OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 21.
» Hozzászólások (5)
Címkék:
 

Peer Krisztina

In Memoriam

Istvános diák voltam

„Miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, mint az emberi társadalmak.”

Ottlik Géza: Iskola a határon

Emlékszem arra, amikor mindenki oda akart járni. Az ismeretlen új vonzása elhomályosította azt, amit kezdeni akartunk magunkkal. Pontosan tudtuk, hogy a német tagozatos, jó hírű dorogi iskolából nagy esélyünk van a rostán átesni, és hetedikes korunkban elsősként bemutatkozni. Azon a rostán, ahol a gyűrűmet forgatva Szabó Lőrincet szavaltam; ahol megnevettettem a tanárokat, ugyanis elárultam, hogy a felvételi csakis azoknak kedvez, akik fiatal pedagógusokhoz kerülnek a szóbelin, hiszen ők biztosan „jó fejek”. A folyosóra kihallatszó kacagást anyám is hallotta, akinek izgalmamban nem tudtam elmesélni a nevetés tárgyát; ahol fogalmam sem volt az ideális fürdővíz hőmérsékletéről; ahol megtudtam, hogy a hegyoldalban kialakított szőlőültetvény esetén jó, ha a kapa feje merőlegesen éri a földet.

Arra is emlékszem, hogy rakott szoknyában és parasztblúzban álltam az évnyitón, a posztóból készült tumpa cipőmet mindenki megbámulta. Meg arra, hogy volt, aki leszarta, miben kell megjelenni, és az akkor még megvehetetlen piros farmerját húzta föl. Már akkor is bátran képviseltem, hogy én nem veszek fel köpenyt.

Emlékszem arra is, hogy az első napokban csak a korábbi osztálytársaimmal beszélgettem, aztán a hangadókhoz csapódtam; meg arra, amikor megszóltam mások ruháját.

Arra, amikor az avatás gyengén sikerült, annak ellenére, hogy mindent megpróbáltak, mert még nem volt dolguk kiselsősökkel. Meg arra, amikor a „második anyukánk” énektanárként és iskolai karvezetőként szembesült azzal, hogy az ő osztályában vannak a legtehetségtelenebb zenészek. Emlékszem, amikor állva, egyedül énekeltem az Oragna Figát úgy, hogy még a dallamot sem találtam el. Ma már tudom, hogy a paksi srác nem laza srácot jelent.

Emlékszem, hogy a kificamított bokám nem vetett gátat a történelem felelésnek, és életemben először és utoljára ülve adhattam számot tudásomról. A könyveimre, amik tele voltak az idegen szavak szótárának jegyzeteivel; a fizikaóra előtti szorongásra, amit már akkor is a nem létező gyomorfekélyem okának véltem. És persze azokra a fizikaórákra, amikor a „krumplifejűek” megtanulták a táblát balról jobbra letörölni, meg amikor nem tudtak „fenét se”, csak tisztára mosni azt egy kettesért.

Arra, amikor a felelés kizárólag ugyanazokat érintette, mindegy volt, hol nyílik a napló; meg arra, amikor mindezen már csak nevettünk.

Emlékszem, amikor egyik reggel azzal fogadtak, hogy egy osztálytársunkat elütötte a kamion, és meghalt. Életében először és utoljára ő vezette a triatlonos bringásokat. Csak nevetni tudtam a folyosón, egészen addig, míg nem értem be a terembe, ahol nem láttam egyetlen tekintetet sem. Meg arra, hogy „az élet megy tovább”, és hogy a kamaszok a temetésen zavarukban vagy a trauma hatása miatt nemcsak síró-, de röhögőgörcsöt is kaphatnak. Nem is tudták, hogy ötödikben kézen fogva korcsolyáztunk az egyetlen dorogi jégpályán, ahova anyu hozta a teát és a zsíros kenyeret, és sosem szólt rám, amiért csak pulcsi volt rajtam.

Emlékszem arra a színpad mögötti reggelre, amikor zokogva borultam az osztályfőnökömre, hogy nem tudom az elszakadt cipőmet visszacserélni, mert elveszett a blokk; és ő pontosan tudta, hogy nem ezért kerestem meg.

A magyar faktra, amely miatt Shakespeare-összessel járkáltam Esztergomban; amikor megállítottak, és azt mondhattam, hogy én tényleg ezt olvasom; amikor rájöttem, hogy A galamb valóban hajaz Az átváltozásra és arra, amikor már ezt nem láttam. Emlékszem, évekig A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője volt a kedvenc filmem, holott addig Greenaway-nek hírét sem hallottam.

A Kis-Duna parti szünetekre, a tuják mögötti dohányzásra; meg arra, amikor osztályfőnöki órán én számoltam össze, hányan szívtak az osztályból már füvet, amit Ancsi néni csak „fűszeres cigarettának” nevezett. Meg arra, amilyen beszélgetést ez elindított.

És arra, amit a tanárokról leveleztünk az órán; meg arra, ahogyan ők ezt „nem vették észre”. Ahogy rámutattak, hogy a súgás büntetése valójában az empátia gyakorlásának elfojtása, ezért nem adnak egyest.

Emlékszem azokra az osztálytalálkozókra, amikor már tegeződve koccintottunk, és amikor tényleg érdekeltük őket.

És arra, amikor tíz év és néhány személyes mondat után már mindannyian csak egy dologról tudtak beszélni. Nem voltak már ugyanazok.

Peer Krisztina

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Bea | 2009. szeptember 25.
Hihetetlen, hogy nem is egy évfolyamban voltunk, de szinte ugyanazok az emlékeink, és hihetetlen, hogy mekkora fájdalmas mosollyal olvastalak... és az még hihetetlenebb, hogy akik mostantól oda járnak, már nem fogják ugyanezt érezni, tudni, átélni.
Akárki akármit mond: én büszke vagyok arra, hogy istvános voltam/vagyok... és sajnálom, hogy egyszer majd a gyerekem nem lehet ugyanerre büszke.
egy nem Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Az írásokat olvasva az első gondolatom az volt: szívesen lettem volna Istvános diák. Mindenféle írástól - legyen az objektív vagy szubjektív -, mindenféle bizonyítéktól függetlenül azt gondolom, hogy az iskola, ahol a diákok ilyen szintű önszerveződésre, megszólalásra, kiállásra és együttműködésre képesek, csak olyan pedagógusokkal dolgozhat, akik képesek az egyes belépő diákokat csoporttá, közöséggé formálni. Ez nem kis munka... és nem mellékes, hogy a diákok minden egyes lépése indirekten bizonyítja az iskolában folyó munka minőségét, hatékonyságát, a pedagógusok kivételes szakmaiságát. Gyerekek és nevelők összhangját, a csoport erejét.
Vali | 2009. szeptember 22.

NEM akarok, és nem is fogok elmenni a téma mellett én sem. Mondom mindezt annak ellenére, hogy szerintem még a jéghegy csúcsát sem látom ebben az ügyben.
Többekkel együtt én is emlékszem, és NEM "az idő mindent megszépít" alapon, szinte csak jó és szép dolgokra emlékszem az istvános évekből. Ami pedig ciki vagy kellemetlen volt..., kellett ahhoz, hogy az az ember lehessek, aki ma vagyok. Akkor még, gyerekként nemigen volt súlya számunkra az "én csak a javadat akarom" kezdetű mondatoknak, akár szüleink, akár tanáraink szájából is hangzottak el. Fogalmam sincs, miért van ez, talán így működik a legtöbb ember; aztán felnőtt fejjel beláttam, hogy jééé, tényleg igaza volt anyunak, osztályfőnökömnek.....
Mióta anya vagyok sokkal szentimentálisabb lettem, mégsem hiszem, hogy kizárólag emiatt bőgtem végig Kriszti írását (hol a nevetés, hol a szomorúság miatt). És tényleg igaza van: egykori tanáraink már nem ugyanazok, de nem az eltelt 11 év miatt!
Egy "anya, fürdess meg!"-nek ma már eleget tettem, hallgatom a szuszogását, és csak remélni tudom, hogy az én gyerekemből is egyszer legalább annyira jó ember válik, amilyen én vagyok, köszönhetően többek között a gimnáziumnak, ahová jártam.
Sok jó embert ismertem meg ott; ami sok jó dolog velünk történt - barátságok, szerelmek, bulik, beszélgetések - azt soha senki nem tudja elvenni tőlünk, csak az szomorít el, hogy másoknak esélye sem lesz már hasonlókat átélni, mert Esztergom már nem ugyanaz a Szent István Gimnázium nélkül.
egy másik volt Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Örülök, hogy Kriszti ilyen jól összefoglalta gimnáziumi évein(k)ek tapasztalatait. Volt osztálytársaként emlékszem a leírt dolgok nagy részére. Nekem is szinte csak kellemes emlékeim vannak az István Gimnáziumról. Ami esetleg nem volt annyira jó, az már rég feledésbe merült. Szerintem mindannyian akik oda jártunk nagyon sokat kaptunk útravalónak, mind tárgyi tudásban, mind viselkedésben. Őszintén remélem, hogy minden volt Istvános diák figyelemmel kíséri az iskola sorsát és erejéhez, képességéhez mérten tesz az ügy érdekében.
Volt Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Én is Istvános diák voltam, én is emlékszem. Ezekre és sok másra is, és mai napig büszkén mondom: én Istvános diák voltam!
HA arra gondolok, mit tettek ezzel az iskolával, nem tudom mi bánt jobban:hogy meghurcoltak általam nagyra tartott és becsült tanárokat, hogy az eljövendő diákságot megfosztották attól, hogy átélhesse ezeket az élményeket, vagy hogy nekem magamnak tűnt el egy olyan biztos pont az életemből ami eddig kimondatlanul, de ott volt. Mert most érzem csak, hogy az elmúlt 10 évben is mindig ott volt valahol, hogy bármi gondom lenne, bizalommal fordulhatnék ahhoz az iskolához, ahhoz a tanári karhoz, akik elindítottak, akikről úgy érzem, fontos vagyok nekik/fontosak vagyunk nekik mindahányan. Mi, akik Istvános diákok voltunk. Mert ez jelent valamit. Őszintén sajnálom és megvetem azokat, akik lekiismeretfurdalás nélkül tönkretették mindezt, mert fogalmuk sincs milyen volt Istvános diáknak lenni.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.17.
Nincs jobb mérés a felvételinél
Szinte minden évben felmerül, hogy a központi középiskolai felvételire elegendő-e a 45 perc tantárgyanként, illetve könnyűek vagy nehezek-e a feladatok. A lapunk által megkérdezett gyakorl...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Szódolgozat
Öveges Enikő és Csizér Kata tavaly tette le Vizsgálat a köznevelésben folyó idegennyelv-oktatás kereteiről és hatékonyságáról című kutatási jelentését az Oktatási Hivatal asztalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Radó esete a brit tudósokkal. Nahalka István írása
A tanulási elmaradást az a látens diszkrimináció hozza létre, amelyet az iskolák működtetnek egyoldalúságukkal, sajátos értékorientációikkal, bizonyos kultúrák kirekesztésével. Lá...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.02.17.
Diákolimpikonoktól határon túli doktoranduszokig egyre többen állnak ki az MTA mellett
Kedden Budapesten mintegy 1000-1500 fő tiltakozott az MTA épülete előtt a tervezett ellehetetlenítés ellen (a demonstrációtól percről percre tudósítottunk), emellett Szegeden, Kolozsváron...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.17.
Mennyibe kerül a nyelvvizsga: akár több százezer forintos kiadással is kell számolni
A továbbtanulás nemcsak izgalommal, hanem anyagi terhekkel is jár, amit az OTP Öngondoskodási Index szerint a szülők 81 százaléka akár lemondások árán is vállalna. Sok családnak azonban...
(Forrás: eduline)
--
2019.02.17.
Utópiának tűnik, hogy bárki is megállítsa a Facebook pénzcsináló adatporszívóját
Ahogy a tavalyi, az idei évindító üzenetében is azt ígérte Zuckerberg – akinek a szavazati jogok 60 százalékát birtokolva teljes az ellenőrzése a cég fölött –, hogy rendet tesz a Facebook...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva" (Hercsel Adél intejúja Simon Mártonnal)
Ha összeszedném tíz barátomat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, száz dologban nem értenénk egyet. Ezért kellene beszélnünk róla, a dolgok ott kezdődnek el. Az a baj, hogy leszoktunk...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.15.
Az óvszernek van értelme az iskolákban az ENSZ szerint
Az ENSZ Népesedési Alapja adott ki egy jelentést, amelyből kiderül, hogy ha óvszereket osztanak az iskolákban, azzal egyrészt megelőzhetők különböző nemi úton terjedő betegségek, másr...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.14.
Volt már idén szülői értekezleten? Volt bármi értelme?
Az osztályfőnök ismerteti a fontos dátumokat, határidőket, beadandó pénzeket, általánosságban beszél az osztályról. A szülők közben aláírják a megfelelő papírokat. Tanév elején...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek