OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. április 23.
» Hozzászólások (50)

Hétköznapok

Benedekné Fekete Hajnalka

Véletlenül lettem iskolaszolga, érettségi délutánján kezdtem a pályát, vonatra ültem egy nagy csapat lurkóval, s irány Balatonlelle tíznapos, onnan visszajőve egész nyaras városi napközis tábor. Nem tudom már pontosan, talán a második, talán a harmadik nap fogadtam hűséget a pályának. (Könnyű volt, még nem tanultam a tudományt. Azóta sokat, sok helyen, s egyre inkább érzem, rettenetesen keveset tudok.) Hogy így maradtam, ahhoz kellett persze egy varázslatos nyár, a tizennyolc évesek hite és az a nagyon fura, nagyon nem tanáros (most úgy írnák, alternatív) nevelői csapat, amit 1980-as évek végén Maráczi Ernő Gödöllőn gyűjtött maga köré. Első diplomám szerint oligofrénpedagógus-pszichopedagógus vagyok. Pest megye szegletén, Turán élünk párommal és három gyermekemmel.

Április 1. kedd – Kultúráról

Délután Ki Mit Tud. Külön nap az 1-2., 3-4. és külön a felsős évfolyamnak, mert vannak sokan. Vita volt, lesz: csak a minőség, és osztályonként csak egy-kettő, ki tényleg, vagy jöhessen mind, ki verselni, dalolni, mesélni kész. Jöhessen, döntöttünk jól évekkel ezelőtt. S lett nagy hangosság, mert jöttek, kik nem szoktak, szüleikkel, családjukkal a Művelődés Házába, s nem tudták, hogy itt és ekkor nem jó, ha esznek és isznak és csörögnek és dobolnak és beszélnek – mint otthon szokták ünnepen. De már hét éve jönnek (és mennek színházba és kiállításra is), s gyerek színpadon virul egyre több, a sokból több lett, és családok megtöltik házat, s már kevesebb a zaj, mikor csemete szaval. S járja a tágabb határt két táncos csapat is, kik hat évvel ezelőtt egy másik hasonló rendezvény kapcsán álltak össze – és lettek mára igazi csoport.

Április 9. szerda – Csapatomról

Piros nap – jelöljük a naptáron, ha mindenki bejön. Szaporodik mostanában a piros, örülök.

Reggel morognak a gépelők, nincs friss anyag a gépen, s igazuk van, már egy hete nem tettem fel semmi újat. Legutóbb a puzzle-készítő aratott nagy sikert, népszerűségben első a saját arcképcsarnok, az erdei állatok közül az emlősök és madárgyűjtemény.

IKT-ról azt gondolom, eszköz, semmi több, jól kell használni, számítógépet kezelni meg kutyakötelesség iskolának megtanítani azt, kinek otthon nem adatik, mert másként nem boldogul. Nincs hozzá tantervem, nincs rá órakeret meg modul, az eszköz áll benn a terem sarkában, aztán ha van rá lehetőség, akkor ott dolgozik a lurkó. Néhány éve kollégáimmal részt vettünk egy e-learning pályázaton, izgalmas munkák születtek, használjuk.

Mostanság könnyebben láblógatok reggelente, két hete, hogy megérkeztek az új csudák, úgymint geo-készlet, mi habszivacs mértani testekkel fejleszt térlátást is, meg a mágneses kalendárium, min lehet időképet, napot, évet, órát s más miegyebet rakosgatni, meg a filctáblás készletek, sőt lett felújítva tábla, lett újra írható és rajzolható, és igazi színes ceruza, mi méregdrága, de színez. Ideért a szeptemberre ígért IPR-támogatás.

Apropó. Az OKM honlapján érdemes megnézni az esélyegyenlőség címszó alatt, mi nincs. Néha tényleg úgy érzem, minden iskolának, ki elhiszi és azt hiszi, hogy segítve lesz, ha befogad, elfogad, melenget, egy szép nagy bohócjelvényt kellene felfestenie a homlokzatára.

Minden, mi van, nálunk nyitott polcon és szekrényben áll, tudják a kölkök, használják örömest. S reggel így lehet kényelmesen szöszölni. Az első óra is, a legtöbb, beszélgetős, szabad tevékenykedős, mert gyakran, hogy csak félkilencre ér, kit nem keltenek.

Küzdünk a tanszerekkel, régimódi vagyok ebben, legyen dolog kölyök életében, miért felelős, tudja, hogy van dolga iskolával otthon is, legyen lecke, mire ránéz, és füzet, mit visszahoz. Persze nehéz ügy ez ott, hol egy szobában két ágyon nyolcan élnek, s megesik gyakran, hogy vesződik, pacázódik eszköz, de mégis. Ma is hiányzott két matekkönyv, ilyenkor szokás, hogy kinek nincs, csinál mást, másban, de pótolni legkésőbb másnapi reggeli szöszölés alatt köteles. Működget.

Április 10. csütörtök – Magántanulókról

Hosszú nap volt, még üldögélt a lelkemen az előző nap délután, gyermekvédelmis kollégámmal jártuk körbe a magántanulókat. Van program s kicsi pénz annak, ki már nem tanköteles (Egy lépés), de nincs annak, ki MT. Az kallódik. Igaz, járhat be órára, ha akar, de nem akar, vagy ha mégis, megesik, gyakran csak a szünetbeli vígság miatt jő, mit iskola nyilván rosszul visel. Magántanuló legtöbbször abból lesz, kinek szüleje sem járta nyolcat. S bár évek óta próbáljuk, hogy ne, mégis újra lesz. Magántanulóságot nálunk szülő szokta kezdeményezni (ez már eredmény, hogy mi iskolánk burkoltan sem), mert gyerek csavarog, s bírság menetrendszerűen érkezik. Egyszerű recept: a rosszul tanuló, kudarcos gyerek kezdi gyűlölni és kerülni iskolát, miért is újra bukik... aztán jön pillanat, mikor szülő kezdeményez. Gyermekjóléti, családsegítő mérlegel, és sajnos legtöbbször javasolja, legyen hát úgy, mint család kéri, mert ők se bírnak...

A dolog abszurd voltát év végén, az osztályozó vizsgán érdemes szemlélni. Komoly bizottság, komoly szaktanárokkal komolyan vizsgálja, hogy a gyermek, kiről pontosan tudható, hogy:

  1. családfővel egész évben feketén kubikol, fát aprít, téglát cipel,
  2. saját 13-14-15 évesen világra hozott gyermekét neveli,
  3. csavarog, heverész, bandázik,

mit tud a GULAG-ról, az ozmózisról és Nyugat-Afrika gazdaságföldrajzáról.

Két éve hát írtam, pályáztam, adtak (köszönjük, VODAFONE), így áprilistól júniusig délutánonként próbálunk két kollégámmal segíteni a segíthetetlenen, becsalogatni azokat, kiknek már nem mindennap az iskola, készülni vizsgára – de inkább csöpögtetni lelkekbe, kell az a kis tudás, mert élet hosszú, s lesz holnapután is. Így hát hívjuk őket újra és újra, s látjuk, honnan kellene felállni, elindulni, felkelni, és amitől mázsányi a gyomor, látjuk, honnan nem jön majd, ki ígéri, s nem jön öccse, húga és talán a karján alvó baba sem, mert az, ami mi vagyunk, egy másik, soha meg nem érthető s hódítható világ.

Azért háromkor ott voltak öten, négykor már nyolcan, s talán csináltunk hasznosat is együtt.

Április 14. hétfő – Nevelési Tanácsadóról

Hírportálfüggővé lettem, mióta bejelentette a BKV a pénteki sztrájkot, hónapok óta készülődünk a NAGY UTAZÁSRA, szerveztem, szereztem, kuncsorogtam, hogy legyen, s nem csak saját csapatnak, hanem többeknek is, kik másként soha, és pont most. Nem lehetne egy másik nap érdekérvényesíteni?

Megjött a rengeteg vizsgálati eredmény a nevelési tanácsadótól, vizsgáltak csak elsős évfolyamon 27-et (87-ből), és 23 papírra írták rá a KT 30. §-át, majd minden gyerek, kit küldünk, egy helyett kettő, de honnan legyen rá pénz, kérdi a fenntartó.

Újítják RGYK határozatokat, kaptam listát titokban – mert ez titok, csak kell intézménynek három helyre –: étkezés, tankönyv, IPR-program, s titok miatt csak titokban fogunk eljárni oda, kik nem bírnak oly szövegértéssel, hogy kitöltsék vonatkozó nyomtatványokat, s így nem lesznek gyermekeik HHH státuszban, s nem vihetjük majd őket ingyen NAGY UTAZÁSRA, táborozni és így tovább. A HHH státusz megállapítása, felülvizsgálata egyike azon kretén jogszabálydzsungel-termésnek, mely megtizedeli a dologgal hittel, felelőséggel foglalkozókat.

Április 16. szerda – Beírás

Elsős szülői ma, jövő hétfőn-kedden beírás. Hozza hozzánk, vagy viszi más város más iskolájába? Előbb csak hatodik után vivődtek el, aztán már ötödiktől, s a dolog kúszik lefelé. Kérdezték ma tőlem is – barátin, négyszemközt –, miért hagyom sajátot itt, hol ennyi olyan. Tán nem okos a gyerek? De, okos. Megtanul nehezített körülmények között figyelni, úgy hallgatni előre, hogy sok a háttérzaj. Megtanul sokat csapatban-dolgozásból és együttműködésből. Megtanul sokféleséget és konfliktuskezelést. S látom, jól van. Mégis sokszor gondolok rá: vajon ha négy év múlva középiskolába megy, fogja tudni mind, mi akkor majd oda kell? Nem lesz hátrébb, mint más, ki máshol jár?

Hiszem erősen: mi iskolánk jó iskola. Látom, van sok derék diák, ki nálunk végez, s feljebb is remekül megállja helyét. Csak sokszor, sokszor kell elmondani, megmutatni azoknak, kik bizonytalanok. Néha magamnak is.

Benedekné Fekete Hajnalka (Terepmunkás)

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Szekszárdi Juli | 2008. május 8.
Keserű vagy, Mátyás, de sajnos teljesen igazad van. A közoktatás nagy programjait érintő metafórádat akár szabadalmaztatni is lehetne.
Csirmaz | 2008. május 8.

A tehetségfejlesztésnek, a tehetségfejlesztő képzésnek több évtizedes múltja van, nemzetközi szervezetei vannak. Magyarországon a 90-es években kezdték el a tehetségfejlesztő szakemberek szakirányú diplomát adó képzését (ma már több százan vannak). Nem rajtuk kell elverni a port, mert valaki butaságot nyilatkozott a rádióban (rosszkor és rossz helyen). (Különben nem hallottam, s nem ismerem a műsort, s azt sem, hogy ki nyilatkozott).

Nem hinném, hogy azzal kellene folytatni, hogy a pedagógustársadalom különböző rétegei egymásnak essenek.

A közoktatásunkban "elinduló nagy programokról" jut eszembe:
- Mi történik, ha valaki a tűz közelében elszellenti magát?
- Négy- ötszázmilliós átfogó, nagy program lesz belőle.



L. Ritók Nóra | 2008. május 6. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Jajj de jó, Juli, hogy szóltál! Olyan jó, hogy lesznek tehetséggondozó pedagógusok! Akkor mostmár majd tudjuk, hogyna kell gondozni a tehetségeket. Ez itt, nálunk, különösen fontos, sok a tehetséges gyerek, és nem is tudom, mit csináljak velük......(!?)Csak van velük egy kicsike baj. Hogy rohadtul szegény családokban élnek. Ahol a legkevésbé érdekes, hogy mennyire tehetséges a gyerek, beszippnatja őket a nyomor, meg az "ingerszegény környezet". Azt hiszem, ezt így kell mondani, bár majd megkérdezem a tehetséggondozó tanároktól, ők mégiscsak jobban értenek hozzá.
Szekszárdi Juli | 2008. május 6.
Kedves Judit! Egyetértek. Kösz Juli
Kádár Judit | 2008. május 6. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Juli, a fórum ügyében azt hiszem, a május végi személyes találkozón megbeszélhetnénk a terveket, a feladatok megosztását. Addig csak azt mondanám: persze, bármiben szívesen segítek, amihez csekély képességeimből telik. Az én mániám az előkészítés, a tematikus munkacsoportok, de ehhez tényleg kell az, hogy személyesen is ismerjük egymást.
Csirmaz | 2008. május 6.

Tehetségfejlesztésből 3 diplomám van 4- 8 éve(Debreceni Egyetem: magyar- ECHA- szakértői). Különben a képzés jó és hasznos. Ám a megszerzett diplomákkal itthon kitörölhetem a ....

Elemi dolgokra nincs finanszírozás, nemhogy erre. Az USA-ban is akkor volt erre pénz, amikor nagyon jól ment a gazdaság (s akkor sem mindenhol).
Hihetetlen, milyen irracionális dolgok zajlanak ebben az országban a kommunikáció szintjén. Persze előnye is van: nem kell Becket-et, sem Ionescut olvasnom, megteszi helyette a valóság figyelemmel kísérése.
Szekszárdi Juli | 2008. május 6.

Igazad van, Hajni, egy banánköztársaság Oktatási Hivatal nélkül félkezű óriás. Ha egy ország nem működik, akkor felduzzad a bürokrácia, ami azt az érzést kelti a felületes szemlélőkben, hogy pezseg az élet. Miközben egyre dermedtebb.

Én is megosztok egy a reggeli rádióműsorban hallott hírt Veletek, hogy örüljetek. Tehetséggondozó programokra lesz sok-sok pénz, tehetségpedagógusokat képeznek tehetségpontokat is lehet gyűjteni stb. Hajni, Nóra, Béka stb., van nektek tehetségpedagógusi képzettségetek? Illetve tanusítványotok erről? Mert különben ne is reménykedjetek abban, hogy a tehetségesnek vélt tanítványaitok tehetségének gondozásában segítség érkezik. Minden esetre egy rakás civil szervezet is munkálkodik a dolgon, és az OKNT-ben is felmerült egy ide kapcsolódó javaslat.

Hogy hol tart a megvalósítás, persze nem tudom, hiszen "csak" a közszolgálati rádióban beszéltek róla, s hogy az ott elhangzó röpke híreknek mekkora a súlya és jelentősége, azt valóban lehetetlen egyértelműen megállapítani. Arról is szó esett a rádióban, hogy legalább egy tehetségpedagógus kell minden iskolába, aki kitalálja, hogy miként lehet a tenger mélyéről kihalászni és a felszínre hozni az igazgyöngyöt (ez a záró metafóra saját, de annyire elragadott a lelkesedés, hogy úgy véltem, kellő pátosszal tudom csak kifejezni elgyönyörödésemet ezen a módfelett eredeti és újszerű elképzelésen).
terepmunkás | 2008. május 5.
Egy link a Banánköztársasághoz: http://www.oh.gov.hu/main.php?folderID=1447
L.Ritók Nóra | 2008. május 5. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Ez a pályázati rendszer tehát arra jó ezekben az esetekben, hogy kevesebb pénzből legyenek finanszírozhatók állami feladatok. És később lehessen azt is utalni. De erre nem tervezhető költségvetés, működés. Tehát nem "alanyi jogon " jár a támogatás, csak, ha a puszta adatokat beküldjük egy másik rendszeren, nem a normatívaigénylésen,és majd ők osztják el, ki tudja milyen szempontok alapján, feltehetően a kevesebb összeget darabolva egyformán, és így kézben tudják tartani a támogatást, de nem foglalkoznak a tényleges létszámmal,problémákkal.... Kinek jó ez?!Na itt érzem, hogy sántít az Új tudás program sokmillós kecsegtetése....
Csirmaz | 2008. május 5.

Tavaly a kép.kib. támogatást igénylők még az egyharmadát kapták az integrációs összegnek (20 ezer körül). Az oktatásirányítók - nyomásra-rájöttek, hogy ez tarthatatlan (ahogy fogalmazod: a "béka segge alatt" lévők miatt), s ezért emelték az integrációssal azonos szintre az összeget. Csak éppen a 2008-ban szétosztható 2.8 milliárd nem elegendő 61 ezer HHH-s tanuló 61 500 Ft/fő/tanév támogatására, mint ahogy a 2007/2008. tanévben sem volt elegendő a 2.6 m. az előírtak teljesítésére.

Ebből a keretből lehet (s lehetett) igényelni e kettő mellett az Arany János programokat, stb.
Ezért kitalálnak valamit, hogy elutasíthassanak pályázatokat (lásd múlt évit is), vagy csökkentik az egy tanulóra jutó támogatások összegét (valószínűsíthető 2008-ban). Ez már be van kódolva a 2008/2009. tanévi pályázati rendszerbe is.

Pályázat által nyert támogatásokat nem lehet tervezni az iskolák éves költségvetésében,pláne nem úgy, hogy még azt sem tudják, mennyit kapnak majd egy tanulóra (vagy egyáltalán kapnak-e).A pályázati eredmények kihirdetésének,- s a pénzek leutalásának időcsúszásairól már nem is beszélek.

S így van ez a művészeti iskolák esetében is, s egyéb igényléseknél.

Erre mondtam majdnem egy évvel ezelőtt, hogy a közoktatási rendszer költségvetési támogatásának szerkezete, rendszere elcsúszik a kiszámíthatatlanság irányába, igazi Banánköztársasággá téve oktatási rendszerünket.
terepmunkás | 2008. május 5.
Fordítom: Akik már 50% fölött, vagyis a béka segge alatt vannak, kevesebbet kaptak tavaly is. (nekik már úgyis mindegy...) azzal hogy kivették a normatívák közül lefeleződött az intézményi létszám - pl nem szerepelnek három éve még "bázisiskolaként megnevezett intézmények. a rendelet szövegével ellentétesen nem szeptemberben, hanem januárban érkezett meg a pénz (már a döntési folyamat is hónapokat csúszott) a költségvetésben kötelezően tervezett pl. pályaorientációs felkészítések szervezésében ez több mint érdekes. Gondold meg, tervezz úgy, hogy vagy megkapod, vagy sem és közben egész tanévben működtesd a programokat. Az elbírálás egy másik történet, horror kategória.
L. Ritók Nóra | 2008. május 5. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Én azt hiszem, a mélyponton vagyok.Ma kellett visszamondanom egy hónap alatt a harmadik nemzetközi meghívást, egyet Szlovéniába, egyet Oroszországba, ma pedig Lengyelországba, nemzetközi workshopokra, gyerekekkel, olyan helyekre, ahová a meghívást nemzetközi pályázatok díjazottjaiként nyertük, Magyarországot képviselendő.De képtelenség ilyen költségvetésből repülőjegyeket kigazdálkodni, (útlevelek rendezni), mert a nemzetközi gyakorlat szerint az útiköltséget nem állják, csak az ott tartózkodás költségeit.
De ezt már meg kellett szoknom, inkább elkeserített a mai beszélgetésem az egyik kistelepülés 13-14 éves gyerekeivel, akikkel órám volt. Az egyik kislány megfogalamzása szerint nem érdemes tanulni, majd megél a segélyekből, mint a szülei.Ennyi az életcélja. Most. Elkezdtem mondani, emnnyi minden van még az életben,amit nem láttak, nem tudnak, utazások, stb. Nem is értették, mit magyarázok. Ők már utaztak. Egészen Debrecenig. (50 km) Máshova meg minek.Nekik így is jó.Aztán egy másik gyerek arról mesélt, hohy a 70 éves nagymamája most tanult meg "rendesen" beszélni a Mónika showból, mostmár minden másdik szava "dikmáán".
Valami iszonyat indult meg falun, értékrendzavar, már évek óta érzem, de mindig újra és újra megdöbbenek, hogy mi lesz ennek a vége. Ebben a faluban nincs (sincs) semmilyen munkalehetőség, a gyerekek több mint 90 %.a HH-s, sok a HHH-s, még analfabéták is vannak közöttük.Innen nagyon messze van az Új tudás program. Úgy érzem, a szociális problémák maguk alá gyűrnek mindent: a munka tiszteletét, a tudás értékét, a normális emberi kapcsolatokat, morált,célokat. Ezek a gyerekek itt maradnak. És az ő gyerekeik is. Még céltalanabbul, még nagyobb bajban, beszívva és beépítve a média összes mocskát. Úgyhogy most nálam is nagyon sötét a kép, mint Terepmunkásnál. Ez nem volt egy jó nap. És a baj az, hogy egyre több ilyen van az életemben. Mert ezekből a gyerekekből is egyre több van. És nekik nem a digitális tábla hiányzik, hanem valami más. De meg tudja azt adni ez az iskolarendszer? Hogyan lehet a szociális problémákat kezelni egyszerre az oktatás modernizációjával? Nincs itt valami ellentmondás?
Csirmaz | 2008. május 5.

Terepmunkáshoz: Aki az "integrációs támogatást" nem tudja igénybe venni, mert a HHH-s tanulók aránya az osztályokban több mint 50%, az a ún. "képességkibontakoztató támogatást" kérheti meg. Az egyik probléma e két támogatási rendszerrel, hogy kivették a kltsvi tv. alaptámogatásai közül (3. sz. melléklet), s 2007. szeptemberétől már csak pályázati úton lehet megigényelni (Kltsvi tv 5. sz. mellékletében fixált összeg terhére), minden évben kiadott OM- rendelet szabályozása alapján.

A 9/2008.(III. 29.) OKM rendeletben leírt szabályozás alapján lehet megpályázni a 2008/2009. tanévi támogatást. Ebben a rendeletben már az alábbi szerepel: "1.§ (9) A támogatás összege a képességkibontakoztató felkészítés és az integrációs felkészítés esetében legfeljebb 61 500 Ft/fő.”

Csakhogy a Kltsvi tv-ben a szétosztható pénz jóval kevesebb, mint amennyi HHH-s van az iskolarendszerben. Vagyis hiába emelték a képesség-kibontakoztató összegét az integrációssal azonos szintre, csak akkor kaphatja meg valaki a 61 500 Ft/ tanuló/tanév támogatást, ha a HHH-sok kb. fele után nem igénylik meg, vagy nem adnak nekik.
terepmunkás | 2008. május 5.
Kedves kollégák!
Nem először érzem úgy, hogy feketébbre festem a képet, mint amilyen. Sötétebb - de nem ott, hol én dolgozom.(Ne felejtsétek , mi iskolánk jó iskola) A HHH probléma rendkívül település - régió - kistérség függő. Az integrációs felkészítésben (amely a HHH arányt figyeli) csak azok az iskolák vehetnek részt, amelyek osztályaiban - évfolyamain még nem haladja meg ez az arány az 50%-ot. És a többiek? Ahol már ez csak a régvolt? Ahol majd minden ház olyan? Ezért dühít rettentően, hogy az Oktatási kerekasztal szakértői anyagaiban még igen, de az "ÚJ tudás" javaslataiban már nem kerülnek szóba a megoldások. AZ MT probléma ugyanígy. Jártam a télen Karancsságon, láttam a Talentumosok munkáját -s mégis, mint Nóra iskolája - napról -napra létfenntartásért küzdenek. A törvényalkotókkal levelezni (várjuk a javaslatokat... - lehangoló, bár mióta bejelölöm a "megkapta funkciót" legalább, tudom hogy odaért) De a hogyan juttathatnánk el az üzenetet - erre sajnos nincs ötletem.
L. Ritók Nóra | 2008. május 5. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Természetesen én sem gondolom, hogy törvénytelenségekre törvénytelen megoldásokat kellene nyújtani. Csak azt mondom, baromi nehéz, ha korábban olyan törvényeket hoztak, ami teret engedett a törvénytelenségeknek, most a törvény nevében "visszacsinálni" a dolgokat. Ez nem úgy megy, hogy bocs, én azt nem úgy értelmeztem... Mert ha a törvény betűi között el lehet lavírozni a törvénytelenségek irányába, akkor az a törvény nem volt jól megfogalmazva. Azért vannak a törvényalkotók, hogy mindenre gondoljanak. Ha pedig nem tudnak mindenre gondolni, akkor kérdezzék meg azokat, akinek az adott területről tapasztalata van.Tudjátok hány kérdésem volt már a jogi osztály felé, amire az volt a válasz, hogy ezt a problémát az élet produkálta, és erre a törvényalkotók nem gondoltak? És a fura, hogy az utóbbi időben, mondjuk az esélyegyenlőség kapcsán,(hogy ne csak a művészetoktatásról beszéljek) már a törvény olvasásakor lehet látni, hol lesz majd baj belőle. Tehát : nagyobb felelősséggel, nemcsak az ideológiák, hanem a megvalósíthatóság szintjé is át kellene gondolni a dolgokat.A világosan megfogalmazott törvényekben is vannak kiskapuk, de talán kevesebb. Visszarendezni a korábban engedélyezett anomáliákat nagyon nehéz. Erre gondoltam, amikor ezt írtam.
Szekszárdi Júlia | 2008. május 5.
Kereszteztük egymást Mátyással, akinek igaza van: valóban sehová sem vezet, ha akár az állam által elkövetett törvénytelenségre törvénytelenséggel reagálunk. Éppen ezért kellene lépnünk annak érdekében, hogy ezek a törvénytelenségek egszűnjenek. Természetesen törvényes eszközökre gondolok én is. De most a filozófiai vita helyett próbáljunk mint civil szervezet élni törvényben biztosított jogainkkal. A nyilvános fórum szervezését senki sem tiltja. Tehát ehhez kérném a konkrét javaslatokat, felajánlásokat.
Szekszárdi Júlia | 2008. május 5.

Kedves Kollégák!

Megpróbálom összefoglalni az eddigieket, mert úgy látom, túl sok ágra bomlott már a vita, és félő, hogy közben sok lényeges gondolat, javaslat elfelejtődik.

Hajnalka (Terepmunkás) valóban a legmélyebb bugyorból küldi a helyzetjelentését rendkívül hitelesen, hiszen ő valóban éli, teszi, küzdi az életet (SNI, HHH stb.), és még mindig "világmegváltásra treníroz". Szép számmal érkeztek reflexiók az általa felvetett problémákra.

Itt van mindjárt a magántanulók súlyos, évekig elhallgatott, de ma már egyre többet emlegetett problémája. Olyannyire súlyos dolog ez, hogy felvetődött, mégpedig jó alappal az Országos Bűnmegelőzési Bizottság tanácskozásán is. Hiszen a magántanulók jelentős része végképp kihullva a rendszerből jó eséllyel válhat nem csupán áldozattá, hanem bűnelkövetővé is. Ezen a ponton is nagyon reménykedem az OBMB-vel való együttműködésben, ami segíthet a súlyos probléma kihangosításában.

Nem először merül fel a kongresszusunkon a nevelési tanácsadók határtalan felelőssége, helyzetük tisztézatlansága és feltételeik elviselhetetlen szűkössége, amihez még a kompetenciahatárok elmosódása is hozzájárul. Általában jellemző, s erről is esett már szó, hogy a szakma szereplői: felelős személyek és intézmények egymásra mutogatnak, nem ritkán (át)hárítják a felelősséget, ritkán készek az együttműködésre. Pedig a problémahalmaz, amit meg kellene oldani közös, és együttesen nagyobb erőt képviselhetne például az iskola, a nevelési tanácsadó, a gyámügy stb., és nagyobb eséllyel tehetne valamit a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek érdekében (is).

Nagyon nagy gond, hogy az infrastrukturális pályázati támogatások sem jutnak el azokig az iskolákig, amelyek nem csupán felvállalják, hanem gyakran a legmostohább körülmények között és a leghátrányosabb helyzetű gyerekekkel törekednek megvalósítani az integrációt. Ráadásul sok esetben éppen azokat az iskolákat szüntetik meg, építik le, vonják össze, ahol a pedagógusok egy része hittel, hozzáértéssel, sőt eredményesen végzi a munkáját. Figyelemmel kíséritek pl. Sulifon blogját? Rendkívül elkeserítő, ami náluk - is - zajlik, de ugyanerről panaszkodik Zöldbéka, és sok tekintetben ugyanezek a gondok nyomasztják a Terepmunkást is. (És nyilván még többeket, akik most nem hallatják a hangjukat.) L.Ritók Nóra ebben a körben viszonylag sikeresnek számít. Vajon miért ilyen keserű a hangvétele? Jó oka van rá, hiszen az egész rendszerrel komoly bajok vannak, és ezek mindenkit nyomasztanak, akik felelősséget éreznek és vállalnak a rájuk bízottak sorsáért, jövőjéért.

Felháborító, hogy olyan törvények (itt a szülői jogokkal kapcsolatosakat említitek) maradnak érvényben, amelyekről feketén-fehéren kiderült, hogy tovább rontanak a helyzeten.Az alapfokú művészetoktatással kapcsolatos problémakört itt is alaposan körüljártátok, egyetlen általánosabb érvényű mondatot idézek az ide kapcsolódó gondolatokból: "törvénytelenségre nem lehet törvényes orvosság".

Igen, Judit, kellene az a bizonyos fórum mégpedig teljes sajtónyilvánossággal. Úgy érzékelem, ezt a véleményt többen osztják a virtális tanári kar tagjai közül. Igen, Zöldbéka, a virtuális kongresszus mellett a blogjaitokat is el kellene olvastatni azokkal, akik a döntéseket hozzák. De hogyan érjük el, hogy – ha fel is hívjuk rá az illetékesek figyelmét –, valóban el is olvassák mindezt? A levelezés – tapasztalataink szerint – sehová sem vezet.

Egyre inkább beigazolódik, hogy csak magunkra számíthatunk, de sebaj, úgy tűnik, nem vagyunk kevesen. Jöjjön tehát a fórum nagy sajtónyilvánossággal!

Kellene néhány önként vállalkozó, aki segít a szervezésben.
Csirmaz | 2008. május 5.

Én úgy gondolom, hogy a törvénytelenségre csak törvényes orvosság lehet. Még akkor is, ha a törvénytelenséget maga az állam követi el. Ez utóbbinak kiemelt jelentősége van: üzenet értéke a társadalom számára.
Ha nem így történik, húzzuk le a rolót, vagy éljük István által idézett Moldova sorompóőrének mindennapjait.
Szávai | 2008. május 5.
Majd kommentálom, most sietek valahová. A művészeti iskolai probléma itt szerintem kevéssé érdekes, amit írtok, abban igazatok van. Ami igazán érdekes lehet itt, az a mocsárba dobott nehéz kő: "törvénytelenségre nem lehet törvényes orvosság!" Na, ezzel birkózzunk meg valahogy!

Ja, és kösz a tömör összefoglalókat, használni fogom!
L. Ritók Nóra | 2008. május 4.
Először is nem csak a legtehetségesebb művészetpedagógus réteg kilökődése miatt jött ez létre, hanem ,mert a rendszer már nem tette lehetővé az alapképzést, a sorozatos óraszámcsökkentések miatt. (Volt olyan iskola, ahol olyan tantrárgyfelosztást csináltak, hogy pl. egy tanévig nem is volt rajzórájuk a gyerekeknek.)Nem kellett kiemelkedőnek lenni ahhoz, hogy a rajztanár fölöslegesnek érezhesse magát, ráadásul a szakkörökre sem maradt pénz, ugyanakkor a gyerekek akarták, szerették, mert számukra (is) természetes szükségletként jelent meg.
A minősítés ilyen jellege teljesen idegen volt és az is a hazai remdszerben. Soha, semmilyen iskolatípust nem világítottak így át, mint minket. Minket, akik ugyanúgy közoktatási intézmény vagyunk, mint a többi. Én a problémát abban látom, hogy ész nélkül, feltételek nélkül adták ki a működési engedélyeket, aztán , az alapítványi iskolák zöme sosem csinált külső szakértővel ellenőrzést, bár a törvény kötelezte rá, szóval létrejött egy olyan terület, amiben mindenki azt csinált, amit akart, felelősség nélkül. Ebben a rendszerben, amit az állam ilyen módon megteremtett, vált lehetővé olyan anomália, hogy nem is létezett az az iskola, amelyik normatívát vett fel, sőt volt olyan "friss" cég, aki sorra hívta az iskolaigazgatókat, (miután bejutott a KIRbe) és közölte, hogy havi 250 ezerért fiktív tanulólétszámmal, fiktív tanárokkal a szabályoknak megfelelő adminisztrációt vezet neki, ja igaziból semmi nem kell, gyerek meg pláne. A lényeg, hogy így lehívható a normatíva.Biztos volt, aki élt ezzel a soha vissza nem térő lehetőséggel.
Hány iskolaigazgatót hallottam így nyilatkozni, amikor a minősítést hallotta: mindegy, volt 5-6 jó évünk.... Megérte. Hát, ez tényleg tarthatatlan.
A jelenlegi "minősített" finanszírozás szerintem is elfogadhatalan. Azt sem értem, miért kellett cirkuszolni a kiválóan megfelelt, és a megfelelt között, mikor ugyanannyi normatíva jár. Ja, bocs, most lehetett pályázni intézményenként kb. 2 millióra, ott számít. Egyébként nem. Felteszem 400.500 ezret ér a különbség. Pedig a ponthatárban, szakmaiságban nagy volt a különbség!Szóval, a lényeg: rosszul megfogalmazott törvények szerint, ellenőrzés nélküli tevékenységben megterem mindenféle dolog. Ezután ezt törvényesen rendberakni! Na ez teljesíthetetlen feladat. A törvénytelen megoldásokra ugyanis nincs törvényes megoldás.
Csirmaz | 2008. május 4.

István, valamit félreértesz, mert én nem tartozom a "kétféle álláspont" egyikéhez sem.

Idézlek:
"Az egyik szerint valamennyi tanulónak alanyi jogon jár a művészeti nevelését célzó fejkvótarész, ezért alkotmányellenes a minősítgetés"

1. Nem tudom, hogy ez mit jelent? próbálom értelmezni:
- Ha egy tanuló beiratkozik valamelyik alapfokú művészetoktatási intézménybe,s ott órákra/foglalkozásokra jár, akkor tanulói jogviszony - alapfokú művészetiskolai- keletkezik, így jogosulttá válik az iskola a tanuló után járó normatívára. Ez mindig így volt, s így lesz.
- Nem azért alkotmányellenes a "minősítgetés", mert alanyi jogon jár, vagy nem jár a normatíva. Az a "minősítési eljárás" volt alkotmányellenes, ami 2007. március- 2008. január között lezajlott, s azért mert törvénysértő, jogellenes, és szakszerűtlen volt. Én nem vagyok a minősítési eljárás ellen, csak az ellen, ami lezajlott, s azért, amiért itt írom.

2. A normatív támogatás minősítéshez kötése nem azért alkotmányellenes, mert alanyi jogon jár, vagy nem jár:
- A költsvi törvényben a minősített iskola megkapja a teljes normatívát, a nem minősített iskola a felét. Mindkettő alapfokú művészetoktatási intézmény, de senki nem mondta meg, hogy a feladatellátásban miben különbözzön: a fele pénzért ugyanazt kell csinálni, mint a duplájáért, vagy lehet mást? A törvény két típusra osztotta ezt az ágazatot finanszírozási szempontból, de nem definiálta senki a szakmai feladatellátás szakmai különbségeit.
Ha viszont mindkettőnek ugyanazt a szakmai feladatot kell ellátni, akkor miért jár az egyiknek duplája, mint a másiknak? Nos ez az alkotmányellenes: a finanszírozási különbségtétel mögött nincs szakmai feladatellátásban meghatározott különbségtétel.A minősítő testület által hozott döntések nem különbségtevés: nem definiálja a két típusú feladatellátás különbségeit (arról nem beszélve, hogy az MT döntései nem tekinthetők határozatnak sem)

Amivel egyetértek veled: "a varázskertek egy nagy szürke maszatömegbe ágyazva jelentek meg". De mégis megtartották varázskert- jellegüket.


Szávai | 2008. május 4. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Közben eszembe jutott, itt esetleg nem követte mindenki a művészetoktatási vitát.

Én az alapfokú művészeti iskolák gombamód történő elszaporodását betegségtünetnek érzékeltem, az iskolarendszer mintegy kilökte magából a legtehetségesebb művészetpedagógus réteget, amely valami egérutat talált, varázskerteket teremtett, de ezek a varázskertek bizony egy nagy szürke masszatömegbe ágyazva jelennek meg, mert az oktatási kormányzat képtelen volt teljesítményhez kötni a fejkvóta leutalást. Gyakorlatilag bárki hozzájuthatott, aki meg tudott felelni egy viszonylag alacsony adminisztrációs elvárásnak.

Ennek következtében egyre nőtt a kiáramló pénz tömege, egyre kisebb lett a felmutatható siker.

Kétféle álláspont alakult ki.

Az egyik szerint valamennyi tanulónak alanyi jogon jár a művészeti nevelését célzó fejkvótarész, ezért alkotmányellenes a minősítgetés, a másik szerint ( én ) valóban így van, de ezt a délelőtti iskolájában kellene megkapnia, az alapfokú művészeti iskola státus pedig legyen magas szintű teljesítéshez kötve.

Ugyanakkor természetesnek tartom, hogy ezt ne a jelenlegi rendszer lerombolásával, hanem az új megalapozásával kell megkezdeni. És persze a jelenlegi oktatási kormányzatot még a kérdések megfogalmazására is képtelennek érzem.
Szávai | 2008. május 3.
Igen, figyelmetlen voltam, nem vettem észre, hogy itt is szóba került az, amit valóban eléggé kibeszéltünk már a művészetoktatás cikk után.








Csirmaz | 2008. május 3.

Javítom magam:
"ez évente 20 milliárdba került az államnak (2007-ig). "
Csirmaz | 2008. május 3.

Úgy gondolom, igen. Az alapfokú művészetoktatásban az egyik legnagyobb gond az összefogás hiánya, a megosztottság, az "egymásramutogatás". Ennek sajnos bizonyos gyökerei 1993 előttre vezethető vissza, amikor csak zeneiskolák léteztek, s az alapfokú művészetoktatás az ún. elitképzés ("polgári"?) színtere volt.
1993-ban, a törvénymódosítás következtében, új művészeti ágakkal(tánc, képző-ipar, színművészet)robbant a bomba. A művészetoktatás kiszélesedett,tömegessé vált, különböző szemléletek jelentek meg (a zenében is: népzene, jazz, elektro..), az "elitizmus" háttérbe szorult, vagy elefántcsonttoronyba zárkózott. Ezt a 15 évet sokan előjogaik, presztízsük csorbításaként élték, élik ma is meg.
Persze a megosztottsághoz e 15 év alatt sok minden más is társult (pl. a különböző művészeti ágak közötti természetes különbség, az állami "nemtörődés"- szabályozatlanság szabályozott formában,a művészeti iskolák tanügyigazgatási ismerethiánya, majd hirtelen a politika érdekének megjelenése a megosztottság fenntartásában,kifejlesztésében, a hirtelen túlszabályozás a rögtönminősítéssel- állami kiadáscsökkentési céllal).

Véleményem szerint túl jó volt a magyar alapfokú művészetoktatás, eljutott minden társadalmi réteghez (ez 1993 előtt nem volt jellemző), kisfalvakba, hátrányos helyzetűekhez, stb. Színes lett. S van, akinek zavarja a szemét a sokszínűség, mivel ez évente 20 milliárdba került az államnak (1997-ig). Csakhogy ebből a 20 milliárdból több mint 300 ezer gyerek művészeti nevelése, oktatása oldódott meg egy éven keresztül(vagyis marha olcsó volt).

A színesség- az élvezetes, izgalmas színektől a szürkeségig- egyben másság is lehet, s ez eddig jól megfért itt egymással. Ennek megtartására, továbbfejlesztésére kellene törekednie a művészetoktatásnak, s nem arra, hogy egyszínűre fesse az egészet.


L.Ritók | 2008. május 3.
Egyébként ismerem az anyagot, amit beadtál, és minden sorával egyet értek. És igen, az is baj, hogy a szakmai szervezetek sem egységesek a kérdésben. (Előző valamelyikemben írtam a háromféle pedagógusmagatartást...) Emlékszem, amikor valamelyik felkészítésen, tanácskozáson felvetettem a hátrányos helyzet értékelését, és kértem, hogy magasabb pontot kapjanak, akik 50% fölött vannak, a zeneiskolások majd a torkomnak ugrottak, hogy rontom az esélyeiket, mert náluk nincsenek ilyen arányok. Szerinted, ha az összefogás jobb, a szervezetek jobban lobbiznak, akkor jobb helyzetben lennénk?
L. Ritók Nóra | 2008. május 3.
OK. Minden világos. Az a mondat nyilván nektek, egymásnak szólt, és pontosan értettétek egymást, én pedig rosszul értelmeztem. Az az igazság, hogy ti már kiengedtétek a gőzt egymás felé is a művészetoktatással kapcsolatos korábbi értekezéseitekben, én meg, mivel később kapcsolódtam ehhez a laphoz, ezen a fórumon még csak most engedem ki.... De azt hiszem, mindannyian mindent megpróbáltunk már, és a jövőben is megpróbálunk a művészetoktatás megmaradásáért. Te mit gondolsz, meddig bírjuk még? Én (bár sosem gondoltam ezt) egészen megszoktam az egy évben való gondolkodást. Már akkor is boldog vagyok, ha egy tanévet sikerül végigvinnem. Egy darabig gondolkodtam, hogy másik lábra próbálom állítani a sulit, szakképzés, vagy ilyesmi, de már, látva, hogy az sem egyszerű, lemondtam róla. De még reménykedem, hogy valameddig így is megmaradhatunk. Egy év? Kettő? Nem tudom. Túl nagy jövőképem nincs erről, de még nem adtam fel.
Csirmaz | 2008. május 3.

Ja, igen, még egy: az Alkotmánybíróságra beadott 32 oldalas kérelmemben az alábbi is le van írva. Idézem:
"A szakszerűtlen, erőltetett minősítési eljárás végigvitele súlyosan sérti az Alkotmány 70/A. § - ban leírt rendelkezéseket:
- Nem biztosította az alapfokú művészetoktatási rendszerben résztvevők számára a szakszerű, jogszerű minősítési eljárásban való részvétel alapjogát, s emiatt jelentős részük hátrányos megkülönböztetést szenvedett el. Jelentősen sújtva ezzel a kistelepüléseket, a hátrányos helyzetű rétegeket.
- Az iskolák közötti jogegyenlőség súlyosan sérült, amely növelte az esélyegyenlőtlenségeket. Jelentősen sújtva ezzel a kistelepüléseket, a hátrányos helyzetű rétegeket."

" A minősítéshez kötött költségvetési támogatás súlyosan sérti az Alkotmány 70/A. § - ban leírt rendelkezéseket, növeli az esélyegyenlőtlenséget az alapfokú művészetoktatási rendszerben"

Stb.

Csirmaz | 2008. május 3.


Kedves Nóra! Nem értem a kirohanást. Valószínű, fatális félreértésről van szó (mostanában tömören, s tőmondatokban beszélek, ami félreérthető lehet, ha valaki nem ismer)

Úgy látom, mindent meg kell magyaráznom:

1. "A lukas zsebet provokálva "- Szávainak szólt:azt jelenti, hogy ne keressünk ott lenyúlást, ahol nincs, s nincs miből (az alapfokú művészetoktatásban nincs miből: az alapfokú művészetoktatás állami finanszírozása következtében az intézményrendszerben kialakult szegénység a "lukas zseb"). Ha kést valakibe vágni kell ("provokálni"), akkor ne önmagába vágja az alapfokú művészetoktatási rendszer (mert a "lenyúlás" kijelentésekkel ezt teszi).

2.Szávai nem értette hozzászólásomat: "hogy kerül ide művészeti iskola, meg alkotmánybíróság?"- hogy tudja miért került ide, idéztem a hozzászólásodból, mert abban szó van az alapfokú művészetoktatásról és a minősítésről (ez a kapcsolódás)

3. Mondod: "Mit akarsz? Csendben dögöljünk meg? "- pontosan ezt nem akarom! Ha azt akarnám akkor az alapfokú művészetoktatás minősítési eljárása során elkövetett törvénytelenségek miatt nem fordultam volna az Alkotmánybírósághoz.Az viszont elég szomorú, hogy a törvénytelenségek mindenki előtt nyilvánvalóak voltak, mégis egy magánembernek kellett e kérdéssel az Alkotmánybírósághoz fordulnia(hol vannak a művészeti szervezetek?). Ha egyszer az ember elkezdett egy ügyet, azt végig kell vinni. Én végig is viszem (magánemberként).

Sorolhatnám a példát: a 2007. évi költségvetési tv. véleményem szerint alkotmányellenesen határozta meg az alapfokú művészetoktatás csoportos művészeti ágainak júliusi- augusztusi normatív támogatását, hátránnyal sújtva ezzel a művészeti iskolákat.Kérdezem: hol vannak a művészeti szervezetek? Miért nem emelik fel a hangjukat, s miért nem élnek törvényadta jogaikkal? (Nekem is könnyebb lenne).

4.S akkor még beszélhetnék a közoktatás különböző részein elkövetett állami szintű anomáliáról.
Stb., stb.

Dehát ti is ezekről beszéltek, s mégsem értjük meg egymást.
L. Ritók Nóra | 2008. május 3. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Nem erről szól. Azt én nagyon nem szeretném.Csak vita, egyet nem értés, meggyőzés, ha lehet, ilyesmi. Ha kicsit indulatosabbra sikerült, akkor elnézést! De szeretném, ha az alapszándékban-legalább- a szakma egyként vélekedne. A megoldási lehetőségek sokfélék lehetnek, de a jobbítás szándékához nem férhet készség. És szerintem nem is fér....
Kádár Judit | 2008. május 3. | judit48[kukac]gmail[pont]com
"S még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást: a dudás a fuvolást,
én tégedet és engemet te,
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig önmagába marna
az értelem iszonyú karma?"
(József Attila: Magad emésztő)

Ez folyik most itten? Mert akkor az erre jó.
L. Ritók Nóra | 2008. május 3. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Csak a Hajni írásában olvasott hátrányos helyzetű gyererekek miatt kanyarodtam megint a művészetoktatáshoz...Bocs, de már olyan vagyok, mint Móricka, minenről ez jut az eszembe...Nem értelek viszont benneteket: Én nem hiszem, hogy bárki lenyúlja a pénzt, én azt hiszem, nem gondolták végig, amikor elkezdték engedélyezni, és most, miután túlment az általuk elviselhető anyagi terhen, vissza szeretnék csinálni. Én az átgondolatlanságot, kapkodást, jogtalanságot kifogásolom.Azt meg végképp nem értem, mi az, hogy ne provokáljuk a lyukas zsebet.... Mit akarsz? Csendben dögöljünk meg? Jó iskolát csináltam, hátrányos helyzetű gyerekeknek. Cigányoknak, kistelepüléseken. Nézd meg a holnapunkat: www.igazgyongy-alapitvany.hu
Ha az előző 10 év pedagógiai-módszertani munkáját nem számolom, akor is újabb 10 éve csinálom kollégáimmal, hittel eredményesen. Most azért, mert a döntéshozók nem gondoltak a hátrányos helyzetűek megjelenésére a rendszerben, nem tudom fenntartani az iskolát. De nem baj?! Hallgassunk és csendben vérezzünk el?!És ezt akkor, amikor az esélyegyenlőségről papol az egész szakma? Talán te is ahhoz a csoporthoz tartozol, akiket lentebb vázoltam, és az életük szerencsésen az OKM idealizált oktatáspolitikájához áll közel? Értsétek meg: Nem mindenhol ez a helyzet! Kelet-Magyarországon nem ilyen nagyszerűek a feltételek!A második generációs munkanélküli családok gyerekeinek is joga van elérni ezt a szolgáltatást.
Csirmaz | 2008. május 3.

Szávai:"művészetoktató urak-hölgyek lenyúlnak egy csomó pénzt onnan, ahol nagyobb szükség lenne rá." (ezt nem terepmunkás mondta, maximum a te freudi gondolataid, többszöri nyilvános ismétlődéssel,aminek lehet pozitív provokatív célja, csak ez az idő most nem igazán erre való a félreérthetősége miatt).


Csoportos normatíva 2007. júliusától az alapfokú művészetoktatásban: 40 ezer Ft/ fő/év (2008- tól ez még rosszabb). Ezért egész évben tanítanod (nevelned, fejlesztened) kell a gyereket minimum heti 4 órában.Mit lehet ebből lenyúlni?! Maximum az alábbiakat:
- egyáltalán nem tanítasz ezért a pénzért (csak felveszed a támogatást). Van ilyen iskola?
- hazugságra kényszerülsz: több gyereket jelentesz le, mint amennyit tanítasz, azért, hogy akiket viszont tanítasz, tudjad miből tanítani.Azonban az a jellemző az iskolákra, hogy nem jelentenek le több gyereket (egy éve biztosan nem), így viszont akiket tanítanak, alig van miből.Főként a hátrányos helyzetű térségekben, a rengeteg halmozottan hátrányos helyzetű tanulóval foglalkozó iskolákban.

A lukas zsebet provokálva csak azt érjük el, hogy a lyuk még nagyobb lesz.Akinek viszont ez a célja, tegye.


Csirmaz | 2008. május 3.

L. Ritók Nóra:"Nemrég írtam egy cikket a Taní-taniba, a hátrányos helyzet és a művészetoktatás kapcsolatáról. Volt igazgató kolléga, aki utána felhívott, azt hitte, a minősítést nem kaptuk meg, azért vagyok ilyen "támadó". (Kiválóan megfelelt minősítést kaptunk...)Erőfeszítésembe került, hogy nyugodtan válaszolgassak a kérdéseire,.."
Szávai | 2008. május 2. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Itt most egy kommentárnak kellene következnie, azonban sajnos csak valami hitetlenkedő értetlenség fog jönni:

Hogy kerül ide művészeti iskola, meg alkotmánybíróság? Én terepmunkás szövegeiből max. arra tudnék gondolni, hogy a művészetoktató urak-hölgyek lenyúlnak egy csomó pénzt onnan, ahol nagyobb szükség lenne rá. Rosszul gondolom?
Csirmaz | 2008. május 1.

Alapfokú művészetoktatás "minősítési eljárásához":Alkotmánybíróság honlapja (http://www.mkab.hu/hu/inditv.htm): Indítvány: 1488/B/2007 szám (2007. december 17.)

Ismerve a magyar viszonyokat, talán majd évek múlva lesz döntés, akkor meg már minek. Így csordogál a "demokratikus intézményrendszerünkbe" vetett hitünk a semmibe.

Amit a mór megtehetett..

L.Ritók Nóra | 2008. május 1. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Azt hiszem, senki nem véd meg minket. Talán a cigánygyerekek kapcsán filozofálgattunk arról, mitől lesz egyszercsak elege egy pedagógusnak annyira, hogy otthagyja, amit addig felépített. A befogadó környezetet hiányolták(tuk) legtöbben. Nemrég írtam egy cikket a Taní-taniba, a hátrányos helyzet és a művészetoktatás kapcsolatáról. Volt igazgató kolléga, aki utána felhívott, azt hitte, a minősítést nem kaptuk meg, azért vagyok ilyen "támadó". (Kiválóan megfelelt minősítést kaptunk...)Erőfeszítésembe került, hogy nyugodtan válaszolgassak a kérdéseire, amíg minden kérdésben látta a valós hiányt, és nem a "mindenre figyelő, segítőkész, problémaérzékeny" OKM elleni támadásnak fogta fel.
Ja, aztán újra éreztem a szokásos sajnálkozást, mert hát ugyen náluk nem ilyen a szegények aránya...Szóval, egyre többször érzem azt is, ha az ember próbál a helyzeten segíteni, jó szándékúen, de harcosan, akkor a felettes szervek támadásnak fogják fel, és a "saját fajtája" is támadja, persze csak azok, akiknek a helyzete az OKM idealizált oktatáspolitikájához közel van. Ja, és ki ne hagyjam azt a réteget, akik sohasem segítenek, kívülállóként nyugodtan hagyják, hogy kikaparják mások számukra a gesztenyét, aztán ők is szépen learatják a babérokat, és még talán ők maradnak a legszimpatikusabbak a fenntartóiknak, környezetüknek, felettes szerveiknek, mert ők ugye intelligensen, vita nélkül, konfliktusok nélkül, észrevétlenül vezetik az iskolájukat, és az most a legjobb. Észrevétlennek maradni. Dehát miért lenne jobb a pedagógustársadalom, mint más?
Sulifon | 2008. április 30.
Egy őrült világban egy őrült ötlet! Nemrégiben fogtechnikus ismerősöm arról panaszkodott, hogy egyik alkalmazottja beperelte, milliós kártérítést követel, mert azt állítja, hogy állandósult légzőszervi megbetegedését a fogtechnikai laborban szerezte. A per évek óta húzódik, mert - ismerősöm szerint - "a nyomorult munkaadónak nem lehet igaza a szegény munkavállalóval szemben", pedig minden szakvélemény azt támasztja alá, hogy a legmodernebb berendezésekkel felszerelt labor minden előírásnak megfelel.
Az ő története indította el a fantáziámat. Vajon minket, a végeken dolgozó pedagógusokat is védelembe venne-e a bíróság, ha kenyéradó gazdánkat perbe fognánk, mert pszichés terhelésünk többszöröse a megengedettnek?
L.Ritók Nóra | 2008. április 30. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Igen, nagyon jó lenne, ha végre az irányítás és a gyakorlat közeledhetne egymáshoz.Nekem is az az érzésem, hogy kellene, nagyon kellene az a kerekasztal.... Ma épp volt egy kellemetlen tapasztalatom. Jó régóta próbálom rábírni a döntéshozókat egyedül, másokkal, közvetlenül, közvetve, mindenhogy, hogy némi ellentmondás feszül a közoktatási szolgáltatások elérhetősége és a pénzért igénybe vehető művészetoktatás között, és az nem jó megoldás önmagában, hogy letiltják a hátrányos helyzetűek térítési díját. Mivel nem tudjuk honnan pótolni a hiányt, az olyan iskolákat, mint a mienk is, ahol 65% fölött van a HH-s arány, ellehetetleníti a helyzet. Most lett egy segítőnk a Kossuth Rádió egyik műsorával, aki próbál segíteni, de ma leppanttintották őket is. Az OKM szerint több normatívát kapunk! És ezt el is mondják! Könyörgöm, ki kap több normatívát?! Nem egy nyelven beszélünk. Vagy nem egy dologról? Vagy ez a dolog olyan fura, hogy a fekete és a fehér is igaz rá?
Alig tudtam magam tűrtőztetni az új közoktatási program társadalmi vitáján is. Amikor hallottam, hogy lesz lehetőség a szülőknek is a gyerekekkel idegen nyelvet tanulni, és informatikát.... Nem tudtam nem gondolni a B. családra, ahol 6 gyerek van, és semmi, de semmi nincs a lakásukban a matracokon kívül. Még villany sem. Nem hiszem, hogy ez hiányzik az életük minőségibbé tevéséhez. Mint ahogy azt is megkérdeztem, hogy az a gyönyörű gondolat, hogy 30%-nál nem lesz több 3H-s egy osztályban (és a menő gyakorlógimnáziumokban is lesznek ilyen gyerekek! Hurrá!)hogy valósul meg azokon a településeken, ahol a gyerekek 70%-a ilyen, és 98%-a HH-s? Azt a választ kaptam, hogy ezt már megoldották a társulások. Igen? Hogyan? Mitől lett jobb két kis faluban ez az arány attól, hogy társultak?.....Vagy én nem értem a magasabb összefüggéseket, vagy ők alakítják a csak papíron, és ideailzált körülmények között működő programokat. DE A VALÓSÁG NEM ILYEN! Amikor szót emelek, egyre többen néznek rám sajnálkozva, hogy én olyan helyen élek, ott tanítok. De nem szánakozó tekintetek akarok, hanem végre azt, hogy kérdezzék meg azokat is, akik a ilyen helyken élnek, dolgoznak. Innen kicsit másképp látszanak a dolgok, mint a fővárosból.
terepmunkás | 2008. április 30.
Juli ötletét - éppen "kimunkálhatnánk" Azon a bizonyos májusi szombaton.De Békának is igaza van. Tehát első körben nevezzük át a blogokat, nick neveket, ötöljünk figyelemkeltő bejegyzés címeket.
zoldbeka | 2008. április 30. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Juli!

Nem tudom. De a médiáknak biztos, hogy döntő szerepük van abban, hogy (lásd "tanárverések")miből lesz ügy ebben az országban. A virtuális kongresszus anyagát el kellene juttatni egy-egy országos médiához (természetesen oktatáspolitikusainkhoz is), kommmentekkel együtt, mert sok-sok igazság van bennük - talán, talán...
Kádár Judit | 2008. április 30. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Lenne javaslatom. Azt gondolom, hogy szánjunk rá elegendő időt, fáradságot és csináljunk - amúgy civil módra - egy nagyon komoly fórumot a közoktatásról (ideértem a tanárképzést is), ami nem új lózungokat, hipertéri módszertant és kiglancolt pántlikákat legyezget (vagy nem ezzel legyezgeti megát és a hatalmasságokat), hanem a rögvalót mondja. Meg kéne oda hívni sok-sok sajtót a Népszabitól a Magyar Nemzetig, a Narancstól az És-ig, ezekkel a sajtónépekkel még az esemény előtt nagyon komolyan megosztani a tervezett témákat, azok időszerűségét és MÉLYSÉGEIT (mifelénk deszenzitizációs eljárásnak hívják, amire szükség lenne, hogy a médiamunlások krónikus mélységfóbiája csillapuljon kicsit), valamint olyan közismert, pártállásuktól függetlenül megbecsült, kedvelt személyiségeket, akiknek szintén lehet gyerekük, unokájuk. Egy éven át szorgos kulimunkával egyeztetnünk kéne, mi mindennel kellene szembesíteni azokat, akiknek jóindulatában a fene sem kételkedik, a hozzáértésében, terepismeretében viszont mindenki. A programot végül úgy kellene kialakítani, hogy ne csak nem eljönni ne legyen lehetséges, hanem az érdemi, tartalmas választ, interakciót, konkrét cselekvési terveket, határidőket, szakmai kontroll lehetőséget is tartalmazó megállapodást elkerülni se. Én nem hiszem, hogy ez megvalósíthatatlan, mindenesetre konzultálnék olyan szervezetfejlesztőkkel, akik meg szokták oldani azt a feladatot, hogy pl. egy vállalat különböző szintjein ülő, a közös dolgokról nem (vagy rosszul) kommunikáló döntéshozókat egy asztalhoz ültessék és konstruktív társalgásba vigyék.

Körülbelül kiderült egymásról (és mindenki tudja a barátairól, munkatársairól), ki mihez ért nagyon, milyen helyzeteket tudna álmából fölverve is pontosan leírni, ellentmondásaikat nagyon pontosan föltárni. Hat-nyolc munkacsoport kéne, néhány hónap csöndes, izmos munkálkodás, egy pár összeülés szűkebb körben, tágabb körben... aztán három-négy hónap nagyon intenzív szervező munka.
Szzekszárdi Juli | 2008. április 30.

Támogatom Judit és Zöldbéka javaslatát. Mi (az OFOE) már próbálkoztunk: az Új tudás programhoz kapcsolt javaslatainkat és kérdéseinket a Civil Kerekasztal velónk szövetséges tagjai személyesen jutatták el Arató Gergelyhez. Azóta (másfél hete) hasztalan várjuk a választ.

Vajon milyen egyéb módon lehetne közvetlenül megszólítani a döntéshozókat?

Mert így valóban magunk között diskurálunk itt a virtuális térben érdemi visszhang nélkül, miközben égető problémák kerülnek felszínre, és egyértelmú a szándék: valamennyien azt akarjuk, hogy ezek megoldódjanak, sőt készek vagyunk – ki-ki a maga helyén – a közreműködésre is.

Van-e valamelyikteknek praktikus ötlete a továbbítás mikéntjére vonatkozóan?
zoldbeka | 2008. április 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Csatoljuk nyugodtan hozzá a "tanárit": mindegyik blog bár igyekszik "jópofa, szellemes, vidám" lenni, mégis árulkodik az iskolákban folyó esztelenségekről, problémákról...
Kádár Judit | 2008. április 29. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Terepmunkásnak: Yes.

Mindenkinek! Nem gondoljátok e honlap címét elküldeni egynehány nagyfejűnek, hátha
1. tudnak olvasni
2. néha unatkoznak
3. az első két pont összegződése következtében esetleg internet függés jeleit mutatják
4. csak úgy
terepmunkás | 2008. április 27.
Rossz törvények fogságában - Juditnak
Megszületett A MT paragrafus - nagyon hamar kiderült hogy rossz, mégis a Szülői jogok védelmében maradt. Eredményét ismerjük.
Megszületett a szabad iskolaválasztásról szóló - nagyon hamar kiderült, hogy rossz, Mégis maradt. Eredményét ismerjük. Most majd lesz kötelező pszichológushoz irányítás...
terepmunkás | 2008. április 23.
A bohóchomlokzathoz - mai "Nincs más út NSZ cikk kapcsán - Azok a bizonyos pályázatok - az intézményfenntartók tizedéhez sem juthatnak el. Az infrastruktúrális pályázatok első körös nyertesei, nagyon nem az integráló iskolák voltak. A náluk is rosszabb helyzetű szegregált települések "uniós forrásokat kaphatnak" - de nem kapnak.(Bocs, képzésre esetleg igen, az épületet meg egyben tartja az elkötelezett pedagógusgárda hite...)
meseszép | 2008. április 23.
ha lenne 1 (szakmai)kívánságom, lenne 1/2 tündér, aki odafigyelne rám, azt kívánnám, 1 hétig cseréljen mindenki munkahelyet. mindenki hipp-hopp, teremjen ott, ahol szerinte könnyű a munka. aki nem tudna dönteni, az meg kerüljön ilyen mienk-féle iskolába. aztán legyen egy nagy esetmegbeszélés, és kezdjen el mindenki dolgozni. tenni a dolgát. a tapasztalatok tükrében.
zoldbeka | 2008. április 23. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Olvastam Hajnalka gyönyörű, hittel teli írását a valóságról. Elfacsarodott a szívem, de fel is csillant a remény, hogy sokan vagyunk -pedagógusok. És olvastam Judit hozzászólását, és tudva a gondjaikról, gondjainkról - azt hiszem - itt is tekert egyet valami a lelkemen: itt sincs rendben semmi sem. Nem a szakemberek részéről, hanem úgy általában nem működik semmi az oktatás körül.
És olvastam tegnap Asch Károly írását az egyik lapban: mélyen igazan, őszintén, és szeretettel ír.
Köszönöm, mert talán nem csak MI olvassuk a Mi írásainkat, hanem ŐK is...
Köszönöm, mert hitet adtok ahhoz, hogy holnap ismét be tudjak menni a suliba...
Kádár Judit | 2008. április 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Hajnalka, milyen szép ez, amit írtál, milyen életteli! Persze milyen szomorú is. A legszomorúbb az, amit a magántanulókról, a családsegítő, gyerekjólét, nevelési tanácsadó (kényszerű? kényelemből, túlterheltségből fakadó?) látszat (vagy annyi se) működéséről írsz. Az iskola felől ez látszik: hol a szükség, ott a legkevesebb segítség – és ez sajnos a valóság.

Magántanulók. Nem kéne lenniük, egyáltalán nem szabadna, vagy csak nagyon nehezen, nagyon kivételes esetekben. Ez volt valaha az eredeti cél: a krónikus beteg, az élsportoló és a tízévesen külföldön koncertező gyerekekre gondolt a törvényhozó. Eredetileg az egész országban volt vagy három tucat magántanuló. Ámde mostanra általános védelmi stratégia lett ez a magántanulósdi iskolának, családnak, kudarcos gyereknek, helyi társadalomnak. Taigetosz: gyerekek sorsának lenullázása, gyerekek kriminalizálása… téboly! Van a körzetemben iskola, ahol minden tizedik gyerek magántanuló. Van olyan is, ahol gyerekvédelmi ügy, hogy a szülő nem hajlandó elsőosztályos (hétéves!) gyerekét magántanulósítani. Van 11 éves, aki – észlelvén, hogy hát a szomszéd fiú is tízkor kel, aztán elmegy motorozni – addig lóg, addig szorítja tehetetlen, hajnalban munkába menő, őt egyedül nevelő anyját, míg a szülő „önként kéri”ezt az elmebajt. Van szülő, aki nekünk (nevtan) könyörög, adjunk szakvéleményt az iskolában naponta alázott, „tűnj el innen”-címkés gyerekének, melyben javasoljuk a magántanulást, mert csak így reménykedhet a heti tíz konzultációs órában legalább. És ez – a törvény betűje szerint – így igaz: ha a szülő maga kéri és nincs szakvélemény, akkor nincs fejkvóta és az iskola csak a vizsgáztatásra köteles. Mit tegyünk? – legjobb belátásunk ellenére adunk szakvéleményt, pedig magunkat köpködjük le érte naponta.

Évtizedek óta (kb. három évtizede) egyre markánsabb a nyomás arra, hogy a nevelési tanácsadók puszta vizsgáló-szakvéleményező helyek legyenek minimális létszámmal, maximális esetnyomás alatt tartva. Minden évben (utóbbi időben félévente, pár havonta) módosul egyet törvény, jogszabály, hogy a „Fogd a papírt és fuss!” legyen „mesterségünk címere”. Mai napig a jobb helyek próbálnak ennek ellenállni, a legádázabb törvénytelenkedések árán kiszorítani, hogy valamicske idő, mód jusson a segítségnyújtásra is gyereknek, családnak, óvodának, iskolának azon a lelketlen baromságon túl, hogy egy-egy papírra lefirkáljuk a 30.§-t. Vagyis ezt: „Jaj, de kár, hogy tüdőgyulladásod van, de jó, hogy nekünk nincs, gyógyulj, ahogy tudsz, ideírom az általános elveket, ennél többet nem tudok tenni érted, mert még kétezer tüdőgyuszit kell ma megvizsgálnom, hogy még ezernyolcszázszor leírhassam ezt a semmitmondó izét. Pá, puszi, találkozunk a kontrollvizsgálaton, addig keress egy jó pénzes magánrendelőt!”

No, de most ránk nyomták a „nagy beetetés” áldozatait, a volt (de már nem) SNI-s gyerekek tömkelegét, legtöbbjüket a „fejlessz rajta mindent minimum heti két órában, ellenőrízd a pedagógust, készíts, készítess és hajts be részletes fejlesztési tervet (főleg papíron), vizsgálj, kontrollvizsgálj és szakvéleményezz még néhány tonnányi gyerkőcöt, akit szakértői bizottsági útilapuval a talpán küldünk szeretettel”. Szép. Egyébként évek óta létszámleépítés folyik; az önkormányzatok legatyásodván nemhogy plusz státuszt nem bírnak adni, hanem a meglévőket is elveszik, nevelési tanácsadók önállóságát szüntetik meg összevonással, kistérségi csikicsukiba menekítik a finanszírozhatatlan feladatellátást. Csak mondanám: mi például három (3 db) fejlesztő pedagógussal látunk el egy fél megyét, és bőven vannak nálunk rosszabb helyzetben lévő nevtanok is.

Olvasom a Népszabiban, hogy már készül az újabb törvénymódosítás, ezúttal az iskolai agressziót kezelendő. Kötelezővé kívánják tenni az agresszívkodó lurkók pszichológiai ellátását a nevelési tanácsadás, illetve az iskolapszichológia keretében. Gyönyörű. Mi azért (és addig!!!!) tudunk dolgozni, míg ingyenesen és önkéntesen vagyunk igénybe vehetők. Aztán kaput. Mi azért (és addig!!!!) vagyunk működőképesek, amíg a teljes felnövekedési, pedagógiai folyamat egyik szereplőjével szemben sem vagyunk hatalmi helyzetben, viszont kb. egyenlő távolságot tudunk tartani minden hatalmi szereplőtől, hogy a kellő perspektívánk, a segítségnyújtáson (és nem fenyegetésen) alapuló együttműködések minimális feltételei adottak legyenek. Hogy mindenki bizalommal és őszintén és félelem nélkül fordulhasson hozzánk. Ez folyamatosan szűnik meg, ami azt jelenti, hogy szakmai mozgásterünk folyamatosan csökken – a nulláig. Megjegyzem: az iskolapszichológusoké már a műfaj létrejöttekor megszűnt, mert az iskolai hierarchiába ágyazottan semmi nem valósulhat meg érdemben abból, amiért ok és haszon lehetne lenniük. Ennél perverzebb és agyatlanabb talán még a családterapeuta hálózat kitalálása lenne, amely olyan családpszichológusokból állna, akik odaköltöznének az ellátott családokhoz: „Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó!”

Gyerekjólét, családsegítő. Budapest egyik (vagy „a”) legsúlyosabb kerületében a gyerekjóléti szolgálat ajtaja (rácsos ajtaja) zárva van. Be kell jelentkezni, időpontot kell kérni, aztán vagy van, vagy nincs. Családgondozás, tényleges esetvezetés nem folyik. A munkatársak mindent megtesznek, hogy a papírmunkára korlátozzák magukat, s még véletlenül se vonódjanak be semmibe, ahol a nehéz ügyek és azok szereplői testközelbe kerülnének. Ez a kimenekülési stratégia tulajdonképpen a törvény előírta dolguk is, hiszen – ha csak a minimumát teljesítik a köteles adminisztrációnak, nemcsak a munkaidő, hanem a túlóra keretüket is túllépik.

Az a legszomorúbb, hogy vannak képzett, kompetens személyek és intézmények, amiknek ahhoz, hogy jól, hatékonyan működjenek, egyesíteniük kéne az egymást kiegészítő kompetenciáikat. Ehelyett a kompetenciák megvonása, folyamatos átfocizása történik (mindenkinek azt kell tennie, amihez nem ért, amit szakmailag tilos lenne tennie, viszont nem teheti, amiben kompetens, a játszó személyek együttműködése egymás kölcsönös fojtogatásán túl a puszta „politically correct” levelezésre korlátozódik), és ez együtt csak az egymásra mutogató, egymás munkáját, szakértelmét, jóindulatát kétségbe vonó, árva és tehetetlen szerencsétlenkedéshez vezet.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
--
2018.10.19.
Személyes motivációja lehetett a kercsi ámokfutó diáknak
A lőfegyverhez - egy Bekasz típusú, csőtáras vadászpuskához - amelyet a támadás előtt mintegy egy hónappal szerzett be, törvényesen jutott hozzá. A történtek miatt az orosz parlament als...
(Forrás: Infostart)
--
2018.10.19.
Ez vár a cukorbeteg diákokra az iskolában?
Elmondható, hogy a diabéteszes gyerekek óvodai és iskolai ellátásának szabályai, valamint a képzéshez szükséges jogszabályi feltételek adottak.- írja Rétvári Bence államtitkár, Mesterh...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.19.
Újra kinevezték a korábbi igazgatót, még a portás is felmondott a gimnáziumban
Viszonylag gyakori forgatókönyv, hogy egy iskola élére kineveznek egy arra alkalmatlannak tűnő embert, amire a korábban összeszokott és összezáró tanári kar felháborodik és tiltakozik,...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek