OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. február 28.
» Hozzászólások (20)

Subert Mária

Anyának is van tetkója

Amerikában egyre fiatalabb gyerekeken látni tetoválást. A tetováló „művészek” szerint a test ilyetén díszítése a dohányzáshoz és a szexhez hasonlóan egy lépés a felnőtté válás felé; a fiataloknak elemi szabadságjoguk dönteni a saját testükről. Az Amerikában élő szerző a kérdés társadalmi és morális vonatkozásait járja körül.

Megjelent az első, kifejezetten gyerekeknek szánt könyv a tetoválásról a szerző, a manhattani Phil Padwe magánkiadásában. A képeskönyvvel az írónak az a célja, hogy a gyerekek minél korábban találkozzanak a tetoválással, azt természetesnek érezzék, és ne féljenek a tetovált emberektől. Az alkotó, aki egyben egy art-stúdió dúsgazdag tulajdonosa, a tetoválást művészi kifejezésmódnak tartja. Saját küldetését a következő szlogennel fejezi ki: „Egy csöpp tinta millió gondolatot képes életre hívni”.

Phil Padve a rádió egy reggeli műsorában beszélt a teljes testét fedő tetoválások történetéről, és a műsor weboldalán meg is lehetett nézni a gyerekeknek szánt figurákat: a huncut kis ördögöket és a szaladgáló gyurmaemberkéket. A könyv gyermekhősének kezdeti félelme egy csapásra elmúlik, mikor fölfedezi, hogy anyukájának is van tetoválása, sőt egy idő után egyenesen büszke lesz mamája tattoo-jára. A szerző kocsikra ragasztható matricákat is árul a következő szlogennel: Büszke vagyok rá, hogy tetovált anyuka vagyok.

Ennek a gesztusnak azonban már elgondolkodtató társadalmi vonatkozása is van, hiszen az amerikai társadalomban a közelmúltban azok a szociálisan súlyosan diszkriminált csoportok hangsúlyozták a büszkeséget, akik a kirekesztettség ellen küzdöttek. Gondoljunk csak a feketék és a homoszexuálisok emberi jogaiért küzdő szervezetek „büszkeség” mozgalmaira, amivel személyiségüknek pontosan azt az elemét vállalták nyíltan, amiért a többség kivetette őket. A tetoválás esetében azonban a büszkeség szlogenje nem emberi jogokat véd, hanem üzleti érdekeket szolgál. Az Egyesült Államokban ugyanis senki sem vitatja a formális önkifejezés szabadságát.

A tetoválás témája morális problémákat is felvet, ha az ezt hirdetők – nyilvánvalóan a haszonszerzés reményében – gyerekeket akarnak megnyerni maguknak. Bár a legtöbb államban a tetováló szalonoknak figyelembe kell venniük a tizennyolc éves alsó korhatárt, egyre több jóval fiatalabb gyereken látni tattoo-t. Ezért van szükség arra, hogy szakemberek hivatalosan is állást foglaljanak a jelenséggel kapcsolatban.

A tattoo „művészei” azzal érvelnek, hogy a fiatalok számára a tetoválás sok esetben a szüleikről való leválás, a függetlenedés kifejezése. A dohányzáshoz és a szexhez hasonlóan ez is egy lépés a felnőtté válás folyamatában, amiről nem lehet előre tudni, hogy kinél mikor következik be. A tetoválást végzők erősíteni kívánják a fiatalokban azt a meggyőződést, hogy elemi szabadságjoguk a saját testükkel kapcsolatban olyan döntést hozni, amilyet csak akarnak.

Az üres testfelület legalább két módon vihető piacra. Akadt korábban néhány olyan élelmes fiatal, aki vállalta, hogy ideiglenesen reklámokat tetováljanak rá, és így élő reklámhordozóként részesüljön az üzleti haszonból. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik fizetni is hajlandók testük egyediségének megszüntetéséért. Hiába nevezték az ebből profitot remélők, a tetoválást a művészi önkifejezés eszközének: az önkifejezés lehetősége addig tartott, amíg az emberek nem kezdték tömegesen viselni ugyanazokat a testdekorációkat. Az egyen-ételeket felszolgáló étteremláncokhoz hasonlóan a tattoo-szalonok is standardizált szolgáltatásokat kínálnak. A tattoo így nem jelent személyes új stílust, nem alkalmas arra, hogy általa bárki kiváljon az uniformizált világból.

Lynn E. Ponton kaliforniai gyerekpszichológus az egyik első szakember, aki a „Kockázat románca” című könyvében elemzi a jelenséget. Szerinte a naphosszat a televízió és a számítógép előtt ülő, mai tinédzser saját testével végzett kísérleteiben is a magányt, az izolációt választja. Dr. Lisa Asta gyermekorvos ezzel szemben úgy vélekedik, hogy a tetoválás egy – a társadalom egészétől elkülönülő – csoporthoz való tartozást fejez ki, és kihívásként is értelmezhető.

A szülők többsége haraggal fogadja, határozottan elutasítja a testdíszítésnek ezt a módját. A pszichológusok arra kérik őket, hogy ilyen esetekben ne forduljanak szembe a gyerekükkel, inkább törekedjenek bizalmuk elnyerésére, és gondolkozzanak el azon, vajon mi bírja rá erre a fiatalt. Hiszen a tetoválás a tinédzser számára gyakran a büntetés eszköze, amivel igyekszik megtorolni az őt ért valós vagy vélt igazságtalanságokat és elszenvedett fájdalmakat. Az önmagának okozott testi fájdalommal jelzi, hogy magához akarja ragadni önmaga megsértésének jogát is. A szakemberek ezért arra ösztönzik a szülőket, hogy igyekezzenek minél közelebbi viszonyt kiépíteni gyerekükkel, mielőtt az saját megbántottságának további jeleit sorakoztatná fel.

Deborah Carol Vanston filozófus a lányok szempontjából ítéli figyelemre méltónak az egyre hevesebb tetoválási lázat. A tetoválás a nyugati kultúrában korábban a férfias, nyers erőt jelképezte; a lányok egy része ezzel a férfias erővel akarja magát felruházni. Ebben a jelenségben pedig tetten érhető a filmek és a reklámok üzenete, miszerint a lányoknak is joguk van mindahhoz, amihez a fiúknak.

A generációk közötti párbeszéd ebben az esetben nem lehet megtorló és elutasító, hiszen az csak dacot, lázadást vált ki a serdülőből. Kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló viszony esetén a gyerekek jó eséllyel meggyőzhetők tervük kockázatáról; belátják, hogy ez a döntés maradandó következménnyel jár, és feltételezhetően lemondanak róla, illetve csak bizonyos ízléshatáron belül élnek a lehetőséggel. Van példa arra is, hogy a szülő gyerekével együtt csináltat ideiglenes, nem feltűnő tetoválást, így fogva ki a szelet a lázadás vitorlájából. Sok felnőtt akad azonban, aki felelőtlenül viszonyul ehhez a kérdéshez: az Egyesült Államokban sajnálatos módon egyre több tetovált csecsemő és kiskorú gyerek van.

Nemrégiben egy botrány hívta fel a figyelmet a szabályozás fontosságára. Egy Georgiában élő pár hat rájuk bízott, 10-17 éves gyerek bőrébe égetett tatoo-t házilag barkácsolt készülékkel. Amikor a gyerekek biológiai anyja ezért feljelentette őket, azzal védekeztek, hogy ez a gyerekek kívánsága volt. A fiatalok szerettek volna rájuk hasonlítani, az ő testüket pedig számos tetoválás díszíti. A büntetlen előéletű párt csupán néhány órán át tartották börtönben kiskorúak veszélyeztetése miatt, a következményekről később dönt a bíróság. Kiderült azonban, hogy az érintetteknek fogalmuk sem volt arról, hogy a kiskorúak tetoválásával törvénybe ütköző cselekedetet: testi sértést követtek el.

Nincs jogszabály arra vonatkozóan sem, hogy mit tegyenek a tetovált fiatalokkal és pedagógusokkal az iskolák. Bár számos intézmény házirendjében rögzíti, hogy a tetovált testfelületet ruházattal kell elfedni, e szabálynak nem lehet minden esetben érvényt szerezni. Ezért lenne szükség törvényszintű szabályozásra.

Egy floridai iskola volt az első, amelyik bírósághoz fordult, hogy szabályzatban tilthassa az obszcén tetoválásokat és az extrém külső megjelenést. A bíróság úgy döntött, hogy az intézménynek jogában áll mindent megtenni annak érdekében, hogy megvédje, illetve távol tartsa tanulóit a közösségi szabályokat sértő, provokatív szövegektől és viselkedési formáktól. Tisztázatlan azonban, hogy hol a határ, milyen szöveg, illetve viselkedés számít a közösségi morált sértőnek. És mivel nem sikerült eldönteni, hogy mi legyen a döntés viszonyítási alapja, nem jutottak közelebb a probléma megoldásához.

A többség változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy ne tekintsék törvénysértésnek a kisebb tetoválásokat és az orrba helyezett ékszereket, mivel ezek ízlésesek, és széles körben elfogadottak. Nem is szólva arról, hogy például az araboknál vagy az indiaiaknál ez az ősi kultúra szerves része. Persze más a helyzet például a halálfejekkel vagy az obszcén feliratokkal. Az iskolavezetőknek jogukban áll saját belátásuk alapján dönteni arról, hogy mit tiltanak meg diákjaiknak.

Sem a diákok, sem a tanárok többsége nem látja be, hogy miért kellene szabályozni olyan dolgokat, amelyeket az érintett közösségnek csaknem a fele szabadon akar használni. Mi lesz akkor, ha nekik lesz igazuk, és mindenki „szabadon” rendelkezésre bocsáthatja majd a testét, amely így könnyen prédájává válhat a divatdiktátoroknak és a személyes érdekeket figyelmen kívül hagyó üzleti érdekeknek? Ennek a nézetnek a felülkerekedése komoly morális problémákat idézhet elő, és egészen biztosan nem a szabadság felé vezet.

Subert Mária

(A szerző az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó tanár.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

maria | 2010. március 22.
Én azt gondolom hogy az önérvényesítés a fiataloknál igen erős vágy, és nem kéne töltött fegyvert a kezük közelébe hagyni,ez igaz. Mégis, raknak töltött fegyvert a kezük mellé? Sajnos sokan raknak.(Ez az üzleti szemlélet.) Tehát a dilemma nagyon is élő, és a felvázolt kép nagyon jól érzékelteti azt ami az életben számtalan esetben megtörténik. Köszönöm a jó hasonlatot.
Úgy tünik hogy érdemes beszélni erről.
Zsófi | 2010. március 9.
ok. bocs.
Gál Zsuzsanna | 2010. március 9.
Kedves Zsófi!

Alapvetően félre értettél.
Én nem azt mondtam, hogy a felnőtt Isten.
Hanem azt, hogy okosabb és felelősségteljesebb mint egy gyerek, elméletileg.
Zsófi | 2010. március 9.
Kedves Zsuzsa!
Magyarázom, amit kérdezel:
Írtad (tudom, hogy példaként), hogy: "Sok ember küzd depresszióval, de ezért az önkifejezés szabadságára hivatkozva nem rakunk a keze mellé egy töltött pisztolyt!"
Én írtam: "az önérvényesítés (bocs, önkifejezés) említett módja öngól lenne egy segítőnek (nem segít, hanem árt), nem is hiszem, hogy ezt jelenti (az önérvényesítést szerintem emberek védelmében találták ki)"

Még egy pár gondolat ahhoz, amit írtál:
igen, felnőtt vagyok és értek összefüggéseket, de mindent nem látok át
igen, felnőtt vagyok, és okos, de mindent nem tudok
igen, felnőtt vagyok, és van hatalmam, de az olyan viszonylagos, és kérdés, hogy mindig jól használom-e.
És ezeket nem kötöm a gyerek orrára.
De amikor hagyom a gyerekemet, hogy egyre önállóbb legyen, kicsit hagyom, hogy ebbe is belelásson, mert úgyis látja.
Gál Zsuzsanna | 2010. március 8.
Kedves Zsófi!

Teljesen egyetértek azzal, hogy a korlátozás önmagában nem elég. Ha csak tiltunk, akkor semmit mást nem fogunk elérni mint lázadást. Már egészen kis kortól fontos, hogy tiltsuk amit kell és magyarázzuk, hogy miért. A nevelés fontos, elhagyhatatlan része, hogy megpróbáljuk megértetni a gyerekekkel, hogy miért is rossz vagy helytelen vagy tilos valami.

A felnőtté válás egy folyamat, közben fokozatosabban egyre önállóban lesznek, egyre több mindent tudnak megtenni, szülők, tanárok tudta nélkül. Ha egy gyerek, fiatal csak akkor viselkedik helyesen ha arra külsőleg kényszerítik, akkor a nevelése nem sikerült. A gyerek hamarosan felnőtt lesz, rossz értékrendekkel, kárára magának, a környezettének és a társadalomnak. Nehéz azt gondolni, hogy becsületesen dolgozó ember, szerető férj és példás apa lesz az aki rákos burjánzást tetováltatott magára mert úgy érzi ő az! Vagy aki az iskolai hátsó udvaron rendszeresen veri a nála kisebbeket. Fontos, hogy egy ilyen gyereket korlátozzunk és megakadályozzunk abban, hogy mást bántalmazzon, de nem elegendő! Le kell ülni beszélgetni vele és elmondani neki, hogy miért nem szabad ezt tenni, hogy az erőszak rossz, és kideríteni, hogy ő miért teszi. Mi felnőttek tudjuk miért teszi (mert őt is bántalmazzák), de ő valószínűleg nem tudja! Pont ezért gyerek még, mert csak azt tudja, hogy valami fáj neki és, hogy valahogyan ki kell adnia magából a dühöt, de az összefüggéseket nem képes megérteni magától.

Ismét az mondom, amit előzőleg is: nekünk felnőttek kötelességünk segíteni a gyerekeknek. Mert mi felnőttek vagyunk; okosak, hatalommal bíróak, ők pedig gyerekek; gyengék és még nem mindenben tisztán látóak. Persze nem tudunk mindig mindenkinek segíteni, de ha van lehetőségünk, segítő kezet kell nyújtanunk az arra rászorulóknak.

Az írásodank ezt a részét nem mértem:
"az önérvényesítés említett módja öngól lenne egy segítőnek, nem is hiszem, hogy ezt jelenti"
Zsófi | 2010. március 7.
Kedves Zsuzsa!
Igen, igen óvjuk a gyerekeket, és a korlátozás is óvás. KEll a kiskorúság intézménye, enélkül még nem működött társadalom. Kell, hogy kínosan érezzék magukat, akik át akarják lépni. (Pl. pénztáros próbálja rávenni a boltban a fiatalokat, hogy vigyék vissza vodkát. Kínos, mert havi pár tízezer forintért semmi kedve részt venni így az első vonalban az ifjúság értékorientált nevelésében. Kínos a fiataloknak, mert nekik ebben a korban minden kínos, hát még ez... De hát a biztonsági kamera mindent lát. Én örülök, hogy kínos a dolog, mert legalább működik a törvény. Így kellene feszengiük a szolitulajoknak, és a tetoválóknak is.)
Nemrég egy lány sugárzó arccal mutatta meg, mit kapott 16. születésnapjára: póló fel, nadrág le, az alsó csigolyáin a dereka szélességében egy kiterjesztett szárnyú angyal. A szülőktől, szülinapra, a 16-ra! Egyértelműen a cikkben említett nagykorúságot erősítik meg ezzel benne. (Kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg Phil Padre könvye magyarul!) Belőle nem lesz ügyvéd, vagy menedzser, hogy majd szégyellnie kelljen.
Szóval nem vagyok a korlátozás ellen. MAgam is korlátozom a gyerekeimet, mert enélkül nincs élet, nincs nevelés.
Az viszont kár lenne, ha csak fogalmakban gondolkoznánk: az önérvényesítés említett módja öngól lenne egy segítőnek, nem is hiszem, hogy ezt jelenti. Ahogy a korlátozás is kevés önmagában. Fontos, hogy mennyi információt, milyen eszközöket adnunk, milyen pozitív tartalmat kap a korlátozás mellett.
Én alapvetően segítő szempontból írtam. A segítésben kell, hogy másként jelenjenek meg az értékek, hogy működjön. Most látom, hogy ez pedagógus oldalról félreérthető lehet. Érdemes lenne erről is beszélni, egyeztetni, közelíteni,veszekedni és megérteni.
maria | 2010. március 5.
Egyetértek.
Hányan kelünk fel minden nap azzal a kegyetlen érzéssel hogy alig tudjuk a saját dolgainkat kezelni és csöppet sem hiányzik hogy mások problémáját magunkra vegyük?
És hányan tapasztaltuk azt hogy ha ezt mégis megtesszük, könnyebb kezelni a magunkét is?
Mi lenne ha mindenkinek lenne ereje törődni nemcsak a saját, de mások veszélyben levő gyerekeivel?
Gál Zsuzsanna | 2010. március 5.
Kedves Zsófi!

Nagyon lényeglátó a hozzászólásod. Mint a cikk is írja, a tetoválást divattá próbálják tenni, de alapvetően egy lelki tünet.
A lényeg valóban az, hogy a lelki okokat feltárjuk és kezeljük; beszélgetések, családterápia és vagy pszichoterápia kellene.
De addig is amíg az elkezdődik és javulást hoz a gyerekek, tinik lelkében, életérzésében, fontos lenne, hogy csak olyan formában legyenek képesen a környezetüknek jelzéseket küldeni, amivel nem károsítják tartósan magukat.

Nyilvánvaló, hogy a fekete ruha, tépett, mosatlan haj, feketére festett körmök, piercingek, stb. is jelzést küldenek: lázadok, magányos vagyok, nagyon szomorú vagyok.
De ha később a gyerek lelkében pozitív változás áll be, vehet magára világos ruhákat, elmehet fodrászhoz, még a tiltakozásul kopaszra nyírt fejen is idővel újból kinő a haj, a piercing is kivehető, ha nem túl nagy a lyuk, idővel beforr. Vagyis a gyermek lelkébe múló viharok nem okoznak a testében is visszafordíthatatlan károkat!
Sok ember küzd depresszióval, de ezért az önkifejezés szabadságára hivatkozva nem rakunk a keze mellé egy töltött pisztolyt!

Vannak olyan esetek, amikor az ember szabadságát, átmenetileg igen is korlátozni kell. Pl. tilos kiskorúaknak szoláriumozni, mert bőrrákot okozhat. A szolárium a felnőtteknél is bőrrákot okozhat. Ők még is élhetnek a választás jogával, mert elméletileg már képesek a felmérni a kockázatot és felelős döntés hozni a saját életükről.
A gyerekek viszont nem, ezért nekünk felnőtteknek kell megóvnunk őket.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Nagyon erdekes hogy a beszelgetes ide jutott. Nincs jovobe vetett hit a jelenbe vetett hit nelkul.
Zsófi | 2010. március 3. | mucsizsofi[kukac]hotmail[pont]com
Kedves Juli!
Ajánlottál olvasnivalót egy 16 éves lány tollából. Ő is ezt fogalmazza meg a maga módján: vannak, akik divatból csinálják, vagy butaságból, mások viszont kifordulnak magukból (ld. a drogos példa), és csak egy tünet náluk, hogy tetováltatják magukat. Itt is erről van szó. Nekem tetszett, hogy 16 évesen, milyen jól látja ezeket a különbségeket.
Csak ha már normákról, értékekről van szó, akkor talán elmondható, hogy van az értékek között is egy sorrend: ha az alap hiányzik (valami szeretet, elfogadás, biztonság... ilyesmi) nehéz a kultúráltságról, esztétikáról, egészségről, jövőbe vetett hitről beszélni. Gondolom, nektek tanároknak még nehezebb az utóbbiakat képviselni, amikor nyilvánvaló, hogy az előbbiek hiányoznak. Nem lehet egyszerű.
Juli | 2010. március 3.
Kedves Zsófi! Teljesen igazad van. Ez a jelenség már a pszichológus, sőt a pszichiáter kompetenciájába tartozik. Vajon hogyan juthatott az illető egy ilyen kéréshez? Komolyan gondolta, vagy csak meg akart döbbenteni másokat? Lehet tudni, hogy mi rejlik a kérés mögött?
Zsófi | 2010. március 3. | mucsizsofi[kukac]hotmail[pont]com
Idetévedtem. Beleszólok kívülről, mert nem hagy nyugodni.
Akiket én láttam, mindenféle kígyókkal, szörnyekkel a testükön, hát... velük már rég nem a tetoválásról és normákról kell beszélni. Lelkileg egészséges gyerek ízlését lehet formálni, és kell is. Remélem az iskolákban főleg velük találkoznak a tanárok.
Volt aki "rákos daganatot, tumort" kért, hogy varrjanak rá, mert úgy gondolta, hogy ez ő a világban.
Nekem ilyenkor már mindegy, hogy van-e tetkója.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Szerintem a Micimackó hasonlat zseniális.
Ezzel az ötlettel lehetne egy könyvet kiadni: Micimackó tetkója.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Gegő,
Élveztem a február 16.-i hozzászólásodat. Izlések és pofonok különbözők. A diákok normái nem egyeznek a tanárok normáival. Tovább gondolva a dolgot, a diákokból tanárok lesznek és akkor a tiz évvel fiatalabb tanároknak megint más lesz az értékrendje mint az idősebb kollegáknak. De akkor már a diákok régen mást találtak ki és az már őket is bosszantani fogja. Érdekes lesz látni hogy akkor mi lesz az új, bízom abban hogy az új ifjúság éppolyan leleményes lesz.
Juli | 2010. március 2.

Igen, Zsuzsa, a törvénynek, illetve a társadalomnak tulajdonképpen igaza is van, de egy tini ezt nehezen fogadja el. Bizonyítani akarva, hogy ő már igenis felnőtt, olykor belemegy olyan dolgokba, amit később megbánhat. És nem csak a tetoválásról van szó.

Éppen ezért annyira fontos a szülő és gyerek (pedagógus és tanítvány) közötti bizalmon alapuló jó kapcsolat. Így nagyobb az esélye annak, hogy a kamasz hallgat az okos szóra. (Ha egyáltalán okosságként értelmezi az aggodalmakat, és nem legyint rá mint holmi ósdi okvetetlenkedésre.)
Gál Zsuzsanna | 2010. március 2. | hopihe42[kukac]freemail[pont]hu
Zsuzsa42

A törvény, társadalom azt mondja: bizonyos dolgokat csak akkor tehetsz meg ha már van elég eszed ahhoz, hogy végig gondold a következményeit.

Szerintem a tatoo is pontosan ezek közé tartozik, honnan tudná egy gyerek milyen lesz harminc évesen, üzletemberként is Micimackóval a karján sétálni? Nyilvánvaló, hogy egy gyerek nem képes felmérni sok tettnek a hosszútávú következményeit. Én törvényileg tiltanám meg -büntetéssel sújtva mind a szülőket mind a tetováló szalon alkalmazottját és tulajdonosát is -, a 18 év alatti személyek maradandó tetoválását.

Más kérdés a lemosható matrica vagy a test festés. Ez életkor függvényében elfogadható.
Juli | 2010. február 17.
Kedves Mari! Ha az előző kommentemben található webcímet bemásolod, megjelenik a cikk. Kipróbáltam. Ha mégsem, menj rá a www.koloknet.hu oldalra, és írd be a keresőbe a szerzőt és/vagy az írás címét (Gergely Kinga: Piercing és tetko).
Maria | 2010. február 17.
Juli,
Megismetelned a koloknet cimet?
meg akartam nezni amit ajanlottal, de a cim igy nem mukodik. Tudod, a "tizenéves lány véleménye"-re gondolok.

Koszi
Juli | 2010. február 16.

A piercing és a tetkó kérdéséről egy tizenéves lány véleménye olvasható a Kölökneten.

Kommentelte is valaki, érdemes megnézni:
http://www.koloknet.hu/849-piercing-s-tetk
hanger | 2010. február 16. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
több dolog keveredik talán össze.

nekem az a nagy kérdés, hogy mit jelent az, hogy egy iskolában a tanároknak a normái olyanok, amibe a saját diákjaik nem férnek bele. vagy hogy mit jelent, hogy a diákok olyan normákat követnek, amik a tanáraik normáiba nem férnek bele.

mert talán ezzel kéne kezdeni, és utána tudnánk értelmezni a fülbevalót, a köldökpiercinget, a miniszoknyát, az obszcén feliratokat, a sminket, a fogszabályzót, a férfiak szoknyáját, a borotvált lábat, a kiszedett szemöldököt, a nejlonharosnyát, a hajviseleteket, a kopaszságot, a rágógumit, a heretaposó cipőt, a lábkarikát, a karkötőt, a kilátszó hasat, az áttetsző toppokat, a férfiak szőrös hónalját, ja és a tetoválást is.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.11.10.
Információs sztrájk lesz az ELTE-n
"Az ELTE Társadalomtudományi Kar oktatói és diákjai figyelemfelhívó szolidaritási és információs sztrájk napot szerveznek tiltakozásul a felsőoktatás autonómiáját és az akadémiai tanszabads...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek