OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. október 20.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Szabó Ildikó

Megosztott társadalom, megosztott ünneplés

A nemzeti önmeghatározás nehézségei

A nemzeti ünnepeket menetrendszerűen kísérő megosztottságok hátterében a nemzeti önmeghatározás zavarait és a múlthoz való viszony ellentmondásait találjuk. Magyarországon minden rendszer- és kurzusváltás felerősítette a nemzeti önmeghatározás kényszerét. Így volt ez az 1989-es rendszerváltás után is.

Magyarországon máig nem alakult ki politikai konszenzuson alapuló és a közgondolkozásban is hasonlóan értelmezett nemzetfogalom. Az egymást váltó politikai kurzusok rendre „újratárgyalták” a nemzeti problematikát, és megpróbálták magukat legitimálni egy olyan nemzetkoncepcióval, amely különbözött elődjükétől. Hosszú távon azonban ezek egyike sem állta ki a történelem próbáját, és nem tudott a társadalmi önazonosság mindenki által elfogadott tényezőjévé válni. Ugyanakkor a sokszor egymásnak ellentmondó nemzetképek önállósult elemei a mindenkori intézményes politikai szocializáció (a közoktatás, a politikai szervezeti élet, a politikai közbeszéd, a politikai propaganda stb.) hatására beépültek a közgondolkozásba és túlélték a kurzusváltásokat.

A magyar társadalom a nemzeti identitást ért traumák után nem dolgozta fel az alapvető nemzeti kérdéseket. Az alapvető kérdésekre egyik politikai rendszer sem adott kielégítő választ. Így elmaradt a 20. század meghatározó eseményeinek feldolgozása (például Magyarország belépése az első világháborúba, a trianoni döntés háttere, a Horthy-korszak nemzeti kérdésekkel kapcsolatos kül- és belpolitikája; Magyarország belépése a második világháborúba, a magyar holokauszt; az 1956-os forradalom és az utána következő Kádár-korszak).

A közgondolkozás szintjén feldolgozatlan eseményekhez alig feldolgozott kollektív élmények (háborús események, munkaszolgálat, deportálások, munka- és haláltáborok, német és szovjet megszállás, hadifogság, kényszermunka, áttelepítés, kitelepítés, kuláküldözés, menekülések, lakosságcserék) és kevéssé tisztázott felelősségek kapcsolódnak. A nemzeti identitást veszteségek, emigrációs hullámok, kollektív sérelmek és frusztrációk terhelték. Az események, a részvétel, a kollektív élmények megítélésében máig nem alakultak ki olyan történelmi evidenciák, amelyek a köznapi történelmi tudat számára is megbízható kiinduló alapot tudnának nyújtani, és amelyek egyfajta alapját képeznék a nemzetről való gondolkozásnak.

A rendszerváltás után a közelmúlt feldolgozását megnehezítette, hogy a társadalom erőteljesen integrálódott a Kádár-rendszerbe. Az embereket sokáig megosztotta, hogy ki párttag és ki nem, hiszen a párttagság kétségtelenül kisebb nagyobb előnyökkel járt. A nyolcvanas évekre azonban a gyakorlati együttműködés és az érzelmi elhatárolódás szimbiózisának valamennyi változata már ugyanúgy előfordult a párttagok, mint a pártonkívüliek körében. Az emberek számon tartották ugyan, hogy ki párttag, de ennek egyre kisebb volt a jelentősége, ahogy ezt a reformkommunisták növekvő népszerűsége is mutatta, akik a közvélemény-kutatások szerint a rendszerváltás idején az ország legnépszerűbb politikusai voltak.

A kilencvenes évek elejének politikai diskurzusait a politikai, világnézeti és etnikai hovatartozások bonyolult szövedékével kapcsolatos csatározások kísérték. A múlt tematizációiból rendszerint a mindenkori mások eredendő bűnössége és a bűnösségüket a fejükre olvasók eredendő ártatlansága derült ki. A formálódó régi-új politikai osztályban és a politikai szereplők között a múlthoz való viszonyban sem volt egyetértés. Vita volt a megteremtendő demokratikus államrend lehetséges történelemfilozófiai alapjait illetően is: abban, hogy a pártok és képviselőik a magyar történelem folyamatából mit tekintettek az új rendszer előzményének; kiket akartak mértékadó elődjeikként megnevezni, és milyen politikai hagyományok folytatóiként kívánták magukat meghatározni.

A harmadik köztársaság jelképrendszere körüli viták jól mutatták a pártok közötti megosztottságot abban a tekintetben, hogy milyen címer fejezze ki az ország egységét. A vitákban a nemzet, államiság, nép, történelem és a közöttük lévő kapcsolat különböző értelmezései tárultak fel. A címerviták eredményeképpen az első szabadon választott parlament 1990. július 3-án az utoljára a Horthy-korszakban használt Szent Koronás kiscímert nyilvánította az ország állami címerének, nem a republikánus hagyományokat megtestesítő, Szent Korona nélküli Kossuth-címert. A legfőbb állami ünnep nem az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékező március 15-e, nem is az 1956-os forradalomra emlékező október 23-a lett, hanem az államalapító Szent Istvánra emlékező augusztus 20. A jelképeik meghatározásában egyértelműen a jobboldali, a királysághoz kötődő eszmék érvényesültek.

A nemzet újrafogalmazására az 1990-ben kormányt alakító Antall József vállalkozott az MDF élén. Ő a múlt nemzeti értékei közötti folytonosság helyreállítására és a nemzet mitológiai közösségként való megfogalmazására törekedett. 1990. október 23-án, ünnepi beszédében a következőket mondta az országgyűlésben:

„Azt hiszem, október 23-ára emlékezni azt jelenti, hogy nemzeti mitológiánk egy fejezetét, egy időszakát kell újra megfogalmaznunk. A népek történetének vannak mélyen elemzett, mélyen átélt, kegyetlen tanulságokat tartalmazó racionális konzekvenciái. De kell, hogy legyenek a mitológia tárgykörébe tartozó, mitológiaként őrzött, átélt eseményei. Ha nincsenek mitológiák, ha nincs mitológia, akkor nincs lelki közösség.”

A mitológiák vállalásával lesznek a történelem részesei azok, akik később születtek. 1956-ot a nemzeti lelkiség kifejezésének, egyben különleges moralitás forrásának tekintette, amely a Szent Istvánnal kezdődő nemzeti mitológia sorozatába illeszkedik. Ismerve az elmúlt időszak mély megosztottságát, mely többek között a múlthoz való viszonyban is kifejeződött, érdemes tovább idéznünk a beszéd 1956-tal kapcsolatos gondolatait:

„Akik (...) tudnak emlékezni a gyönyörű, a szép mellett arra, hogy az ellentétek mily csírái éltek akkor is közöttünk (...), azok valóban tudják azt, hogy (...) milyen ellentétek bölcsője lett volna gyönyörű forradalmunk és szabadságharcunk, ha nem veretik le. Mert a leveretés megóvja a mitológiát – bármily tragikus is. Nekünk most az a dolgunk, hogy a mitológia erejével és hitével, a múltbeli tanulságok racionális elemzésével érezzük jelenünkben azt, hogy a közöttünk feszülő ellentétek, a közöttünk meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie, és ez az ellentétek olyan feloldásaként kell, hogy jelentkezzék, amely nem érintheti parlamentarizmusunkat, nem érintheti többpártrendszerünket, nem érintheti azt a demokráciát, amiért együtt küzdöttünk. De kell, hogy meglegyen a technikája, meglegyen a metodikája, és meglegyen az erkölcse ennek az ellentétnek, ennek a versenynek, ennek a szembenállásnak, mert nem engedheti meg magának a nemzet, a nép és a legkevésbé a politikusok, hogy afféle törzsi háború dúljon ebben az országban, és törzsi háborúk erőtlenítsék el akaratunkat az új világ megteremtésében, egy valóságos, működő demokrácia és egy működőképes gazdaság megalkotásában.”

A rendszerváltás felszámolta azokat a barikádokat, amelyek a késő-kádári időkben az első és a második nyilvánosság között húzódtak. A szabad véleménynyilvánítás lehetőségei kiszélesedtek. A politikai diskurzusok szinte minden társadalmi csoporthoz eljutottak. Több olyan téma jelent meg bennük, amelyek a két világháború közötti nemzeti tematikát jellemezték (a határokon túli magyarok helyzete, a szomszéd népekhez és a magyarországi zsidósághoz való viszony, a nagyhatalmakhoz és általában a Nyugathoz való viszony). A nemzet politikai fogalma átrendeződött: az államnemzet és a kultúrnemzet fogalma kinyílt egymás irányában, és elemei egymással keveredtek. A nemzet már nem egyszerűen a magyar társadalom tagjainak összességét, hanem ennél tágabb kört: az állampolgári kötelékektől független magyar nemzeti közösséget jelentette. Immár teljes nyíltsággal fogalmazódott meg az országhatárokon átívelő magyar nemzet koncepciója.

A jobboldali pártok nemzeti tematikája összekapcsolódott egy erőteljes, a jelen dimenziójába vetített kommunistaellenességgel és a politikai jelenre vonatkoztatott múlt hangsúlyainak átrendezésével (az államalapítás, a két világháború közötti időszak, a politikai kontinuitás kérdései stb.). Elsősorban azok mutattak iránta fogékonyságot, akik az előző rendszerben vesztesnek érezték magukat és úgy látták, hogy helyzetük a rendszerváltás után sem változik alapvetően.

A baloldaliság–jobboldaliság értelmezésének nehézségei

A rendszerváltás után a politikai önmeghatározások sajátos problémája volt a baloldaliság–jobboldaliság dimenziójának használata. A pártállami időszakban a magyar társadalom nem tanulhatta meg, hogy pontosan mit is jelentenek ezek a fogalmak. Az MSZP 2002-ig nem tudta teljesen felvállalni a baloldaliságot, mert erre rávetült az utódpártiság árnyéka: az egész kommunista örökség baloldali volt. A baloldal–jobboldal a politikai szótár olyan fogalompárosa, amelyet sokan használnak, amelyet sokan vélnek érteni, de amelynek a jelentése a diskurzus szereplőitől függően változik. Az is kiderült, hogy a baloldaliság és a jobboldaliság az egyének és a pártok politikai önmeghatározásának egyik lehetséges, de nem kizárólagos dimenziója. A magyar társadalomnak nem voltak tapasztalatai sem a modern, a szociális gondoskodásra és a társadalmi egyenlőségre fókuszáló európai baloldaliságról, sem a második világháború után átalakult jobboldaliságról.

Ugyanakkor a „nemzeti” mentén könnyebbnek tűnt az eligazodás. A „nemzeti” – a Horthy-korszak identitáspolitikájának kulcsfogalma – sokak számára tűnt mindent megmagyarázó, mindenben eligazító fogalomnak. Ha „mi” vagyunk a „nemzetiek”, akkor „ők” a „nem nemzetiek”. Mi vagyunk a jók, ők a rosszak. A haza a mienk, ők itt idegenek.

A magukat nemzeti, keresztény, jobboldali jelzőkkel illető pártok a múlttal való szembenézésre és a jelen problémáinak kezelésére a nemzeti identitás rekonstrukciójának ideológiai programját kínálták. Politikai ellenfeleikkel szemben a „nemzeti kártyát” játszották ki. Az értelmezések szerint a „kozmopolita liberálisok” és az „internacionalista szocialisták” (a „liberálbolsevikok”) nem fordítanak kellő figyelmet a nemzeti sorskérdésekre, a határon túli magyarok problémáira, nem „népben-nemzetben” gondolkodnak, és nem törekednek a kultúra magyar hagyományainak és magyar arculatának megőrzésére; vezetőik pedig nem magyar érzelműek. A pártok közötti nemzeti törésvonal kialakulásának kedvezett, hogy Magyarországon nem alakultak ki a politikai konfliktusok kezelésének azok a hatékony technikái, amelyek Nyugat-Európában a második világháború után általánosakká váltak. Mivel a Kádár-rendszerrel a társadalom nagy része kollaborált, a múltbeli szerepek számonkérésében össze lehetett kapcsolni a politikai felelősséget és az „idegenséget”. Az „idegenek” fogalma egyaránt jelenthetett származást és magatartást. Voltak „külső” és „belső” „idegenek”. Hangosabb lett az antiszemitizmus és a cigányellenesség.

A politikailag megosztott társadalom az ünnepek megünneplésében sem tudott egyetérteni. Akik kétségbe vonják ellenfeleik magyarságát, az ünnepléshez való jogukat sem ismerik el. Az ünnepek körüli zavargások jelzik, hogy a mélyben súlyos identitászavarok húzódnak meg, amelyek elválaszthatatlanok a múlt feldolgozatlanságától, a jelenben való politikai igazodáshoz szükséges kompetenciák hiányosságaitól, a konszenzusképtelenségtől, a konfrontáción alapuló állampolgári kultúrától.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.01.20.
Nincs idejük élni a diákoknak - A pénteki diáktüntetés szervezője nyilatkozott lapunknak
2020-tól nyelvvizsgához kötnék a felvételit a felsőoktatásba, ami nagyon sok diák előtt zárná el a továbbtanulás lehetőségét. Még a budapesti elit gimnáziumok tanulóinak is sokszor...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.01.20.
„Ekkora tömeget már nem lehet letagadni” – A szervezők minden várakozását felülmúlta a pénteki diáktüntetés
Ekkora tömeget már nem lehet letagadni – ami azt illeti, Tarnay Kristóf Ábelnek igaza van, a pénteki diáktüntetést egy kicsit nehéz lesz ugyanazzal a legyintéssel elintézni, mint amilyennel...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.01.20.
Külföldről finanszírozott diáktüntetés
Ne menj suliba! – ez a szlogenje annak a felhívásnak, ami tüntetésre hívja a diákokat pénteken a Parlament elé a magyar oktatás modernizálásáért. A demonstráció szervezői egy igazsá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Vérszegény diáktüntetés a Belvárosban
Modernebb oktatási rendszerért vonultak tüntetni diákok tegnap délután a fővárosi Kossuth térre. A szervezők a Független Diákparlamenttel (FD) együttműködve nagyjából 1500-2000 demonstr...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Torkig vannak vele, hogy tönkreteszi őket az iskola
Több ezer diák tüntetett péntek este a Kossuth térnél egy jobb oktatásért. Kiderült, hogy kamaszok tömegei vannak torkig az oktatási rendszerrel, ami kizsigerli őket, és még csak nem is...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.01.20.
Határidőt szabtak a diákok a kormánynak
A Facebookon szerveződött Ne menj suliba tüntetés részeként több vidéki városban is diákfórumokat tartottak, amiért a szaktárca államtitkára szerint nem jár büntetés. A Független Di...
(Forrás: Hírtv)
--
2018.01.20.
Katedrai egyenlet
A diplomát megszerzők nagy részének eszébe sem jut a pályán elhelyezkedni, elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Lázas ifjúság
A másik lehetséges olvasata viszont az lehet a kormánypárt látványos közpolitikai lomhaságának, hogy tényleg elhiszik, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, például az oktatásban is. Az...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Biztos jó, ha semmire nem emlékszünk az iskolában tanultakból? -videó
Párbeszédet szeretnének az oktatás felelőseivel a tüntető diákok. E legnagyobb gond a diákok gyakran felesleges tananyaggal való túlterhelése. Jó hangulatú demonstráció volt, okos besz...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
  Sándor Ferenc

Köszönöm válaszát!
Nem is gondoltam arra, hogy én, mint "szerencsés" külső szemlélő szülő kezdjem el ezen okok felkutatását, inkább a megfelelő szakember vagy szervezet felkutatását szeretném minél hamarabb megtalálni, hogy ezzel tudjak segíteni rajtuk és nem mellesleg azon gyermekeken is, akik nem teszik ezt, lásd saját gyermekem is, akinek elmondása szerint fél attól, hogy ne előtte történjen ilyesmi és még ki tudja milyen lelki gondot okoz ez benne és társaiban is.
Érdeklődnék, hogy a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot ilyen esetben szükséges e értesíteni vagy ezt maga az iskola vezetése tegye meg?

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc! Jogos az aggodalma, a vagdosás (falcolás) jelensége meglehetősen gyakran fordul elő a tizenévesek körében. Mindenképpen foglalkozni kell vele a tanárok, szülők és szükség esetén pszichológus bevonásával. Itt olvashat többet e jelenségről: , de a tájékozódás önmagában kevés. Fontos hogy körültekintően és tapintatosan nyúljanak témához, és nyerjék meg hozzá az érintett gyerekek bizalmát. A tettet kiváltó feszültség okait kell először is megszüntetni, s ez az egyes gyerekeknél eltérő lehet.

--
  Sándor Ferenc

Kedves Szakértők!
A gyermekem osztályában tudomásomra jutott, hogy néhány gyermek különféle eszközökkel sebeket ejt magán. Mit tehetek, mert az iskolát és a szülőket nem érzem képesnek ezen problémakör megoldására, mert szerintem ez az egész, ami abban az osztályban történik kezelhetetlenné vált? Féltem a gyerekeket!

--
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek