OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 19.
» Hozzászólások (0)

Klein Sándor

Az iskola felel

„A hatodik osztály lelkében némán kimondta, hogy fél az élettől, de élni akar…”

Ady Endre: A hatodik osztály1

Az iskolát a társadalom már jó ideje szólongatja, tegyen valamit, mert baj van a fiatalokkal: nem készülnek fel az „életre”, a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodásra, a kemény problémákkal való szembenézésre, a kitartó munkára, az együttműködésre, a konfliktusok békés, konstruktív megoldására… és még hosszan sorolhatnám. De hát akkor mire fordították a diákok azt az egyre hosszabb időt, amit az iskola padjaiban töltöttek? A rosszindulatú kibicek szerint úgy-ahogy megtanultak írni-olvasni, számolni, betöltöttek a fejükbe sok összefüggéstelennek tűnő és ezért gyorsan elfelejtett információt.

Az iskola „felelget” – próbálkozik közeledni az új idők követelményeihez –, de csak ritkán ad világos válaszokat. Azt remélem, hogy a „veszélyes üzemmé vált iskola” kénytelen lesz a közvetlen biztonsági intézkedéseken messze túlmutató változásokra, és így válaszolni tud majd az igazi kihívásokra. Ahogy az Európai Parlament egyik dokumentuma hangsúlyozza:

„… Az iskolának és az iskolai környezetnek kiemelt szerepe van a gyermekek és szülők személyiségének alakításában; a mai iskola jellegzetességei erőszakos jelenségekhez vezethetnek az iskolai környezetben, illetve elősegíthetik egy ellenséges környezet kialakítását a hóhér szerepét játszó agresszív diákok és az áldozatok között, mivel az oktatási rendszerből hiányoznak a tanulók támogatását és egymáshoz való közelítését szolgáló struktúrák…”.2

Vagyis sürgősen tenni kell valamit, hogy az iskola célja messze túlmutasson a gyerekek tárolásán, a fiatalok távoltartásán a munkaerőpiactól, és az egészséges felnőtt személyiség kialakítását segítse elő. Sajnos a mai iskoláról ez általában nem mondható el.

Tanúi lehetünk annak, hogy az oktatás technikai színvonala javul, a tanagyag korszerűsödik, a tanárok továbblépésére jelentős összegeket fordítanak. Ma már azonban ez sem elég: az iskola és a társadalom összefogására van szükség, arra, hogy az iskola a társadalmat, a társadalom az iskolát segítse.

„Dühös fiatalok egy csaknem elvadult nemzedéke számára sokuknál elszakadt családi kötelékek, a szülői példa helyében afféle törzsi hűség, az erőszakon és drogokon alapuló bandakultúra lép”.3

Egy magyar lap 2008 júliusi számából idéztem e mondatot, de egy tapasztalt nagy-britanniai rendőrkapitány jellemezte ezekkel a szavakkal az ottani helyzetet. Nos, talán mi még nem tartunk itt, de valószínűleg megérett a helyzet arra, hogy jelentős lépéseket tegyünk azért, hogy ne is jussunk ide.

2008 elején országos felháborodást keltett néhány esemény: diákok tanárok elleni erőszakossága. Ilyen inzultusok valószínűleg korábban is értek tanárokat – noha lehet, hogy ritkábban. A rendkívüli érdeklődést valószínűleg a képrögzítés technikájának fejlődése, a média érdeklődése váltotta ki. Hiller István oktatási és kulturális miniszter az iskola biztonságával kapcsolatos javaslatok kidolgozására szakértői munkabizottságot hozott létre. A bizottság tagjai – elismert társadalomtudósok, biztonsági kérdésekkel foglalkozó szakértők, szakmai és szakszervezeti képviselők – április végén elkészítették javaslatukat, melyet 2008 májusában az Országgyűlés oktatási bizottsága is megtárgyalt.4 Ebben az írásban sok fontos megállapítás található. Csupán mazsolázom ezekből, azt keresve, mi lehet az iskolák válasza ezekre a kihívásokra.

Az iskolai erőszak az iskolázás történetének folyamatos kísérője5

„… nincs emberi foglalkozás, amely szebb és jobb és tisztább és gyönyörűségesebb volna a tárgya, mint a tanítóé…: a gyermek – írja Cholusky Viktor. – S a pedagógus, mint tanító, százszor boldogabb ember, mert a lelke szükségletét elégítheti ki mindennap, olyan földbe hintve tudását, amely szomjazik rá…”6

A kisgyerek általában kicsit félve megy az iskolába, de azután megnyugszik és általában jól érzi magát. „– Anyám, anyám! – vágtatott föl az édesanyjához [az első iskolai nap után Pityóka Móricz Zsigmond karcolatában7] … Nem is baj, hogy eskolába járok, minden, de minden megmaradt a régiben… És olyan jó az eskolában lenni…”

De az író tudja, hogy az iskolába menetellel valami végérvényesen megváltozott Pityóka életében: „Bizony elvesztetted te azt a régi világot teljesen. Nem találkozol te olyan bizalmasan gyerekábrándjaiddal soha többé, mint eddig… Észrevétlenül átröpültél az egyik világból a másikba…”

A gyerekek egy része alkalmazkodik ehhez a „más világhoz”. Megtanulja, hogy itt nem önállóságra van szükség (az kap jó jegyet, aki pontosan azt csinálja, amit a tanár mond), az értelmes beszédnél a tanár többre értékeli a hallgatást (az óra 70-85%-ában a tanár beszél), az együttműködést büntetik. Más részük azonban ellenáll, lázad.

Ennek „egyik formája az évismétlés, a lemorzsolódás, a tanulás elhanyagolása, de ugyanebbe a körbe tartozik az iskola szereplői közötti agresszió is. Míg a kisiskolás korú gyermekek esetében a pedagógusok általában kezelni tudják a problémát, a felsőbb évfolyamokba járók esetében ez már egyre nehezebb.”8

„Az iskolában töltött évek számával arányosan nő azoknak a tanulóknak a száma, akik úgy gondolják, hogy az iskola unalmas.”9

Vannak gyerekek, akik emiatt passzivitásba süllyednek, de vannak olyanok is, akik agresszív viselkedéssel próbálják érdekesebbé tenni az iskolát. A 6–10 éves gyerekek agresszív viselkedésére ritkán panaszkodnak a tanárok: ez jellegzetesen a 14–18 évesekkel kapcsolatos probléma. Korábban e fiatal emberek közül sokan már nem az iskolapadot koptatták.

Jókai Mór így ír erről „Az első iskola” című karcolatában: „Háromszáz gyerek ült odabenn harminchárom padon. Rettenetes egy ország, ahol csupa gyerekek laknak! A falon egy óriási tábla; arra írva szörnyeteg nagy betűk, azokra mutogatott egy fölséges tekintetű férfi nagyszerű pálcával, a gyermektábor pedig mondta rá: »ábe ab vaskalap, ha megütöd, megharap!…« Mire odajutottam, hogy ama széles lépcsőkön, mik a tudományok magasabb régióiba vezetnek, nekem is illetékes dolog volt alá és fel szaladgálnom…, akkor alig voltunk többé tizenketten a háromszáz közül.”10

Az iskoláztatás korhatárának kitolódásával a tanároknak olyan viselkedésformákat kell elsajátítaniuk, amelyek alkalmasak e korosztály tanítására: értelmének pallérozására, személyiségének fejlesztésére.

A pedagógiai folyamatoknak kedvező légkör kialakítása

A konfliktusok erőszakmentes megoldását leginkább az segíti elő, ha sikerül olyan légkört kialakítani, amelyben „a nevelési-oktatási folyamat iskolai szereplői kölcsönösen tiszteletben tartják egymás (személyiségi) jogait”.11

Sokféle megvalósulási módja van az ilyen pedagógiai környezetnek, de vannak olyan tényezők is, amelyek a legtöbb gyakorlatból vett példában megtalálhatók:12

A tanulók megerősítése. A jó tanár keresi az alkalmat arra, hogy elismerje a tanuló sikereit. A tanulónak önbizalomra van szüksége ahhoz, hogy energiáit kreatív módon élje ki.

Az információk, tapasztalatok, érzések megosztása. A problémák erőszakmentes megoldásához ismerni kell a tényeket és le kell vonni a tanulságokat mások tapasztalataiból. Az érzések megosztása ledönti azokat a falakat, amelyek megakadályozzák, hogy az emberek konfliktushelyzetben együttérezzenek, empatikusan megértsék egymást. Ez azonban nem könnyű és talán a tanárok számára különösen nehéz. Hadd idézzek kissé hosszabban Laczkó Géza: „Franciadolgozat-írás”13 című írásából ennek illusztrálására:

„– No, persze, a Berény – kacag gúnyosan a mester –, ő nem volt iss. Hát ki pótol? Ki pótolja be, amit elmulasztott, tán én? Vagy a bolsevikiek? vagy mensevikiek? Kerenszki?…

Berény Annuska… elvágta magát a padon, … s a zokogás úgy rázta, mint szél a körúti fát…

Ekkor egy vékony, közönyös, hideg kis hang kifejezéstelenül vágta bele a némaságba...

– A bátyja meghalt…

Mily goromba volt, s ok nélkül…. Miért iskola ez? Most neki, embernek, oda kellene menni a kisleányhoz, könnyel áztatott karját fölfejteni a padról, melléje ülni, szegény kis bánatos fejecskéjét átölelni, s megvigasztalni…

S a szegény tanár szívén megreped a mindennapi pedagógiai kéreg, bőven bugyborékol belőle a megértés, szánalom, minden emberi gyöngeségek, baj, nyomorúság iránt elevenen érzett szeretet, de ott áll előtte készen a tíz hosszú éven át kimunkált pedagógiai csatorna, amely groteszk, gondoskodó, jól szerkesztett mondatokká csöpögteti a melegen fakadt érzést:

– Nézze, fiacskám! – s félve, hátha nem illik, hátha szabályba ütközik, de mégis gyöngéden és esetlenül megfogja a leányka karját.

Végre egy emberi mozdulat! – mondja magában – de a pedagógiai gép már mozdul, s berreg fáradtan, tompán:

– Ha a maga családjában olyan események fordulnak elő, amelyek ideig-óráig eltérítik az iskolai munkától, és azt nem tudhatom, ha maga nem mondja…”

Támogató közösség megteremtése. Olyan közösségre van szükség, amely együttmunkálkodásra ösztönzi a tanulókat, és azt sugallja: „Együtt képesek vagyunk megoldani a legnehezebb problémákat is.” Az ilyen közösség tudja, hogy mindenki másban kiváló. Nem csupán néhány többé-kevésbé önkényesen kiválasztott képességet, tulajdonságot értékel (memória, szorgalom), de a komplex problémákhoz elengedhetetlenül szükséges sokféle tehetséget (szervezési, kritikai, kezdeményező, meggyőző, egyszerűsítő, irányító, támogató stb.).

Mindenki mással járulhat hozzá a konfliktus megoldásához.

Problémamegoldás. A problémamegoldás képessége csak problémák megoldásával fejlődhet ki. DeBono sokoldalúan mutatta ki, hogy a problémamegoldás, a konfliktusok megoldása tanulható, megkönnyíthető megfelelő technikák alkalmazásával. Az egyik iskolákban legtöbbet alkalmazott eszköze a P.M.I.: „nézzük, mik a pozitív, negatív és érdekes (interesting) hatásai annak, ha ezt a megoldást választjuk!” „Ahelyett, hogy veszekszünk vagy éppen erőszakot alkalmazunk, rajzoljuk meg együtt a megoldás térképét!”14

De persze nem kell ilyen messzire menni.

„A konfliktus – és a nyomában fellépő indulat – Winkler Márta osztályában nem kiküszöbölendő rossz, hanem az élet természetes velejárója. Nem gyors és hazai pedagógiánkban általában elsietett – »igazságtevés« történik (ki tudhatja, hogy mi az igazság?), nincs faggatózás, nincs nyomozás. A gyerekek meghallgatják egymást, mert Winkler Márta meghallgatja a gyerekeket.”15

Öröm. Az iskola legyen örömteli. Olyan hely, ahol tanár és diák szeret lenni. „[Nálunk] agresszió alig létezik – írja [Elekes Mihály a tatai Színes Iskoláról]. – A gyerekek szeretnek iskolába járni.”16

A játék a gyerek egyik legfőbb örömforrása. „A játék szerepének erősítése visszaszoríthatja az agresszivitást” – mondta Nagy Czirok Lászlóné, a kiskunhalasi Fazekas Gábor Általános Iskola igazgatója a „Biztonságos Iskoláért” fórumsorozat nyugat-dunántúli állomásán.17

A pedagógiai eszköztár bővítése

A pedagógia eszközrendszere régen sem volt különösebben hatékony, de napjainkban, amikor „változatos társadalmi hátterű és az egyéni képességeik terén erősen eltérő gyermekek”18 – néha szinte felnőttek – kerülnek az általánosan képző iskola falai közé, „az iskola régi kultúrát szolgáló pedagógiai eszközrendszerének hatásfoka csökken, ami okkal váltja ki a tantestületben a védtelenség érzését”19.

Sokan és sokszor elmondták, hogy a tanár legfőbb munkaeszköze a személyisége.20 A tanárképző intézményeknek, a tanártovábbképzésnek a tanárjelöltek, tanárok személyiségfejlődésére kellene helyezniük a fő hangsúlyt. Törekedniük kellene arra, hogy a tanárok tanulók iránti attitűdjére jellemző legyen az őszinteség, az elfogadás, az empatikus megértés.

El kell ismerni azonban, hogy a pedagógia egyszerre művészet, tudomány és szakma. A művészethez elsősorban tehetség, a tudományhoz tudás, a szakmához a szakmai fogások ismerete kell. Ez utóbbiak közül sorolok fel néhányat:

Kooperatív játékok. Ma már több kötetnyi „játék” áll a hazai tanárok rendelkezésére is. A játékok haszna azonban attól függ, hogyan használják fel ezeket. Különösen értékesek azok a játékok, amelyeken a gyerekek módosíthatnak vagy éppen ők találják ki.21

Projektek. Ha egy projektnek értelmes célja van, amely valóban érdekli a tanulókat, akkor különösen alkalmas a bennük rejlő sokféle képesség mozgósítására. Bár ma már előfordul itt-ott az iskolai tevékenység színesítésére használt projekt-munka, alig fordul elő azonban az, hogy az iskolai tanulás lényeges elemének tekintsék. Raven egy olyan tanárról ír, akinél a gyerekek szinte mindent projektek keretében tanultak: megvizsgálták az egyik közelben lévő ásatást, tanulmányozták a pillangókat, a lakosság összetételének változását, egy-egy ház történetét (például a lakók foglalkozásának változását, a pletykák terjedését a környéken stb.). De nem csak kutattak, akciókat is végrehajtottak (például miután megvizsgálták a szomszédos folyó szennyezettségét, kampányt indítottak a szennyezés csökkenése érdekében).

Az alkotó tevékenység támogatása. Ha a tanár nem a „tananyag letanítását” tekinti céljának, hanem a gyerek fejlődésének elősegítését, számtalan eszköz kínálja magát a színjátszástól a kézműves tevékenységeken át a zenélésig, táncolásig. És aki alkot, az nem agresszív: nem legyőzni akarja a másikat, hanem létrehozni akar valamit.

A fegyelem és önfegyelem kérdése

Az iskolai erőszak kérdését a legtöbben a fegyelem kérdésével kapcsolják össze.

„A pedagógusok csak nagy nehézségek árán tudják óráikat megtartani, hiszen az idő nagy része a fegyelmezéssel telik el. Azt érzékelik, hogy nincs eszköz a kezükben, ami segítene visszaszorítani az egyre gyakoribb iskolai agressziót. Ha figyelembe vesszük, hogy már nem csak verekedésekről van szó, hanem egyre gyakrabban különböző segédeszközök is előkerülnek – például a kés –, szükséges lenne mielőbb ezeknek a problémáknak a kezelésére megoldást találni” – mondja a Bükkaljai Általános Iskola igazgatója.22

Igaz. De a cél mégis az, hogy a pedagógus odafigyeléssel, érdekes és erőfeszítést kívánó tevékenységekkel segítsen önfegyelemre nevelni a diákokat.

Empatikus megértés

A beleérző megértés csodákra képes. Az értelmetlen szigorúság eltaszít. Hadd idézzek erre egy irodalmi példát Nagy István „Cipővizit”23 című novellájából:

„A tanítónő… Igazi szenvedélye a tiszta cipő volt…

– Vizi fiam, állj fel a padra, hadd lássák ezek a haszontalanok, milyen egy rendes, tiszta fiúnak a cipője…

– Ilyen tisztára takarítsátok ki ti is. És hogy ezt jól észben tartsátok, nyújtsátok ki a tenyereteket…

A fiúk élve tárták ki a tenyerüket. A nádpálca suhogott…

… A tanítónő hivatása magaslatán éreztette magát. Nem kegyelmezett. Mit neki a külvárosi sár és a szülők pénztelensége… Meg aztán a pálca sohasem árt…

Mikor a nádpálca széthasadozott végével [Viziék inasának kezére] lesújtott, belérándult a fiú egész teste. A levegőben suhogó nádpálcát elkapta, s mire a rémülettől megfagyott osztály számot adhatott volna, hogy mi történt, az ablaktáblák egyike csörömpölve hullt ezer darabra. Egy fényes tolltartó s a nádpálca zuhant le az üvegcserepekkel…

– Tanítónő, ennek a Vizinek én takarítom a cipőjét. Mosdóvizet is én eresztek neki. Kocsival jön és kocsival megy…

– Fiúk, fiaim – sikoltott a tanítónő halálra váltan…

– Igaz ez, Vizi, igaz ez?…

– Igaz – sütötte le szemét az úrfi.

A tanítónő egy szót sem szólt többé, keze tétován kereste a katedra szélét, roskadozó léptekkel kitámolygott az osztályból.”

Befejezésül

Az iskolában tapasztalt agresszió eredete jelentős mértékben az iskolán kívül keresendő: a családban, a társadalomban, a televízióból áradó üzenetekben – de ez nem menti fel az iskolát az alól, hogy ne próbáljon olyan hellyé válni, amelytől idegen az erőszak, ahol tanárok és diákok csaknem egységesen elutasítják, elszigetelik a nagynéha előforduló erőszakos eseteket.

Tersánszky Józsi Jenő „Ákombák Tanár Úr” című írásában a tanár sértegeti a tanulót, de úgy érzi, a tanuló az agresszív:

„– Folytassa hát az a pimasz Nagy Ferenc! – hallom egyszerre a nevemet a katedráról… Egyszerre indulatba jöttem…

– Kikérem magamnak! Én nem vagyok pimasz!…

– Milyen önérzetes lett egyszerre. Hogy ő nem pimasz?…”24

Nézze meg az ember!…. Szörnyűséges! Nem szeretnék egy erdőben találkozni, egy ilyen Nagy Ferenc-féle elvetemülttel… Talán képes lenne bántalmazni a tanárt.

Lehet, hogy unalmas lenne az olyan iskola, amelyikben csupa jó tanár tanítana csupa jó gyereket. Mikszáth Kálmán „A mi jó tanárunk” című írásában ezt írja:

„Összes tanítványai szerették, ő is valamennyit ösmérte és szerette, még a rosszakat is szerette, mert mint mondá, azoknak nagyobb szükségük van a gyámolító kézre.”25

Azt kívánom a mai tanároknak, hogy így szeresse őket minden tanítványuk (a rosszak is), és ezt kívánom a mai tanítványoknak, hogy ilyen tanáruk legyen (aki szereti még a rosszakat is).

--

Jegyzetek

1Ady Endre: A hatodik osztály. In: D. Szabó Mária (szerk.): Ákombák tanár úr (Magyar írók novellái a tanárokról, diákokról, az iskoláról), Palatínus, 2003. (A továbbiakban: Ákombák…), 276. oldal.

2 Európai Parlament, Plenárisülés-dokumentum, Jelentés a fiatalkori bűnözésről, a nők, a család és a társadalom szerepéről. Előadó: Katerina Batzeli, Végleges változat: A6-0212/2007, 12. pont.

3 Barbara Wilding, Dél-Wales rendőrfőkapitánya a The Times napilapnak nyilatkozott. Szavait a HVG 2008. július 8-i számának 37. oldaláról idézem.

4 Az oktatási és kulturális miniszter által létrehozott „Az iskola biztonságáért bizottság” állásfoglalása és javaslata a nevelési-oktatási intézményekben megjelenő erőszakos magatartásformákkal kapcsolatban. A bizottság elnöke: Szüdi János, alelnöke: Danielisz Béla, tagjai: Kiss Klára, Ivány Borbála, Katonáné Pehr Erika, Loránd Ferenc, Sáska Géza, Novák János, Vekerdy Tamás, Tóth József és Trencsényi László. (A továbbiakban: Állásfoglalás...)

5 Írásom alcímei többé-kevésbé pontos idézetek a 2. jegyzetben megjelölt bizottsági állásfoglalásból.

6 Cholnoky Viktor: Tanítás. In: Ákombák…, 366. és 363. oldal.

7 Móricz Zsigmond: Pityóka iskolába megy. In: Ákombák…, 203. oldal.

8 Állásfoglalás… 3. oldal.

9 Carl Rogers – H.Jerome Freiberg: A tanulás szabadsága. EDGE 2000 Kiadó – Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2007. (A továbbiakban: A tanulás…) 42. oldal.

10 Jókai Mór: Az első iskola. In: Ákombák…, 204-208. oldal

11 Állásfoglalás…, 4. oldal

12 Stephanie Judson (Eszközkölcsönzési dosszié): A Mannal on Noviolence and Children. Nev Society Publishers, Philadelphia, 1984. 1-2. oldal

13 Laczkó Géza: Franciadolgozat-írás. In: Ákombák…, 35-38. oldal

14 Edward deBono: Conflicts (A Better Way to Resolve Them). Penguin Books Ltd, Harmondswooth, Middlesex, 1986.
Az itt említett P.M.I. csupán egyike a Co.R.T. (Cognitive Research Trust) Program 60 leckéjének, melyeket világszerte számos iskolában használnak a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésére.

15 Vekerdy Tamás előszava Winkler Márta: Iskolapélda – kinek kaloda, kinek fészek című könyvéhez (3. kiadás, Edge 2000 Kft, 2003.) Lásd még A tanulás…, 466. oldal.

16 Elekes Mihály: Ami fontos… Színes Iskola Tatán. In: A tanulás…, 529-530. oldal

17 A „Biztonságos Iskoláért” fórumsorozat rendezvényei, Szombathely, 2008. október 14.

18 Állásfoglalás… 3. oldal.

19 Állásfoglalás… 3. oldal

20 Lásd például A tanulás… 8. fejezetét.

21 Dienes Zoltán (Játék az életem, Edge 2000 Kft, 2001, 211. oldal) elmesél egy történetet arról, hogy Hiedelbergben meglátogatott egy Montessori iskolát, ahol a gyerekek a „Montessori-eszközökkel” dolgoztak. „… kivettem a gyerekeket a kalitkájukból, letettem a logikai készlet elemeit a földre, és azt mondtam, hogy csináljanak, amit akarnak. Ezen először elcsodálkoztak, majd pokoli zűrzavar támadt, de néhány perc múlva sikerült játékaikat irányítanom, és negyedóra múlva már mindenki valami konstruktív játékkal volt elfoglalva, mások falakat és ablakmintákat építettek. – De hát ez egy káosz! Mit csinálnak a gyerekek? – Kérdezte az egyik tanár. – Látom, nem értjük egymást – mondtam. –… A legtöbb gyerek már elkezdett megoldani olyan problémákat, amelyek a Montessori-környezetből adódnak. A tanulás nem más, mint kapcsolatteremtés a környezettel, és ugye most azt csinálják? Az előbb csak parancsnak engedelmeskedtek!”

22 Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai által 2008-ban „Párbeszéd pedagógusokkal az iskolai konfliktusok kialakulásáról és az iskolai erőszakról” című beszélgetéssorozat keretében a Bükkaljai Általános Iskola vezetőjével folytatott beszélgetésből.

23 Nagy István: Cipővizit. Ákombák…., 186-189. oldal.

24 Tersánszky Józsi Jenő: Ákombák Tanár Úr. In: Ákombák…, 72-73. oldal.

25 Mikszáth Kálmán: A mi jó tanárunk. In: Ákombák…, 15. oldal.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.04.21.
Viselkedjen már normálisan az a fogyatékos gyerek!
Hiába van papírjuk a tanulási nehézséggel küzdő vagy éppen fogyatékkal élő gyerekeknek, sokszor csak a tanár jó indulatán múlik, hogy tényleg ad-e könnyítést a dolgozatnál vagy felel...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.04.21.
Buk(tat)ás
Azt mondják, a magyar iskolarendszer leggyengébben teljesítő területe a nyelvoktatás. Az egész EU-ban nálunk beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet – miközben az iskolában az előző rendszerben...
(Forrás: Népszava)
--
2018.04.21.
A kisdiák rendelte meg az iskolai menüt
A Békéscsabai Gyermekélelmezési Intézmény kezdeményezése alapján a megyeszékhely általános iskoláinak tanulói javaslatot tehetnek kedvenc ételükre. Ezeket azután beépítik az adott havi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.04.21.
A legnagyobb amerikai egyetemeket is legyőzték az ELTE hallgatói Washingtonban
A budapesti egyetemisták a döntőben több mint 120 csapatot utasítottak maguk mögé, köztük olyan egyetemek válogatottjait, mint a Yale, a Berkeley, az NYU, a King's College, a UCL, valamint a...
(Forrás: Szeretlek Magyarország)
--
2018.04.21.
Zsidó iskola a Budai-hegyekben: itt nem tudod megvásárolni a helyedet (Interjú a Lauder Javne igazgatójával)
Ahogy pedig a diákok egyre közelebb kerülnek a pályaválasztáshoz, el kell érni, hogy valóban arra koncentrálhassanak. Azzal segítünk, ha egy ponton túl a továbbtanulást támogatjuk, a tö...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2018.04.21.
Új irány jön a gazdaságban Az átfogó javaslatcsomag már májusban napirendre kerülhet
Részletes, új és átfogó gazdaságstratégiai javaslatok kerülhetnek már májusi megalakulását követően az új kormány asztalára. A javaslatok kidolgozásában a Magyar Nemzeti Bank, valamint...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.04.21.
Megvannak a kompetenciamérés friss eredményei: nagy baj van a szakközépiskolákban
Hiába szabta át a kormány a tanterveket, változtatott az óraszámokon és alakította át a szakképzést, nem javult a hatodikos, nyolcadikos és tizedikes diákok matematikai és szövegértési...
(Forrás: Eduline)
--
2018.04.18.
Kötélmászás: mi a fenének erőltetik évtizedek óta?
Az történt, hogy mikor a Facebookon nyilvánosan felsóhajtottam – mit felsóhajtottam, dühöngtem egy sort a még mindig kötelező kötélmászás miatt –, az ismerőseim kommentözönben tudatt...
(Forrás: wmn.hu)
--
2018.04.18.
Felejtsük már el a stigmákat! – Nem igaz, hogy az Y generáció lusta és önimádó
És a lustaság meg az önimádat csak a jéghegy csúcsa. A digitális bennszülöttek első hullámát, az Y generációt övező előítéletek már vagy egy évtizedesek. Tíz év alatt azért elé...
(Forrás: wmn.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--

[Gyulai Sándor:] Gratulálok, Ibolya! Örömmel tölt el, hogy iskolánkban ilyen innovációk valósulhatnak meg. További sikereket kívánok: Gyulai Sándor, a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium intézményvezetője
Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zoltán, nekem szerencsém van, mert gyógypedagógusként több tantárgyat is taníthatok, így magammal kell "egyezkednem". De: voltam tanító bácsi is - ott is könnyedén megoldható a feladat. Ahol nem, ott a kollégákkal kell összedolgozni. Nézzünk egy példát: […]
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Zoltán:] Gratulálok! Fogyatékosokkal ilyen teljesítményt elérni nem akármilyen pedagógiai munkáról árulkodik. De mindez hogyan fér bele a mai iskolába, a NAT-ba, a kerettantervekbe? Milyen órák keretében lehet ezeket a lépéseket, eszközöket alkalmazni?
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek