Öngyilkosság bábjátékkal kamaszoknak
Háy János: Völgyhíd
Április 30-án mutatja be Háy János Völgyhíd című művéből készült előadását a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház. A középiskolásoknak szóló bábos-élőszínészes színdarab egy Veszprémben tanuló, az ottani viaduktról leugró tinédzser pár tragédiájának előzményeit meséli el. A valóságon alapuló fiktív történet színházi átdolgozását Bagossy László rendezte.
A középiskolás Péter kollégista Veszprémben. Apja üzletember – a fiú nyaranként a vállalkozásaiban segédkezik –, anyja háziasszony. Jó tanuló, szófogadó gyerek, aki nem osztja barátja, Deda mindennel szemben ellenséges, lázadó, lázító véleménynyilvánításait. Szerelme, Zsófi társaságához a lány szerint már-már túlontúl ragaszkodik. Mindig előbb érkezik a találkozókra, és vár.
Senki sem sejti, mi jár a fejében…
A reményvesztettség szimbóluma?
„Hétfő reggel negyed nyolckor egy veszprémi középiskola tizenhét éves diákja levetette magát a Viaduktról. A kiérkező mentősök még élve vitték be a kórház traumatológiai osztályára, ám olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni.” A Napló-online internetes portál címoldalán megjelent hírhez hasonlók szinte havonta jelennek meg. A Szent István völgyhíd Veszprém város jelképe, de az elmúlt évtizedekben az életüknek önként véget vetők egyik szimbólumává is vált. A Viaduktról leugrók aggasztóan magas aránya tizenéves.
„Háy János ezt a drámát részben bábokra írta – mondja Bagossy László, a darab rendezője. – Szinte minden műfajt kipróbáltam már, operától operettig, kortárstól klasszikusig, de bábokkal még sosem dolgoztam. Igazi kihívásnak éreztem, hogy ezek nyelvén kommunikáljak kamaszokkal, akik számára ez a műfaj valami dedós dolog. Másrészt fontos ügynek tekintem a kortárs szerzők műveinek rendszeres színpadra juttatását. Amikor Novák János, a Kolibri igazgatója felkért a Völgyhíd rendezésére, ez a két dolog motivált a legjobban.”
A Kolibri évről évre bővülő ifjúsági színházi repertoárjában a tizenévesek életére, az őket foglalkoztató jelenségekre, problémákra reflektáló színdarabokat mutat be. A színháznak nem csak az a célja ezzel, hogy a fiatalok számára valóban érdekfeszítő, izgalmas produkciókkal szolgáljon. A drámák, és a hozzájuk kapcsolódó foglalkozások – amelyeken a kamaszok együtt keresik a válaszokat az előadás által felvetett kérdésekre – segítenek fejleszteni problémamegoldó, konfliktuskezelő és empatikus készségeiket.
Nem tinédzserjelenség
„Nem sokkal a tragédia után, 1997-ben egy filmhez írtam a prózát, ami később több címen is megjelent – emlékszik vissza Háy János. – Az volt az érzésem, az elbeszélésben sok mindent sikerült megfognom a tizenévesek világfájdalmából, a gyerek–felnőtt konfliktusból, a kortárs közösségben kialakuló domináns és alárendelt szerepeikből, az első barátság, az első szerelem sajátos örömeiből és kínjaiból. És mindazokból a kamaszkori indulatokból, érzelmekből, amik közrejátszhatnak abban, hogy valaki eljut az öngyilkosság gondolatáig. Mégis maradt bennem valami belső elégedetlenség: régóta meg akartam írni színdarab formájában is.”
Az előadásban Földre szállt angyalok kara múlt időben beszéli el, játssza újra azokat a dialógusokat, eseményeket, álomképeket, emlékeket, amelyekből kiderül, miért történhetett a végzetes ugrás. A gyerekszerepeket bábok, a felnőtteket színészek alakítják.
A rendező a Háy János által elképzelthez képest továbbgondolta, erősítette a bábfigurák dominanciáját. Azt reméli, hogy a kamaszok számára, akiknek az önreflexióra való készségük még kevésbé kialakult, mint a felnőtteké, ebből a távolított perspektívából könnyebb lesz magukra ismerni, magukkal szembenézni.
„Minthogy én is voltam tizenéves, nekem is vannak emlékeim ezekről a nehéz időkről – fogalmaz Bagossy. – Bár a darab elsősorban a kamaszokra és a felnőtté válás problémájára fókuszál, nem akartam pusztán korosztályos jelenségként bemutatni a történetet, hiszen felnőttek is megjelennek benne, és az ő igazságuk és igazságtalanságuk is fontos szempont. Háy is hangsúlyozza a mű ajánlásában, hogy nem csak gyerekekhez kíván beszélni.”
A szerző is meglepődött
A Nyugat-Európában sikerrel játszott külföldi ifjúsági előadások bemutatása mellett a Kolibri régóta szeretett volna hazai szerzőktől, a magyar fiatalok problémáiról szóló darabokat színpadra állítani. A szeptemberben 12 ország 13 teátruma részvételével indult Platform 11+ uniós együttműködés – mely hangsúlyt fektet a nemzetek kulturális és társadalmi különbségeinek megismertetésére – pedig további magyar művek bemutatását támogatja az elkövetkező négy évben a Jókai téri színházban.
Az író szerint sosem tudni előre, milyen regény, elbeszélés szólítja meg igazán a gyerekeket. Példaként hozza fel Szerb Antal Utas és holdvilág, valamint Gárdonyi Géza Egri csillagok című műveit, melyek felnőtteknek íródtak, mégis a tizenévesek rajongott olvasmányaivá váltak. „Bár a visszajelzés, amit kapok, mindig csupán részleges, a Völgyhíd kapcsán mélyebb benyomásaim vannak. A próza szövegét használva pécsi fiatalok készítettek már diákelőadást, melyek egyikén és az azt követő beszélgetésen részt vettem. Meglepett, mennyire aktivizálja ez a téma a középiskolásokat, és milyen komolyan érinti az őket foglalkoztató alapkérdéseket. Azt kell mondanom, ők többet hoztak ki abból a beszélgetésből, mint amennyit magam, szerzőként hozzá tudtam volna tenni a történethez.”
Háy János: Völgyhíd
14 éves kortól ajánlott.
Bemutató: 2010. április 30. 17 óra, Kolibri Színház (Bp., Jókai tér 10.).
Rendező: Bagossy László. Címkék: színházajánló drámapedagógia
-- » Kommentálom
Hozzászólások
westlife | 2010. május 26. Ez egy nagyszerű, mélyen, bevallottan költői és közben tabu nélkül nyers darab, ugyanilyen rendezés és ugyanilyen előadás.
A diákközönséget 10-15 perc után láthatóan beszívja, zavarba hozza és provokálja. (Az ne tévesszen meg senkit, hogy beszélgetnek közben - a látottakról beszélnek!) A provokáció nem a szokásos felháborodások sekélyes szintjén történik (ott minek?), hanem a mélyrétegekben - az egyén kényelmesnek hinni szeretett belső köreit kuszálja össze minden bántó sokk nélkül.
Másfelől - és a fentiekkel teljes összhangban - átélhető, együtt- vagy akár ellenmozdulásra késztető, mély színházi élményt ad. Közben nem mellesleg szinte testközelből megfigyelhető benne az, hogy milyen is a felelősségteljes, együttműködésen alapuló színészi játék. Az előadás a mozgásdramaturgia által helyenként közös tornamutatványnak is elmegy. (Mint a legtöbb báb-esemény egyébként.)
A bábok által alakított "típusokra" (ill. azokra is) az előadás végére egyedi, megjegyezhető, összetéveszthetetlen figuraként emlékezünk, miközben viselkedésüket, reakcióikat típusként morzsolgatjuk, hasonlítgatjuk magunkhoz és másokhoz, mert ez egy ilyen előadás, és ilyen előadás után hasonlítgatni jó. Valódi színház, felhajtás és erőlködés nélkül. |
  Kommentek 
A tanácsadó határozatlan ideig szünetel. Új kérdésekre nem áll módunkban választ adni, de a korábbi válaszok természetesen továbbra is olvashatók.
|
|
misley j
zöldbéka
Iskolamesék »
Új hírek az Aulán »
Link küldése