerben dolgozók létszámán és bérén spórolunk és szinte mindenért szankcionálunk.
Én azt hiszem kezdjünk el mi együtt gondolkodni az együttműködés alapjaiban és formáiban, alulról, településenként, térségenként, mert ezt felülről az utóbbi 20 évben sem sikerült megoldani.
Kedves Gábor, higyje el a hibákat azért jó megemlíteni, hogy tanuljunk belőle, nem arra kell haragudni aki ezt el meri mondani, hanem arra, és azokra, akik ezt a helyzetet bármiféle társadalmi intézkedésekkel a nyakunkba varrták és bennünket kiáltatnak ki bűnbaknak. Valóban sokszor hibázunk, ezt mondjuk is ki: de próbáljunk egymáson segíteni, ne egyik vagy másik partra állni állásfoglalással. Az általánosságok arra jók, hogy észrevegyük a rendszerek rossz működését. Kezdjünk el gondolkodni azon, amit Nóra mond. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. L. Ritók Nóra | 2010. április 30. Lehet, hogy most sokan nem értenek velem egyet, de én azt gondolom, nem az a legjobb döntés, amire most készülnek a pedagógusbántalmazások büntetésével kapcsolatban. Ez egy folyamatnak az eredménye, amiben meggyőződésem, hogy az egész rendszer felelőssége tetten érhető. Az okokat kellene megszüntetni, javítani az iskola-szülő kapcsolaton, bevonni az oktatás mellett működő rendszereket, a szociális munkásokat, a rendőrséget. Nem hiszem, hogy normális megoldást szül a büntetés - bár én ennek igazából egyetlen területen sem vagyok híve.
Igaz, az nem normális helyzet, hogy egy szülő fizikailag nekimegy a tanárnak.... De az sem, hogy a helyzet odáig fajul,és mindenki csak akkor kiált farkast, amikor már megvan a baj... Juli | 2010. április 29.
Kedves Gábor!
Nem értem, miért jött ilyen indulatba Zsuzsi kommentjétől. Miért érzi életidegennek azt, hogy valaki havatásszeretettel, őszinte odafordulással végzi a munkáját? Olyan elképzelhetetlen az ilyesmi a mai iskolában?
Nyilván valami oka van erre a bántó hatású (feltételezem, hogy nem bántó szándékú) kitörésre. Ha megírja, mi az, közösen kibogozhatjuk a mélyebb indokokat, és esetleg segíteni tudunk egymásnak.
Zsuzsi | 2010. április 29. Hoppá! A lényeg lemaradt. Mi is a cikk címe?! Na, ezt kérem én is! Zsuzsi | 2010. április 29. Kedves Gábor!
Amit Gárdonyitól elfogad, miért tartja tőlem életszerűtlennek, hiteltelennek? Ismer talán?! Vagy Gárdonyit ismerte?! Miért nem lehet ez - átvitt értelemben - az én pedagógiai hitvallásom is?! Vagy én alapból nem tartozom Ön szerint az "elhivatottságig eljutott nevelői kisebbség" körébe? Miért is nem? És egyáltalán: mi jogon kérdőjelezi meg az őszinteségemet, amikor egyetért velem abban, hogy a fent leírt tanártípus alkalmatlan a pályára? Szerencsére a többség nem ilyen, de sajnos jócskán vannak még hozzá hasonlók! A "rongyolt idegzetű anti-pedagógus"-ok meg keressenek más pályát. Van olyan, hogy "szakmai alkalmasság". (Ugye, ez nem szlogen?) Csak, sajnos, ezt a tanári pályán nem vizsgálják. Tudja-e Ön, hogy a 70-es 80-as években azért végezték el rengetegen a tanárképzőt, mert oda lehetett a legkönnyebben bejutni? Ezért, ha valakit nem vettek fel az óhajtott helyre, vagy egyszerűen csak diplomát akart, tanárnak jelentkezett. Sőt, még rosszabb: tanítónak. És szívből remélem, hogy legalább abban egyetért velem, hogy minél kisebb gyerekekkel foglalkozik egy pedagógus, annál nehezebb a munkája és nagyobb a felelőssége!
Nem szaporítom tovább a szót, bár folytathatnám a "ki mire érdemes"-gondolat tisztázásával, egyelőre hagyom, hogy mások is szóhoz jussanak.
Ám ha legközelebb bármihez hozzászól, kérem, úgy kezdje,hogy: "nem értek egyet xy nézeteivel, de tiszteletben tartom...stb. stb. Merthogy megértjük ám ezt is, nem kell ilyen kirohanásokat intézni mások ellen!!! Elfogadom, hogy így, ismeretlenül nem tartja "életszerűnek" az írásomat, de ezt az "Ezért prédikál "Zsuzsi"-t kikérem magamnak! Gábor34 | 2010. április 29. "Zsuzsi" hozzászólása nem életszerű.Eltekint a pedagógus magatartásának állami, önkormányzati befolyási tényezőitől, az alkalmasság, a motiváltság, a szakmai korszerűség és a való élet
pária-jellegének rövid távon fel nem oldható ellentmondásáról.
Ezért prédikál "Zsuzsi". A konkrét esetben bemutatott rongyolt idegzetű anti-pedagógus tanítónénit mint alkalmatlant el kell bocsátani.
Az elvont normák erkölcsi-szakmai-jogi előírássá emelése mint mérlegelési alap pedagógiai történések (pl. esettanulmányok) elemzése során - csupán a gyermekközpontúság pedagógusellenes eltorzítása. Több mint életidegen: álságos. Eltekint számos előfeltétel hiányától - csak moralizál. Hogy mi a feladatunk, azt "Zsuzsi" nélkül is tudjuk és érezzük. Ha valaki pályatársaink közül már idegroncs, akkor - elhiszem róla - hogy el akarja taposni egyes tanítványait: No, de az ilyen nők és férfiak milyen arányban vannak képviselve ezen a pályán? Továbbá mind "leereszkedés", mind a "magunkhoz emelés" kifejezések tartalma ellentmondásos. Itt nincs tér kifejteni, hogy miért. Az viszont szememben kétségbevonhatatlan, hogy igenis mérlegelnünk kell,ki mire érdemes. Ki mikor, mire érdemes. Ez egyfelől pedagógusi alapjog, másfelől a személyre szóló nevelési ráhatás megkerülhetetlen első lépése, minthogy e mérlegelés dinamikus jellegű. A "tanári pálya mint hivatás" - megfosztva a körülmények mérlegelésétől (különösen a tömegoktatás mai viszonyai között) - kiüresített szlogen, egy tehetetlen, saját feladatait színvonaltalanul teljesítő oktatáspolitikától átvett társadalmi bunkó - most például "Zsuzsi" kezében.
Gárdonyi idecitált négy sora érzelgős ugyan, de őszinte. Szemlélete az elhivatottságig eljutott nevelői kisebbség körében ma is eredményes lehet.
De semmiképpen sem vezethető le belőle "Zsuzsi" életidegen pedagógiai krédója.
Zsuzsi | 2010. április 29. "S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn' a korán szenvedőt, -
öleld magadhoz, és csókold meg őt."
Ezek Gárdonyi szavai, amiket tanítani kellene a tanárképzőkön. Vagy lehet, hogy magunktól kellene tudni?! Aki pedig nem tud emberi hangon kommunikálni a tanítványaival és azok szüleivel, de tovább megyek: az embertársaival, csak azért, mert nem olyanok, mint ő, válasszon más pályát!
A mi feladatunk ugyanis nem az, hogy eltapossuk a gyereket, mégcsak nem is az, hogy leereszkedjünk hozzá, hanem az, hogy felemeljük magunkhoz. És nem mérlegelhetünk, hogy ki az, aki érdemes rá!!! Ettől lesz a tanári pálya HIVATÁS. |
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.
--
Sz. Józsefné Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?
--
 ofoe A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.
--
lizzy77 Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ
--
OFOE Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.
--
magdi72 Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?
--
ofoe Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.
--
Szilvi07 Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.
--
OFOE Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)
--
OFOE Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése