OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. december 3.
» Hozzászólások (11)

Az a bizonyos kettős mérce

Vargáné Kiss Erika

Tanító vagyok közel három évtizede. A lelkem a kisiskolásoké egészen. Hiszem, hogy nekik „csak” arra van szükségük, hogy természetes kíváncsiságuk – óvatos iránytartás mellett – kielégíttessék. Hiszek az egyénre szabott tanulás-játékban, a dicséret erejében, a munka örömében. Elszomorít viszont közoktatásunk állapota. A látszatok, a kampányok, a kapzsiság, a szervezetlenség, a burkolt szándékok okozta káosz, mely a legnagyszerűbb kezdeményezéseket is ellehetetleníti, mindennapjainkat nagyon-nagyon megnehezíti.

Néhány évvel ezelőtt megörököltem egy fiút, aki addigra már harmadszor volt velünk első osztályos. Természetesen azzal kezdtem, hogy kerestem a papírjait, melyeket a nevelési tanácsadó vagy a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság állított ki róla. Előző osztályfőnökei arról tájékoztattak, a gyerek szülei elzárkóztak a vizsgálatok elől, nem írták alá az azokat kezdeményező dokumentumokat. (Akkoriban még a jegyző felé vezető hivatalos utak sem voltak járhatók!) Nekifutottam hát én is a kényes feladatnak. Beszéltem az anyával, aki ezért reggelenként ordenáré kiabálással próbálta érvényesíteni „jogait”. Végül sok-sok megaláztatás árán sikerült kicsikarnom beleegyező nyilatkozatát. Mi történt ezután? Semmi!

A képességeket vizsgáló szakértők szerint „fennáll a gyanúja (három sikertelen év után!!!), hogy a gyermek diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás”. Aztán egy év múlva, amikor már az anya beleegyezéséért nem kellett térden állva könyörögnöm, kérhettem hivatalosan, önállóan, az iskolán keresztül a gyermek felülvizsgálatát (a gyermek negyedik! iskolában töltött évében), a tisztelt szakértők végre tényként vetették papírra az összes diszítést. Mi változott ettől? Semmi! Papírunk lett arról, hogy fel kell menteni a nyelvtan, olvasás, matematika értékelése alól. Slussz!

Az első velem töltött év elején még remekül vette az akadályokat, aztán mire eljött a karácsony, már jócskán lemaradva az osztálytól, küzdött a 10-en belüli kivonással, pótlással, olvasásórán szépen felcserélgette a k-g, f-v, ty-gy, d-b, sz-zs hangokat. Az írásban is addig jutottunk, amíg mechanikus másolással – írottról írottra természetesen – juthatott sikerélményhez (szószinten!). Azt is csak akkor, ha folyton mellette álltam, mutattam, hogy merre haladjon a füzetben, munkafüzetben, és megállás nélkül figyelmeztettem, hogy múlik az idő, feladata van. Mire másodikosok lettünk, már külön tanmenet szerint kellett rá készülnöm, mert képtelen volt felismerni a szavakat, mondatokat, mindentegybeírtszóközökvesszőkéspontoknélkül.

Negyedikben már serkent a szakálla, felvilágosító tevékenységétől alig győztem megvédeni az osztály többi tagját, de nem tudott egy mondatot hiba nélkül felolvasni. Még azt sem igen értette, ami szóban elhangzott. Mindvégig külön készültem a vele történő foglalkozásra, s úgy adtam át a felső tagozatba, hogy a második osztályos felmérőket is csak 17–25% körül volt képes teljesíteni. Ez volt az utolsó olyan évfolyam, ahol még szülői beleegyezés nélkül buktathattam volna, de eszembe sem jutott.

Jelenleg magántanuló. A százas és az ezres számkör ugyanolyan gondot jelent számára, mint régen. Vagány, nagyhangú, virtuskodó, nagyra nőtt homály! Mostanában azt játssza, hogy ő a király, aki kompenzál az álruhában töltött évekért.

Az egyik kolléganőm nemrégiben érdekes történetet mesélt róla. Nevezett Homály és nála két évvel fiatalabb unokatestvére – aki szintén a mi iskolánk „császára” – autóval közlekedett a városban. A két gyerek egyedül! Kolléganőm még fényképet is készített róluk, mikor férjével együtt autózva megpillantotta őket. Mindezek után azonnal betelefonált a rendőrségre, névvel, címmel, rendszámmal, fényképpel felvértezve. Mi történt ezután? A rendőr nem volt hajlandó intézkedni!

***

S most jött el az ideje, hogy beszéljek végre a kettős mércéről, hiszen időközben (nálunk és még sok általános iskolában) tömeges méreteket öltött azoknak a gyerekeknek a száma, akik ilyen-olyan okok miatt, főként az integráció hazug szólamai mögé bújtatva, ennek az áldásos eszköznek a segítségével vegetálják végig az általános iskolában eltöltött éveiket, és jutnak el viszonylag „balesetmentesen” a nyolcadik osztályig.

Kell-e magyaráznom még, hogyan is működik digitális világunkban ez a végtelenül egyszerű találmány, a kettős mérce, közönséges nevén rosta. Kétfélét használunk. Egyik a sűrű, másik a ritka lyukú rosta.

A ritka lyukú rosta mértékadó szintjeit tartalmazza a NAT, a helyi tanterv- és követelményrendszer, alsó tagozatban ezek liberalizált formulái. Akik ennek alsó szintjén helyezkednek el, esetleg a ritka lyukakon lógva, de még erősen kapaszkodva nem hullnak a mélybe, értékes elégséges osztályzatot tudhatnak magukénak. A fölöttük taposók a közepes, rajtuk könnyű teherként néhány jó és elenyésző számú jeles minősítésű tanuló helyezkedik el.

A fenti művelet végzése közben gondolnunk kell azokra is, akik a ritka lyukú rostán kihullanak. Ők aztán kényelmesen elnyújtózhatnak a sunyi oktatásirányítás által megerősített sűrű szita nagy szakítószilárdsággal bíró szálain, egészen a nyolcadik osztály végéig. Minősítésük az értéktelen elégséges, amely külsőre megtévesztésig hasonlít értékes párjára.

A középiskolai beiskolázási mutatónk nagyon örvendetes! Minden gyerekünket fölvették abba az iskolába, ahová jelentkezett! VAGYIS: Az értéktelen elégségessel rendelkezők (=funkcionális analfabéták) elnyerték méltó jutalmukat, felvételt nyertek a szakmunkásképző iskolákba (akárhogy is nevezik őket manapság), az értékes elégségesek, gyenge közepesek, önbizalom-hiányos jók az érettségit adó szakközepek büszke ifjúságának tömegeit erősítik. A magabiztos közepesek, jók, valamint az alig valahány jeles a valahavolt gimnáziumi színvonalat festi egyre árnyaltabbra.

Gondolkodjunk tovább együtt! Egyedi eset lennénk? Nem?

Milyen cél felé menetelünk ilyen balgán?

Vargáné Kiss Erika

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2009. január 1.
Szégyen!
Én mikrorealistanként, csak a saját apró térségem viszonyaim közt láttam, érzékeltem ezeket, Ki vádol kit mikrorealistának. Most akkor mekkora is a mikro?
terepmunkás | 2009. január 1.
http://www.romnet.hu/hirek/hir08112303.html#_Toc17743774
terepmunkás | 2009. január 1.
http://www.sulinet.hu/tart/forum?fid=4&tid=2008-11-13 17:55:47.686886 - ehhez már nincs mit hozzátenni...?
VKE ttneni | 2008. december 11.
Én értem is, szeretem is. A viccet is. A mértékadó embereket is, sőt még szegény Homályt is. Indulat, ha van bennem, nem ellene, hanem érte. Értük. Sokan vannak. A "Homály"-t pedig sok-sok mértékadó ember felébresztésének szántam. Tudatosan. Örülök, ha legalább egy akadt, akit sikerült meghökkenteni. És szomorú is vagyok, mert szándékom szerint sokukat szerettem volna felbőszíteni, elgondolkodásra, cselekvésre ösztönözni.
Mi, akik itt körbeaggódjuk egymást a gondjainkkal, szándékainkkal sajnos kevesen és kevesek vagyunk. A homály pedig egyre nagyobb, hiába vagyunk látók, egyre csak botorkálunk benne.
meseszép | 2008. december 9.
"értem én a viccet, csak nem szeretem" na, ez jutott eszembe a mértékadó ember jóindulatú feddéséről.
ha már a tehetetlenség kínjai miatt indulatos sem lehetek, mert bántom a kifinomult ízlést, akkor nincs, csak egy út: lássuk, uram isten, mire megyünk ketten!
ha szólamokon kívül mást nem kapunk, ha a nyilvánvalót le kell tagadnunk, még indulatosak sem lehetünk?
ha a segítő hálózat úgy működik, hogy a szülőt ellenünk bőszíti, még indulatosak sem lehetünk?
ha újságírók belénk törölhetik a cipőjük talpát, még indulatosak sem lehetünk?
ha kiváló pedagógusok rokkannak bele a nyilvánvaló látszatintézkedések következményeibe, még indulatosak sem lehetünk?
nem erre szegődtünk. mi tényleg tanítani szeretnénk. a jövő nemzedékét. aki örömét leli majd a munkájában, és dolgozik, építi a közös hazát. építi, és a közöst építi. és ha azt látjuk, hogy minden erőlködésünk, megfeszülésünk ellenére is a nem-dolgozók, a dolgozni nem-akarók táborát növeljük "tanítványainkkal", jogos a kétségbeesésünk.
terepmunkás | 2008. december 9.
Miért nem akad fenn a lélegzet? most jöttem..Kistérségi szakmaközi konferencia - mt és iskolai hiányzás téma...meghívott előadó kiválóan felkészült iskolavezető településről, mely az országra egyre inkább jellemző zebracsíkos mintázaton belül, a fehér csík. Gond? Ne hagyjátok beépülni a lógást, azonnal intézkedni és jegyző és no lám.Hány ilyen volt? Az elmúlt tíz év alatt kettő. Kistérségi zebra más csíkos településeiről érkezettek hörögnek... A kultúrát pedig tisztelni kell, mondja másik felkért előadó, ki pszichológus. 13 tizenhatot be nem töltött leányanyát gondozok mondja védőnő - pedig nem minden utca az enyém a telepen. Én is tanítottam valamikor, emlékezik pszichológus, ha csoportokban dolgoznátok, mennyivel többet érne. Tényleg, gondolom,("hogy ez eddig nem jutott eszünkbe?") de leginkább átugranék az asztalon, s átharapnám a torkát.Indulatok örvényében,igen. Jót akar, jót mond, de a dolog rég nem csak pedagógiai kompetencia. Kong a javító, konganak a speciális iskolák, ami nem országos vagy megyei fenntartású le is húzta a redőnyt - s minden problémás gyerek gondját, baját remekül megoldja a befogadó iskola? Mi azok vagyunk. Azt hiszem a jobbak közül. Gyógypedagógusok, fejlesztők, gyerekvédelmis, erőn felül támogató fenntartó. Mégis belerokkanunk. Biztos hogy jófelé megy ez a szekér?
petra | 2008. december 9.
Csak merő előzékenységből, hátha mások is szívesen elolvasnák, amire itt többen, többször hivatkozunk:
Achs Károly: Reformer a romhalmazon
http://www.es.hu/index.php?view=doc;21388
Révész Sándor: Vita nincs!
http://www.es.hu/?view=doc;21444
Szekszárdi Juli | 2008. december 9.
Nem a saját kútfejemből származik a vélemény, de mértékadó ember mondta, és valóban elgondolkodtatott. Szeme sem rebbent eddig egyikünknek sem, szóvá legalább is senki sem tette, hogy a fentiekben megismert fiatalembert a kolléganő Homály névvel illette, és erre Csilla is hasonlóan reflektált.
Nekem ez eddig azért nem tűnt fel, mert nem ez volt számomra az írás első számú üzenete. Pontosan értem ugyanis azt a frusztrációt, ami végül indulatossá tette a munkáját végezni akaró, a problémával magára maradó pedagógust.
Be kell azonban látnom, hogy ez rossz kör, minősíteni, címkézni nem szabad. Akkor sem, ha a funkcionális analfabéták és egyúttal a leszakadó, ellehetlenülő fiatalok (és már nem is annyira fiatalok) aránya nő. A reménytelen helyzetbe kerülő, frusztrált fiatal pedig nagy eséllyel válik veszélyessé, s mint az iskolában hasztalan küszködő (magán)tanuló nagy valószínűséggel előbb-utóbb ellenségének fogja tekinteni az egész társadalmat. Attól a dolog nem változik, ha hallgatunk, illetve indulatmentesen szólunk róla. S nyilván azon sem kell megdöbbenni, felháborodni, hogy az évekig hasztalan küszködő magára hagyott pedagógus frusztráltsága szavain, stílusán is átüt.
A probléma súlyossága messze meghaladja az egyes pedagógusok kompetenciáját, a tehetetlenség érzése pedig reményvesztetté tesz. Egyre gyakrabban igazolódnak vissza a teljes közoktatási rendszer hibái, és az üres frázisok pufogtatásán túl még szándékot sem érezni az érdemi megoldásra. S mit tehet ilyen esetben a pedagógus főleg akkor, ha a gondok halmozódnak, a feltételek romlanak, és ő még azt sem engedheti meg magának, hogy nyilvánosan kiboruljon. Engem az Achs-Révész "pengeváltás" – többek között – erre is rádöbbentett.
meseszép | 2008. december 7.
terepmunkás annyit kérdezett. és mennyi kérdés fel sem tevődött még. ezekre sincs válasz. mármint hivatalos. csak MIKROIRREALISTA. ami megfelel a valóságnak, de nem felel meg a hatóságnak. akkor ki a hibás? valószínű ez a sok irrealista/idealista, aki még húzza az igát.
de fel kellene már ébredni. a szakállserkenő nem egyedi eset. nem elszigetelt jelenség. csupán agyonhallgatott. de attól még van. létezik. és burjánzik.
terepmunkás | 2008. december 4.
A fentiek és az Achs - Révész És-beli pengeváltása kapcsán azon tűnődtem, vajon melyik egyetem vagy főiskola berkeiben készül - ha készül olyan oktatáskutatói munka, amely azt méri - mert már lehet, hogy mit adott a közoktatásnak a szóbeli értékeléssel operáló, továbbhaladást csak szülői kérésre (beleegyezéshez kötő) engedő és integrációt erőltető reform. Jó lenne látni, mennyivel más a most ötödikesek munkája? Valóban elég volt a négy év, hogy mindenki beérjen? Nem akadt el negyedikben oly gyermek, ki tán, ha előbb ismétel, valódi alapokat szerezhetettt volna? Felkészülten és jól differenciál minden 1-4 osztályt tanító kollégánk? Na és feljebb? Mennyire készülhetett fel - mennyi eszközt, segítséget kapott a pedagógus? Vajon hány iskola, ki azt az utat választotta, hogy alsós tanítónéni viszi tovább a magyart, s matematikát? A képességzavaros gyerekek kapták és kitől kapták a külön fejlesztést? S ha minden rendben volt, van rá pénz ezután is? (Tartok tőle eddig sem, ezután sem) Biztos hogy ha nem rózsaszín a kép, az kizárólag a pedagógus társadalom hibája? Milyen ez a kép? Bár látnánk ilyen elemzést! Csak hogy ne legyünk MIKROIRREALISTÁK...(Révész Sándor kifejezése)
csilla | 2008. december 3.
Nem, nem egyedi esetek.
Sőt továbbmegyek: már családgondozóként dolgozom. Ezeket a homályokat kellene családostól gondoznom. Kistéréségünkben olyan ritka a pszichológus, mint a fehér holló. Homály nem SNI-s, mert egymásnak ellentmondó szakértői bizonyítványai születtek: erről valyon ki tehet? Neurológus azt mondja: a szociokulturális háttér az oka a gyerek agressziójának, ő ezzel nem tud mit kezdeni, szedálni meg minek. A csökkenő gyermeklétszámban olyan teherként nehezednek ezek a gyermekek egy kistelepülési iskola gyermekpopulációjára, hogy menekül minden "értelmes gyerek" előlük a közeli kisvárosba. Hogyan lehet két-három homállyal nevelést végrehajtani egy 100-120-as létszámú kisiskolában? Homályokat követik. Sokan. Pedagógus meg majd meg hal. Iskolaigazgató sír, normatíva csökken az elvándorló gyermekek miatt. Fenntartó mondja létszámleépítés. Homályok meg lassan szegregálódnak. Pedagógus gondolkodik: érdemes még egyáltalán szülővel harcolni egy kevert disz megállapításáért? Belefásul. Egyébként sincs már rá ideje, hogy neveljen, mert kicsengetéskor ül a kocsijába és indul a szomszéd településre tanítani, társulás van áttanítás. Megoldás: hatodik, hetedik osztályban már magántanulóként folytassa!: és a homály sötét korommá változik.
Én érvelek: Homály gyerek! Ezt nem csinálhatjuk, de lassan senkit sem érdekel.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.14.
Magyarországon oktatni talán, integrálni biztos nem lehet finn módra
„Bármilyen impozánsak is az eredményeik, nem lehet az északi országok oktatási programját egy az egyben magyarországi feltételek közé átemelni” – hangsúlyozta a keddi konferencián...
(Forrás: Qubit)
--
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek