OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Címkék:
 

Egy szülői feljelentés nyomában

Ádám László

1961-ben születtem a Jászságban. 1985-ben tanári diplomát szereztem földrajz és testnevelés szakon. 2000-ben elvégeztem a történelem szakot. 1985 óta dolgozom általános iskolában és óraadóként középiskolában is. A tanítás mellett edzősködöm, 6 és 11 éves kor közötti gyermekeknek labdarúgásban. Több civil szervezetnek vagyok aktív tagja, 2002-től pedig az önkormányzati munkába kapcsolódtam be választott képviselőként. Így azt mondhatom, ismerője vagyok a közoktatás rendszerének, hiszen foglalkozom gyerekekkel óvodáskortól az érettségiig, illetve az oktatás-nevelés mellett a fenntartói gondokat is látom. Az itt közölt eset nagyon jellemző napjainkra, amikor egy-egy szülő az általa rosszul értelmezett jogai ismeretében következmények nélkül vádolhat meg pedagógust, iskolát, sőt egész települést is.

Egy 7. osztályos gyerek szülője kiabált minősíthetetlen hangon a kolléganőmmel. Az apa azért volt az iskolában, mert fia telefonon arról értesítette őt, hogy a kolléganőm pofon vágta, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. A szülő azt hajtogatta, hogy bemegy a Polgármesteri Hivatalba, ahol panaszt tesz a kolléganő ellen, az igazgatónő ellen, az iskola ellen…

Mi történt?

Az eset, melyet az alábbiakban bemutatok, abban az iskolában történt, melyben tanítok. A történésnek én nem voltam közvetlen részese, csak ügyeletes nevelőként a tanúja. Az iskola folyosóján nagy hangoskodásra lettem figyelmes, s ahogy ez lenni szokott ilyenkor, hatalmas csoportosulás is támadt. Az ügyben nem érintett összes tanulót kiküldtem az udvarra, hogy ne tátsák ott a szájukat. Egy 7. osztályos, meglehetősen problémás gyerek szülője kiabált minősíthetetlen hangon az esetben közvetlenül érintett kolléganőmmel.

A szülő azért jelent meg az iskolában, mert fia telefonon értesítette őt, hogy a kolléganőm pofon vágta, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. Én a kolléganőm mellett igyekeztem állást foglalni az éppen ordítozó szülővel szemben, s annak próbáltam hangot adni, hogy talán a kolléganőt is meg kellene hallgatni, a gyermekét pedig jobban megnevelni.

Közben megérkezett a tanuló osztályfőnöke is, aki szintén igyekezett lecsillapítani a szülőt. A szülő ugyanis egyre csak azt hajtogatta: ennek következménye lesz, és most bemegy a Polgármesteri Hivatalba, ahol panaszt tesz a kolléganő ellen, az igazgatónő ellen, az iskola ellen... Az igazgatónő azon a napon tanulmányúton vett részt, így sajnálatos módon nem tudott azonnal bekapcsolódni a történésekbe. Telefonon tájékoztattuk ugyan a dologról, de közben a szülő, első felindultságában, elrohant a jegyzőhöz, aki jegyzőkönyvet vett fel az általa elmondottakról. A jegyző levélben tájékoztatta az igazgatónőt, hogy a szülő bejelentést tett az iskolában történtekről, s kérte, vizsgálja ki az ügyet, és számoljon be a vizsgálat eredményéről.

Az ügy hivatalos dokumentumai

1. Részletek a jegyző által készített jegyzőkönyvből

„Idézés nélkül megjelent helyi lakos és fia, akik a következőket mondják el:

Panaszt teszek az általános iskolában tanító tanárnő ellen. A mai napon fiamat egy szóváltás következtében a tanárnő elkezdte ütögetni vállán, azután lekevert neki egy pofont. Az ütögetést és az azt követő inzultust látták a fiam osztálytársai is: […] nevezetű gyerekek. Szólni akartak az igazgatónak, de ő ezt megakadályozta, hogy ezt ők ketten megbeszélik. A fiam egyszer elindult, hogy szól az igazgatónak, de a tanárnő visszalökte az ajtóból. A fiam telefonálni próbált nekem, ami végül is sikerült, de a tanárnő ezután elvette a telefont. Az osztályfőnökkel próbáltuk megbeszélni az ügyet, de a tanárnő ekkor bejött a terembe és én kérdőre vontam, miért ütötte meg a gyereket. A tanárnő azt felelte, hogy csak »szájon legyintette a gyereket«, mire én mondtam, hogy ehhez nincs joga. Az egyik tanár is ekkor közbeszólt, hogy miért ne ütné meg a tanárnő. A tanárok ott elkezdtek kiabálni, és én visszaszóltam, hogy velem szórakozzanak, ne a gyerekkel.

Az igazgatóhoz azért nem mentem, mert rossz tapasztalatom van, mivel kb. két hónappal ezelőtt hasonló ügyben (egy másik tanárnő megpofozta a kisebbik gyermekemet) azt válaszolta az igazgató, hogy beszéljem meg az érintett tanárnővel ezt az ügyet, semmit sem lépett ez ügyben, nem intézkedett. Azt is kértem tőle akkor, hogy intézkedjen, hogy az iskolába nem járó, ott nem tanuló gyerekek ne terrorizálják az ott tanulókat, mire azt felelte, hogy ez ellen nem tud semmit sem tenni, mert hátul az iskola nincs bekerítve.

Kérem a tisztelt jegyző urat, hogy szíveskedjen kivizsgálni az ügyet és intézkedni.”

2. Az érintett tanárnő esetleírása

„Az adott napon helyettesíteni mentem a 7. osztályba. A folyosón több gyerek időzött még a csengőszó után. Kértem őket, menjenek az osztályukba, amit meg is tettek a szóban forgó tanuló kivételével. Újra szóltam, hogy menjen be, legyen szíves, amire a következőt szólta: »B… szájba a k… anyád!« Megkérdeztem, hogy gondolja, hogy így beszél a munkahelyén. Hogy gondolja, hogy engem sértegethet, egyáltalán, miféle beszéd ez. Válasza ez volt: »Magyar.« Kezét végig ökölbe szorítva felém tartotta.

A rágógumit folyamatosan rágta, felszólítottam, köpje ki. Erre ő kis híján szembeköpött, a rágó végül azon a padon landolt, ahol ő támaszkodott. Ekkor én felemeltem a kezem, és feléje legyintettem. A folyosóról ezután berohant a terembe, az időközben ismét a szájába vett rágót a földre újfent kiköpte.

Felhívta telefonon apját, de a bátyja vette fel. Neki a következőt ordította: »Küldd be aput, mert egy tanár pofán b…«. A telefont átadta nekem, hogy beszéljek a testvérével. Csak annyit mondtam, ez egy munkahely, nem áll módomban munkaidőben telefonálni.

A tanuló az összes osztálytársa előtt megfenyegetett, hogy a bátyja – akinek megfelelő alvilági kapcsolatai vannak – elintéz engem. Utalást tett arra, kinyomozza a lakcímemet, telefonszámomat, hogy bosszút tudjon állni.

Az óra során kétszer próbálkozott meg azzal, hogy elhagyja a termet. Nem indokolta, hová menne. Én az ajtóban álltam, így akadályoztam meg, hogy kimenjen, hiszen felügyeletét ellátni kötelességem. A tanóra során folyamatosan beszélgetett és nevetgélt, hogy nehezebb dolgom legyen a tananyag megbeszélése során. Óra végén kirohant.

Reflektálásom a szülő által elmondott jegyzőkönyvre:

  • A gyereket nem vágtam pofon.
  • Nem tanúsíthatja a testi sértést három osztálytárs, mivel ők a teremben voltak, illetve akkor a többi tizenötnek is látnia kellett volna.
  • Nem löködtem, amikor ki akart menni, ezt is tanúsíthatják az osztálytársak is. A teremben végig minimum két lépés távolságot tartottam.

Dátum

Az érintett tanárnő aláírása”

3. Megjegyzések a szülő elmondása szerint készült jegyzőkönyvhöz

  • „Az említett tanár a szülő által idézett mondattal ellentétben a következőt mondta: »Miért nem neveli meg a gyermekét?«
  • A szülő az ősszel, amikor a másik tanárnővel kapcsolatos problémája volt, nem járt bent az iskolában, így az igazgató intézkedéséről semmilyen tapasztalatot nem szerezhetett.
  • Amikor 2 hónappal ezelőtt a szülő megjelent az iskolában a volt tanítványok bejárkálása miatt fennálló veszéllyel kapcsolatban, az igazgató már addig is tett lépéseket azért, hogy ezek a fiatalok ne járkáljanak be az iskolaépületbe, a konkrét eset kapcsán természetesen értesítette a helyi rendőrt, aki ígéretet tett, hogy kapacitásuknak megfelelően járőrőznek majd az iskola környékén.

A szülő eléggé sajátos módon tesz eleget az igazmondás kötelezettségének, és eléggé szűk látókörűen vizsgálódik a történésekkel kapcsolatban. Ítélkezik, véleményt alkot úgy, hogy nincs tisztában a tényleges helyzettel. Csakis a gyermeke(i) által elmondottakat hajlandó meghallani és védeni Ő(ke)t olyan helyzetben is, melyben esetleg az iskolával kellene partnerséget vállalnia gyermeke(i) érdekében.

Dátum

Az érintett tanárnő és az igazgató aláírása”

4. Az osztályfőnök esetleírása

„Alulírott pedagógus volt tanítványom ügyével kapcsolatban az alábbiakat tudom elmondani.

A nevezett napon a tanuló a 2. óra után megkeresett a tanteremben, mint már annyiszor tette, ha problémája volt. Most azonban édesapja kíséretében érkezett. Az apa feldúltan kezdett el beszélni. Valójában nem tudom felidézni, hogy mit mondott, mert én azt gondoltam, hogy az előző napi konfliktus miatt jött be az iskolába. Mire felfogtam, hogy más probléma merült fel, kolléganőm már meg is jelent a tanteremben egy kolléga kíséretében. Én ekkor bemutattam a kolléganőt az apának, és kértem, hogy vele beszélje meg a gondját. A kolléganő elismételte a trágár mondatot, amit a tanuló mondott neki a szünetben. Az apa nem reagált, csak a saját sérelmével foglalkozott, és gyermekével együtt elhagyták az iskolát, mondván, feljelentést tesz az önkormányzaton, a rendőrségen és a gyermekvédelmi felelősnél.

Délelőtt 11 óra tájban tértek vissza mindketten, majd a tanuló bement órára. Az apa ekkor elmondta, hogy az önkormányzaton felvették a jegyzőkönyvet, amit a kezében tartott, de a tartalmát nem láttam. Olyasmiket mondott, hogy ő most elmegy a végsőkig. Próbáltam megnyugtatni, de nem tágított. Azt mondta, hogy az igazgatóval nem kíván beszélni, mert már egyszer volt vele ügye, amikor gyermekét az iskola területén külsős személyek megverték, és akkor sem és azóta sem tett semmit. (Természetesen ez így nem fedi teljesen a valóságot.)

Nem érti, miért vállalta fel ezt a posztot, ha nem tud megbirkózni a problémákkal. Őt is fel fogja jelenteni. Ebben a tantestületben senkivel nem tudja megbeszélni a problémáját, csak velem, mert mindenki kiabál vele. Én elmondtam neki, hogy szeptember óta gyermeke szinte hetenként az iroda előtt állt, hogy megbeszéljük vele a sorozatosan elkövetett vétségeket. Az iskola igazgatója azon volt, hogy majd szép szóval eredményt érünk el, de a tanuló sok esetben visszaélt jóindulatunkkal. Már szinte naponta problémák adódtak a tanulóval. Néhány esete: verekedés társaival, szünetben az utcai kerítés átugrása, folyosóról ablakon való kiugrás, alkohol behozatala a farsangra, tanórákról való kimászkálás, tanáraival szemben megmutatkozó agresszív, tiszteletlen magatartás… Ő ezeket tudomásul vette, és gyermekének is megmondta, hogy ezekért a dolgokért az embernek vállalni kell a felelősséget, de azt senkinek nem tűri el, hogy a gyerekét megverjék.

A következő alkalommal az apa reggel az iskola kapujában várt, majd az előtérben váltottunk szót. Közölte, hogy gyermekét mindenképpen elviszi az iskolából, mert az eset óta – elmondása szerint – az igazgató kiabált a gyerekkel, és a többi pedagógus is rászállt a gyerekre. (Ezek a vádak természetesen nem felelnek meg a valóságnak.) A továbbiakban még azt is mondta, hogy ő most ezt nem hagyja ennyiben. Előző este már 20 helyen járt, családoknál, hogy alátámassza, hogy ebben az iskolában a pedagógusok verekednek. (A 20 család egyike sem jelent meg az iskolában, írásba sem adta, hogy a szülő állításai mellé álljon.) Közölte, hogy mindenkit fel fog jelenteni az iskolából, akinek a neve szóba került. Addig nem nyugszik, amíg a szóban forgó tanárnőt el nem távolítják az állásából vagy legalábbis fel nem függesztik. Én sajnálatomat fejeztem ki az üggyel kapcsolatban, hogy nem tudjuk megoldani valamivel emberibb módon. Ekkor találkoztam utoljára a szülővel.

Dátum

Az osztályfőnök aláírása”

5. Az igazgató válasza a jegyzőnek

„Tárgy: Szülő bejelentésének vizsgálata

Tisztelt Jegyző Úr!

Megkaptam azon levelét, melyben kéri, hogy […] [lakcímű lakos] adott napon történt bejelentését vizsgáljam ki, és az általam tett intézkedésről tájékoztassam Önt.

Fent nevezett szülő panaszt tett az általam vezetett iskola egyik tanára ellen, melyről jegyzőkönyv is készült a szülő által elmondottak alapján. A jegyzőkönyvben leírtak sok esetben nem felelnek meg a valóságnak. A bejelentő és gyermeke nem a történteknek megfelelően mondták el sem a konkrét esetet, sem az egyéb, általuk megemlített ügyeket.

Az eset történtekor nem tartózkodtam az iskolában – egy másik településen vettem részt tanulmányúton a Polgármester, az Alpolgármester és a helyi oktatási-nevelési intézmények vezetőinek társaságában.

Szóban forgó kolléganőmtől telefonon értesültem arról, hogy mi is történt valójában, ill., hogy az ügy már Önnél bejelentésre került. (A kolléganő által leírtakat mellékelten csatolom.)

Másnap az iskolában meghallgattam a tanárnőt, a szülő által említett tanárt és a tanuló osztályfőnökét, valamint az ügyben érintett 7. osztályos diákot. A tanuló a Polgármesteri Hivatalban készült jegyzőkönyvben szereplő csúsztatásokkal adta elő nekem az esetet.

A délelőtt folyamán többször próbáltam telefonon kapcsolatba lépni a tanuló szüleivel, hogy Velük is beszéljek az előző napi történésekről úgy, ahogyan az ténylegesen lejátszódott.

Sikertelen telefonhívásaim után – Postakönyvvel kézbesített – levélben kértem a szülőt, hogy másnap jelenjen meg az igazgatói irodában. Még aznap bejött az édesapa, akivel közöltem, hogy gyermeke nem a történteknek megfelelően vázolta az előző napi eseményeket. Továbbá felhívtam a figyelmét, hogy fia az iskolai Házirendet rövid idő alatt többször is megszegte, az Önnél bejelentett kolléganőt emberi méltóságában sértette meg, sőt megfenyegette, ill. a szülő szó nélkül, engedély nélkül vitte el a tanításról a tanulót. Természetesen a szülő arról próbált meggyőzni, hogy gyermekét szájon vágta a kolléganő, ami a mellékeltekből kiderül, hogy nem így volt.

A tanuló sorozatos negatív cselekedeteinek következményeként ezen eset kapcsán fegyelmi eljárást kezdeményeztem, de ennek lefolytatására nem kerülhet sor, hiszen az esetet követő második napon a szülő megszüntette gyermeke tanulói jogviszonyát iskolánkban.

Az ezt követő napon a szülő újra bejött iskolánkba, és bejelentette, hogy gyermekét másik általános iskolába íratta be, és az igazgatóhelyettes jelenlétében közölte, hogy részéről az ügyet lezárta.

Mivel a gyermek már nem iskolánk tanulója, így az ügyet lezártnak tekintem.

Az eset kapcsán érintett tanárnővel megbeszéltem, hogy a jövőben bármennyire sértő, bántó viselkedésre, magatartásra kerül is sor a tanítványok részéről, tartózkodjon attól, hogy akár csak meglegyintse bármelyiküket. Ezzel talán elkerülhetjük az ehhez hasonló bejelentéseket.

Dátum

Tisztelettel:

Igazgató aláírása”

Tanulságok és következmények

A fentiekből kiderült, hogy a gyermek saját maga számára kedvező módon mondta el a történteket. Az apa úgy kelt gyermeke védelmére, hogy maga is ferdített a történéseken, s a korábban történt eseményekre nem a valóságnak megfelelően emlékezett és hivatkozott. Olyan kinyilatkoztatásokat tett, melyek esetenként vádaskodások, rágalmazások, és melyekre semmi sem jogosította fel.

Véleményem szerint a kolléganő nem hibáztatható.

Az igazgató helyesen járt el, hogy nem indított fegyelmi tárgyalást beosztottja ellen. Az igazgató nem szólította fel a szülőt a vele folytatott megbeszélésen arra, hogy vigye el gyermekét az iskolából, de érthető módon nem is próbálta megakadályozni, hogy ezt megtegye.

A tanulót az egyik szomszédos település iskolája befogadta, de rövid idő elteltével abban az iskolában sem úgy mentek a dolgok, ahogyan a gyermek és szülője elképzelték. Néhány héttel később találkoztam a gyermek édesanyjával, aki azt mondta, hogy nagyon megbánták a férjével, hogy gyermeküket elvitték az iskolánkból, s azt, hogy így tettek.

Nem sokkal a tanév vége előtt az édesapa – már nem ordítozó hangon, hanem nagyon alázatosan – felkereste az igazgatót, bocsánatot kért, és kifejezte óhaját, hogy az intézményvezető vegye vissza gyermekét az iskolába. Az igazgató nagyon korrekt módon, de értésére adta, hogy ez nem csupán arról szól, hogy elfelejtünk mindent, ami történt, csak mert a szülő – mivel számára most ez a kedvezőbb – úgy akarja. Néhány hónappal korábban a szülő nem volt tekintettel senkire és semmire. Arra a kolléganőre sem, akit megrágalmazott, akit a fia megfenyegetett, akivel szemben minősíthetetlenül viselkedett, s akinek akár az állásába is kerülhetett volna ez az ügy, ha az igazgató nem elég körültekintő. Most viszont elvárja, hogy az igazgató legyen tekintettel arra, hogy a fiának az új iskola sem vált be, naponta meg kell küzdeni a településről való ingázással, ami mellesleg a család nem kevés pénzébe kerül.

Az igazgató nagyon emberségesen oldotta meg ekkor az esetet. Azt mondta az édesapának, hogy ne kelljen olyan ígéretekbe bocsátkoznia, amelyek betartását nem tudja garantálni, hiszen a fia bármikor megismételheti a korábban történteket. Ezért, hogy védje a kollégáit, hogy védje az iskolája jó hírét egy esetlegesen megismétlődő, ehhez hasonló ügytől, azt javasolta a szülőnek, hogy ha szeptemberben is vissza szeretné hozni a fiát, akkor kérje a magántanulói jogviszonyt számára. Ebben az esetben vállalja, hogy visszaveszi a helyi általános iskolába. Ezzel megszünteti a szülő utaztatási költségekkel járó kiadásait, ugyanakkor elkerüli egy újabb, a korábbihoz hasonló ügy lehetőségét.

Azt gondolom, hogy ez az eset sok tanulsággal szolgál – szülőknek, tanulóknak, pedagógusoknak egyaránt, akár beosztottként, akár vezetőként végzik is mindennapi teendőiket.

Ádám László

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

OFOE | 2014. június 28.
Kedves Ágota! Ha ez valóban így van, akkor először az osztályfőnökkel kellene tisztázni a dolgot, és ha ez nem működik, akkor az igazgatóval. Ha a gyerek pszichológus szakemberhez is jár, vele is érdemes beszélni. Ha pontosan tisztázta a helyzetet, és megoldhatatlannak találja, akkor az oktatási jogok biztosához lehet fordulni, aki kivizsgálja az ügyet. Ezen a linken tájékozódhat a panasztétel módjáról: http://www.oktbiztos.hu/hogyan/
lerich ágota | 2014. június 26. | baranya77[kukac]gmail[pont]com
én is ijen cipoben járok a 14 éves fiamal a pedegogosok anyira kikésziteték a fiamat hogy szihologos hoz járünk eleinte nem akartam hini a fiamnak de be bizonyitita egy hag felvétélel od terültek ki az igaságok a tanár ugy kiabal a fiamal hogy fogyatékos igyis meg buktatlak ha tanülsz hanem szántékal a kifiam egy hiperaktiv ez által viszelkedés zavara van meg figyelem szarja van épen ma voltunk a szakértö elott köszölték velem hogy a gyermeknek joban oda kelfigyelni a tanárnak meg felmenteték nyevtanbol meg matek orám hazmálhat számologépet mert az ikotesztjén jo tértel csak aszt nem dotum hol lehet panszt teni az iskola elen
terepmunkás | 2009. július 18.
Nem szabad némának mararadni. Jerne nem is volt az. A történetet követve - miután úgy érezte, hogy minden járható utat megróbált - választotta, amit választott.(Lásd még tv 2 riport.) Nos én azt gondolom rosszul. A legtöbbször a problémákat azok és ott tudják orvosolni, ahol az keletkezik. Ki állna a szava mellé...az aki, vele-velünk együtt azt gondolja a gyerekbántalmazás bűn. És a tett, éppen az, amit felsoroltál. Ha eredménytelen, tenni újra meg újra. De tévút törvényt, normát sérteni egy jobb jó érdekében....veszélyes víz. A hitelesség ebben a történetben nagyon-nagyon fontos. A hangfelvételek készítése ezt ássa alá.
Kádár Judit | 2009. július 14. | judit[kukac]gmail[pont]com
Kedves Terepmunkás! Igazad van: a hangfelvételek készítése és továbbadása - az érdekeltek tudta, beleegyezése nélkül - büntetőjogilag, etikailag, pszichológus etikailag és szakmailag nagyon-nagyon aggályos. Sőt illetlen.

Igen. És?

A gyerekbántalmazás nem az?
Tétlenül nézni a napi rendszerességű gyerekbántalmazást nem az?
Ezen belül vajon tettnek számít-e, ha a pszichológus készít egy feljegyzést és eljuttatja a gyermekvédelemnek, a rendőrségnek, az ombudsmannak, a jegyzőnek, az atyaúristennek? Ki állna a szava mellé? Legfeljebb néhány szülő, de ők nincsenek ott - miről tanúskodnának?

Tudod, mit mond Babits: "Vétkesek közt cinkos, aki néma". És igen, néha meg kell cselekedni normális körülmények között helytelen, elítélendő dolgokat is. Néha csalni kell, törvényt szegni, néha üvölteni kell, néha fel kell rúgni írott és íratlan szabályokat.
Juli | 2009. július 14.
Kedves Judit!
Valamennyiünk nevében köszönöm a dicsérő szavakat.
Teljesen egyetértek azzal, amit a pedagógusok közötti (sajnálatosan hiányzó) együttműködésről és az önismeret fejlesztésének fontosságáról írsz.
Nagyon érdekel (gondolom nem csak engem), hogy miként működik az induló műhelyetek. Nincs kedved írni majd róla? A honlapunk őszre megújul, és feltétlenül helyet szeretnénk adni a hasonló kezdeményezéseknek. Hátha létre tudjuk hozni azt a bizonyos virtuális szakmai műhelyt is!
Gajdos Judit | 2009. július 10.
Kedves Juli!
Igazad van: megérdemelte volna az oldalatok tőlem a kiemelést - sokat tesztek az iskolai konfliktuskezelés elősegítése érdekében! A rovat is, a fórum témák is nagyon fontos gyakorlatokat mutatnak fel a tapasztalatcsere lehetőségével.
Abban is egyetértünk, hogy az esetmegbeszélés, mint módszer nagyon fontos eszköze lehetne a pedagógiának. Ezért támogatom a gondolatodat, hogy az oldalhoz csatlakozhatna egy élő műhely!
Nem hallgathatom el azonban, hogy ma már kevésnek látom a különböző helyeken - képzésekhez kapcsolódva, pedagógiai intézetekben, egy-egy nevelési tanácsadó körzetében vagy magán szervezésben, esetleg egy internetes oldalhoz kapcsolódó műhelyben - megtalálható esetmegbeszélő csoportokat. Ma már, ha az iskolákban, óvodákban nem állnak egymással rendszeresen és érdemben szóba az ott együtt dolgozók, az naponta súlyosbítja a gyermekintézmények elégtelenségét.
Természetesen jó, ha a tantestületek tagjai közül az érdeklődők megismerkednek ezzel a módszerrel, ők lehetnek azok, akik jó tapasztalataik okán elvihetik ezt az iskoláikba, óvodáikba. Ezekben a képzés-önképzés jellegű formációkban én már és újra a Bálint-csoport esetmegbeszélő módszerét látnám hasznosnak, a pedagógus önismereti munkát elmélyítő eszközként.
Munkahelyem környékén az ősszel kezdődő tanévben egy vállalkozó óvodával közös munkát határoztunk el, ahol egy tanéven át közös teameket tervezünk - esetmegbeszéléssel - az óvoda és a nevelési tanácsadó munkatársainak részvételével. Azt várjuk, hogy egy év alatt kialakul egy önállóan folytatható gyakorlat az óvodában, ami jobban igazodik a gyerekek szükségleteihez, az óvoda feladatellátásához, szorosabb együttműködés révén több teret nyújt az óvodai dolgozók egyéni ambícióinak és tehetségének és mely az óvodában gyakorlattá teszi a rendszeres esetmegbeszélést.
Szóval, a rendőrök előtt még van mit megpróbálnunk... szerintem is.
Juli | 2009. július 3.
Na, most már világos, hogy miért nem szerepelt az írás az És online változatában. Felháborító az újságíró gátlástalansága! Van az ottaniaknak (ideértve az érintett pszichológust is) elég bajuk médiaszenzáció nélkül is!
terepmunkás | 2009. július 3.
ÉS - Agora ma. A múlt héten megjelent Tódor János riport az Amaro Drom számára készült - s azt átírva jelent meg, Szügyi Jerne felhatalmazása nélkül....
Juli | 2009. július 2.
Köszönöm az információt. Félő, hogy az ott dolgozó pedagógusoknak nincs túl sok érdekérvényesítő erejük, a szülőknek pedig (lévén igen hátrányos helyzetű társadalmi rétegekről szó) náluk is kevesebb. A fenntartónak meg mintha nem lenne érdeke a vizsgálat. Vagy csak az eszközei hiányoznak hozzá? Nagyon elkeserítők ezek a történetek, és már ott tartunk, hogy meg sem lepődünk rajtuk.
terepmunkás | 2009. július 2.
Kívülállóknak - nekünk nem sokat. Hónapok óta húzódik az ügy, s valószínűnek tartom, hogy a pásztói intézmény minden dolgozójának teljes csöndet rendeltek el. Az eljárás döntően a hangfelvételek keletkezését vizsgálja - ami büntetőjogilag több, mint aggályos. Nyilván nem vonható be az eljárásba a fogyatékos vagy fogyatékosnak diagnosztizált gyerek sem. Az lehetne a megoldás, ha (akár) Jerne ügyétől elválasztva, az ott dolgozó pedagógusok, esetleg az érintett szülők kezdeményeznének szakmai felülvizsgálatot, ami a fenntartónak például kötelessége is.
Juli | 2009. július 2.
A pásztói ügyről Tódor János Fejeld meg a falat! című írása szól. Érdekes módon ez a netre kerülő És-cikkek között nem olvasható, de ma még kapható a nyomtatott verzió, érdemes elolvasni. Lehet, hogy az online megjelenést éppen az gátolja, amit Terepmunkás jelez: a nyilatkozó pszichológus normát sért, amikor egy alapos és tárgyilagos vizsgálatot megelőzve, megadva az intézmény nevét nyilvánosságra enged egy kriminalitás határát súroló, sőt azt át is lépő súlyos esetet. De hát milyen eszközök állnak rendelkezésére az így cselekvő pszichológusnak: Szügyi Jernének, amennyiben valóban az szörnyű helyzet uralkodik Pásztón, amit itt megismerhetünk? Az oknyomozásra vállalkozó Tódor Jánossal az illetékesek nem álltak szóba, a pszichológust elbocsátották, és ő – legalábbis nekem úgy tűnik – végső kétségbeesésében fordult a nyilvánossághoz. Lehet, hogy alapos vizsgálat után lett volna szabad mindezt közzétenni... A másik fél nyilatkozata nélkül féloldalas az információ, de nem hiszem, hogy Szügyi Jerne alap nélkül vádaskodna. Szerinted, Terepmunkás, mit lehet ilyenkor tenni?
terepmunkás | 2009. július 1.
Gajdos Judit által említett Pásztó történetről az ÉS múlt heti számában is olvashattok - a dolognak azonban van egy nagyon súlyos mellékszála is - szerintem a pszichológus sem szegheti meg szakmája alapvető normáit...még akkor sem.
Juli | 2009. július 1.
Judit! Tökéletesen egyetértek azzal, amit a http://romalap.eu/egy-hir-margojara-iskolarendor-halozat-epul.html
webhelyen írtok az iskolarendőr hálózatról.
Juli | 2009. július 1.
Kedves Gajdos Judit!
Az iskolai konfliktuskezelés ügye valóban nem oldódott meg, és nagyon jó lenne tenni valamit, hogy érdemben segítsük a helyi problémák megoldását. Van ugyan egy sor tanfolyam, de ez önmagában kevés. Az Iskolamesék sorozatot azért szorgalmaztuk, hogy a megjelenő helyzetek elemzése segítsen a saját konfliktusok kezelésében. Persze ez a műfaj sem tud sok mindent. Teljesen esetleges, hogy mely írásokra, illetve hozzászólásokra érkezik, illetve nem érkezik reflexió. Lehet, hogy másképp kellene majd ezt is csinálnunk.
Már régóta tervezzük esetelemező műhelyek létrehozását, ahol rendszeres találkozók révén lehetne segíteni egymást a problémák kezelésében, de a tervnél nem jutottunk sokkal tovább.Te mit gondolsz erről a lehetőségről? Lenne esélye egy esetmegbeszélő műhely hálózatnak?
A konfliktuskezelő programok kampánya az erőszakos jelenségekhez kapcsolódott, de a konfliktuskezelés ennél lényegesen szélesebb problémakör. Rendőrségi beavatkozás csak a legvégső és a legszélsőségesebb esetben válhat szükségessé, az iskola egyik feladata éppen annak a megelőzése lenne, hogy eddig fajuljanak a dolgok.
A struktúrának mi valóban csak elszigetelt elemei vagyunk, a közoktatási rendszer úgy ahogyan van ezer sebből vérzik. Nyilván van nekünk is (mint pedagógusoknak, illetve mint civil szervezetnek) felelősségünk, és nagyon keressük is azokat megszólítható embereket a döntéshozók körében, akik nyitottak a nálunk felvetődő gondolatokra, véleményekre, megoldási elképzelésekre. Sajnos eddig minden próbálkozásunk falba ütközött. Persze, azért nem adjuk fel, hiszen a remény hal meg utoljára...
Gajdos Judit | 2009. július 1.
A történethez:
Sajnos, szerintem sem különleges, rendkívüli az eset. Megtörténhetne bármely nap, szinte bármelyik iskolában. Fontos, jéghegy csúcsa-történet.

Véleményem szerint nincs esélye a tanárnőnek a helyzetet megoldani magában, pláne nincs esélye a fiúnak megnevelődni, amikor egy konfliktusban kicsúcsosodott nevelési helyzetnek ma ez a lefutása. (Ezzel nem a konkrét történet szereplőit kritizálom, hanem a jelen gyakorlatainkat.)
Nincs esélyünk egyedi emberi reakciók megváltó hatására - bár egy-egy karizmatikus pedagógus ma is akad -, ha ez nem része egy nevelési rendszernek! Elült az iskolai konfliktuskezelés ügye, mint társadalmi vitatéma anélkül, hogy az iskolákba helyeződött volna át. Az én körzetemben egyetlen iskolának sincs konfliktuskezelő rendszere (programja van). Legutóbbi nyilvános hír, hogy ezt esetleg a rendőrségre bíznánk.
http://romalap.eu/egy-hir-margojara-iskolarendor-halozat-epul.html

A megbeszéléshez:
hanger! A nevelésben életveszély a "kis pénz - kis foci" elv, egész konkrétan a mi életünket hozza veszélybe! A nevelő hosszútávra fektet be, és ha befektet okosan - a szivet most kihagynám -, biztos a hozadék. (Rövid távfutóknak ajánlom a bankszakmát. Bocs. A petíciót, persze, aláírom.)
Kádár Judit hsz-ére nincs reagálás. Miért?
Juli! A struktúra mi vagyunk! Inkább így: mi is struktúra vagyunk, akik ott vagyunk - egy struktúra elszigetelt elemei.
hanger | 2009. május 27. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Csilla, mit nem bíznak rám? :)
csilla | 2009. május 27.
rád sem bízzák a .....
kompetenciák: tudás, érték, szakmailag felkészült egyén
tudásbázis, készségek, önbizalom, önismeret, önvédelem.
gyerek,gyerek,gyerek
orvos: beteg, beteg, beteg, terápia, terápia, diagnózis, még sem a rendszert szidja
hanger | 2009. május 25. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu

a társadalom egésze minden hónap elsején kifejezi (forintban), hogy mennyire becsüli meg a pedagógust. milyen bonyolultságú, mennyire körültekintő, mennyire proaktív, mennyire felelősségteljes munkát vár tőle. pont olyat, mint egy bkv ellenőrtől, és alig valamivel többet, mint egy teszkó árufeltöltőtől. hát a szülő szerintem akkor szóljon, amikor azt a gondoskodást sem kapja meg, amit egy bkv ellenőrtől várna, ha rábízná a gyerekét. és akkor szóljon, ha a pedagógus még egy árufeltöltőnél is kevésbé proaktív.

nekem a történet arról szól, hogy sok szép jó törvényünk, irányelvünk egyebünk van. amire lehet mutogatni, csak használni nem. vagy nem életszerű, vagy nem univerzális, vagy helyből rossz.

a történetből kiderül, hogy a gyereket már megverték az iskolaudvaron. meg vagyok lepve!! :D vajon miért verhettek meg egy ilyen ártatlan kis kedves gyereket???
- a törvényekkel védett iskolában a gyerek azt látja, hogy nyugodtan mondhat akármit a tanárnak
- talán megpróbálta már ugyanezt az iskola udvarán is idegenekkel
- összeverték akkor a gyereket, mert ott nem védenek a törvények
persze erről meg az jut eszembe, hogy ha a tanárok nem verik a gyereket, akkor azok megoldják egymás közt. ha egy tanárnénit mi szeretünk, és egy diáktársunk így beszél vele, szünetben aligha el nem verjük, vagy ami még rosszabb, nem szólunk hozzá. aki már látott osztályt, az tudja, hogy lehet, hogy a tanár "legyintésének" (bármilyen is volt az) köszönheti a gyerek, hogy nem verték meg a társai óra után.

és, hogy még egy szálat idehozzak: hol is kap a tanárképzésünkben teret az ilyen helyzetek kezelése? mert ilyen helyzetet nem lehet könnyen kezelni. ezt tanulni kell. vagy legalábbis kéne. problémás szülők problémás gyerekei mindigis voltak, és mindigis lesznek. szerencsére olyan társadalomban élünk, ahol ezek könnyen felszínre tudnak kerülni. az egész pedagógustársadalomnak nem visszataposni kéne a férgeket a föld alá (ahova egyébként valók), hanem meg kéne tanulni kezdeni velük valamit.

ja és van egy elveszett bárányos sztori egy bazivastag könyvben, a bárány megkerül idővel, és majdnem teljes a hepiend, de a mese tanulsága is érdekes, és azt nem árulom el :D
Juli | 2009. május 24.
Rákérdezhetek a cikk szerzőjénél a konkrét körülményekre, de nem tudom: érdemes-e éppen ezt az iskolát kipécézni, hiszen az eset nem egyedi, csak ezúttal lehetőségünk volt egy konkrét ügy dokumentumait megismerni.
Megint eljutottunk oda, ahová a virtuális kongresszus alkalmával: a struktúra egészével van gond, és ezen belül ki-ki a saját helyén próbál harcolni, van aki hosszabb-rövidebb időre kiábrándul ("kiég"), majd újra kezdi, de az is előfordul, hogy végleg feladja, mert belefáradt a hasztalan küzdelembe, vagy valóban szétestek körülötte a dolgok. A HOGYAN TOVÁBB? kérdése még mindig itt lebeg fölöttünk, miközben a helyzet egyre kaotikusabb.
terepmunkás | 2009. május 24.
Na, akkor visszaértünk. Köreinket megfutottuk, megoldást, vagy legalább kivezető utakat nem vázoltunk fel. Talán mert nincs. Nem hasonlítható össze IZS középsulija a szaktanár szemszögéből, Csilla sehogy sem határolható gyermek és család és iskola gondozása és mindezek csak nyomokban hasonlíthatók a fenti történethez. S persze semmit nem mondanak a gyerekről..Jó lenne tudni, hogy ott hol ez a történet született - mit tesz az intézmény - ne szülessen több ilyen... Milyen tanulságokat lát a helyi tantestület? Sokféle konfliktus megelőzési technika és feldolgozó - akár mediációs módszer közül, mit választottak..
csilla | 2009. május 23.
Kedves Izs!
Ma Magyarországon van 3200 település. Ezen települések még régiókon belül, megyén és kistérségeken belül elütnek egymástól, mely a régi rendszer településfejlesztési politikájának és a rendszerváltás emberekre, térségek, falvakra, városokra tett hatására megtébolyított értékrendet képezett. Ki lehetne számolni, hogy a 0-16 éves populáció hányszor fordult meg az oktatási rendszeren belül a rendszerváltás óta. Azok a társadalmi rétegek, akik a rendszerváltáskor nem tudtak jó pozícióval fordulni, biztos érzékeled, hogy újratermelik magukat. A gyermekpopuláció, amit neveltek magukon hordozzák a kirekesztettség, érdektelenség, debresszió, anyagi ellehetetlenülés, család funkcióvesztés valamennyi negatív hatását.
Erre mondtam, hogy ha nem teszünk mi magunk valamit, pártunk és kormányunk a mi tehetetlenségünknek kommunikálja a médián keresztül is, az általunk érzékelt problémákat el kezdi újra felülről irányítani az egész iskolarendszert. Én a bábeli zűrzavart ide vezetem vissza. Nyilván mi pedagógusok is rengeteget szenvedünk a saját relációnkban. De a leszakadó vagy nem leszakadó rétegek, más értékrenddel, más életmóddal, életstílussal, nyelvezettel, kommunikációval rendelkeznek: Nem értik mi a bajunk. A tankötelezettség kitolása pedig csak a mi problémánkat súlyosbítja, mert ezeket a nagykorúvá váló, hamar szocializálódó tizenéveseket megcsorbított eszközökkel, módszerekkel kellene nevelnünk. Azok az elméleti pedagógusok nagyjai, akiknek lehetőségük lenne ezen dilemmával foglalkozni, úgy érzem cserben hagytak bennünket. Mi akik a gyakorlati részén állunk a problémának, sírunk és a sebeinket nyalogatjuk. A probléma sok helyütt általános, mégis szinte minden oktatási intézményben más jellegű, ami a mikrokörnyezet társadalmi struktúrájának köszönhető. Az általánosításos problémamegoldásban sajátosat kellene alkotnunk. Én erre gondoltam.
Az indulat nem neked, nektek szólt, hanem a helyzetnek.
Beszélgetve egy iskolaigazgató barátommal azt kérdezte: mennyire menjek le alfába, hogy beszéljek a gyerekről a szülővel, Hát nagyon! Ez már szinte önmeghasonlás. Szociális problémák színterévé vált az iskola. Azt gondolom, hogy ki kell alakítani a problémához a kompetenciánkat.
IZs | 2009. május 23.
Kedves Csilla! meghökkentett az indulata, a törvények sokaknak sok mindent előírnak, a gyerekek érdekében is, ha jól emlékszem a még oly sokat dolgozó szülőnek is a gyermeke iskoláztatássával kapcsolatosan is számosat. Hozzászólásommal mindösszesen azt szerettem volna jelezni, ott ahol én tanítok ( középiskola, bp.)sajnos egyre kevesebb szülő jön el a szülői értekezletekre, a fogadó napokra, vagy hív fel telefonon, Ők az ellenőrzőt vagy bizonyítványt meg se nézik, hogy fogalmuk sincs arról milyen tantárgyakat tanul a kiskorú gyermekük.
Bábeli hasonlatod helytálló, sokszor érzem diákokkal kapcsolatban, amikor tanulásról, munkáról, kötelességekről, tervekről, szabályokról, önfegyelemről, tiszteletről beszélünk, valószínüleg nem értik az általam beszélt nyelvet.
csilla | 2009. május 21.
Kedves Nóra!
Igazad van! És csak neked! A pedagógus társadalalom lassan úgy él, mint az emberek Bábelben.
Általam nagyra tisztel Judit! Hidd el a tapasztalat mondatja belőlem:
Vegyük már észre, sem magunkat, sem másokat nem értünk, rajtunk múlik.
Kapcsolat: milyen társadalmi struktúláis összefüggésben gondolkodunk. társadalmunk heterogénebb, mint azt érzékelni tudnánk: a gyerek a lényeg, ha működni akarunk: vagy a szülő kiszervezi alólunk az iskolát. Pártállamunk nem bennünket segít, hanem a más fenntartásban gondolkodik.Fenntartás: eddig egyházi, és mi jön még: szülői: iskolaszék fennhatósága a tanár kinevezésével kapcsolatban.
Az ellenőrzés minden szinten. Ahogy Te gondolkodsz, úgy pontosan nekik játszol a nem megatalált módszerrel és úttal, ami a szülőhöz vezet: többségükben így csak az ellenérzést váltjuk ki: nekünk van fizetésünk, egzisztenciánk, nem minimálbérért dolgozunk, az hogy milyen relációt élünk meg mi az őket nem érdekli: ez az én sajátos véleményem. A vidék szakszerűtlen alap és középfokú oktatása ezt igazolja. Beszéljünk egymással, ne fényezve, bajainkat azonosítva, hanem megoldásokat keresve egy létező problémához: elszigetelődtünk: egymástól, a saját értelmiségi szellemi környezetünktől, anyagilag, megbecsülésben. Nem fog rajtunk senki sem segíteni: az alternatívákat nekünk kellene felállítani: szerintem a legelső: a szülő, a család ismerete, mikrokörnyezet, értékrend.
Hagyjuk már abba a sírást, úgysem hallja meg senki, úgy sem érti meg senki: jegenye, lámpás, példa, módszerkutatás a mindig változó gyerekanyag és szülői háttér függvényében.
L. Rirók Nóra | 2009. május 21.
Jó, csak jobb híjján hívom családlátogatásnak, tulajdonképpen nem az, hanem egy összehangolódás, a gyerek érdekében. Szerintem nélkülözhetetlen, és konfliktusmegelőző, nem tudtok meggyőzni, hogy nem az. Abban viszont teljesen igazad van, Judit, hogy nem működik az együttműködés a különféle intézmények, szektorok között, mindenki csak kipipálja a munkát, rendben, tettem valamit, de az eredményessége, vagyis maga a gyerek, az tulajdonképpen senkit sem érdekel.Nekem is megvan a magam utópiája az együttműködő hivatali, szociális , egészségügyi, rendfenntartó, oktatási stb, szervek, intézmények közötti rendszerről, ami ugyan a mai világban nevetésgesen hangzik, én mégis hiszek abban ,hogy járható útja a háétránykomepnzációnak, integrációnak.
Kádár Judit | 2009. május 21. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Nem tudom, nem is igen hiszem, hogy a családlátogatás (a szülő felkeresése) lenne a megoldás, de képtelenségnek tartom, hogy a gyerekek sorsáért közösen felelős felnőtteknek jószerével ötletük sincs arra, hogyan kerüljenek kapcsolatba egymással.

Ezen belül nemcsak a szülő-tanár kapcsolat működésképtelen, hanem a tanár-tanár kapcsolat is, már ami a konstruktív, segítő, helyzetmegoldó szakmai kapcsolatot illeti. Nem látok megmunkált, komoly, pedagógiai szempontból jól működő kapcsolatot óvónők és tanítók, alsós és felsős tanárok, azonos osztályban tanító tanárok és osztályfőnökök, azonos osztályban tanító tanárok között sem.

Tisztelet a kivételnek - ezt nagyon komolyan mondom, nemcsak kötelező udvariasságból. Sokszor elmondtam már: húsz éve 101 gyerekintézménnyel vagyok kapcsolatban (nevelési tanácsadóban dolgozom); látom a mindennapjaikat és látom a gyerekeket, a pedagógusokat, a családokat.

Fogalmunk sincs, hogyan legyünk hatékony, egyenrangú, közös ügyeinket előrevivő kapcsolatban egymással. A gyerekektől meg elvárjuk, hogy jó, harmonikus, működőképes, konstruktív, elfogadó kapcsolatban legyenek velünk, egymással, magukkal. Modell híján várjuk el. Miért?

Ehhez képest teljesen jelentéktelen, hogy családlátogatáson vagy más módon próbáljuk megvalósítani azt a párbeszédet a szülőkkel, ami
1. velük eddig csak feljebbvaló-alattvaló viszonyban működött, de ma már így sem (hál' istennek), viszont nem találtunk ki helyette mást
2. ami egymással sem működik.
csilla | 2009. május 20.
A szülővel való beszélgetés híjján, hogyan deríti ki, hogy mi a baj a gyermekkel? Gondolt már arra, hogy amikor bemegy szombaton, vagy vasárnap, egy hipermarketbe, egy szülőjével áll szemben: tőle elvárja, hogy szakszerű, udvarias és kipihent legyen: ezer cikket ismerjen. a napi óraszáma 16 óra, örül, ha gyermekét este tíz óra körül az ágyban látja, higyje el, ha nem látja a gyermekét már energiája sincs, hogy keresse. a többi szülő nyilván érdektelen, de ezt ön hogyan válassza ki így? Én is komolyan gondolom, hogy a maga feladata, sőt törvényben elő is van írva.
IZs | 2009. május 19.
Kedves Mária!
A tanárok többsége 70-100-120 diákot tanít, komolyan gondolja azt, hogy nekem kellene felkeresni a szülőket, ha bármelyikükkel gond van? a szülők nagyrészének 1-2-3 gyerekére kellene figyelnie és azt látom, ez nem divat manapság. Hozzáteszem a cikkben szereplő atrocitások a középiskolákra nem jellemző, inkább a szülői együttműködést hiányoljuk.
Mária | 2009. május 19.
Egyetértek azzal,hogy a gyerekel ha bajvan akkor felkellene keresni a szülöt!!!
De ez ma már nem divat.
Nálunk ha a szülövel van gond ,mert mondjuk van véleménye a tanár akkor is a gyermeket hordja le.
Ha szabadna kérdeznem ezt hol tanítják?
remény | 2009. május 17.
Rengeteg energia (idő, bosszúság, az igazunk bebizonyítása, sértettség mindkét részről). Nagyon sajnálom a kolléganőt, együtt érzek vele (és mindenkivel, akivel már történt hasonló eset vagy majd fog történni...)!
Sok éve tanítok, és azt látom, hogy egyre inkább küzdenünk kell az ehhez hasonló helyzetekben. Nekünk, tanároknak magyarázkodni és tűrni, hogy dobálják ránk a szennyet. Mi a tiszteletet megadjuk, és (kulturált) embernek tekintjük az ilyen viselkedésű gyermeket, szülőt, de ez fel sem tűnik az ő számukra. Az adott helyzetben tiszteletet adó viselkedésünket úgy értékelik,meghátrálunk és ők jogosan vannak nyeregben, ezért megalázhatnak, "leköphetnek", "belénk rúghatnak"(igen,sajnos büntetlenül).
Az adott esetben is jól látható ez, a gyermek és a szülő viselkedéséből is. Mindkettő élvezni akarta az adott helyzetből adódó "hamis hatalmát"(Majd én megmutatom neked…). Sajnos ide jutottunk! A gyerekek mindig azt hallják, hogy nekik jogaik vannak, csak a kötelességeikről nem akarnak tudomást venni. Pontosan az ehhez hasonló gyerekek és szüleik lovagolják meg előszeretettel ezt és igyekeznek saját hiányosságaikat, problémáikat azzal leplezni, hogy sértetten vagdalkoznak, természetesen a tanárt, az iskolát bántva.
Nyilván kényelmetlenebb kulturáltan viselkedni, tanulni, dolgozni, gyereket felelősséggel nevelni, mert ahhoz erőfeszítés kell és nem csak létezni a világban!
Némi hamis népszerűség is elérhető az ilyen gyermeki és szülői viselkedéssel, mert egy ideig élvezni tudják „dicsőségüket”. Nem lehet senki, aki el tudná nekik magyarázni, hogy ez nem helyes, nem ez a jó megoldás! Mindenkit köt a törvény, a tisztelet, csak sajnos őket nem… Többször láttam már ehhez hasonló esetet, és szinte forgatókönyv szerint hasonlóan peregnek le az események.(Tiszteletem az iskola igazgatójának és az önkormányzatnak is!)
Szerintem egyrészt hangot kéne már adni a tanárok jogainak is és nem csak azt hangoztatni, hogy a gyermeknek és a szülőnek vannak kizárólag jogai. Arról nem is beszélve, hogy kötelességei is vannak egy gyereknek! Tudomásul kéne már venni, hogy a tanár nem egy bokszzsák, akit üthet mindenki, sőt néhány ilyen viselkedésű gyerek kimondottan szórakozhat a bántásával, mert az jobb buli, mint tanulni.
Másrészt tényleg megoldást kéne találni az ilyen tanulók, szülők partneri megnyerésére, mert a harag ugye rossz tanácsadó. A gyerek nem veszhet el!(Nem az iskolai létszámot értem alatta.A jövőnket.)
Elismerem, nehéz mindig két lépés távolságból nézni az ilyesmit és higgadtan dönteni. Talán többet kéne foglalkozni a problémamegoldással ezen a szinten, de nem rózsaszín szemüvegen keresztül. Úgy értem nem szép szavak egy hosszú, unalmas továbbképzésen, hanem tényleg használható dolgok kellenének, törvény, pedagógia, emberség, tenni akarás együtt! Különben ehhez hasonló események fogják egyre inkább kísérni mindennapos munkánkat, amik senki javát nem szolgálják.
Számomra érték, hogy tanár vagyok,(nagyon szeretem , sokat tanultam, dolgoztam érte és elvárom, hogy ennek megfelelően bánjanak velem, (velünk)! Én lehajolok akármelyik gyermekhez és segítem, ahogy tőlem telik, de nem fekszem a lába alá, hogy megtaposson!
Emellett a "csak" tanulni vágyó, tanárait tisztelő gyermekek az ilyenek miatt nem kapnak annyi figyelmet, időt, amennyit megérdemelnének. Bőven van mit tenni!
Kádár Judit | 2009. május 15. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Jó dolog a kibeszélés, jó dolog (jól téve) a családlátogatás, csak azt az egyet fájlalom, hogy a gyerekkel és az egész tisztázatlan helyzettel nem történt semmi.

A magántanulónak tanácsolás nem valami. Az valamivel rosszabb a semminél, éppenséggel annak a garanciája, hogy a semmi történjen - mármint pedagógiai szempontból, helyen, szereplőkkel, eszközökkel. Semmiképp nem nevezném emberséges megoldásnak. Semmiképp!!!

Amit történni látok, az a védekezés és a támadás változatos mintája. Meg kéne nyugodni, ez az első, erre kellene nagyon nyugtalan helyzetekben megoldást, eszkőzőket találni. Hogy senki ne érezze, hogy egy szent célja a védelmezés (gyerekéé, kollégáé, mundéré, intézményé, akármié)lehet csak. Hogy senki ne érezze, hogy egyetlen eszköze a védekezésre a támadás lehet csak.

Megnyugodni, nyugalomba juttatni a nyugtalant, ágálót, elhitetni, hogy megérteni szeretnénk valamit, segíteni szeretnénk, együtt nevelni, nagyon egyszerű - kezdetnek nagyon apró - értékekben, működési módokban (a használatukban, illetve az elkerülésükben) megegyezni, ez lehetne a nehéz helyzetek kezelésének módja. Mikor lesz ez egyszer majd elkerülhetetlen? Majd ha felnő az a nemzedéknyi magántanuló, akit tehetetlenségből, védekezésből, ötlettelenségből mi magunk kriminalizáltunk?
terepmunkás | 2009. május 14.
Van ilyen emlékem. Nagyon nagyon nehéz családhoz mentem be így - csak azért, hogy elmondjam a kölök az elmúlt két hónapban ezért meg azért jó. Háromszor kérdeztek vissza - csak ezért jött, hogy ezt elmondja?...De - az eredeti történetre visszatérve, sajnos a családlátogatás sem csodaszer. Kicsi, de fontos lépés lehet - hogy kell-e, lehet -e, erről Fenyő D. György szól okosan. Magam is végigéltem a tavaszon egy hasonló cirkuszt - népcsoport rágalmazása okán (épp az OFOE nyilvánosságának köszönhetően) - a dolog annyiban közös, hogy ott is hiányzott a kibeszélés.
L. Rirók Nóra | 2009. május 14.
Igen, ennek is megvan a menete. Mi úgy csináljuk, hogy először bejelentjük, másodszor is, de ez nem sokkal később van. Aztán,amikor érezzük, már értik, nem azért megyünk, hogy baj van,(ha van is) csak azért, hogy érezzék, minket érdekel a gyerek, néha viszünk is valamit, egy-egy könyvet, vagy elvisszük egy rajzát, vagy egy fotót róla, ahogy a suliban éppen dolgozik, akkor benézünk, amikor éppen arra járunk, csak úgy, és akkor már van egy olyan légkör, amiben elővehetővé, kezelhetővé válnak a problémák is. Szóval nem "hatóságként" kezdjük, hanem partneri kezet nyújtunk. A gyerekért.
És örömhíreket viszünk először. Hogy sikerült a gyereknek valami, hogy milyen aranyos volt, stb. És aztán már két év múlva is visszamehetünk, ez a kezdet biztos érzelmi alapot ad. Persze ez nem mindenhol működik, de többnyire igen. Azt meg hamar ki lehet szűrni, kell e a családhoz menni, vagy nem, vagy csak akkor, ha valami miatt megváltozik, vagy folyamatosan gyúrva a családot a gyereké érdekében.... A partneri viszonyt meg kell tanulnunk. És azt hiszem, ez az igazán nehéz. Nem azokkal, akik amúgy is partnerek, hanem azokkal, akik sosem jönnek el a szülőire, akik számára a pedagógus, mint partner ismeretlen. De mi, pedagógusok sem tudjuk őket minden esetben elfogadni partnerként, azt hiszem. Ha süt az emberből e lenézés, nehéz problémákat megbeszélni. Ha nem vagyunk egy kommunikációs szinten, nehéz helyzetet teremteni a kibeszélésre. Ezt nehéz megtanulni.Én is csak tanulom, próbálom, de azt hiszem, megéri.
Mammy (Kiss Ágnes) | 2009. május 14. | mammy[kukac]escape[pont]t-online[pont]hu
Kicsit elkanyarodtunk - de hol máshol jelezhetném: családlátogatás! Igen, sok mindenen segíthetne... de váratlanul nem lehet, előre bejelentve meg nem sokat ér! Az anyám - szegény boldogult - alkoholista volt. Én két kistesómat neveltem, háztartást vezettem, nagyanyám munkakönyvével újságot hordtam ki hajnalban. Anyám nem járt be a suliba, de kijártak hozzá családlátogatásra. Az osztályfőnököm is, néhány szaktanár is, a védőnő, a gyámügyis... Ma már hálás vagyok anyámnak, hogy ilyen volt, hiszen remek iskolát adott. De a rendszernek - amely tapasztalatom szerint semmit nem változott - soha nem fogom megbocsátani, hogy hagyta azt a két kicsi gyereket velem!
Jó dolog a családlátogatás, de - immár négy gyerekes családanyaként, gyerekeim osztálytársait szemlélve - azt kérném minden tanártól: lásson is!
Óvónő | 2009. május 10.
Nóra,

milyen igazad van! Eléggé elfelejtkeztünk a családlátogatásról. Bevallom, én óvónőként is csupán a kiscsoportosok érkezése előtt látogatom végig a családokat. A 3-4 év alatt jelenkező problémáknál többnyire a fogadóórát használjuk, pedig mennyivel más, jobb, hatékonyabb tud lenni egy családlátogatás.
L. Rirók Nóra | 2009. május 9.
Nem ezt az esetet minősítem, csak szeretném megtudni az előzményeket, mert az, hogy egy gyerek ilyen, és ehhez ilyen mértékű otthoni támogatottságot kap, az egy folyamat. Ezért szeretném tudni, hányszor ment le a családhoz az osztályfőnök, a pedagógus, nem azért, mert az éppen aktuális problémát akarta megbeszélni, hanem csak úgy, mert kíváncsi volt rá, hogy élnek, szeretett volna megismerkedni a családtagokkal, beszélgetni egy jót, bizalmi légkört kialakítani, amiben működik a kölcsönös tisztelet, elfogadás, stb... Vagy ez túl sok? Igen, tudom, túl sok a napi teher mellett, a dolgozatok, az adminisztráció, ezeket az órákat, amiről én írok, senki sem fizeti meg, de megtérülnek, sokkal jobban, mint bármi más. És én még nem láttam olyan családot, akihez ezen a módon nem lehetett utat találni. Igaz, nyilván nem akkor, amikor idáig fajul a helyzet, hanem sokkal hamarabb, talán már az óvodában, az előző gyereknél, nem tudom. Persze azt is elfogadom, hogy nem minden esetre jó ez, amit én képviselek, vannak ennek ellenére eltorzult értékerendek, helyzetek, bizonyára ez is az.
egy nem szakember | 2009. május 8.
Lehet, hogy ellenszenvet vált ki az, amit írok: saját nyelvükön kell szót érteni velük a kezdetek kezdetén. Aztán ha már szót értettünk jöhet a finomítás. Apró lépésekben.
De az ilyen gyerekek, akik mióta megszülettek nem hallottak szép szót - nem is tudják mit kezdjenek vele.

Van egy tanárnő ismerősöm. Nagyon nehéz kerületben, nagyon nehéz gyerekeket tanít. Nem egy romantikus lelkületű nebántsvirág. Ő bizony hasonlóan válaszol, mint az előttem szóló. Igen. Először a döbbenet, aztán a csend, aztán rokonszenv... valami ilyesmiről mesélt ez az ismerősöm. Nagyon jó a kapcsolata ezekkel a kis vademberekkel. Már tudja őket kezleni, irányítani. Szóval lassan célba ér...
Oil-free ShineControl | 2009. május 8.
"Hogy hány „bazdmegre” kell elmondani újra, meg újra, „ne használd ezt a szót, engem bánt ha kiáltod, ne tedd” – nem tudom."

Egy másféle megoldás by SouthPark:

- "Tanárnő, kapja be a dákóm!"
- "Hát vedd elő."
meseszép | 2009. május 7.
már te is, terepmunkás? pedig te szilárd erődnek látszol.
terepmunkás | 2009. május 6.
Látlelet. A szó valódi értelmében. A miértekről, hogyanokról már kevésbé szól. A bármikor felszikrázó agresszió tébolya. Szépen megfogalmazott házirend – csöngetéskor irány az osztály. A nem odaérő szaktanár, az időcsapdába szorult ügyeletes, s a kiváló lehetőség egy rosszul elsült felszólításra – elég ha „a menj be az osztályba” mondatba becseng a türelmetlenség vagy a testbeszéd kiáltása, - tűnj már el a folyosóról – és azonnal ott a csattanós trágárság, pláne ha a megszólítottat a kortársak figyelme erősíti. És abban a pillanatban már egy egészen más helyzetet kellene megoldani. Kihívlak, mondja valójában a diák – gyerünk a pástra, mit lépsz erre – tényleg mit lépsz kollégám, mikor kiköpik rád ezeket a trágárságokat… Tudod e mekkora a személyes tér, belépsz, vagy sem, meglódítod a gyereket befelé, vagy csak a vállára teszed a kezed – vagytok-e olyan viszonyban, hogy teheted? És ha engedtél a felhorkanó indulatnak és löktél, hol állítható meg a kör? A telefon, mit nem használhat – (hogy szól a házirendetek?), s mit arra használ, hogy tovább gördítse a lavinát, s az oly ismerős szülői reakciók. Azután a meg nem oldott ügy, tipikus példája – már nincs itt (Hál istennek, sóhajt a tantestület, de kár örülni, mert a seb gennyes maradt) Az emberségesnek nevezett vezetői javaslat a magántanulóságra, mi persze sehogy sem az, (ráadásul törvénytelen is), mert oda löki vissza a kölköt, hol eddig is szocializálódott – már látom amint család okosan készíti fel…, s persze a hiányzó hátsó kerítés, melyen nevezett kölök elsőként óvakodik majd be balhét csinálni, hisz más dolga úgysem lesz szeptembertől..
Korlátok, miket nem állítunk fel – iskola kerítés és kapu nélkül, melybe ki s bejár kit indulata sodor – miközben tanítunk egyre több diákot, kiknek legnagyobb gondja éppen az, hogy nincs fék, mit csak következetes nevelés alakíthat. Szülők, kik jönnek s mennek, nem mikorra hívjuk, hanem mikor indulat, vélt vagy valós sérelem szólít. Minták, mit közvetít óriás nézettséggel kereskedelmi tévé és rádió. Jelzők, miket használunk – ordítozó és alázatos – mellyel már észre sem vesszük, minősítünk. Hogy hány „bazdmegre” kell elmondani újra, meg újra, „ne használd ezt a szót, engem bánt ha kiáltod, ne tedd” – nem tudom. De egyet biztosan tudok – ha pedagógus, nem hisz abban, hogy minden gyerek nevelhető – akkor nem is lesz képes nevelni. Magam éppen ezt a hitemet érzem repedezni.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.11.17.
Tiltakozó nyilatkozat a középfokú oktatás átalakításával kapcsolatban
Pedagógushivatásukat gyakorló szakemberekként, sokan iskolás gyerekek szüleiként, és elsősorban tudatosan és felelősségteljesen gondolkozó állampolgárokként döbbenetünket és felháborod...
(Forrás: Hívatlanul.com)
--
2017.11.17.
Hiába költünk egyre többet az oktatásra, a magyar gyerekek mégis rosszabbul tanulnak
Egyre többet költünk oktatásra és a tanári pálya is vonzóbb lett, mégsem ezek az Európia Bizottság legfrissebb oktatási jelentésének legfontosabb megállapításai. A beszámoló szerint...
(Forrás: abcug)
--
2017.11.17.
Nagyüzem lesz a középiskolákban: 5800 szóbeli vizsgát tartanak öt nap alatt
A szóbelik az érettségi vizsgabizottságok előtt zajlanak. Ebben az időszakban 120 érettségi vizsgabizottságot működtető középiskolában, illetve kormányhivatalban 136 vizsgabizottság el...
(Forrás: Eduline)
--
2017.11.17.
Zaklatás az egyetemeken: még nem hallottak ilyenről, de van segítség
A kilenc felsőoktatási intézményből négy válaszolt megkeresésünkre, a Heti Válaszban pedig interjú jelent meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorával, bár ebben nincs pontos ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.11.17.
Óráról hívták ki az idős tanárt, hogy kirúgják
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvédje, Nyitrai Károly arról mesélt a Népszavának, hogy az iskolákban hogyan bánnak a nyugdíjt elért kollégákkal. Volt olyan ügyfelem, akit...
(Forrás: Propeller)
--
2017.11.16.
"Komoly dolgozói szegénységgel" küzdenek a kezdő pedagógusok?
Ikotity István (LMP) szerint a pedagógus-életpálya bevezetése után is komoly dolgozói szegénység sújtja a kezdő pedagógusokat. A közszféra legjobban bérezett dolgozóinak kell lenniük...
(Forrás: Eduline)
--
2017.11.15.
Radó Péter: A kutyát sem érdekli a tanterv
Ha a Magyarország is valódi jövőorientált oktatási rendszert szeretne kialakítani, akkor először helyre kell állítania olyan strukturális alapokat, mint például az iskolák autonómiája...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.11.15.
Itt a HVG felsőoktatási toplistája: ezek a legjobb hazai egyetemek, főiskolák
Megőrizte az első helyet a HVG felsőoktatási rangsorában az Eötvös Loránd Tudományegyetem, amely mind az oktatói, mind a hallgatói kiválóság alapján összeállított alrangsorban vezet – ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.11.15.
A rendőrök szerint a fideszes tanár nem nyúlta le a sulipénzt, csak hazavitte
A hvg.hu birtokába került a határozat, amiben ezt még meg is magyarázzák: a tanár azért vett ki folyamatosan pénzt az alapítvány számlájáról, hogy azt otthonában, egy „külön dobozban...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
  OFOE

Kedves Hajni!
Egy kiegészítő információ, hátha segít:
"Egészségfejlesztés tanár" google keresésre számos felsőfokú intézmény leírása elolvasható a szakról, a leírásokban a felhasználhatóságról is. Ezen belül külön kereshető: "egészségtan tanár állás" is. A törvény nem rendeli kötelező feltételként semmilyen állami munkakörhöz, viszont a leírásokban emlegetett intézmények közül többfélében érdemes érdeklődni, hogy ők valóban alkalmaznak-e ilyen végzettségű szakembereket.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek