
![]() |
![]() Utolsó üzenetek:
Aktív Állampolgárság AlapítványAz Aktív Állampolgárság Alapítvány 30 órás akkreditált pedagógus-továbbképzést hirdet az aktív állampolgárságra nevelés iskolai megvalósításának témájában, az alapítvány által kifejlesztett Álompolgár elnevezésű program és a hozzá kapcsolódó kézikönyv alkalmazásával. --
Kék Vonal Gyermekkrízis AlapítványA Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány képzést hirdet telefonos önkéntesek számára. --
OFOE
--
OFOEKedves Olvasóink! Az Üzenő és a sajtófigyelő a nyári szünet alatt is működik. --
ZsuzsiSzeretem olvasni Achs tanár úr írásait. Szívből szólnak, a született pedagógus szívéből. Most sem csalódtam. Nem mindenféle, gyereket közelről sosem látott doktori cím mögül hirdeti a mindenki számára egyetlen és üdvözítő utat, hanem "lentről" beszél, a katedráról. Látja és láttatja a valóságot. És nem bűnbakokat keres, hanem kiutat. --
OFOE„Az erkölcsi nevelés alapfeltétele, hogy a pedagógus azonos lehessen önmagával” – írja Achs Károly. Cikke már a neten is olvasható: --
MicimackóEzzel így már egyetértek. Milyen jó vizsgabizottság lenne belőlünk!!! --
JuliMicimackó! Számomra nem csak ez, és nem is elsősorban ez a történet tanulsága. Az irodalmi művek értelmezése remek alkalom (lehetne) arra, hogy ütköztessük a véleményünket. Az elmesélt történet óta eltelt jó néhány évtized, és sok minden változott tanár-diák viszonylatban is.. Akkor az én első (ki nem mondott) véleményem az volt, hogy egy ilyen diákot, aki ekkora sületlenséget beszél, meg kellene buktatni. Ma már azt mondanám, hogy érvelésre kellene ösztönözni. Persze, lehet, hogy erre nem az érettségi vizsga a legjobb terep, bár ha normális lenne a légkör, egy ilyen beszélgetésből több kiderülne, mint egy tételfelmondásból. Hol vagyunk azonban még ettől! --
MicimackóLátod, erre mondtam, hogy nem mindenhol, és nem minden esetben merjük a véleményünket felvállalni. És aki biztosra akar menni, az az esetek döntő többségében alkalmazkodik az adott közeg véleményéhez. Nem keveredk vitába, inkább elhallgatja, amit gondol - mint én a nevem. --
JuliKedves Micimackó! Kérdésedre (már hogy felmeri-e egy gyerek az érettségin vállalni a véleményét) felrémlett egy emlék bennem. Érettségiztettem (nem én voltam a magyartanár), és az egyik kislány Illyés Bartók című verséről kijelentette, hogy eszerint Bartók zenéje értelmetlen zagyvaság, élvezhetetlen hangzavar. Már éppen szólni, kérdezni akartam, amikor láttam, hogy a mellettem ülő igazgató párásodó szemmel írja be a feleletre az ötöst. Én nyeltem a mérgemet, mert rajongtam Bartókért, mint ahogyan a költő, Illyés is. Persze, egy szót sem szóltam (mi közöm hozzá, én németből vizsgáztatok csak). Azóta is bánt, hogy nem reagáltam. --
![]() ![]() Kommentek RSS![]() Utolsó 10 hozzászólás:
[Juli:] Kedves Itgy!
Nem értek egyet a véleményével: a büntetés célja semmi szín alatt nem lehet a megalázás. Fontos persze, hogy legyen visszatartó ereje, létezzenek olyan hiteles szabályok, amelyeket mindenki elfogad, betart. Ha valaki vét az ilyen szabályok ellen, az szankcióval […] --
[itgy:] Bizony a büntetés megalázó. És? Tán nem az a célja? Nem az, hogy egyértelműen, ha kell, keményen jelezze a megbüntetettnek, hogy amit tett, helytelen? A börtön talán nem megalázó? Vagy a felnőtteket meg lehet alázni a cél érdekében, a gyerekeket pedig nem? Milyen logika vezeti […] --
[Katolikus hívő:] Kedves "Juli"!
Köszönöm reakcióját, örülök, hogy egyetérthetünk a lényegi kérdésekben. Én is olyannak vélem a mai helyzetet, amilyennek Ön látja. Egyedüli megoldás az lenne, ha minél több ember gondolná és tenné így, ahogy mi egy páran. Csak ne adjuk fel! :) --
[Juli:] Kedves "Katolikus hívő"!
Nagyon köszönöm a válaszát. Úgy vélem, hogy a lényeges dolgokat tekintve tökéletesen egyetértünk. Teológiai vitába (kellő felkészültség híján) nem mernék bocsátkozni, de mindent meg szeretnék tenni annak érdekében, hogy zsidók és […] --
[Katolikus hívő:] Kedves "Juli"!
Az észrevételei jogosak, néhol túl gyorsan, pontatlanul és figyelmetlenül olvastam el a szöveget, ezért a szerző és az Ön elnézését kérem!
"Jó lenne, ha egy a zsidó-keresztény kultúrát elsőrendű vonatkoztatási pontnak tekintő országban nem […] --
[Juli:] Kedves "Katolikus hívő"!
A vitatott írás szerzője a kiváló Bulányi György példájával – többbek között – egy nagyon is aktuális feszültséggócra akart utalni. Nagyon sajnáljuk, ha bárki érzékenységét megsértette volna az írás, a szándékos bántást […] --
[Katolikus hívő:] Ebből az írásból csak azt tudom kiolvasni, hogy a szerző nem ismerte Bulányi Györgyöt, de még a teológiáját sem. Nem tudom, hogy szándékosan vagy tudatlanságból, de úgy érzem, leginkább a zsidó-ellenesség témájára próbálta kihegyezni a cikk lényegi […] --
[Szabóné P. M.:] Sajnos az osztálykirándulások már általános iskolában is botrányosak lehetnek. Az alkohol a randalírozás már 6. 7. osztályban előfordul.
Hiába állítunk fel szabályokat, nem hajlandóak betartani. Hiába volt alaposan szervezett, hiába próbáltam a kedvük szerint […] --
[Juli:] Kedves Zsuzsi! Itt a rendszerben vannak óriási hibák. A kérdéseidre választ csak úgy lehetne adni, ha ezekből a hibákból indulnánk ki. Foglalkozni kellene – többek között – a kapkodó, át- meg átpolitizált közoktatás-irányítással, a teljesen elhibázott pályázati […] --
[Zsuzsi:] Kedves Nóra!
Mindenhonnan azt halljuk, hogy az oktatásra nincs pénz. Szerintem pedig rengeteg van, csak elfolyik. És nem oda, ahol szükség lenne rá. Ha a mindenféle "találmányok" helyett ezeket az összegeket a "normál" oktatásba fektetnék, ha újra […] --
![]() ![]() ![]() ![]()
A tanácsadó határozatlan ideig szünetel. Új kérdésekre nem áll módunkban választ adni, de a korábbi válaszok természetesen továbbra is olvashatók.
![]() --
|
|
2010. március 1.
» Hozzászólások (31) Osztályfőnöki óra: Szexuális felvilágosítás Subert MáriaFiatalok a szexualitás labirintusábanEgy tinédzser sem képes könnyedén szembenézni a korai szexuális aktivitás következményeivel, de a különféle kultúrák különböző módon kezelik ezt a kérdést. Egy tízéves szomáliai kislánynak például a nemzetközi sajtó segített megnyerni saját ügyét. Neki volt elég bátorsága ahhoz, hogy bírósághoz forduljon, és bejelentse: el akar válni ötvenéves férjétől, aki rendszeresen megerőszakolja és veri őt. A tragédiával végződő gyermekházasságok és korai terhességek száma az arab és a fejlődő országokban olyan magas, hogy nem lehet valamennyi ügynek kellő figyelmet szentelni. Az utóbbi időben szerencsére egyre több emberjogi fórum lép fel a fiatal lányok védelmében. A nyugati kultúrában a házasság és a terhesség elfogadott alsó korhatára a nagykorúság körüli évekre tehető. A tinédzserkor azelőtt a férjhez menetel és az első terhesség ideje volt, de a társadalmi változások hatására a végleges társválasztás későbbre tolódott. A legújabb szociológiai felmérések ehhez képest megdöbbentő változásokat mutatnak. „Házasság előtt tartózkodj a szextől”„Házasság előtt tartózkodj a szextől” – hirdeti a program, mely egy riasztó tendenciának próbál meg gátat vetni. Az Amerikai Egyesült Államokban folyamatosan nő azoknak a tinédzsereknek a száma, akik teherbe esnek. Az évente kb. 820 ezres számmal az USA e területen világelsőnek számít. A szülések számának csökkenése csupán azzal magyarázható, hogy egyre több az abortusz. A terhességek legnagyobb része jóval fiatalabb korosztályt érint, mint korábban: jelentősen megnőtt a 15-16 éves kismamák száma. Ezek a fiatal anyák általában egyedülállók, és nem is terveznek házasságot. A mai tizenéves lányok tapasztalataink szerint sem biológiailag, sem szociális értelemben nem elég érettek arra, hogy az egyedülálló anya szerepében sikeresek legyenek. A tinédzserterhesség elleni küzdelem egyik szószólója Bristol Palin, az alelnökjelölt, Sarah Palin lánya, aki 17 évesen, éppen az elnökválasztási kampány idején esett teherbe. Azóta egyedül neveli kisfiát, esti iskolába jár, miközben gyermeke apjától alig kap anyagi támogatást. „Okuljatok az én példámból! – hirdeti. – Higgyétek el, sokkal könnyebb egy gyereket felnevelni, ha van szakmád, jövedelmed, lakásod és férjed.” „Mit tegyünk, zajlik az élet, próbáljunk minél többet kihozni belőle!”– nyilatkozott a politikus anya. De nem mindenkinek sikerül a saját javára fordítani az eseményt. Britney Spears 16 éves húga, Jamie például egy népszerű televíziós show gyereksztárja volt. Amikor bejelentette, hogy véletlenül teherbe esett, azonnal elvesztette az állását. Az érintett televíziós csatorna képviselői azzal érveltek, hogy egy várandós tinédzser nem lehet erkölcsi példa saját korosztálya számára. Örökölt (tanult?) szegénységAz Egyesült Államokban a nyolcvanas években az egyedülálló anyák támogatásának szociális rendszere feltűnően jó volt: ingyenes orvosi ellátást, ételjegyeket és szociális segélyt kaptak. Amikor azonban a törvény az anyák kárára változott, az egyedülálló gyermekes nők tömegesen kerültek nehéz helyzetbe. Különösen sújtotta ez a változás a hátrányos helyzetűeket. Bizonyos társadalmi rétegeknél nem a korai terhesség vezet szegénységhez, hanem fordítva: a korai terhesség a szegénység következménye. A legnagyobb szegénység és ezzel együtt a legtöbb tinédzserterhesség a feketék és a latinok körében fordul elő. Az orvosok szerint ezek a lányok nemcsak hogy hamarabb érnek, hanem a menstruációs ciklusok közötti hosszabb idő miatt náluk fokozott a terhesség esélye. A legfrissebb szociológiai adatok szerint ezeknek a csoportoknak 63 százaléka fiatalkorú egyedülálló anya, további 37 százalékuk pedig már legalább egy abortuszon túl van. Gyerekeik csaknem fele intézetben vagy idegenek felügyelete alatt nő fel, 35 százalékuk mélyszegénységben él. A leányanyák figyelemre méltóan nagy segítséget kapnak az oktatási intézményektől. Amerikában nem lehet valakit illegális terhesség miatt kizárni az iskolából. A kismamákkal a szülés előtt és után szakképzett gondozók foglalkoznak, és az iskolák mindent megtesznek azért, hogy a lányok hamarosan visszatérjenek, és befejezzék tanulmányaikat. Az újszülöttek számára iskolai bölcsőde működik, és a kismamák nagy része az iskolában érezheti a legnagyobb biztonságban magát. Ez a biztonságérzet azonban olykor váratlan következményekkel jár. Egy különös eset – tanulságokkal2008 szeptemberében a Times Magazin adott hírt arról, hogy egy amerikai kisváros iskolájában 17 tinédzser lány tért vissza terhesen a nyári vakációról. Ez a szám még az Egyesült Államokban is elképesztően magas. Nem az volt igazán meglepő, hogy számos 16 év alatti lány végeztetett terhességi tesztet, hanem az, hogy azok, akiknek a tesztje negatív lett, kétségbe estek. Többen addig próbálkoztak, amíg sikerült teherbe esniük. Amikor az iskola igazgatója vizsgálódni kezdett, a lányok elmondták, hogy megegyeztek: gyerekeket akarnak, és azokat együtt nevelik fel. Az eset megdöbbentő tanulságot hordoz: ezek a kislányok a gyerekvállalással magányuknak akartak véget vetni. Szeretetre és személyes figyelemre vágytak, amit reményeik szerint a gyermeküktől kapnak majd meg. Az egyik végzős diáklány, aki egyedül neveli hároméves kislányát, elmesélte, hogy fiatalabb társai gyakran megállították, és bevallottan irigykedtek rá. „Hiába mondtam nekik, hogy milyen nehéz egy bébit egyedül felnevelni. Ők az egészből csak annyit látnak, hogy nekem legalább van valakim, aki ragaszkodik hozzám, és feltétel nélkül szeret” – mondta el az érdeklődő újságírónak. „Egy fiatal nőnek feltétlenül szeretetre és megértésre van szüksége – jelentette ki az egyik tizenéves kislány. – És ki mástól kaphatná ezt meg, ha nem a saját gyerekétől?” A hírek szerint az egészségügy képviselete a százötvenedik terhességi tesztnél úgy vélte, hogy ez nem mehet így tovább, és elkezdett fogamzásgátlót osztani. A városka 15 iskolájában eddig is hozzá lehetett jutni a tablettához, de kizárólag szülői beleegyezéssel. A fogamzásgátlók korlátlan osztogatása felbolygatta a katolikus közösséget. A szülők tiltakoztak a döntés ellen. Részben azért, mert ezzel az ő gyermekükkel kapcsolatos kompetenciájuk sérült, részben pedig azért, mert aggódtak, hogy lányaik ennek következtében még gátlástalanabbul fognak szexuális kapcsolatot létesíteni. Amikor egy szülő az említett iskola felől érdeklődött, a következő információt kapta: „A terhes anyák a lányod számára nem jelentenek veszélyt, hiszen ez az állapot nem fertőz. Világosítsd fel őt arról, amit tudnia kell, és biztosíts számára meghitt családi légkört. Akkor nem fogja szükségét érezni annak, hogy az anyaságba meneküljön, és idő előtt vállalja a felnőtt élet felelősségét.” Az említett eset azonban korántsem általános. A lányok nagy többsége még mindig váratlanul és véletlenül lesz terhes. 7 százalékuk szerint jobb lett volna, ha még vár a nemi élet megkezdésével. A teherbe esett 13-14 évesek egyenesen erőszaknak nevezik, ami velük történt, és a terhességért barátjukat hibáztatják. A házasság előtti nemi élettől való teljes tartózkodás, amire az amerikai kormány által jelenleg szponzorált szexuális nevelés épül, nem bizonyult hatékonynak. A másik véglet: az ingyenes óvszerosztás sem hozott eredményt. A gyerekek általában nem védekeznek, mert technikai és lelki szempontból is problémásnak találják a fogamzásgátlást. Ugyanakkor egymást is arra biztatják, hogy minél korábban kezdjék el a szexuális életet. Ezt bizonyítja a 15 évesnél is fiatalabb terhesek növekvő száma. A korán vállalt terhesség az esetek többségében derékba töri a nők karrierjét. Az iskolát többnyire befejezik ugyan, de egyetemi diplomát csak néhányan szereznek közülük. Internet-pornográfia – szexuális függésSzülők, pszichológusok és szociális munkások jelzik az internet-pornográfia tinédzserekre gyakorolt óriási hatását. Az Egyesült Államokat a pornográfia szuperhatalmának mondják, e témában jelenleg 245 millió webhely létezik. (Németország a következő a sorban, ott 10 millió pornográf oldal érhető el.) Vizsgálati adatok szerint a gyerekek 90 százaléka 9-10 éves kora körül véletlenszerűen bukkan e „forrásokra” többnyire leckeírás közben, és nagy részük kényszert érez arra, hogy újra meg újra ráklikkeljen. Aggasztó kutatási eredmények jelzik, hogy egyre több tinédzser tekinti a kényszerítést és az erőszakot a szexualitás természetes részének. Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a kórosnak minősített szexuális viselkedés miatt kezelt gyerekeknek egyáltalán nincs tapasztalatuk az egészséges szexuális attitűdről. A nemi élettel a pornográfián keresztül ismerkedtek meg, és az általában nagyon fiatal korban szerzett első élmény lett a testiségről alkotott elképzelésük, majd gyakorlatuk alapja. Elkeserítő jelenség, hogy számos lány, sőt fiú számára is vonzó perspektíva pornósztárrá válni, de legalábbis követendő példaként tekinteni a pornósztárokra. A problémássá vált szexuális viselkedés miatt ápolt páciensek kétharmada a gyerekkori internetes hatásokból eredezteti problémáit. Azt mesélik, hogy a világhálón látott képek uralják minden gondolatukat, életük központjává válnak, és egyre sokkolóbb képek kellenek ahhoz, hogy elérhessék a kívánt hatást. A betegek nagy része a képzelődéstől a tetthez, az aberrált cselekedethez vezető utolsó lépést egy, a maga számára is váratlan pillanatban teszi meg. Szakemberek szerint a szülőknek és nevelőknek érdemes felfigyelni néhány jellemző mozzanatra. Ha a gyereknek szocializálódási problémái vannak, ha rendszeresen nála lényegesen fiatalabb gyerekekkel van együtt, ha önértékelési zavarokkal küzd, ha elhanyagolja a külsejét, ápolatlan, akkor feltételezhetően boldogtalan, labilis, és fennáll a veszélye annak, hogy a vágyaiba menekül. És e menekülés egyik lehetősége éppen a pornográfia. Sok szülő, ha ilyen rendellenességet tapasztal, szégyenében leblokkol. Abban reménykedik, hogy a szexuális viselkedéshez kapcsolódó problémák maguktól elmúlnak. Az orvosok azonban ilyenkor szakkezelést ajánlanak. Ha ugyanis sikerül megértetni a pácienssel, hogy az állandó stimulálás, a partnerek gyakori váltogatása, az önmutogatás, a szándékos fájdalomokozás, illetve -keresés nem számít normális viselkedésnek, elfogadják a terápiát, ami a legtöbb esetben sikeres. A tinédzserkori terhesség és a szexuális függés általában már kész tény, amikor a szülő tudomást szerez róla, így a legtöbb esetben csupán a további problémáktól, illetve a meglévők állandósulásától tudja megvédeni a gyerekét. Ahhoz azonban, hogy az új kihívásokkal küzdő új generáció támaszává tudjon válni, a legtöbb családnak, illetve az oktatási és a gondozói hálózatnak még nagyon sokat kell fejlődnie. Subert Mária -- » Kommentálom
Kommentálom «
Várjon...
Hozzászólásokmaria | 2010. április 14. Kedves Csilla, Köszönöm az ismertetést, úgy itélem másoknak is hasznos lehet az amit itt leírtál. csilla | 2010. április 13. Kedves Mária! A drogos gyerek kezelése rendkívül nehéz feladat. Annál inkább, mert egyszerre, azaz egymás utáni napokon találkozhatsz azzal, hogy a tegnap még rendkívül vidám, vibráló, derűs gyerekből másnapra lelassult, apátiás, metakommunikáló lény lesz. mindenképp speciális szakember irányítása mellett lehet gondozni, úgy hogy a speciális team kideríti az okot. Nagyon örülök, hogy ilyen pozitívan állsz hozzá, én pedagógustól eddig negatív hozzáállást tapasztaltam. A pedagógusnak szerintem együtt kellene működnie a családgondozóval. Sajnos a szakmaközi kapcsolatrendszer nem kidolgozott, vagy ha igen nem működik. Ennek többnyire az az oka, hogy a drogosok speciális ellátórendszere nagyon szerény. Vidéken, kistelepülésről szinte elérhetetlen, utazási kedvezmény Tb-től nincs. A lényeg: a megértő és a gyermek felé teljesen odaforduló környezet, a pozitívum, az aktivitás fenntartása. Tevékenykedtetés. Szinte, mint az alkoholistáknál. De ez szakember nélkül nem megy, még gyakran vele sem. Hogy hogyan veszed észre: a szem: vörös szemgolyó, tág pupillák, vakarózás, arc maszírozás, szemkontaktus kerülés, piros foltok az arcon, sebek, mert amikor viszket, kivakarja a helyet, mint egy bárányhimlő foltot. Vagy éppen ellenkezőleg, szürke bőr, karikás szemek, mozgékonyság, vidámság, letargia, fáradtság, lelassult beszéd. A gyerek tagad, mint az alkoholista. Jelezni a gyermekjóléti szolgálatnak, de a szülőknek mindenképp. érdemes lenne ilyenkor egy szociometriát készíttetni az iskola pszichológusával, de a pszichológust terápiás céllal egyébként sem árt mellérendelni a gyerekhez. Hála, nincsen nagy tapasztalatom, csak ismerősömtől és szakmai vezetőmtől tudok én is informálódni. De a használt drog fajtája is sok mindent elárul. hogy legális, vagy illegális, könnyen hozzáférhető, vagy már konspirálás is kell hozzá. olcsó, vagy drága. Már az ára is rabszolgává teheti a gyereket: lopj érte, szexelj érte. Egy szakiskolában a leghozzáférhetőbb szer a nitrohígító vagy erős ragasztó: rendkívül torzítja a hangot: erős rekedtség, bőrviszketés. A tudat egy idő után mindenképp beszűkül: teljesítmény visszaeséssel, dekoncentráltság, beszólások, gúny, igénytelenség: ruházat, mosdás, minden mindegy: leszarom, nem érdekel mit dumál. A drogambulanciák szívesen mozdulnak ki iskolákba, vagy várják a látogatást is, vannak szórólapjaik, tartanak tájékoztatást. maria | 2010. április 12. Kedves Csilla! Április 6.-i levelem neked szól, csak elfelejtettem megcímezni. Remélem megtalálod és tudsz reagálni rá. maria | 2010. április 6. A legnehezebb területe az életnek az, amikor szembe kell néznünk azzal hogy emberi lények maradandó károsodást szenvednek, önszántukból. A másik, amikor nem tudunk rajtuk segíteni mások rövidlátása miatt. Te mind a két verziót tapasztalod. Amit írsz, tanulságos, és bízom benne hogy sokaknak eszébe jut hogy a rendőröket érdemes meghívni az iskolába amikor problémák merülnek fel, de inkább előtte. A gondozók a tűzvonalban harcolnak, és a pozitív változásokat vagy sajnálatos elbukásokat sok esetben csak ők követik. Nekik mindennapos az ünneplés és siratás, sokszor egyidőben. Ha a közeljövőben összefoglalnánk azt a problémát hogy a pedagógus hogyan viszonyulhat a drogfüggő gyerekekhez, mit kell látnia és mit érdemes mondania, az segítene? Te magad is írhatnál erről. Mi az amit mondjunk, kérdezzünk, mi az amit ne. Hogy néz ki egy gyerek, aki feltehetően drog függő? Van egy speciális illat, külső jel, amit észre kell vegyünk, és legalább jeleznünk hogy "TUDOM mi van veled"? És végül, kihez forduljon a pedagógus az iskolában és az iskolán kívül? csilla | 2010. április 5. Kedves Mária! még egy kiegészítés: a rendőrség előszeretettel tart gyermekeknek drogmegelőző akcióként interaktív vetítéseket, egész jófejek vannak a rendőrök között, humorérzékkel, kommunikációs technikákkal felvértezve. ők is meg szoktak lepődni, hogy milyen sokat tudnak a gyermekek, valyon honnan, mert ilyenkor csak azt mondják: hallották! csilla | 2010. április 5. Kedves Mária! 22 évig dolgoztam óvodapedagógusként, egy halmozottan hátrányos településen, ahol nem a cigány lakosságból, hanem a tartós munkanélküli magyar, alacsonyan képzett emberből van sok. ezt az óvodát hat évig próbáltam vezetni. igyekeztem felmérni a helyi adottságokat és csak annyira megváltoztatni a szolgáltatást, amennyire e lakosság összetétele "igényli". ők nem igazán igényelnek, tudod, ők nem tudják megfogalmazni a jót a gyereknek, ezt ki kell találni. helyettük. ez számomra nagy kihívás volt, akartam csinálni, csak rosszkor. akkor kellett (volna) kitenni a fő állású anyukák gyerekeit az óvodából fél napra, törvény volt rá, mint ahogy napközit sem igényelhettek ugyanezek a gyermekeiknek. ugyanakkor otthon télen nem igazán volt fűteni való egész napra, csak este gyújtottak be. Egyedül maradtam mindannyiszor a képviselőtestületi üléseken a véleményemmel, mert szembe találkoztam azzal a pedagógus magatartással, amit már a többiek is leírtak, délben húz haza mint a .... Most gyermekjóléti szolgálatnál dolgozom családgondozóként. igyekszem megszerezni a harmadik diplomámat az egyetemen. sajnos a pedagógusokat nem tanítják az ilyenre. Szociális munka szakon lehet az ilyen gyakorlatot megszerezni. Hát ha egyszer rájönnek valakik, hogy a pedagógusnak nem csak pszichológiát, hanem mély emberismeretet is kellene tanulni, és szemet adni arra, hogy meglássa a környezetét. én sem tudom még új foglalkozásom apró és nagy fogásait, de ha megtanulom, már arra az időre vannak terveim, és ettől jól érzem magam. Ami elkeserít, hogy a szociális munka területén olyan sok remek szociális munkással találkozom és a munkájuk eredményessége abból áll, hogy egy ügyfél megszorítja a kezét, vagy megállítja az utcán és könnyes szemmel elmondja neki a jó és rossz történéseket, de a pedagógusok nagyrészét már a gyermek sem állítja meg az utcán, a szülő is igyekszik köszönni és tovább áll. A függő betegek megközelítése még számomra megoldatlan és szakemberek számára is nehéz feladat. Nincs rá folyamat ábra, csak rengeteg ember ismeret és kommunikációs technika. olyan helyekre kell járni, ahol az ilyenekkel foglalkoznak, és csoportfoglalkozásokra be lehet ülni megfigyelőként, de ez rengeteg idő és még több idő az aznapi foglalkozás minden apró mozzanatának a kielemzése. Jó lenne, ha a szociális munka szakon tanító pedagógusok, akik gyakorló szakemberek sokszor tartanának iskolai nevelőtestületeknek ilyen tréningeket. örülök, hogy erre a területre is elvetett a sors, nagyszerű dolog ilyen remek emberektől hallani bármit is. Kedves Mária! örülök a kérdésednek, örülök, hogy ezt is elmondhattam. El kellene rajta gondolkodni, hogy az elmaradott térségekben, vagy a peremkerületi iskolákban a pedagógus szociálpedagógusi másoddiplomát szerezzen méregdrága továbbképzések helyett. ma az országunkban remek a szociális képzés. persze ehhez belső motiváció is kell. maria | 2010. április 5. Csilla, Élvezettel olvasom a leveleidet a többi lehetséges helyeken is. Te pedagógusként vagy gondozóként dolgozol? Kap a pedagógus alapvető képzést a pillanatnyilag használatos drogokról és arról hogy hogyan lehet megközelíteni a függőbetegeket? Amennyit tudsz, azt te honnan tudod? Juli | 2010. március 24. A Kölöknet portálon közöltük ennek a cikknek egy részletét (http://www.koloknet.hu/1089-terhes-tindzserek). Már érkezett oda is egy érdekes komment egy Amerikában tanuló magyar diáktól. Érdemes azt is elolvasni! maria | 2010. március 24. Kedves Csilla, Noha ez itt a csend helye, hadd mondjak valamit. Amikor úgy érezzük, hogy bárhogy is próbálunk nem tudunk igazán segíteni , akkor mindig hozzá kell tegyük hogy "ma még". Ma még nem tudjuk. Ma még úgy érezzük hogy nem tudtunk segíteni. Talán holnap rátalálunk a módjára. Talán a gyerek holnap, vagy egy év múlva úgy érzi hogy segítettél, az ő mércéjével mérve. Vagy később érik be a segítséged, amikor már nem is gondolsz rá. A pedagógusok és a gondozók legnagyobb terhe az, hogy nem tudunk mindig segíteni. EGYES problémákat nem tudunk megoldani,de MÁS problémákat meg tudunk oldani. Soha nem tudhatjuk hogy melyik probléma esik ebbe a "MÁS" kategóriába. Csak akkor tudjuk meg, ha megpróbáljuk. Mivel a problémákat akkor oldjuk meg ha a probléma forrását írtjuk ki, a legtöbb társadalmi eredetű probléma nagyon nehezen oldható meg, ha nincs társadalmi segítségünk. Sok esetben azonban az a kapcsolat is sokat jelent, ami azt az üzenetet küldi a másiknak hogy "érdekel a sorsod". maria | 2010. március 23. Nem semmi. Átvetted a vezetést. A leveled fontosabb mint a cikk maga. Csináljunk egy próbát. KÉREM HOGY AKI RÉSZT AKAR VENNI A DIALÓGUSBAN AZ SZÓLJON HOZZÁ EHHEZ A SZENVEDÉLYES, FÁJDALMAS ÉS MÉGIS LENYŰGÖZŐ LEVÉLHEZ. csilla | 2010. március 22. Aki korán terhes lett! ez nem egy amerikai film, heppienddel, nincs a bűnösön pöttyös csokornyakkendő, ez a mai magyar valóság: ott tartunk, hogy megszületett, gyönyörű baba, jó baba, nem sír, nem követelőzik, természetesen az utolsó pillanatban ért be a mentő a kórházba, mert a mamának nem volt a telefonján pénz, hogy telefonálni tudjon a mentőnek, a papa részeg volt, mint mindig. olyan mint az anyja a baba. ott tartunk, hogy megszületett, a kórházban anyukát úgy kezelték, mint a fiatalkorú anyát, cédát,szobatársai furán néztek rá, nem mutatta meg neki senki hogyan kell szoptatnia, mielőtt hazaérkezett a kórházból csak szoptatás idejében látta a gyermeket, ahol sikerélménye nem volt. fájt mindene, vérzett, látogatni nem tudták, magányos volt, nem volt öröme. a védőnénivel első napon látogattuk meg, és zúditottunk rá tengernyi ismeretet köldök fertőtlenítőről, popsikrémről, fejésről, tejeltarthatóságról, Gyesről, családipótlékról, terhességi gyermekágyi segélyről. mama várja a mindennapi segítséget, anya bizonytalan. papa gyereket nem meri megfogni, apa 301 órát hiányzott igazolatlanul a középiskolából. nem cigányok. fogom a babát, mert a tőlem fiatalabb nagymama a kezembe adja, mondván: ugye milyen gyönyörű, jövő héten kilövetjük a fülét, most még úgy sem érez semmit! a szemem mint a kamera végigpásztázza valamennyiüket, némán. tetőtől talpig, arcuk nagy totál. mosoly és várakozás, remény és butaság, pillanatnyi öröm és belém vetett jövő. drogos! drogos ügye áll. havonta egyszer jár a drogambulanciára, továbbra is apatikus velem az édesanyjával szintén, nem tudok a lelke mélyére hatolni. keresem a kapcsolataimat kinek van ötlete, hogyan férkőzzek drogoshoz. az ok, mindig a család. nagyrabecsült tanárom azt mondta, azért kapok ismeretet, hogy megküzdjek a saját mikrotérségemben, harcoljak, mint donkihóte. ne egy csatlóst szerezzek magamnak, hanem sokat. én partnereket szeretnék a születéstől az érettségiig, szakmáig. látom az oktatás szintjeit: óvoda, iskola, fenntartó, minisztérium. szociális igazgatás, családgondozó, gyámhivatal, közigazgatási hivatal, mák. Kedves Mária! itt társadalmi jelenségek vannak. Erre nem példáknak kellene lenniük, hanem társadalmi összefogásnak, a gyermek mint érték. egyszer voltunk lámpások ma már világító toronynak kell lennünk, aki nem a túlóráit számlálja, legyen az pedagógus, szociális munkás, adminisztrátor, nem érzi nem érti, hogy nem az értékek mentén halad. folyamatosan szankcionálunk, szabálysértés, büntetünk, ahelyett hogy értelmet adnánk az életnek. Élet-nagybetűvel, a gyermek az élet, a jövő. jövőnk úgy lesz, ha ma azt az egy gyermeket boldogsághoz juttatjuk, ránk nézzen, és azt mondja értelek, én is ezt akarom. belőle lesz szülő, munkavállaló, játulékbefizető, értékteremtő. a célunk közös lenne, de ne tudjuk részekre bontani az egészet, a feladatot, pedig mindannyian ezt tanultuk, mert mindig elbukik az emberi tényezőn. gyarlóságon. Egy pedagógus ne legyen gyarló, egy köztisztviselő ne legyen gyarló, egy közalkalmazott ne legyen gyarló, vagy van más ötletetek. mert a politika nem fogja megoldani a társadalmi problémáinkat, mint ahogy ezt eddig is láttuk. magányos harcosként, szomorú és boldogtalan lovagként kell leélnünk életünket, ha nem indul egy párbeszéd a gyermekért és nem az egyéni érdekeinkért. először a gyermek, mert benne van a jövő, utána mi. a felelősség a miénk, hagytuk ,hogy így legyen. kezdjünk el nekik javítani. tudom, hogy nagyon csöpögős, amit írtam, de legalább egyszer induljon a PÁRBESZÉD. maria | 2010. március 22. Csilla, szeretném ha visszatérnél még. Kezdek ráérezni arra a szomorúságra a hangodban, ami olyan sokakat elnémitott már. "Mikor lesz értékek mentén végrehajtott hatékony értékmentés MO-n?"-kérdezed,és ha most a válasz az lenne hogy "olyan amilyet te elképzelsz lehetséges hogy soha nem lesz", ez az emberben megállit valamit. Igazad van abban hogy nehéz követni azt hogy hol lehet még segíteni. Éppen ezért fontos lenne hogy elmondjad mire jöttél rá, "hol lehet mégis védeni a gyereket", azért hogy tanulhassunk egymástól. Minden gyakorlati példa közkincs.Várom hogy elmondjad mi lett ezzel a lánnyal, a másikkal aki korán terhes lett, és várom hogy mások, akik olvassák a te küzdelmedet és tudják a magukét érezzék hogy nincsenek egyedül. maria | 2010. március 10. Van valaki másnak is tapasztalata az Internet pornográfia és egyéb anyagok káros hatásáról, és arról hogy ezeket "modern életformá"-nak vagy függőbetegségnek nevezzük-e? maria | 2010. március 10. Csilla, nagyon értékelem a leveled. Először is azért mert te egy vagy azok közül akiket érdekel hogy mi lesz a gyerekkel. Szerencsére még többen vannak ilyenek. A pedagógusok nem szabad hogy elengedjék egymást, mert csak összefogva lehet hatékonyan képviselni a problémákat. Hallasd a hangodat: kellene több tapasztalt és képzett gondozó. Kellenének törvények, nyiltan megnevezni a problémákat. Irj levelet a képviselönek, az önkormányzatnak. Gyűjts magad köré embereket, ez a forum is jó arra hogy szövetségeseket keress. Az egyes ember te vagy. Én is. A szomszéd és a diákod. Egyikünk sem érdekes a "rendszernek". De ha nem izolálódunk, még mindig tudunk értékeket képviselni. Sok erőt kivánok. Maria csilla | 2010. március 10. Kedves Mária! Novemberben fordult hozzám egy édesanya, hogy feltehetőleg drogot talált gyermeke szobájában. A tárgyi bizonyítékokat elémtárta, kérdésemre, hogy mit vár tőlem: jelentsem a rendőrségnek. A gyermeket az iskolájából vitték el a rendőrök, pozitív tesztet produkált: olyan anyagot,amelyet szex-boltokban legálisan lehet kapni. Azóta a kislány fenn van az interneten, a szülők szégyenkeznek, a gyermeket zsarolják, azok akik a videófilmet készítették. a rendőrség bizonyára nyomoz, információm nincs. A drog elvonás gyerekcipőben jár MO-on, gyakorlatilag a bűncselekmény bebizonyításáig önkéntes, a szülő minimálbérből 80 km-ről hordja havonta egyszer a gyermeket drogalmbulanciára, mert a saját megyéjében nincs ellátás, a gyerek gyakorlatilag szex-függő. A pozitívum, nem terhes, nem függő gyermeket hord ki. Eredmény: a szülő együttműködő, gyermek viszonylagosan együttműködő, csak bízhatunk a sikerben. Miközben a gyermek teljes apátiás, régi feflexeiből együttműködik azzal, akihez régi kapcsolatai kötik. Ez a mai rendszer MO-n. Kérdésem: Kit érdekel az egyes ember élete? Miért nem hozzáférhetők az információk, és szolgáltatások elérhetősegei? minimális jövedelemből hogyan segítsen a szülő a gyermeknek?! Kik azok a férfi egyének, akik ellen folytatni kellene eljárást? Sötétben tapogatózok, ki ellen kellene védeni a gyermekeket? rendőrségtől nyomozati szakaszban nem kérhető információ. A személyes kérdésem: ki az érték MO-n, kiknek, milyen csoportoknak mikor áll érdekükben egy rendszer működésbe hozatala, mikor lesz értékek mentén végrehajtott hatékony értékmentés MO-n, azért a célért, hogy értéket mentsünk és teremtsünk? Tudom a kérdésem költői, a szélmalomharcokat nem a múlt században kezdték vívnil. De ?.... Maria | 2010. március 9. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net Létezik Magyarországon olyan egészségügyi vagy pszichológiai intézmény ahova szexuális függőbetegek és azok családjai fordulhatnak? Ha a pedagógus látja hogy a gyerek nem tud másra gondolni mint az iskola utáni kapcsolatokra, ha képeket és magazinokat hord magánál egy fiatal, van a tanárnak lehetősége arra hogy egy gondozóhoz küldje őt? csilla | 2010. március 6. Magyarországon a női és férfi szerepek szinte törvénybe ágyazódnak. Igaz, ma már a férj is mehetne Gyesre, Gyedre, de hagyománya nincs a kultúránkban. Biológialig a férfi poligám. Kultúránk a terhesség felelősségét mindig a nő nyakába varrja. Így a gyermek felelőssége is a nőé. A születésszabályozás, a gyermekvállalás, a felelősségvállalás majd egyszer kultúrális érték lesz, remélem. Akkor amikor a gyermek érték lesz, egész kultúránk értékévé válik. Lesz értékrendünk, mindennapi életünknek jövője. Lesz egy jövőkép, államnak, családnak, egyénnek. Célok, megvalósítható feladatokkal, hozzá társuló és megfogható, elérhető módszerekkel, eszközökkel. És ezt hívjuk majd morálnak. Azt a vezérfonalat, amely mentén egyszerűen csak élünk. (bár a skandinávok már csinálják) Lesz egy oktatásunk, amiből nem sajnálnak pénzt, paripát, fegyvert. Lesz egy szociális védőhálónk, társadalmi összefogásunk és végre fel tudunk majd nevelni egy generációt értékként, értéknek. maria | 2010. március 6. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net Gergely, amit te (és sokan mások) hiányolsz az a morál. Méghozzá nemis valami tanult törvények, hanem a belső morális érzék. Ami a dologban még fokozható: miért van olyan nagy különbség a gyerekét elhagyó anya és apa és a szüleit elhagyó gyerek között? hanger | 2010. március 6. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu kedves Mária, mindazonáltal látni kell, hogy valóban a férfiak és fiúk ebben a sztoriban valóban csak másodikak, vagy inkább harmadikak. de persze akkor sem értem, hogy miért van olyan nagy különbség egy gyermekét elhagyó vagy gondozó anya és egy gyermekét elhagyó vagy gondozó apa között. miért természetes, hogy miközben talán az usában is mehet az apuka gyesre, hogy a lány nem folytatja az iskolát, és nem az esetleg már nagykorú fiú marad otthon? L. Ritók Nóra | 2010. március 6. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com Irtam a nyomorszele blogban egy tizenöt éves lányról, aki az anyjával egyidőben szült. A gyerekek most másfél évesek, akitől a kislány teherbe esett is fiatalkorú, nem tartják a kapcsolatot, elkerült a faluból. A kislány apja, akitől az anya szült, nemrég vonult be a börtönbe. Ha jól számolom, az anyával otthon most 8 gyerek van.... A fiatal anyuka magántanuló, de nem igazán jár be, legfeljebb a vizsgákra, de hálistennek a "rugalmas" rendszer ezt is megoldja. Normatíva van, családi pótlék van, a tanulás meg csak papíron.... Most két hónapja jár a kismama hozzánk, a művészetibe, rajzolni, összesúgnak a háta mögött, de már egyre kevesebben... Talán visszahozható még. Talán nem. maria | 2010. március 5. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net tudod, Gergely, a kérdés nem hagy nyugodni. Több ok miatt. A szám igen magas, 25 millió gyerek él a biológiai apja nélkül, a legtöbb nem is tudja ki az apja. Ez a probléma egyik oldala, amikor az apák nem gyakorolják a kötelezettségeiket. A másik, hogy a tinédzser fiúk is lehetnek áldozatok, amikor a lányok "csalják bele" őket olyan szituációba hogy aztán rövid időn belül terhesnek nyilváníthassák magukat és a fiút zsarolják. Tehát arra is kell legyen figyelmünk hogy a fiúk ne legyenek áldozatok, de arra is hogy tudják mi a kötelességük. Magam is önkritikát kell gyakorolnom. Ki törődik ezzel? Van valakinek tapasztalata a fiúk oldaláról? maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net Gergely, Tökéletesen igazad van. Egyik a másik része. Mivel a teen terhesség elsősorban azok özött magas akiknek az anyja is teen terhes volt. Ahogy írod is egy leveledben, nem is ezzel van baj, ha a párok együtt maradnak és boldogok lesznek ez lehetne magánügy. Sajnos a fekete csaladokban hagyományosan nincs apa. A történelem szégyene, hogy rabszolgák voltak, és nem engedték őket házasodni, gyerekeiket eladták vagy a gazdájuk ejtette teherbe őket teen korukban.Ez egy olyan örökség ami tovább él abban, hogy a fekete nö gyereket szül, a fiú pedig teherbe ejt lányokat. A fehér kollektíva, amikor átveszi a fekete kultúrát, ezt nem is tudja, csak imitálja az életmódot. Sajnos. hanger | 2010. március 3. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu kedves Mária, talán nem is a statisztika a fontos, hanem ha a jelenséget egészében akarjuk vizsgálni, akkor úgy teljes, ha itt párokról beszélünk. beszélünk például a gyermekét elhagyó apákról is, ahogy itt alapértelmezetten a nők/lányok feladataként mutatjuk be a korai gyermekek nevelését. lehet, hogy érdemes lenne egy olyan megvilágítást is adni a témának, ahogy a viktimológia része a kriminológiának. maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net Gergely, A fiúkkal kapcsolatban igazad van. Az a biológiai tény azonban hogy a lányok testében fejlődik a gyerek, ők szülnek és amennyiben nem adják örökbe valakinek a csecsemőt ők gondoskodnak róla, kizárólag a lányokra teszi a terhet, tehát valóban nincs egyenjogúság. A legtöbb államban a fiúkat kiskorú megrontásáért sokéves börtönbüntetésra itélik, ha ők nem kiskorúak. Azért nem minden államban, mert néhány helyen a lányok hivatalosan házasodhatnak akár 14 évesen is. Azonkívül nehéz arról statisztikát tartani hogy egy fiú hány lányt ejt teherbe. Bár érdekes lenne egy ilyen felmérés. Maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net Csillának március 1.-i levele nagyon megérintett. Magam is azt tapasztalom hogy a félelem után néhány lány igenis felnő a problémához, legalábbis érzelmileg. Nagyon szeretném követni ennek a lánynak sorsát. Kérlek hogy informálj a fejleményekről. Subert Mária csilla | 2010. március 2. Fiatal korú várandós anyák oktatása ma Magyarországon: 1. 14 év alatt nem jegyzi a közoktatási törvény, csak a szociális törvény és a családjogi törvény. 2. 14 év fölött, ha a gyermek gimnazista tanuló, akkor létesíthet magántanulói státuszt. tanulói jogviszonya nem szünik meg. 3. 14 év fölött, ha a gyermek szakközépiskolás, szakiskolás csak akkor létesíthet magántanulói státuszt, ha még nem 10. évfolyamos. 4. A tanulói jogviszony csak akkor függeszthető fel, ha a tanuló külföldön tartózkodik. Mivel korlátozottan cselekvő képes emberekről van szó, számukra, ugye a családi pótlék folyósítása a tanulói jogviszony miatt jár. Így célszerű és kötelező is gyámot kinevezni a fiatalkorú várandós anya mellé, aki hivatalosan Gyes-en lehet. A fiatalkorú anya továbbra is kapja a saját jogán a családi pótlékot, gyámja pedig a gyest és a pici után járó családipótlékot. Így ugye a fiatalkorú anya ne sokáig szoptasson, mert hamarosan vissza kell mennie tanulni. Nagykorúságot és tanulói jogviszony alóli felmentést abban az esetben kap, ha hozzámegy feleségül gyermeke apjához és ha a gyámhivatal a 16. életévét betöltő fiatalkorúnak az engedélyt megadta. Az a fiatalkorú anya, aki gyermeke születése előtt betölti a 18. életévét, kérvénnyel fordulhat és kell fordulnia az oktatási intézmény felé, hogy szüntesse meg tanulói jogviszonyát, mivel gyermeke neveléséről gondoskodik. (oktatási törvény) Kicsi falvakban nincsenek bölcsődék, ezek fenntartása ugyanis csak a 10000 lélekszámú települések kötelező feladata, vagyis csak ezeket lehet viszonylag fenntartani normatív finanszírozás mellett. A bölcsődei férőhelyek száma az utóbbi 20 évben jelentősen csökkent, bár mostanában némi emelkedés tapasztalható. A Gyes idejének és a gyed idejének csökkentésével nagyobb igény lesz a férőhelyekre, kérdés, hogy a települések önkormányzatai mennyire vannak erre felkészülve anyagilag. Lehetőség van manapság bölcsőde-óvoda intézmény létesítésére, de ugyebár ez sem egy olyan tevékenység, amelyet egyik hónapról a másikra be lehet indítani törvényes keretek között. (dolgozói létszám, üzemeltetési feltételek, eszköz stb.) Mióta családgondozóként dolgozom egyre több fiatalkorú anyánk van nem kis fejtörést okozva családjuknak megélhetés terén, valamint az oktatási intézményeknek, hogy a törvények erdejében eligazodva próbáljanak segíteni a tanulókon. A probléma nálunk is él. Egyszerre jelent és tesz föl társadalom szociológiai kérdéseket, valamint társadalom és szociálpolitikai lépéseket várna. hanger | 2010. március 2. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu napokban mentem az autószerelőmhöz a kocsiért. becsületes iparos sváb család. a mamája szokta visszaadni a kocsikulcsot meg a forgalmit, és veszi át a pénzt, meg írja a számlákat. mivel az egyéves kisfiammal mentem, szóba került az unoka téma. a néni elmesélte, hogy van neki is egy halom unokája. meg egy még nagyobb halom dédunokája. és van egy négyéves ükunokája is. lementem hídba. vannak családok, ahol ez a működési mód a normális. van egyébként egy a szociológiában ismert szentpétervár-trieszt vonal, aminek az egyik oldalán lévő kultúrák esetében más a házasság és gyerekvállalással kapcsolatos hozzáállás mint a másikon. bár az usa feltűnően az egyik oldalon van, mégis talán érdemes multi-kulti országokban egy kicsit multi-kulti szemmel nézni ezeket a jelenségeket is. Juli | 2010. március 2. A teherbe ejtő fiúk témája valóban izgalmas lehet több szempontból is. Ebben a cikkben szó van arról, hogy a terhes tini lányok partnerei az esetek túlnyomó többségében náluk 8-10 évvel idősebbek. Nyilván más a képlet, ha kortársakról van szó. hanger | 2010. március 2. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu az iskolában, ahol régen tanítottam volt egy lány. kedves, szeretnivaló, semmi baja nem volt. az egyetlen fura az volt, hogy tényleg érett nő volt már 14 évesen. nem úgy,a hogyan a koravén gyerekek nők akarnak lenni, hanem belülről fakadó természetességgel. egyszercsak a 10-es lány mamája szülői értekezleten felveti, hogy mivel ő hetente jó, ha egyszer látja a gyerekét, javasolná, hogy inkább a gyerekének az élettársa jöjjön ide. persze megbolydult az iskola gyámügytől gyerekvédelemig mindenkit be akartak vonni az "eseménybe". telek múltak a dolgok, mígnem valakinek idővel eszébe jutott, hogy a mama is feltűnően fiatal. annyira, hogy csak 16 évvel idősebb a lányánál. és szép sorban derült ki, hogy a családjuknak ez valahogy a természetes működési módja. egyszerűen náluk valahogy gyorsabban telik az idő. és rájöttünk, hogy ez nem a gyámügy, meg a gyerekvédelem dolga, hanem egyszerűen békén kell őket hagyni. sokat segített ebben a történetben, hogy az egyik tanárnéni, szintén 16 évesen szülte meg az első gyerekét, és nem sokkal utána vállalt mégegy gyereket. bár lenne sok olyan boldog család, mint az övé. csilla | 2010. március 1. Az önértékelési zavarhoz: Magyarország! fiatalkorú anyaként gondozok egy kislányt, aki eddig rendszeresen járt iskolába, szakiskolába, soha semmilyen magatartási probléma nem fordult elő vele, átlagosan jól teljesítette a féléveket, szép arcú, szőke, kék szemű, ártatlan tekintetű, akiről a terhesség félidejét meghaladóan derült ki, hogy állapotos. Szülők nem vették észre, masszív alkoholisták. Természetesen még ők szégyenlik, ezt egy kisfaluban. Az apa, szintén fiatalkorú, 17 évesen kezdte a szakiskolát, nem SNI-s. Fiatalkorú várandós anya véleménye saját magáról: ki is állna más velem szóba? Ha valaki mást idehoznék anyámékhoz, többet rám se nézne! Szereted?- kérdezem. Válasz: "nem mertem szólni anyáméknak, hogy lehet, hogy terhes vagyok, mert villával szúrtak volna agyon, mint kiskoromban, amikor rossz jegyet vittem haza. Ez a gyerek biztos, hogy szeretni fog, nem akartam, hogy megszülessen, de én már szeretem őt. Nem baj, ha otthagy az apja, majd befejezem a középiskolát, mások is csinálták már, beadom bölcsődébe és majd megleszünk valahogy. A családimból, meg az ösztöndíjamból tartottam el magam eddig is. Magamnak vettem a bértletet, ruhát, kaját. Soha nem fogom bántani, ő lesz a szemem fénye. Segít majd maga?" Ha nem esett volna teherbe, ki jelzett volna először, hogy ez a gyerek a családjában érzelmileg halmozottan hátrányos helyzetű? Senkire nem hárítom a felelősséget, de nem vesszük a jeleket, pedig biztos voltak. Milyen jelek vannak erre? Olyan sok mindenre fel kellene készíteni egy pedagógust. Igen, én majd segíteni igyekszem, már ami időm és kompetenciám lesz hozzá. Ez,vagyis ő, a megszületendő pici, előbb-utóbb bekerül az oktatás vérkeringésébe. Valyon hányan fogják majd figyelembe venni az intézményes nevelése során, hogy hogyan is vártuk őt? Mi lesz veled Emberke? hanger | 2010. március 1. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu nekem az fura, hogy csak teherbe esett lányokról van szó, teherbe ejtő fiúkról meg nem igazán. talán az is épp olyan fontos lenne. vagy nincs férfi egyenrangúság? |
|

