|
|
Utolsó üzenetek:
 Aktív Állampolgárság AlapítványAz Aktív Állampolgárság Alapítvány 30 órás akkreditált pedagógus-továbbképzést hirdet az aktív állampolgárságra nevelés iskolai megvalósításának témájában, az alapítvány által kifejlesztett Álompolgár elnevezésű program és a hozzá kapcsolódó kézikönyv alkalmazásával. --
Kék Vonal Gyermekkrízis AlapítványA Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány képzést hirdet telefonos önkéntesek számára. --
 OFOE
--
 OFOEKedves Olvasóink! Az Üzenő és a sajtófigyelő a nyári szünet alatt is működik. --
ZsuzsiSzeretem olvasni Achs tanár úr írásait. Szívből szólnak, a született pedagógus szívéből. Most sem csalódtam. Nem mindenféle, gyereket közelről sosem látott doktori cím mögül hirdeti a mindenki számára egyetlen és üdvözítő utat, hanem "lentről" beszél, a katedráról. Látja és láttatja a valóságot. És nem bűnbakokat keres, hanem kiutat. --
OFOE„Az erkölcsi nevelés alapfeltétele, hogy a pedagógus azonos lehessen önmagával” – írja Achs Károly. Cikke már a neten is olvasható: --
MicimackóEzzel így már egyetértek. Milyen jó vizsgabizottság lenne belőlünk!!! --
 JuliMicimackó! Számomra nem csak ez, és nem is elsősorban ez a történet tanulsága. Az irodalmi művek értelmezése remek alkalom (lehetne) arra, hogy ütköztessük a véleményünket. Az elmesélt történet óta eltelt jó néhány évtized, és sok minden változott tanár-diák viszonylatban is.. Akkor az én első (ki nem mondott) véleményem az volt, hogy egy ilyen diákot, aki ekkora sületlenséget beszél, meg kellene buktatni. Ma már azt mondanám, hogy érvelésre kellene ösztönözni. Persze, lehet, hogy erre nem az érettségi vizsga a legjobb terep, bár ha normális lenne a légkör, egy ilyen beszélgetésből több kiderülne, mint egy tételfelmondásból. Hol vagyunk azonban még ettől! --
MicimackóLátod, erre mondtam, hogy nem mindenhol, és nem minden esetben merjük a véleményünket felvállalni. És aki biztosra akar menni, az az esetek döntő többségében alkalmazkodik az adott közeg véleményéhez. Nem keveredk vitába, inkább elhallgatja, amit gondol - mint én a nevem. --
JuliKedves Micimackó! Kérdésedre (már hogy felmeri-e egy gyerek az érettségin vállalni a véleményét) felrémlett egy emlék bennem. Érettségiztettem (nem én voltam a magyartanár), és az egyik kislány Illyés Bartók című verséről kijelentette, hogy eszerint Bartók zenéje értelmetlen zagyvaság, élvezhetetlen hangzavar. Már éppen szólni, kérdezni akartam, amikor láttam, hogy a mellettem ülő igazgató párásodó szemmel írja be a feleletre az ötöst. Én nyeltem a mérgemet, mert rajongtam Bartókért, mint ahogyan a költő, Illyés is. Persze, egy szót sem szóltam (mi közöm hozzá, én németből vizsgáztatok csak). Azóta is bánt, hogy nem reagáltam. --
  Kommentek RSSUtolsó 10 hozzászólás:
[Juli:] Kedves Itgy!
Nem értek egyet a véleményével: a büntetés célja semmi szín alatt nem lehet a megalázás. Fontos persze, hogy legyen visszatartó ereje, létezzenek olyan hiteles szabályok, amelyeket mindenki elfogad, betart. Ha valaki vét az ilyen szabályok ellen, az szankcióval […] --
[itgy:] Bizony a büntetés megalázó. És? Tán nem az a célja? Nem az, hogy egyértelműen, ha kell, keményen jelezze a megbüntetettnek, hogy amit tett, helytelen? A börtön talán nem megalázó? Vagy a felnőtteket meg lehet alázni a cél érdekében, a gyerekeket pedig nem? Milyen logika vezeti […] --
[Katolikus hívő:] Kedves "Juli"!
Köszönöm reakcióját, örülök, hogy egyetérthetünk a lényegi kérdésekben. Én is olyannak vélem a mai helyzetet, amilyennek Ön látja. Egyedüli megoldás az lenne, ha minél több ember gondolná és tenné így, ahogy mi egy páran. Csak ne adjuk fel! :) --
[Juli:] Kedves "Katolikus hívő"!
Nagyon köszönöm a válaszát. Úgy vélem, hogy a lényeges dolgokat tekintve tökéletesen egyetértünk. Teológiai vitába (kellő felkészültség híján) nem mernék bocsátkozni, de mindent meg szeretnék tenni annak érdekében, hogy zsidók és […] --
[Katolikus hívő:] Kedves "Juli"!
Az észrevételei jogosak, néhol túl gyorsan, pontatlanul és figyelmetlenül olvastam el a szöveget, ezért a szerző és az Ön elnézését kérem!
"Jó lenne, ha egy a zsidó-keresztény kultúrát elsőrendű vonatkoztatási pontnak tekintő országban nem […] --
[Juli:] Kedves "Katolikus hívő"!
A vitatott írás szerzője a kiváló Bulányi György példájával – többbek között – egy nagyon is aktuális feszültséggócra akart utalni. Nagyon sajnáljuk, ha bárki érzékenységét megsértette volna az írás, a szándékos bántást […] --
[Katolikus hívő:] Ebből az írásból csak azt tudom kiolvasni, hogy a szerző nem ismerte Bulányi Györgyöt, de még a teológiáját sem. Nem tudom, hogy szándékosan vagy tudatlanságból, de úgy érzem, leginkább a zsidó-ellenesség témájára próbálta kihegyezni a cikk lényegi […] --
[Szabóné P. M.:] Sajnos az osztálykirándulások már általános iskolában is botrányosak lehetnek. Az alkohol a randalírozás már 6. 7. osztályban előfordul.
Hiába állítunk fel szabályokat, nem hajlandóak betartani. Hiába volt alaposan szervezett, hiába próbáltam a kedvük szerint […] --
[Juli:] Kedves Zsuzsi! Itt a rendszerben vannak óriási hibák. A kérdéseidre választ csak úgy lehetne adni, ha ezekből a hibákból indulnánk ki. Foglalkozni kellene – többek között – a kapkodó, át- meg átpolitizált közoktatás-irányítással, a teljesen elhibázott pályázati […] --
[Zsuzsi:] Kedves Nóra!
Mindenhonnan azt halljuk, hogy az oktatásra nincs pénz. Szerintem pedig rengeteg van, csak elfolyik. És nem oda, ahol szükség lenne rá. Ha a mindenféle "találmányok" helyett ezeket az összegeket a "normál" oktatásba fektetnék, ha újra […] --
A tanácsadó határozatlan ideig szünetel. Új kérdésekre nem áll módunkban választ adni, de a korábbi válaszok természetesen továbbra is olvashatók.
--
|
    2010. március 16.
» Hozzászólások (0) Háttér: Oktatáspolitika Levélváltás a tanárképzésről„Csak a természettudományos tárgyak tanárait emeljük ki? Az irodalom és a történelem nem fontos? És akik a tanárokat képezik? Az egészségüggyel mi legyen? A
többi diplomás közalkalmazottal? Gyere vissza, Medgyessy, minden meg van
bocsátva, ha most nem 50, hanem 200% lesz a béremelés?”
Szalay Luca
Czap Zoltán
Kedves Listatagok!*A tanárképzés témája iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom Kell-e nekünk sok jó kémiatanár? című vitaindító cikkemet, amely látszólag csak a kémiatanárok képzéséről szól, de az állítások többségét általános érvényűnek gondolom. Azóta számos vita zajlott ez ügyben különféle szakmai és nem szakmai fórumokon, de konkrét előrelépésről még nem tudok beszámolni (így a 2009-ben írott cikkben foglaltak aktualitása sajnos fennáll). Közben annyi azért történt, hogy a cikk 7. pontjában leírtak megjelentek a Bölcsek Tanácsa által összeállított Szárny és teher háttéranyagaként. (Ennek a résznek az írásához ugyanis épp Csermely Péter felkérésére fogtam hozzá.) Némi óvatos optimizmusra adhat okot az is, hogy már folyik a nemzetközi gyakorlat áttekintése a 6. pontban említett, a tanári munka valódi (!) minőségbiztosításához kidolgozandó kritériumrendszer ügyében. (A médiában néhány héttel ezelőtt erről folyó vitához azt szeretném hozzátenni, hogy valóban létezik jelenleg is egy minőségbiztosítási rendszer, de ez a tanári munka szakmai színvonalát effektíve nem ellenőrzi. Mint 15 éven keresztül gyakorló középiskolai tanár elmondhatom, hogy ezalatt mindössze háromszor látogatták meg az óráimat minőségbiztosítási célból. Aki ma Magyarországon jól tanít, az kizárólag belső késztetésből teszi azt. Az igénytelen, rossz tanári munkára is leginkább csak néhány nagyobb botrány során derül fény. (Mindkettő borzasztó nagy baj.) Üdvözlettel Kedves Luca!Azt hiszem, kezdő fizetésnek elegendő egy, az értelmiségi életmódot lehetővé tevő minimálbér, ami jelenleg kb. (nettó) 250 eFt. Az ösztönzést maga a kihívás, a képességek teljes kihasználása, a „flow élmény” kell, hogy adja a kreativitást igénylő szakmákban (különben mi sem lennénk ott, ahol vagyunk). Helyes politikai döntés esetén is az a kérdés, hogy hogyan valósítható meg az átmenet, hiszen – gondolom – mindannyiunknak jobbnál jobb ötletei lennének a tökéletes társadalomra. Csak a természettudományos tárgyak tanárait emeljük ki? Az irodalom és a történelem nem fontos? És akik a tanárokat képezik? Az egészségüggyel mi legyen? A többi diplomás közalkalmazottal? Gyere vissza Medgyessy, minden meg van bocsátva, ha most nem 50, hanem 200% lesz a béremelés? Nagyon jó ötletnek tartom a kollégák óráinak kötelező látogatását, akár eltérő szakokon, akár iskolán belül is, időpont-egyeztetés nélkül. A színvonalemelést pedig talán a vezetőknél kellene kezdeni. Az önkormányzatok helyett az „elitiskolák” igazgatóira bízni a kinevezéseket, pályázatok és bizottsági meghallgatások alapján. Üdvözlettel Kedves Zoltán!Teljesen egyetértek azzal, hogy az önmegvalósítás lehetősége szárnyakat ad. Magam is megtapasztaltam ezt az érzést, amikor néhány általam szervezett, sikeres külföldi csereprogram után rám bízták az iskolám nemzetközi kapcsolatait. Számos Leonardo- és Comenius-pályázatot nyertem meg és vittem végig sikeresen (közöttük két nagy pilot projektet is). Szerettem utazni, emberekkel találkozni, új dolgokat megismerni és kitalálni. Némelyik projektből (a tanári fizetéshez képest nagyon sok) pénz is lett, de nem azért csináltam. Hanem pont az motivált, amiről az alábbi linken szó van: úgy éreztem, valami fontosat csinálok és jól csinálom. Amikor felajánlották, hogy ha megszerzem a PhD-t, akkor esetleg taníthatok módszertant az ELTE-n, azonnal belevágtam és végigvittem. DE!!! (és most derül ki, hogy nem dicsekvésből írtam le a fentieket!) soha nem lettem volna képes minderre, ha valaha is a tanári fizetésből kellett volna megélnem. Eddigi életemben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy HOBBIBÓL csináltam/csinálom a munkámat. Volt úgy, hogy majdnem a teljes havi keresetemet fizettük ki a szomszéd néninek, hogy vigyázzon a beteg gyerekeimre, mert én nem akartam hiányozni az iskolából... Azt kell azonban mondanom, hogy ezzel a pozícióval csak a szerencsés kivételek közé tartoztam a tanártársadalomban. Láttam kollégákat a tanítás mellett taxizásból, fenyőfaárulásból stb. megélni. A késő estig és hétvégén is a végkimerülésig adott magánórák ezekhez képest még konszolidált esetnek számítottak. A tankönyvírás és hasonló szakmai jellegű kreatív tevékenység pedig csak egy vékony elitrétegnek adatott meg. Szembesültem azzal, hogy egy osztályfőnök azon morfondírozik, milyen szép búcsúajándékot is tudna adni a tanítványainak ballagáskor, ami csak fillérekbe kerül, mert különben nem tudja kifizetni... Én persze megengedhettem magamnak, hogy mindenféle összejöveteleket szervezzek nálunk otthon, mert ez nem nyomta agyon a családi kasszát. De miért kell a többi kollégának olyan megalázóan gyalázatos anyagi helyzetben nyomorogni és küzdeni, ami megöli a lelket, és már nem marad energiájuk arra, hogy jól végezzék a munkájukat? Ráadásul a tanítványaik is látják ezt, és arra gondolnak, még ha szívesen tanítanának is: tényleg felvállalom én ezt? Tényleg így akarok élni? Sosem sírtam vissza a Medgyessy-féle 50%-ot. Ugyanis megéltem, hogy senkinek sem kellett attól a tantestületben jobban dolgoznia. Legfeljebb egy darabig kevesebb volt a pályaelhagyó tanár. Most azonban a természettudományos képzésben akkora a baj, hogy muszáj valamit tenni. (Az egészségügyben is, de az nem az én asztalom. Személy szerint sajnálom a magyar- és történelemtanárokat is, de tény, hogy belőlük még van elég. A természettudományi tanárhiány viszont társadalmi katasztrófához vezet, mert szellemi alárendeltségbe és a fejlett világ perifériájára kerül az ország – vagy ott marad, ahogy tetszik.) Annyi pénz nincs, hogy az összes létező tanár fizetését olyan magasra emeljük, hogy ezentúl tömegek verjék az egyetemek kapuit, akik mind tanári pályára szeretnének lépni. A kollégák azonban olyan rossz anyagi helyzetben vannak, hogy egy megfelelő pályáztatási rendszerrel viszonylag kevés pénzből biztosítani lehetne, hogy legalább a vállalkozó szellemű és kreatív természettudományi szakos tanároknak ne mindenféle másodállásból legyen elegendő jövedelmük, hanem abból, ami a dolguk: felzárkóztatásból, tehetséggondozásból, tudománynépszerűsítésből, innovációból, önképzésből stb. Tudom, ezt nem lenne egyszerű megvalósítani, de más lehetőséget – sajnos – nem látok. Szalay Luca -- Jegyzet* Az oktatas@yahoogroups.com listára érkezett levélváltásból idézünk. A két szerző, Szalay Luca és Czap Zoltán, hozzájárult írása közzétételéhez. -- » Kommentálom
Kommentálom «
Várjon...
|
|
Iskolamesék »
Új hírek az Aulán »
Vegyészként végeztem gyógyszerkutató szakirányon 1986-ban az ELTE-n. Utána néhány évet a Gyógyszerkutató Intézetben dolgoztam, szintetikus vegyészként. Iker fiaim megszületése után elvégeztem a kiegészítő kémiatanár szakot. 1994 és 2006 között a Petrik Lajos Szakközépiskolában tanítottam kémiát, biokémiát, fizikai kémiát, környezeti kémiát,
szakmai laboratóriumi gyakorlatokat. Közben megszereztem a PhD-t, és 2006 óta az ELTE Kémiai Intézetének szakmódszertanosa vagyok.
57 éves vagyok, okleveles építőmérnök, mestertanár a BME Geotechnikai
Tanszékén.
Link küldése