OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 20.
» Hozzászólások (14)
Címkék:
   

L. Ritók Nóra

A másik Magyarország

A karácsony elmúlt, mégis írnom kell róla, mert meg kell osztanom másokkal is a tapasztalataimat. Magyarország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségének egyikében dolgozom, intézményvezetőként, kicsit nagyobb körzetben esélyegyenlőségi szakértőként is.

Alapítványunk önként vállalt feladatként évek óta adományokat gyűjt karácsony előtt, és eljuttatja az ünnepekre a leginkább rászoruló családoknak. Mert itt sok ilyen van, tanítványaink több mint 60%-a igazoltan hátrányos helyzetű, sok a halmozottan hátrányos helyzetű család is. Hat településen dolgozunk. Az elmúlt évek alatt már hozzászoktam a mélyszegénységhez, de ezek a karácsony előtti látogatások mindig elkeseredést, ingerültséget, pontosan fogalmazva dühöt váltanak ki belőlem.

Adományosztás

Úgy érzem, nem beszélünk eleget és érdemben ezekről a családokról, nem veszünk tudomást a problémáikról. A sikereken, a lehetőségek emlegetésén van a hangsúly, és hamis kép alakul ki bennünk. Pedig a problémákkal való szembenézés, a tények kritikus elemzése, a megoldás keresése elengedhetetlen ahhoz, hogy egy később kezelhetetlenné váló helyzetet megelőzzön. A látványos fejlesztések, diadalmasan bejelentett iskolafelújítások mögött olyan problémahalmaz feszül, amelyet a vidéken dolgozó pedagógusok közül sokan érzékelnek és tudom, egyre többen jeleznek is.

Meglátogattuk az iskolánkba járó Kingát és testvérét, akiket otthon még négy kistestvér vár, a lakásuk szinte üres, a szobában csak ágybetétek vannak, villany sincs. Timiéknél, akinek otthonát alig tudtuk megközelíteni a sártól, az egyetlen fűtött szobában (nem is értem, hol alhatnak itt ennyien) az egyik kisöccse fogadott bennünket, majdnem meztelenül, decemberben. Vittünk adományt Vikiékhez, akinek édesanyja és alig tizennégy éves nővére egyszerre fog szülni, Józsiékhoz, akik öten alszanak az alig bútorozott szobában, két ágyban, az egyikben ő az anyukájával, a bátyja meg az anyu „fejinél”.

Folytathatnám a sort, hosszan. Nem sokkolni akarom az Olvasót mindezzel, hanem azt az ellentmondást szeretném megvilágítani, amely az oktatás intézmények fejlesztésére fordított beruházásai és azok hasznosulása között feszül. Persze, nem azt mondom, hogy nincs szükség ezekre a fejlesztésekre. De biztosan tudom, hogy az ilyen körülmények között élő családokban ezek hasznosulása csekély.

Adományosztás

Aki a harmadik generáció óta munkanélküli családban él, azt nem fogja motiválni sem a jól felszerelt iskola, sem az új módszerek. Innen nagyon nehéz csillogó szemmel, tudásvággyal, pozitív jövőképpel indulni reggelente. Az is csoda, hogy ezekből a családokból csak annyi problémával jönnek, amennyivel megérkeznek hozzánk. Innen, így nincs kiút.

Persze lehet, hogy valakinek sikerül kitörni, de a többség marad. Marad, és újratermeli azt a réteget, amelynek száma hihetetlen mértékben növekszik. Maradnak a döbbenetes mondatok, amikor a gyerekkel a jövőről beszélünk: „Minek tanulni? Majd élek én is a szociálisból, mint anyuék” – mondja tizenhárom éves tanítványunk. „Nincs gyereke? Akkor mibül él?” – kérdezi fiatal kolléganőmtől tágra nyílt szemmel egy kilencéves kicsi.

Mi, pedagógusok minden próbálkozásunk ellenére végignézzük a gyerekek lemorzsolódását. Látjuk, hogy a középiskolai kollégiumból két hónap múlva szinte minden hátrányos helyzetű gyerek otthon van újra a faluban, és innen jár (egy héten két délután) a dolgozók középiskolájába, azt is csak a családi pótlék miatt.

Ma is óriási dühöt és elkeseredést érzek magamban Szabina miatt, aki kiváló képességű kislányként az egyik kedvencem volt, reméltem, hogy „minta” lesz, de nem tudtam megakadályozni, hogy ne az út mellett kezdje vagy végezze tizenhárom évesen, és ma már régen anya ő is. Vagy Zsanett miatt, akin a családon belül erőszakot követtek el, és vakvágányra futott az élete. Elkeseredetten gondolok arra a sok-sok gyerekre is, akik elsőtől harmadikig, negyedikig remekül, ígéretesen tanultak, majd nyolcadikra bukásra álltak, iskolakerülővé váltak, és könnyedén követtek el kisebb-nagyobb betöréseket. Mindannak ellenére, hogy szakemberek évekig dolgoztak azért, hogy ez ne következzen be.

Nem értem azt sem, hogyan találhatunk ezeknek a gyerekeknek a szülei között analfabétákat vagy két osztályt végzetteket. A tankötelezettség rájuk is vonatkozott, és mégis, itt vannak, és segítség nélkül képtelenek más jövőt mutatni a gyerekeiknek.

Meggyőződésem, hogy ezeknek a gyerekeknek most nem digitális táblára van szükségük. Nem fog segíteni rajtuk a szépen felújított iskolaépület és a projektmódszerek használata sem. Persze, kell a tanítás is, de az nem elég. Nem várható el eredmény az oktatástól, mert hatását csökkenti, semmivé teszi az, ahogy a gyerekek családjai élnek. Önmagában az oktatás soha nem lesz képes segíteni a problémákon.

Mi kellene? Komplex ráhatás, gyorsan és egy időben. Munkahelyteremtés. Visszaszoktatva a felnőtteket a munka világába, adósságkezelés, az uzsora megszüntetése, jövőkép, életcél. A települések problémáinak egyedi kezelése. Mert nincsenek mindenhol alkalmazható módszerek, minden faluban mások a szokások, más az emberek problémamegoldó képessége, így a konfliktuskezelés más módjára van szükség.

Másik Magyarország (az Igazgyöngy Alapítvány képgalériájából)

Nézem a Köznevelés lapjait. Minden szám csodálatos eredményekről számol be, felújítások, versenyeredmények, sikerek, mosolygó gyerekek, boldog tanárok. Persze, ilyen van nálunk is, szerencsére mosolyt tudunk varázsolni mi is a gyerekek arcára. De ha a családjuk, a jövőjük szempontjából nézzük, már más a kép. Szeretném, ha ezt is látnák. Így teljes a kép Magyarországról.

L. Ritók Nóra
(Berettyóújfalu, Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény)

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

L. Ritók Nóra | 2010. november 21. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
kedves Fidó,
nem vagyok az aki "fehér alapítványosként megmondja a tutit.." Bár tudnám a tutit. Csak próbálkozom.
És azt gondolom, arra várni, hogy majd a közülük kiemelkedők oldják meg e problémákat, nagyon veszélyes álláspont. Egyrészt, mert a tapasztalataim szerint az értelmiségi cigányok maguk is nehezen találják a helyüket a probléma körül, másrészt meg ennél azért sürgetőbb a dolog. És ne felejtsük el: van egy rendszer, oktatás, egészségügy, szociális ellátórendszer, stb...aminek dolga, hogy cigány és nem cigány fogalmának elkülönítése nélkül segítsen, fejlesszen, támogasson, amiben ugye "fehérek" is dolgoznak, vagyis zömében azok. Akiknek ez a dolga, ezt tanulta, azért kapja a fizetést. Azt most ne tárgyaljuk, hogy ez mennyire sikeres.
Egy kulcsfogalom van, ami mellett elsurrantál: azt, hogy ebben a társadalomban EGYÜTT élünk, és így kell megoldásokat keresnünk.
Fidó | 2010. november 21.
Nagyon sok okosság van itt leírva, eredetiben is, meg a kommentekben is. Köszönöm mindenkinek, sok érdekességet olvashattam. Amit talán nem emeltek ki a hozzászólók, az az, hogy valóságos pályaíveket, életutakat és hiteles roma - cigány(-már nem tilos így nevezni?) személyeket kellene "felmutatni" a gyerekek - serdülők - fiatalok számára. Ameddig a jólöltözött, "fehér" alapítványos "megmondja a tutit" addig mindig kívülálló marad, bármennyire is önzetlen és empatikus. Egyik ismerősöm - fiatal lány,szinte friss diplomával- osztályfőnökként - kiment egy családhoz - az első kérdés az volt: "Te hány éves vagy? Neked hány gyereked van? Nehogy má' te mondd meg...eladlak k-..-nak!"
Cziffrus | 2009. november 29.
Kedves Nóra!
99%-ban igaza van, de az oktatást úgy is racionálisabbá és ezáltal olcsóbbá lehetne tenni, ha sulibuszos, körzetközponti - horribile dictu - jól felszerelt iskolákba szerveznénk át a jelenlegi rendszert. De ez már a politika közdőtere amire tévedtem. Most látom, hogy 10 hónapos a cikk, de elküldöm ezt a "szösszenetemet".
Kézcsók
András
csilla | 2009. január 21.
Drága Ax!
Én egy mezei pedagógóus voltam! De ezt tudod. Nem akartam ragyogni, csak szeretve tisztelni. ezt elértem, érzem a huszonévesek rámköszönéséből, sem cím, sem kitüntetés nem érdekel. A média riaszt, távoltart. Nem tartom szavahihető intézménynek. Nem oknyomoz, lapot ad el és egyéni népszerúséget élvez.De ezt pont Te nem tudnád? Sőt továbbmegyek, nem szeretném, ha egy riporter megkeresne és számonkérné a véleményemet: nem a véleményemet nem vállalnám, hanem a formát, amelyben lehozná! Hát csak nektek, csak itt és csak most. Azt mondja a jog, hogy a mai magyarországon jogforrás a média, hát.....?!!!!!!
Számos hibától vérzünk, mi pedagógusok a jelenben, a múltban, és a jövőt is előrevetítjük az első évfolyamunkkal, de tudom, hogy ti, akik ezen a lapon megfordultok, vitatkoztak és gondolkodtok, segíteni akartok. Én nem írok másoknak, csak nektek.
L. Rirók Nóra | 2009. január 21.
Még nem volt időm a cikkre, de elolvasom, csak most estem haza, és muszáj reagálnom a Csilla írására. Azzal, hogy maximálisan egyetértek vele. Ugyanezt gondolom, pénz, sok-sok pénz, és összefogás. Csak ez segíthet, semmi más. Mi művészeti iskolaként, illetve annak a fenntartó alapítványaként folytatjuk a programjainkat, és én sem bírok összefogni sehol az ilyen családok, gyerekek érdekében az általános iskolákkal. Most, amikor a fenti adományozáshoz kiválogattuk a legrászorulóbb családokat, szerettem volna a mi javaslatainkat leegyeztetni az általános iskolai nevelőkkel. Ilyen gyerekeknél, akikről írtam, három-négy év alatt sem voltak családlátogatáson, csak a gyerek elbeszéléséből ismerik a körülményeiket. A családgondozókkal sincs kapcsolatuk az osztályfőnököknek, ugyanígy a CKÖ-vel sem. A rájuk bízott 45 perc a lényeg. Az OKTATÁS. A nevelés már csak kisbetűvel.Az ismeretátadásra szorítkoznak. Nemrég hallottam egy szülőt, aki panaszkodott, hogy a napközis nevelő kipipálja a rosszul megoldott feladatot. Amikor megkérdezte miért, azt a választ kapta, neki csak az a dolga, hogy megnézze, készen van e. Hogy jó e, az őt nem érdekli, az neki nem dolga.. Értitek? Nem szerepel a munkaköri leírásában. És sajnos, azt tapasztalom, ez nagyon sok helyen így van. Pedig a Csilla által is írt bizalom rengeteget segít. Sokszor úgy sajnálom azokat, akiknek állandó konfliktusa van gyerekkel, szülővel, hogy nem érti: ha lemegy hozzájuk, meghallgatja a problémáikat, biztosítja őket arról, hogy a gyerekük fejlődése érdekében mindent elkövet, és kéri a segítségüket, és segít is nekik, amiben tud, akkor megnyerte a családot magának, és ha ismételgeti ezt, legalább néha, sokkal jobb viszony alakul ki köztük: partneri viszony, amiben minden könnyebb, mindenkinek. A múltkor azt mondta nekünk az egyik cigányember: "magukkal, azzal az alapítvánnyal, vagy mivel jobban meg vagyok elégedve, mint a tanácsházával. Jobban figyelnek ránk." Miért nem figyel rájuk mindeki jobban?
A cikkről majd írok legközelebb...
ax | 2009. január 21.

Kedves Csilla!

Most csak átfutottam, majd hét végén tüzetesen. Miért nem írod meg az újságnak is???

Kedves Többiek!
Utólag jutott eszembe, hogy tegnap a megszólításból sokan kimaradtatok. Bocsánat. Mentségemre szóljon, hogy tegnap a cikk elolvasása után két perc gépidőt kaptam valamelyik lányomtól...
csilla | 2009. január 21.
Azért írtam ide, mert úgy gondolom itt azok olvassák, akiket valójában is érdekel. Továbbra is hálás vagyok ennek az oldalnak. Tudom kritikus vagyok, de örülök nektek, minden véleményeteknek. Üdvözlök mindenkit, aki direkt olvassa és azokat is, akik csak idetévednek!
csilla | 2009. január 21.
Drága Ax és Drága Egyyüttgondolkodó Többiek!
Benne élek, vagy bennünk élnek? De én semmiképp nem mondom, hogy belőlünk élnek. A cikk eleje nagyon tetszett, már-már azt hittem, valami konkrétat fog írni, de sajnos átment nagy általánosságba. Amit egyáltalán nem rovok föl hibának, mert kellene valami általánosat képeznünk ahhoz, hogy konkrétat tudjunk feladatként meghatározni. Ezt a fajta megközelítést, hogy mi a történeti háttere, érdekesnek, sőt örvendetesnek tartok, mert így látszik, hogy végre vette valaki a fáradtságot és utána nézett. De:! Maguk a halmozottan hátrányos helyzetűek nem tekintik át a történelmi folyamatosságukat, sőt azok sem, akik helyileg próbálnák kezelni a problémát: polgármester. A helyileg kezelők között is számos olyan megoldáskereső van, aki még az én munkámat is fölöslegesnek tartja, mondván úgysem érek el vele semmit. Egyrészt igaza van, másrészt egyáltalán nincs. Egyrészt: egy-egy kialakult esetet nagyo nehéz a törvény értelmében egy év alatt megoldani, mert rajtam kívül álló okok szólnak bele az általam elindított gondozási folyamatba. Olyanokra gondolok itt, mint a hatalmas szintű eladósodás. Hiába látom a törekvést a családon, hiába szoktak meg, hogy rendszeresen megjelenek, beszélgetek, játszok a gyermekekkel, aminek leplezetlenül örülnek, ha az uzsorás, vagy a pénzbehajtó cég ottvárja az elmenetelemet a szomszéd utca sarkán. Ezt az iskola nem fogja megoldani. Ehhez hatalmas összefogásra van szükség. Addósságkezelő programra, E-on, Gáz, és egyéb szolgáltatók bevonására, a munkaügyi megoldásokra, a képzésekre (szülők). Ezek a családok nem családok, hanem életközösségek, egymást segítő, hátráltató, gáncsoló de mégis érzelmi életközösségek.
Másrészt egyáltalán nincshez:
hosszú folyamat az, mire engem a család elfogad: nem osztani jöttem az észt, nincs műkörmöm, egyszerű vagyok, ember vagyok, szülő vagyok, játszótárs vagyok, tanácsadó, informáló vagyok. A bizalom, a tudás maximálisát kell magamból kihoznom. Két településen hatvan gondozott gyermekem és 21 családom van, amit a hónap 20 napján nagyon nehéz megosztani, ha ismernétek az adminisztrációt. Persze hozzátéve, hogy kövenem kell a tudásom bővítését is, esetmegbeszélések, szakmai értekezletek, tanulás, internet, és nekem is van két kamaszom.
Szóval, megnéztem az aktuális minisztérium stratégiai megoldáskeresését, és 2006-os jegyzőkönyveket találtam rajta. Hát elszomorított.
Az a véleményem, ha egy helyi közösség meg akarja oldani a problémáját kénytelen összedugnia a fejét és kénytelen az érintettekkel együtt gondolkozni és nem helyettük.
A legnagyobb problémát mégis a pedagógustársadalom hozzáállásán érzem: minden intézményt kiértesítettem az általam gondozott gyermekekről, gondozásba vétel okáról még szept. 2-án, kértem az osztályfőnököket, hogy maradjanak velem kapcsolatban. Egyetlen egy osztályfőnök jelzett vissza, hogy ő még kezdő és ne haragudjak, de fogalma sincs mit kell tennie. Elkeseredtem, mivel egy olyan intézmény osztályfőnöke volt, ami kötelező felvétellel bíró intézmény. Volt pedagógusként, megkérdőjelezem a kolléga osztályfőnöki pótlékát, a mentora hozzáállását, az igazgató szakmai hozzáállását. HOZZÁÁLLÁS! Ne csak számonkérjük a problémáinkat, hanem tegyünk is érte. Sem jegenyék, sem lámpások nem leszünk már, tisztelet a kivételnek. Akarjunk, necsak szóban, de tettekben is. Egy-egy gyenge, vagy közepes pedagógus okán elsikkad egy nemzedék. Ne engedjék. Az lássék, hogy megszakadunk: a gyermekek nevelésében, oktatásában, és a fiatal pedagógusok nevelésében: ők olyanok lesznek, amilyen példát mutatunk, és követelünk tőlünk. Merjünk végre követelni pedagógus társainktól és kimondani: barátom nem vagy alkalmas erre a pályára: van helyetted más.
Szegregált vagy integrált, oly mindegy! szerintem: döntsük el: akarom, hogy ez a gyermek fejlődjön és nem az órakeretemet nézem, hanem a gyereket. Egy tanár megkédezte tőlem: miért büdös xy? Menj el hozzájuk és megtudod! válaszoltam. Kistelepülésen, kisközösségben, miért nem ér meg egy félórát?
Na ez az alap, ne a történeti áttekintést nézzük, hanem menjünk mi!
Tudom és higyjétek el az, amit én most leírtam nem lehet igaz egy kisvárosra, nem lehet igaz a Dunántúlra, nem biztos, hogy igaz a Nyírségre. Általánosan vagy konkrétan mindenkinek a helyit kell megoldani. Az iskola meg abban segít, ha minenkihez rugalmasan hozzááll.
Utoljára, de nem utolsó sorban: pénz. Mindaddig míg ebbe pénzt nem invesztál pártunk és kormányunk stratégiailag, hosszú és kiszámíthatatlan időre, kár minden szóért. Kell pszichológus, kell pedagógusnak bér, kell iskolának eszközre, helyre, fennmaradásra (nem bezárni a kistelepülési iskolát ) képzésre ( de nem a képzőknek)
Amben nagyon igaza van: politikai konszenzus, média hozzáállása.
Végszóként: ez már nem csak romaügy: magyar elszegényedés mélyen gyökerezik, a romaügy nem romaügy ,hanem szegénységi túlélési program a családoknak. Roma és nem roma ugyanazakot a megoldásokat találja meg. Az hogy összeszíneződnek a mérhetetlen szegénység teszi: a lelkekben!
Juli | 2009. január 21.
Köszönjük, Karcsi a javaslatot. Németh György témához kapcsolódó vitaindítója a következő webhelyen található: http://www.mno.hu/portal/610211?searchtext=Németh György
ax | 2009. január 20.

Kedves Nóra, Kedves Csilla!

Most olvastam el a Nemzet hétvégi mellékletében Németh György hosszú írását. Ti, akik ebben éltek, mit szóltok hozzá???
(Oda van írva, hogy vitaindító, esetleg nincs-e kedvetek hozzászólni?)
csilla | 2009. január 17.
Problémák:
1. generációs anyagi ellehetetlenülés, generációs munkanélküliség, generációs képzetlenség, generációs analfabétizmus.
2. ebből következően: jövőnélküliség, élni a mának, telehas jóérzése, majd a nagy semmi.
3. tavaszi életvidámság, közösségi érzés, otthonlevés jóérzése, közösséghez tartozás, a más civil, gazdagabb világ kizárása. Iskolakerülés.
4. téli életdepresszió: nincs kaja, nincs villany, nincs víz, konfliktusok családon belül a pénztelenség miatt, rendőrségi járőrözés, bűnözés, kiskorúak bűnözésre kényszerítése: lopás, strihelés, egyéb. Rendőrségi feljelentések. Iskolakerülés, úgy sincs kabátom, csizmám, fázok, éhes vagyok, iskolában a leszaladt vércukorszintem miatt csak veszekszem, nem látok otthon a félhomályban, nincs felsőtagozatban napközi így a házit úgysem tudom megcsinálni, egyesért meg minek menjek be.
5. éljünk egymásért akció: éljük egymást: szerelemből, erőszakosan, vagy másokkal mások által kényszerítve.
6. pénzforrás: uzsora: provident: adósságban elúszva, áram kikapcsolva, víz kikapcsolva, fűtés kikapcsolva, erdők magántulajdonban, faszedést büntetik, lopást büntetik, a házam az uzsorásé, a lányom a stricié, az életem? kié?
ALKOTMÁNY: élethez, tulajdonhoz, családhoz, emberi méltósághoz való jog.
Elméleti pedagógia nagyjai erre varrjatok gombot, vagy vegyünk először kabátot?
Juli | 2009. január 17.
A Nóra által javasolt Havas Gábor interjúhoz hozzászólások is érkeztek. Némelyike elég lehangoló, remekül tükrözi a honi közvélemény aktuális állapotát.
http://nol.hu/belfold/lap-20090110-20090110-49
L. Ritók Nóra | 2009. január 16. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Kedves IZs! Köszönöm a reagálásod. Nektek is bizonyára megvannak a saját problémáitok, csak kicsit mások, mint nekünk. Kedves tőled, hogy segítségedet ajánlod.Tudod, az a baj, hogy leginkább azoknak kellene ezekre odafigyelni, akik döntési helyzetben vannak, hogy lényegi változás történhessen. Vannak jó iskolák, és itt most a jót a szociális helyzet szerint értsd, akikkel kapcsolatban vagyunk, vannak közös programjaink, ami nekünk azért jó, mert a mi gyerekeink is láthatnak egy más értékrendszert, nekik meg azért, mert vannak, akik még nem láttak cigánygyereket, nem tudják, mi az, hogy nincs valami, szociális kompetenciáikat így fejleszthetik. Mert erre nekik is szükségük van. De talán az ügy szempontjából fontosabb, hogy náluk, és felteszem nálatok is olyan kapcsolatrendszer van a szülők révén, hogy képesek hangot adni ők is ennek a tarthatatlan helyzetnek, és ez, így terjedve,talán lassan belopózik így azoknak a tudatába is, akik nem hajlandók ezt tudomásul venni.
Van egyébként egy másik dolog is, ami érdekes lehet: egy kiállítási anyagunk, ami sok helyen megfordult már, az a címe, hogy "Egy kép-egy arc". Egy kartonon van egy gyereknek a portréfotója,a rajza, és egy kis fogalmazása, bemutakozása, hitvallása, valamiféle kis elmélkeldése az életről, a jövőről.Azt hiszem, döbbenetes társadalmi kép rajzolódik ki ebből is, csak ez bájosabban, gyermeki ártatlansággal, kedvesebben, mint az én írásomból. (Most gondolkodom arról, hogy jó lenne egy kis kötetben kiadni ezeket, csak nem tudom, honnan lenne rá pénz, mert ez nem egy, a pénz fölött rendelkezők számára érdekes és fontos kiadvány lenne..) Ezt az anyagot szívesen elküldjük postán annak, aki kéri, aki néhány hétig kiállítja az iskolájában, hogy érzékelhető legyen ez mindenki számára. Aztán csak változik a világ, jobb irányba talán, reméljük, remélem....Most viszünk belőle néhányat a MindenGyerek Konferenciára is. Nem tudsz jönni? Megnézhetnéd, találkozhatnánk. Szeretném.
IZs | 2009. január 16.
Kedves Nóra! nagyon köszönöm ezt a látleletet a mai Magyarország nagyon szomorú feléről. Kivételezettnek érzem magam, mert csak mások leírásából ismerem ezt a világot, kicsit szégyelem magam, mert háborgok, az ehhez a helyzetekhez viszonyítottan piti problémáimon.
Egyszer máshol már javasoltad a valóság megismerésére volna szüksége a döntéshozóinknak, gondolom azóta se járt ott egyetlen egy elhívatott reformer és jogvédő se. Igazad van abban is, a kis lépések nem segítenek, alapvető és gyors változás kellene, hogy ne "bővítetten termeljük újra" a HHH gyerekek következő nemzedékét. Mit gondolsz, mi, a sokkal jobb helyzetben lévők tudunk valahogy, valamit segíteni?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.16.
A 15-24 éves diákok fele dolgozik tanulás mellett
Minden második 15-24 éves diák dolgozik a tanulás mellett a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) adatai szerint – közölte a szervezet eln...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.16.

Az uralkodó osztály nem csak elképzelhetetlen mértékű materiális javakat halmoz fel, hanem az oktatási és egyéb kulturális berendezkedések eszközeit is irányítja. Az oktatási rendszerekben...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.16.
Azt ígérik, marad az ingyenes oktatás a Corvinuson
A jelenlegihez hasonló mértékben, évfolyamonként ezres nagyságrendben megmarad az ingyenes tanulás lehetősége a Budapesti Corvinus Egyetemen azt követően is, hogy alapítványi fenntartású...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.16.
Pert nyertek a Gyöngyöspatán szegregáltan oktatott romák
Az állam köteles kártérítést fizetni azoknak a roma gyerekeknek, akiket éveken keresztül szegregáltan oktatott a gyögyöspatai Nekcsei Demeter Általános iskola – mondta ki hosszú évek ó...
(Forrás: abcug)
--
2018.10.16.
Az államtitkár szerint nem használhatatlan a KRÉTA, nem telik percekbe egyetlen jegy beírása
Védelmébe vette a KRÉTA-rendszert Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, szerinte a KRÉTA az állami, egyházi és magániskolák elvárásainak is képes megfelelni...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.16.
A strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac államosítása miatt
A felperesek – a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. – a magyarországi tankönyvkiadás- és forgalmazás 2011-es, illetve 2012-es centralizálása miatt fordultak a törv...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek