OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. március 31.
» Hozzászólások (25)

Esélyegyenlőségi napló, 8. rész

Csak egy pedagógiai asszisztens

Vendég jött a suliba. Megyünk át az ebédlőn, éppen akkor, amikor az SNI gyerekek ebédelnek, külön, most is, mint mindig. Most felmenő rendszerben szűnik meg ez az iskola, ebben a tanévben harmadiktól felfele vannak már csak gyerekek. Az alatta levő évfolyamok megszűntek, a mostani rendszerben mindenki integrálható.

Akik most ebédelnek, azok mindannyian hátrányos helyzetűek. Nincsenek sokan, három asztalnál ülnek, esznek. Többen nálam rajzolnak közülük hétfőnként. Próbálok elsietni mellettük a vendéggel, de nem megy. Amint meglátnak, lelkesen üdvözölnek.

Az ebédnél két pedagógiai asszisztens felügyel. Egyikük közömbös, a másik sem túl lelkes. „Azonnal leülni, és befogni a szádat!” – szól határozottan, jelezve nekem is, hogy nem kívánja a kontaktust. Megértem, mennék már, sejtem, nem alakul majd jól, naponta hallom a fegyelmezési módszereit, nem szeretném, ha idegen is hallaná. De a gyerekek már túl vannak egy ponton. Egy kislány feláll, és boldogan kérdezi, megkaptam-e a rajzot, amit előző nap az asztalomra tett. Igenlő válaszomra és dicséretemre ragyog. A felügyelő ezt már nem állhatja: felugrik, hogy nyomatékosítsa az előzőleg kiadott parancsot, megragadja a gyereket, és lenyomja a székre. Közben hangosan sziszegi: „A f…m tele van veletek…”.

Szégyenkezve mondom a vendégnek, hogy ő nem hozzánk tartozik, az én kollégáim nem tennének ilyet. Legyint, hagyjam csak, érti…

Ma ismét találkozhattam az asszisztenssel. Ő jött a gyerekekért, óra után. Próbálkoztam, dicsértem neki őket, hogy milyen remekül dolgoztak, figyeltek, öröm volt velük a munka. De látom az arcán: nem érti. Mi? Hogy ezek? Aztán elfordul, pattogó hangon utasít, menjenek, teljen el a nap, legyen már vége.

Illusztráció

Az iskolák zömében segíti a munkát valamilyen, a munkaügyi szervezetek által támogatott foglalkoztatásban pedagógiai asszisztens. Ennek a feltétele általában érettségi. Támogatás arra kapható, aki pályakezdő vagy régóta munkanélküli. És ilyen bőven akad, mindenfelé. Errefele különösen. Szakértelem nem szükséges hozzá, kísérgetni, ebédeltetni kell csak, vigyázni rájuk, ha a pedagógus nincs jelen. Ez nem számít szakmának, hivatásként szóba sem jön, csupán valami átmeneti állapot. Sem ők, sem a munkaadók nem tekintik végleges állásnak: addig tart az alkalmazás, ameddig a támogatás. Aztán jön majd a másik. Így persze senkitől nem várható el, hogy „teljesítsen”. De úgy vélem, azért talán ezt is lehetne emberségesebben csinálni. Hiszen gyerekekről van szó, akkor is, ha problémásak.

És az igazi problémát nem a gyerekek jelentik.

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

OFOE | 2015. június 5.
Kedves Edina! Az írásban két alkalmatlan pedagógiai asszisztensről esik szó, de senki sem gondolja (a szerző sem), hogy valamennyi pedagógiai asszisztens ilyen. Mint ahogyan minden szakmában akadnak olyanok, akik kitűnően teszik a dolgukat, és vannak, akik csapnivalóan. Sajnáljuk, ha megbántva érzed magad. Biztosak vagyunk abban, hogy sok elhivatott, gyerekeket szerető szakember is dolgozik ezen a területen.
Varga Edina | 2015. június 5.
Kedves Nóra!
Én is pedagógiai asszisztensként dolgozom, immáron 6 éve, felháborítónak tartom amit írt, mert, általánosít és csupa negatív dolgot ír le egy pedagógiai asszisztens alkalmazásáról és a munkához való hozzáállásáról, a gyerekekhez való viszonyáról. Nem ebben a hangnemben és stílusban, valamint ezekre az információkra kellett volna csak hagyatkoznia, amikor megírta ezt a cikket. Csak egy iskolában szerzett tapasztalat általánosítása nem elég és megbántja azokat, akik nem ebben a szellemben dolgoznak. Üdvözlettel. Varga Edina pedagógiai asszisztens
Juli | 2014. július 20.
Kedves Axer! Köszönjük a kommentet. Már a korábbi hozzászólásokban is felvetődött az általánosítás veszélye. De biztos, hogy a szerző ezúttal nem akart megsérteni senkit, csupán egy jelenséget írt le. Vajon miért van az, hogy amikor a probléma felmerül, akkor nem a jelenség elemzése, a probléma megoldására való törekvés jelentkezik, hanem a megbántódás. Nóra nem írta, és nem is gondolja, hogy minden pedagógus, pedagógiai asszisztens így áll hozzá a kérdéshez. Csupán egy történet kapcsán mond véleményt, és akkor az érintett így viselkedett. Az általános bizalmatlanság és bizonytalanság légkörében egyetlen biztos reakció a viszont támadás, a sértettség érzésének a kifejezése. Így soha nem lesz lehetőség arra, hogy normálisan tudjunk beszélni egymással. Nem reagálnék így erre a kommentre (ami egy 2013-as, de még mindig aktuális bejegyzéshez kapcsolódik), ha nem tapasztalnám állandóan ezt: a kritikát olyanok veszik magukra, akik mint egy bizonyos csoport tagjai személyükben sértve érzik magukat. Így nem jutunk egy tapodtat sem előre.
Axer | 2014. július 20.
Elszomorítónak és felháborítónak tartom a cikket, és nem csak az általánosító jelleg miatt. Ilyen cikket bármilyen szakmáról lehetne írni, mert mindenhol vannak szakbarbárok, legyen az ügyvéd, orvos, ács vagy akár tanár. Ezt pedig mire kell vélni: "Ez nem számít szakmának, hivatásként szóba sem jön, csupán valami átmeneti állapot. Sem ők, sem a munkaadók nem tekintik végleges állásnak: addig tart az alkalmazás, ameddig a támogatás. Aztán jön majd a másik." Nos igen, valóban nem a gyerekekkel van a baj....de nem is a pedagógiai asszisztensekkel! :( Ők (mi) igenis végleges szakmának tekintenénk, hisz azért tanultunk évekig! És az ilyen cikkek végképp nem hiányoznak egy rossz tapasztalat miatt!
OFOE | 2013. január 26.
Kedves Anna! Valóban ne vedd magadra. Minden pályán vannak alkalmatlanok, akad ilyen a tanítók, tanárok, sőt iskolavezetők között is. Mint ahogyan közöttük, és természetesen a pedagógiai asszisztensek között is vannak hivatásuknak élő, gyerekeket szerető szakemberek. Tedd a dolgodat továbbra is olyan elhivatottan, mint eddig, és segíts nekünk küzdeni a Nóri által is említett negatív jelenségek ellen. Sok örömet és sikert kívánunk a munkádban.
Gánóczi Anna | 2013. január 25.
Kedves L.Ritók Nóra!

Nekem az életem a gyerekekkel való foglalkozás.
Pedagógiai asszisztens vagyok és szerintem ezt csak
szívvel-lélekkel lehet csinálni.Sajnálom,hogy vannak ilyen negatívumok.De részemről ez HIVA
TÁS!!!!Sárospataki főiskolán végeztem:tanító-ember és társadalom ismeret szakon.Sajnos nem kaptam munkát,így lettem ped.asszisztens,amit szintén elvégeztem.
L. Ritók Nóra | 2011. június 23.
Kedves Csampilampi,
szó sincs elítélésről, általánosításról, csak egy negatív jelenség leírásáról, ami tapasztalatom szerint(és a kommentek szerint nemcsak az enyém)nagyon gyakori. Üdítő élmény látni, hogy nem mindenhol van így....visszaadja kicsit a reményt.
És tudod a mondást: akinek nem inge...
csampilampi | 2011. június 21.
Kedves Mindenki!
Megvallom érdekes a jegyzet.
Jómagam is pedagógiai asszisztens vagyok,
egy problémás iskolában a Jászág egyik városában.
Az iskola tanulói 99% ban hátrányos helyzetűek.( SNI, BTMN stb ). Kolleginámmal minden nap újult erővel és lelkesedéssel vetjük magunkat bele a munkába. Mind a helyettesítésekbe, mind a felügyeletre, ebédlőbe kísérésnél mindenhogy.
Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ne ítéljen el minden pedest. Szó szerint felháborított ez a cikk, hogy csak átmeneti állás és nem tekintik fontosnak sem a tanárok, sem az asszisztensek. De igen, nagyon is!! Abban igazat adok mégis, hogy nem lehet minden jött ment embert ilyen feladatok elé állítani. Egy pedesnek mindig naprakésznek kell lennie, minden tantárgyhoz értenie kell, sokszor a szülő helyett is szülőnek kell lennie, és még egy kicsit mókamesteri adottságok sem ártanak.
Kádár Judit | 2010. április 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Kedves Beszélgetők!

Öröm, amikor egy írást ilyen sokan kommentálnak, még akkor is, ha a borzasztóhoz jönnek a gondolatok. Nekem három dolog jutott eszembe:

1. Miért nem kérdezzük meg, miért ebédelnek külön ("mint mindig") az SNI-s gyerekek? Legalább miért nem háborodunk fel? Az SNI súlyosan fertőző betegség? Ilyen szó nélkül lenyelhető egy ilyen embertelen gyakorlat? Ha igen, nem tehetünk fel további kérdést a jelenlevő felnőtt embertelen viselkedéséről, hiszen a hallgatásunk, fel sem háborodásunk igazolja, hogy az elkülönítettek elkülönítése jogos, hogy ők nem nevelhetők, még csak nem is etethetők úgy, mint egy "normális" gyerek. Innen egy bolhaugrás annak hallgatólagos elfogadása, hogy nem is számíthatnak a "normálisaknak" kijáró bánásmódra.

2. A legtöbb hozzám beérkezett (múlt idő, felmondtam húsz év után) pedagógus panasz folyton visszatérő konzervje: a gyerek külön figyelmet, két embert kíván. Elvileg tehát nagyon is üdvös lenne a ped. asszisztens személye, jelenléte, segítsége, persze nem kizárólag az ebédeltetésnél. Viszont be kellene őket illeszteni az iskola egész pedagógiai programjába, működésébe, értelmes, ellenőrizhető, megtárgyalható helyet, szerepet, feladatot kell nekik találni, és folyton figyelni, segíteni kellene őket, ahogy persze egymást, az egész közös munkát is. Hol van ilyen működő gyakorlat, hol van egyáltalán koncepcionálisan és a folyamatok legapróbb lépéseiig is tervezett, megtárgyalt és újratárgyalt (elemzett, korrigált stb) közös tudatos, szakmailag egybefogott pedagógiai működés, amibe bárkit (gyereket, tanárt, ped. asszisztenst, laikus segítőt...) be lehetne illeszteni? Ha nincs, mit is kérhetünk számon az emberiességi minimumon kívül - és azt vajon hatékonyan számon tudjuk-e kérni, ha nincs annál magasabb, szakmaibb szint?

3. Röhejes és nagyon-nagyon felháborító, hogy miközben képeznek embereket erre a pályára, ők már a képzésük során azzal szembesülnek, hogy úgysem kellenek a kutyának sem, miközben az integráció nemhogy nem megvalósítható nélkülük, de felelősséggel el sem kezdhető. Ezzel együtt én nagyon is elképzelhetőnek tartom pénzszűkével kínlódó kicsi iskolákban civil segítők jelenlétét (ne hívjuk őket ped. asszisztensnek, mert nem azok), vagy ott, ahol ez másként indokolt. Olvassátok el Takács Géza új könyvében a magyarmecskei szülői segítők iskolai jelenlétéről, hatékonyságáról írottakat, és látni fogjátok, hogy egy értelmes, valódi megoldásokat kereső iskolavezetés még a szükségből és a nehézségből is erényt faraghat.
Juli | 2010. április 17.
Remek cikk jelent meg Berettyóújfaluról, az Igazgyöngy Alapítványról és Ritók Nóráról a Magyar Narancsban. Érdemes elolvasni itt:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=21119
L. Ritók Nóra | 2010. április 11.
Kedves Honória!
Kellenél te is, és a társaid is, nagyon, épp az ilyen esetek elkerelülésére. De a fenntartók ott spórolnak, ahol tudnak. Nem hallottam még, hogy a térségünkben valmelyik intézmény diplomás ped.asszisztenset alkalmazott volna. Azt hiszem, ide is egy paradigmaváltás kellene.... A törvényalkotók, a fenntartók részéről. Hogy belássák, végre megértsék, hogy a szakmaiság a fontos az iskolák munkájában, amihez jól felkészült pedagógusok, és asszisztensek kellenek.
Bízzunk benne, hogy mire végeztek, a körülmények is úgy alakulnak, hogy a munkátokat ott végezhetitek, ahol szükséges, azok helyett, akik most az iskolákban, képesítés nélkül, a példában leírtak szerint tevékenykednek.
Honória | 2010. április 11.
Kedves hozzászólók!
Meg kell, hogy mondjam, szóhoz sem tudok jutni az olvasottaktól.
Harmadéves vagyok a PTE BTK Pedagógia szak-nevelési asszisztens szakirányán. Mi hallgatók nap, mint nap azzal szembesülünk a tanárok által, hogy a szakunk egyedülálló, és dicséretre méltó, sőt hasznos is, de a kutyának se kell. Szóval jobb, ha egyéb megélhetési lehetőségek után is názünk, mint az amit tanulunk. Számomra ez kétségbeejtő. Ugyan úgy az is, hogy a hozzászólásokban olvashatókkal, mi a képzés során szinte nem is talákozunk. Sőt azzal sem, hogy a jövőbeni munkánkat gyakorlatilag bárki elvégezheti, olyanok is , akik majdhogy nem azt sem tudják eszik e, vagy isszák a gyereket. Elgondolkodtató, hogy akkor vajon minek kelek én, mint hallgató, minden nap a gyerekek fejlődéséhez szükséges ismeretek elsajátításának ambíciójával?
Juli | 2010. április 6.
Köszönöm, Nóri, az ötletet. Egy kis optimizmusra adhat okot a következő blog. Érdemes megnézni: http://nevelesiasszisztens.blog.hu/
L. Rirók Nóra | 2010. április 2. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Az igazgató felelősségét nem vitatom. Gondolhatjátok, hogyha egy asszisztensi munkakörben dolgozó ilyen hangot enged meg magának a gyerekekkel szemben, azért meri, teszi, mert az iskolában, a tanárok, vezetők részéről is megengedett az ilyesmi. Különben nem merné, mivel tudná, hogy mi is halljuk, és visszajuthat a tanárok, igazgató fülébe.
Tudjátok, a legutóbbi művészetis órámra nem jött az egyik SNI gyerek. Érdeklődtem a többiektől, hol van. Nem engedték, mondta az egyik kisfiú, mert "visszapofázott" a tanárnak. Gondolom, hogy a kifejezés nem a gyerektől ered, nyilván hallotta a pedagógustól az indoklást...
Kérdezhetnétek, én miért nem teszek valamit. Sok próbálkozáson vagyok már túl, sikerült már néhány dolgon változtatni, de konfliktusokkal, amik továbbgyűrűztek a városban. Már rég megkaptam, hogy rajzolgassak csak velük, nekem annyi a dolgom és ne szóljak bele más intézmény dolgaiba. Nehezíti a helyzetet, hogy az enyém alapítványi, a többi önkormányzati... Szóval olyan érdekrendszerben kell működni, amiben mi is könnyen kerülhetünk rosszabb helyzetbe.
Szóval a helyzet bonyolultabb az egyszerű, és logikus reakciónál.... Úgyhogy én maradok az asszisztens gyúrásánál, próbálkozom, udvariasan, és persze, ha egy szinten túl lép, cirkuszt csinálok megint, akkor talán elküldik, és jön helyette a következő....A rendszer rossz, azt hiszem.
csilla | 2010. április 2.
Kedves Zsuzsi!
A folyamatosan pedagógus létszámcsökkentett intézményekben, ott ahol a gyermeklétszám drasztikusan csökken és felmenőrendszerben kimegy alólad az iskola, vagy csak osztályindításra nem elegendő létszám miatt számolandó föl kolléga óraszáma és így a státusza, nagyon nehéz homogén testületet találni. Tudod ilyen esetekben általában nem az a kolléga hagyja el az intézményt, aki nem PEDAGÓGUS, hanem az akit kiszámoltak, vagy elküldik a legfiatalabbat, neki mégis csak kevesebb végkielégítést kell fizetni. Vagy megszüntetünk eddig is törvénytelenül fenntartott határozott idejű lebegtetett státuszokat és helyére jön a közhasznú pedagógiai asszisztens, ami ugye az iskola költségvetését sem terheli meg. ezzel a lépéssel az igazgató megmenteni igyekszik kollégáit, és jónak tűnik láttatnia saját magát a fenntartó felé. Pláne úgy, hogy az intézményvezetőt még mindig a fenntartó nevezi ki és a nevelőtestület csak véleményt mond róla.
Zsuzsi | 2010. április 2.
Köszönöm a megerősítést, és azért jelentkezem újból, mert eredetileg Meseszép írására válaszoltam, csak közben "beugrott" Csiila válasza is. De így is jó, csak egy kicsit mulatságos, hogy saját magam után jövök. Na, mindegy, még eszembe jutott valami, amit nem tudok magamban tartani. Azzal, úgy látom, mindannyian egyetértünk, hogy a vitaíndító cikkben leírtakért egyértelműen az igazgató a felelős, de azért a tantestület sem vonhatja ki magát ez alól. Miért nem jelezték az igazgatónak, hogy baj van? Félnek tőle? Miért?! Az igazgató éppen olyan tanár, mint mi, képzettségében nem több, nem kevesebb, annyiban más tőlünk, hogy ő vállalta a vezető szerepet. Tehát akkor mitől kell félni? Sőt: megkockáztatom: ha ilyen dolgok felett elsiklik, szakmailag meg se közelít minket, mert az az ember, aki nem veszi figyelembe a rábízott közösség érdekeit, nem alkalmas a feladatra, tehát akár meneszteni is lehet. Ehhez viszont a tantestület összefogása szükséges. Volt már erre példa a világtörténelemben!!!
Zsuzsi | 2010. április 2.
Ez így van! Ezt részleztem én is mind a két írásomban. És reménykedek benne, hogy az adott intézmény(ek) vezetőjéhez is eljutnak ezek a felvetések! Mert ahogy elnézem, lenne mit tanulniuk.
csilla | 2010. április 2.
Kedves Meseszép!
Ezt nagyon jól tudod, és mindannyian tudjuk, de kit érdekel ez, az intézmények alapító okirata és működési engedélye alapján meghatározott dolgozói létszámot és eszközkészleteket sem ellenőrizte egyetlen szakmailagnak kikiáltott szerv sem és nem kötelezte a fenntartókat erre senki 20 éven át. Így gyakorlatilag azt csinált minden fenntartó, amit akart. Ha egy fenntartó odafigyelt az intézményére és a csökkenő normatív finanszírozás mellett legalább a dolgozói kvalitásában igyekezett támogatást nyújtani az intézményvezetésen keresztül, már sokat tett. de akik nem......: volt olyan, hogy a szakkönyvtámogatást sem fizette ki, áh mindegy lehetne sorolni!
Kedves Nóra!
Azt hiszem az amit írsz és kérdésként felvetül a jövőnemzedéken, már látszik a magatartásán: empátia, egymás iránti tisztelet, intelligens magatartás, odafigyelés. Csak ezek nehezen megfogható és mérhető paraméterek, kompetenciák közé sorolnám én.
Kedves Zsuzsa!
Teljesen igazad van. Ezt szajkózom én is. PEDAGÓGUS - ok vagyunk: magatartásunkkal is nevelünk. Hát az ilyen kollégák is.
meseszép | 2010. április 2.
én eddig úgy tudtam, gyerek közelébe csak pedagógus mehet. felelősséget csak ő vállalhat értük. tehát ha ebédeltetés, alvás alatt, stb... bármi baj történik, és nincs jelen pedagógus, olyan per akasztható az intézmény nyakába, hogy belezöldül! ha hivatalosan jelen van pedagógus, akkor lehet ott segítő a nem-szakember is, de egyedül gyerekkel nem hagyható. ezért az intézmény vezetője megbírságolható.
én így tudom.
Zsuzsi | 2010. április 2.
Kedves Nóra és Csilla!
Én nem a ped. asszisztens státuszt kérdőjelezem meg, mert voltam gyakorlaton kisegítő iskolában, ahol elengedhetetlen volt a jelenléte (de ott szakembereket alkalmaztak), és abban is biztos vagyok, hogy azokban a "normál" intézményekben, ahol 30-40 gyerek tanul egy osztályban, és vannak köztük sni meg btm-es gyerekek, bizony az órákon elkel a segítsége. Csak az nem mindegy, milyen áron. Engem az döbbentett meg, hogy szakképzetelen stb. embereket alkalmaznak egy olyan feladatra, amit mi, pedagógusok is el tudnánk látni mindenféle anyagi térítés nélkül is. És amit most írni fogok az nem igazán nektek szól, hanem jó volna, ha az említett iskola igazgatója, és a hozzá hasonlók olvasnák, és elgondolkoznának rajta!!! Maradjunk témaként az ebédeltetésnél és a kísérésnél. A pedagógus munkaideje, ugye, heti 40 óra, amelyből 22-t tanítással kell töltenie. Még mindig marad 18 az egyéb feladatokra. Mondom a saját példánkat: egy ebédeltetés kb. 20 perc alatt lezajlik. Naponta elvileg 3 csoport van (a 4-5-6. óra után). Ha a tantestületben 15 tanár van, ezt azt jelenti, hogy hetente egyszer kerül rá egy emberre a sor. Ebbe nem kell beleszakadni. Persze még mindig sokan vannak, akik az utolsó óra után hazarohannak, és másnap reggelig elfelejtik a sulit. Na, ez a probléma! Merthogy aki így viselkedik, az az óráira sem készül, vagy ha mégis, a heti 20 perces ebédeltetés nem akadályozhatja ebben. A másik: a napközisnek eleve a munkájához tartozik ez a dolog. A harmadik: nagyon sok kolléga az iskolákban ebédel, de hallottam olyat is, hogy a tanároknak külön ebédlőjük van!!! Ugyan, miért?!! A kulturált étkezés megtanítása elvileg szülői feladat, de biztos mindegyikőtök látja, hogy ma már egyre több otthoni dolgot hárítanak az iskolára, többek között ezt is. És ha a nevelési funkciókat komolyan veszi a tantestület, akkor az étkeztetés remek alkalom erre. Ezért a megoldás roppant egyszerű: azok a tanárok, akik igénybe veszik a munkahelyi étkezést, ne bújjanak el a tanítványaik elől, hanem üljenek le velük közös asztalhoz, és személyes példamutatásukkal ösztönözzék a gyerekeket a kulturált táplálkozásra, ne pedig a sarokból dirigálva. (Persze, aki nem ott eszik, az is vállaljon részt a munkából!) Közben lehet velük jókat beszélgetni, közvetlenebb kapcsolatot kiépíteni. Rendkívül fontos az is, hogy ha több asztalnál folyik az étkezés, a tanár ne a problémátlan, jó tanuló, iskolakedvence társaságot válassza, hanem azt, amelyikkel gond van. És ne észosztással, hanem még egyszer hangsúlyozom, a saját, pozitív példájával neveljen! Az eredmény rövid időn belül látható lesz. Csak ehhez jónéhány kolléga szemléletét meg kell változtatni. Merthogy a jó iskolában a tanár nem felettese, hanem társa a diáknak, csak mivel több a tapasztalata, nála van a vezető szerep. Azzal pedig, ha a gyereket nem alárendeltként, hanem partnerként kezeljük, azzal nem leereszkedünk hozzá, hanem felemeljük magunkhoz. És ez a cél. Vagy nem?!
L. Rirók Nóra | 2010. április 2. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Kedves Csilla!
Nagyon köszönöm, amit írtál... Teljesen egyezik a tapasztalatunk. És mélységesen egyetértek veled.
Az első két komment olvasása után azt gondoltam, nem voltam elég körültekintő,és talán olyan problémát tettem ki a nyilvánosság elé, ami máshol nincs is, csak itt, errefele, és én meg azt hittem, a mai világunkban máshol is bevett gyakorlat. Most megerősítettél. Mindenütt biztosan nem, de nagyon sok helyen igen. És sajnos azt hiszem, nemcsak a mi területünkön. De valahogy itt, mármint az oktatásban mindent meg lehet tenni. Büntetlenebbül, mint másutt. Nem tudom, miért. Talán, mert a hatás nem látszik egyből? Amikor meg látszik, akkor meg már késő...
Bizony, a szakmaiság. Ami, ha helyére nem kerül, nem sok jót jósol a jövő nemzedéknek (sem).
csilla | 2010. április 1.
A pedagógiai asszisztens foglalkoztatása a mi térségünkben akkkor kezdődött, amikor először lehetett alkalmazni közcélú és közhasznú foglalkoztatottként bárkit. 1996-ban a polgármesterem azt a javaslatot tette, hogy délutános óvónőnek alkalmazhatjuk a közcélú 8 általános végzettségű embert, bérspórolás gyanánt. Én akkoriban közalkalmazotti tanács tagként ültem az összehívott értekezleten és a szemöldököm a fejembúbjáig haladt, amit nem lehetett nem észre venni. Amikor hangot adtam véleményemnek, ami a szakmaiságot tükrözte, süket fülekre találtam: nem értették miért baj az, hogy az ebéd után felébredő gyermek nem óvónővel ébred, öltözködik, uzsonnázik, játszik, hazabocsátják, kommunikál a szülővel. Én meg nem értettem, hogy ők mit nem értenek ezen. NEVELÉS! számára egy tétel létezett: költséghatékonyság. Feltettem kérdésemet: szeretné-e, ha a még meg nem született unokáját (középkorú férfi polgármesternek) 8 általános iskolát alig végzett emberek, vagy frissen érettségizett emberek ébresztgetnék, öltöztetnék, álmosságtól és 3 éves dactól kísérten kellene kezelni gyermeki reakcióit azon embereknek, akiknek semmi más nem lebeg a szeme előtt, mint ledolgoztam a 8 órámat, nem törtem össze semmit, nem vertem meg senkit, haza megyek! vagy megértéssel, odafordulással néznek a kisember szemébe? Senki nem mert megszólalni, válasz nem esett. Egy év múlva, beosztott pedagósként kaptam meg az első pedagógiai asszisztensemet: sikerült szakmabelit nevelni belőle: gyógypedagógia asszisztensi okj-s képzést végzett el. ez egy pozitív példa a sok közül. de a mai napig bátran alkalmazzák az önkormányzatok, plusz államilag finanszírozott státuszként ebben a pozícióban a válogatottnál válogatottabb embereket, állampolgárokat, korra és nemre tekintet nélkül: út a munkához programban legalizáltan. Ott, ahonnan én eljöttem, az általam nem vállalva, a hátam mögött hagyott, az intézmény alapító okirata szerinti törvényességet: három csoportra öt óvónő és három dajka. slusz. dolgozói létszámba beleértendő az óvódavezetői státusz is. 2008. tavaszától kezdve 4 közhasznú és közcélú alkalmazott dolgozik a kettős forgóban folyamatosan 3-6 hónapos megbízatási határidőben óvódapedagógusi és dajka, valamint takarítói muunkakörben úgy(200 ledolgozott nap után álláskeresői támogatás jár, amit az illetékes munkaügyi központ fizet, állami pénzből, vagy plusz 45 nap után jár az álláskeresi segély, amit szintén az illetékes munkaügyi központ fizet, utána jár a rendszeres szociális segély vagy a 35 év feletti de 55 év alatti emberek rendelkezésre állási támogatása: vagyis RÁT, az érintettek körében, amit viszont az önkormányzat fizet, úgy hogy 10-5 % önerőt kér az állam a foglalkoztatott bérének önerejeként.
az, hogy 2007. decemberében képviselői testületi határzatban foglaltak alapján a közalkalmazott dolgozói létszámot 8 főben határozta meg a helyi kéviselői testület, (demokratikusan megválaszva) ez a szakmaiság, mindegy minek nevezed: pedagógiai asszisztens, vagy közcélú, közhasznú foglalkoztatás, vagy Út a munkához program, a falu lakossága meg sem kérdőjelezte: de hát miért is a képviselők nem visszahívhatók, ki is ellenőrizte bármikor is a települések költségvetését az apehnél. SOHA SENKI, SZÁMSZAKILAG KELL EGYEZNIE, TÖRVÉNYESSÉGET MAJD VALAMIKOR ELLENŐRIZ A MÁK, A KÖZIG HIVATAL, VAGY OH. MIKOR? MILYEN HATÉKONYSÁGGAL? AZ ADDIG MENESZTETT EMBEREKET MIKOR ÉS KI FOGJA REHABILITÁLNI: VISSZA ÁLLÍTANI, LELKÉT HELYRE TENNI? SZAKMAISÁGÁT ORVOSOLNI?
Én is tudom senki sem pótolhatatlan: de a Szakmaiság?
Emlékszem még arra is, amikor megyei tanévnyitó szakmai fórumon térségi vezetőktől próbáltam véleményt kérni, azt vettem észre, hogy nem hogy kerülik a pozitív vagy negatív véleményt, de engem kerülnek. álltam a kávémmal és az ásványvizemmel a megyeháza nagy termének sarkában és az első megszólított ismerős után mindenki engem került, mint a kitaszítottat. Hát nem volt jóérzés, de én vállaltam. én eljöttem. próbálok máshol másként segíteni. a lelkem tiszta, van jövőképem, akarok, valyon ők hogyan érzik magukat?
Igaz, az igazgató a felelős, vagyis én is úgy érzem. én felálltam és eljöttem. nem voltam hajlandó több embdert, szakmai kollégát elküldeni azért, hogy majd valamikor másfél év múlva majd közhasznúként, közcélúként visszaveszem minimálbérért dolgozni a saját munkakörébe.
És drága kollégák kiknek is ártottunk? először is kollégáinknak, akik tiszteltek bennünket, de soha többé nem merik hallatnik hangjukat, mert félnek. másodsorban a szülőknek, mert ők ugyan csak generációkon mérve fogják tudni összehasonlítani a szakmaiságot: amikor még mi voltun óvodások......, harmadsorban az emberiségnek egy közösségen keresztül: önérvényesítés vagy mérhetetlen harag: szélsőségesek zászlaját növeljük óhatatlanul! számos pedagógust tudok akik a szélsőséges pártokhoz álltak át, hogy igazukat majdan érvényre juttassák valakik által. És akkor hol is van a gyerek, ő ???????
Kedves Nóra! és ez egy pedógiai asszisztens kommentjeként született bennem!
L. Rirók Nóra | 2010. április 1. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Jó hallani hogy ez a példa sok helyen nem fordulhatna elő... Azt hiszem, ez egy olyan pont, amikor a gazdasági megfontolások felülírják a szakmait. A spórolás mindenekfelett...Errefelé szinte minden iskola él ezzel a lehetőséggel. Nem tudom, mikor kezdődött, de már jó régen. Talán a pedagógusok munkáját könnyítendő,amikor kevés anyagi ráfordítással segítséget kaphattak, vagy talán az ebédeltetést a tanórákba beszámoladnó időkben, amikor spórolni lehetett vele.
Igen, a felelősség az igazgatóé. És jelzés a pedagógiai, vezetői magatartásról is.
Zsuzsi | 2010. március 31.
Nekünk nincs lehetőségünk pedagógiai asszisztens alkalmazására, de meg sem fordult a fejünkben, hogy idegeneket, ráadásul illetéktelen idegeneket a tanítványaink közelébe engedjünk. Mi vagyunk beosztva az ebédeltetéshez, mi kísérjük a gyerekeket, pedig két, egymástól távol eső épületben folyik a tanítás. És ebben nem találunk semmi kivetnivalót. Gyógypedagógusként pedig a szünetben elmegyek az adott tanulókért, óra végén visszakísérem őket, és "visszaadom" a kollégáknak. Azt azért még hadd tegyem hozzá, hogy mindezért nem jár térítés, mert ez a munkánk része. Úgyhogy én az igazgató helyében nem élnék ezzel a "szolgáltatással", azokat pedig, akiknek megélhetési lehetőséget nyújtanak, de így visszaélnek vele, azonnal kipenderíteném. Egyébként meg, ha esélyegyenlőségről van szó, a gyerekek részéről rendkívül megalázó a leírt helyzet, a szakképzetlen asszisztensek alkalmazását meg azért nem értem, mert milyen meggondolásból lehetett őket felvenni? Ezek szerint, ha én munkanélküli lennék a tanár végzettségemmel, betehetnének kórházba dolgozni orvosként, mert éppen abból van hiány?! Tehát való igaz a cikk végső megállapítása: az igazi problémát nem a gyerekek jelentik!!! Viszont a történtekért csakis az igazgató a felelős!!!
meseszép | 2010. március 31.
"És az igazi problémát nem a gyerekek jelentik."
bizony, nem. hanem a felelős funkcióban ülő "szakemberek", akik ilyen szinten értenek a szakmához.
nálunk szerencsére más a helyzet. hozzáértő, lelkes ped.asszisztensünk van.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
--
2018.10.19.
Személyes motivációja lehetett a kercsi ámokfutó diáknak
A lőfegyverhez - egy Bekasz típusú, csőtáras vadászpuskához - amelyet a támadás előtt mintegy egy hónappal szerzett be, törvényesen jutott hozzá. A történtek miatt az orosz parlament als...
(Forrás: Infostart)
--
2018.10.19.
Ez vár a cukorbeteg diákokra az iskolában?
Elmondható, hogy a diabéteszes gyerekek óvodai és iskolai ellátásának szabályai, valamint a képzéshez szükséges jogszabályi feltételek adottak.- írja Rétvári Bence államtitkár, Mesterh...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.19.
Újra kinevezték a korábbi igazgatót, még a portás is felmondott a gimnáziumban
Viszonylag gyakori forgatókönyv, hogy egy iskola élére kineveznek egy arra alkalmatlannak tűnő embert, amire a korábban összeszokott és összezáró tanári kar felháborodik és tiltakozik,...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek