OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. május 26.
» Hozzászólások (38)

Hanczár Gergely

„Adjatok, tanárnénik, telefont!…”

„… Nem adunk! – Akkor szakítunk! – Szakíts, ha bírsz!”

Ki tudja, meddig lesz a virtuális örökkévalóságban fent ez a snitt, úgyhogy elmesélem. Jó másfél perces felvételt készített az egyik diák talán mobiltelefonnal arról, ahogy egy eleinte zajos, aztán ijedt és csöndes tanárnénitől egy eleinte sem csöndes diáklány megpróbálja visszaszerezni a mobiltelefonját. A cél végig a mobiltelefon.

Az archetipikusan lúzer tanárnéni ballonkabátszerű köpenyben, idióta hajjal és ronda sállal, a felvétel egy bizonyos pontján megpróbál kimenekülni a teremből, de a túlerővel szemben nem sikerül neki. A felvételt készítő diáknak szemlátomást végig jó hecc a dolog, nevetgél. Aki a telefonját akarja vissza, annak egyáltalán nem. A tanárnéninek sem jó hecc egy nála fél fejjel magasabb, szemlátomást jobb fizikumú lánnyal összemérnie küzdősportokbéli jártasságát. Ahogy a végén picit durvulni kezd a dolog, a diáktársak beállnak a tanár és a diák közé, megpróbálják szétválasztani őket, teljesen sikertelenül. Spanyol vagy portugál vagy ki tudja, milyen nyelven beszélnek, úgyhogy a kommunikáció verbális részét tartalmilag nem tudom elemezni. Ez egyébként nem tűnik a cselekmény megértéséhez nélkülözhetetlennek. In medias res érkezünk a történetbe, úgyhogy nem derül ki, hogy milyen okból vette el a telefont a tanár, és nem lehet tudni, hogy mi lehet éppen a telefonkijelzőn. Lehet, hogy egy félig megírt sms vagy akár egy éppen ehhez hasonló felvétel pár perccel korábbról. Erről csak találgatni tudunk. A felvétel utolsó másodpercében a diák végül kiveszi a tanár kezéből a telefont, és egyszerűen hátat fordít neki. A tanárnéni meg végre menekülőre fogja.

A jelenetet számos szálon lehet elemezni. Először vizsgáljuk meg a látszólag legkevésbé érdekes szálat, az operatőrt. A rendező és a dramaturg az élet, illetve a társadalom, azt majd később nézzük. A kamera technikai szintjét vizsgálva, alighanem mobiltelefonba épített kameráról van szó. Vegyük észre, hogy aki filmez, egészen gyakorlott filmes. Végig jó helyen van. Nem maradunk le egyetlen fontos mozzanatról sem. A megkomponált képek bizonyos szintű vizuális igényességről tanúskodnak. Állva filmez az elejétől, miközben a többiek ülnek. Egyáltalán nincs benne félelem, nevetgél is. Alighanem nem rejtett a kamera. Egyszerűen feláll, és filmez. Bizonyára már előre arra gondolt, hogy felteszi valahova. Lehet, hogy a tanárnéni nem túl népszerű? Lehet, hogy a diáktárs nem népszerű? Miközben sokak számára durván idegtépő jelenetről van szó, ő békésen zoomolgat, amikor szükségét érzi, beállítja az optimális képkivágást, és még a függőlegességre is figyel. Próbáljuk egy kicsit átélni a helyzetet! Volna figyelmünk erre ilyen helyzetben? Nekem aligha. Gondolkodjunk el egy picit, milyen attitűd kell ehhez. És ne feledjük, hogy a felvétel végül felismerhető arcokkal a neten köt ki. Ahhoz milyen attitűd kell?

Meditálhatunk egy kicsit azon is, hogy miért van oly sok iskolában tiltva a mobiltelefon. A standard érv, hogy azért, mert elvonja a diákok figyelmét, meg mert státusharcot vívnak a telefonokkal. Köpenyt azért kellett hordanunk anno, hogy ne az iskolát használják a diákok „divatozásra”. Hát én akkor is szóltam, most is szólok, hogy „divatozni” köpeny alatt, köpennyel is lehet, és „divatozni” egyébként is nagyon fontos. A ruha a társas érintkezés egyik nagyon fontos kifejezőeszköze. Aki ezt nem érti, azt csak sajnálni tudom. Hiába igyekeztek tiltani az öltözékkel való kommunikációt, csak annyi történik, hogy a jelképzési és jelmegértési stratégiák alkalmazkodnak ehhez a kötöttséghez. Ahogyan ahhoz is alkalmazkodott az öltözékkel való kommunikáció szabályrendszere, hogy az embereknek általában két lábuk van, ezért a nadrágnak is két szára van, nem három.

Standard érv az is, hogy a kiöltözött lányok „elvonják a figyelmét a fiúknak”; most a mobiltelefonra mondják ugyanezt. Persze ma már kevésbé szexistán, fordítva is illik megfogalmazni. Ez igaz. Tényleg elvonják a figyelmet. No de: egyrészt az iskola a legjobb helyszín, ahol meg lehet tanulni a feladatunkra figyelni, miközben vonzó jelenségek vesznek körül, másrészt az iskola a társas érintkezésnek az a helyszíne, ahol, akár akarjuk, akár nem, megtanulják a diákok vonzani és taszítani egymást. Amikor még nem volt mobiltelefon, alkalomadtán kibámultunk az ablakon. Az is figyelemelvonó. Miért is nem cseréljük le tejüvegre az iskolaablakokat? Tudja valaki a választ? Komolyan kérdezem. Tényleg komolyan kérdezem. Ha folyton a figyelemelvonásról beszélünk, akkor erre kéne egy igen konkrét válasz, mielőtt a telefonokat elvesszük a gyerekektől. A kötelező köpenyviseléshez felhozott érvek eléggé hasonlatosak a mobiltelefon tiltásához felhozott érvekkel. Fura.

Pedig mennyi mindenre lehetne használni az iskolában a telefont. Bizonyára mindenkinek van ezer ötlete. Felvehetünk vele egy fizika kísérletet, és elküldhetjük kényelmesen a hiányzó osztálytársunknak. Egy feleletet utólag elemezhetünk. Lefilmezhetjük, ahogy a töritanár elmutogatja a térképen a tatárok főbb útvonalait. Fényképezhetjük a táblára rajzolt dolgokat, a papíron behozott képeket, bármit. Bluetoothon cserélgethetjük. Képzeljük el, amint a tanárnéni azt mondja, hogy „kedves gyerekek, a házi feladat az lesz, hogy…”, mire senki sem jegyzetelni kezd, hanem már nyomja is a telefonján a hangfelvétel gombot, ami felveszi a most következő pár mondatot. Visszakereshető, később nem lehet vitatkozni, hogy most akkor ki mit mondott. A tennivalókat a telefon naptárába írhatjuk fel. Sokkal életszerűbb, mint amennyire furcsa.

Képzeljünk el egy olyan iskolát, ahol a szülők által kötelezően beszerzendő tornadressz és biológiaalbum mellé az iskola előírja a fényképezésre, hang- és mozgóképfelvételre, azok küldésére, megosztására alkalmas mobil eszközt is. Egyrészt vegyük észre, hogy egy tornacipő semmiképp sem olcsóbb, mint egy mobiltelefon, ami ezeket a funkciókat már tudja, és nehezebb kinőni. Indokolatlan lenne a szülők számára elviselhetetlen anyagi terhekről beszélni. Valamiért mégsem hallottam tömegesen ilyen iskoláról, nem olvasom az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat vagy tennivalókat a pedagógiai folyóiratokban. Vegyük észre, hogy a neveléstudomány jelenlegi tapasztalatai alapján a tiltás semmivel sem ésszerűbb, mint a kötelezővé tétel, és ezek egyike sem ésszerűbb a rendelkezés hiányánál.

Vezetés közben telefonálni tilos. Miért is? Pipát tömni meg szabad vezetés közben. Kenhetek májkrémes kenyeret is magamnak az autópályán, miközben kihangosítva beszélek konferenciában. Fújhatom mindeközben az orromat, könnyezhet a szemem, és másodpercenként tüsszöghetek az allergiámat kiváltó mezőn keresztülszáguldva, és a rendőr, ha megállít, egy szót sem szólhat. Miért is? A társadalom hozzáállása tükröződik a telefontiltós szabályozásban. Persze tudom, hogy valakik bebizonyították, hogy telefonálás közben fajlagosan több a baleset, mint nem telefonálás közben. No de, hogy a telefonálók fajlagosan több balesetet okoznak-e, mint a nem telefonálók, azt már elfelejtették nézni, ami nélkül a fenti adat érdektelen, és hogy a telefonálás tiltásával hogyan változik ez az adat, azt sem vizsgálta senki, és hogy a kihangosító vajon hogyan változtatja a dolgokat, arról sem találni érdemi tanulmányt. Vagyis van egy törvényünk, amit rémségesen hitvány és átgondolatlan, módszertanában súlyosan hibás mérésre alapoztunk. Mi van, ha holnap eszébe jut valakinek megvizsgálni, hogy vajon öltönyben vagy anélkül okoznak-e az emberek több balesetet? Vagy pénisszel, vagy anélkül. A tiltó rendelkezésbe bele sem merek gondolni.

A telefont nem azért tiltják az iskolákban, illetve a tanórán, mert bizonyítottan káros, hanem mert megtörné „az iskolák régóta fennálló, ellenőrzésre és hierarchiára való berendezkedését.”1 A válasz ilyen mérhetetlenül egyszerű. És ha meg akarjuk keresni az okát, hogy miért tiltjuk, és miért nem koordináljuk, segítjük, támogatjuk a tanórai mobiltelefon-használatot, akkor itt kell alighanem keresni az okot. És a megoldást is itt kell keresni. Szerintem az lenne a jó, ha elfogadnánk, hogy a diák ma mindenféle, a tanár és az iskola által alig kontrollálható módokon, alig kontrollálható tartalmakhoz jut, és alig kontrollálható tartalmakat tesz közzé. A tanár feladata szerintem az, hogy megpróbáljon ebben a világban segítséget adni a létezéshez. De ez az én világnézetem, amivel egyáltalán nem kell egyetérteni. Viszont alighanem hülye az, aki szajkózza az információs társadalom fontosságát, miközben a mindannyiunkhoz hozzánőtt, legklasszabb információtechnikai csodát, a mobiltelefont, amit gyűlölünk és szeretünk, kitagadja az oktatásból.

Persze én sem veszek a két hónapos gyerekemnek mobiltelefont. Biztos van egy egyéntől valamelyest függő életkor, ami alatt talán komolyan lehet azt gondolni, hogy a gyerek inkább más eszközökkel töltse az idejét. De ennek a mondatnak egy majdnem ekvivalens átfordítása, ha azt mondom, hogy van egy olyan kor, ami fölött már nem biztosan indokolt a telefon használatának tiltása. És én elég nehezen hinném el, hogy ez a kor a 18 év. De persze lehet. Kellenének komolyan vehető kutatások hozzá!

Megnézhetjük a történetnek még egy dimenzióját. Az erőszakot. Sőt, hogy pontos legyek, a youtube-ra felkerülő erőszakot. Merthogy ilyen jelenetek mindig is voltak iskolákban, csak kamerás mobiltelefonok és youtube nem volt régen. Életünk egy része nem képernyőképes. Akkor sem, ha tanárok vagyunk, ha diákok vagyunk, akkor sem, és ha bármi más, akkor sem. Pedig akár hálásak is lehetünk ezeknek az új eszközöknek. Nagyon alapos tükröt tartanak. Segítenek. Ugyanakkor fura is, mert egy tanár ma már biztos lehet benne, hogy a diákok között bármit is csinál, óra vége előtt már a youtube-on köthet ki. Az informatika az oktatásban nem csak úgy jelenik meg, hogy a tanár valamit mókul egy aktívtáblával, hanem így is. Szeretettel üdvözlünk mindenkit az agyoncsépelt információs társadalom ilyen aspektusában is!

Transzparencia irányában változik az iskola. Ez egy kicsit kár, mert a közvélemény mindig dilettáns és demagóg, a kivágott jelenetek mindig félig igazak csak. De kicsit jó is, mert van olyan, aminek tényleg a youtube-on van a helye, okulásul mindenkinek. Egy kicsit eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen lenne egy olyan iskola, ahol minden terem minden óráját és minden folyosót és minden kicsi zugot állandóan rögzítve kameráznának. Sok fura dolgot lehetne látni. Életünk egy részét már amúgy is őrző-védő és térfigyelő kamerák előtt éljük. Talán nem is baj ez. Én biztosan rosszul érezném magam. De lehet, hogy a mi generációnk már kiveszőfélben van, és az újabbat már lehet, hogy nem zavarja. Bulikban hajnali kettőkor is kamerázzák egymást, és utána valahogy nem zavarja őket. Vállalják, hogy ilyenek. Talán inkább ezt kéne megtanulni. Vállalni, hogy hol ilyenek vagyunk, hol olyanok.

A tanárok is elkezdhetnék ezt az eszközt használni. Nem feltétlen a youtube-on kell kikötnie a felvételnek, de talán érdemes lenne a legkülönfélébb jeleneteket időnként újranézni. Érdekes például, hogy az írásbeli dolgozatokat évekig őrizgetni kell, míg a szóbeli feleleteket még mindig nem kell semmilyen formában még rögzíteni sem. Vajon miért? Technikai akadályokra hivatkozni elég gyenge lábakon álló érvelés lenne.

De visszatérve a felvétel erőszakos oldalára. Egy romológust hallgattam pár napja a rádióban. Romológiai tananyagokat fejlesztett, azzal kapcsolatban kérdezték. Megütötte a fülem, amit mondott. Igyekszem idézni: „az állandó, művi politikai korrektséggel csak megakadályozzuk, hogy az iskolában felszínre lehessen hozni, és érdemben meg lehessen beszélni, amit meg kellene”. Azt hiszem, ugyanezt gondolom az erőszak témájában is. Az iskolában az erőszak művi kerülésével csak megakadályozzuk, hogy az erőszakos késztetéseket felszínre lehessen hozni, és érdemben fejlődni lehessen kezelésükben. Vonatkozik ez a tanárokra és a diákokra egyaránt.

Azt szoktam mondani, hogy ha egy tanár eljut oda, hogy legszívesebben megütne egy diákot, akkor legjobb, amit tehet, az az, hogy megüti. Könnyű félreérteni ezt a mondatot. Mert a második felére figyel oda mindenki, pedig az első fele a fontos. Hogyan jut el egy tanár oda, hogy legszívesebben megütne egy diákot? Ez az igazi kérdés. És fejlődni nem abban kell, hogy a legvégén ellenálljunk a kísértésnek, hogy valakit megüssünk, hanem abban, hogy hogyan lehet oda nem eljutni. Vigyázni kell, mert a fizikai agresszió elfojtásával másfajta agressziók jönnek elő. Sokkal alattomosabb, sokkal nehezebben kivédhető fajták. Volt egy ismerősöm, aki bámulatos emberismerő volt. Az utcán vele szemtelenkedő felnőtt férfinak tudott úgy fél mondattal visszaválaszolni, hogy az elsírta magát. Saját szememmel láttam. Meglátta a gyenge pontot és kényelmesen beleszúrt. Mintha vakokkal párbajozott volna. Az a férfi jobban volt védve fizikai erőszak ellen, mint verbális erőszak ellen. És hogy melyik fáj jobban? Melyik hagy maradandóbb sebet? Egészen biztos vagyok benne, hogy az a férfi, az most is emlékszik annak a bizonyos félmondatnak minden szavára, és kizártnak tartom, hogy feldolgozta volna. Viszont nem hiszem, hogy emlékszik minden verekedésére.

Az iskolából törvényekkel kitiltani a fizikai erőszakot talán sokkal veszélyesebb, mint gondoljuk. Másfajta erőszak lesz belőle. Esetleg olyan erőszak, amivel szemben védtelenebbek a tanárok is és a diákok is. Kitörések lesznek belőle. Amerika élen jár az erőszak elfojtásában. És élen jár abban is, hogy diákok revolverrel tizedelnek meg osztályokat. Bár komolyan vehető tanulmányt ezzel kapcsolatban fellelni nem sikerült, de az a gyanúm, hogy a diákoknak van ilyenkor igazuk. És bár mindig azt hallani, hogy a diák „lövöldözött”, én azért inkább azt hiszem, hogy megválogatja, hogy kikkel végezzen. Van pár régi tanárom, akikkel ha most véletlenül összetalálkoznék egy felhagyott ipari területen, vagy más, garantáltan tanúmentes környéken, ahol még a tetemet is el tudom helyezni… szóval nehezen tudnék ellenállni, ha arra gondolok, hogy hány életet nyomorítottak meg, és hogy hány életet tesznek éppen ezekben a percekben tönkre, amikor ezt írom. Éveken keresztül néztem, hogy pár tanár milyen aljasan kínozza nehéz sorsú barátomat. Csak akkor még gyáva voltam, és én is védtelen. És akkor még nem volt szokás iskolában lövöldözni.

A felvételen a tanárnéni egy nagyon ritka és értékes helyzetben van. Most lenne igazán fontos, hogy kezdjen vele valamit. Bámulatos dolgokat lehetne kihozni belőle. Kilométereket léphetnének az emberek a személyes élettörténetükben előre. De a néni nem tesz semmit, csak mászkál, és meg van sértődve. Mint egy kísérleti patkány, akinek függönycsipeszt tesznek a farkára. A felvételen nem hazánk pedagógusa szerepel, de alighanem a többség nálunk is csak ennyire van felkészülve az őt érő erőszak kezelésére. Egy pszichodrámacsoport éveket dolgozik azon, hogy ennyire szépen elő tudjon valami bújni, amit ott és akkor meg lehet élni, és amiből ott és akkor talán tovább is lehet lépni. Itt azt látom, hogy továbblépésnek esélye sincs. Szánalmas egy nulla az a tanár.

A tragédiák, a nehéz sorsok sokkal hétköznapibbak, mint gondoljuk. Csak nem beszélünk róla. A legdurvább dolgok, amikről azt gondoljuk, hogy azt csak pszichopata állatok csinálják, azokat is csinálják. Azért van nevük. Sok gyereket vernek otthon. Van, akiket nagyon vernek otthon. Volt egy évfolyamtársam. Történelemből kapott egy kettest. Mi már tudtuk, hogy ez mit jelent neki. Ő is tudta. A tanárnéni még nem tudta. Aztán másnap láttuk tornaóra előtt átöltözni. Látta a tornatanár is. Soha többé nem kapott történelemből kettest. No nem azért, mert mindig tanult. Magánéleti pszichodrámák vannak az iskolákban. Nap mint nap. Tényleg. Nem szabad úgy tenni, mintha nem lennének. Nem tudjuk, hogy ennek a lánynak mit jelent az az esetleg félbehagyott sms, ami miatt a telefonját félti. Mellesleg, ha így állunk, a tanárnak nincs joga levéltitkot sérteni. Mi van, ha épp az angoltanárnőnek vall szerelmet a lány? Hálószobatitkok is vannak sms-ben vagy képekben, vagy filmfelvételekben egy telefonon. Lehet, hogy én is így védeném a lány helyében. Lehet, hogy nem is a saját becsületéért küzd. Lehet, hogy valaki mást véd. És akármire is gondolunk, az élet sokkal fantáziadúsabb, mint mi, amikor értelmezni próbáljuk a jelenetet.

A gyámügy meg tudja akadályozni bizonyos mértékig az otthoni fizikai erőszakot, és meg tudjuk valamelyest akadályozni az iskolai fizikai erőszakot is, de vajon szabad-e. Vajon nem az történik-e, hogy a legutolsó pótszelepet zárjuk be. Az iskolai erőszak jó dolog. Nem kerülni kéne, hanem dolgozni vele. A youtobe-os iskolai erőszak is jó dolog. Nem tagadni kell, nem felháborodni, nem hárítani. Megélni és gondolkodni kell. Ezt javasolja az információs társadalom is.

De persze lehet az is, hogy a tanár új telefonja tetszett meg a diáknak, aki úgy döntött, erőszakkal elveszi. Sose lehet tudni.

Hanczár Gergely

--

Jegyzet

1 Egyébként is ajánlom James E. Katz „Mobiltelefonok oktatási környezetekben”. Sajnos nem túl jó cikk, de van benne pár jó gondolat.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

hanger | 2009. június 17. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
Kedves Csavarhúzós, rég hallottam felőled :)

hát a legtöbb iskolában tiltva van a mobiltelefon. mondjuk lehetne egy kis felmérést csinálni, hogy tulajdonképpen ez az iskolák a diákok hány százalékát érinti. jó lenne egy ilyen felmérés. de az is jellemző, hogy ilyen nincs. vagy én nem találom. de ha mondjuk én nem találom, akkor az lényegében azt jelenti, hogy nincs. ilyen viszont van: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=349 meg olyan is, hogy http://www.boon.hu/hirek/im:erdon:news-erdely/cikk/miert-kell-mobil-az-iskolaba/cn/news-20090310-03211778 meg KMM is megírta a gondolatait: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2007-03-ta-Korosne-Iskola

nekem kérdés az is, hogy a diák miért nem készíthet órán kép- és hangfelvételt. jó lenne tudni, hogy mit is tilt pontosan a hatályos magyar jog ezen a téren. bár gondolom a jogászok sem tudják. merthogy egyetemen én olyat még nem láttam, hogy valaki tiltaná a fényképezést, vagy a hangfelvételt. és hát aligha vonatkozhat nagyon-nagyon más szabályozás arra.

egyébként a mobilórarend lehet, hogy jó dolog. utána kéne gondolni. meg ki kell próbálni. ha már van magyar weboldal, akkor alighanem van pár iskola, aki megvette. meg kéne tudni, hogy mi a tapasztalat. meggoogliztam, nem találtam semmit. lehet, hogy csak én voltam ügyetlen. de épp ez az amiről beszélek. vesszük kitudja hánymilliárdért a valagnyi aktívtáblát, és hatalmas vízióink vannak, de az orrunk elé már nem nézünk. (bocsánat aktívtábla)
Csavarhúzós | 2009. június 15.
Kedves Hanger!

>miért van oly sok iskolában tiltva a mobiltelefon.
-Miért, sok iskolában tiltva van? Nem hallottam még ilyenről, legalábbis általános és teljes tiltásról. Nálunk arról szól a házirend, hogy órán ne csörögjön, és legyen eltéve, illetőleg kép- és hangfelvételt nem készíthet. Utóbbit csak átemeltük a hatályos magyar jogból, (nem fotózhatok le csak úgy akárkit) de természetesen, ahogy a rendőri karjelzés felülbírálja a villanyrendőrt, a tanár is felülbírálhatná a házirendet. Példa nem volt még rá, hogy "ezt most vegyétek fel", főleg mert mi tanárok se tudjuk hogy kell :-)
De hogy az iskola használ(hat)ja a mobiltelefont, itt egy példa:
http://www.mrsoft.eu/orarend/ora_mobil.htm
mobilra letölthetővé lehet tenni az órarendet. Gondolkodom rajta, hogy megvegyük...
hanger | 2009. június 11. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
bocsánat övegestől...
IZs | 2009. június 10.
Kedves Hanger!
szinte minden szavaddal egyetértve egy nem egyetértés: azt hiszem Öveges professzort szájtátva hallgatnák a mai diákok is, a lelkesedést, az ötletességet, a befektetett munkát, a magasszintű szakmai tudást elismerik a tanítványaink, és innen újra a régi lemez részemről: lehet tanárt képezni, de a személyiség legalább olyan fontos.
Kedves Ancsa! szerintem a nyanyaság kortól és nemtől független, biztos lenne jobb szó is a jelenségre, és hát sokan írnak mondanak mindenfélét beleszólás gyanánt, van, hogy lepereg, van, hogy felbosszant és hát 56 évesen a teherbírásom se a régi, de aki tanárnak ment, annak kötelező újra és újra megtalálni a munkájában a lelkesítő vagy örömteli dolgokat, és ha már csak a kudarcok és tehetetlenség érzése maradt, akkor pedig igenis váltani kell, valami olyan munkára aminek nem élőlény a "tárgya".
hanger | 2009. június 10. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves bb, örülök, hogy tetszett a cikk. amit írsz, az úgy igaz, ahogy van! egyetértek.

semmiképp sem akarom racionális állításnak beállítani az ipartelepes megjegyzésemet. csak egy érzést fejeztem ki. talán szokás szerint túl plasztikusan. :D de ezzel együtt magát az érzést vállalom. teljes szélességgel.

a másik megjegyzéshez "az iskolai erőszak jó dolog": ezt a mondatot úgy kell kimondani, hogy az "iskolai" szót kétszer jó alaposan alá kell húzni, és az iskolai erőszak annyira jó dolog csak amennyire a szívinfarktus jó dolog egy kórház bejárata előtt. sehol másutt nincs jobb helyen, ahol gyors, hatékony, szakmai segítséget lehet adni. és ha a szívinfarktust kezelik 15 mp-en belül, akkor egészen gyakran nyomtalanul elmúlik, és lehet egy másfajta életet újrakezdeni utána. valami ilyesmi az iskolai erőszak is.

sokkal jobb az ISKOLAI erőszak, mintha civil körülmények között, kontroll és koordinációs lehetőség nélkül, szakmai felügyelet nélkül, ápoló óvó kezek nélkül, szakértői segítség nélkül csap fel valakiből az erőszak, az agresszió. csak remélni tudom, hogy egy felhagyott ipartelepen nem csap fel énbelőlem az agresszió, de ez már nem a cikk témája. :D
bb | 2009. június 10.
Gondolatebreszto cikk, sok mindennel egyet is ertek. Ket apro megjegyzesem lenne.

1. Amit egyes regi tanaraiddal tennel egy elhagyott ipartelepen, nekem eros (es talan mas vizualis tipusu olvasonak is az), vagy talan nem mindenben atgondolt. Lehet ui., hogy ez az erzes a regi emlekekre alapozva a mai tudasoddal alakult
ki benned, es lehet, hogy ha ma latnad tanitani egykori tanaraidat, mashogy gondolnad. Persze az is lehet, hogy nem igy van, de hogy hogyan van, azt nem jartad rendesen korul... pedig egy
ilyen (ahogy egy korabbi bejegyzesben irod: "szalkas") gondolatnal ez nem art.

2. Ugyanigy, az utolso elotti bekezdes hangsulyos allitasa ("az iskolai eroszak jo dolog") tobb kifejtest erdemel. Ertem, mit akarsz mondani, de hasznos lenne az olvasonak tudni, hogy konkretan miert jo es hogyan (milyen hozzaallassal, pedagogiaval stb.) hasznalhato jol az iskolai eroszak. Ha ugyanis arrol van szo, hogy az iskolai eroszak, mint energia, hasznos ugyek erdekeben transzformalhato, akkor ezt nemcsak az eroszakkal kapcsolatban, hanem minden, a diakokban meglevo energia kapcsan el lehet mondani, es talan nem az eroszak josagat, hanem az energiak transzformalhatosagat erdemesebb hangsulyozni.
hanger | 2009. június 10. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Ancsa, semmi olyan nem történt, amiért annyi bocsánatot kéne kérni.... :D

az oktatástechnikai eszközök túlburjánzása óriási hiba szerintem is. ajánlom ebben a témában az oktatasfilozofia.blog.hu oldalon a 2007.10.19. dátummal "technika" címmel írt bejegyzésemet. stílusa talán még szálkásabb, mint ennek, ami itt volt, de talán mutatja mennyire mélyen egyetértünk. talán látszik belőle, hogy saját személyes tanári munkámban, céljaimban, értékeimben, módszereimben milyen szélsőségesen maradi vagyok én is, még ha esetleg a nyelvezetemben nem is. :)

én azt szerettem volna mondani, hogy az iskolai mobiltelefonhasználatot nem tiltani kéne, hanem facilitálni, kihasználni saját céljainkra. de nem azért mondom ezt, mert a telefon annyira nagyszerű, és jó, és égető hiányát éreztük a korábbi években, hanem mert a diákok használni akarják. azért mert a világ használni akarja. és nekünk az iskola falain belül sajnos mindegy, hogy ez egy alapvető emberi igény, vagy egy gerjesztett, gerjesztődött társadalmi sajátosság, kortünet, kórtünet. ezzel együtt, még mindig teljesen legitim, ha egy ország, vagy egy iskola, vagy akárki úgy dönt, hogy márpedig telefont nem! (nekem a lelkem legmélyén ez a szimpatikus, és én sem használok oktatásra telefont) de egy országos szintű ilyen döntéshez kellenének tapasztalatok. kellenének mérések, kellenének átgondolt gondolkodók, akik nem csak a rutin, vagy személyes érzéseik alapján válaszolnak, hanem a tényeket veszik alapul.

és felháborít engem is, hogy egy ovónéni magnószalagról tanítja a gyerekeket. fel nem foghatom hogyan jut ide a világ. a kis óvodásokat gépzajjal kell tömni?!

mindazonáltal van egy halvány rokonság az elnyanyásodás, a korábbi értékek makacs megtartása, és a technológia elutasítása között, noha ez a kapcsolat elvi síkon szemlélve a dolgot nem szükségszerű. mindeközben a jelenlegi túlburjánzó, fölösleges, gyakran káros, átgondolatlanul használt, erőszakolt oktatástechnika elutasítása nem maradiság. sőt talán éppen pont ez a haladás. pláne egy informatikatanár esetében. esetleg még ajánlanám a "mi a baj a multimédiával" cikkemet is, amiben ezt még kifejtem http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2007-02-np-Hanczar-Mi

és hát a politika a foci és a tanítás az amihez mindenki ért. a könyvelő is. és az a baj, hogy a pedagógusmunka szakmaisága illetve szakmaiatlansága annyira általános, annyira gyakori, oly sok a tehetségtelen barom a pályán, hogy néha tényleg azt érezni, hogy egy könyvelő is már lehet, hogy jobb lenne.

és mégegy kérdést feszeget a komment, de az sajnos messze túlnyúlik a kereteken. a tanárság öregjeinek a helyzetét. nagyon nehéz kérdés. nagyon nehéz a változó világban akár a pedagógia nagy öregjeit is megtartani. öveges prof, a maga öveges tekintetével, óvóbácsis hanghordozásával megannyi gúny céltáblája lenne, talán tanítani sem tudna tőle. pedighát amit a fizikatanítás asztalára letett, az maradandó alkotás. és öveges prof nem annyira nagyon a múlt. javába tanítanak nála nem sokkal fiatalabbak. minden korszak más igényeket támaszt. a mostaniak is. és, hogy az én generációmnak mi lesz majd a nagy kihívása 40-50 év múlva (ki tudja akkor mi lesz a nyugdíjkorhatár), azt nem lehet tudni. de nehéz ezen a pályán maradni. mint minden más pályán is. a mérnöki szakmákban is nagy verseny volt a számítógépek megjelenésével párhuzamosan, hogy kik maradhatnak bent. tanári pálya kicsit ellenáll. de valahogy kénytelen alkalmazkodni, ha nem is az elsődleges síkon, hanem megannyi áttéten keresztül a technika kihívásainak.
ancsa | 2009. június 10.
Kedves Juli, Kedves Hanger!

Igazából napokig rágódtam a ciken, és mit mondjak, alaposan "kiakadtam" rajta mai nyelven szólva. Annyira, hogy mikor két napos tépelődés után mégis leírtam ami bennem kavarog, akkor valójában nem gondoltam eléggé át minden mondatomat úgy, ahogy ezt egy virtuális konferencián illett volna. Nem tájékozódtam a cikk írója felől, és fel sem merült bennem, hogy az illető tanár is lehet, tehát nem kívülről, hanem esetleg belülről szól. Ezért elsősorban elnézést szeretnék kérni a szerzőtől, főleg az indulatos gondolataimért.

Én egy konzervatív tanár vagyok, és zavar, ha a gyerekeimmel a suliban tévét nézetnek (rajzfilm, sokszor a gyerekek felügyelet nélkül egész órán nézik, és olyan jól elvannak....) ahelyett, hogy kihasználnák az élő szó nyújtotta lehetőségeket. Rettenetesen felháborít, amikor az óvodás gyerekemet magnókazettáról vagy CD-ről készíti fel az óvó néni az évzáró műsorra, ahelyett, hogy közéjük ülne és velük énekelne a saját hangján, a saját jókedvével. Tehát mindenképpen a technikai fejlődés ellenzője vagyok, úgy tűnik, pedig informatikát is tanítok. Ha a technika elég volna a tanuláshoz, akkor a mai korban mindenki mindent tudna már. Mert mindenféle technika adott, mégis azt hiszem, az emberek nagy része legkönnyebben egy másik embertől tanul. Annak az élő szavától, a mosolyától, a hanghordozásától. Szerintem a tanuláshoz mégis inkább nyigalomra van szükség, és elmélyülésre, nem pedig kötelezően használt mobiltelefonra.


Persze soha nem kapnék hajba egy diákkal a mobiltelefon miatt, ahogyan a filmen látható. Tudom, hogy vannak közöttünk olyanok, akik alkalmatlanok. De vannak olyanok is, akik itt, az iskolában váltak alkalmatlanná. Az 50 év feletti kolléganőimen (és kollégáimon is, hogy ne Nyanyázzunk) észreveszem azt a változást, ami ezek szerint engem is el fog érni 10 év múlva. Olyan tanárok, akiknek tekintélyük volt, tudtak bánni a gyerekekkel és példaként álltak előttem, évről évre veszítik a presztízsüket, harcolnak a telefonok ellen, elvtelenekké válnak, rettegnek attól, hogy a gyerekek észreveszik hogy őszülnek, stb. Igaz, hogy magam is látom azt, hogy hibáznak, de nem tudom őket nem tisztelni, nem tudnék ilyen hangon szólni róluk, mert láttam őket 35-40 évesen, mikor én kicsi kezdő voltam, esetlen, módszerben és ötletben szegény, nos akkor én azt láttam, hogy ők nagyon is tudnak valamit ami nekem még nem megy: kézben tartani egy osztályt, megfogni a figyelmüket, hogy ne bámuljanak ki az ablakon (ha már nem volt telefonjuk akkor....). Szigorúak is voltak, a tanulók szerették mégis őket. És most 50-55 évesen (amikor ki tudja, hány év van még a nyugdíjig, mert folyamatosan emelik a korhatárt), ha már nem megy úgy.... Akkor mi a teendő? Hová álljanak odébb, vagy hová álljunk majd odébb mi 10 év múlva?

Hanger, nálunk még a könyvelő is úgy gondolja, hogy jobban tudna tanítani ha odaengednék, mint egyes tanárok.... talán ez forrt bennem, amikor a kívülről való beleszólásról írtam, valóban nagyon sokan gondolják úgy manapság, hogy bármely szakmához, hivatáshoz jobban értenek, mint akik művelik azokat. Nos, még egyszer bocsánat.
hanger | 2009. június 8. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Ancsa,
jó lenne tisztázni, hogy ki mit ért lúzer alatt. talán nem volt szerencsés szóválasztás a részemről, ha valakit indokolatlanul megbántottam: elnézést kérek tőle. és nagyon örülök a rengeteg kérdésnek, amit Ancsa feltesz. valóban elgondolkodtatók.

én azt az embert tekintem lúzernek, aki a saját választott szakmájában (legyen az asztalos vagy tanár vagy miniszter) az átlagszemlélő számára is nyilvánvalóan, első ránézésre szánalmasan alkalmatlan. ez nem azt jelenti, hogy esetleg később nem derülhet ki valaki lúzerről, hogy a munkáját azért nagyszerűen elvégzi, még ha nem is úgy néz ki. ilyen például a mosogatógépszerelőm. de ez ritka kivétel. részben a pygmalion effekt miatt is.

egyébként fura számomra, hogy a "szőke csinibaba" (bocsánat, csak visszaidézem a szőke csinibabát, ez nem politically correct) egyesek szerint nem lúzer. szerintem a katedrán egy csinibaba éppúgy lehet lúzer, mint ahogyan a papírbútor is. ugyanis a szépségnek semmi köze ehhez. nem hiszem, hogy születetten karizmatikus tanár lenne egy tarzantestű bácsi. nincs baj azzal, hogy egy tanár nem szép nő, vagy szép férfi. még azzal sincs, ha nem tesz meg mindent azért, hogy esztétikus legyen. ez egyszerűen más dimenzió, hogy valaki lúzernek néz-e ki. én sem vagyok szép, és újabban pocakosodom is. :)

mindazonáltal továbbra is fenntartom, hogy a snitten szereplő tanárnéni lúzer. és azt is fenntartom, hogy az államilag fentről megszabott fizetésekkel sok lúzert vonz, és tart meg a tanárszakma. ami szerintem nagyon nagy hiba. erre vonatkozott az archetipikusan lúzer kifejezésem. ezt a diákok is tudják. és ez a baj. és hogy lehetne-e olyan iskolát csinálni, ahol a lúzer tanárokat is mélyen elismerik a diákok? hát nem tudom. nekem nem tűnik hihetőnek. a kamaszok nem olyanok. egy kamasz társaság hacsak teheti eltapossa a lúzereket.

ja és a karizmatikus nem hangos, a lúzer nem halk. éppúgy lehet fordítva is. sőt nem is tudom, hogy hogyan gyakoribb. talán éppen fordítva.

az iskola szentélyét (bár lehet, hogy nem pontosan ugyanazt értjük alatta) szerintem nagyon-nagyon meg kellett volna óvani, és nagyon-nagyon vissza kéne építeni. csak az értelmezésünk más. én azt látom, hogy egy ilyen szánalmas lúzer tanárnéni a szentélyt nagy erőkkel rombolja.

ja és a lúzernek nem ellentéte a karizmatikus. talán egy hasonló skála két végén vannak. egy iskola csupa karizmatikus tanárral éppúgy üzemképtelennek tűnik számomra, mint egy iskola csupa lúzerrel feltöltve.

azt nem tudom, hogy mit jelenthet, hogy "utcáról meghatározni". ha rám vonatkozik, akkor vissza szeretném utasítani, ha nem akkor meg nem tudom, hogy kire vonatkozik.

a másik, amit nem értek: "Ki tudja, hány évig lesz még menő beleszólni mások munkájába?". szemantikailag nem tudom megérteni. ez vagy beleszólás az én munkámba, és akkor felmerül vele kapcsolatban a kérdés, hogy hány évig lesz még menő, vagy nem beleszólás, akkor meg nem tudok jelentést rendelni mellé. :D
Juli | 2009. június 7.
Kedves Ancsa!
Az elmúlt napokban több ízben tapasztaltam, hogy a kollégák egy része személyes bántásként értelmezi a cikkben található tanárábrázolást. Érzékelhetően Te is így vélekedsz. Pedig az írásnak nem az az üzenete, hogy valamennyi tanár "lúzer", mint ahogyan Te sem gondolhatod, hogy mindegyikük érdemes a MESTER címre.
Abban igazad van, hogy önmagában a külső még nem döntő tényező. Az itt szereplő tanárnő sem első sorban az öltözete, hanem a látott viselkedése következtében (dulakodik egy a hisztériás állapotban lévő diáklánnyal) válik szánalmassá.
Tudjuk, hogy a pedagógusok jelenleg rendkívül kiszolgáltatottak, emiatt különösen érzékenyek, de szeretnélek biztosítani, hogy a szerző nem akart senkit megbántani. Írásának nem az az üzenete, hogy csak a csinibabák tekinthetők megfelelő pedagógusnak. Az adott (még csak nem is hazai) videós schnitt ürügyén vet fel egy sor elgondolkodtató kérdést. Ezek bővülnek azután a kommentekben.
Különben az itt nyilatkozók nem az utcáról "szólnak be" az iskolák életébe, éppen, hogy a szakma jelenlegi állapota izgatja őket.
A téma kapcsán figyelmedbe ajánljuk Török Ildikó honlapunkon megjelent Nyanyák a katedrán című írását, amely épp az általad felvetett problémával foglalkozik:
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=623
ancsa | 2009. június 7.
A cikket olvasva számos gondolat forgott, kavargott bennem: valóban az értékek válságát éljük.... És a kollégák hozzászólásaiból érzem, hogy nem tévedek. Alig találtam egyetlen tanárt, aki azt merte volna írni, hogy talán mégiscsak meg kellene őrizni az iskola szentélyét, és az is lehetséges még, hogy vannak olyan emberek, akik esetleg lúzerek kinézetre, de nagyon sok belső értékkel vannak felvértezve.... Talán csak a szőke, magassarkú cipben járó csini tanárnőktől lehet megtanulni valamit? Csak ők érdemesek arra, hogy meghallgassák őket? Nem kell-e még mindig körülméy ahhoz, hogy a TUDÁSt átadjuk, nem kell ahhoz egy megfelelő légkör, egy megfelelő atmoszféra? Miért akarják az emberek az utcáról meghatározni, hogy milyen miliő uralkodjon az órákon? Nem lehetséges-e, hogy vannak nagyon értékes tudású emberek akiket érdemes lenne meghallgatni, ha hagynák a hangoskodók, a folyton beleszólók? Ha elhallgatnának azok, akik mindig akadékoskodnak, kifogást keresnek, görbe utakon járnak? Nem lehetséges-e az, hogy vannak emberek, akik nem úgy néznek ki, nem annyira karizmatikusak, mégis sokat lehet tőlük tanulni? Biztos-e, hogy az amit ma lúzernek mondanak, 10 év múlva is annak számít majd? Lehet, hogy már 3 év múlva más lesz a DIVAT! Ki tudja, hány évig lesz még menő beleszólni mások munkájába? Megmondani kívülálló hozzá nem értő szerepből, hogy mit hogyan csináljanak?

Vannak ma már papírból meg műanyagból készült bútorok. Aki szépet és tartósat akar, az mégsem ilyet vásárol, hanem esetleg hónapokat vár egy fából készült bútordarabra. És nem szól bele abba, hogy a MESTER hogyan, milyen körülmények között munkálja meg a fát....

hanger | 2009. május 29. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
köszönjük a házi feladatot :)
az iskolabuszról jut eszembe: az az érdekes, hogy ilyen buszülés-szabályozáskor a társadalom nem kezd el testületileg nevetni. vagy nem dobálják be téglával az ablakát annak, aki részt vett ebben a törvényben. egy élő demokráciában az ilyen embert megverik a kocsmában a barátai, vagy nagyonerős hashajtót tesz az italába a kocsmáros, mert neki is van gyereke. egy működő demokráciában, egy élő társadalomban az ilyennek másnap adnak egy seprűt meg egy lapátot, hátha seperni tud. nálunk meg előléptetik. és igazából azon látszik, hogy mi mennyire deviánsak vagyunk, hogy a társadalom egészének ezzel nincs is semmi baja. a törvény meghozása a helyes kis kiskapuval rajta nemcsak nemzeti hagyomány, hanem igazából nemzeti érték, talán hungarikum is. még az eu sem mondhatja, hogy ezt abba kell hagyni, hiszen akkor ezeréves hagyományainkra hivatkozhatunk, mint a libatömésnél. kicsiny hazánk ilyen. meghozzuk azokat a törvényeket, amiket nem volna szabad áthágni, majd kitaláljuk, hogy miért lehet mégiscsak.

egy alkoholista jut eszembe, aki úgy dönt, hogy soha többé nem iszik. esetleg születés és névnapok alkalmával a haverokkal. nodehát névnap az majdnem minden nap van. karácsonykor nincs, meg újévkor. mostmár csak egy olyan kiegészítő szabályozásra van szükség, ami lehetővé teszi az ünnepnapokon való italfogyasztás. és kész is van a törvény. sosem iszom, csak ünnepi alkalmakkor.

ilyen ez az egész ország. ilyenek a törvényei is. én egy ideje szeretni igyekszem ezt. és magyarságomra ezen a téren is igyekszem büszke lenni. hát elég nehezen megy ami igaz az igaz. úgy döntöttem, hogy egyelőre csak hétköznapokkor vagyok büszke rá. ünnepnapok, születés és névnapok kivételével minden hétköznap büszke vagyok rá. :D
meseszép | 2009. május 28.
hanger, kész a házi feladat
mit gondolt a gyerek, aki otthon marad a tantónéni kérésére:
de jó, ma lóghatok. vagy mégsem olyan jó? én rontom az osztályátlagot? miért? a többi olyan okos? holnap majd megmutatom, én meg erős vagyok!
- a szülő, akinek a gyereke otthon marad:
most lehet lógnia? máskor meg fenyegetnek mindenfélével? nem megy egész héten iskolába a gyerek, csak merjenek szólni, megmondom én a magamét. a múltkor is lehülyézték, mert nem tudta a szorzótáblát. csak merjenek még egyszer szólni, bemegyek, de olyan csodát csinálok...
- az osztálytárs:
végre, nincs itt. mindig zavarja az órát, végre nyugalom van.
- a tanítónéni:
megmondta az igazgatóm, ha nem produkálok átlagon felüli eredményt, én leszek az, aki repül. hát produkálok.
- a szaktanárok:
így kell ezt csinálni. csak végleg.
- nagycsalád barátok rokonok üzletfelek és e blog olvasói:
ez a magyar rögvalóság. sőt. még ennél is cifrább. és mert vakok vagyunk, nem látunk az orrunknál tovább, azt a kevés jószándékot is csírájában öljük meg, irtjuk ki, ami még bátortalanul itt ott megjelenik.
de ha nagyon belegondolok, ennél sokkal szörnyűbbeket is írhattam volna.
sulifon | 2009. május 28.
Veletek vagyok, de egy ideje képtelen a megszólalásra. Harminc év ezen a pályán kifejezetten hátrányos helyzetűvé tesz a jelen őrültségeinek elviseléséhez. Hanger! Kellesz nekünk! Minden gondolatoddal egyetértek, amiket megfogalmaztál a fenti írásban. Ez az egyetlen szemlélet, amelynek segítségével az elveszett bárányok maguktól visszatalálhatnak hozzánk.
L. Rirók Nóra | 2009. május 28.
De azért mindenek ellenére jót nevettem az iskolabuszos mizérián is. Persze kínomban. Hogy is volt? Kötelező az iskolabuszban a gyermekűlés, biztonsági öv. Rekació: megszüntetik az iskolabuszokat a társaságok, mert nem bírnak a feltételeknek megfelelni. Az okos törvénylakotók brilliáns megoldása: ne nevezzék iskolabusznak, és akkor járhatnak vele tovább, és a támogatások is biztosítottak. Ja, a gyerek? Hogy nem utazik biztonságosan? Na és? Az a lényeg, hogy hoztak egy jogszabályt,ami ugye teljesíthetetlen, és adtak mellé hivatalos forrásból egy kibúvót, hogy semmi se változzon.. és mindezt a hihetetlen teljesítményt jó pénzért, munkaidőben.... Miről beszélünk? Azt hiszem, ezek már felülmúlhatatlanok....
IZs | 2009. május 28.
Hát hanger örülhetsz is, mert ez egy marhaság és ráadásul a tv-ben éppen arról szónokol az Okt, hiv. valamelyik főfőokosa, hogy ez a mérés tulajdonképpen csak a különböző oktatási módszerek eredményességét méri, dehogy is nézik az iskolák értékelésekor, és az otthoni kérdőív önkéntesen kitöltendő, és csak is a jobb feldolgozás miatt érdeklődnek az autók és a fürdőszobák számáról stb.
Ehhez képest nálunk, a július 1-ére kiürítendő iskolában, még egy ellenőr is bent ült a tanáron kívül a teremben, és az idő pontos betartatására ügyelt.
Ja és azt ne hidd , hogy a bürokráciaközpontú iskola a Te újításod lenne( bár névadója lehetsz), évek óta az egyedül az adminisztráció a fontos: a napló nyomtatott betűs kitöltése, a TIK vezetése, az ilyen olyan iskolai szabályzatok ( a legutólsó -3 hónappal a kiürítés elött- az egyenlő bánásmódról kellett készüljön!), az érettségi adminisztrálása, az OM azonosító ( 11 jegyű) feltüntetése lassan már az ebédjegyeken is, a bürokrácia már rég az iskola müködtetésének egyetlen fontos és ellenőrzött része.
hanger | 2009. május 28. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
istenemdejó, hogy én ebből most kimaradok :)
Juli | 2009. május 28.
A kompetenciamérés körül valóságos hisztéria dúl. Ennek egyik legfőbb kiváltó oka, hogy sok helyen a mérés eredményei alapján minősítik a pedagógusokat, és nem megfelelő teljesítmény esetén felerősödhet az egzisztenciális fenyegetettség. Ebből eredően nem egyedi (megkockáztatom: nem is ritka), hogy a várhatóan gyengén teljesítő nebulókat megpróbálják távol tartani. Ráadásul, ha bizonyos szint alá kerül az eredmény, a pedagógust menthetetlenül beiskolázzák kompetenciaalapú képzésre, függetlenül képzettségétől, felkészültségétől, a rábízott gyerekcsoport kiinduló szinvonalától. Úgye, Sulifon? Ennek a fényében nem meglepő, hogy a neten található teszteket több iskolában orrvérzésig gyakoroltatják. Valamennyien tudjuk, hogy ha bizonyos típusú feladatokra kondicionálnak gyerekeket, akkor ők valószínűleg jobb szinten végzik a hasonló típusú feladatokat, mint azok, akik korábban nem találkoztak hasonlókkal. El lehet gondolkodni az így kirajzolódó összkép realitásán.
L. Ritók Nóra | 2009. május 28.
Talán bővíteném a sort az intézményvezetővel, a fenntartóval, és talán még feljebb haladva azokkal, akik a kompetenciamérések mellé olyan hangsúlyokat társítanak, hogy nem a valós szint, hanem a hazug, de jobb eredmény kommunikálása a lényeg. Istenem, változik ez az előző rendszerbeli szemlélet valaha? Vagy ez nem rendszerhez kötődő dolog, hanem emberi tulajdonság? De ezek e dolgok mindig az elvárásokhoz igazodnak...A rossz elvárás, a csak az eredményre és nem a folyamatra koncentráló elvárás eredményez ilyemit, nem? És ebben a szemléletben nincs benne a gyereke, az ő érzése, az önbecsülése, stb....
hanger | 2009. május 28. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
egyre kompetensebbek a diákjaink! és milyen szép történet is ez! házi feladat: mindenki szépen gondolja végig a történet összes szereplőjének az érzéseit.
- a gyereket, aki otthon marad a tantónéni kérésére
- a szülő, akinek a gyereke otthonmarad
- az osztálytárs
- a tanítónéni
- a szaktanárok
- nagycsalád barátok rokonok üzletfelek és e blog olvasói
L. Rirók Nóra | 2009. május 27.
Tudom, semmi köze a történethez, amit írok, de talán mégis, a hülyeség csúcsait döngetjük.
Ma délután kerestem egy kicsit a művészetis órán, negyedikes, cigány, nem volt suliban, a többiek mondják, a kompetenciamérés miatt. Nem értettem, még nem láttam olyan gyereket, aki e miatti félemében nem jön suliba... Óra után leugrottam hozzájuk, izgatott, miért nem volt suliban. Biztos nem hiszitek el, ha leírom, mit mondott! A tanító nénije mondta neki, hogy a mai napot hagyja ki, hogy ne rontsa az átlagot, mert feltehetően nem sikerült volna jól a felmérése.
Hát nem édes? Jó korkép, vagys kórkép a magyar oktatásról ez is. De talán nem is az oktatásról, hanem az egész társadalomról....Hová haladunk?!
hanger | 2009. május 27. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Meseszép, hát igen. egyetértünk. azzal a pici különbséggel, hogy nekem legelvadultabb gyerekek szokták leghamarabb értékelni az odafigyelésemet, a tiszteletemet nem pedig a konszolidált kölykök.

ja és ideje lenne meghirdetni oktatási programként a bürokráciaközpontú oktatást. vagy a felelősséghárító iskolát, vagy az "én a szabályok szerint jártam el" iskolát. vagy a "megtanítom azt amit kell" iskolát. és a szekrényközpontú iskola nem is annyira extrém mint szeretnéd.
meseszép | 2009. május 27.
kedves hanger!
értettem én, amit írtál, a benyögésem a minket nem ismerőknek szólt :)
egyébként meg igaza van békának. ha már idáig eljutott a pedagógus, nincs jó megoldás. a prevenció lenne a kiút. de ahhoz nagyon másfajta pedagógus- meg egyéb társaság kellene. nem látványshow, kirakat, hanem valódi gyerekközpontú iskola. ami egy nagy ...omság, mert milyen lenne, ha nem gyerekközpontú? talán szekrény? én azt tapasztalom, a valódi odafigyelést, tiszteletet a legelvadultabb gyerek is értékeli egy idő után. csak következetesen alkalmazni kell. és felvállalni, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. és ugyanazért a célért hajtunk. velük, nem ellenük.
hanger | 2009. május 27. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Zöldbéka, szerintem is ez a jó kérdés, hogy hogyan jut ide a helyzet. és persze nem kergetőzés előtti öt percre, hanem az azelőtti öt évre gondolok.
hanger | 2009. május 27. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
bocsánat az aktívtáblától. tényleg. semmi bajom az aktívtáblával. csak azon cinikuskodtam vele, hogy az oktatáspolitika mit lát fontos dolognak.
kedves Meseszép, nem vagy tutyi-mutyi. se táblával, se anélkül. ne vedd magadra ezt az aktívtáblás benyögésemet. nem is neked szántam, és nem is neked szólt, még csak nem is az aktívtáblának.
meseszép | 2009. május 27.
az aktívtáblát kéretik békén hagyni. a kettő semmilyen formában nem függ össze. nem ellentétes a nevelési elveimmel az aktívtábla, sőt! és talán nem vagyok olyan tutyi-mutyi pedagógus, meg gyerekfaló sem. a bajok gyökere, a megoldás máshol keresendő. az innovatív tanár nem feltétlenül gyerekgyűlölő. és a krétás sem feltétlenül maria montessori.
zoldbeka | 2009. május 27. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Szánalmasnak, ugyanakkor elrettentőnek tartom, ha egy pedagógus eddig eljuthat. Nagyon megköveztek?
Azt hiszem nem az a fontos kérdés, hogy ebben a helyzetben mit kellett volna tennie, hanem, hogy hogyan jutott el eddig?
hanger | 2009. május 27. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
hát akkor én valahol félúton voltam az előbbi meg az utóbbi között. halálra untam, de bementem és balhét produkáltam. ha a helyzet mindennapos, akkor talán ideje lenne foglalkozni vele. mondjuk talán egy aktívtáblaródsó keretében :D (de persze választhatunk más formát is)
terepmunkás | 2009. május 27.
előbbi - na így jár, aki az első kávé előtt ír
terepmunkás | 2009. május 27.
Évtizede már, hogy írtam, az "alaposan" szocializált gyerek meg a kevésbé rendbe vágott közötti különbség úgy írható le, hogy míg az utóbbi "csak" halálra unja az iskolát, az utóbbi be se megy, vagy balhét produkál...azért nekik , mert erre írnak ki pályázatot - ott a pénz. Egy ilyen helyzetet,még meg lehet némi humorral, szeretettel oldani, de a dolog mindennapos...
hanger | 2009. május 27. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
de egyébként nem tudom, hogy hogyan kéne kezelni ezt a helyzetet. talán ha élesben ott lennék, lenne azonnal ötletem. mindenesetre tuti nem mennék be egy ilyen civódásba, mert ez rettentő szánalmas. valószeg játékot csinálnék belőle. eljátszanám chaplint, amint megpróbál valamit valahonnan kihúzni. de persze nincs mögötte koncepció. engem sem készített fel az élet, az egyetem sem arra, hogy ezeket a helyzeteket kezelni tudjam. mondjuk nehéz elképzelnem, hogy valaki velem agresszív akarna lenni, fizikai méreteim miatt is, meghát tíz év küzdősport-múlt miatt sem lenne hosszú a huzakodás akárkivel akármiért. de a megoldást én sem tudom. de talán a szeretet. talán az kell ide is. az mindenhova jó. szeretni ilyenkor azt a diákot, aki bajban van. merthát bajban van. tudja ő is jól. épp egy tanárral verekszik. ez maga a baj. ha szeretek egy bajban lévő diákot, akkor meg az érzés megmondja, hogy mit kell tenni. talán csak egy tekintet. de semmiképp sem ez, amit a filmen láttunk.
hanger | 2009. május 27. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
ez a hogu nagyon megdobogtatta a szívem. olyanokat mond, amiket én is magyarázok már egy ideje. nekem egy dolog nem világos, hogy miért a kisebbségre gondolva csinálják ezt a sulit. ugyanilyen kéne a többieknek. az, hogy valaki nem deviáns, az még nem feltétlen ok arra, hogy középszerűnek neveljük.
terepmunkás | 2009. május 26.
Ja, még egy link így estére: http://www.hogu.hu/hogu.html
terepmunkás | 2009. május 26.
A felvétel értékelésében nincs vitánk. A helyzet kezelésére azonban attól tartok, nincs jó eszköz, ha osztályban – a jelenlegi struktúrában gondolkodunk. És könnyen lehet, hogy a dolog döglött, hogy más – egészen más iskola kéne, de ezen a dögön, még igen sokan nyüzsögnek. Diákok, akiknek ebben a rendszerben kellene ezt-azt elsajátítaniuk, mert még nincs más. Lúzerek, akik a létező struktúrában próbálnak evickélni. A történelmi tablón, majd jól levezethető lesz, az információs és mérhetetlen individualizmus vezérelte társadalom szétfeszíti a mai iskolát, megváltoztatja a kereteket, és talán felépít valami jobbat (bár ezzel kapcsolatban vannak kétségeim).
IZs | 2009. május 26.
Kedves Mindenki! Jókat göcögtem a cikken és csak annyit : mindennek meg van a maga ideje, a tanulásnak, a baráti kapcsolattartásnak ( telefonon), a zenehallgatásnak, a filmkészítéseknek, és hát persze, én sem tudok százfelé szakadni, mindenki gondját a vállamra venni, bár sokszor ezt várja tőlem gyerek, a szülő,a társadalom. És jólenne úgy tanítani mindig, hogy az általam elvarázsolt diákokkal együtt dolgozzunk az általuk is óhajtott célokért.
meseszép | 2009. május 26.
ha hatalmi szóval elvágom a vitát, attól az nem oldódott meg. tovább fortyog. és nem tudni, mikor robban.
valóban nem tudunk konfliktust kezelni. az osztály előtt tetemre hívni a feleket nem szerencsés. de hol van elegendő idő, idegrendszer, empátia, hogy mindent intim körben megbeszéljünk? vagy kis körben megoldást ötleteljünk?
pedig ezek talán hatásosabbak lennének.
hanger | 2009. május 26. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Terepmunkás, nem biztos, hogy tisztán értelek.

de nem azt akartam mondani, hogy hagyni kell burjánozni az agressziót, csak azt, hogy ha valakiből kibújik valamilyen agresszív késztetés, akkor a legritkább esetben lesz jó agresszív erőszakkal visszagyömiszkélni. inkább kezdeni kéne valamit vele. továbbsegíteni a gyereket az adott pillanaton, és nem felülről eltiporni próbálni. mert az nem csak, hogy nem jó, de nem is megy. ez látszik nekem ezen a felvételen.
terepmunkás | 2009. május 26.
Sok. Csak egy szál - az ajánlott tanulmányt is elolvasva - leginkább nem szabadna beterelni a kölköt az iskolába. Leginkább nem kell iskolát csinálni, mesterséges csoportokat létrehozni és közösséget imitálni. Leginkább kisded kortól hagyni, hogy a gyerek úgy szervezze az életét, ahogy neki megfelel.Leszámolni az élőszó, a történetmesélés, a hallgatás, a másikra figyelés illúziójával. Hagyni és alaposan megfigyelni a burjánzó agressziót - akad erre is megfelelő evolúciós elmélet. A lúzerek meg pusztuljanak...
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.16.
A 15-24 éves diákok fele dolgozik tanulás mellett
Minden második 15-24 éves diák dolgozik a tanulás mellett a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) adatai szerint – közölte a szervezet eln...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.16.

Az uralkodó osztály nem csak elképzelhetetlen mértékű materiális javakat halmoz fel, hanem az oktatási és egyéb kulturális berendezkedések eszközeit is irányítja. Az oktatási rendszerekben...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.16.
Azt ígérik, marad az ingyenes oktatás a Corvinuson
A jelenlegihez hasonló mértékben, évfolyamonként ezres nagyságrendben megmarad az ingyenes tanulás lehetősége a Budapesti Corvinus Egyetemen azt követően is, hogy alapítványi fenntartású...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.16.
Pert nyertek a Gyöngyöspatán szegregáltan oktatott romák
Az állam köteles kártérítést fizetni azoknak a roma gyerekeknek, akiket éveken keresztül szegregáltan oktatott a gyögyöspatai Nekcsei Demeter Általános iskola – mondta ki hosszú évek ó...
(Forrás: abcug)
--
2018.10.16.
Az államtitkár szerint nem használhatatlan a KRÉTA, nem telik percekbe egyetlen jegy beírása
Védelmébe vette a KRÉTA-rendszert Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, szerinte a KRÉTA az állami, egyházi és magániskolák elvárásainak is képes megfelelni...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.16.
A strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac államosítása miatt
A felperesek – a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. – a magyarországi tankönyvkiadás- és forgalmazás 2011-es, illetve 2012-es centralizálása miatt fordultak a törv...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek