OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. június 17.
» Hozzászólások (16)

Horváth Andrea

Miért nem szeretjük az osztályfőnökünket?

Ez az írás már több hete érkezett a szerkesztőségünkbe, egy gimnazista kislány írta. Sokáig töprengtünk azon, hogy közzé tegyük-e egy olyan időszakban, amikor a pedagógusok helyzete messze nem rózsás: egzisztenciális biztonságuk, társadalmi megbecsültségük folyamatosan hanyatlik, közérzetük egy rosszabb. Ennek ellenére úgy véljük, hogy érdemes szembesülni a diákok véleményével, elgondolkodni azon, hogy vajon milyen határig mentenek fel bennünket a tagadhatatlanul mostoha körülmények. Nem gondoljuk, hogy az itt ábrázolt negatív kép általában jellemző a pedagógusokra, de a jelenség létezik akkor is, ha nem beszélünk róla.

Még be sem léptem az új intézménybe, ahová öt évig fogok járni, de már nem volt rokonszenves az új osztályfőnököm. Ennek több oka is volt.

Amikor anyukám hazaért a nyári szülői értekezletről, közölte velem, hogy ha jóban szeretnék lenni a tanáraimmal, akkor a suliban nincs sminkelés. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítéli meg az embereket, és ha ilyen durván korlátoznak valamiben, az évnyitón tehát feketére mázolt fejjel jelentem meg. Mikor beértem az osztályomba, mosolyogva fogadtam, hogy majdnem minden lány órákon keresztül készült „maszkban” van. Azonnal megkedveltem őket, ellentétben az osztályfőnökömmel. Hiába próbálta, nem tudta elrejteni érzéseit, így azonnal kialakult a kölcsönös ellenszenv.

A tanév elején ismerkedős táborban volt a társaság. Két nap volt, de örökkévalóságnak tűnt. Nem vagyok tanárellenes, jómagam is erre a pályára készülök, de azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy vannak olyan pedagógusok, akik azért mentek tanárnak, hogy kiélhessék rejtett vágyaikat: szívassák a diákokat.

A kirándulás első napján kijelentette, hogy ki az, akit kirúgat, ha gyökeresen nem változik meg (mellékesen jegyzem meg, hogy a kiválasztottak közül a második tanévben hármat sikerült eltávolítani). Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Nem volt sem bizalom, sem tisztelet a tanár–diák kapcsolatban. A tanárnő bezárt minket éjszakára a szobáinkba, átkutatta a holminkat, leszólta az öltözködésünket. Azóta is sokszor hallom az ismerős mondatokat: „Mi ez a stílus?”, „Nem az én dolgom, hogy neveljelek titeket, de látom, rajtam kívül ezt senki nem teszi meg”, stb. Az már csak pont az i-re, hogy a tanárnő arcáról le lehet olvasni a felénk irányuló teljes lenézést. Ha valóban pedagógus leszek, arra fogok törekedni leginkább, hogy példát mutassak a gyerekeknek, és sajnálom, hogy rajtam kívül nem sokan tartják ezt fontosnak.

Mindenesetre a tanárnő viselkedésére a reagálás a teljesen jogos felháborodás. Sok fajtája van a felháborodásnak. Vannak, akik felemelik a hangjukat, akik hátat fordítanak, akik összeszorított fogakkal csendben tűrik, és akik megjátszott nyugalommal próbálják meggyőzni a másikat az igazukról. De sajnos minden módszer ugyanoda vezet: jön a tipikus válasz („Ha te így beszélsz velem, ne várd el, hogy én máshogy beszéljek veled!”) és az intő. Amikor a szülők belenéznek az ellenőrzőbe, nem látnak a színfalak mögé, így a gyerek jön ki rosszul a helyzetből. Nem kétlem, hogy nem egy esetben a diák a felelős az iskolai problémákért, de most másról van szó. Nem tudom, hogy a tanárnő elkeseredett-e, esetleg a magánéletében vannak gondjai, de szerintem ne vigye be a munkahelyére a benne felhalmozódott stresszt, és főként ne a neki alárendelt tanulókon vezesse le.

Lehet, hogy a kedves ofőmet gyerekkorában érték sérelmek, és emiatt lett belőle rosszindulatú ember. Olyan tanárral viszont még sosem találkoztam, aki ennyire sunyi lett volna. Az elmúlt évben történt. Az irodalomtanár az első közös órán kijelentette, hogy a házi feladat és felszerelés hiányáért egyes jár. Azt gondolom, hogy a tudást kellene osztályozni, és nem a szorgalmunkat vagy trehányságunkat, így hát úgy döntöttem: szólok erről az osztályfőnöknek. Egyetértett velem, és megígérte: beszél az irodalomtanárral. Ennek ellenére nem szűnt meg a rossz jegyek osztogatása. Nem sokkal ezután, egy szülői értekezleten a szülők felvetették a problémát. Kiderült: maga az osztályfőnök kérte meg a magyartanárt, hogy adjon rossz jegyeket minden kis hibánkért, mialatt neki esze ágában sem volt megbüntetni minket ilyenekért. Azóta megszűnt ez a rendszer, de az osztályfőnök sunyisága mindenkit meglepett.

Sok pénzt kell befizetni az iskolának: osztálypénzt, évkönyvpénzt, karbantartáspénzt, fénymásolópénzt és nem utolsó sorban kiránduláspénzt. Nem minden család engedheti meg magának, hogy ennyi pénzt fektessen a suliba; hónapokig tartoznak, de végül kicsikarják belőlük a tartozásukat. És ekkor jön a legdühítőbb dolog. A diák nagy nehezen befizeti a kisebb vagyont, hogy el tudjon menni az osztálykirándulásra, nagy könyörgésre kap egy kis zsebpénzt is. És a tanár?

A befizetett osztálypénzből megy el kirándulni, az egészhez egyébként nincs semmi kedve, és a biztonság kedvéért vásárol a pénzből smink- és körömlakklemosót, hogy mindenki úgy nézzen ki, ahogy ő akarja. Utána a múzeumba menet a metróellenőr megbünteti a tanulót, mert nincs jegye, és a tanárnak még van képe azt mondani, hogy „Mért vagy ilyen csóró?”. Ez már több a soknál! Megpróbáljuk leváltatni az osztályfőnöket, de ennek a lehetősége csak elméletben létezik. Próbálkozásunknak csupán az az „eredménye”, hogy még jobban szívat minket.

Sok iskolában arról panaszkodnak a pedagógusok, hogy nincs semmi hatalmuk. Ez sem jó, de nálunk sajnos az ellenkezője igaz: a pedagógusoknak teljhatalmuk van, és a gonosz természetűek ezzel vissza is élnek. Mi csak tűrünk, hisz nem tehetünk mást, és végül, mint már előbb mondtam, mi járunk rosszul.

De próbáljuk a jó oldalát nézni a sokszor nagyon nehéz helyzetnek. A „közös ellenség” összekovácsolta az osztályunkat, nagyon összetartunk, szoros barátság alakult ki közöttünk.

Horváth Andrea

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2009. július 15.
Juditkám! Nagyon nehéz ennél többet mondani nekik anélkül, hogy pontosan megidéznénk az ábrázolt tanárokat. De azt Te is belátod, hogy egy nyilvános fórumon ezt nem lehet megtenni. Ki kellene találnunk egy jó/jobb műfajt az esetelemzésre. A neten szinte lehetetlen a konkrétum szintjére lemenni. Itt csak az egyik fél hallgattatott meg, a kép ennek következtében féloldalas, és a válaszok is túl általánosak. Bár éppen Te mondtál ennél többet és tanulságosabbat is a felelősségvállalásról meg az önreflexióról.
Kádár Judit | 2009. július 14. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Azért nekem olyan lehangoló, hogy csak annyit tudunk mondani egy középiskolás leánynak, hogy forduljon a diákönkormányzathoz vagy menjen másik iskolába. Meg persze azt, hogy biztos ők is hibásak. Azt hiszem, ennél többet érdemelne, ha már vette a fáradságot és keresett egy pedagógiai lapot a neten. Mint tavaly Benjámin.

Talán kérdezhettünk volna. Próbálhattunk volna beszélgetésbe elegyedni.

Juli | 2009. július 11.
Kedves Móni! Én úgy látom, hogy a környezetben "csak" az osztályfőnökkel van gondja a leányzónak, az osztálytársaival jól elvan, és a többi dologról nem igazán értesülünk. Az a tanács, hogy változtasson iskolát nem feltétlenül követendő, hiszen másutt is kifoghat egy rossz osztályfőnököt, viszont el kell hagynia a barátait, ami ebben az életkorban különösen érzékeny dolog. Új társas környezetbe beilleszkedni pedig igen csak nehéz. Tehát egy ilyen iskolaváltoztatási döntés több szempontból is roppant kockázatos.
Móni | 2009. július 10.
Csoszka azt írja, június 23-án, ki tudja mióta őrölte egymást a tanár és az osztálya. A cikk szerint 5 évig fog a kislány abba az iskolába járni. Ismerkedős kiránduláson már fura volt az indítás, amikor még senki sem táncolt senki idegein! Szóval, kíváncsi lennék én is a másik félre, de nem hiszem hogy a cikk írójának más lenne ettől az élete.
Andreának illetve szüleinek azt ajánlom: keressenek másik iskolát! Ha ennek csak a fele igaz, kiderül, ez a gyerek nap-nap után megy ebbe a "nemszeretem " környezetbe. Ahol még 4 évet kell eltöltenie! Mi felnőttek, egy ilyen munkahelyről nem mennénk el?
Lehet, hogy nem minden úgy történt. Lehet, hogy vannak, akik jól kijönnek az ofővel. De ennek a gyereknek lépnie kéne, méghozzá jó nagyot!
Juli | 2009. június 27.
Egyetértek Csoszkával, aki szerint a másik felet is meg kell hallgatni. Ezúttal a diák a másik fél, hiszen a pedagógusoknak már bőségesen volt és van alkalmuk megszólalni ezen a fórumon.
Van abban igazság amit "nenike" írt: ha ilyen súlyos a probléma a diákönkormányzatnak kellene lépni. De hát valamennyien tudjuk, hogy az iskolai demokrácia nem igazán működik, az iskolák többségében hiányoznak az érdemi dialógus elemi feltételei. A pedagógusok többnyire személyes sértésként fogadnak minden bírálatot, amin – ismerve kiszolgáltatott helyzetüket, labilis lelki egyensúlyukat – nem is lehet igazán csodálkozni.
A serdülők, amióta világ a világ, lázadnak, kritizálnak, akár igazuk van, akár nem. Azt így felmerülő problémákat helyben kell kezelniük a felnőtteknek, mindenek előtt a pedagógusoknak. Egyetértek Hangerrel, arról kellene beszélnünk, hogy milyen módon kezelhetők ezek a problémák, tehát hogy milyen tanulságot hordoznak számunkra a diáklány szavai.
Igen, Judit, az első feladat lenne rádöbbenteni a gyereket/gyerekeket arra, hogy ők maguk is felelősek a körülöttük kialakult helyzetért. Abban is igazat adok Neked, hogy a közös ellenség ellen szerveződő véd- és dacszövetség teremtette kohézió etikailag kifogásolható, a gyűlölködés csak a problémák súlyosbodásához vezethet.
Meseszép gondolata: próbáljuk beleképzelni magunkat a másik fél helyzetébe, feltétlenül megszívlelendő. Egy lehetséges alap ahhoz a bizonyos dialógushoz tanárok, diákok (és szülők) között, amelynek fájó hiányát valamennyien nap mint nap érezzük.
Kádár Judit | 2009. június 26. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Ami nekem Andrea leveléből a legnehezebben (legnehezebb szívvel, lehajtott fejjel) olvasható, az a "visszaköszönés".

Visszaköszön ennek a felnőtt világgal tusakodó leánynak az írásából a mi felnőtt világunk.

1. A magyarázhatnék. Biztosan magánéleti bajai vannak az ofőnek, biztosan nehéz volt a gyerekkora. Tudja a fene, mi volt, mi nem, de mi épp ugyanezt tesszük egy-egy "nehéz" gyerekkel szemközt: biztosan elhanyagolják a szülei vagy mindent megengednek neki, biztosan kistesója született, elváltak a szülők vagy iszik az apja... Eszünkbe sem jut, hogy mielőtt oknyomozásba kezdünk (sztereotípia előrángatásba pontosabban), rápillantsunk a helyzetre, amiben a gyerek ezt vagy azt tette, és aminek - horribile dictu - mi magunk is a szereplői vagyunk. Mi ezt nem tesszük meg, vagyis nem tanítjuk meg neki, vagyis ő sem teszi meg. Aztán dühöngünk, hogy miért nincs benne több belátás.

2. A "közös ellenség". Hát ez az. Drága Andrea, szomorkodj nyugodtan, úgy látom, van min szomorkodnod. De azt ne gondold, hogy a közös ellenség összekovácsolta osztály a nehéz helyzet "jó oldala"! Ez a legrosszabb oldal, ez a ma-kit-utálunk, de-jó-hogy-együtt-utáljuk érzés. Tőlünk tanuljátok meg a nyomorú helyzetekből, amit a mi ma-kit-utálunk gyakorlatunk ragaszt rátok. A politika, a sajtó, a mindennapi kapcsolatok, a munka világa, a közösségek, a családok tele vannak ezekkel a gyűlölet összenyomta véd és dacszövetségekkel. Úgy nyomorítja el a lelket az ilyesmi, hogy kő kövön nem marad.

Bizony bele kell nézni a kamaszok tükrébe. Nehezen kibírható, amit ott látunk, ha csak egy kicsi lelkiismeretünk is maradt még, bizony nehezen.
meseszép | 2009. június 24.
hanger: a te latinodat értem :)
komolyabban: ha egy helyzethez úgy viszonyulunk, hogy megsértődünk, már vesztettünk. ha bűnbakot keresünk/gyártunk, pláne. (ékes magyarsággal) értettem csoszka finom iróniáját, "nagyon szépen mondta meg a magáét", válaszolt nekem. de nem ez a lényeg.
ha egy diák megalázottnak érzi magát, akkor az is. és ha segítséget kér, de nem kap, akkor megoldja ő a problémát, - úgy, ahogy tudja. nekünk kellene a tudás birtokában lennünk, és rendelkezésére állnunk. még akkor is, ha ordítóan nincs igaza. mert egy kamasz mindig meg van győződve az igazáról. éppen ezért teljes erőbedobással, hittel küzd.
ellenünk? ha alkalmatlanok, vagy csupán csak felkészületlenek vagyunk, akkor bizony ellenünk is. (tudom, én is voltam kamasz. ajaj! és voltak "normális" tanáraim, meg iszonytatóak is. szándékosan használom ezt a durva jelzőt. ami beég, az örök életre megmarad.) ezt akarjuk örökíteni? vagy inkább küzdenénk ellene? ezt kell eldönteni, és onnan már látszik a megoldás.
aki pedagógusként is próbál anya/apa/szülő maradni, nem csak fejjel, szívvel is gondolkodni, (képzavar, tudom) nagy eséllyel nem fut bele ilyen utcába.
nekem a legvérlázítóbb helyzetekben az szokott segíteni, hogy beleképzelem magam a gyerek vagy az anyja helyzetébe. mindjárt egész más a világ.
hanger | 2009. június 24. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
hogy az osztályfőnöknő szánni való, és hogy neki egy fikarcnyival sem könnyebb, mint a diákjainak, és hogy milyen végtelenül megalázó lehet a végén még egy ilyen levéllel is szembesülni, az nem vitás. és ha meghallgatjuk, szinte biztos vagyok, hogy erre a következtetésre jutunk.

évezredek óta nehéz a "mai fiatalokkal" azt tudjuk. O tempora o mores! - kiáltott fel Ciceró. ("micsoda idők, micsoda erkölcsök!") De számomra a lényeg, hogy itt van egy megoldatlan helyzet, amiből mindenki rosszat tanul, és amivel mindenki rosszul jár.

és ami miatt én nem vagyok kíváncsi az osztályfőnökre, az az, hogy ahhoz a személyes diáktörténethez, amit Csoszka nagyon jól lát, hogy visszás (milyen legyen egy kamasz?), ahhoz szerintem nem tesz hozzá.

és szerintem azzal volna foglalkoznivaló, hogy ebből a történetből mit lehet tanulni. és persze nem az a fejlődés módja, hogy bűnbaknak kiáltjuk ki, és elítéljük a tanárt. ezért mondom, hogy nem jogi eset.
csoszka | 2009. június 23.
Hanger, nem gondolom, hogy a "Hallgattassék meg a másik fél is!" csupán jogi formula. Teljesen általános, hogy ugyanazt a szituációt minden résztvevő máshogy éli meg. Hogy ítélheted meg bármelyikük viselkedését csak az egyikük elmondása alapján?
Nem akarom én szentté avatni az osztályfőnököt, de abban biztos vagyok, hogy ha egy kapcsolatban valami félrefut, abban mindegyik fél ludas.

Olvasd csak el még egyszer ezt a mondatot és a környezetét is: "Mikor beértem az osztályomba, mosolyogva fogadtam, hogy majdnem minden lány órákon keresztül készült „maszkban” van."
És ekkor még nem is találkoztak azzal a gonosz, sunyi osztályfőnökkel!

Ennek az írásnak alapján mindenki nagyon fogja sajnálni ezt a szegény elnyomott, jogaiban korlátozott lányt. De mi lett volna, ha az osztályfőnökük írja le először a történteket. Akkor őt sajnáljuk, és elmélázunk a mai fiatalok szörnyű viselkedésén?
Na ezért írtam én, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan!
IZs | 2009. június 23.
Máshol másokkal arról beszéltünk,hogy manapság egyik másik osztályba mintha 30 idegen járna, ugyan abba az iskolába, ugyan azokra az órákra. Olyan of. akinek már volt néhány jó közösséggé vált osztálya ezt igen nehezen viseli, próbálkozik valahogy összerázni a csapatot. Van amikor sikerül, van amikor nem. És tegyük fel nem sikerül és nem szívesen végzi az of feladatát, de mivel másik hadra fogható tanár nincs az iskolában, vagy nem vállal ofőséget ( mert megteheti) hát kedvetlenül, vagy minimál erőbedobással mímeli az ofőséget, ha még eleve alkalmatlan személyiségű, hát akkor gonosz és megalázó módon viselkedik, a levélben leírtak szerint. De ebben a levélben is ott van a sorok közt az a mai jelenség is, hogy diákjaink rettentő jól tudják azt hogyan és milyen módszerekkel ( sokszor még a mit is behatárolva ) tanítsanak tanáraik. A csakazért is fekete sminkű , még véletlenül se kipróbálva, hátha lehet tanulni smink nélkül is, az önmegvalósítás mindenek elött alapállású 14-éveseket kissé fontosabb dolgok felé terelgetni, valóban kihívás, szép feladat, de nem biztos, hogy önként vállalnám.
A levél jelzői szerintem kicsit bulvárosra sikeredtek (gonosz ,sunyi, szivat) nem nyerték meg a tetszésemet és abban sem vagyok biztos, hogy az egész osztály így éli meg ezt a "nagyon nehéz helyzetet". Ez a kicsi lány így látja, így éli meg, talán a szülei is erősítik a véleményét, én meg sajnálom Őt, hogy ilyen központi szerepet kap az életében az of. utálata.
hanger | 2009. június 23. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
szerintem ne menjünk el ismeretelméleti irányba.

az idézetnek nekem nem a kihalt nyelvével volt gondom, hanem a tartalmával. ugyanis ez nem jogi eset. teljesen érdektelen, hogy az osztályfőnököt végül szentté avatják-e, kitünteti-e az unesco és béke nobeldíjat kap-e, vagyhogy a legfelső bíróság ártatlannak minősíti-e. értően olvasva a diák levele arról szól, hogy ő, illetve a diákok az osztályban hogyan élik meg az osztályfőnöknénit. abban nincs is másik fél, akit meg lehetne hallgatni. hiszen egyedül a diák tudja, hogy ő mit él meg. ehhez nekem a hátam közepébe se hiányzik, hogy leírja az osztályfönöknéni, hogy miért nincs igaza a diáknak. és hogy miért nem ő ütött először.

azzal viszont volna foglalkoznivaló, hogy a diákok hogyan élhetnek meg ilyet. mert bár a közös ellenség szép mítosz, mégsem látom országosan vagy nemzetközileg legitimálható, legitimálandó osztályfőnöki szerepnek. de lehet, hogy csak én vagyok túl konzerv, és sokkal reálisabb az osztályfőnököket országszerte ellenséggé változtatni, mint az a mítosz ami az én fejemben él.
csoszka | 2009. június 23.
Valóban, pont olyan művelt, mint én nem lehet mindenki. Sőt, valószínűleg nincs egyetlen olyan ember sem, aki pontosan ugyanannak a tudáshalmaznak lenne a birtokában, mint én. Mint ahogy olyan ember sincs, aki pont annyit tud, pont annyira művelt mint te. És ez így jó. Ettől olyan tarka a világ.
Azt viszont egyáltalán nem hiszem, hogy a műveltség fokmérője lenne, egy latin mondat, ami az ember fejében megragad. Csak sokszor hallottam annakidején diákként.
A jelentése: Hallgattassék meg a másik fél is!

A dolog így lenne tisztességes. Ugyanis (ha már egykori bölcs tanáromat idéztem, hadd idézzem hasonlóan bölcs nagyanyámat is) messziről jött ember azt mond, amit akar.
Mióta emberek élnek a Földön és közösségeket alkotnak, mindig is voltak közöttük ellentétek. És természetesen mindig a másik volt a gonosz, az aljas, a meg nem értő, az együttműködésre képtelen, stb.
Ezért is háborítanak fel az ilyen, egy nézőpontból leírt történetek, amit aztán "bedobnak a köztudatba", szörnyülködjön csak rajta, aki arra jár. Hogy aztán valójában mi történt az alatt a néhány év alatt, amíg ez az osztály és az osztályfőnöke őrölték egymás idegeit? Nem hiszem, hogy erre objektív választ lehetne találni. Maximum sok-sok nézőpontból megnézni. Lehetne. Ha lenne jelen több néző. De nincs. Úgyhogy ezzel a levéllel sokat kezdeni nem lehet. Csak sajnálni mindenkit, aki ilyen helyzetbe kényszerült. Tanárt és diákot egyaránt.
meseszép | 2009. június 22.
kedves csoszka! lefordítanád? nem lehet mindenki olyan művelt, mint te.
csoszka | 2009. június 21.
Audiatur et altera pars!

Nem ártana. Mielőtt ítélkezünk.
nenike | 2009. június 21.
Felháborított ez a cikk. Akkor, amikor rengeteg a munkanélküli pedagógus, ilyen emberek lehetnek a pályán. Megértem, hogy a cikkíró diák és társai így vélekednek rólunk. Hogyan értessem meg, hogy nem vagyunk ilyenek? Én se szeretem, ha a diák úgy néz ki, mint akire ráömlött a festékbolt teljes polcozata, mert a kis buta nem ért a sminkeléshez, és nem szépíti magát, hanem nevetségessé teszi. Lelke rajta. De négy év alatt, anélkül, hogy erről túl sokat beszélnénk, a leánykák megtanulnak jól sminkelni, és leszoknak a túlzott festésről, mert az festi magát, aki belül üres, hogy legalább kívülről mutasson.
Valóban nagyon neveletlenül és egyre neveletlenebbül érkeznek a diákok a középiskolába. Az a dolgom, hogy próbáljam pótolni, amit a szülő elmulaszt. De nem lehet direkt módon. Ha mindig hangoztatom, hogy én vagyok az ész, a gyerek kinevet és ilyeneket ír, mint ez a kislány. Igaza van.
Ne a magánéletében keressük az okokat a tanárnő viselkedésére. Nincs közünk hozzá. De igenis keresse meg az osztály a hivatalos módját annak, hogy legyen olyan osztályfőnökük, akivel megtalálják a közös hangot.
A kirándulásról írtakat felháborítónak tartom. Mi lenne, ha a tanárnő olyan iskolában tanítana, ahol a szülők 80 %-a munkanélküli?
Kedves Andrea! Nézze a jó oldalát a dolognak: valóban tudnak igazán jó közösségek is születni abból a helyzetből, hogy közös az ellenségük. Ez igaz. A mi tantestületünk is akkor volt a legjobb, mikor zsarnok igazgatónk volt. :)
Az ilyen emberrel nagyon kedvesnek és udvariasnak kell lenni, nem szabad tőle félni (úgy látom, nem is félnek), és meg kell keresni a szülői szervezet meg a diákönkormányzat lehetőségeit arra, hogy váltsanak osztályfőnököt.
hanger | 2009. június 18. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
engem nem lep meg. titeket?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.11.10.
Információs sztrájk lesz az ELTE-n
"Az ELTE Társadalomtudományi Kar oktatói és diákjai figyelemfelhívó szolidaritási és információs sztrájk napot szerveznek tiltakozásul a felsőoktatás autonómiáját és az akadémiai tanszabads...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek