OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. április 2.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
 

Dr. Ujhelyi Jánosné

A hiperkinetikus szindróma: van megoldás

Saját tapasztalataink és szociológiai kutatások szerint is igen nehéz helyzetben vannak a magatartási, beilleszkedési, tanulási zavarral küzdő gyerekek pedagógusai, szülei. Gyógypedagógusként én is kaptam egy „Petikét” a csoportomba, aki bár megkóstoltatta velem a pedagógiai kiúttalanság keserves érzését, jelenléte mégis gazdag tapasztalatokkal ajándékozott meg.

A BNO-10 (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) a hiperkinetikus zavarok kategóriát alkalmazza azokra az esetekre, amelyekre a hiperaktivitás, a figyelemzavar és az impulzivitás jellemző. Nem túlzás, ha azt mondjuk: nagy kihívás egy ilyen gyermek az adott osztályközösségben!

Petike viselkedésében egyértelműen megmutatkozott a hiperkinetikus zavar három fő tünete, és ez szinte lehetetlenné tette számomra az addig megszokott tanítási-tanulási módszerek alkalmazását.

Napjaink divatos szava az innováció. Késleltetést nem tűrő módon el kellett hát kezdeni a megújulást! „Vissza a gyökerekhez!” jelszóval a jól bevált Montessori-pedagógiát adaptáltam munkám során. Első lépés volt az osztályterem átrendezése. Polcok beszerzése az eszközök számára, asztalok széthúzása egyéni, páros tevékenységek támogatására.

Bezzeg az én kis Petikémet nem vonzotta az újdonság varázsa sem! Reggelente továbbra sem volt hajlandó bejönni az osztályba. S ha kimentem érte, köszönés helyett nyelvnyújtás kíséretében közölte velem: „Nem megyek be, Irma néni!” Ha azután végre sikerült mégis becsalnom őt valamilyen ötlettel, akkor meg körbe-körbe rohangálva inzultálta társait. Volt, aki pofont, volt, aki hajhúzást kapott tőle. Sajnos a trágár beszéd is sajátossága a HKZ-s viselkedésnek, így ez sem maradt el ezekben a helyzetekben. Az eszközökkel teli polcok pedig arra inspirálták őt, hogy adott esetben magasra hajítson belőlük egyet-kettőt. Elgondolható, hogy ilyen viszonyok között bármilyen tanórát még elkezdeni is hiú ábránd…

Szinte megoldhatatlannak tűnt a helyzet, amikor utolsó esélyként, merész vállalkozóként bevittem az osztályterem egyik sarkába a számítógépet. Mondhatom: egy „új időszámítás” kezdődött attól kezdve csoportunk életében! Én ekkor már birtokában voltam némi kis tudásnak, ami a számítógép kezelését illeti. Sokat kutakodtam a szakirodalomban, hogy miként is használják fel segítségképpen megújulásra képes pedagógustársaim a különböző oktatóprogramokat, hogyan illesztik be a tanítás folyamatába a benne rejlő feladatokat. Belekóstolva egy-egy fejlesztőjáték sikerélményt nyújtó, önellenőrzést magában rejtő rendszerébe, megdöbbenten tapasztaltam, hogy didaktikai alapelvei szinte teljesen megegyeznek a Montessori által kifejlesztett eszközök alapelveivel. Arra az elhatározásra jutottam, hogy mint a 21. század „Montessori-eszközét”, megpróbálom beiktatni a gyakorlatok sorába.

Nagy örömömre szolgált, hogy ebben a kísérleti időszakomban találtam rá több olyan elismert szakember írására, tanulmányára, amelyek teljesen megerősítettek kezdeményezésemben. Talán leginkább Kőrösné dr. Mikis Márta Ha Montessorinak számítógépe lett volna… című cikke szerzett legnagyobb örömöt és megerősítést számomra; segített abban, hogy ne féljek bevinni eszköztáramba a digitális eszközöket, hiszen minden bizonnyal Montessori is használta volna, csak akkor még erre nem volt lehetősége. Kőrösné dr. Mikis Márta hitelességét a gyermekek érdekében végzett munkássága támasztotta alá számomra. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársaként több mint két évtizede foglalkozik a számítógép gyermekkori képességfejlesztő alkalmazásával, óvodai–iskolai kísérletek szervezésével.

Tapasztalataim szerint a számítógép megfelelő iskolai használata „mentőövként” szolgálhat abban az esetben, ha egy hiperkinetikus szindrómával küszködő kisgyermek kerül hozzánk. Az érintett gyermekek idegrendszeri sajátosságaira jellemző, hogy kétszemélyes helyzetben nyugodtak, sőt igénylik is azt. Ennek ismeretében értettem meg, hogy miért tudtam a folyosóról becsalni Petikémet a Manó sorozat „Sárájával”. Amikor osztálykereteken belül nem tudok mellé ülni, ő teljességgel megelégszik az oktatóprogram „Sárájával”, aki az instrukciókat adja számára. Azt is tudjuk, hogy az ilyen gyermekek ki vannak szolgáltatva belső impulzusaiknak, az idegrendszeri struktúráik érintettek. Az agyi funkciózavar, vagyis a neurotranszmitterek elégtelen működése követeli, hogy mindig új és erős ingereket kapjanak. A tanítás normál feltételei mellett nem tudnak éberek maradni a változatlan vagy gyengülő ingerek hatására. Olyan játékok tartják fenn figyelmüket, amelyekben folyamatosan cserélődnek az ingerek.

Ez az állandóan ugráló észlelési mód lehet a magyarázata annak, hogy Petike miért szerette annyira a Varázsbetű fejlesztőjátékot. Annyi információt, ismeretanyagot talált benne, hogy gyönyörűen ki tudta elégíteni kis agyacskájának „ingeréhségét.” Ahogyan a Montessori által megfogalmazott pedagógiai elv kiemeli a pedagógus művészetét és a nélkülözhetetlen, gondosan előkészített környezetet, úgy kell viszonyulnunk az informatikai eszközök használatához is.

Érezniük kell a gyermekeknek a szabadságot, de még egy hiperaktív, impulzív tanuló is igényli a számára egyértelműen kitűzött határokat. S ha pedagógiai művészetünk minden tudását latba vetve bevezettük a szabadságot maximálisan tiszteletbe tartó szabályrendszert, akkor egy HKZ-s gyermek talán még jobban fog tudni igazodni hozzá, mint az osztály bármelyik tagja; különösen, ha esetleg bizonyos autisztikus vonásokkal is rendelkezik.

Vannak olyan HKZ-s gyermekek, akik igen fogékonyak a zenére. Petike szerencsésnek mondható ebben. A Dr. Kokas Klára által vezetett tanfolyam abban segített, hogy merjem bátran felhasználni a zenét a gyermekek harmonikus személyiségfejlesztésében. Ezenkívül a szakirodalom megerősített abban is, hogy a zenével kiegészített Montessori-nevelés milyen jótékony hatást fejt ki a gyermekek előmenetelét illetően.

Úgy gondolom, nem követünk el törvénysértést, ha egy váratlan pillanatban Petikénk kényszert érez egy fergeteges táncra, az osztály többi tagját is megtáncoltatja. Ez például olyan momentum, amellyel megelőzhető, hogy egy HKZ-s csemete működése nyomán elszabaduljon a pokol egy-egy frusztrált helyzet következtében. Persze ennek bevezetéséhez is bátorság kell. Kordában kell azért tartani a kis társaságot, hogy a „szelepek” kiengedése után mindenki szépen vissza tudjon ülni a helyére, és még nagyobb hatékonysággal tudja folytatni a munkát.

A HKZ-s gyermekekre jellemző az is, hogy szeretnek rengeteget beszélni. A Montessori-szemléletű oktatás szép pillanatai közé tartozik a csendjáték és a beszélgető kör. Mi ezt úgy adaptáltuk, hogy a csendjáték meghitt, pihentető perceit még kellemesebbé, élményszerűbbé tettük azzal, hogy egy-egy megnyugtató zene mellé gyertyát gyújtottunk, és valami ízletes ennivaló is terítékre került. Mondhatom, Petike számára ez volt a nap fénypontja. Szinte percre pontosan jelezte, amikor elérkezett az általa megfogalmazott „csendjátékos falatok” időpontja. A beszélgető kör ugyanilyen kedves volt számára. Őt is, mint minden társát, addig hallgattuk, amíg a labdát el nem gurította magától. Ezzel a gyakorlattal kielégíthette kommunikációs igényét, ugyanakkor valamiféle önmérsékletet is tanult, hogy gátat tudjon szabni mondanivalójának.

Tapasztalataim szerint a „Montessori-szellemiségű” oktatási rendszer, vagyis a szabadság boldog átélése a megfelelő szabályokon belül, hatékony segítség lehet a hiperkinetikus szindrómában szenvedő gyermekek számára. Ha kellő időben részesülhetnek olyan gyermekközpontú oktatásban, ahol egyéni haladási ütem szerint tanulhatnak, ahol részképességzavaraik miatt nem éri őket sorozatos kudarc, akkor a szeretetteljes közeg, a sikerélmények felemelő állapota olyan gyógyító erőként hathat számukra, hogy a sokak által rettegett gyógyszeres kezelésekre sem lenne szükségük. Úgy látom, hogy a közös éneklés, tánc, zenélés és a számítógép valamiféle „katalizátor”-szerepet töltött be Petikénk életében.

Azt nem merem állítani, hogy ezek a segédeszközök minden magatartási, beilleszkedési, tanulási zavarral működő gyermek számára egyértelmű megoldást kínálnának. Ha igaz, hogy mindannyian mások vagyunk, ez fokozottabban igaz a hiperkinetikus szindrómás gyermekekre. De egy biztos: egységes megküzdési stratégiával kell rendelkeznünk, ez pedig nem más, mint a mély, feltétel nélküli szeretet. S hogy ezenkívül ki milyen eszközt használ a reá bízott, érintett gyermekeket illetően, azt majd az adott helyzet szabja meg a számára.

Csendes örömmel, hálával tölt el, hogy sok-sok küzdelmes nap, óra, perc után talán megtaláltam a „kulcsot” Petikéhez. Abbahagyta az eszközök ledobálását a polcokról; társait nem bántja; ütés helyett képes segítő szándékkal odafordulni valakihez, hogy társa minél jobban megoldja a Montessori-eszközzel végzett feladatát. Nálam, az órai foglalkozásokon, elhagyta a trágár beszédet. A számítógép motiváló ereje segítségével képes önmagát szabályozva leülni a többiekkel együtt, hogy a könyvben, füzetben dolgozzon. Tudja ugyanis, hogy munkája végeztével várja őt a Varázsbetű izgalmasabbnál izgalmasabb programja.

A történések úgy hozták, hogy Petikém már valahol messze jár… Én sem abban a csoportban tevékenykedem, ahol ezeket az apró csodákat megélhettem. De viszem magamban gyermekeim szeretetét. Amit egymásnak tudtunk adni az együtt töltött idők során, azt tőlünk már senki el nem veheti.

Petike szavával zárom soraimat. Amikor év vége felé közeledtünk, ő hosszasan nézte a táblára felrajzolt időszalagot, majd rám nézve így szólt búsan: „Irma néni! Még négy nap és itt a vakáció… De az olyan rossz, hogy nem jöhetünk többet iskolába…

Irodalom

ADHD Magyarország. Hiperaktív gyerekeket nevelő családok alapítványa honlapja.

Kőrösné Mikis Márta: A digitális írástudás gyermekkori megalapozása. Országos Közoktatási Intézet. Budapest, 2006. [Online: www.oki.hu/oldal.php?kod=Digym-Irott&tipus=cikk].

Kőrösné Mikis Márta: Ha Montessorinak számítógépe lett volna… In: Montessori Műhely. A Montessori Egyesület folyóirata, 2004/1. 3-6.

Kőrösné Mikis Márta: Dörzspapír és számítógép. Pillantás az informatika kisgyermekkori alkalmazására. [URL: www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyeb-marta1].

Noé Krisztina: ADHD-Hiperkinetikus szindróma, hiperkinetikus zavar. [URL: http://beszed.hu/adhd_hiperkinetikus_szindroma_hiperkinetikus_zavar].

Réthy Endréné: A speciális szükségletű gyermekek nevelése, oktatása Európában. Az integráció és inklúzió elméleti és gyakorlati kérdései. Magyar Pedagógia, 102. évf. 3. szám, 281-300.

Szücs Marianna: A hiperkinetikus szindrómás gyerekek és családjaik helyzete. PhD Értekezés. ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2002. [Online: http://text.disabilityknowledge.org/Szucs-M-PHD.pdf].

Dr. Ujhelyi Jánosné
gyógypedagógus

--

Az írás esettanulmány-pályázatunkra érkezett. Köszönjük a szerző munkáját, amit a Mindennapi Pszichológia egyéves előfizetésével jutalmazunk.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2010. április 2.
Annyira tetszik, rendkívül nagy örömmel tölt el, hogy egy kész szakmai anyagot is kapok hozzá!
Jó egészséget, kitartást kívánok e remek munkához!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2016.12.09.
PISA-teszt: 20 évbe is beletelik, mire ezt kijavítjuk
Arató szerint felül kellene vizsgálni a nemzeti alaptantervet, sőt az oktatási törvényt is, de nem azoknak, akik most teszik. "Az Oktatási Kerekasztalban, illetve a kormány által létrehozott...
(Forrás: Szeretlek Magyarország)
--
2016.12.09.
Egy „be nem jegyzett” civil szervezet megválaszolatlan kérdései
A Civil Közoktatási Platform az alábbi nyílt levelet küldi Balog Zoltán miniszternek, aki azt gondolja, hogy a drámai eredményeket produkáló oktatási rendszerre vonatkozó kérdéseket tová...
(Forrás: Tanítanék)
--
2016.12.09.
Törley Katalin és Sulyok Blanka at Egyenes beszédben - videó
December 19-én lesz öt éve, hogy elfogadták a köznevelési törvényt, ami romba döntötte a közoktatást, az egész civil szféra méltó módon megemlékezik majd erről, az elemi felháborod...
(Forrás: atv,hu)
--
2016.12.08.
Zsuppán András: Miért ilyen rosszak a PISA-eredményeink?
Hat (a felmérés készítésekor öt) éve vezetik az országot, egy idő után látszania kellene az eredményeknek még egy lassan változó, nagy rendszer esetében is.Kevés tartalmi reformot csin...
(Forrás: Válasz)
--
2016.12.08.
Széllel szemben: a PISA-felmérésről
A differenciált oktatás a nagy osztálylétszám és más tényezők miatt sem tud igazán megvalósulni, így marad a ‘megszoksz vagy megszöksz’ hozzáállás. Az alternatív pedagógiai módszerrel...
(Forrás: Deliága Éva gyermekpszichológus blogja)
--
2016.12.08.
Lázár szerint nem a kormány, hanem a tanárok a felelősek a rossz PISA-eredmények miatt
Lázár visszautasította azokat a követeléseket is, miszerint a botrányos eredmény után Balog Zoltánnak le kellene mondania. Szerinte már csak azért sem lehet számon kérni a borzalmas PISA-...
(Forrás: 444.hu)
--
2016.12.08.
Változást sürgetnek az oktatásban
Az NPK elnöke általánosságban úgy látja, a közoktatásnak sokkal jobb lenne célul kitűznie azt, hogy a jelenleginél lényegesen kevesebb, de a gyakorlatban is hasznosítható tudást sajátí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2016.12.08.
Azt éreztem, csúnya dolog lenne visszaadni őket
Marika és Magdi hosszú évek óta fogadnak magukhoz fogyatékkal élő gyereket. A nevelésük jóval több nehézséggel jár, szerintük mégis az egyik legszebb dolog a világon. Elengedni a kezü...
(Forrás: abcug.hu)
--
2016.12.08.
Brutális romlás az oktatásban: 2030-ra lehetne csak visszafordítani
Radó Péter szerint a közép-európai régió kettészakadni látszik. Az osztrák, cseh és lengyel oktatás az OECD-átlagnak megfelelően vagy a fölött teljesít, míg a Magyarország által mutatott...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
  OFOE

Kedves Eszter! Ez első ránézésre nem tűnik jogosnak. Sajnos mi sem tudjuk teljes biztonsággal követni a jogszabályi változásokat, ezért tanácsoljuk, hogy e kérdésével forduljon az Oktatási Hivatalhoz ezen a linken!

--
  Juhász Eszter

Tisztelt Osztályfőnök!
2002. június 1-től főtanácsosi címet adományozott részemre az akkori munkáltatóm. A címmel járó pótlékot 2013. szeptember 1-től, az új bérrendszer bevezetésével nem kaptam tovább.

Ez a fajta pótlék nem a munkakörhöz kapcsolódott, hanem jutalomból adták a végzett munkáért. Vajon ezt a címpótlékot jogosan vesztettem el?

A jelenleg is érvényben lévő Kjt. továbbra is tartalmazza ezt a fajta pótlékot.

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról
71. § (1) A főtanácsost, a főmunkatársat, a tanácsost, valamint a munkatársat címpótlék illeti meg.
(2) A pótlék mértéke
...
d) főtanácsosi cím esetén a pótlékalap száz százaléka.

Jelenleg is ugyan abban az állami intézményben dolgozom pedagógus beosztásban, ahol 2013. szeptember 1. előtt.

Kérdésem, hogy valóban hatályon kívül helyezték – e ezt a fajta címpótlékot? Kérem, szíveskedjen megjelölni azokat a jogszabályhelyeket, ami alapján megvonhatták a címpótlékomat!

Amennyiben jogtalanul vesztettem el címpótlékot, kérem, szíveskedjen tájékoztatni mit tehetek ennyi idő után!

Válaszát tisztelettel köszönöm!

--
  Peer Krisztina

Kedves Gábor!

Szerintem senki nem menthető fel az alól, ha bántalmaz egy gyereket. Legyen az egy tanár, szülő, kortárs, bárki. Úgy, ahogy senki nem menthető fel az alól, ha mást bántalmaz (felnőttet, szülőt, nagyszülőt stb.). A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad.
Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az okokat feltárjuk,megértsük a háttérben zajló folyamatokat, hogy segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő.
Arról a jelenségről, hogy hogyan tesznek egészséges emberek rossz dolgokat, hosszan ír Philip Zimbardo szociálpszichológus könyveiben, amit ő a helyzet hatalmának nevez.
A bántalmazás, áldozattá válás témájában kollégám, Földes Petra itt a honlapon is remek cikkeket publikált.

Üdvözlettel: Peer Krisztina

--
  a szerk.

Tisztelt Luda!
Tiszteletben tartom a véleményét a gyermekbántalmazással kapcsolatban, de azt gondolom, hogy a szokásos filmvetítésünkben is ennek az elterelő akcióját felfedezni már kicsit túlzás. Úgy tűnik, Ön félreértelmezett valamit, ezt lehet tisztázni, de normális stílusban. A gyermekbántalmazás valóban súlyos probléma, de azt Ön sem gondolja komolyan, hogy egy - lehet, hogy további magyarázatra szoruló - reagálás után az egész Egyesületet a gyermekbántalmazással azonosítja, azt sugallva, hogy minden ilyet elkövető tanár automatikusan az Egyesület tagja is.
Tehát kérem, mindenekelőtt adja meg a minimálisan elvárható tiszteletet azok számára, akiket megszólít, annál is inkább, mivel álnéven teszi azt.

--
  KGábor

Én kicsit kevésbé vehemensen, de csak annyit kérdeznék az idézett "mentség a pofonra" nyomán, hogy tanárként valóban van, illetve lehet mentség a pofonra?

--
  Luda

Miközben L. Ritók Nóra is segítséget kér blogbejegyzésében az önök tagjai által elkövetett súlyos gyermekbántalmazások ellen, az önök elterelő akciója (film vetítése a vércseszexről) egyenesen undorító, és mindent elmond az önök hozzáállásáról a tagjaik áltlal elkövetett erőszakhoz. Néhány órára (gondolom véletlenül) L. Ritók Nóra blogbejegyzésére volt egy hivatkozás az önök oldalán is, de természetesen eltávolították, hamar, ezért itt van újra:
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2016/11/06/549-eszkozok-az-eszkoztelensegben/

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[OFOE:] Kedves Éva! Ha egyáltalán nem jelentkeztél a minősítésre, akkor csak annyi történik, hogy nem lépsz előre. Ha jelentkeztél, és úgy nem csinálod meg a portfóliót, akkor sikertelennek minősül a próbálkozás, és legközelebb, amennyiben úgy döntesz, hogy megléped a dolgot, […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Molnárné Sinka Éva:] Kedves Petra ! Tanítóként dolgozom 36 éve . 53 éves vagyok . Szeretném tudni , mi vár rám , ha nem készítem el a portfóliómat ? Válaszát előre is köszönöm !
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Krisztina:] Hogy ez mennyire így van! (sajnos) Nagyon jó írás!
Dühök és diktátumok – napi frusztrációinktól az irányítás illúziójáig »

--

[Juli:] Kedves Krisztina! Moziban sajnos most éppen nem játsszák ezt a filmet, de szokott lenni a tévében, és meg lehet kapni DVD-n az Állatkert ajándékboltjában. A három filmből álló csomag (amelyben a Vad Kunság is benne van) ára 1990 Ft. Megrendelhető a webshopjukban is: […]
OFOE Filmklub: Vad Kunság – A Puszta rejtett élete »

--

[Juli:] Kedves Krisztina! Elnézést kérünk, ezt bizony mi írtuk el. Utána érdeklődünk, hogy mikor lehet megnézni a filmet, és jelezni fogjuk.
OFOE Filmklub: Vad Kunság – A Puszta rejtett élete »

--

[Krisztina:] Sajnos el volt írva a vetítés dátuma: nov. 9. a nov. 8. helyett, így lemaradtunk a filmről és a beszélgetésről, ami nagy csalódás. Kérdés: mikor lesz legközelebb vetítés nem iskolaidőben?
OFOE Filmklub: Vad Kunság – A Puszta rejtett élete »

--

[csilla:] Köszönöm! Végig követtem a történetet! Gondozóként dolgozom. Szeretném megosztani, ha lehet a történeteket a gyermekeimmel! (az általam gondozott)
Remény az életre 12. – A jelen »

--

[Juli:] Kedves Hédi! Köszönjük a dupla kommentet. Zsuzsa nem csinál tudatosan projektet, egyszerűen teszi azt, amit a környezetében keletkező kihívások diktálnak. Nem hasonlítható a tevékenysége az általad felsorolt modellekhez, hiszen ott minden esetben adott az intézményi háttér. […]
Merre tovább? 2. - Korán felnőni. De így? »

--

[Hédi:] FOLYTATOM: Végre elérkezem oda, ahhoz, amit te képviselsz, Zsuzsa. Önmagában az örökbefogadás is megérne egy hosszabb elemzést. Az is, hogyan kerül egy budai művelt polgárlány a "nyóckerbe", és - budai múltja után - mi marasztja ott? Mit érnek, érnek-e valamit […]
Merre tovább? 2. - Korán felnőni. De így? »

--

[Hédi:] Már tegnap le akartam írni, de valahogy nem állt össze. Talán ma sikerül. Mióta a Neveljük Együtt!-öt szerkesztem, egyre többször kerülök közvetlen kapcsolatba projektekkel és azokat irányító emberekkel (nemcsak pedagógusokkal), amelyek és akik a cigányság integrálásán, […]
Merre tovább? 2. - Korán felnőni. De így? »

--
OFOE (2001–2016) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek